Szabad Föld, 1988. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1988-01-01 / 1. szám

2 SZABAD FÖLD A nagyapa A nagyapa szavának súlya volt a családban, ezért mindenki kereste a különben makacs öregember kedvét. Úgy tartották, olyan rövid ideig élnek egy fedél alatt vele, hogy akkor még a jégverést is kibírják, nem illik megsérteni őt. Kelemen, az unokanő is hasonló elgondolással ment elébe. A tata, ahogy kiszállt a pécsi vő kocsijából, örömmel üdvözölte a szegedit, aki a mohácsi kompnál vette át a Trabantjába. A család legöregebb embere miatt izgult Kelemen egész készülődés alatt, sikerül-e eltalálni a kedvét az öregembernek, mert ha nem, ameddig él, hallhatja a szíve választottjától a sírós kifakadásokat, leginkább is, hogy még a nagyapa jókedvéért se képes áldozni. Annak ellenére, hogy négy éve erre az alkalomra készült, ölelkezés után kicsit reszkető kézzel gombolta be a biztonsági övét, holott vidámodni látta az öregembert. Az úton a szokványos semmitmondó beszélgetés közben volt ideje még egyszer végiggondolni a fölkészülés mozzanatait. Mindent vett a nagyapa fogadására, enni-, innivaló rogyásig az asztalon, felvidéki módra, elvágva a levesbe való tészta, két kis bütykös pálinka kikészítve a konyhába, az unoka meg a dédunoka fényképe a nagyapáé mellé nagyítva a falon, radiátor elzárva a kisszobában, hogy ne legyen száraz a bérház levegője, kunyha behozva az isten háta mögül a nagyapának, mert különben éjszaka fázik. Ötven forint borravaló a liftes asszonynak, hogy söpörje ki a fülkét, és így tovább a legkisebb apróságig minden az öregember vélt kedve szerint. Mire hazaértek, a nagyapának nagy jókedve szaladt: hál’ istennek, szerencsével ideértek és megérte, hogy láthatja az unokája urát. Mustrálgatta egész úton Kelement (aki ezt látta a visszapillantó tükörből), somolygott, de nem mondott semmit. Mikor az unokalány a nyakába ugrott, kifakadt belőle az öröm, de jól választottál, csepp lányom, derék ember az urad. — Csak várja ki a végét, nagyapa, nem mind arany, ami fénylik — kapta rá válaszul. Még szerencse, hogy Kelemen beállt a garázsba, így nem kellett tovább hallgatnia párja eszmefuttatását a élet apró dolgairól. Fönt, a szobában minden ment a maga rendjén. A keszegbélű unokanő is behörpintett két kupica pálinkát és nagyokat nevetett a nagyapa történetein. Amikor az megdicsérte, még jobban belelovallta magát: ebéd előtt eldugta a kést, a villát, levette az asztalról a hímzett abroszt, hogy biztos megtalálja a kedvét az öregembernek. Ebéd után ittak, aludtak egyet, majd az unokanő kezdte volna mutogatni, mijük van, de a nagyapa legyintett. — Franc ez, fiam, mind. — Abban maradtak, ha a fotel, a heverő, a televízió, a rádió muszáj dolgok is ma már, de legfőbb a boldogság, meg a szeretet. És hozzátette: — Nem csalódtam, kicsi fiam, te belevaló gyerek vagy!... Ezután Kelemen már a nótát is kezdeményezte a hangzatos bérházban, mit sem törődve a légyzümmögéstől is agygörcsöt kapó szomszéd készülő gyalázkodásaival. Ünnep, hogy a nagyapa megdicsérte, nem volt hiábavaló a mindennapi koplalás, a hason megspórolt szép lakás, mert akármit is mond az öregember, biztos mást gondol. Látja, amit lát, tudja, amit tud. Hiszen szülői segítség nélkül rövid idő alatt lehet mindenük, ami kell a békességhez. Ki más értékelhetné ezt igazán, csak a család legidősebb tagja, aki sok szegénységet látott már életében. Nélkülözött is eleget. Biztos tudja: nem könnyű a semmire megindulni. Majd csak kimondja ezt a nagyapa is a saját szájával, hiszen készülődik hozzá, mióta találkoztak. Bizonyára előbb meggyőződik, hogy minden az unokáé, s csak majd aztán dicséri meg szorgalmáért, beosztásáért Kelemenéket. Kicsit iszik s elmondja, miért járt jól velem az unokája, mert jól érzi itt magát, minden a kedve szerint zajlik. Ilyesmiről kavarogtak étkészlet- és színesfénykép-mutogatás közben Korom Kelemen gondolatai, mikor éppen a másik unokavőre terelődött a beszéd. — Jól érezte ott is magát a nagyapa? — Háát... azoknál is volt minden . .. csak hát a Feri.. . nem olyan, mint te vagy. Kelemen emelkedett kajánul. — Nem ivott a nagyapával? — Dehogynem. — Úgy tudom, jó foglalkozása van, mérnök-ember ... — Az nem lett volna baj... — Hát akkor? — Nem olyan, mint te vagy, Kelemen fiam. — Miért? — Pápaszemet visel. Majoros Tibor A . SZILVESZTER A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 23. száma tartalmazza azt a két kormányrendeletet, amelynek egyike a mezőgazdasági termékforgalomról, másika a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről szól. A két rendelet hatálya kiterjed a gazdálkodó szervezetekre és a magánszemélyekre. A mezőgazdasági termelő a maga termelte mezőgazdasági terméket — a meghatározott kivételektől eltekintve — bárkinek szabadon értékesítheti, személyi fogyasztásra, mezőgazdasági termelésre felhasználhatja, vagy saját üzemében feldolgozhatja. Törekedni kell arra, hogy a mezőgazdasági termékforgalom előre megkötött szerződések útján valósuljon meg. Gazdálkodó szervezet a nem maga termelte mezőgazdasági termék továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. A szerződésnek tartalmaznia kell a mennyiségi, minőségi és választékról szóló kikötéseket, a teljesítés naptár szerinti idejét, valamint az ellenszolgáltatás feltételeit. Nem rögzített árforma esetén az ellenszolgáltatást illetően a felek összegszerűen megállapodhatnak vagy az ár utólagos kiszámításának módjáról megegyezhetnek. Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak azt használhatja fel. A termelő — eltérő megállapodás hiányában — köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal előre értesíteni. A felek eltérő megállapodásának hiányában a termelő jogosult a szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal többet vagy kevesebbet teljesíteni. A megrendelő a többlet átvételét nem tagadhatja meg. Aki a szerződést megszegi, kötbér és kártérítési felelősség terheli. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felek a kötbér mértékét meghatározhatják. A kikötött kötbér a törvényes mértéknél kevesebb nem lehet. Megállapodás hiányában a szerződést megszegő fél a törvényes kötbért fizeti. 1988: takarékon az ünnepek is Ismerősöm, aki pár éve még a „testet-lelket elcsigázó”, négynapos ünnepek miatt méltatlankodott, most, hogy már átböngészte az 1988-as kalendáriumot, megint csak a naptárcsinálókat hibáztatja. Szerinte ugyanis, ahelyett hogy a húsvétot későbbre „rakták volna”, április negyedikével „egybespórolták”. No, ami az új esztendő „naptárkonstellációját” illeti, kétségkívül takarékosabban érinti, védi a hetenkénti főmunkaidő-alapot. Ebben, a közérdeket jobban szolgáló összeállításban azonban nem az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a „ludas”, hanem a mozgó ünnepeket tartalmazó Gergely-féle konstrukció. Amely ugyan a rómaiaktól örökölt Julián-naptár megújításával 1582-ben visszaigazította a tengelyéből kizökkent időt, ám nem tudta kiküszöbölni a holdhónap kövületeként fennmaradt bonyolult és nehezen érthető „mozgásokat”. Tipikus példája ennek a húsvét, amely a mindenkori tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapra esik. 1988-ban tehát a kétnapos egyházi, de igencsak elvilágiasodott tavaszünnep április harmadikára és negyedikére esik, s ha a szombatot is hozzászámítjuk, háromnapos víkendet ígér. Mindenesetre addig azért még, bármennyire siettetnénk is a tavaszt, hátravan az alig bemutatkozott és kiszámíthatatlan tél, az adózás nyitányát meg az „ár-dagály” szokatlanabb hullámait is feledtető farsang, legkiváltképpen pedig a több értéket teremtő, hétköznapjainkhoz való tartós és férfias nekiveselkedés. Üssük hát föl a naptárt, s vegyük sorra, mit is tartogathat — a régi, derűsebb tapasztalásokkal is fűszerezve — a szökőéves, 366 napos esztendő? Újév: „Ha a januárius első napja péntekre esik — a XII. századból fennmaradt »házi, paraszti és örökre való kalendárium szerént« — akkor változó tél, jó tavasz, száraz, de jó nyár és jó szüret lészen.” Hogy a prognózis kívánatos sikerét a magunk részéről is előmozdíthassuk, ahhoz kedvezőbbek lesznek a naptári feltételek. 1988-ban ugyanis egyetlen munkahét lendületét sem szakítják félbe a piros betűs szünetek, mert valamennyi ünnepünk a hét végére, vagy legfeljebb hétfőre esik. Az utóbbiak között találjuk az egy napon osztozó április negyedikét és a locsolkodók hétfőjét, november hetedikét és karácsony második napját. Május elseje vasárnapra, augusztus huszadika szombatra került. Bár az év a háromnapos ünnepi pihenőblokkal indul, a következő szilveszter az utolsó teljes munkahét végére, a 89-es újév napja vasárnapra esik. Végtére is az idén az átlagos 252-258 munkanapból 257 napot dolgozunk. Természetesen csak elméletileg, hiszen ebből jön le a rendes évi szabadság, s rövidítheti a terminust a táppénzes napok száma. Ami már bizonyos, nem lesz szükség munkanap-áthelyezésekre, nem zavarhat meg bennünket a péntekre cserélt szombat, a vasárnapi hétfő, a kereskedőket pedig a szerdára átvitt hétfői nyitva tartás. Így azután a negyvenkilenc teljes, ötnapos, és a három töredékes munkahét mellett, jócskán marad — normálisabb ritmusú — időnk a százkilenc szabad szombaton, pirosbetűs ünnepen és a vasárnapokon át, a pihenésre, kikapcsolódásra, maszekolásra, de még elmefrissítő szellemi torna gyanánt esetleg az adólajstromok tanulmányozására is. Annál inkább, mivel az adóreform fő tudora, Kupa Mihály is odanyilatkozott a minap, hogy még ő maga sincs vele tisztában, miként is fog a jövedelme után adózni. Szerencsére a falu népének azért a hosszú téli estéken a jövedelmet elősegíthető, hasznosabb olvasmányok között is lesz módja válogatni. A február elsején Barcson megnyíló mezőgazdasági könyvhónap 52 szakkönyvvel, egymillió példányban lepi meg az érdeklődőket, közöttük elsősorban a nagyüzemi szakembereket és a kistermelőket. Február közepe a telet temetőbúcsúztató mohácsi busóké, 16-a Juliannák napja, egyben a farsangi mulatságok tetőpontját jelző húshagyó kedd, míg a rákövetkező hamvazószerda már a negyvennapos egyházi nagyböjt kezdete. Április elsején, nagypénteken ismét csak egybeesik a világi tréfacsinálás az ősrégi keresztény ünnep bensőséges egyházi hagyományával. Mivel is zárhatnánk röpke naptárböngészőnket ajánlásképpen a reform bevezetésének huszadik esztendeje elé? Széchenyi István vallomásával: „Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre átnézni, idővel mik lehetünk és mik leendünk. ” (súlyán) A 1-I A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 138-821. 343-100 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 336-130 Felelős kiadó: Wagner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél , a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalvnyon, valamint átutalással a HF Kat 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszíj , a Előfizetési díj 1 hónapra 16 Ft, e , ’ re 192 Ft ' sur-Beküldött kéziratot nem őrzünk illését és nem adunk vissza. alá-Index: 25 777 felelő 87—2111 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: ( ma Csöndes Zoltán vezérigazg közlép- ISSN 0133—09502 4 * apai) 1988. JANUÁR 1.