Szabad Föld, 1987. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-03 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD Még egyszer a zeolitról Néhány évvel ezelőtt igen sokat hallottunk egy „új” anyagról, a ze­olitról. Persze az anyag akkor sem volt új, csak éppen a köztudatba akkoriban került be. Újabban vi­szont mintha elcsitult volna az ás­vány körüli hírverés. — Mi újság zeolitügyben? — kérdeztük dr. Baksa Csabát, az Országos Érc- és Ásványbányák műszaki titkárát. — A zeolit olyan ásvány, amely természetes körülmények között vulkáni tufában keletkezik. Ez az ásvány sokáig jelentéktelen anyag volt, éppen csak az ásványgyűjtők ismerték. Körülbelül két évtizede fedezték fel. Azok az országok, ahol ez az ásványcsalád megtalál­ható, a felismerés után azonnal el­kezdték a hasznosítását. Az ás­ványnak olyan csöves szerkezete van, amely lehetővé teszi, hogy a csőben különböző anyagokat tud­jon raktározni és ezeket fokozato­san le is tudja adni. Ez teszi rend­kívül hasznossá! Külföldön, amikor felismerték ezt e kedvező szerkezeti tulajdon­ságot és rájöttek, hogy a kristály­­szerkezetet mesterségesen is be tudják állítani, elkezdték szinteti­kusan is gyártani. A természetes zeolitok fő tulajdonsága az ioncse­rélés, vízelnyelés, gázelnyelés, így jól hasznosítható a mezőgazdaság­ban, a víztisztítás, szagelszívás, szárítás, állati takarmányozás te­rületén. Jelentős eredmények ér­hetők el a talaj szerkezetének, víz­­háztartásának javításában is. A vegyiparban ioncserélőnek, ka­talizátornak, a mosószeriparban a káros alkotók elnyelésére alkal­mazható. — Mindezt nyilván tudja a ma­gyar zeolit is_____ — Természetesen tudja, illetve tudná. Tudományos szinten több évtizede ismerjük az ásványban rejlő lehetőségeket, de ipari mére­tekben mintegy másfél évtizede foglalkozunk vele. A zeolit bizto­sítja a víz utánpótlását, hőtartó ké­pessége miatt pedig sokáig őrzi a nyár melegét. A zeolit hasznosítá­sa a mezőgazdaságban indult meg. Különböző állati takarmá­nyadalékokat állítottunk elő: tápot nyúlnak, baromfinak, nutriának. Az emésztés során ez a táp magá­ba szívja az ammóniatartalmú mellékterméket, ezzel tehermente­síti az állatot. Tíz éve folynak ete­tési kísérleteink. A vélemények megoszlanak. Van, aki esküszik rá, van, aki károsnak ugyan nem tartja, de félti a súlygyarapodást. Nagy reményeket fűzünk sertéstá­punkhoz, bár itt is vannak viták. — Úgy tudom, hogy a talajja­vításban, az almozásban viszont igen kedvező volt a fogadtatás. — Igen, nagyon jó eredményei vannak a talajjavító, vízellátást biztosító őrleménynek. Ugyancsak keresik az állatialom-kiegészítőt. Általában jó a háztartásban alkal­mazható szagelszívó keverék is. — Beváltak hát végül is a zeo­­lithoz fűzött remények? — Őszintén szólva, azt gondol­tuk, jóval több zeolitot tudunk ter­melni. De hát a mezőgazdaság is szegényebb manapság, kevés a pénz a kísérletezésre. Tavaly mindössze 7 ezer tonnát termel­tünk zeolitból. Pedig mi hiszünk benne! Mostanában a külföldi piacon is kezdünk erősödni. Legérdekesebb termékünk egy víztisztító zeolit, amelyet nem nyersen, hanem megőrölve és vegykezelve Svédor­szágba küldünk. Tavaly 600 ton­nát adtunk el belőle, az idén jóval nagyobb rendelésünk van. Ivóvi­zek, de uszodák, strandok víztisztí­tásánál is nagyon jól bevált. Ausztriába 1300 tonna macskaal­mot exportálunk, ezt is növelni szeretnénk. Tudjuk, hogy vizeink 40 százaléka nitrátos. Tehát ezen a területen jelentős mértékben hasz­nosíthatnánk a zeolitot. Jobban kellene tudatosítanunk környezet­­védelmi szerepét i­ s. A. Az egészséges életmódért nagyon fontos társadalmi kér­déssé vált egészségünk megőrzé­se. Sok intézkedés született már eddig is e tekintetben. Most újabb ilyen jellegű rendelkezésről adha­tunk hírt. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal rendelkezést adott ki a diáksport fejlesztéséről. A rendelkezés szövegéből egy tételt szó szerint idézünk: „A sportszervezet a diáksportot — a verseny- és élsport érdekeinek fi­gyelembevétele mellett — elsősor­ban sportlétesítményeinek és sporteszközeinek a diáksport cél­jaira történő rendelkezésre bocsá­tásával segítse.” T. S. á . A pénzügyminiszter újabb rendeleteket adott ki a takarék­betétekről. E rendeletek néhány részletét ismertetjük. A Magyar Közlöny 15. számában jelent meg a rendelet a lakásnyere­­mény-takarékbetétről. Ilyen ta­karékkönyveket huszonötezer, illetve ötvenezer forint összeg­ben lehet váltani. A bank kamat helyett — évi hatszázalékos ka­matot figyelembe véve — nye­reményalapot képez, amelyből a betétesek között azonnal be­költözhető lakásokat sorsol ki. A sorsolások félévenként tör­ténnek. Lakás helyett annak fo­rint értéke is igényelhető. A Magyar Közlöny 17. számá­ban a pénzügyminiszter módo­sító rendelete a nyeremény-ta­karékbetét és a gépkocsinyere­­mény-takarékbetét újabb sza­bályait tartalmazza. A Magyar Közlönynek szintén a 17. szá­mában jelent meg a takarékle­vélről szóló pénzügyminiszteri rendelet. A lakosság betételhe­lyezésének ez is egyik formája. A takaréklevélre a bank által meghatározott összegeket le­het elhelyezni. Takaréklevelet bemutatóra szólóan vagy a ren­delkezési jog fenntartásával le­het váltani. A takaréklevél kamata hat év eltelte után évi tíz és fél száza­lék. Az elhelyezéstől számított egy éven belül történő felvétel esetén kamat nem jár. Egy év eltelte utáni felvételnél a kamat évi öt és fél, két év után nyolc, a harmadik és negyedik év után kilenc és fél, az ötödik év eltel­te után történő felvételnél a ka­mat évi tíz százalék. Az úgyne­vezett szelvényes takaréklevél­nél a kamat évente is felvehető. Amennyiben erre nem kerül sor, a betétest kamatos kamat illeti meg. Más takarékbetéti formákról a rendelet egyebek között így szól: a kamatozó betétkönyv­ben elhelyezett, látra szóló ta­karékbetétek kamata évi két százalék, az egy évre tartósan lekötött takarékbetét kamata évi hat százalék, két évnél hét százalék, a három évre tartósan lekötött takarékbetétek kamata pedig évi kilenc és fél százalék. A Kölcsönös Segítő Takarék­­pénztáraknál a havi rendszeres befizetéssel elhelyezett betét kamata évi öt százalék. Az isko­lai takarékbélyeg betéteket egyszeri ötszázalékos kamat il­leti meg. Éljenek a fák! A címet Nagy László költőtől kölcsönöztem. Először ő kiáltotta bele a ceglédi határ egyik szögle­tébe — ahol éppen gyümölcsöst telepítettek a szövetkezeti embe­rek —, hogy éljenek a fák! Később ezt egyik versében le is írta és most a Nagytétényben rendezett természetvédelmi kiállításnak ez a jelmondata: éljenek a fák! Annak idején, vagy húsz eszten­dővel ezelőtt, mikor Nagy László velem jött az emlékezetes három­napos riportútra, még kevesebb szó esett a természetvédelemről. Holott már akkor is előrevetette árnyékát az a pusztulás, ami azóta tragikus sebességre kapcsolt. A gerarollal kezelt burgonyatáb­lák termése már ehetetlenné vált és a virágzó lucernásokon millió­­számra hullottak porba a méhek. Arról azonban még akkor nem hallottunk, hogy a savas esők Eu­rópa erdeinek egyötödét pusztít­ják és a folyók, tavak élővilágára is rájár a rúd. Útitársam , aki imádta az er­dőt, mezőt, annak vadjait, énekes­madarait, bogarait, kakukkfüves árokpartjait, magából kikelve mél­tatlankodott, mikor az egyik szem­bejövő tehergépkocsi négy sarká­ba tűzve virágzó cseresznyefaágat pillantott meg. Dühöngött, betyá­roknak nevezte és elítélte azokat, akik prédának tekintenek min­dent, amit az élővilág eléjük tár. A pelyhes madárfiókákat, a ked­ves őzborjakat, a virágzó fákat, a vadnak rejtekhelyet nyújtó bokro­kat . . . mindent, ami gyengébb és védtelenebb a galád támadónál. Nagy Lászlónak azokról a kóros tünetekről is megvolt a vélemé­nye, amelyek azt bizonyították, hogy az ember még az önmagát fenyegető veszélyhelyzetet sem is­meri fel. Mérget szór a szün­e­­­dekre, szőlőskertekre és gy­esősökre, s a terméssel egyr­e*Míu magát is mérgezi. b- |p Örökké emlékezetes marad , társamnak az a mondata, iw rint: minden virágzó cseres! - t­ ág, amit letörnek és minden t­­ bimbó, amit koszorúba kötne falra ítélt részecskéje az élő í I nak, amiért egyszer felelnünk­­ fe*­ig. A kezdeményezésekben na­pj­inkban már nincs hiány. A tér. J szetvédelem napján a telev |g| képernyőjén láthattuk, ahogy­­­gótarjánban látványos felvonás rendeztek és feliratokat cipelve *||| rendre, tisztaságra intő röpcédul i| kát osztogatva, gyermekek áras­z tották el az utcákat. Ámde a kör­nyezetvédelemben ez csak amo­lyan első tipegő lépést jelenthet, hiszen gyárkémények és különböz­­ző vegyi üzemek százai ontják­­­ füstöt, a gázt s az életet pusztít! veszedelmes melléktermékeket. Nézzünk csak körül az iparvidéé­keinken. Folyóink közül a Sas lassan halott vízzé válik, amelyben nemcsak a halak, de a partot sze­gélyező növények is kipusztulnak . Fővárosunk forgalmas útvonalai — csúcsforgalom idején — tüdi már a benzingőz, s a fák állva ha­nak meg. Halászoktól halló, hogy az egykor csemegének si­mító dunai halak húsát áthatja a kellemetlen íz, ami a folyóban is alacsony vízállás mellett felgyi­­lemlik. Az élővilág pusztulásának jele­­ már elérték a szántóföldjeinket­­?" A talajjavítással visszahódított te­rületek mellett újabb határrésze­ken pusztul a talaj. A rovarkárt te­vők ellenállóképessége ugyanúgy, növekszik, akárcsak a gyomoké és­­­a védekezésben egyre nagyobb dózisokat kénytelen bevetni az ember. Ráadásul új, eddig nálunk ismeretlen kártevőkkel is számol­­ni kell. A burgonyabogár és ú­j­ amerikai fehér szövőlepke ma meghonosodott, de a láthatára újabb kártevők tűnnek fel. Fölvetődik a kérdés: győzzük a védekezést olyan mérgező any­­okkal, amilyeneket eddig is hasz­­náltunk? A válasz: nem sokái­g természetvédelemben mindee­nekelőtt a szennyezést kell megál­lítani. Ez pedig a kémiai anyagok használatának visszaszorítását kö­­veteli. Egy szó, mint száz, sürgősen cselekednünk kell, mert lehet,­ hogy holnap már késő. Dancs József­ ­. 1987. JÚLIUS 1­3. tt .*re­zók SZABAD FÖLD « ’ :ré-A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek • ’ZOK Országos Tanácsának hetilapja . epa-Főszerkesztő: Itték Eck Gyula - iyek Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821, 343-100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap­előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, egy év­re 192 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza, index: 25 777 87—1105. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 4­8 * * *

Next