Szabad Föld, 1982. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-04 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD Honfoglalók a homokon Festő sem álmodhatna szeb­bet: zöld mezőben virágtenger, fenyők örökzöld tűlevelei türem­­lenek a magasba. Amott, a sző­lőlugas környékén és tovább, egészen a kerítésig rózsák, lilio­mok, szegfűk tengere. A fenyők övezte betonjárda szélén, a pá­zsit mellett megint és újból vi­rág ... Tizenhárom évvel ezelőtt Her­­czeg Ferenc, a Pest megyei Ru­házati Kiskereskedelmi Vállalat hálózati ellenőre gazdája lett e négyszáz négyszögölnyi ceglédi pusztaságnak... •.. — Az első esztendő őszén ki­bányásztam a tőkéket az ember­magasságú gyom közül — mond­ja. — Amennyit adtak a tőkék, annak árából fizettem ki e te­lek árát..­. Ha jól emlékszem, négyezer-ötszáz forintért vettem ezt a telket. Telket? Ma már egy valósá­gos üdülőkert az a terület, me­lyet a városi, kert nélküli ház­ban élő Herczeg Ferenc vásá­rolt. Miért is? — Valamikor aktívan sportol­tam, az atlétikában voltam je­les, s hogy abbahagytam a rend­szeres mozgást, hiányzott az a test és lélek egyensúlyát fönn­tartó munka. Megvettem ezt a telket, s ha úgy adódott, munka után, szombat-vasárnapon kike­rékpároztam ide. Azt hiszem, huszonegyezer kilométer van a kerékpárom nyerge mögött... ■ Körülöttünk csemegeszőlő-lu­gas, egressövény, virágsövény díszük. S középen a betontus­­kókon a faház. A tavasztól őszig otthont adó lakhely mögött, a pázsit szélén pinceajtó. Her­czeg Ferenc megemeli a könnyű lemezajtókat — úgymond, szel­lőztetni kell —, s aztán megmár­tózik a pince fölötti, nyolcvan hektó űrtartalmú medencében. Fóliatetejű ez a medence, gyűj­ti a meleget, s tíz perc alatt nyíltszínű strandot varázsol Herczeg Ferenc. — Pihenni akartunk, amikor megvettük, de a telken megte­rem a főznivaló is: petrezse­lyem, sárgarépa, karalábé, mi­egymás — fűzi hozzá. A faház előszobájában tele­vízió berreg. — Kalákában vezettük be a villanyt. S ugye, ha villany van, minden van... Jól érzi itt ma­gát a feleségem és a fiam is. Tavasztól őszig naponta kinn vagyunk. Kivéve azt a néhány hete, melyet külföldön vagy a Balaton mellett töltünk. Herczeg Ferenc a pincébe in­vitál: — Nézze ezt a nemes penész­szel burkolt kulacsot — mutat a falon függő, becses jószágra. — Ebből ivott ceglédi bort Kossuth apánk Turinban ... Merthogy dédnagyapám is tag­ja volt a Turini Százaknak ... Tóth János, a negyvennyolc éves férfi városi, emeletes la­kásából menekült ide, a Cegléd alatti kertek alá tíz évvel ez­előtt. Háromszáz négyszögöl por­tát vált. — Amikor először kijöttünk a „birtokra”, nem hittük, hogy a sívó homokon valaha is meg­terem a növény. A növény, azaz a gyönyörű szőlő, konyhazöldség, s a virá­gok sokasága itt pompázik kö­rülöttünk. Tóth János, a Dél- Pest megyei Sütőipari Vállalat anyagbeszerzője lesi a gyüleke­ző felhőket. Nem igyekszik az esőt hozó idő, hát bekapcsolja a szivattyút. Hull az éltető per­met, burgonyára, zellerre, vi­rágra. — Ha időm engedi, nemcsak vasárnap találkozom a Nappal — mondja. Köznapon két-há­­rom órát is eltöltök a növények között. S ha tehetem, itt, a hét­végi házban alszom. Tóth János a kert közepén dagadó fóliasátorhoz lép, leeme­li a műanyag lepelt. A kardvi­rágok az ég felé nyújtózkod­nak ... B. L CSODA A ZÖLDSÉG UTCÁBAN (Mészáros András rajza) TÖRVÉNYTÁR A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium tájékoztatót adott ki az egyetemi és főiskolai hall­gatók őszi közhasznú mező­­gazdasági munkájának jobb előkészítéséről és megszer­vezéséről. A tájékoztatás szerint az illetékes szervek még az ez évi szerződéskötések előtt a helyszínen megvizsgálják a tanulók elhelyezésének és ellátásának feltételeit. Ahol az előírt feltételek nincse­nek meg, és azok megte­remtése az őszi munkák kezdetéig nem lehetséges, ott a tanulók foglalkozta­tását nem engedélyezhetik. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a gazdaságok egy részében javítani kell a tanulók és a tanárok mun­kájának anyagi elismeré­sét. Ennek módozatait a gazdaságok és az oktatási intézmények kölcsönösen alakítják ki és szerződés­ben rögzítik. Az egyetemi és főiskolai hallgatókkal olyan munkák elvégzésére célszerű megállapodni, me­lyek — normális erőkifej­tés és a munkaidő fegyel­mezett kihasználása esetén — legalább napi száz forint keresetet biztosítanak szá­mukra. A tanulók étkeztetéséről a foglalkoztató gazdaság, az üzemi étkeztetésben részt vevő dolgozókra érvényes térítés ellenében köteles gondoskodni. A MÉM a közvetítéssel csak kivételes esetben fog­lalkozik. A gazdaságok és vállalatok közvetlenül ke­ressék meg a felsőfokú ok­tatási intézményeket és szerződésben állapodjanak meg lehetőleg hosszabb táv­ra szólóan. A közlemény szól a fel­ső tagozatos általános isko­lai tanulók és a középisko­lások őszi közhasznú mun­kájáról is. Itt szintén érte­lemszerűen alkalmazni kell azokat az előírásokat, ame­lyek a felsőfokú oktatási intézmények tanulóira szól­nak. Divat a faragatlanság ? Viselkedni annyi, mint bizo­nyítványt kiállítani önmagunk­ról. Mostanában mind gyakrab­ban halljuk, tapasztaljuk: baj van viselkedésünk minőségével, divat lett a faragatlanság, a durvaság. Pedig az ember azt remélné, hogy a mi társadal­munkban a nevelés, az iskolá­zottság, a műveltség terjedésé­vel növekszik a közösségi szel­lem, a tisztesség, az egymás iránti figyelmesség, a példás magatartás is. S lám, e helyett valami más történik, olyasmi, ami azok véleményét igazolja, akik azt mondják: a jó modor, a társadalmi együttélés normái­nak betartása független a kultú­rától, az vagy benne van az em­ber természetében, vagy nincs. Nos, én kételkedem a vele szü­letett jellemességben, inkább hiszek azoknak, akik úgy véle­kednek, hogy ezt a nemes tu­lajdonságot életünk során, úgy­mond menet közben szerezzük meg: a családban, az iskolában, a munkahelyen. Jómagam nem tartozom a minden apróságon felháborodó, szemforgató álszentek közé, mindamellett — akárcsak má­sok — én is hordozok a tarso­lyomban néhány olyan bosszan­tó tapasztalatot, amely már-már jelenségszámba megy, s ezért — legalább egy sóhajtás erejéig — kötelességemnek érzem szóvá tenni. A minap, amint gyanútlanul sétáltam a körúton, az egyik sarkon kifordult három suhanc. Megálltak előttem, s tekintetü­ket a járda egy pontjára sze­gezték. Önkéntelenül odanéz­tem, de semmit sem láttam, ők pedig — jót mulatva a sikerült heccen — röhögve továbbáltak. Nem tudom, hogy ezenkívül még hányszor „sütötték el” ezt a si­lány trükköt, s arról sincs tu­domásom, hogy a járókelők kö­zül akadt-e valaki, aki a jó mo­dorra figyelmeztette őket, én mindenesetre szó nélkül, bár kissé rosszkedvűen folytattam sétámat. Más. Utcánkban a szemközti házat tatarozzák. Az állványo­kon mindig akad egy-két lézen­gő, aki azzal szórakozik, hogy leírhatatlanul mocskos, de egy­értelmű szavakat kiáltoz az alat­ta elhaladó fiatal nőknek, nem kímélve a babakocsit toló kis­mamákat sem. Kíváncsian vá­rom, hogy az épületen dolgozó meglett családapák közül vala­melyik mikor tanítja móresre a magukról megfeledkezett vidám fickókat, de hasztalan. Viselkedésünk minősége kap­csán szólhatnék még a fiatalko­rúak körében tapasztalható re­produkálhatatlan beszédstílus­ról, a hangoskodókról, a köteke­dőkről, a szemetelőkről, a rea­gálókról ... Sajnos, mindannyi­an jól ismert figurái az utcák­nak és tereknek, s így vagy úgy, de valamennyien fittyet hánynak a jó ízlésre, a társa­dalmi normákra, az emberi együttélés szabályaira. Az elszomorító jelenség már szinte járványként terjed, ám a ragály hordozói szerencsére ke­vesebben vannak, s ami a leg­fontosabb: még nem bűnözők! Ugyanakkor jó ha tudjuk: a lel­ki és szellemi eldurvulás, az ér­zelmi sivárság igenis lehet az erőszak és a bűn előszobája! A jó érzésű többség kötelessége megóvni és tisztán tartani tár­sadalmunk emberi arculatát... Ari Kálmán Válasz egy kérdésre Olvasóink többször érdeklődnek szerkesztőségünkben, hogy az SZTK-ra kiírt betegbiciklire hogyan és hol lehet kerékpárgumi­­külsőt beszerezni, illetve vásárolni. A SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóság raktárában kérdé­sünkre elmondták, hogy ez Budapesten jelenleg hiánycikk. De ha a beteg a Keravill-üzletben megvásárolja a gumikülsőt, akkor a lakóhely szerinti SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságon a vé­telár 85 százalékát visszatérítik számára. Javaslatunk mindenképpen az, hogy először a területileg ille­tékes szerv raktárát keressék meg ilyen jellegű problémáikkal, s aztán érdeklődjenek a Keravill-üzletek­ben. (b. zs.) 1982. JÚLIUS 3. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának h­etilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest. Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: *138-821 Kiadó: a Hírlapkiadó Vállalat. Budapest. Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Till Imre Igazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely posta­hivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI. Budapest V. József nádor tér 1 1900) személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással a KHJ 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Elő­fizetési dí­­j nőnapra 12 Ft, negyedévre 86 Ft Beküldött kéziratot nem őr­zünk meg és nem adunk visz­­sza Index: 25 777 82—2845, Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950

Next