Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-01-07 / 1. szám

1984. JANUÁR 1. SZABAD FÖLD 3 Még mindig mozog a föld Nemzeti kincsünk, a termőföld védelme min­den magyar állampolgár érdeke és kötelessége. Er­ről a frontról az elmúlt esztendőkből számos győz­tes csatáról is beszámolha- nánk. Megszigorították a kisajátítást, két és félsze­resére emelték az igénybe­vételi díjakat, ugyanakkor pedig nagyobb figyelem jutott a rekultivációra, a termőtalajok visszaállítá­sára. Legyünk őszinték, közben lecsökkent a beru­házások lendülete is. Mindezek együttes hatásá­ra 1983-ban megtörtént az, ami újkori történelmünk­ben még soha: Magyaror- ■ szag szántóterülete növeke- dett. Csák kétezer hektár- s ral ugyan, de az is valami. , ■ Ezúttal azonban nem er- I ; ről szerelnénk szólni, ha­nem egy olyan mellékje- ^ségről, amely egyre kel- netlenebb. Néhány esz- ndeje, lehetővé tették ‘yanis, hogy a beruház- •ívánók csere útján is rldterülethez juthassanak. 2 termel őszövetkezetek- ;rek rendkívül káros és az ügynek sem használ. Érdemes felfigyelni ar­ra, hogy a termelőszövet­kezeti kezelésben levő, im­már minimálisra csökkent állami földtulajdon az utóbbi években növekszik. Hogyan? Úgy. hogy a ta­nácsok „rábeszélik” a tsz- eket: vegyék kezelésükbe a határukban levő elha­gyott vagy bűnösen rosz- szul művelt parcellákat. Az idézőjelet nem véletlenül használtuk, mert az ilyen terület púp a tsz hátán.. Rendszerint kicsi, nagy- üzemileg alig hasznosítha­tó, ráadásul leromlott ál­lagú, nehezen megközelít­hető. Nagy befektetéssel keveset hoz. Illetve, visz. Mert itt je­lentkezik az a bizonyos cserelehetőség. Ha valaki szemet vet a tsz valame­lyik táblájára, akkor azt kisajátítja, de kártérítés nélkül. Ugyanis a kisajátí­tott terület helyett, a tsz tulajdonába kapja az ad­dig csak kezelésében levő állami földterület megfele­lő hányadát. A kisajátított parcella persze a település közelében, íól megközelít­hető helyen van és értékes: a cserébe kapott pedig olyan, amilyennek már le- • írtuk. Elsősorban azért el­lenkeznek a tsz-ek, ha par­lagot akarnak a gond­jaikra bízni, mert ezzel csak a „földrablás” lehető­sége növekszik. Rosszul jár azonban a népgazdaság is, mert az ilyen ingyenes lehetőség va­lósággal csábít arra, hogy valaki hozzányúljon nem­zeti kincsünkhöz, a termő- i földhöz. A TÓT elnöksége foglal­kozott a témával, és kate­gorikus állásfoglalást ala­kított ki. Kéri a kormányt, hogy adja termelőszövetke­zeti tulajdonba mindazokat a földterületeket, amelyek most tsz-kezelésben van­nak. Nincs szó sok földről, a tsz-ek földjének mind­össze 3,67 százaléka van állami tulajdonban, a vál­tozás tehát nem lesz lénye­ges. De elejét veszi az itt már leírt „kiskapun” való közlekedésnek! F. B. Vas megye déli. délkeleti részén fekszik a Iíe:;>hí(, változatos, dimbes-dombos hazai tájunk. A területen kilenc védett, régi pince, illetve tanyaépület áll műemléki védelem alatt, ugyanakkor csaknem száz épületet fenyeget a pusztulás. A Városi Tanács a népi műemlékek megmentésére nyári építőtábor szervezésébe kezdett, hogy az utókor számára megőrizzék ezeket az értékes épületeket. (MTI Fotó — Czika László Jelvételei) lova, a hazahívó falu Göcsej fővárosaként szokták emlegetni. Igaz, hajdanán viselt mezővárosi rangot, közelebbi időkben járási székhely volt. Mostanában — község, annak sem valami nagy. Nován járunk. Nyugalmiban Nován járok, nézelődöm a fő­utcán, s lehet, a takaros házak mellett legelőbb az új presszót, az új iskolát illene észreven- nem. Ám ami nekem legföltű- nőbb: a járda mellett található hulladékgyűjtők, aztán meg a fenyőfák az udvarokban. Aho­gyan az alföldi tájakon az akác, úgy itt a fenyők húzódnak a há­zak mellé, mezsgyékre, kertek szélébe. A szilvágyi út elágazásánál áll a posta, Tóth Lajosné a postára iparkodik, csomagért. (Közben be is mutatja faluját: az orvo­si rendelő, az öregek otthona, a fogorvosi rendelő, emitt meg a tanács ... Mentőállomás is volt itt, szülőotthon is, de elköltö­zött, elment, elvitték ...) A csomag Füzesgyarmatról ér­kezett, disznóvágási kóstoló lesz, az ország túlsó végéből, ide Zalába. Tóth Lajos füzesgyar­mati, ott élnek a testvérei, on­nan a csomag. Öle is az ország másik végé­ből kerültek ide? Tóth Lajoséknál folyik a szó, a Zrínyi utcában. — Pestről jöttünk, ide a nyu­galomba. És hogy még közelebbi a kap­csolatuk Göcsejjel: — Tizenhárom éves koromig itt nevelődtem, aztán elkerültem innen, Pesten voltunk. Nyugdíj után, két éve, hazajöttünk. A fiatal lányként elkerült Tóth Lajosnénak fivére él itt, a szomszédban, s milyen jó dolog, mondják, hogy akármi gond van, itt a segítség. Itt, a szelíd és fenyőillatú no­vai tájban szokatlan pesti üze­mekről hallani, a Lehel útról, Angyalföldről, ottani üzemekről, ahol Tóth Lajosné dolgozott. — Lánghegesztő voltam, húsz évig. Aztán a szemem miatt mást kellett választanom. Bolti eladó lettem a Közértnél. Tóth Lajos a metró első épít­kezését említi, azután másik munkahelyet, ahonnan végül is szabóként, kárpitosként került nyugdíjba. — Mi ott, a Lövőház utcában, ahol laktunk, csak az itteni tisz­ta levegőt emlegettük. Az abla­kunk ■ alá odaálltak a kocsik, füstöltek, berregtek. Volt már itt mifelénk? Nem? Fönt a he­gyen ... az az igazi, tiszta, jó le­vegő. Megvettük ezt a kis há­zat, itt élünk, két éve. A göcseji erdők lehelete, az itteni nyugalom, békesség visz- szahívja — hazavárja —, aki in­nen származott el. Hűséggel Bohár Margit tanácselnök beszél a falujáról. Munkahelye, otthona és szülőföldje ez a gir- be-görbe göcseji táj. — Tíz évvel ezelőtt Novának egyedül volt annyi lakója, mint most a három falunak együtt. A három falu Nova és a két társ, Barlahida és Mikekará- csonyfa. Az egyikben kétszáz- negyvenen, a másikban talán négyszázan. Nován pedig ezer- egyszázan-kétszázan élnek. — Főként Barlahidáról men­tek el sokan. Ott többségében most az öregek élnek, akik már sehogyan sem akarnak változ­tatni. Zalaegerszegen egész utca van, amit a barlahidaiak épí­tettek. Innen is mentek. Nová- ról, az utóbbi időben inkább Lentibe. Aztán ahogyan a falu­ra is kiterjesztették a lakásépí­tési kedvezményt, és persze, a magas városi lakásárak miatt, jobban maradnak az emberek... Én? A szüleim itt élnek, öten vagyunk testvérek, belőlünk Is mentek el. Ketten itthon va­gyunk, itt is maradunk. Én Za­laegerszegre jártam iskolába, de nem vonzott úgy a város, hogy ott is éljek. Itt ismerek minden­kit, engem is ismernek... Amúgy az idén már nincsenek üresen álló házak. Jönnek visz- sza. Olyanok is, akik elmentek a múlt években városba, olya­nok is, akik sokáig máshol él­tek. Vesznek egy kis házat, ide jönnek újra, nyugalomba, újra haza. Talán versenyre kelt, s váro­si színvonalú lenne az ellátás Nován? Nem, azt nem lehet még mondani. Az alapellátás adott, a legszükségesebbeket megtalál­ják á novaiak is. Van Iskola, óvoda, orvos, fogorvos, ha éjjel jön a baj: az orvos helyben la­kik. Mind a három faluban öre­gek napközi otthona várja az időseket házi szociális gondozás a része a rászorulóknak. Bolt, presszó, könyvtár, művelődési ház — minden van, ami egy ilyen méretű faluhoz illik. De hogy ez vonzaná vissza, haza a régen elköszönteket? Gondolom, ez . De még inkább a fenvők a házak előtt, a kertek szélé­ben, és a tisztaság, és a meghitt tavaszok, talán még a friss te­lek is... Most azon tanakodnak éppen Nován. vajon hogyan is kellene a legiobban fölhasználni a (uta­lómként megnyert négyszázezer forintot. A négyszázezer forint: a tár­sadalmi munkában elért megyei első helyezés díja. A története? — ... Ügy történt, elhatároz­tuk, csinálunk politechnikai műhelyt. Kaptunk háromszáz- ezer forintot. Mit lehet abból előteremteni? összefogtak a ná­lunk gazdálkodó egységek. Dup­lázódni kezdett a pénzünk. Meg­mozdult a falu, mozdultak a szü­lők és mindenki, aki csak tu­dott valamit segíteni. — Az alapozástól kezdve szin­te úgy lehet mondani, a falu építette... A ncvai összefogás itt négy tantermet eredményezett, létesí­tettek úttörőszobát, tanárit. Az elszámolásnál végül is az derült ki, négyezer-kétszáznegyven- nyolc forintnyi társadalmi mun­ka jut minden novai lakosra. Most őrzik az első helyről szó­ló oklevelet, és őrzik az ezzel kapott anyagi elismerést. — Négyszázezer forint... — Ez most még megvan. Ügy gon­dolom, nagy szükség lenne új óvodára. Most az óvodánk két helyen van, mind a két helyen lakásból alakított helyen. Négy- százezerrel még nem tudnánk hozzáfogni, de a lakosságra, és azokra az üzemekre számítva, ahol a novaiak dolgoznak, lehet­ne kezdeni valamit. Kiderül, van egy másik gon­dolat: iskolai tanuszodát kelle­ne építeni... Hogy melyik kel­lene jobban Novának, az óvoda vagy az uszoda, majd eldönti a tanács, a választott testület. Mert végül majd ki kell mon­dani, mire fordítsák a falu ere­jét, tettrekészségét. (Egyelőre nemigen állnak ott — máshol sem —, hogy mind a kettőre jusson...) Én magam — a kívülálló — az óvodára szavaznék. Előbb- utóbb szükség lesz az óvodai he. lyek bővítésére, hogy a korsze­rűsítésről ne is szóljak. Hiszen hallom, érkeznek fiatalok, épí­tenek már új lakóházakat fiatal családok. És ahol fiatalok van­nak, ahol fiatal párok fészket tudnak rakni, ott előbb-utóbb az elpártolt gólya is hazatér. Ha­za, a kedves Göcsejbe ... Méltó jövő Forgatom Váska Miklós (isko­laigazgató helyben) könyv­alakban megjelent novai króni­káját. a fölszabadulás utáni évekről. S rá-rádöbbenek, mi­csoda mélységekből indult ez a falu még akkor is. ha régi rang­ja, a mostanihoz képest, előkelő volt: járási székhely, harminc- három göcseji falu közoontja. S még mint község is: körjegyző­ség székhelye. Ám olvasom — az „előkelő­ség” mellett —, villany még se­hol (1953-ban lett), aztán meg a háborús rádiótilalommal kap­csolatban: rádiója földművesnek nem volt a faluban. Olvasom a fölszabadulás krónikáját, a föl­szabadulás utáni navyon nehéz éveket, azután azokat, amikor 1950-ben, a járási székhely meg­szűntével, csönd borult a köz­ségre. Nemcsak a hivatalok köl­töztek. hanem a hivatalok alkal­mazottai is, de még sok iparos is jobbnak látta, ha máshol néz kenyér után. Csak a föld, a föld hűsége őrizte meg a falut, min­den bajon át, a mostani eszten­dőknek. És mostanában ez a kedves táj közepébe húzódott falu szin­te jeleket sugároz a világba, hívja, várja előbb saját gyer­mekeit, aztán várja azokat, akik csak csendjét, nyugalmát, illatos levegőjét kívánják élvezni. No­va vár mindenkit. Vár, mert tudják, vallják már a novaiak, nem igaz már a régi, bánat szül­te mondat: Novának semmi má­sa, csak múltja van ’.. Ma már így szól a hazahívó novai igazság: Novának van tisztes múltja, és lesz méltó jö­vője is. Vincze István

Next

/
Thumbnails
Contents