Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-02 / 1. szám

6 SZABAD FÖLD Doktor úr! Megint hallok... A csinos, szőke, törékeny fia­talasszonyt, Borbás Ferencnét szomorú baj érte: teljesen el­vesztette a hallását. A ro­bajló, lármás Pest közepén szin­te egyik napról a másikra a csend mélytengeri­ világába zu­hant. Pár hónap múltán egy fő­városi klinikán hosszas vizsgá­latok után műanyagból halló­csontot operáltak a bal fülének dobhártyája mögé. Drámai pil­lanatokat élt át a műtét után. Először zúgást, sivítást észlelt. Aztán tompán, fátyolosan meg­érkeztek az első emberi han­gok. Felsikoltott: — Doktor úr! Megint hallok! Az orvos nevetett: — Gratulálok. — Jaj, tessék így hagyni. — Egyelőre nem­­ bántjuk, kedves... A kedves rögtön a kötést ta­pogatta. Hihetetlen! Nem halló­­készülék műveli a csodát? Vé­gül el kellett hinni: a műanyag hallócsont közvetítette a han­gokat. Véget ért a puha, vattá­­zott csend. A boldogságtól rög­tön sírni kezdett. Az élet — némafilm Az élet hónapok óta idegesítő némafilmként pergett előtte. Mozgás, hang nélkül. Munkahe­lyén a mozdulatokból következ­tetett mindenre. Ha otthon volt, a négyéves kislánya jelezte a lakászajokat, az ajtócsengetést, vagy telefoncsörgést. A tévéképernyőn csak tátog­­tak, hangtalanul nevettek, éne­keltek a szereplők. Ha saját ma­­ga dudorászott, hamar abba­hagyta. Az ájult csendből ellen­őrizhetetlenül indultak el, sza­kadtak elő a dallamharagok. Az utcán? Nesztelen jármű­vek közlekedtek. Fantomsze­­rűen felbukkantak és eltűntek. A boltban? Úgy kellett vásárol­ni, hogy ne tűnjék fel a baja. A férje magas, vidám barátságos, , társaságkedvelő fiatalember. Az agrárkereskedelemben dolgozik. A társaságban hamar jól érzi magát. De, ha összejönnek, mi­ről beszélnek? Min nevetnek? A pihésen szőke fiatalasszony gátlásos, visszahúzódó lett. A férje többször komolyan kérlel­te: „Ne beszélj halkan, mert halkan válaszolnak. Még a száj­mozgásról se tudod­­ leolvasni, hogy miről van szó. Hangosan beszélj!” Halkan kérdezem: — Jól hall engem? Átszellemült mosoly. — Persze. A férjem is próbára tett, amikor hazajöttem a klini­káról. Felettünk az emeleten bútort toltak. Na, milyen hang ez? Erősen hallgatóztam. Vala­mit súrolnak a földön. Valamit visznek. Rettenetesen örültem, mert jól következtettem a zaj­ra. El­lejtett emlék Nem értem, hogy ez miért próbatétel? Ijedt, magyarázó mozdulatokkal érkezik a vá­lasz: — A hangokat el lehet felej­teni. — Elfelejteni? — Igen. Erre a műtét után jöttem rá. Feküdtem az ágyam­ban és hallgatóztam. Dörrent valami. Felültem. Mi ez? Ajtó­csapás. Leejtettek valamit. Csengő hang. Kanál csörrent. Gyakorolni kell a hallást. A tárgyak különböző zajt csapnak és idegesít, ha nem tudom, mi­nek, mi a hangja. Ez fontos. Most már az ajtócsengőt és a telefoncsengőt is meg tudom egymástól különböztetni. A kislánya mellettünk ját­szik. Óvodás dalokat énekel. Anyukája Inti: — Most beszélgetünk. Ne le­gyél zajos. Tudom, hogy ennek ellenére a kis Anita hangját tartja a vi­lág legszebb, legcsodálatosabb zajának. Legtöbbet amiatt szenvedett, hogy a beszélgeté­sük hónapokig egyoldalú volt. Mondott valamit a gyereknek és csak sej­tette a választ. A sző­ke csöppség valamit megértett, vagy megérzett anyuka betegsé­géből. S ettől kezdve az anya és kislánya a világ legszomorúbb pantomim játékát játszotta. A gyerek arcjátékából, szájmozgá­sából következtetett mondani­valójára. Borbásnénak már kislány ko­rában erősen megromlott a hal­lása. Akkoriban csak sajnálkoz­tak, nem lehet rajta­ segíteni. Járjon hallókészülékkel. Fel is csatolta, amikor férjhez ment. De milyen kínos az­ ilyesmi fia­tal korban. A drót hivalkodóan, árulóan ott tekereg a szép, ma­gas, szőke konty alatt. S mint kiderült, még ezt is vidáman el lehetett viselni. Mert a csend mindennél iszonyatosabb. Hé­t­köznapi csoda A nyáron középfülgyulladása lett. — Ez volt a szerencsénk — áldja, most már érthető módon a balszerencséjét. — Elmentünk a klinikára. Nem is álmodtam, hogy segíteni tudnak rajtam. Én még szinte most sem hiszem el. Hát nem csoda ez? Csoda. Úgy is mondhatnám, hogy az orvostudomány mai, hétköznapi csodája. Sajnos, nem tudnak minden­kinek hallást operálni, hangot, zajt adományozni. Az ezer és egy dologtól függ, hogy a mű­anyag beépíthető-e az emberi testben­, e 7­­­esetbe­n -a h­al lósae ív­be. Borbásnét sikerült kiemelni a csend nyomasztó világából. Griff Sándor • ..... • . Kávé minden mennyiségben Az egyik „házi felada­tom” az, hogy este lefekvés előtt betöltöm a kávéfőző­gépet. Ébredés után csak be kell kapcsolnom, és tíz perc múlva, már jön is a „regge­li­­ szertartás”, cigaretta mellett egy jó erős dupla. Kétségtelen, hogy nem egészséges, de úgy gondo­lom, hogy nagyon sok csa­lád így kezdi a napját. A kávénak különben régi a története, őshazája Abesszínia és főleg az ara­bok útján terjedt el. A XVII. század elején a ve­lenceiek hoztak nagyobb mennyiséget Európába. Ha­zánkban a török hódítás idején terjedt el. Manapság, amikor tizen­­ kol hétféle pörkölt kávé közül válogathatunk, különösen ünnepek előtt negyed kiló, fél kiló számra vásároljál­ a háziasszonyok. Ha jön vendég, ha nem, kávénak kell otthon lenni. Nem be­szélve az irodákról, munka­helyekről, ahol állandó a fogyasztás. Vállalatoknál jó kereseti lehetőség is a ká­véfőzés. Van egy olyan is­merősöm, aki munkája mel­lett egész nap kávét főzött és majdnem annyit keresett vele, mint amennyi a fize­tése volt. Nagy bánatára azonban a vállalat vett egy automatát. És végül, hogy hazánkban mennyire népszerű, tavaly egy kiló 67 deka jutott min­den állampolgárra. Persze, az átlag szilvesz­terkor magasabb: az éjsza­kai mulatozók általában literszám v isszák a kávét. Pedig hiába. Alkohol­­mámor ellen a legrosszabb: a kávé. Gyümölcsfa-permetezés A fagymentes és szélcsendes napokat használjuk ki a gyü­mölcsfák permetezésére. Az ul­­ma­r és körtefákat az ágaikon maradt hernyófészkek és gyü­mölcsmúmiák eltávolítása után, 2 százalékos bordói lével, le­­mosásszerűen permetezzük meg. Ha a fák partaszerűtől is fertő­zöttek — de a fertőzés enyhe —, téli hígítása mészkénjéves — ha viszont erős —, olajemulziós­­ szerrel tanácsos permetezni. A két permetezést ne közvetlenül egymás után, hanem 3—4 nap idő­különbséggel végezzük el. A bimbók­kasztó bogár ellen más­fél százalékos sárgamére­ggel hajtsuk végre a permetezést. Majd hó olvad A gyümölcsfák és bokrok rügyfakadását és virágzását je­lentősen befolyásolja a hóolva­dás, illetve a talaj koratavaszi felmelegedése. Köztudomású, hogy azokon az északi fekvésű domboldalakon, ahol később en­ged fel a föld fagya, késik a virágnyílás is. Ehhez hasonló késést okoz, ha a gyümölcslék alá méternyi vastagon kupacol­juk össze a havat, abban a re­ményben, hogy a téli csapadék­ból így többet őrizhetünk meg a nyári hónapokra. A hókupecol­­­ásnak ebből a módozatából több kár származik, mint amennyi a haszon. Különösen így van ez a júniusban élő gyü­mölcsökkel, amelyek a vegetá­ció első fázisában beállott ké­sést már nem tudják behozni és adósak maradnak a primőr­áruval. Burgonya- és répaprizmák A burgonya mínusz hét fok alatti hidegben órák alatt meg­fagy és eleinte édessé, később poshadttá válik. A fagykárok elkerülése érdekében vastagít­­suk meg a prizmákon a takarót: rakjunk rájuk kévébe kötött kukoricaszárat, vagy száraz szalmát. Itt különösen zordra fordul az idő, átmenetileg zár­juk le a prizmák lélegeztetésére szolgáló kürtőket. Előfordulhat, hogy valamilyen okból meg kell bontanunk a prizmát. A bontást mindig kis felületen és az ural­kodó szél irányával­­ ellentétes oldalon kezdjük. Ha végeztünk a munkával, a takarót késede­lem nélkül rakjuk vissza. Le­gyünk résen és ne engedjük, hogy a hólé olvadásakor a priz­mába, illetve az alá csorog­hasson. A sertéshús tartósításának egyik, legrégibb módja a füstö­lés, amellyel a nyári hónapokra lehet biztosítani a sonka, kol­bász és szalonna eltartását. Jó tudni, hogy a jól besózott és megfelelően előkészített húsfé­leségeket csak kátrányban sze­­gény faféleségek füstjével sza­bad füstölni. A kolbászok és egyéb töltelékek füstölésére 3—4 napot, a vékony húsáruk­hoz 5—6 napot, a sonkához pe­dig 8—12 napot számoljunk. Az a helyes, ha a füstölő hőmérsék­lete az elhelyezett húsok ma­gasságában 20—30 C fok között van. A meleg füst rontja a hús zamatát, olvasztja a zsírréteget. A hideg füst viszont nemcsak tartósít, hanem kellemes, ke­sernyés ízt is kölcsönöz a hús­nak. A szántóföldi növénytermesz­­tésben, a konyhakertészetben is fontos szerepe van a fajta­ helyes megválasztásának, to­vábbá az egészséges, idegen anyagoktól mentes vetőmagnak. Ne késlekedjünk a vetőmag be­szerzésével és — akár vásárolt, vagy saját termésből származó magról van is szó —, ne mu­­­lasszuk el a csírázási próbát. •Számoljunk ki száz szem ma­got és azt vessük el kerti földdel töltött edénybe, vagy helyez­zük állandóan nedvesen tartott itatóspapír közé. Ha a mag nedvességet és fényt kap, gyor­san ki kell csíráznia. Az mond­ható jó vetőmagnak, amelyik 95—98 százalékban erélyes csí­rát hajt Ha a csírázás­­ennél gyengébb, több magot használ­junk fel. Vetőmag Húsfüstölés f.'a'acoz 'v'ás A téli fiaztatás sikere érdeké­ben ne sajnáljuk a költsé­st: szereljünk infralámpát az ólba' és elles idején ne hagyjuk ma­gára az anyakocát. A legtöbb anyaállat ugyanis nem­­ tud vi­gyázni és a már világra jött malacait könnyen agyonnyomja. Készítsünk a fialáshoz puha szénával bélelt, lyukacsos fe­delű ládát és a malacokat át­menetileg szedjük fel az anyjuk alól, de az ellés befejezése után nyomban rakjuk is vissza. Ezt követően ügyeljünk, hogy vala­mennyi kismalacnak jusson csecsbimbó és valamennyien megtanuljanak szopni. Éltás után a magzatvíztől felázott al­mot távolítsuk el és a malacok­nak kellemes szobahőmérsék­letű, de huzattól mentes szál­lást biztosítsunk. Pincei teendők Jó bor, jó egészség! Persze nemcsak az ember, hanem a bor egészségére is vigyáznunk kell. Ennek egyik fontos feltétele, hogy huzamos ideig ne marad­jon darabban se az ó, se az új borunk. Akármilyen kis műany­­nyiséget emelünk is ki a hordó­ból, a hiányt lehetőleg ugyanab­ból a minőségű borból nyomban pótoljuk. A levegő oxigénje ugyanis kellemetlen elváltozást — szaknyelven szólva darab­ízt, később pedig ecetesedést idéz elő. A feltölögetésre ha­gyott bort — ha már nincs tele a hordó —, kénlap elégetésével óvjuk az ecetesedéstől. A pince hőmérsékletének ingadozása is okozhat kellemetlenséget. Ezért ügyeljünk az ajtó és szellőző­­nyílás zárására. Behavazott­­kaptárak A méhesben nem jelentenek, gondot a behavazott kaptárak, de ha olvadás van és ezt köve­tően fagyok köszöntenek be, a jegesedés már veszélyt jelent. A kaptárakra fagyott jég ugyan­is gátolja a családok levegőjé­nek biztosítását. Előzzük meg ezt azzal, hogy már az olvadás kezdetén takarítsuk el a havat a kaptárakról. A takarítást csend­ben, a kaptárak mozgatása nél­kül ,végezzük, nehogy a­ családok nyugalmát zavarjuk. A méhek — ha enyhe a január — esetleg már hozzákezdenek a hasítás­hoz. Ezt zúgással jelzik, ami ar­ra figyelmeztet: legyen résen a méhész. D. J.

Next