Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-07 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD Nak, jeltelen ház Hétköznap, följegyzésre nem érdemes, jeltelen nap. Messze jár innen a történelem. Krónikába való dolgok sem történnek. Ám .. itt ez a ház, áll, mint a többi, a főutcán. A jeltelen nap jeltelen faluja. Nak, a ház pedig Kovács József háza. ■ ■■■ Előbb a kiskapuban álldogálva váltunk néhány szót, majd bent, a szobában beszélgetünk. Az út a ház előtt Nosztánypusztára és Alsóheténybe vezet, a másik irányba meg Lápafőre, de egy újabb pusztai úton Inámpusztára Göllébe juthatunk. Valaha, mondják, kisvasút járt errefelé. Aszfaltos útnak, vagy olyan betoncsíknak, mint amilyen most hosszú kilométereken át (úgy tudom, a termelőszövetkezet jóvoltából) simul az autó kereke alá, híre sem volt. Itt áll tehát a ház, huszonöt éve. — 1958-ban, amikor a fiúnk született, akkor kezdtük építeni. Addig a nagyanyám házában laktunk. Most bővítjük. A fiúnknak igen, látom a készülődés nyomait Bővül majd a ház, ám ennek a bővülésnek hosszú sora van: tulajdonképpen az egész élet . Huszonkettőben vagyok. Nem itt a faluban, hanem Inámpusztán születtem. Cseléd volt az apám, itt csak kilencéves korom óta lakunk. Anyám meghalt, idemaradtunk a nagyanyámhoz. Inámtól Nakig, a pusztától a kicsi faluig, eddig volt az én utam. Házat építeni csak egy szobakonyhát, abba lejárt egy ember élete ... Éltünk nagyanyámnál, már iskolás koromban dolgoztam. Amit lehetett, később, iskola után, mindig nehezebbet Szegődés szerint. Voltam kepésarató, eljártunk cséplőgéphez is. Mire jobban ment volna, ott volt a háború Negyvenháromban, októberben — éppen negyven éve — vonultam be, nem sok idő múlva már a fronton voltam. Sikeredett életben maradni, két és fél évet meg a fogságban húztam ki. Itthon meg addigra kiosztották a földet. Én ugyan nem kaptam, de édesapám igen, abban dolgoztam ötvenkettőig. Akkor meg — ez meg már harminc éve — beléptem a téeszbe. Nehéz volt, persze, nehéz volt.Pénz majdnem semmi, de az idő csak járt, csak fejlődött a szövetkezet. Tizenketten alapították, pár száz holdon, fogat meg ami kell, semmi. Később már jobban ment, akkor meg jött az ellenforradalom, ötvenhat után újra kellett kezdeni. Én aztán voltam minden: növénytermelési brigádvezető, bérszámfejtő, meg tudja isten, mi nem. De a legjobb a legutolsó két évem volt, a tehenészetben. Onnan mentem nyugdíjba, a múlt évben. A keréknek forogni kell, tudjuk mi azt, akik kezdtük valamikor. Meg azt is: a sok kínlódást senki nem kapja vissza. Az a történelemben van valahol benne ... Most? A feleségem téesztag, dolgozik, itt a Dózsa téeszben, Nakon. A fiam az meg lakatos, Dombóváron, a vasipari szövetkezetben. Ott tanult, ott dolgozik most is, most szerelt le a katonaságtól. És úgy látom, a fiam által valami nem jól van, nem becsülik eléggé meg a szakmunkást. A segédmunkás jobban keres, mint a szakmunkás. ...Sok fiatal itthagyta a falut. Elment az iskola, el a tanács, mentek a fiatalok. Azt mondják, az urbanizáció, az viszi őket Én azt mondom, az itthoni kevés megbecsülés, az itthoni kevés lehetőség, az meg küldi őket A fiam leszerelt, hazajött. Benn van a korban, mondom neki, fiam, nősülni kellene. És ha nősülsz, otthon, lakás kellene. Itthon maradsz (az lenne a jó .. ), vagy elmész te is? Nyugdíjas vagyok, kell azt már ilyenkor tudni. Azt mondja, hadd gondolkozzam, legalább egy hétig Meghányta-vezette, és azt mondja, itthon marad. Azt mondja, egy fél órával előbb kelek reggel, és ugyanott vagyok, mintha a városban laknék. És itt a kert jószág ... Mondom, a fiammal egy idős a ház. Most az ő sorsához igazítjuk. Kibővítjük, fürdőszobát kell csinálni meg egy szobát meg emezek mellé, hogy mi is legyünk valahol. Ideértünk, itt vagyunk most... ... Itt ez a ház, jeltelen, mint a többi, Nakon. Most bővül, új falak hitelesítik majd a meg nem írott krónikasorokat. Nakon, a pusztákról vezető út mentén, egy fiatal a falut választotta. — czc — MALACSÉTÁLTATÁS — Dehogy sütöttük meg szilveszterkor, mi gondolunk a jövőre is. (Krenner István rajza) TÖRVÉNYTÁR A MÉM közleményében ismételten felhívja a gazdaságok figyelmét az energiatakarékosságra. A közleményből azokat a részeket ismertetjük, amelyek leginkább érintik a gépkezelők, illetve a közvetlen munkairányítók tevékenységét. Különösen fontos tennivalók: az üzemanyag felhasználásának, tárolásának, elosztásának pontos szabályozása; az üzemanyagfelhasználás számviteli és műszaki bizonylati fegyelmének szigorítása, a mulasztók felelősségre vonása; annak vizsgálata, hogy az üzemanyag-fogyasztás arányban áll-e a géppel végzett munkákkal; a gépek tervszerű, megelőző karbantartása; a javítási munkák színvonalának emelése. Szélesebb körben kell alkalmazni a túlfogyasztások megelőzését szolgáló vizsgálatokat. A fontosabb feladatok sorába tartozik továbbá: az üzemanyag-megtakarítás anyagi ösztönzési rendszerének kialakítása, a megtakarítást elérők anyagi elismerése, a rendszeres túlfogyasztók felelősségre vonása, kártérítésre kötelezése. Az eddigieknél gondosabb munkaszervezést indokolt megvalósítani a szállítójárművek üzemeltetésénél. Javítani kell a kapacitás kihasználását és a lehető legkisebbre csökkenteni a szállítóeszközök üres futását. Az energiaellátás jelenlegi és távlati helyzete megköveteli azt is, hogy a terményszárítás energiaigénye ne növekedjék, hanem a kevésbé energiaigényes tartósítási módszerek alkalmazásával, a szárítási technológia változtatásával csökkenjen az energiafelhasználás. Minden energiát felhasználó egység, illetve csoport rendelkezzék gondosan elkészített energiatakarékossági tervvel és gondoskodjék annak maradéktalan megvalósításáról! 1984. JANUÁR 1 Hízás-fogyás Hegyfaroknál Az ügy ellentmondással kezdődik. Juliska néni a 60. esztendő után erősen gömbölyödött. Már szélesebb volt, mint amilyen hosszú. Az igaz, hogy gyakran azt mondta: — Szeretek enni, jó étvágyam van. Néha kétszer is megvacsorázom. Amikor kihívtak és meglátogattam, mindig abban a csodálatos karosszékben találtam, amit még a megboldogult főtisztelendő esperes úrtól örökölt. Persze megérdemelte, mert ő volt a legjobb torkú asszony a templomban. Juliska néni pedig tisztelte ezt a karosházas díszes bútordarabot: ha tehette, mindig abban büszkélkedett. Akkoriban nagyon sokat, mert szédült, hízott és nehezedett. Hamar ki is fáradt és csupán az étvágyára nem volt panasz. Meg a súly szaporodására. Evett mint a farkas. — Már nem ér körül a kötözködésem. Szűkek a szoknyáim — állapította meg — no és sok a gondom. Rongyolódik a gazdaságom, ahelyett, hogy gyarapodna. A hízóim is napról napra silányabbak, pedig ott van velük az István, az unokaöcsém. Háromszor eteti őket naponta. A disznók meg rongyolnak, ahelyett, hogy híznának... — mondja a menyem. — Maga mikor volt kint a hegyfarki tanyán ? — kérdem. — Még mindenszentek táján, nem menek én azóta sehová. — Hát ez a baj Juliska néni. Eszik, iszik, üldögél, pihenget és alig mozog. Orvosságot kapott bőven, de ez nem sokat segített. Ekkor villant át az agyamon, hogy valamivel rá kell bírnunk az egészséges életre, a mozgásra, a levegőre. Lassan kezdtem. — Hát bizony baj ez, csak a legfontosabbat felejtette el Juliska néni. Azt, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Ki maguknál a gazda? A menye? — A fene, aki megette! Én magam. Amíg bírom a farom, addig én vagyok itt minden. Boldogult uram halála óta minden az enyém és marad is, amíg bírom a derekam ... — De hát így nem sokáig bírja! — Nem-e? Hát a gyerekek? Azok nem gazdák ? — Az előbb mondta, hogy nem, hogy most még maga! — Hát akkor micsináljuk? — Járjon utána! Ne hagyja félrevezetni, megrövidíteni magát. Reggel, amikor pirkad, induljon ki a tanyára, legyen ott az etetésnél győződjön meg arról, hogy a sertés megkapja a magáét. A többit majd meglátjuk. ... hát meg is láttuk. Juliska néni meg- fogadta a tanácsomat. Vagy inkább a kapzsisága piszkálta, no de hiszen az már mindj-J egy. Reggelente kél vún kell, kiballagó ■ gyakorta még t esti etetéshez is. A kondás ' JjH a $z, de mit te! 11 és a sertésekról napra gön '■ R lyödtek, súlyost* ■' tak. Juliska nem pedig napról napra könnyebben volt, és ami a fő súlya lassan, de folyamatosan csökkent. Evett tovább is jó étvággyal, de a hízása megállt, sőt közérzete is javult. Mire leesett a hó, Juliska néni megfogyatkozott, a hegyfarki disznók pedig gyönyörűen meggömbölyödtek. ...én meg beírtam orvosi tapasztalataim közé, hogy idősebb, keveset mozgó asszonyok legjobb fogyókúrája a disznóhizlalás, illetve az a tudat, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Buga doktor SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő -helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest.Somogyi Béla u. I. 1978 Telefon: 138-821 Kiadta • Hírlapkiadó Vállalat Budapest Blana Lujza tér 1. 1939 Telefon: 343-100. 336-130 Felelős Kiadó: Till Imre Igazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető várthely postahivatalnál, a Kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap IrodánálKHK Budapest V. József nádor tér 1. 1900 személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással a KHJ 315—96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díl nőnapra 12 Ft, negyedévre 36 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25 577 83—5968. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezetői Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950