Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

1982. JANUÁR 1. Jókívánság, hétköznapi tettekre alapozva Ezek a napok a jókívánságok jegyében telnek. Kiívántunk már kellemes karácsonyt egymásnak és most kívánunk újfent jókat; eredményes, békés, boldog új esztendőt családtagnak, barátnak, szomszédnak, ismerősnek, postásnak, bolti eladónak, munkahelyi kollégáknak és mindenkinek, akivel akárcsak néhány szó, egy kézfogás, vagy egy röpke telefon erejéig is összehoz a köznapok sora. Eredményes, békés, boldog új esztendőt! — mondjuk s írjuk gyakorlottan, már-már szinte rutinszerűen, de belül valahol azért tudjuk, érezzük, s egy-egy elejtett szavunkkal, mondatunkkal érzékeltetjük is: csodát, főleg magától teremtődő csodát az 1982-es esztendőtől se várunk. Nekünk és velünk megtaníttatta a történelem, hogy még a szimpla hétköznapok rendjéért, nyugalmáért, terített asztaláért is keményen, tudatosan és következetesen meg kell dolgozni, hogy se falu, se város, se ház, se üzem nem épül és nem gyarapszik magától. És különösképpen nem most, amikor a nálunknál sokkal nagyobb, sokkal gazdagabb országok gazdaságában is repedések keletkeznek, és e válságjeleket már életszínvonalukon is megérzik az emberek. Különösen nem most, amikor a még oly szorgos, alkotó munkát is meg-megzavarja rövid-hosszabb időre a világpolitikában tapasztalható nyugtalanság, a nyugati féltekén eluralkodott erőszak, terrorizmus, politikai kalandorság. Különösen nem most, amikor mindezek kisugárzó hatásával a szocializmus országainak — köztük hazánknak — is meg kell küzdeni. Mindezek ellenére az 1981—82-es év fordulóján különösebb panaszra e hazában nincs, nem lehet okunk. Nem vittünk véghez ugyan világraszóló tetteket, de tisztességesen, törekvően dolgoztunk egy jó, egy biztos, egy megalapozott cél érdekében és ha nem is nagyot, de végső fokon mégis csak léptünk egyet feléje. Ennek tudata s a belőle táplálkozó közérzet jut kifejezésre abban, ahogy manapság ezt megfogalmazzák az emberek:„csak soha rosszabb ne legyen!”. Ami tágabb értelemben azt jelenti: elégedettek vagyunk, de nem megelégedettek. örülünk annak, ami van, de jövőre jobbat, többet szeretnénk. Ami persze nagymértékben rajtunk múlik. Mert feltétele: a béke, a nyugalom, a boldogság, nincs kiutalva egyetlen embernek, egyetlen családnak, egyetlen népnek, nemzetnek sem. Azért kinek-kinek külön és együtt meg kell küzdeni. Jókívánságaink s ezzel együtt bizodalmunk alapja éppen az a küzdeni, dolgozni, építeni tudás és akarás, amely népünk, társadalmunk s benne minden család és egyén jelenlegi „csak soha rosszabb ne legyen” közérzetének is alapja. Ezek a napok a jókívánságok jegyében telnek. De holnap már dolgoznunk kell SZABAD FÖLD 3 Helyreállítani a lakott környezet egyensúlyát Beszélgetés dr. Ábrahám Kábítón, építési és városfejlesztési miniszterrel A települések szerkezete és szerepe napjainkban a szemünk láttára , javunkra vagy kárunkra változik. Ezzel kapcsolatos kérdéseket tettünk fel dr. Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszternek. Kérdéseink és a válaszok a következők voltak. Az utóbbi években gyorsütemű városfejlődésről hallunk a világban és hazánkban is. Mivel indokolható ez? — A települések fejlődésében , az elmúlt évtizedek alatt az egész világon jelentős arányeltolódást tapasztalhatunk: a városiasodó és várossá fejlődött települések egyre nagyobb szerepet kapnak. Ez a folyamat több objektív körülménnyel függ össze, mindenekelőtt azzal az erőteljes fejlesztési törekvéssel, amelyet a termelés koncentrációja, a termelési szerkezet megváltozása ébresztett. Ez történt hazánkban is, ahol a mezőgazdasági jellegű termelési kultúrából egyre inkább iparosodó gazdasággá alakultunk át. A társadalmi-gazdasági fejlődés magával hozta az életkörülmények javításának igényét is. Az új ipari gócpontok mellett új települések, sőt új városok is születtek, jelentékeny infrastruktúrával. A hálózati rendszerek (energia, közút, vasút, víz stb.) fejlesztésével az új települések bekapcsolódtak az ország vérkeringésébe. A városiasodással együtt jelentkezett az a törekvés, hogy a korábbinál több ember jusson jó ivóvízellátáshoz, csatornázott településen éljen, általában kulturált körülmények között, a kereskedelmi ellátás és szolgáltatás szempontjából előnyösebb helyzetbe jusson. A városok gyors fejlődésével járó építési igényeket csak a technológia korszerűsítésével és eszközeinek koncentrálásával lehetett kielégíteni. A házgyári technológiával épített lakónegyedek, a hőellátó központok, a szennyvíztisztító telepek mindmind csak városi körülmények között valósulhattak meg. Ebben a folyamatban egy erős, nemzetközi méretű irányzat részeseivé váltunk, amelynek lényege, hogy a társadalmi fejlődés igényei — a szocialista társadalomé is — a leggazdaságosabban és leggyorsabban a városok arányának és nagyságának növekedésével elégíthetők ki. — Ma már világosan kell látni azonban azt is, hogy a városiasodás bizonyos határon túli erőltetése káros lehet. Az egészséges fejlődés — ebben az esetben — az ember és természet kapcsolatának, a lakott környezet egyensúlyának helyreállítását jelenti. A meglevő erőforrások megtartása és okos kihasználása megkívánja a települések együttes fejlesztését, a városok, falvak és tanyák egymásra hatásának figyelembevételét, az arányos fejlesztés törvényének betartását. Ezekkel összefüggésben mi a véleménye a tárcának a magyar falvak jelenéről, lehetőségeiről és különösen a jövőjéről? — A magyar falvak jelentős szerepet játszanak az ország életében, többségük továbbélésének realitása kirajzolódott és a megfelelő életfeltételek megteremtése megvalósítható, fontos törekvés. — A jövőt illetően mindenütt, ahol a racionális és gazdaságos munka- és életfeltételek fennállnak, az intenzív fejlesztés érdekeit kell képviselnünk falun is. A fejlesztési elképzelések megfogalmazása során azonban vigyázni kell arra, hogy ne kiragadott és elkülönített megoldásokra törekedjünk. A települések egymásra utaltságát, a települési sávok, kisebb központok és jelentősebb városok adottságait kihasználva kell a feladatot megoldani. Ehhez fontos támasz a mezőgazdaság további intenzív fejlesztése, a kisegítő és háztáji termelés szerepének erősödése, valamint a kis- és háttéripar várhatóan dinamikus kibontakozása. Milyen intézkedések vannak folyamatban, amelyek eleget tesznek annak a törekvésnek, hogy a magánerős építkezéseket az állami lakásépítéssel azonos rangon kezeljék? — A községekben az új lakások 90—92%-a magánerőből épül, túlnyomórészt családi házak formájában. A magánlakásépítők aránya a városokban is jelentős, eléri az 50%-ot. Itt azonban a többszintes társasházépítés az uralkodó forma és egyre népszerűbb a korszerű csoportos családiház-építés is. A települések arculatának oldottabb, tagoltabb, esztétikusabb és lazább beépítése megkívánja, hogy a családi házak — a települések szerves részeként — egymással, a meglevő lakónegyedekkel és a régi városrészekkel harmonikusan épülnek. Ennek érdekében javítjuk a telekellátást, a területrendezést, a közművesítési és a kiszolgáló létesítményekkel összefüggő előkészítési munkákat. Az építtetők, színvonalas ajánlott tervdokumentációkhoz juthatnak, amelynek alkalmazása esetén gyorsabban kapnak építési engedélyt és a hitelfeltételek is kedvezőbbek. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek gépkölcsönzéssel, szaktanácsadással, speciális munkák elvállalásával fokozódó mértékben segítik a magánerős építést. Az 1982-től működő kisszervezetek, munkaközösségek, kisszövetkezetek, társulások is a csoportos magánlakás-építés elősegítését szolgálhatják majd. Egyre több támogatással, az anyagellátás javításával is segítjük a magánlakás-építőket. Az engedélyezési rendszert, az építés előkészítésével és az építéssel kapcsolatos hivatali tennivalókat egyszerűbbé tettük. Úgy gondolom, hogy a bürokráciamentesebb ügyintézés is könnyít a magánerős építkezők gondján, ezért ez folyamatos feladatunk. A minisztérium irányító munkájában milyen szerepet kap a területfejlesztés? Az irányítási munka korszerűsítése hazánkban mindenütt, így tárcánknál is napirenden van. Elsőrendű kötelezettségünk, hogy feladataink súlypontját a társadalom aktuális igényeinek megfelelően határozzuk meg. Ezért a nagyon sokoldalú, megalapozott társadalmi követelmények, elképzelések érvényesülését irányító munkánkban is elősegítjük. Azon az állásponton vagyunk, hogy a területfejlesztéssel öszszefüggő munka színvonalas végrehajtása nagyon sok —mindennapi életünk minőségét javító — tényezőt hordmagában. Segítheti a települések szerkezetének és arculatának jobb kialakítását, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítható programok kidolgozását és végrehajtását. A szervezetten, nagy távlatra alkalmasan kidolgozott területfejlesztési program a konkrét tervekben szereplő építési feladatok, lakónegyedek, középületek, iparfejlesztési vagy mezőgazdasági fejlesztési feladatok helyi végrehajtása során jelentős költségcsökkentő tényező lehet. Irányítási munkánk korszerűsítése keretében a rugalmas gyakorlati területfejlesztési tevékenység a minisztériumi munkának nemcsak elengedhetetlen része, hanem egyik kiemelt, elsőrendű feladat is. — Köszönjük a beszélgetést. Földeák Béla A Hortobágyi Állami Gazdaság erdő-, vad- és nádgazdaságában kilenc terepjáró kombájn aratja a nádat. Három-négy hónap alatt kétmillió kévét gyűjtenek és dolgoznak fel nádszövetnek, stukatúrnádnak és pallónak. A megmunkált nád több mint felét az NSZK-ba, Dániába és Hollandiába exportálják. (MTI Fotó : Oláh Tibor felvétele)