Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-07-01 / 26. szám

2 SZABAD FÖLD Hol terem a tanácstitkár? Varga Anna Halásziból (Győr megye); Gergely Gáspár Ga­­csályból (Szabolcs-Szatmár me­gye); Szabó József Lovásziból (Zala megye); Nagy Jolán Vég­egyházáról­­ (Békés megye); Deák Ferenc Fülöpszállásról (Bács-Kiskun megye)... Öt név — az ország négy sarkából és kellős közepéből — mintegy azt jelképezve: a Veszprémben működő Tanács­­akadémia hallgatói az ország minden tájáról érkeztek, hogy ott elsajátítsák a korszerű ál­­lamigazgatási munkához szük­séges ismereteket. Fel lehetne tenni a kissé szónokias kérdést: hol születnek a községi taná­csok jövendő titkárai, titkárje­löltjei, felelős ügyintézői? Nos, itt Veszprémben, a kétéves Ta­nácsakadémián. Százhárom — érettségivel, az igazgatási munkában egy vagy több éves gyakorlattal rendel­kező — hallgató tanul jelenleg itt. Néhány évvel ezelőtt a községi tanácsok — mintegy „tetszik-nem-tetszik” alapon — úgy küldték ide az embereket; egy-két éve már egyéni elha­tározásból és meggondolásból jelentkeztek felvételre a hall­gatók. Aki ismeri a korábbi „beiskolázások”-at, tudja, mi­lyen előrelépést jelent a mai helyzet. Az 1972—73-as tanév­re 147 jelentkező közül 110 ke­rült felvételre, csupán heten „morzsolódtak le” betegség, visszalépés vagy egyéb okok miatt. Akadémiai felvételt nyerni azonban nemcsak képes­ség és rátermettség,, hanem a javaslattevő felsőbb tanácsi szervek bizalmának kérdése is. Aki itt tanul, kapja otthoni tel­jes fizetését, amelyből — a ta­nulmányi előmeneteltől, szo­ciális helyzetétől függően — havi ötszáz—száz forinttal kell hozzájárulni a tanítási költsé­gekhez. Ezért teljes ellátást, korszerű tanulási lehetőséget — környezetet és eszközöket — kapnak, s nem kell mást ten­niük, mint tanulni és tudni. Veszprémben négy tanszék működik — az intézet igazga­tójával együtt — tíz oktatóval. Érdemes megismerkedni a tan­anyaggal, akárcsak címszavak­ban. Az igazgatási tanszéken államigazgatási, büntetőjogi és szabálysértési, polgári és csa­ládjogi ismereteket, az anya­könyvi igazgatást és gépírást tanulnak a hallgatók, kétévi hatszáznégy órában. A tanács­gazdasági tanszék a szövetkeze­ti és földjogot, mezőgazdasági szakigazgatási, statisztikai, adó- és illetékügyi, telepítésfejleszté­­si-ellátási ismereteket és költ­ségvetési gazdálkodást tanít 462 órában. A szervezési tan­szék anyagai: bevezetés az ál­lam- és jogtudományokba; a tanácsok helye és szerepe az államigazgatási szervezetben; a községi tanácsi munka vezetése és szervezése; a vezetés mun­kajogi eszközei; retorika stb. Kétévi óraszám: 377. A marxizmus—leninizmus tanszék 410 órában oktatja a politikai gazdaságtant, a dialek­tikus és történelmi materializ­must és a tudományos szocializ­must. Ez eddig a képzés oktatási része. És a nevelői munka? Kétségtelen: ez a nehezebb. Általában is, de itt külön vo­nása ennek a munkának, hogy a „nevelendők” valamennyien felnőtt, több-kevesebb életta­pasztalattal, munkagyakorlattal és beidegződésekkel rendelkező emberek. Az osztályfőnöki órák célja a sok vidékről összesereg­­lett kollektíva őszinte közösségi szellemének megteremtése, majd továbbfejlesztése abban az irányban, hogy az egyén — egyéniségének sérelme nélkül — önmagában és döntéseiben is tudjon közösségi ember len­ni. Ezen a szinten talán fur­csának tűnhet, de az oktatói kar tagjai — nevelési felada­taikhoz kapcsolódóan — olykor családlátogatásokra is mennek; tájékoztatják a szülőket, a kül­dő tanácsok vezetőit a hallga­tók tanulásáról, előmeneteléről, fejlődéséről — vagy éppen le­maradásáról. A hallgatók nevelését és mű­velődését szolgálja az intézet háromezer kötetes szépirodal­mi és ugyanekkora szakmai könyvtára is. Havonként kétszer mennek színházba, hangver­senyre; az akadémiának nyolc­van színház-, illetve hangver­senybérlete van. Vagyis: minden feltétel adott, hogy azok, akik innen, a veszp­rémi Tanácsakadémiáról vissza­kerülnek a közigazgatás külön­böző fórumaira , maximálisan megfeleljenek az egyre növek­vő feladatoknak. Dér Ferenc TÖRVÉNYTÁR A pénzügyminiszter, valamint a mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter 7/1973 (PK. 11.) PM—MÉM számú együttes utasítása módosította a kedve­zőtlen adottságú állami gazda­ságok állami támogatásának feltételeit. Az új támogatási feltételek különbséget tesznek a támoga­tás mértékében aszerint, hogy a gazdaságoknak aranykorona kategóriákban kifejezve meny­nyire kedvezőtlen a természeti adottságuk, továbbá aszerint is, hogy sík területen vagy dontb- és hegyvidéken gazdálkodnak. A Tanácsok Közlönyének 24. számában közlemény jelent meg, amely a vásárlói tájékoz­tató füzetek kiadásáról szól. A füzetek tartalma a követ­kező: tájékoztató az élelmisze­rek, a háztartási vegyiáruk és kozmetikai készítményekkel kapcsolatos minőségi kifogások érvényesítéséről; tájékoztató az iparcikkekre vonatkozó minősé­gi kifogások érvényesítéséről; tájékoztató a jótállással vásá­rolt árukra vonatkozó minősé­gi kifogások érvényesítéséről. A füzeteket a boltokban úgy kell elhelyezni, hogy azok mind a vásárlók, mind a kereskedel­mi dolgozók számára minden­kor hozzáférhetők legyenek. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 1973. évi 13. számmal törvényerejű rendeletet adott ki a tűz elleni védekezésről és a tűzoltóságról. A rendelet előírja az állami tűzoltóság és az önkéntes tűz­oltóság szervezeti követelmé­nyeit és feladatait. Ez utóbbi rész úgy szól, hogy az önkén­tes tűzoltóság a községekben, a nagyközségekben és a váro­sokban a tanács tűzvédelmi szerve. Az önkéntes tűzoltóság tagjait fokozott megbecsülésben kell részesíteni, azok egyenru­ha viselésére jogosultak és rendfokozattal rendelkeznek. E törvényerejű rendelettel egyidőben jelent meg a Minisz­tertanács 14/1973 (VI. 2.) szá­mú végrehajtási rendelete, mely részleteiben is szabályoz­za a tűz elleni védekezés elő­írásait, valamint a tűzoltóság feladatait. Cserbenhagyott öregek Hazánkban ma már csaknem minden ötödik állampolgár hat­van éven felüli, azaz nyugdíjas korú. Közülük ugyancsak húsz százalékra tehető azoknak az idős embereknek a száma, akik teljesen magukra maradtak, akiknek sem háztartásuk, sem gyermekük, de még közeli hoz­zátartozójuk sincs. Nehéz sorsu­kat jól ismeri a társadalom — és a szociális otthonok kiter­jedt hálózatán, a segélyezések meg a házi gondozás rendszerén keresztül támogatja is őket az állam. Így hát most nem is ki­mondottan róluk akarunk — két megdöbbentő levél kapcsán —­­ beszélni, hanem a még náluk is sanyarúbb helyzetben lévők­ről: a cserbenhagyott öregek­ről, akiknek van közeli hozzá­tartozójuk, gyermekük, legalább­is papíron. Íme az első levélből néhány sor, amelyet özvegy N. E.-né küldött szerkesztőségünk­be Mátészalkáról: „Négy eszten­deje élek már elhagyottan, tel­jesen egyedül, azóta, amióta a szegény jó uram meghalt. Kis­iparos volt, negyven éven át gürcölt, dolgozott a gyerekeiért. Amíg élt, nem is panaszkodhat­tunk: hat gyereket neveltünk fel, mindent rájuk áldozva, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt. Mindegyiket leérettsé­giztettük, mindegyiknek kenye­ret, megélhetést adtunk a kezé­be. Mind szárnyra is kelt, egy sincs már velem: férjhez men­tek, megnősültek, hála istennek gondtalanul élnek. Én, sajnos, már nem mondhatom el ma­gamról ugyanezt. Felém sem néznek a gyermekeim, rám sem nyitnak, nem érdekli őket mi is van velem. Sajnos a férjem után, mert nem tudta megsze­rezni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt, támogatást nem kapok.” Mi tagadás, nehéz indulatok nélkül végigolvasni ezeket a ke­serű sorokat: hát létezik ilyen eset, hát jó anyagi körülmények között élő ——z érettségizett, fel­tehetően értelmiségi munkakör­ben, netán vezetőbeosztásban dolgozó ember — elfelejtkeznék egyedül élő idős édesany­járól? Sajnos létezik ilyen eset, és ami még szomorúbb, nem is példa nélkül való. Itt van mindjárt a másik levél. Dunántúlról küldte egy magát a nyilvánosság előtt megnevezni nem akaró (hogy a gyerekek ne szégyenkezzenek!) idős özvegy ember: „Nekem — írja — tíz éve halt meg a fe­leségem. Azóta egyre mosto­hább az életem. Két fiam van, mind a kettőt kitaníttattuk. El-­­­képzelhetik, mennyi áldozatot hoztunk, hogy az orvosfiam a második világháború végére megszerezhesse a diplomát. A másik gyerek is fontos posztot tölt be a fogyasztási szövetke­zetben. A házamat erre a gye­rekre hagytam, neki meg a menyemnek kellene gondoskod­ni rólam. De minek is kerteljek, nem törődnek velem. Magamra vagyok hagyatva, heti két-há­­romszori ebéden kívül semmit sem kapok. Nem akarok családi békétlenséget, nem is szóltam, , nem panaszkodtam én még emiatt senkinek. Nagyon bánt, hogy vénségemre ide kellett jut­nom. Ezért túrhattam a földet, gürcölhettem a megboldogult feleségemmel éjjel-nappal. Pe­dig mi aztán tényleg csak a gye­­keinknek éltünk.” Könnyebb lenne a dolgunk, ha most azt mondhatnánk: — Ne búsuljon kedves néném vagy kedves bátyám, ha már a gye­rekeik így megfeledkeztek ma­gukról — és önmagukról —, majd az állam átvállalja a cser­benhagyók kötelezettségét. Ilyen ígérettel azonban nem állha­tunk és nem is állnánk elő. Hi­szen társadalmunk már így is az anyagi lehetőségeket megha­ladó­ erőfeszítésekkel igyekszik enyhíteni, segíteni az arra leg­inkább rászorulók gondján. Ma már a nyugdíjakra, járadékokra és a segélyezésekre fordított összeg eléri az évenkénti tizen­­ötmilliárd forintot. Azt is tud­juk, hogy egy sor — az öregek­kel kapcsolatos gond megoldá­sának egyelőre még az anya­giak szabnak határt. De — a mátészalkai és a Dunántúli meg a hozzájuk hasonló helyzetben levők esetében is van megoldás. Az önmagukról megfeledkezett gyermekeket paragrafusok kö­telezik a szülőtartásra. Tisztá­ban vagyunk azzal is, hogy en­nek a rendeletnek az érvényre-­ juttatása nem egyszerű feladat. De ha kell, segít a helyi tanács, a bíróság. Szégyenkezésre pe­dig nem a magukra hagyott öregeknek, hanem a cserbenha­­gyóknak van alapos okuk! Sulyán Pál I 1973. JÚLIUS ,1.1 SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja A szerkesztő bizottság elnöke: Szentkirályi János Főszerkesztő: Eck Gyula Szerkesztőség: Budapest VIII., Somogyi Béla utca 6. Levélcím: 1978. Budapest Telefon: 142—220. 138—821 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3. Levélcím: 1939. Budapest Telefon: 343—100. 142—220 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777. • • Szikra Lapnyomda.

Next