Szabad Föld, 1975. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1975-07-06 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD NÉVBÖNGÉSZÓ Folyóiratböngésző rovatunk­ban még egyetlen alkalommal sem szerepelt a Magyar Tudo­mányos Akadémia Anyanyelvi Bizottságának színvonalas, év­­negyedes folyóirata, a Lőrincze Lajos szerkesztette „Magyar Nyelvőr”. .Ezt a hiány szeret­nénk pótolni most, amikor az alábbiakban röviden olvasóink figyelmébe ajánljuk Tóth Lászlónak „A termelőszövetke­zetek nevei a nyírségi járás­ban” című írását, amely a lap legújabb, április—júniusi szá­mában jelent meg. Az érdekes tanulmány beve­zetése így hangzik: „1949-ben kezdődött a magyar mezőgazdaságban a termelési viszonyok szocialista átalakítása, 1960—61 telén befejeződött a mezőgazdaság tömeges átszerve­zése. Tizenkét év alatt — ha megtorpanásokkal is — sorra alakultak az országban a ter­melőszövetkezetek, amelyeknek nevet is kellett adni. A név­adás célja — a haladó történel­mi személyiségek emlékének őr­zésével vagy a bekövetkezett társadalmi változások hangsú­lyozásával — a megkülönbözte­tés. Más szempontot kevésbé érvényesítettek.” ■ Nyelvészeinkre, társadalom­­kutatóinkra vár a szép és hálás feladat, hogy tudományos mód­szerekkel vizsgálják, elemezzék és összegezzék a termelőszövet­kezetek neveit országos viszony­latban is. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa bizonyá­ra hathatósan segíti majd az ilyen munkát. Visszatérve a „Magyar Nyelv­őr" cikkére, megtudjuk belőle a következőket: 1974 nyarán a nyíregyházi já­rás 54 termelőszövetkezete 24 névadón „osztozik”. Már első lá­tásra két csoportba „kínálkoz­nak” a nevek. Személyi nevek­kel alkotott termelőszövetkezeti nevek (25 név): elvont közne­vekkel, „mezőgazdasági” kifeje­zésekkel alkotott termelőszövet­kezeti nevek (29 név). Ismert, már az ötvenes években elfoga­dott személyiségeket válasz­tottak névadóul (Kossuth, Pető­fi, II. Rákóczi Ferenc, Dózsa György stb.) vagy politikai ihle­tésű, felfokozott társadalmi ér­zést kifejező közszót emeltek tu­lajdonnévvé (Győzelem, Szabad­ság, Új Élet, Új Erő, Új Baráz­da stb.). A két csoportba sorolt nevek részletes elemzése után a szerző­­— a többi között — az alábbi következtetéseket vonja le: — A termelőszövetkezetek névválasztása — a közös gazda­ságok megalakításának a kor­szakában (1949—1961) — nem tudatos tevékenység. A nevek inkább érzelmi alapokon állnak. Nem választották a nevet, nem lehetőségeket mérlegeltek, „csak” adtak egyet — talán más név nem is jutott eszükbe! — nem tulajdonítva jelentőséget névadó tevékenységüknek — kik adták, választották a nevet. Közösségek? Vezetők? Vagy csak egy vezető? Vajon mi a közösség szerepe a név­­választásban? Adta a nevet, vagy inkább elfogadta, vagy mindkettő? A névnek a közös­ség által történő elfogadása (esetleg tudomásul vétele) végül is mindenütt megtörtént. De el­ső lépcsőfokban az egyént kell keresnünk.­­ A haladó történelmi sze­mélyiségek emlékének a meg­őrzése tsz-ek nevében is helye­selhető, még akkor is, ha nem kötődnek a területhez. De kívá­natos az is, hogy a közös gazda­ságok tagsága, vezetése névadó­juk megismerése, szellemük, ta­nításuk nyilvántartására gondot fordítson. Néhány kivétellel tsz-eink bizony adósak marad­tak, eddig nem teljesítették eze­ket a kívánalmakat.­­ Jelentős csoportját alkot­ják a termelőszövetkezeti ne­veknek a közszók felhasználásá­val alkotott nevek (Győzelem, Új Erő stb.). Már nem a dicső múlt emlékei, hanem a jelenkor küz­delmei, a falu társadalmi szer­kezetében bekövetkezett válto­zások jelzései a nevek. „A termelőszövetkezeti nevek jelentős részét képezik a ma­gyar intézménynév-rendszer­nek — állapítja meg végül a szerző. — Vannak olyan jellem­zői, amelyek megkülönböztetik más típusoktól. Vizsgálata a nyelvtudomány számára hasz­nos tanulságokkal szolgál.” — lyl TÖRVÉNYTÁR A Minisztertanács 18/1975. (VI. 18.) számmal módosító rendeletet adott ki az általános jövedelem­­adóról. A módosító rendelet ér­telmében az általános jö­vede­­lemadó kivetéséig adó­előleget kell fizetni. Egy másik ide vonatkozó mó­dosítás úgy szól, hogy kö­­­­zületi szerv kisiparos ré­szére a pénzügyminiszter által meghatározott érték­határon felüli ellenértéket ipari tevékenységért köz­vetlenül nem fizethet ki, hanem ilyen esetben a tel­jes számlaértéket az ille­tékes adóközösséghez kell átutalni. Az adóközösség a hozzá átutalt összeget két­százalékos kezelési költ­séggel, valamint az adó- és egyéb köztartozással csökkentve, késedelem nél­kül köteles kifizetni a kis­iparosnak. A közületi szerv az adó­előleg levonásáért és befi­zetéséért, a visszatartási jog gyakorlásáért, illetve a számlaérték átutalásának elmulasztása esetén az adó- és egyéb köztartozá­sér­t egyetemlegesen felelős. Budapest túlzsúfoltságá­nak csökkentése érdekében az építésügyi és városfej­lesztési miniszter 9/1975. (VI. 21.) ÉVM számú ren­deletével újabb korlátozá­sokat ír elő a főváros napi munkaerővonzási körzeté­ben az ipari üzemek léte­sítéséről és azok fejleszté­séről. A rendelet szerint a fő­város napi munkaerővon­zási körzetében új ipari üzem és telephely csak az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter előzetes hoz­zájárulásával létesíthető Az előírt mértéken felül ugyancsak miniszteri en­gedély kell a már megle­vő ipari üzemek továbbfej­lesztéséhez is. A rendelet egyik mel­léklete tartalmazza azok­nak a főváros környéki községeknek a neveit, ame­lyekre a rendelet vonatko­zik. 1975. JÚLIUS 6. Sietni csak útközben szabad... Tardosbánya festői szépségű falu a Gerecse völgyében. A tik­kasztó meleg is elviselhetőbb er­refelé, a környező erdők felől mindig jár egy kis hűs fuvallat. A tájat változatossá tevő gabo­naföldek, erdők, mészégető tele­pek azonban a tűzveszélyt is fo­kozzák. Talán nem véletlen, hogy a községben található a megye egyik legjobb felkészült­ségű tűzoltócsapata, a sokszoros bajnok tardosbányai önkéntes tűzoltótestület. Harminckilenc férfi vigyáz a környék épületeire, erdeire. So­kan már 25—30 éve önkéntes tűzoltók. A falu egyik legidő­sebb lakója, Vargha István bá­csi az egyesület egyik alapítója volt hatvankét évvel ezelőtt. A hagyományokat komolyan ve­szik, ezt mutatja a katonás fe­gyelem, az aktivitás, az egyen­ruha és az értékes felszerelés is. Nemrég vásárolták­­a tanács, a téesz, a környező vállalatok ösz­­szefogásával) a 130 ezer forintos szerkocsit, amely már a legna­gyobb tűz esetén is biztosítékot jelent az eredményes oltásra. — Szerencsére a nagyobb tűz mostanában elkerült bennünket — mondja Árendás Ignác pa­rancsnok, civilben nyugdíjas bá­nyász. — Tavasszal ugyan ki­gyulladt egy ház, de percek alatt sikerült megfékezni a tüzet, nem terjedt el. Egy középiskolás kis­lány nagy segítségünkre volt. Évike úgy szerelt, olyan ügye­sen sürgött-forgott, akár egy öreg tűzoltó. Utánpótlás: fiatalok De Évike nem az egyetlen kis­lány, akinek hasznát vehetik tűzoltáskor. A fiú és a leányka tűzoltófaj jelenti az egyesület utánpótlását és egyben a község büszkeségét. Különösen a kislá­nyok — a legfiatalabbak tizen­­kétévesek — tűnnek ki ügyes­ségükkel. Különböző versenye­ken öregbítették már a tardos­bányai tűzoltók régi jó hírét, most pedig Esztergomba men­nek, hogy edzőtáborban készül­jenek az országos versenyre. No persze, a tűz közelébe, az igazán veszélyes helyre nem engedik őket a felnőttek, de a talpra­esett gyerekekre mindig számí­tani lehet. Néhány évvel ezelőtt különös módon fejeződött be a megyei verseny. Ünnepi hangulatban tértek haza az önkéntes tűzoltók, hiszen ismét első helyet értek el. Szinte még útközben kapták a hírt: Vöröshídon, a mészégető telepen többszáz autógumi meg­gyulladt. A verseny egésznapos fáradságát feledve rohantak a helyszínre, ahol már harminc méter magasan lobogtak a lán­gok. Délután öttől másnap reg­gel hétig folyt a küzdelem az ér­tékes gumiért és az erdőért. A veszélyt csak fokozta a közeli lőszerraktár, ahol a robbantás­hoz szükséges dinamitot tárol­ták. Emberfeletti munkával si­került lokalizálni, végül pedig eloltani a hatalmas tüzet. — Bármilyen furcsán hang­zik is — mondja a parancsnok — a tűzoltónak csak addig sza­bad sietnie, amíg a helyszínre nem ér. Ott már a kapkodás, a sürgetés csak további bajokat okozhat. A gondos áramtalaní­­tás, a vízellátás megszervezése után lehet hozzáfogni a tulaj­donképpeni oltáshoz. A jó tűz­oltó nemcsak bátor, hanem meg­fontolt és nyugodt is. Jó barátok közössége Árendás Ignác maga is har­minc éve tűzoltó s tizenhét éve­s parancsnok. Számos kitüntetés bizonyítja, hogy megfelelő em­ber erre a posztra. Mindkét fia tagja az egyesületnek, sőt, félig­­meddig felesége is tiszteletbeli tag: a banketteken, összejövete­leken ő főzi a kitűnő gulyást. Mert az egyesület valódi közös­ség, jóbarátok közössége. A ta­nácstitkárnő elmondotta, hogy ha társadalmi munkáról van szó, órájuk lehet elsőként szá­mítani, így építettek már hidat, autóparkolót a községnek. A megérdemelt pénzjutalmat pe­dig utazásra fordították. Jártak már Bulgáriában, Jugoszláviá­ban. Búcsúkor rendezvénysoro­zatot, bált tartanak. Nem csoda, hogy ebbe az összetartó társa­ságba a fiatalok is vágynak. Nemcsak a tüzek oltása, hanem a megelőzése is munkájukat di­cséri. Hiszen a tűzrendészeti el­lenőrzések során tanúsított szi­gor és következetesség sok bajt takaríthat meg. Tardosbánya önkéntes tűzoltói pedig hatvan­két éve őrködnek éberen a köz­ség javainak, a termésnek és­ a vidék szép erdőinek épségére. U. A. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja A szerkesztő bizottság elnöke: Szentkirályi János Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca 6. Postacím: 1978 Budapest Telefon: 142-220, 139-321 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100, 142-220 Budapest VIII. Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzü­nk meg és nem adunk vissza ! Index: 25 777 Szikra Lapnyomda

Next