Szabad Föld, 1977. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-02 / 1. szám

2 SZABAD FÖLD Lábam alatt 3 millió palack pezsgő Állok a pécsi Szent István té­ren. Előttem a Székesegyház m ódon házak gyűrűje fog körül, néhány méterre a lábam alatt 3 millió palack pezsgő... Ta­lán el se hinném, ha percekkel ezelőtt nem láttam volna a saját szememmel a Mecsekvidéki Pincegazdaság pezsgőgyárának érlelőit. Bizony szokatlan látvány a magamfajtának, aki eddigi éle­tében legfeljebb a présházak szobányi pincéiben próbálgatta a hébért. — Úgy látom, a pezsgőnek se hordó, hanem 100 méter hosz­­szan üvegek sorakoznak, mind­két oldalon 10—10 sor egymás mögött, embernél jóval maga­sabban felrakva. És ez csak egy ág — igaz a legnagyobb — a 3 kilométer hosszú 5 emeletes pincerendszer labirintusából. Amíg kóborlunk Vén Mihály­­lyal ebben a cseppet sem szo­morú alvilágban, némi aggoda­lom motoszkál bennem. — Nem robbannak néha ezek a palackok? — Ma már ritkaságnak szá­mít — mondja —, hiszen pon­tosan be lehet állítani a cukor­­tartalmat; ez határozza meg a nyomást. A múlt században, „amikor még csak kóstolással tudták „mérni”, néha fele is szétpukkadt. De volt itt komo­lyabb robbanóanyag is! Egy pár járatot ezek közül még a török időkben építettek, jó helye le­hetett a puskapornak ilyen szá­raz pincékben. — Úgy bizony. Bár a pezsgőt nem a szárazság miatt tartjuk itt. A 4. és 5. szint pincéi télen­­nyáron egyformán hűvösek, a pezsgőnek p pedig éppen ez a 12 —13 fokos klíma kell. Ha mele­gebb lenne, gyorsulna ugyan a forrása, de nem lenne ilyen ap­ró gyöngyös. — Még ez is fontos? — Hát hogyne! A pezsgő szép, ünnepélyes ital. Nem szállhat­nak benne „öklömnyi” buboré­kok, mint a szódavízben ... íz, illat, fény, gyöngyözés együttesen adják a hangulatát. Mindez persze nem egyköny­­nyen alakul ki, hanem 2—3 évig tartó technológiai folyamat so­rán. Ebben pontról pontra úgy­ történik minden, ahogy a pezsgő őshazájában, Franciaországban kikristályosodott évszázados ta­pasztalatok megszabják. Csak így kerülhet a pécsi Pannónia pezsgő palackjára a büszke fel­irat: Méthode Classique — klasz­­szik­us eljárás. Baranyai Pál mű­vezető : — Legfontosabb a megfelelő alapbor. A közhiedelem azt tartja, bármilyen rossz­­ csiger jó pezsgőgyártásra, — ez durva tévedés. Igaz, hogy alacsony al­koholtartalmú, erősen savas borokat válogatunk ki, de csak különlegesen egészséges, jól ke­zelt bor jöhet számításba. Az is hiba, ha táj- vagy fajtajelleg ér­ződik a boron. Nálunk sajnos csak véletlenül terem megfelelő alapbor, elsősorban Zala me­gyében, Szentgrót, Apáti, Nagy­kanizsa környékén. — Ez egyenesen az üvegekbe kerül? — Előbb tisztítjuk, cukorral és a mi tenyészetünkből való különleges élesztővel keverjük, aztán jöhet a palackozás. És itt van a pezsgő igazi titka, mert kiforrás után sem bontjuk fel az üvegeket, hanem eg­y-két évrg együtt hagyjuk a nyers pezsgőt a cefrével. Abból oldódik ki az alkohol és a savak hatására a pezsgő sajátos íze. Végül p per­­sze lefejtjük, fajtától függőért adunk hozzá cukrot, íz- és illat­­anyagokat. Ismét palackozás kö­vetkezik és néhány hét összeér­lelés után akár lehet is szállíta­ni a boltokba. Csillog a lámpafény a vége­láthatatlan üvegsorokon, meg­idézi a metszett poharak ragyo­gását, a dugópukkanást, a Szil­veszter-éjfél könnyű mámorát Kovács Péter Balázs TÖRVÉNYTÁR Az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter 14/1976. (XII. 7.) IM—BM. számú együttes rendelete szabá­lyozza a büntető eljárás cselekményeinek hangfelvé­tellel történő rögzítését. A rendelet értelmében, a hangfelvétellel történő rög­zítést, továbbá a hangfelvé­tel írásba foglalását a nyo­mozás vezetője, az ügyész, illetőleg a bíróság tanácsá­nak az elnöke rendeli el. E rendelkezés ellen jogor­voslatnak helye nincs. A nyomozás iratainak is­mertetése során a hangfel­vételt a gyanúsított és a vé­dő előtt kérésére — teljes terjedelemben vagy részben — le kell játszani. A fenti rendelettel egy időben az igazságügy-mi­niszter 15/1976. (XII. 7.) szá­mú rendelete a polgári pe­res eljárásra is kiterjeszti a hangfel­tétellel történő rög­zítés lehetőségét. A bíróság­nak az erre vonatkozó hatá­rozata ellen szintén nem le­het fellebbezni. Az eljáró tanács elnöke a a polgári per esetében ugyancsak lehetőséget ad arra, hogy a hangfelvételen rögzített nyilatkozatot, val­lomást, vagy egyéb kijelen­tést annak megtétele után az érdekeltek nyomban meghallgathassák. Lehet kérni a hangfelvétel írásba foglalását is.★ Az Országos Vízügyi Hi­vatal elnöke 3/1976. (XII. 7 ) OVH számú rendelkezése intézkedik a mezőgazdasági vízgazdálkodás javítása ér­­­dekében történő tanács­adásról. A rendelkezés kijelöli a szaktanácsadásra jogosított intézményeket — közöttük a vízgazdálkodási társulato­kat is , és előírja számuk­ra, hogy milyen kérdések­ben kell szakmai támoga­tást nyújtaniuk az érintett gazdaságok számára. A szaktanácsadás díjazás ellenében történik. Ha a­­szaktanácsadás valamely gazdasági eredmény eléré­sére irányul, a felek meg­állapodhatnak a díjazásban. Füvek, főzetek, ízlések... Kínában már négyezer éve isszák, Velencében — az arab kereskedők révén — 1559-ben kezdik főzögetni, Oroszországba 1618 körül, Angliába pedig 1650-ben jelenik meg a tea. Nálunk a múlt század huszas éveiben terjed el a teaivás szo­kása, ám azóta is csak alig-alig szürcsölgetjük. Egy nemrégiben készült nem­zetközi felmérés szerint, amíg Angliában (az európai teakul­tú­­ra kialakulásának hazájában) ki­lenc kilóra tehető már az egy főre jutó teafűfogyasztás, Hol­­landiában hat, a Szovjetunióban pedig öt kilogrammra, addig Magyarországon alig 70 gramm, vagyis még a tíz dekát sem éri el az évenkénti fejadag. Mi lehet ennek az oka? Alighanem a kávékultusz, aminek következté­ben (főképpen az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett ugrás­szerű növekedése miatt) hazánk a „kávés” országok ranglistáján a tizenhatodik helyet foglal­ja el. És bizony azt is be kell val­lanunk, hogy nemcsak nagyon kevés teát iszunk, de a teafo­gyasztók többsége már a teafő­zés receptjét sem ismeri eléggé. Jellemző az egyre csökkenő ér­dektelenségre, hogy a teaivás föllendítésére tett erőfeszítések is sorra meghiúsulnak. Pesten például hiába nyitottak „angol kocsmát”, ahol eredeti teát ígér­tek a vendégeknek, az új pro­filt hamar háttérbe szorították a szeszes italok. Siófokon sem tudott csupán a teából megélni a Szamovár teázó, grillcsirke­­sütőt és presszógépet állítottak be, nehogy csődbe menjen a vállalkozás. Ha a sok tekintetben kedve­zőtlen ivási szokásainkat egyelő­re nem is veszélyezteti a teázás, kedvgerjesztőként hadd adjunk egy-két jó tanácsot e méltatla­nul mellőzött üdítő-frissítő el­készítéséhez. A jó teaital alapja a fű megválasztása, amiből most már nálunk is gazdagabb vá­laszték található az üzletekben. Legjobbak: a kínai, a grúz zöld és a ceyloni teakeverékek. Alap­vető szabály, hogy minden deci­liter vízhez egy grammnyi tea­füvet adagoljunk. A főzésre szánt edényt sohasem szabad más célra használni, mert a kanna falára rakódó idegen ízek tönkreteszik a főzet aromáját. A legcélszerűbb eljárás, ha egy nagyobb edénybe tesszük a tea­füvet (tehát az adagonként­, előbb említett mennyiséget), majd a forrásban levő vizet rá­öntjük, az edényt gyorsan le­fedjük és öt percnyi várakozás után az aromás sötétsárga-sötét­­barnavörös főzetet szűrőn ke­resztül a csészékbe öntjük. Leginkább a Szovjetunió „teás” köztársaságaiban hagyo­mányos eljárás, hogy a teafűre csak kevés forró vizet öntenek, s ezáltal igen erős kivonatot, szinte eszenciát nyernek. Ezt töltik fel ízlés szerint tiszta for­ró vízzel. Egyébként Szovjet­­unió-szerte elterjedt szokás a szamovár használata. Kínában a teaforrázatot min­den hozzátétel nélkül isszák, így ugyanis az erős tea körül­belül azt a hatást gyakorolja az idegrendszerre, mint a kávé, illetve a koffein. A jól elkészített tea, miként a régi szakleírásokban is olvas­ható: „Általános jó közérzettel és vidámsággal tölti meg az embert. A gondolkodó agy tevé­kenysége emelkedik, nő az egész testben a vérfeszültség, élénkül a szívműködés, a légzés és az izomzat munkaképessége gya­rapszik.” Nálunk a teát általában bő­ségesen megcukrozzák, citrom­mal isszák, sőt előfordul, hogy rummal,­­ borpárlattal minden aromáját elnyomják és valósá­gos szeszes italt készítenek be­lőle. Természetesen, ahány or­szág, annyiféle az elkészítés és a fogyasztás módja. Távol-Ke­leten egyes népek a teát vajjal, sóval, fűszerekkel ízesítik, s a „zaccot”, vagyis a­­ kifőtt tea­füvet meg is eszik. Angliában, ahol mint említettük is, igen magas fokú a teafőzés tudomá­nya, a főzetet tejjel isszák. Sokféle a lehetőség, s az ün­nepek most arra is jó alkalmat kínálnak, hogy a bor- és sörkós­tolgatás szüneteiben a háziasz­­szony vagy a férj egy-egy csésze igazi teaitallal lepje, meg az új­évet ülő családot. —sp— 1977. JANUÁR 2. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő*: Eck Gyula Főszerkesztő* helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest VTTI.. Somogyi Bols utca 6. Telefon: 138 — 821 Postacím: 1978 Budapest Kiadta a Hírlapkiadó Vállalat Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343—ICO: 142 — 220 Budapest Vál., Blaha Lujza tér 3 Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25 777 76—4349. Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Roder Imre igazgató ISSN 0133—0950

Next