Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)
1973-07-01 / 26. szám
1973. JÚLIUS 1. Az ifjúsági törvény végrehajtásáról . Az ifjúsági törvény megalkotása óta csaknem két év telt el. Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács most felmérte a törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Az év elején kiadott tizennyolc miniszteri utasítás alapján a vállalatok intézkedési tervükbe foglalták a tennivalókat. Néhány helyen kitűnő, követésre méltó kezdeményezés született. Például a FANYOVÁ-nál gyakorlati lett, hogy a régebben ott dolgozó fiatalok pártfogásukba veszik az újonnan belépőket. A Dunai Vasműben minden új fiatal dolgozó két héten át ismerkedik a gyár valamenynyi részlegével. A Minőségi Cipőgyárban általánossá vált a leszerelési segély. Sorolhatnánk még a jó példákat, amelyek mind azt bizonyítják: soha nem védték még ennyire átfogóan és szervezetten a fiatalok érdekeit. Egy adat: a vállalati támogatással épülő lakások 45 százalékát a fiatal házasok kapják. A KISZ intéző bizottsága javaslatot tett arra is, hogy a jövő évtől kezdődően a műhelyektől az ágazati minisztériumokig, minden szinten tartsanak ifjúsági parlamenteket. Így a fiatalok még aktívabb részesei, alakítói lesznek az üzemi demokráciának. Az otthonteremtő, családalapító törekvéseket számos új intézkedés segíti: a szobabérlők házai, az ifjúsági bútorakció, az egyetemisták társadalombiztosításának kiszélesítése stb. A fizikai dolgozók gyermekeinek helyzetét tovább javítja a középiskolai ösztöndíj bevezetése. Szeptembertől mintegy 15 ezer középiskolás tanuló kap ösztöndíjat — a tanulmányi eredménytől, illetve a megalakult diák szociális bizottságok javaslataitól függően. A kulturális kedvezmények hosszú sorából ismét csak egy adatot emelünk ki: 170 ezer fiatalt érint az 50 százalékos opera-, hangverseny- és színházbérletek biztosítása. Áprilistól pedig a hét minden napján ingyenesen látogathatják a múzeumokat. Az OIOT a második félévben megvizsgálja — többek között — a fiatalok lakáshelyzetét, az ifjúsági és gyermekkönyvkiadást, és napirendre tűzi a diáksport ügyét is. A tapasztalatok alapján megállapították azt is, hogy az ifjúsági törvény az állami szférában egyre következetesebben érvényesül. A termelőszövetkezetekben ez idő szerint sajnos kedvezőtlenebb a helyzet: alig negyed részükben foglalták csak az intézkedési tervbe az ifjúsággal kapcsolatos teendőket. Számos tény utal arra, hogy sok helyen nem értették meg pontosan a törvény jelentőségét. Nem lenne szégyellenivaló, ha a tsz-vezetők kicserélnék tapasztalataikat az állami gazdaságok vezetőivel, ugyanis ott jól hajtják végre az intézkedéseket. De vár feladat a tanácsokra is, amelyelnek — mint felügyelői szerveknek — érvényt kell szerezniük a törvénynek. Újlaki Ágnes Cselekvő környezetvédelem Hazánkban divatba jött a környezetvédelem. Nincs hét, hogy a sajtóban, vagy a közélet valamely fórumán erről a kérdésről szó ne essen. Jó divat ez, kétszeresen is. Egyrészt, mert a civilizáció valóban komoly veszéllyel fenyegeti az ember környezetét; másrészt, mert a mi országunkban amolyan jóvátehetetlen bűnöket a természet ellen még nem követtünk el. Idejében intenek tehát a toll, vagy a szó mesterei. A szakértők azonban — miközben ezt örömmel nyugtázzák — egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, hogy a szavakról, a betűkről most már egyre fokozottabb mértékben a tettekre kellene áttérni. Megindult ez a folyamat is. Vizsgáljuk meg a tényeket, ezúttal csupán a mezőgazdaságon, vagy ugyancsak divatos kifejezéssel élve az élelmiszergazdaságon belül. Ne legyen „néma tavasz" A közérdeklődés reflektorfénye kevésbé irányul erre a témára, de szakértők előtt közismert, hogy a földet művelő ember alaposan „élen jár” a környezet rombolásában. Mondjuk egy évszázaddal ezelőtt a növekvő élelmiszerigény nyomán az erdők kiirtása, a domboldalak megbolygatása és védtelenül hagyása ezer és tízezer holdakon okozta a talaj pusztulását. Húsz-huszonöt esztendővel ezelőtt a természet esztelen „meghódítása” okozott súlyos következményeket. A lecsapolhatatlan rizstelepek egész határrészeket mocsarasítottak el, a Hortobágy feltörése viszont azzal a következménnyel járt, hogy a puszta jelentős részén ma se gabona nem terem, se fű. Azt is sorolhatnánk, hány traktoros — és traktoroslány! — szervezetét tették tönkre abban az időben a rázós, zajos, füstokádó traktorok. És ma? Az emberiség figyelmét éppen a megfontolatlanul felhasznált mezőgazdasági vegyszerek káros utóhatása hívta fel a környezet védelmének sürgető igényére. A rovarirtó DDT hozta például belátható közelségbe a „néma tavasz”-t, azt az időt, amikor kipusztítjuk az énekes madarakat. (Ezt a vegyszert éppen nálunk tiltották be először a világon!) Annak pedig urbanisztikai szakemberek a megmondhatói, mennyi gondot okoz a szemétben a soha el nem korhadó tejeszacskó, tejfölöspohár, befőttes üveg. „Magbank" Ha „úttörő” volt az élelmiszergazdaság a környezet rombolásában, úgy nálunk most úgy tűnik, ugyanezt a szerepet vállalja a cselekvő környezetvédelemben is. A Mezőgazdasági és Élelmzésügyi Minisztérium vezetői alapos tanulmány felhasználásával már megtárgyalták a témát és megkezdték a cselekvést. Az erózió (talajlekopás) megakadályozásáról, a vízgazdálkodásról, az öntözés káros hatásának ellensúlyozásáról most ne beszéljünk. De országosan, sőt nemzetközileg is példamutató lehet az, hogy nálunk az erdő szerepét teljesen átértékelték és az új felfogást érvényesítik. Korábban az erdőt mint olyan helyet értékeltük, ahonnan fát lehet kitermelni. Ez a szerep gyengülve bár, de megmaradt. A cselekvés fő indítékainak helyét azonban átveszi az a szerep, amelyet az erdő, a fa a városi ártalmak csökkentésében, a települések környezetének levegőjavításában, a vizek lefutásának fékezésében betölthet. A tárca például komoly tudományos kutatást indított, hogy milyen fafajok telepítésével lehet ellensúlyozni a sztrádákon száguldó autók kipufogó gázainak hatását. Hajlandó arra is, hogy a városi lakótelepeken — a házak között — húszméteres erdősávokat telepítsen, mert így szelídíteni lehetne a háztömeg sivár megjelenését, segíteni lehetne azon, hogy a szemben lakók egymás tányérjába lássanak (persze így a lakótelepek építése valamennyivel költségesebb lenne, de környezetvédelmet ingyen nem lehet elképzelni.) Hajlamos a tárca arra is, hogy elhordassa a budai erdőkből az orvul lerakott huszonhétezer köbméter (!) szemetet és így teljesebbé tegye a kirándulók örömét. Kicsit megható az az intézkedés, hogy egyik tudományos agrárintézményünkben „magbankot” hoznak létre. Negyvenezer növényfajta szaporítóanyagát őrzik itt meg, mert a tudósok riadóztatták a világot; a nemesített hibridek alkalmazásával kipusztulnak az eredeti fajták és ha később megint nemesíteni akarunk, egyszerűen nem találunk nyersanyagot, kiinduló alapot. Később ezt kiterjesztik a gyümölcsfélékre, sőt az állatfajokra is. (A Hortobágyon például komputert kell beállítani, hogy a ma már alacsony létszámú szürke-magyar szarvasmarhát megmentsük az elkorcsosodás veszélyétől.) Szigorúan véve, a faj- és fajtafenntartás szolgálatában állanak majd azok a nagy botanikuskertek is, amelyeket a MÉM tájegységenként létesít. Ugyanakkor azonban ezek kirándulóhelyek is lesznek, oktatási szerepük is jelentős lehet. Nemzetközi gond Egy tárca tehát áttért a cselekvő környezetvédelemre. A téma azonban sokkal nagyobb annál, minthogy beleférjen egy tárca hatáskörébe. Lám, például környezetvédő mérnököket is csak úgy lehet képezni, ha a jelentkezők két évig a vegyipari, két évig az agráregyetemre járnak. Ez már két tárca. Az egész népgazdaságot mozgósítani kell azonban, mert az új létesítmények csak akkor kímélhetik a környezetet, ha erre már a tervezésnél gondolnak. Egy szakosított sertéstelep például 25 százalékkal drágább ha nem fertőzi híg trágyalével az élő- vagy talajvizeket. De ezt a 25 százalék költséget be kell tervezni, hitelként nyújtani, a szükséges gépeket gyártani, stb. Így kerekedik országos egésszé egy látszólag apró gond is. Az országos ügy pedig még tovább tekintve csak szoros nemzetközi együttműködésben valósítható meg. SZABAD FÖLD 3 Beszélni és cselekedni Ha fölfelé indulunk tehát, egyre nagyobb a kör. De ha lefelé indulunk, egyre konkrétabb, kézzel foghatóbb a személyi felelősség. Szolnok megyében például a nagyüzemi gazdaságok bizonyos praktikus érdekekre hivatkozva száz hektárszámra irtják ki a két évtizede telepített és ma már igen szép erdősávokat. Éppen abban a megyében, ahol a fával borított terület alig egynegyede az országos átlagnak. Egyes igazgatók és főagronómusok igyekeznek elsivatagosítani az Alföldet. Ilyen érdek nem lehet valóságos. A magyar hatósági szabályzatok ma már előírják, hogy olyan vegyszereket kell gyártani, amelyek egy év alatt lebomlanak. Ugyanakkor egyes brigádvezetők egyszerűen árokba dobatják a kimaradt vegyszereket, élővizek partján mosogatják ki a permetező gépeket, néha olyan veszélyt okozva ezzel, aminek leküzdése már országos riadót igényel. Beszéljünk tehát sokat a környezetvédelemről. De közben cselekedjünk is és vegyük tudomásul, hogy nincs erkölcsi joga felháborodni a civilizáció környezetromboló hatásán annak, aki kicsiben, egyénileg ugyancsak bűnöket követ el a természet és így az ember ellen. Földeáki Béla Fürdőzés után jólesik a pihenés. Képünk Hévízen készült, a modern fürdőház szépen berendezett társalgójában, ahol sokan töltenek el kellemes perceket.