Szabad Föld, 1976. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD ­ Jön a víz... VAN MÁR KÉT ÉVE, egy csöndes délutáni beszélgetésen azt jósolta Kovács Máté, a ka­­pospulai termelőszövetkezet bölcs állattenyésztője: — Majd bejön a víz és akkor a heté­­nyieknek újra lesz mire költeni a pénzüket. Alsóhetény uradal­mi puszta volt és most Kapospu­­lával egy termelőszövetkezetet alkot. Én akkor azt firtattam, hogyan lehet, hogy ezen a volt pusztán egyetlen működő für­dőszoba nincs. Ezen már két éve is csodálkozni lehetett, hi­szen egy háromezer forintos motorral, néhány fürdő árából, akármelyik háznál meg lehetett volna oldani a vízbevezetést, a fürdőszobát. Jó kutak vannak. Vízvezeték is volt valamikor, igaz, csak az uradalmi istállók­ban. Most a termelőszövetkezet artézikutat fúratott, az istállók­ban, ólakban vezetékből folyik a víz, az első utcákban a házak előtt is földben van már a főve­zeték, hamarosan a fölső utcá­hoz is eljut és be lehet kötni a házakhoz az ártéri vizet. Jön a víz, lesz mire pénzt költeni. De ennek mindenki csak örül. Maga a bekötés úgy tízezer forint körüli összegbe­ kerül, ezt több évi részletben is lehet fizetni, sokan azonban azt mondják, legyünk túl rajta egy­ben. Már azok, akiknek tehetsé­gük van hozzá. Azután jön még a vezeték meg a fürdőszoba gondja. A házak túlnyomó több­sége itt huszonöt éve épült, jó­részt a cselédházak téglájából, és természetesen, akkor még fürdőszoba nélkül. Néhány újabban készült házban már a csövek is a falban vannak. Az új házaknál láthatóan nem lesz különösebb gond. De mi le­gyen a régieknél? — Azon töp­­renkedtünk — mondja egyik is­merősöm —, hogy a nyárikony­hába vezetjük be a vizet, úgy is mindig ott főzünk, azt köny­­nyebb volna egy fürdőszobával is kibővíteni. — De mi lesz té­len, ha este megfürdik, akkor úgy vizesen megy át a hidegben az udvaron? — Ez az! Nem sok az a tíz lépés, de megfázhat az ember. A háznál viszont átala­kítás, falvésés sokkal több munka szükséges. Azt hiszem, legtöbben mégis ezt a nagyobb átalakítást vál­lalják. Jó dolog a fürdőszoba. Már csak a meleg zuhany is, különösen, poros, piszkos mun­kák után. Ezt többen kipróbál­hatták Alsóhetényben, a sertés­gondozóknak van zuhanyozó­juk. Milyen is ennek a pusztának a sorsa? Az alsóhetényiek még a fölszabadulás után is úgy töl­töttek el majd két évtizedet, hogy nem volt se villanyuk, se kövesútjuk. Amikor végre a vil­lanyt bevezették, akkor még mindig nyolc kilométernyi — sáros időben szinte járhatatlan — távolság választotta el őket a világtól. 1968-ban még tizen­nyolcezer forintért lehetett itt jó téglaházat venni nyolcszázöles telekkel. Ezután a kövesút kö­zel hozta Kapospulát, Dombó­­várt, megszűnt az elvándorlás, kezdtek új házak épülni, most meg már lassan nem lesz eladó házhely. Sőt! Úgy hallom, jönnek az érdeklődők. Dombóvárról is ér­deklődnek olyanok, akik bér­házban szoronganak, itt meg a nyolcszázöles kertben megte­remne a konyhára valójuk, ba­romfit, nyulat, malacot tarthat­nának. Vagy a pesti nyugdíja­sok! Mit tudnak csinálni a vá­rosban, csak a pénzüket költik, itt meg kertben, jó levegőn, hasznos elfoglaltságot találná­nak. Villany van, televízió, rá­dió majd minden családnál, hű­tőszekrény a házak többségében. A kis boltban a legszükségeseb­beket meg lehet kapni. Most már vezetékes víz is lesz. Az au­tóbusz vasárnap is jár, orvos, kórház, áruház, termálfürdő, mozi, étterem, tíz-tizenöt per­ces autóbuszút. Hamarabb elér­hető, mint a főváros némelyik külterületén. Nincs is eladó ház tizennyolc­­ezer forintért! ÉS EZ TANULSÁG lehet so­kak számára. Nemrégen egy francia újság került kezembe, átböngésztem a hirdetéseket. Parasztházat ke­resnek és kínálnak. Nemcsak házakat, lakhatóvá tehető öreg malmot, gazdasági épületet is. Út van, villany van, víz van. Mi kell más? Nem a kis falu szű­nik meg, hanem a kis falu el­maradottsága, hátrányos hely­zete. Mert — most már Kovács Má­té helyett én jósolok: Alsóhe­tényben egy-két év múlva na­gyobb lesz a fürdőszobás laká­sok aránya, mint városainkban. Sípos Gyula 1 TÖRVÉNYTÁR A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium közleményt adott ki a me­zőgazdaság, az élelmiszer­­ipar, az erdő- és fagazda­ság 1976. évi premizálható tanácsi feladatairól. A köz­lemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 13. számában jelent meg. A közleményben első he­lyen áll az állattenyésztés, az állati termékek termelé­se és ezen belül is a szarvasmarha-tenyésztés, valamint a tejtermelés sze­repel kiemelt feladatként A növénytermesztésben nagy hangsúlyt kapott a vetőmag-felújítás. A takar­mánynövények közül a köz­lemény a fontos és premi­zálható feladatok közé so­rolta a lucernavetőmag ter­mesztésének növelését A kertészeti termelés — a zöldség, a gyümölcs, a szőlő, a háztáji termelést is beleértve — ugyancsak a jutalmazható feladatok kö­zé tartozik. A pénzügyi, a beruházási feladatokat, mint például a kedvezőtlen adottságú gazdaságok cél­szerű támogatása, továbbá az élelmiszeriparon belül a sütőipar fejlesztését szin­tén a premizálható felada­tok közé sorolták. Ez utób­bira vonatkozóan a közle­mény így szól: nem része­síthető prémiumban az a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály, amelynek területén a ter­vezett új sütőüzem tervsze­rűen nem épül meg. A Kereskedelmi Minőség­­ellenőrző Intézet közlemé­nye — a Kereskedelmi Ér­tesítő 15. számában jelent meg — felhívja a kereske­dők figyelmét a vásárlói panaszok orvoslásával kap­csolatos teendőkre. A közlemény a többi kö­zött úgy szól,­ hogy ha a kereskedelmi dolgozók a kifogásolt árut indokolatla­nul vizsgálatra küldik, fe­leslegesen megvárakoztatva a vásárlókat, akkor fegyel­mi eljárás indítható. 1976. JÚLIUS 4. ­ Készül a Magyar Élelmiszerkönyv CODEX Alimentarius Hunga­­ricus. Elkészítését az­­új élel­miszertörvény rendeli el, me­lyet a múlt héten alkotott az országgyűlés. A Magyar Élelmiszerkönyv tu­­lajdonképpen élelmiszer-adattár lesz. Azokat az élelmiszereket, illetőleg adataikat tartalmazza, amelyek összetétele, minősége, technológiája, elkészítése már kialakult és hosszabb idő óta ál­landósultnak tekinthető. A cél ezzel elsősorban az, hogy a vi­lágszerte elismert magyar élel­miszerekről egy helyen össze­gyűjtse, megőrizze és szabályo­zott módon az érdekeltek rendel­­kezésére bocsássa a minőségre, a gyártásra vonatkozó fontosabb adatokat, a gyártási eljárás le­írását. Ez a — számos külföldi államban már bevezetett — könyv egyúttal külkereskedelmi érdekeinket is szolgálja. Az új élelmiszertörvénynek természetesen nem ez az adattár a lényege. De újszerűségével ez is jelzi, hogy a törvény sokolda­lúan figyelembe veszi az élelmi­szer-termelés mai követelmé­nyeit és aszerint rendelkezik. A társadalmi érdek mellett a fogyasztók érdekeit is fokozot­tabban védi tehát az új élelmi­szertörvény. Sőt passzusainak zöme az utóbbit erősíti. A törvény előírja: az élel­miszert jó minőségben, megfelelő összetételben, tápértékben és gyártási eljárással, az egészség­­ügyi követelmények megtartá­sával kell előállítani. Szigorúb­ban számonkérik — a hatósági ellenőrzés erősítésével is — a szabványok betartását. A tárolás vagy egyéb okok következtében csökkent minőségű élelmiszere­ket mérsékelt áron kell forga­lomba hozni, a könnyen rom­landó és ezért az egészségre ár­talmas termékeket pedig bizo­nyos minőségi állapotban nem szabad eladni. A MINŐSÉGET védi a törvény az élelmiszerek csomagolásának előírásával is. A fogyasztónak alapvető érdeke s a kulturált kereskedelem lényeges feltétele, hogy az élelmiszereket korszerű csomagolásban árusítsák. Így az élelmiszer higiénikus körülmé­nyek között jut el az előállítótól a felhasználóhoz, illetve a fo­gyasztóhoz. A korszerű csomago­lás óvja az élelmiszert a minő­ségcsökkenéstől, a szennyeződés­től és a fertőzéstől is. A táplálkozási érték és a tet­szetősség javítására az élelmisze­rek előállításánál sűrűn használ­nak adalékanyagokat. (Só, bors, köménymag, aroma, festék stb.) Néhány adalékanyag azonban alkalmas arra, hogy leplezze az élelmiszer nem kívánatos tulaj­donságait. Ezért a törvény tiltja az adalékanyagok ilyen célú fel­­használását, s előírja alkalma­zásuk módját, mértékét. S bár az élelmiszer-hamisítás nálunk ma már nem gyakori jelenség, a tör­vény továbbra is fenntartja a hamisított élelmiszerek előállítá­sának és forgalomba hozatalának eddig jól bevált tilalmát. E néhány példából is látszik: az élelmiszerek minősége iránti zöme az utóbbit erősíti. Egyebek között elrendeli, hogy az élel­miszerek előállításánál bizonyos munkakörökben csak egészséges dolgozókat szabad foglalkoztatni. Meghatározott munkakörökben előírás lett az is, hogy csak kellő szakmai és egészségügyi ismere­tekkel rendelkező személyeket egyre növekvő igényeket első­sorban a korszerű berendezések­kel felszerelt és fejlett technoló­giával dolgozó üzemek képesek kielégíteni. Kérdés: mi lesz a kistermelőkkel? Őket sem tiltot­ták ki az élelmiszerpiacról. A törvény lehetőséget ad a mező­­gazdasági kistermelőknek arra, hogy a saját termelésű mező­­gazdasági terményekből és ter­mékekből házilagos módon köz­­fogyasztásra élelmiszert állíthas­sanak elő. Ezt azonban csak a kereskedelmi tevékenységre vo­natkozó rendelkezések megtartá­sával értékesíthetik, így például csak közvetlenül a fogyasztók­nak, vagy — további feldolgo­zásra — élelmiszer előállításával foglalkozó szervezetnek adhat­ják el áruikat. Házalás útján ti­los élelmiszert forgalomba hozni. AZ ÚJ ÉLELMISZERTÖR­VÉNY — mint láthatjuk — ki­terjed a közfogyasztásra előállí­tott élelmiszerek teljes körére, a vendéglátóüzemek és a cukrá­szatok termékeire is (kivéve a magánháztartásban készített és elfogyasztott élelmiszereket). Fő célja az, hogy az élelmiszereket a jövőben még inkább a társada­lom szükségletei, igényei szerint, a tudomány és a műszaki fejlő­dés eredményeinek felhasználá­sával állítsák elő országunkban. K. M. V A KIVEZETŐ ÚT ■£ Még egy ilyen útszakasz és megszűnik a túlzsúfoltság. (Mészáros András rajza) SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő- helyet­tes Söptey János Szerkesz­tőség: Budapest Vin., Somogyi Béla utca 6. Postacím: 1978 Budapest Telefon: 133—821 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest 343—100. 142 — 220 Telefon: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza 76—2448. Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Roder Imre igazgató Index, 25 777

Next