Szabad Föld, 1976. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD Kinek mit hoz az új esztendő? Nincs már nyugalmasan telelő falu. A fagyos, ködös földeken éppúgy dolgoznak, mint a téeszmajorban, vagy a székház irodáiban. Az új arcú falu életéből eltűntek a barátságos, meleg szobában való tétlen tanyázgatások, a kemencepadka melletti meghitt álmodozások, tervezgetések arról: vajon mit hoz, mit tartogat a következő esztendő? De azért ne higgyük, hogy a felgyorsult tempójú falusi világban egyáltalán nincs idő a holnappal való törődésre, az új esztendőre kitűzött célok, feladatok átgondolására, megbeszélésére. A legtöbb ember — akivel e témáról a szentmártonkátai Kossuth Tsz különböző munkaterületein szót váltottam— reális, kész egyéni tervvel, a rá háruló várható feladat ismeretével szolgált az 1976-os évet illetően. Ezirányú puhatolódzásomat a gépműhelyben kezdtem. A kérdésre — kinek, mit hoz az új esztendő, ki, mit tervez 1976-ra — egykettőre körém sereglettek az emberek: gépszerelők, lakatosok, asztalosok, és a műhely egy rövid félórára az egyéni tervek, várakozások eszmecseréjének színhelyévé változott. Kármán Boldizsár, a harminchárom éves, fiatal műhelyfőnök arról beszélt, hogy hetvenötben építkezett, de a három szoba, összkomfortos családi házának bepucolása s a fürdőszoba berendezése a következő esztendőre marad. Bonta István gépszerelő szintén építkezett, ám hátra van még a három szoba bebútorozása. Ezt szeretné elvégezni az új esztendőben. Illés István asztalos tovább folytatja a megkezdett mezőgazdasági szakközépiskolai tanulmányát, majd ezt befejezve, szeretné letenni a technikusi vizsgát. Horváth Sándor és Vas János tizenhét éves szerelő ugyancsak tanul: gimnáziumba jelentkeznek, a nyolc általános mellé érettségi bizonyítványt akarnak szerezni. Hogy miért? „Mert tanultabbak szeretnénk lenni — mondták —, és erre itt, a tízben megvan a lehetőség.” Iski János lakatos ezt mondta: „Hetvenhatban várjuk a második gyereket. Az első kislány, most fiút szeretnénk. Az új esztendő feltehetően az új jövevény körüli gondokkal telik majd el.” A szállítók éppen csöves kukoricát raktak a vontatókra. A szalagot meg sem állítva, ketten válaszoltak a kérdésre. Az ötven körüli Babinszki János kezdte: „Most házasítottam ki a fiamat, aki sofőr a Volánnál. A lakodalom belekerült vagy harmincezer forintomba. Most meg úgy áll a dolog, hogy hetvenhatban alighanem a lányom következik, aztán még üdülni is szeretnék az asszonnyal, mert már túl vagyunk az ezüstlakodalmon, de az üdülésről még csak az újságokból, meg a tévéből hallottunk.” Baranyi Imre gépkocsivezető a tanyai élet felszámolását forgatja a fejében. Amióta megházasodott, azóta mindig Forró-pusztán lakik, egy tsz-tanyán. De mivel már két családja van, és a harmadikat most várják, így a gyerekek iskoláztatása miatt is jobb lenne a faluban lakni. „Házat veszek — jelentette ki —, készpénzért. Ez gyorsabb, mint az építkezés.” Az irodisták is tanulási lázban égnek. Szabóné, Véghné már elvégezte a mezőgazdasági szakközépiskolát, s most — példájukon felbuzdulva — Szalókiné és Fodorné is nekiáll a tanulásnak. Az irodisták életében egyébként még egy kellemes fordulat várható: új, modern székházba költöznek hetvenhatban. Itt találkoztam Kele Elelmével, a növénytermesztési brigád vezetőjével is. „Két dolgot várok az új esztendőtől — mondta —, a beteg férjem felgyógyulását, s a diák fiam felvételét a műszaki egyetemre.” Pál Károly, a szövetkezet alapító tagja és huszonöt éven át volt elnöke nyugdíjba megy az új évben. „Nyugdíjba, de nem nyugalomba” — jegyezte meg, ám megjegyzése inkább az újságírónak szólt, mert akik ismerik, el sem hinnék róla, hogy képes volna tétlenül ülni odahaza. E jelentős sorsforduló alkalmával tiszta lelkiismerettel tekinthet vissza a vezetése alatt eltelt negyedszázadra: állandóan gyarapodó, veszteségmentesen gazdálkodó szövetkezetet hagy utódjára. Terve? „Nem szakadok el a közös gazdaságtól, hiszen továbbra is vezetőségi tag maradok. És hát a nyáron majd bedolgozok.” Íme, így vallottak új esztendei terveikről, gondjaikról a termelőszövetkezet tagjai Szentmártonkátán, 1975 végén. Ari Kálmán TÖRVÉNYTÁR Az Elnöki Tanács 1975. évi 24. számmal törvényerejű rendeletet adott ki a társadalmi bíróságokról. A rendelet szerint a társadalmi bíróságok a dolgozók választott szervei. Feladatuk, hogy a hatáskörükbe tartozó ügyeket elbírálják, döntéseikkel neveljék a dolgozókat a szocialista együttélés szabályainak megtartására, a fegyelmezett munkára, a szocialista munkaerkölcs erősítésére, a társadalmi tulajdon védelmére, és elő kell segítenüök a szocialista demokrácia fejlesztését. Társadalmi bíróság működhet bármely állami vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, intézménynél, szövetkezetnél. Valamilyen ügy csak akkor terjeszthető a társadalmi bíróság elé, ha az elbírálandó magatartás nem bűncselekmény, illetőleg nem szabálysértés. Az eljárás során a társadalmi bíróság a következő döntéseket hozhatja,: társadalmi bírósági figyelmeztetés; társadalmi bírósági dorgálás; társadalmi bírósági megrovás. Jelzéssel élhet továbbá a társadalmi bíróság valamely visszás helyzetet illetően és kezdeményezheti az alkoholisták kötelező gyógykezelésének elrendelését. ★ A Minisztertanács 35/ 1975. (XII. 10.) számú rendelete értelmében a magánerőből történő lakásépítés keretében létesített lakások tulajdonosaiból alakuló lakásfenntartó szövetkezetben a felújítási alap céljára fizetendő hozzájárulás mértékét a közgyűlés állapítja meg. Ez a rendelet a kihirdetéssel egyidejűleg hatályba lépett. PIHENŐK. 1. Idős asszony ballag felfelé Nemesgulács hegygerincén. Fején kétfülű kosár, köténye bugyorba kötve. — Nem nyomja a fejét az a kosár? Nehéz ugye? — Így könnyebb mint kézben — mondja Jesztrebi Sándorné — De fárasztó! — Nem az. Kevés csikkandzsi kukoricát ültettem, amennyi a galambjaimnak kell. Ezért csak nem fárasztok ki a határba férfi embert, meg fogatot? Magam törtem le. Míg szép lassan hazahordom, megpihen a kezem az estéli fosztáshoz. 2. Nincs annyi kökény, meg pirult cserszömörce bokor Pálházát elhagyva a dombon, amenynyi tehén legel rajta. Egy aszszony lépeget utánuk. — Szép állatok — mondom üdvözlés helyett. — Megnőttek. — Maga az őrzőjük? — Én csak a Rákóczi Tsz csordásának, a Tóth Jánosnak vagyok az oldalbordája. — Akkor miért maga legeltet? — A párom dél^án p/Darálóba ment. Én meg dC'^'Itt súroltam a szoba padlóját, hát most kicsinyt pihengetek. — Miért nem ül le inkább? — Nem hagynak a hangyák . .. — A hangyák? — Amik a derekamba szaladgálnak. Vacsorafőzéshez csak nem állhatok oda megmacskásodva, ugye? 3. A vár sétányáról Szigligeten a mélyben nádtetős öreg ház udvarára látni. Muszlinkendős asszony figyeli a nyüzsgést. — Csendélet. Egy festő valószínűleg megörökítené — mondom miután a kíváncsian figyelő asszony mellé állok a kerítéshez. — Azt hiszem, így lenne. — Szabadságát tölti Szigligeten? — Dolgozom. — Hol? — Az alkotóháznak vagyok két hétig a társbérlője. ♦ * Bemutatkozunk. Kopácsy Margit írónőt csendes szemlélődésében szólítottam meg. — Zavarom? — Ugyan! Jó napom volt. Írtam. Ma könnyen tudtam írni. Aztán feljöttem ide, hogy kiszellőztessem a fejem. Egy kis délutáni pihenést, kikapcsolódást engedélyeztem magamnak. Munkájáról faggatnám, de csöndesen közbeszól: — Hagyjuk most a munkát. Nézze, milyen szép ez az udvar! Szekér, cifrán faragott a lőcse. Nádkévék..., hogy lobogtatja a szél a kontyukat. Körülötte istengyalulta tök, formás tehénrépa gúla a sarokban. A kosarak tele birsalmával. Milyen illatosak! Az udvar, mintha az ősz ittfelejtett darabja volna! 4. Óriás szilváikért Gönc határában. A gyümölcs már régen leérett a fákról, de azért a darazsak, a didergő méhecskék még az ágakon rajzanak. A kert közepén fehér ponyvákon bab szikkad. Sulykolását a természetre bízta a házigazda. Reped is a héjjá, pattog, magától gurul belőle a szem. Minden csomó más fajta. A közelben idős asszony ül. — Csak így egyedül? A család, a ház népe merre van? — Magam maradtam. A gyerekek új házat építettek lent a községben. — Itthagyták? — Dehogyis .. .! Én nem mentem velük. — És miért nem? — Mert nyolcvanéves vagyok. Elfáradtam. Nekem már úgy jó, ha egész napon át csak csendesen, kedvem szerint pihengetek. — De varr most is! —* Hajtani kell az időt valamivel. Árpás zsák lesz, a fiam kérte. Jérce csapat bújik elő. Oldalt lesve húznak a ponyva széléhez. — Ne, te ne! — riaszt rájuk Erzsi néni. — Itt kell, hogy üljek, vigyázzam a babot, mert különben az utolsó szemet is ellopnák. Hess innen! Hát te csokoládés — szól a közelében figyelő jércéhez — pity, pity ... gyere csak ide! Fazékba veled! Jó leszel az unokáknak estére ... András Ida 1976. JANUÁR 4. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja A szerkesztő bizottság elnöke: Szentkirályi János Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest, Vili., Somogyi Béla utca 6. Postacím: 1978 Budapest Telefon: 138-821 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343—100, 142—220 Budapest, VIII., Blaha Lujza tér 3. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7.20 forint, negyedévre 21.60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25 777 Szikra Lapnyomda