Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1984-07-07 / 27. szám

1984. JÚLIUS 7. Nemzetközi szövetkezeti nap A magyar szövetkezeti mozgalomnak is jelentős és ha­gyományos ünnepe a nemzetközi szövetkezeti nap, amelyet immár hatvankettedszer ünnepelnek. 1923-ban a világ szö­vetkezői elhatározták: minden esztendő júliusának első heté­ben megünneplik a szövetkezés eszméjét, megemlékeznek a szövetkezeti mozgalom hagyományairól, összegezik és átte­kintik az elért társadalmi és szociális eredményeket. A Szövet­kezetek Nemzetközi Szövetségéhez csatlakozott országok szö­vetkezeti szervezetei ma már csaknem 400 millió tagot kép­viselnek. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy olyan világ­méretű társadalmi erő ez, amely valóban sokat tehet a dol­gozók gazdasági és szociális előrehaladásának segítése, a nem­zetek közötti gazdasági és barátsági kapcsolatok erősítése, szé­lesítése érdekében. Az angol takácsok első sikeres szövetkezeti kísérleteitől a lenini szövetkezeti terv megvalósításán keresztül hosszú és küzdelmes út vezetett napjainkig. Az ünnep alkalmából a múltra is érdemes visszatekinteni. A Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetségét Londonban alapították 1895-ben. Ma ez a világ egyik legrégebbi, nem kormányszintű nemzetközi szer­vezete, és az egyik legnagyobb is, mivel 65 ország szövetkeze­ti tagságát képviseli. Az SZNSZ által megfogalmazott általános cél olyan kölcsönös önsegélyezésen alapuló szövetkezeti rend­szer létrehozása, amely az egész közösség érdekeit szolgálja. Az SZNSZ munkájában és céljainak elérésében fontos szere­pet töltenek be a szakosított (mezőgazdasági, fogyasztási, ter­melő, munkás, bank, biztosítási, halászati stb.) albizottságok. Londonban működik az SZNSZ központi irodája, ezenkívül még két regionális irodát tart fenn. A regionális irodák és oktatási központok az adott területek tevékenységét és káder­képzését segítik elő, és összekötő kapocsként működnek SZNSZ és a hozzá csatlakozott nemzeti mozgalmak között. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa (OKISZ) 1968 óta tag­ja az SZNSZ-nek, amely elsőként csatlakozott, de a másik három magyar szövetkezeti tanács, az OSZT, a TOT, és a SZÖVOSZ is tag. Az SZNSZ tanácskozásai fórumot biztosíta­nak a magyar szövetkezeti mozgalom eredményeinek ismerte­tésére, más országok szövetkezeti mozgalmainak vezetőivel való személyes kapcsolatok kialakítására, és a világ szövet­kezeti mozgalmait érintő aktuális gazdasági, társadalmi és politikai kérdések megismertetésére, illetve megvitatására. A személyes kapcsolatok kialakításán keresztül lehetőség nyílik két- és sokoldalú műszaki-gazdasági és mozgalmi együttmű­ködés kialakítására is. Kiváló példa erre a magyar és francia építőipari szövetkezetek közötti műszaki-gazdasági együttmű­ködési megállapodás. A 15 évre szóló együttműködés kereté­ben sor kerül műszaki-gazdasági információcserére, szakem­berek kölcsönös tanulmányútjára, különböző technológiák megismertetésére és átvételére is. Amikor a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 1923- ban meghirdette a nemzetközi szövetkezeti napot, célul tűzte ki, hogy a mozgalom az emberiség békéjét, fejlődését szolgál­ja. Az eredeti felhívásban szó szerint ez áll: „Legyen ez a nap hatásos hirdetője világszerte a szövetkezők a társadalmi, gazdasági haladás, a világbéke megteremtése érdekében való összefogásának.” A magyar szövetkezeti mozgalom fontos tényezője hazánk társadalmi-gazdasági életének. A mintegy 4 ezer szövetkezet és szövetkezeti vállalat működésében mintegy 3 millió tag érdekelt, a szövetkezetek tevékenysége azonban sokkal szé­lesebb körben is érezteti hatását. A nemzeti jövedelem közel negyedét produkálják. Kiemelt szerepük van az életszínvo­nal-politikai célok megvalósításában. Az élelmiszerek három­negyedét a szövetkezetek termelik meg, s azok bolti eladásá­ban részarányuk 50 százalékos. A fogyasztási szövetkezetek üzletei, felvásárlótelepei, csaknem minden településen meg­találhatók. Az ipari szövetkezetek a lakossági szolgáltatások­nak és a különösen munkaigényes, nagy szakértelmet igénylő ágazatok termelésének 30—60 százalékát adják. A takarék­­szövetkezetek a lakossági betétállomány mintegy 15 százalé­kát kezelik. A lakásszövetkezetek pedig csaknem negyedmil­lió lakást gondoznak, az évente felépülő lakások mintegy 20 százalékával gyarapodnak. Biztató módon fejlődnek a szövet­kezeti mozgalom új hajtásai: a szakcsoportok, a kisszövetke­zetek és a szövetkezeti elvek alapján működő különféle kis­vállalkozások. Ma a szövetkezeti mozgalom legfontosabb időszerű fel­adata, hogy közreműködjék azoknak a politikai-társadalmi­­gazdasági feladatoknak a megoldásában, amelyeket az MSZMP múlt év áprilisi ülésének határozata foglalt össze. A töretlen fejlődés biztosítéka a Magyar Szocialista Munkás­párt következetes irányvonala, szilárd agrár- és szövetkezet­politikája Szövetkezeti szerveink a békét és biztonságot szol­gáló nemzetközi együttműködés fejlesztésével is szolgálják a társadalmi haladás nagy ügyét. Szolidárisak a fejlődő orszá­gok előrehaladását szolgáló tervekkel, támogatják mindazo­kat, akik világszerte a társadalmi-gazdasági haladás hívei. N. S. Jó a vevőknek, jó az eladóknak Már gyakorlattá vált, hogy minden év nyarán megrende­zik az iskolafelszerelési árucikkek vásárát, amelynek kereté­ben az iskolafüzeteket húsz százalékkal olcsóbban adják. A Belkereskedelmi Minisztérium azt javasolja a kereskedelmi szervezeteknek, hogy az idén ezt a vásárt július 14. és augusztus 6. között tartsák. Az árengedmény sem mellékes, de még nagyobb előnye az akciónak, hogy széthúzza az iskolaszerek vásárlásának idényét, megkímélje a vevőket is, az eladókat is a zsúfoltság okozta gyötrelmektől, lehetővé téve, hogy mindenki tülekedés nélkül hozzájusson az iskolaszerekhez. T. S. A Szolnok megyei jászboldogházi Aranykalász Tsz-ben is megkezdték az aratást, öt kombájn 150 hektárnyi területről vágja az őszi árpát. (MTI Fotó : Csikós Ferenc felvétele) ­iért kiváló vállalat? Hogyan lesz kiváló egy válla­lat? A kiváló vállalaton belül hogyan lesz kiváló egy üzem? A kiváló üzemen belül hogyan lesz kiváló egy szocialista bri­gád? E kérdésekre keresem a választ a Hajdú-Bihar megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, amelynek igazgató­ja, C. Nagy Gábor, aki nemrég vette át a Kiváló Válllalat cí­met tanúsító oklevelet. Az igazgató a megye közéle­tének is tevékeny részese. Most is ez ügyben van távol. Egyik helyettese, Karácsony István válaszol kérdéseimre: — A tulajdonosi érzés erősö­désében látjuk a siker titkát. Különösen erős ez az érzés a hajdúnánási üzemünkben. Ez az üzem a Kiváló Vállalaton belül a tavalyi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Üzem címet. Hajdúnánás felé haladva úti­társamat, Szabó Gyulánét, a vállalati KISZ-titkárt kérdez­getem: hogyan lehet egy válla­laton belül a tulajdonosi érzést erősíteni? A csinos fiatalasz­­szony így válaszol: — Egyebek között ismerni kell az emberek vágyait, cél­jait, törekvéseit. Nálunk a dol­gozók egyharmada harmincöt éven aluli fiatal. A fiatalok leg­nagyobb vágya, hogy családi életüket megalapozhassák. Eh­hez elsősorban is lakás kell Vállalatunknak jelentős lakás­alapja van. Tavaly minden olyan dolgozónkat lakáshoz se­gítettük, aki ezt kérte és megér­demelte. Hajdúnánáson Korona Mi­hály üzemvezető fogad ben­nünket. Tömör, világos, kerek mondatokkal ismerteti az üzem adatait. Jelentős üzem a válla­laton belül. A termelés, illetve a forgalom negyven százalékét adja. A kérdésre, hogy hogyan lett Kiváló Üzem, az üzemve­zető hangsúlyozza: " A folyamatos termelést, a munka lendületét egész év­ben biztosítani tudtuk. A len­dítőkereket a szocialista bri­gádok jelentették. Az üzemben öt szocialista brigád dolgozik. köztük két ki­váló szocialista brigád. Az egyik annak idején Gagarin ne­vét vette fel, és mint ahogyan Gagarin első úttörője volt a vi­lágűr gyakorlati meghódításá­nak, a vállalaton belül a Ga­garin brigád is úttörője volt a szocialista brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny új módon történő gyakorlásának. Nézegetem a brigádnaplót. Nin­csenek benne a szokásos, for­mális vállalások, a közös kirán­dulás, a közös mozi, színház és más hasonló kulturális prog­ramok. Gál Lajos, a huszonöt tagú szocialista brigád vezetője megjegyzi: — Ezen mi már túl vagyunk. Természetesen nem becsüljük le a kultúréletet, hanem in­kább természetesnek, minden­napinak tartjuk azt, amelyet nem kell külön vállalásban rög­zíteni. A mi vállalásaink szoro­san a vállalat, illetve az üzem feladataihoz kapcsolódnak.­­A vállalat tervgazdasági és statisztikai osztályának kimu­tatásában a Gagarin brigádról egyebek között következők ol­vashatók : „ ... munkájuk ma­gas színvonalú és minden évben tudnak valami többletered­ményt felmutatni. 1983-ban ezerkétszáz tonna többletőrlést hoztak”. Sok ez vagy kevés, kérdez­hetné valaki. E számadatnak inkább a háttere izgalmasabb. Ez a többlet rendkívüli, terven felüli exportszállítás volt, ki­kötött határidővel, meghatáro­zott minőséggel, és egyéb felté­telekkel. Ha a vállalat vezetői azt mondják: kérem, várjon, mert kevés a munkaerő, a kül­földi vevő rendszerint azt mondja: nem tudok várni, mert engem is kötnek a határidős üzletek, ezért máshonnan kell vásárolnom, ahol van elég mun­kaerő. Mit tehet ilyen esetben a vállalatvezető, ha nem akar­ja elszalajtani az exportot? A munkásokhoz fordul: vállalja­nak többletmunkát, így történt ez Hajdúnánáson is. A szocialista brigádok fel­ajánlották, hogy átmeneti át­csoportosítással megnövelik az őrlőbrigád létszámát. Tizenhat­tal több emberre volt szükség. Ezek munkáját a brigádok töb­bi tagjai végezték el. Voltak brigádtagok, akik két héten át két ember munkáját látták el. Menet közben kiderült, hogy kevés az átadott tizenhat em­ber. Ezért az őrlőbrigád napi munkaidejét meg kellett nyúj­tani tizenkét órára. Végül is az exportcsatát meg­nyerték. Kérdezgetem a brigád­­tagokat: miért csinálták? Szé­ki Sándor például így nyilatko­zik: — Engem annak idején a vál­lalat segített lakáshoz, de az sem mellékes szempont, hogy jó itt a munkahelyi légkör, jó a közösségi szellem, jól érzem magam a brigádban. — Ami a közösségi érzést il­leti — teszi hozzá az üzemve­zető —, itt például a kalákában történő házépítéseknél nincs nyilvántartás arról, ki mennyit dolgozott a másiknak, mennyit kell visszadolgozni. A vezérelv az, hogy nekem már van laká­som, neked is legyen. Ez az elv a vállalat üzemei között is érvényesül. A megye különböző részein levő üzemek baj esetén vagy terven felüli feladatok megoldásánál kisegí­tik egymást. Nem úgy, hogy el­végzik egymás helyett a mun­kát, inkább úgy, hogy átviszik egymáshoz a jó munkamódsze­reket, a jó munkastílust abból az ősi bölcsességből kiindul­va, hogy az éhezőnek nem nagy segítség az, ha adunk neki egy halat, hogy egyszer jóllakhas­son, hanem meg kell tanítani halászni. Ennek a példázatnak az érvé­nyesülése Hajdúnánáson azt eredményezte, hogy divattá vált a két vagy több szakma megta­nulása. Amikor például elhang­zott, hogy kevés a molnár, Mó­­zer János elsőként jelentkezett, hogy ő ugyan műszerész, de vállalja a molnár szakma elsa­játítását is. Pálfi László a mű­szerész szakmája mellé karban­tartó technikusi képesítést nyert és lehetne tovább sorolni az érettségizett és többszakmás munkások neveit. Gál Lajosnak, a Gagarin szocialista brigád vezetőjének malomipari tech­nikus képzettsége van. Hangsú­lyozza: — Van annyi tudásunk, hogy át tudjuk tekinteni a vállalat és a saját üzemünk ügyeit és bele tudunk szólni az irányítás kérdéseibe. Meglátásunk sze­rint ily módon erősödik a dol­gozókban a tulajdonosi érzés. Teszkó Sándor SZABAD FÖLD 3

Next