Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-07-01 / 26. szám

1973. JÚLIUS 1, SZABAD FÖLD 3 Cselekvő környezetvédelem Az ifjúsági törvény végrehajtásáról —­Az ifjúsági törvény meg­alkotása óta csaknem két év telt el. Az Országos If­júságpolitikai és Oktatási Tanács most felmérte a törvény végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Az év elején kiadott tizennyolc miniszteri utasítás alapján a vállalatok intézkedési tervükbe foglalták a tenni­valókat. Néhány helyen kitűnő, követésre méltó kezdemé­nyezés született. Például a F ANYOVÁ-nál gyakorlat _ lett, hogy a régebben ott dolgozó fiatalok pártfogá­sukba veszik az újonnan belépőket. A Dunai Vas­műben minden új fiatal dolgozó két héten át is­merkedik a gyár valameny- nyi részlegével. A Minősé­gi Cipőgyárban általánossá vált a leszerelési segély. Sorolhatnánk még a jó példákat, amelyek mind azt bizonyítják: soha nem védték még ennyire átfo­góan és szervezetten a fia­talok érdekeit. Egy adat: a vállalati támogatással épü­lő lakások 45 százalékát a fiatal házasok kapják. A KISZ intéző bizottsága ja­vaslatot tett arra is, hogy a jövő évtől kezdődően a műhelyektől az ágazati mi­nisztériumokig, minden szinten tartsanak ifjúsági parlamenteket. Így a fia­talok még aktívabb része­sei, alakítói lesznek az üzemi demokráciának. Az otthonteremtő, csa­ládalapító törekvéseket szá­mos új intézkedés segíti: a szobabérlők házai, az ifjú­sági bútorakció, az egyete­misták társadalombiztosítá­sának kiszélesítése stb. A fizikai dolgozók gyer­mekeinek helyzetét tovább javítja a középiskolai ösz­töndíj bevezetése. Szeptem­bertől mintegy 15 ezer középiskolás tanuló kap ösztöndíjat — a tanulmá­nyi eredménytől, illetve a megalakult diák szociális bizottságok javaslataitól függően. A kulturális ked­vezmények hosszú sorából ismét csak egy adatot eme­lünk ki: 170 ezer fiatalt érint az 50 százalékos ope­ra-, hangverseny- és szín­házbérietek biztosítása. Áp­rilistól pedig a hét minden napján ingyenesen láto­gathatják a múzeumokat. Az OIOT a második fél­évben megvizsgálja — töb­bek között — a fiatalok lakáshelyzetét, az ijiúsági és gyermekkönyvkiadást, és napirendre Tűzi a diáksport ügyét is. A tapasztalatok alapján megállapították azt is, hogy az ifjúsági törvény az álla­mi szférában egyre követ­kezetesebben érvényesül. A termelőszövetkezetekben ez idő szerint sajnos ked­vezőtlenebb a helyzet: alig negyed részükben foglalták csak az intézkedési tervbe az ifjúsággal kapcsolatos teendőket. Számos tény utal arra, hogy sok helyen nem értették meg pontosan a törvény jelentőségét. Nem lenne szégyelleni -va­ló, ha a tsz-vezetők kicse­rélnék tapasztalataikat az állami gazdaságok vezetői­vel, ugyanis ott jól hajtják végre az intézkedéseket. De vár feladat a tanácsokra js, amelyelvnek — mint fel­ügyelőd szerveknek — ér­vényt kell szerezniük a tör­vénynek. Újlaki Ágnes Hazánkban divatba jött a környezetvédelem. Nincs hét, hogy a sajtóban, vagy a köz­élet valamely fórumán erről a kérdésről szó ne essen. Jó di­vat ez, kétszeresen is. Egyrészt, mert a civilizáció valóban ko­moly veszéllyel fenyegeti az ember környezetét; másrészt, mert a mi országunkban amo­lyan jóvátehetetlen bűnöket a természet ellen még nem kö­vettünk el. Idejében intenek tehát a toll, vagy a szó meste­rei. A szakértők azonban — miközben ezt örömmel nyug­tázzák — egyre erőteljesebben hangsúlyozzák, hogy a szavak­ról, a betűkről most már egy­re fokozottabb mértékben a tettekre kellene áttérni. Megindult ez a folyamat is. Vizsgáljuk meg a tényeket, ez­úttal csupán a mezőgazdaságon, vagy ugyancsak divatos kifeje­zéssel élve az élelmiszergazda­ságon belül. Ne legyen „néma tavasz" A közérdeklődés reflektorfé­nye kevésbé irányul erre a té­mára, de szakértők előtt közis­mert, hogy a földet művelő ember alaposan „élen jár” a környezet rombolásában. Mond­juk egy évszázaddal ezelőtt a növekvő élelmiszerigény nyo­mán az erdők kiirtása, a domb­oldalak megbolygatása és véd­telenül hagyása ezer és tíz­ezer holdakon okozta a talaj pusztulását. Húsz-huszonöt esz­tendővel ezelőtt a természet esztelen „meghódítása” okozott súlyos következményeket. A le- csapolhatatlan rizstelepek egész határrészgket mocsarasítottak el, a Hortobágy feltörése vi­szont azzal a következménnyel járt, hogy a puszta jelentős ré­szén ma se gabona nem terem, se fű. Azt is sorolhatnánk, hány traktoros — és traktoros­lány! — szervezetét tették tönk­re abban az időben a rázós, zajos, füstokádó traktorok. És ma? Az emberiség figyel­mét éppen a megfontolatlanul felhasznált mezőgazdasági vegy­szerek káros utóhatása hívta fel a környezet védelmének sürgető igényére. A rovarirtó DDT hozta például belátható közelségbe a „néma tavasz”-t, azt az időt, amikor kipusztít­juk az énekes madarakat. (Ezt a vegyszert éppen nálunk til­tották be először a világon!) Annak pedig urbanisztikai szakemberek a megmondhatói, mennyi gondot okoz a szemét­ben a soha el nem korhadó te­jeszacskó, tejfölös ' pohár, be- főttes üveg. „Magbank" Ha „úttörő” volt az élelmi­szergazdaság a környezet rom­bolásában, úgy nálunk most úgy tűnik, ugyanezt a szerepet vál­lalja a cselekvő környezetvéde­lemben is, A Mezőgazdasági és Élelmzésügyi Minisztérium ve­zetői alapos tanulmány felhasz­nálásával már megtárgyalták a témát és megkezdték a cselek­vést. Az erózió (talajlekopás) meg­akadályozásáról, a vízgazdálko­dásról, az öntözés káros hatá­sának ellensúlyozásáról most ne beszéljünk. De országosan, sőt nemzetközileg is példamutató lehet az, hogy nálunk az erdő szerepét teljesen átértékelték és az új felfogást érvényesítik. Korábban az erdőt mint olyan helyet értékeltük, ahonnan fát lehet kitermelni. Ez a szerep gyengülve bár, de megmaradt. A cselekvés fő indítékainak he­lyét azonban átveszi az a sze­rep, amelyet az erdő, a fa a városi ártalmak csökkentésében, a települések környezetének le­vegőjavításában, a vizek lefutá­sának fékezésében betölthet. A tárca például komoly tudomá­nyos kutatást indított, hogy milyen fafajok telepítésével le­het ellensúlyozni a sztrádákon száguldó autók kipufogó gazai­nak hatását. Hajlandó arra is, hogy a városi lakótelepeken — a házak között — húszméteres erdősávokat telepítsen, mert így szelídíteni lehetne a háztö­meg sivár megjelenését, segíte­ni lehetne azon, hogy a szem­ben lakók egymás tányérjába lássanak (persze így a lakóte­lepek építése valamennyivel költségesebb lenne, de környe­zetvédelmet ingyen nem lehet elképzelni.) Hajlamos a tárca arra is, hogy elhordassa a bu­dai erdőkből az orvul lerakott huszonhétezer köbméter (!) sze­metet és így teljesebbé tegye a kirándulók örömét. Kicsit megható az az intézke- —dés, hogy egyik tudományos agrárintézményünkben „mag­bankot” hoznak létre. Negyven­ezer növényfajta szaporítóanya­gát őrzik itt meg, mert a tudó­sok riadóztatták á világot; a nemesített hibridek alkalmazá­sával kipusztulnak az eredeti fajták és ha később megint nemesíteni akarunk, egyszerűen nem találunk nyersanyagot, ki­induló alapot. Később ezt kiter­jesztik a gyümölcsfélékre, sőt az állatfajokra is. (A Hortobá­gyon például komputert kell beállítani, hogy a ma már ala­csony létszámú szürke-magyar szarvasmarhát megmentsük az elkorcsosodás veszélyétől.) Szi­gorúan véve, a faj- és fajta­fenntartás szolgálatában álla­nak majd azok a nagy bota­nikuskertek is, amelyeket a MÉM tájegységenként létesít. Ugyanakkor azonban ezek ki­rándulóhelyek is lesznek, okta­tási szerepük is jelentős lehet. Nemzetközi gond Egy tárca tehát áttért a cse­lekvő környezetvédelemre. A téma azonban sokkal nagyobb annál, minthogy beleférjen egy tárca hatáskörébe. Lám" pél­dául környezetvédő mérnököket is csak úgy lehet képezni, ha a jelentkezők két évig a vegy­ipari, két évig az agráregye­temre járnak. Ez már két tár­ca. Az egész népgazdaságot mozgósítani kell azonban, mert az új létesítmények csak akkor kímélhetik a környezetet, ha er­re már a tervezésnél gondol­nak. Egy szakosított sertéstelep például 25 százalékkal drágább ha nem fertőzi híg trágyalével az élő- vagy talajvizeket. De ezt a 25 százalék költséget be kell tervezni, hitelként nyújtani; a szükséges gépeket gyártani, stb. Így kerekedik országos egésszé egy látszólag apró gond is. Az országos ügy pedig még to­vább tekintve csak szoros nem­zetközi együttműködésben való­sítható meg. Beszélni és cselekedni Ha fölfelé indulunk tehát, egyre nagyobb a kör. De ha le­felé indulunk, egyre konkré­tabb, kézzel foghatóbb a sze­mélyi felelősség. Szolnok me­gyében például a nagyüzemi gazdaságok bizonyos praktikus érdekekre hivatkozva száz hek­társzámra irtják ki a két évti­zede telepített és ma már igen szép erdősávokat. Éppen abban a megyében, ahol a fával borí­tott terület alig egynegyede az országos átlagnak. Egyes igaz­gatók és főagronójnusok igye­keznek elsivatagosítani az Al­földet. Ilyen érdek nem lehet valóságos. A magyar hatósági szabályzatok ma már előírják, hogy olyan vegyszereket kell gyártani, amelyek egy év alatt lebomlanak. Ugyanakkor egyes brigádvezetők egyszerűen árok­ba dobatják a kimaradt vegy­szereket, élővizek partján mo­sogatják ki a permetező gépe­ket, néha olyan veszélyt okozva ezzel, aminek leküzdése már országos riadót igényel. Beszéljünk tehát sokat a kör­nyezetvédelemről. De közben cselekedjünk is és vegyük tu­domásul, hogy nincs erkölcsi joga felháborodni a civilizáció környezetromboló hatásán an­nak, aki kicsiben, egyénileg ugyancsak bűnöket követ el a természet és így az ember el­len. Földeáki Béla Fürdőzés után jólesik a pihenés. Képünk Hévízen készült, a modern fürdőház szépen berendezett társalgójában, ahol sokan töltenek el kellemes perceket.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents