Szabad Föld, 1972. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1972-07-02 / 27. szám
Megnyugtató az ország Szövetkezeti nap: zárszámadása a szálak a nagyvilágba vezetnek A Londonban székelő Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) régi, nagy tekintélyű szervezet. Múltját érzékelteti, hogy a világon július első vasárnapján most ötvenedszer ünnepükt a nemzetközi szövetkezeti napot. A szövetség keretei közé tartozni nem létkérdés, de tekintélyt kölcsönző, hasznos dolog. Pályafutásom kezdeti éveiből emlékszem, milyen késhegyig menő harcot vívott annak idején a SZÖVOSZ a felvételért. Az SZNSZ eleinte mereven elzárkózott, mert elvei közé tartozott, hogy nem magántulajdonban alakuló szövetkezetek nem lehetnek a tagjai. Az ötvenes évek elején azonban a SZÖVOSZ-t mégis felvették, nyilván, mert nevetséges lett volna, hogy egy idejét múlt elvhez ragaszkodva egész világrészeket kirekesszenek a szervezetből. A hatvanas évek azután két újabb sikert hoztak: a nemzetközi szövetség tagja lett előbb a magyar kisipari szövetkezeteket tömörítő OKISZ, majd később a három szövetkezeti ágazatot összefogó OSZT (Országos Szövetkezeti Tanács) is. A magyar téeszeket egyesítő Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának felvételéről azonban hallani sem akartak Londonban. Az indoklás ekkor már finomabb volt: a szocialista típusú szövetkezet nem felel meg a rochdalei elveknek. Két évvel ezelőtt a TOT-ot mégis felvették, az SZNSZ tagjai közé fennállása óta először került szocialista típusú szövetkezetek szövetsége. Mi történt és mi lett az eredmény? A szocialista országok termelőszövetkezeti mozgalmaival nekünk természetesen régi és kiterjedt kapcsolataink vannak. Sűrűn látogatnak meg bennünket küldöttségek, és gyakran küldünk mi is delegációkat. Vendégeink érdeklődése azonban elsősorban termelési irányú, azt tanulmányozzák, hogyan tudtak a magyar téeszek rövid idő alatt ekkora fejlődést felmutatni. Mozgalmi kapcsolatok nehezen szövődnek, mert a szocialista országokban a TDT felépítésével azonos szervezetek nincsenek. Termelőszövetkezeti szövetségek több országban is vannak, de általában a földművelésügyi minisztériumnak vannak alárendelve, ezért a külföldi kapcsolatokat elsősorban a minisztériumok ápolják. Az SZNSZ-nek azonban a szocialista országokból (különösen a második világháborúban győztes államokból, mint a Szovjetunióból, vagy Lengyelországból) számos tagja van. Ezek a barátaink Londonban mindig kiállottak mellettünk. Párhuzamosan azonban kapcsolataink szövődtek a nyugateurópai szövetkezetekkel, illetve a szövetségek vezetőivel is. Érdekes módon, ezek a kapcsolatok szinte magánkezdeményezésként indultak. Nem is gondoltuk volna, hogy mennyi magyar termelőszövetkezet vagy területi termelőszövetkezeti szövetség épített ki „vonalakat” Európa felé. Ezek az alapszintű vagy alacsonyabb szintű vendégfogadások mégis azzal az eredménnyel jártak, hogy a klasszikus szövetkezeti formák művelői kezdték megismerni a mi világunkat. Érdeklődésük feltámadt, a kölcsönös meghívások egyre magasabb szintre emelkedtek. És amikor már szövetkezetpolitikusokat láthattunk vendégül, tőlük megkérdezhettük: hogy is állunk azokkal a rochdalei elvekkel? Ezek közül a legelső az úgynevezett nyitott tagság volt. Márpedig a törvények és alapszabályok szerint a mi téeszeinkbe önkéntes a belépés és lehetséges a kilépés. Második az úgynevezett „egy tag — egy szavazat” elve. Nálunk sincs több szavazata annak, aki több vagyont vitt be, még a szövetkezeti közös vállalatok esetében sem. Harmadik, hogy a szövetkezeti tag csak tevékenysége arányában kaphat részesedést a szövetkezet hasznából. Ezt az elvet mi kezdettől fogva betartottuk. Kibontakozóban van nálunk a szövetkezetek kölcsönös segélyezése is, és maga a TDT nem minisztériumnak alárendelt, hanem az ország törvényeinek keretei közé illeszkedő, önálló szövetség. Megkérdezhettük azután nyugati vendégeinktől: hogyan állanak ők ezekkel a bizonyos rochdalei elvekkel, amelyek 1844-ben fogalmazódtak meg? Azóta ugyanis a világon mindenütt alaposan megváltoztak a viszonyok. Nyugat-Európában például parancsoló szükségként került előtérbe a paraszti birtokok méreteinek növelése. Vajon ez csakugyan önkéntesen történik? Vagy: a méretek általános növekedése a nyugati szövetkezeteket is rákényszeríti, hogy összeolvadjanak, egyre nagyobb vagyont és tömeget tömörítsenek. Százezres, milliós létszámoknál csakugyan pontosan követhetők a majd 130 éves elvek? Vendégeink készséggel belementek a vitába és eközben nézeteik fokról fokra változtak. Látták azt is, hogy mi modern mezőgazdaságot építünk, amihez igen sok gép, vegyszer, technológia és licence szükséges. Fizetőképesek vagyunk, tehát ilyesmit nekünk jó áron el lehet adni. Nekik pedig van eladó. Felénk sodorta tehát őket jól felfogott gazdasági érdekük is. Ezeknek a tényezőknek az összessége vezetett végeredményében odáig, hogy a TDT a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének tagja lett. És azóta Európában valósággal divatba jöttünk. Szívesen látogatnak meg bennünket szövetkezeti vezetők bárhonnan. Ők kapitalista gondolkozásúak persze, nem akarnak „kolhozt” szervezni, de súlyos gondjaik között minden érdekli őket, hátha találnak valami olyat, amit át tudnak ültetni világukba, rendszerükbe. Nem szédít meg bennünket népszerűségünk, de határozottan örülünk nemzetközi tekintélyünk növekedésének. Ez számos lehetőséget nyújt nekünk, hogy szolgáljuk társadalmi rendszerünk, barátaink és a népek közötti enyhülés, megbékélés célkitűzéseit. Emellett pedig a szocialista tábor és a kapitalista Európa — bár nem egyformán —, de gazdasági szempontból is érdekel bennünket. Jó az, ha szükségleteink kielégítése, áruink elhelyezése során nem csupán rideg üzleti kapcsolatokra, de mozgalmi, sőt baráti kötelékekre is támaszkodhatunk. Földeák Béla Az országgyűlés kétnapos, nyári tanácskozása során — miként ezt egy hajdúsági képviselő, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter felszólalása után találóan és tömören megjegyezte — „belenézhettünk az ország pénztárcájába”. Szemügyre vehettük, hogy tavaly miként alakult az állami költségvetés: eszerint az 1971. évet 191,6 milliárd forint bevétellel és 194,9 milliárd forint kiadásával zártuk. Valamivel — kereken 3,3 milliárd forinttal — kevesebb befizetés érkezett az államkasszába, mint amekkora összeget kiadtunk. Egészében véve — az ország „zárszámadásáról” ez pénzügyminiszterünk megállapítása — a költségvetési bevételek a termelés és a forgalom bővülésével, valamint a hatékonyság javulásával párhuzamosan emelkedtek, de valamivel a várakozásunk alatt maradtak. A bevételi és a kiadási egyenleg egészen csekély egyensúlyzavara azonban érezhetően nem befolyásolta a termelést és a fogyasztást. Az utóbbit talán a saját pénztárcánk tartalmán is észrevehettük. Tavaly az életszínvonalunk a gazdasági, ezen belül is a termelési eredményeinkkel összhangban, kiegyensúlyozottan növekedett. A korábbi nemzetgyűlések költségvetési vitáiban gyakran elhangzott az intő figyelmeztetés, hogy amíg a termelés komótos lépésben halad, addig a bérek mozgása igyekszik futólopásszerű tempót felvenni. A pénzügyminiszter most megnyugtatóan leszögezte: a bérek a termelékenységgel összhangban növekedtek, s ebből arra következtethetünk, hogy megszűnt a termelés és a bérezés egészségtelen tempókülönbsége. Egyszerűsítve: tavaly már nem akartunk többet hazavinni a piacról, mint amennyit megtermeltünk. A kormány politikája továbbra is arra irányul, hogy a munkából származó jövedelmet az érte nyújtott teljesítmény differenciálja. Ki mennyit dolgozik annak arányában részesüljön — a megtermelt javakból —. Szocialista bérezési elvünk alapján még alaposabban szemügyre kell venni azokat, akik ügyeskedéssel, harácsolással. Kevés munka után sok pénzzel igyekeznek degeszre tömni pénztárcájukat. Az állami költségvetés mérlege számos más, megnyugtató eredmény leszögezésére is alkalmat adott: mind a belkereskedelmi, mind pedig a külkereskedelmi forgalmunk egészséges arányban növekedett, s az építési, általában a beruházási terveink is a kitűzött mértékben valósultak meg. Csakkét mondat erejéig időzzünk a belkereskedelemnél. Gyarapodott az alacsony jövedelműek igényeit kielégítő áruk menynyisége. Bővült a tartós fogyasztási cikkek választéka, amit szemléletesen bizonyít a forgalom 12 százalékos növekedése. Az országgyűlés kétnapos, nyári ülésszakán az állami költségvetés megvitatása mellett sor került olyan törvények elfogadására is, amelyek a bíróságok, valamint az ügyészségek alkotmányos szellemű igazságszolgáltató tevékenységét fejlesztik tovább. Felírás a termelőszövetkezeti fiatalokhoz A KISZ központi bizottságának titkársága levelet küldött a mezőgazdasági szövetkezetek KISZ-szervezeteihez, amelyben felhívja a figyelmet a most folyó alapszabály-módosításokra és -kiegészítésekre. A levél többek között megállapítja, hogy a KISZ-szervezeteknek, a szövetkezeti fiataloknak megtisztelő joga és egyben kötelessége is, hogy legjobb tudásuk szerint részt vegyenek az alapszabály módosításában. Erre az ifjúsági törvény is lehetőséget ad. A levél kitér arra is, hogy a szövetkezetben ellenőrző bizottság, nőbizottság, valamint most először szövetkezeti döntőbizottság választandó. Az alapszabályban rögzíthető más bizottság létrehozása is, például ifjúsági bizottság is alakítható. A KISZ-központ levele arra is felhívja a figyelmet, hogy a pályakezdő fiatalok életében igen fontos a saját otthon, a saját lakás megszerzése. Több termelőszövetkezet példája alapján a levél javasolja, hogy a szövetkezeti alapszabály rögzítse a fiatalok lakásépítéséhez nyújtandó kedvezményeket, valamint azt, hogy a szövetkezet az ifjúságpolitikai célok megvalósítására, a KISZ-szervezet támogatására külön alapot létesítsen. SZABAD FÖLD 3 Háromszáz ló és 25 ezer néző jelenléte fémjelezte a vasárnap tartott Vm. Hortobágyi Lovasnapok rendezvénysorozatát. Az idő nem kedvezett, de a sok látnivaló, a több éves hagyomány így sem tévesztette hatását. Képünk a lovasfogatok versenyén készült. (MTI Fotó : Balogh László felvételei