Szabad Föld, 1985. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-06 / 27. szám
PPL rcvrst. Hatalmas erő a szövetkezeti összefogás Ma már szinte alig van olyan család hazánkban, amelynek valamelyik tagja ne tartoznék közvetlenül is a szövetkezők egyre népesebb táborához. Több mint hárommilió állampolgárt kapcsol össze a gazdasági életünkben is oly fontos szerepet betöltő három nagy főágazat: a mezőgazdasági, az ipari, és a fogyasztási szövetkezetek tevékenysége, s mellette a közös összefogás megannyi régebbi, vagy újabb típusa. Olvasóink különösen jól tudják — hiszen sokan maguk is érdemi részesei —, hogy hol tart már a falu arculatát is átalakító, termelőszövetkezeti mozgalom. Hogy mit jelent a vidék ellátásában a fogyasztási szövetkezetek hálózata, vagy az ipari szövetkezetek szintén sokrétű, eredményes működése. Talán nem annyira közismert, hogy a magyar szövetkezetek az ország nemzeti jövedelmének a negyedét adják. A mezőgazdasági javak termelésében való részarányuk meghaladja a hetven százalékot, s az életszínvonalra oly meghatározó kiskereskedelmi forgalom 37 százalékát forgalmazzák. A néhány kiragadott számadat is bizonyítja a szövetkezetek erőteljes fejlődését, a nehezebb gazdasági feltételekhez is rugalmasan alkalmazkodó vállalkozókészségét. Szövetkezeteink — mondhatni — nemcsak úttörői voltak, de ma is következetes támogatói a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének. Ez a gazdasági szféra előnyösen vállalkozott arra, hogy a tevékenységi körét minden olyan területre kiterjessze és bővítse, amely a lakosság növekvő igényeit — mind a szolgáltatásban, mind pedig a piacképes termékelőállítás révén — jobban kielégítse. A háztáji termelés, a kisvállalkozások felkarolása, s a szövetkezeti elvekhez igazodó, újabb szervezeti formák is hasznosan illeszkednek a szocialista gazdálkodás rendszerébe. Miért emlékeztetünk most minderre? A közelgő, 63. nemzetközi szövetkezeti nap kínálja az alkalmat, hogy a saját eredményeink felmutatása tükrében érzékeltessük a kontinenseket is összekapcsoló, nagy múltú szövetkezeti eszme sikerét, térhódítását. Mert a magyar szövetkezeti mozgalom is közreműködik a 70 ország félmilliárd szövetkezetét tömörítő nemzetközi szövetség munkájában, s messzemenően egyetért a szövetség immáron hagyományos üzenetével, mely a háborús veszély elleni, még határozottabb kiállásra, összefogásra serkenti a világ szövetkezeti munkásait, szövetkezeti szervezeteit. E gondolatok jegyében ad otthont szombaton Zalaegerszeg városa a nemzetközi sövetkezeti nap központi megünneplésének, ahol az országos szövetkezeti tanács elnökségi ülése egyben a szövetkezetekben dolgozó nők helyzetének megvitatását is napirendre tűzi. Kívánjuk, hogy a nap ne csak nálunk, de világszerte újabb hatásos hirdetője lehessen a hatalmas erőt képviselő, szövetkezeti összefogásnak.s. r. Vl*i*»*7 - -.. *r *«*..**** ■*« Aratás: rajtra készen Nehéz aratás ígérkezik. Ennek megfelelően kell felkészülni a kalászosok betakarítására. Röviden így összegezhető az a tájékoztató, amely néhány nappal ezelőtt elhangzott a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Elsősorban is a szervezettség fontosságát hangsúlyozták. A szervezettség növeli az emberek munkakedvét, a szervezetlenség lehangol. Jónéhány országos hírű, kitűnően működő gazdaságban már szokássá, hagyománnyá vált, hogy az aratás munkatervét minden olyan emberre lebontják, akik a betakarításban részt vesznek. Így nem kell mindennap mindenkinek külön utasításokat adni, mindenki tudja, mi a teendője az egész aratás folyamata alatt. A szervezettség mellett nem kevésbé fontos a jó műszaki felkészültség. Ennek erősítése persze állandó feladat, de most még külön kedvező alkalom is van hozzá. Raktáron van négyszázhuszonhárom új kombájn. Jó lenne, ha ezek is részt vennének már az idei aratásban. Az eddigi negyvenszázalékos saját erő helyett húsz százalék saját erő hozzáadása szükséges, az eladási ár többi részére hitelt adnak, sőt indokolt esetben a teljes vételárra hitel adható. A műszaki teljesítőképességet nagymértékben meg lehet növelni összefogással. Az összefogás gyakorlata már országon kívüli gazdaságokra is kiterjed. Tavaly az egyik alföldi termelőszövetkezet — Dévaványán —, minden beruházás nélkül kétszeresére növelte betakarítási kapacitását azzal, hogy Szlovákiából érkeztek hozzá kombájnok és szállítóeszközök. Még közelebb az összefogás kisebb távolságokon belül. Ha az egyik gazdaság végzett az aratással, segítsen a másiknak, természetesen nem igyen. Alkalom kínálkozik a segítésre úgy is, ha a gazdaságban az egyik fajta gabona aratását már befejezték, a másik fajta érése pedig még nem következett be, és így marad két-három üres nap, amikor a rászoruló szomszédnak lehet segíteni. Olyan esetek is vannak, hogy az egyik határban nagy eső vonul végig, a másikban pedig ugyanakkor lehet aratni. Az idejében történő, gyors aratás akár féltonnával is növelheti a hektáronkénti terméseredményt és ezzel a termés minősége is javítható, illetve megőrizhető. Minden gazdaságban szót kell érteni e tekintetben is a kombájnosokkal és a szállítókkal, hiszen nagyrészt rajtuk múlik a gyors aratás, a termés mennyisége és minősége, a szemveszteség lehető legkisebbre csökkentése. Ezért jó, ha ők is részesednek külön is az ily módon keletkező többletből. Ne feledjük, hogy az aratással egyidőben — a tarlók lebuktatásával —, megkezdődik a következő termelési idény is. Ne veszélyeztessük a jövő év termeléskilátásait késedelemmel. Akár esős marad a nyár, akár szárazra fordul az időjárás, a tarlóhántás a jövő évi nagyobb termés esélyeit növeli. A gyors tarlóhántás a másodvetés szempontjából nézve is fontos. Kedvező időjárás esetén a rövid tenyészidejű kukoricafajták még szemtermést is hozhatnak. Persze nem tudhatjuk, hogyan alakul az időjárás. A további sok eső megnehezítheti a betakarítást. Ilyenkor több a géphiba is. Számolni kell az ilyen kedvezőtlen körülményekkel is. A szokásos aratási ügyelet az idén is készen áll majd arra, hogy segítsen megszüntetni az esetleges üzemzavart. Az alkatrészhelyzet jobb a tavalyinál és az egyéb feltételek — tárolótér, bálázózsineg, stb. — szintén javultak. Teszkó Sándor „Áprilisi” nyár, bizakodó emberekkel Mióta lessük-várjuk már egyre türelmetlenebbül, hogy végre visszabillenjen normálisabb kerékvágásba a hideg, borongó, „áprilisa” időjárás? Bizony-bizony, hosszú heteik óta ... Persze — és az is érthető —, másként érzékeli a korán beköszöntött „medárdi monszun” kellemetlen ciklonjait a Balaton partján didergő üdülővendég, s megint másként ítéli meg a csapadékosabb évszakváltás ígéretesebb kilátásait az alföldi mezőgazda. Bereczki János, a kilencezer hektáros székkutasi Új Élet Termelőszövetkezet elnöke, akivel mellesleg a szakadó eső miatt az irodai szobájában próbáljuk a Péter-Pál előtti, általánosabb érvényű tapasztalatokat összegezni — a sokunkat lehangoló nyári napforduló ellenére is derűlátó. Náluk ugyanis, akárcsak a szomszédos Békés megye vagy fönt a Nagykunság jó részén, még mindig kell a csapadék. Főképpen a nagy terület kétharmadát kitevő kapásnövényekre: a kukoricára, cukorrépára, de a nagyon szép hozamokat ígérő 2350 hektárnyi őszi búzára is. Mert igaz hogy az Alföldet tavaly is súlyosan érintő aszályállapot megszűnt, ám a talaj biztonságos vízháztartását — sokfelé — az esősebb május sem tudta visszaállítani. Leginkább az egyenlőtlenül és hirtelen lezúdult, nagy mennyiségű csapadék miatt, amit a föld képtelen volt magába szívni, így alakulhatott ki az a furcsa kettősség, hogy amíg ugyanannak a tájkörzetnek az egyik felében az esőt várták, a másik részen az összegyülemlett belvizek elvezetése tetézte, vagy tetézi még ma is az időszerű gondokat. Orosháza környékén például (miközben a Körösök völgyében több ezer hektár szántóföldet árasztott el a belvíz, még mindig eléggé „szomjas” a talaj. Benke Elek, a Dózsa Termelőszövetkezet elnöke 70—80 milliméterre becsüli a természet idei adósságát. Ennyi csapadék kellene a kapásnövények kiegyensúlyozottabb fejlődéséhez, no és persze most már a kalászérlelő meleg is, a sokat ígérő aratáshoz. A „dózsások” búzája, legalább is a pillanatnyi állapota szerint, hét tonnán felüli terméssel kecsegtet. A Csongrád megyéhez tartozó, szomszédos székkutasi határ jelenlegi vízigénye szerényebb. Bereczki Jánosék az aratás előtti 20 milliméternyi esőnek is nagyon megörülnének, hiszen ez a mennyiség még a búza szemképződését is gyarapítaná. És ami talán a lélektani szempontból sem mellékes, feledtetni tudná az aszályos évek nagy kárt okozott megpróbáltatásait. Mert az irdatlan szárazság tavalyelőtt, meg az elmúlt évben is a viszonylag jó aratás után érte el csúcspontját, s vámolta felére-harmadára az őszi termésű növények hozamait Nyolcvanháromban szomorú rekordot jelzett az évszázad legkorábbi aratása, tavaly a csapadékszegény június „pecsételte meg” Székkutason is a májusban még reménykeltő kukorica, napraforgó sorsát Amit tehát az idei zord tél, a megkésett nehéz tavasz és a hűvös, csapadékosabb nyáreső után, a felelőtlen jóslások nélkül is megállapíthatunk: sok függ a júliustól. Elsősorban a még mindig kiszámíthatatlan időjárástól, de a kilengésekhez rugalmasabban alkalmazkodó ember helytállásut is. Nos, Szakkutasom már minden eshetőségre alaposan felkészültek. A műszaki vonal is — és ahogy az elnök a vastag „forgatókönyvre” utalva mondja — az agronómia is. Előbb külön-külön, ki-ki a saját szakterületének a feladatait igyekezett részletesen tisztázni, majd a többszöri egyeztetés és a szükséges módosítások után az aratás „vezérkara” vette kézbe az óramű-pontosságra kidolgozott progamot. Azt talán fölösleges is említeni, hogy a gépjavítóik már a múlt év végén hozzáláttak a géppark rendbe hozásához, az anyagbeszerzés pedig ugyancsak idejében gondoskodott az alkatrészek pótlásáról. Bereczki János szerint, a már olyannyiszor jelesre vizsgázott műszaki gárda szaktudása, „ütőképessége” az idei, esetleg nehezebb nyárhoz is biztos garancia. A gépszemle sikeresen lezajlott: két Claas Dominátor, nyolc E—516-os NDK-kombájn és hat SZK—5-ös várja a „bevetést". Az utóbbiak, noha kisebb teljesítményűek, célszerűen egészítik ki a vágó-cséplő erőt, s ami Székkutason most még inkább fontos: működtetésük összhangban van a takarékosabb, jobban megfontolt költséggazdálkodással. Úgy tűnik az aratási gépezet kiegészítő láncszemeivel sem lesz komolyabb gond, felkészültek a szállítók, a szárítók, a szalmabálázók, és a gabonabetakarítást nyomon követő tarlómegmunkálók is. Ez a feladat az idén minden korábbi nyárnál fontosabb szerepet tölt be, egyrészt hogy megőrizzék a talajban maradt nedvességet, másrészt, hogy minél hamarabb földbe kerülhessen a másodnövények magja. Tavaly — a 250 hektárnyi őszi árpával együtt — tizenhat nap alatt végzett az aratással az Új Élet Termelőszövetkezet, jól összeszokott három kombájnos brigádja. Ha minden sikerül — beleértve természetesen a legfontosabb feltételt, a kedvező időjárást is — július végére az idén is fedél alá kerülhet a kalászosok termése. Amennyiben mégiscsak „közbeszólna” a naptár szerint még júliusra is áthúzódó Medárd (s netán folytatódik a másnaponkénti monszunos eső), hát akkor Székkutason is át kell váltani a kampányterv b-változatára. Derűlátó az elnök — állítottuk a bevezetőben. Hozzátehetjük: nemcsak az ígéretes búzatáblák miatt, de jól ismeri a termelőszövetkezet kombájno-Brit gulyán Pál SZABAD FÖLD 3