Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-06 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD A KUNSÁGI SÁNDOKÁN A kunsági kisváros egyik öreg zugában korhadt deszkakerítés állja utunkat, önkéntelenül be­pillantunk a rozoga kapun. A látvány meghökkentő. A dzsun­­gelhez hasonlatos kertben nincs egy talpalatnyi hely. Ahová né­zünk, mindenütt lerakott hulla­dékot, ócska kacatot látunk. A bejáróút két oldalát — mintegy szegélyként — üres üvegek, ép és törött cserépedények, kimust­rált gumiabroncsok, színes autó­szifonok, a legkülönbözőbb hol­mikkal kitömött nylonzsákok, kerékpár- és barbakocsironcsok „díszítik”. — Ki lakik itt?----kérdezem az utcabelieket. Kaján vigyorral válaszolnak: — Az öreg Sandakán! Most éppen idehaza van, mert ott áll a biciklije a kerítéshez támaszt­va. — Van itthon valaki? — ki­áltok be a nyitott ajtón a rej­télyesen tátongó sötét pitvarba. Síron túli hang válaszol: — Jövök már! — Aztán meg­jelentik a hozzátartozó személy is, akinek külseje tökéletesen beleillik a környezetébe: gyűrött és koszos öltözék, hosszú haj, szakállas ábrázat. — Kit keres? — Az öreg Sandokánt! — sza­lad ki a számon, majd elnézést kérve hozzáteszem: — Ugyanis csak ezt a nevét hallottam. Bölcs mosollyal legyint: — Nem tesz semmit, így csú­folnak. De hívnak engem Jézus­nak, Marxnak, Jeremiás prófé­tának is. — Miért? Magára mutat: — Ezért. — Egyedül lakik itt? — Igen. De van másik, állan­dó lakásom is. (és itt megnevez egy szomszédos falut). Aludni ott szoktam. Ide jobbára csak azért járok, hogy lássák: nem gazdátlan a ház. Máskülönben még beköltözne valaki. Apai ház ez, örökség, ketten vagyunk rá a testvéremmel, de csak magam gondozom. — És ez a temérdek használt­cikk mire való? — Ez a szenvedélyem, vagy ahogyan most mondják: hob­bim. Én minden eldobott tár­gyat összeszedek. Még a kukák­ba is belenyúlok, megnézem van-e bennük valami használ­ható, vagy elfogyasztható anyag. Aki nem foglalkozik ilyesmivel, az el sem hiszi, mi mindent ki­dobálnak az emberek. Én nem tagadom, hogy abból élek, amit mások elhajítanna­k. Ezt a raj­tam lévő cuccot is úgy halász­tam ki a szemétből. Néha egész veknit is találok. Hazahozom és ha még nem túl száraz, hát el­fogyasztom. Úgy élek, mint az égi madarak. A rokonaim szé­gyellik is magukat miattam. Alig állnak szóba velem. — Foglalkozása, jövedelme nincs? — Van nekem. Rádióműsze­­rész voltam. Most nyugdíjban vagyok. Tizenkét évet ismertek el, havi 1800 forintot állapítot­tak meg. Én elégedett vagyok vele, kivált, hogy így ezzel-azzal kiegészítem. — Benézhetünk a házba? — Csak tessék! — mondja ud­variasan. — Én majd elöl me­gyek, aztán világítok az elem­­lámpával, mert villanyom nincs, kikapcsolták a múltkor. A derengő homályban itt is, ott is feltűnik egy porlepte roz­zant lóca, szuette kredenc, öreg láda, pár kibelezett rádió, könyv- és iratcsomó, tejeskö­csög, vasaló... — Valóságos bazár ... — Igen, csak már teljesen el­lep a sok himmi-hummi, rendbe kéne őket rakni, de nincs időm, sokfelé levelezek: rádió, szer­kesztőségek, Lőrincze profesz­­szor... — Ne haragudjon, ha meg­kérdezem: milyen iskolai vég­zettsége van? — Huszonötben érettségiztem. Éppen emiatt vagyok most nagy gondban. — Miért? — Érettségi találkozónk lesz a jövő héten, az 55-ik, de nincs hozzá megfelelő ruhám. Meg azt is mondják, hogy vágassam le a hajam, és a szakállam, mert ilyen ábrázattal nem engednek be a gimnáziumba. Ez ügyben kikértem A. Gy. pesti újságíró véleményét, akivel együtt érett­ségiztem, ő azt írta, hogy a vi­lágért se változtassam meg a külsőmet, elég ha rendesen fel­öltözködöm. Búcsúzáskor az autóig kísér. Amerre elhaladunk, a kerítések mögül kíváncsi tekintetek kö­vetnek bennünket. Vajon sej­tik-e, hogy ez a csavargó kül­sejű, élénk öregúr menet köz­ben a város nevének eredetéről, a rádióban elhangzott helység­nevek (Egyek, Etyek, Zsámb­­k, Zsámbék) gyakori összekeveré­séről tart kiselőadást? Ari Kálmán FELKÉSZÜLT NYARALÓK (Gént László rajza) CZ222B A nemrég megjelent, mó­dosított és egységes szer­kezetűvé alakított tanács­­törvényből a tanácstagok jogait és kötelességeit az alábbiakban kivonatosan ismertetjük. A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevé­kenység. A tanács minden tagjának azonos jogai és kötelességei vannak. A ta­nácstag hivatalos személy. A tanácstag joga, hogy vá­lasztóinak, illetőleg a tanácsnak képviseletében részt vegyen a tanács tevé­kenységében. A tanácstag tevékenységi formái: kezdeményezheti tanácsrendelet és -határo­zat megalkotását; megvá­lasztható a tanács bármely tisztségére és bizottságába; képviselheti megbízás alap­ján a tanácsot; a tanács vagy a végrehajtó bizottság elé terjeszthet megvizsgá­lásra közérdekű kérdést és javaslatot; kérdést intézhet tanácsi hatáskörbe tartozó ügyekben a tanácsi veze­tőkhöz vagy más, helyi ve­zetőkhöz és a válaszadás ti­zenöt napon belül kötelező; a helyi tanács tagja össze­hívhatja választóinak gyű­lését. A tanácstag köteles­ kép­viselni a választókerülete, illetőleg a település lakos­ságának érdekeit; szemé­lyes példamutatással köz­reműködni az állami és a munkafegyelem szilárdítá­sában, a közéleti tisztaság és a társadalmi tulajdon védelmében, az állampol­gárok jogainak biztosításá­ban, a törvényesség, a szo­cialista együttélés szabá­lyainak megtartásában. Továbbá a tanácstag kö­teles: a közérdeket figye­lembe véve teljesíteni vá­lasztóinak megbízásait, elő­mozdítani az állampolgá­rok jogos panaszainak or­voslását; közvetlen és rendszeres kapcsolatot tar­tani a lakossággal, bevonni a lakosságot a tanácsi fel­adatok megoldásába; leg­alább évenként beszámolni választóinak a tanács mun­kájáról és saját tanácstagi tevékenységéről. Miből lesz az üdülőhely? Ma már egy sokáig ismeret­len, kicsiny faluból is lehet. Persze, kell hozzá a természe­ti adottság, a lehetőség felis­merése, no meg a célszerű fel­adat vállalása. Jó példa erre egy Pest me­gyei kisközség, Tóalmás. Tóalmáson 1968-ban a Kő­olajipari Tröszt kutató fúráso­kat végzett, olajat és gázt ke­restek a föld mélyében. Egyik­re se találtak. Ám a táj még­is rejtegetett valami kincset: 47­ fokos termálvizet. A tröszt vezetői megkérdezték a község vezetőit, akarnak-e valamit kezdeni vele. A téesznek akkor erre nem volt módja, a község vezetői azonban gondoltak egy merészet, és igent mondtak. Három kút állt rendelkezésük­re, kettőt hagytak lefojtani, a harmadikat választották, a fa­lu szélén levőt. Természetesen nem céltalanul. A kút mellé a következő év­ben fürdőmedencét építettek, a rákövetkező évben még kettőt, ezzel egy időben a környéküket parkosították, és a legszüksé­gesebb épületeket szintén meg­építették. Mindez a tanácsnak mintegy 5—6 millió forintjába került, amihez a falu lakossá­ga jelentős társadalmi munká­val járult hozzá. És 1971-ben megnyitották Tóalmás meleg­­vizű strandját. Ugyan mikor gondolhatott a múltban egy ilyen kisközség effajta „fényűzésre”? De most gondolt, és a terv megvalósítása hasznosnak bi­zonyult. Eredendően a község adottságaihoz tartozik az is, hogy a fővárostól alig 50 kilo­méternyire van. Továbbá: mind a strand környékén, mind a falu egyéb ha­térrészein jó né­hány hektárnyi terület hevert parlagon, vagyis nagyüzemileg ma már nem hasznosíthatóan. Mi következett mindebből? Az, amire a község vezetői nagyon okosan számítottak. Ez a kis falusi stand nem­csak a helybeli lakosok fürdő­­kultúráját szolgálta, hanem magára vonta a figyelmet tá­­gabb környezetében, a járás­ban, sőt, a főváros lakosainak körében is, főleg Pestnek ez­­irányba eső külső kerületeiben. Hirtelen feltámadt a kereslet a tóalmási hétvégi víkendtelkek iránt. Annál inkább, mert a tanács olcsón kínálta a strand körül parcellázásra kiszemelt területét Így lett ezen terü­let a kispénzű emberek Eldori­­dója. — Több mint 300 hétvégi telket parcelláztunk ki itt — mondja most a tanácselnök, Földesi Ferenc. — Mára telje­sen beépült. A telekárakból be­szedett pénz viszont teljesen ráment a közművesítésre, az út-, villany-, vízvezeték létesí­tésére. Ennél többet mi nem tehettünk, hét év után a strand a Pest megyei Víz- és Csator­namű Vállalat kezelésébe k©t­rült. A kisközség üdülőhellyé vá­lása ezzel persze csak tovább folytatódott. A vállalat a strand ellátását bővítette, sőt, közelé­ben több milliós költséggel az egész községet szolgáló üzem­viteli épületet hozott létre. A hétvégi telkek iránti igény sem szűnt meg, amiből a hely­beli, telekkínáló lakosok jó hasznot húzhatnak. A tanács­nak is van még szabad terü­lete, a téesztől átvett nagyüze­mi gazdálkodásra nem alkal­mas földek. De ez már zöld­övezet, aminek közművesítésé­re a községnek a közeljövőben nem lesz módja. Mert végül is a lehetőségeit korlátozottak. — De végül is a kitűzött célt már elértük — folytatja Föl­desi Ferenc tanácselnök. — A falunak 3500 lakosa van. Az utóbbi években ez a létszám az üdülési szezonban átlag 1500 személlyel gyarapodik. Üdülő­hellyé váltunk. Ez inkább öröm, mint gond. Bolthálóza­tunk, vendéglátóhelyiségeink alapvetően korábban is kielégí­­tőek voltak. De a megnöveke­dett idegenforgalom se okozott különösebb gondot. Bővítette szolgáltatásait az áfész, je­lentkeztek a magánkezdemé­nyezők. Ami gond mégis akad, mint például tavaly az italellá­tásban, azt közös erővel meg­oldjuk. A célon túllőni azon­ban nem akarunk. Ezt mondja Nyári István, a strand üzemvezetője is. A vál­lalatnak se lesz a közeljövő­ben anyagi ereje nagyobb ará­nyú fejlesztésre. Amit most nyújtani tudnak, az minden­képpen kielégítő, akár országos viszonylatban. Csak a jó nyári időjárás kell hozzá. Tóalmás mindenképp besorolt a figye­lemre méltó üdülőhelyek közül Szüts László 1985. JÚLIUS 1 SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerk­esztő-hely­ettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest Somogyi Béla tt. 1. 1978 Telefon: 138-821. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest Blaha Lujza tér 8. 1959 Telefon: 343-100, 136-130 Felelős kiadó: Till Imre, vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely posta­­hivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodá­nál (KHI) Budapest V., József nádor tér 1 1900 személyesen vagy postautalványon, valamit átutalással a KHI 315—96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, egy évre 192 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 •5—3056. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 ______

Next