Szabad Föld, 1989. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 1. szám

1989. JANUÁR 6. Devecserben mintegy 80 millió forintos költséggel felújították a malmot. Most naponta tíz tonna gabonát tudnak őrölni. A kenyérliszten kívül darát és réteslisztet is szállítanak a boltokba MTI Fotó : Arany Gábor ❖ BKR-recept: keverj hozzá kultúrát is Csak ennél rosszabb ne legyen! Röviden, egyetlen mondatba sűrít­ve így foglalhatom össze azt a be­számolót, amelyet a Bajai Kukori­catermesztési Rendszer elmúlt évi teljesítményéről adott dr. Matos Lő­rinc, az igazgatótanács néhány nappal ezelő­tti ülésén. Ez a manapság optimistának számító megnyilatkozás­­ indo­kolt. Hiszen akkor, amikor sok he­lyütt még a szinten tartás is csak üggyel-bajjal sikerül, a BKR emel­kedő­ irányú mozgása nem szűnt meg, legfeljebb csak lassult. Egyik-másik országban (többek között Bulgáriában, Csehszlovákiá­ban) tudták növelni a szisztémá­juk alapján termesztett kukorica vetésterületét. A műszaki fejlesz­tést is folytatták: jelentős anyagi­akkal járultak hozzá néhány kor­szerű műtrágyaüzem létrehozásá­hoz, továbbá a szilárd és a folyé­kony humusz hazai előállításához, exportálásához. Szaporították az alkatrészraktáraik számát. Több szervizkocsival, targoncával, diag­nosztikai és egyéb műszerrel bőví­tették a gépparkjukat. Mindez akár lelkesítő is lehetne, ha a szerény gyarapodás tendenci­áját a taggazdaságokra is egyértel­műen kiterjeszthetnék. Ám azok túlnyomó többségében — sajnos — mással kell szembenézni. Azzal például, hogy amiként országosan, úgy a BKV-tagok körében is elhú­zódott az őszi betakarítás, az őszi vetés. Részben annak következté­ben, hogy romlik a nagyüzemek technikai teljesítőképessége.­ ­ Nyilván, a pénzügyi helyzet ala­kulásának függvényében, és ezt a körülményt gondosan mérlegelik mostanában a BKK vezetői. En­nek során úgy döntöttek, hogy a régi alapdíjakat változatlanul hagyják, sőt, néhányat csökkente­nek is, miközben növelik a vissza­osztás mértékét, a nyereség negy­ven százalékáig. Indoklásuk: a BÉV jövője szempontjából a nye­reségesen működő taggazdaságok léte még a saját nyereségnél is előbbre való! A jövőre vonatkozó elképzelése­ik közül figyelmet érdemel az is, hogy legfontosabb céljaik egyiké­nek a szellemi erők termelőerővé alakítását tekintik. Ezt kell lát­nunk a marketingágazat megszer­vezésében csakúgy, mint a to­vábbképző tanfolyamok szaporítá­sában, színvonaluk emelésében. Az egyetemekkel, szakközépisko­lákkal meglévő, laza kapcsolatai­kat most igyekeznek szorosabbra fonni. És ami ennél is meglepőbb manapság: a hasznosnak ítélt ki­adványokból­ százszámra vásárol­nak, hogy azokat ingyen továbbít­sák, elsősorban a kis fizetésű szak­embereknek. És teszik mindezt azért, mert úgy gondolják, a jövő megalapozá­sának legbiztosabb módja a szak­ismeretnek és az általános kultú­rának az egyidejű emelése. — káposztás — EGY CSETTEGŐ ÜRÜGYÉN ... A Páhiban élő Borzák János azok közé tartozik, akikben tá­madnak időnként erős elszánások. Négy évvel ezelőtt a közeli tápke­verő üzem műszakvezetőjeként fe­jébe vette például, hogy fölcsap egyéni gazdálkodónak: a helyi ter­melőszövetkezettől kibérelt hét fe­jőstehenet, és többholdnyi szőlő telepítésébe kezdett. Vállalkozásá­nak terheit gépek beállításával igyekezett csökkenteni, így szán­tásra, permetezésre, fűrészelésre, kaszálásra is alkalmas lassú jár­művé alakította annak a hajdan munkásokat szállító, bódés kiste­herautónak a roncsait, amit 18 ezer forintért vásárolt egy hatvani téesz bontótelepén. Egy olyan ügyes kezű ember­nek, amilyen Borzák János, ez leg­följebb néhány délutánra szóló munka. Ám kiderült, hogy ennek ellenére sorsformáló döntése volt ez is. Pontosabban, a következő. Amikor nem nyugodott bele a he­lyi tanács határozatába, hogy a mezőgazdasági munkagépként használt szerkentyű után adóznia kell, mégpedig úgy és annyit, mintha áruszállításra alkalmas te­herautó volna a birtokában. Az összeg — ilyen-olyan címletekben — meghaladta a 14 ezer forintot. Egy gyerekeket nevelő, otthonte­remtéssel küszködő fiatalember számára bizony nem csekély ösz­­szeg ez. Ennél föltűnőbbnek csak azt ta­lálta Borzák János, hogy egyedül rá vetettek ki adót, jóllehet tucat­nyinál is több azoknak a száma, akik Páhiban hasonló gépet üze­meltetnek — adómentesen. És Ke­­celen, Soltvadkerten, minden kör­nyező településen. Miért éppen ő esik más elbírálás alá? — Ezzel a bonyolultnak nem mondható kérdésével tucatnyi fó­rumot keresett föl Borzák János. A sort Kiskőrösön, a városi ta­nács föllebbviteli fórumán kezdte, ahol a kiszabott összeget még kü­lönféle bírságokkal is megtetéz­ték. Az összes többi pedig jóvá­hagyta ezt. A megyei tanács illeté­kese még arról is biztosította a föl­­szóla­lót, hogy a kivetés számsza­kilag helyes. Hogy jogszerű-e? Ennek igazo­lására számtalan jogszabályt citál­tak, csupán egyről feledkeztek meg: a helyszínen ellenőrizni, hogy valójában milyen gépről is van szó. Mindenki beérte azzal az okmánnyal, amit a vizsgáztatás so­rán tévesen állítottak ki. Erre a kö­rülményre végül népi ellenőrök hívták föl a figyelmet, azt ajánlva Borzák Jánosnak, hogy kérje a be­jegyzés módosítását. Kérte, módosították és Páhi ta­nácsának illetékes szakemberei az idei évben már eltekintettek az adó kivetésétől. Mondhatnánk, hogy minden a helyére billent, ha Borzák János nem keresné makacsul: mi lesz annak a húsz-egynéhányezer fo­rintnak a sorsa, amit egy téves be­jegyzésre alapozva tőle bevasal­tak? Ha vissza már nem is fizethet­nék, tekinthetnék talán adóelőleg­nek. Puhl, tanácsának vb-titkára, Balázs Istvánné már-már hajlana erre, de mindmáig visszatartja őt a félelem: az esetnek híre menne és másokat is fölbátorítana arra, hogy a tanácsi döntések helyessé­gét adott esetben kétségbe vonják. Ez a meggondolás viszont en­gem tölt el aggodalommal: lehet, hogy némelyek még mindig a té­vedhetetlenség tudatában végzik a munkájukat? K. J. Január A Szabad Föld ez év januári első számát több tízezerrel nagyobb példányszámban nyomták a Szikra Lapnyomda rotá­ciós gépei, mint ahogy a mögöttünk hagyott esztendőt példány­szám dolgában zártuk. Pedig az sem volt kevés: túl járt a heti hatszázezres átlagon. Ez a mostani, újabb tömegű előfizető (ami a hazai gya­korlat szerint megközelítőleg mintegy 200 ezer olvasót jelent), nagyobb hányadában és nagy valószínűséggel elsősorban anyagi megfontolások miatt csatlakozott hozzánk és ezt két ok miatt is szeretném egyértelműen megfogalmazni. Az egyik: egy pillanatig sem hisszük, hogy ez az ugrásszerű példányszám­­emelkedés szerkesztőségünk érdeme. A másik: tudomásul kell venni, olyan mértékben szegényedik a lakosság, hogy az emelt áru napilapok terhét egyes rétegek sajnos már nem tudják vál­lalni. Azt a tényt viszont — még ha kényszerűség szülte is —, hogy a hetilapok sorában nekünk szavaztak bizalmat — munka­társaim nevében is tisztelettel megköszönöm, s egyben szere­tettel üdvözlöm minden új olvasónkat a Szabad Föld régebbi barátainak népes és hűséges táborában. Tudom, most valahogy úgy illenék, hogy itt valamiféle ígé­retet tegyek: mi mindent teszünk majd azért, hogy — régi és új olvasóinknak egyaránt — az új esztendőben is kedvelt és hasz­nos barátja, segítő családtagja maradjunk. Engedelmükkel én mégis inkább azt mondanám előbb, amin nem kívánunk változ­tatni. Vagyis úgy gondoljuk, hogy a jövőben is megtartjuk, sőt ápoljuk, erősítjük a Szabad Föld családi jellegét, amelyből az is következik: fölvállaljuk mindazokat a gondokat, problémákat, amelyekkel a család és környezete ma — és mindenkor — szembenézni kényszerül. A jót is, a rosszat is. A könnyűt is, a nehezet is. Őrködni kívánunk a jogain, de figyelmeztetni se ódz­kodunk az állampolgári kötelességekre. Mindezt egy, a korábbi­nál összetettebb, bonyolultabb világban, amelyben eligazodni az egyes embernek bizony nem könnyű dolog. Éppen ezért, le­hetőségeinkhez mérten igyekszünk összefoglalni, ha kell ma­gyarázni a körülöttünk zajló, fölöttébb fölgyorsult eseményeket; utánajárunk történéseknek, fölmerülő kérdéseknek s ha kell, tisztázásuk érdekében megszólaltatjuk a legmagasabb fórumo­kat is. Változatlanul szívügyünknek tekintjük a falu, a magyar vi­dék sorsát, szeretnénk hű tükre és jó bábája lenni megújhodó és a korábbinál minden bizonnyal sokszínűbb közéletének. De visszatérve a családhoz, az egyes emberhez: ígéretet tehetünk rá, hogy fokozni, szélesíteni fogjuk mindazokat a szol­gáltatásainkat, amelyekhez olvasóink meg-megújuló igénnyel ragaszkodnak. Így például a jogi tanácsokat (a tulajdonformák változásából, a vállalkozásokból, az adózás mikéntjéből stb. adódó témákkal is bővítve), orvosi, egészségügyi tájékoztató szolgálatunkat (gyógyszerészeti, táplálkozási, pszichológiai ta­nácsokkal is kiegészítve). Vevőszolgálati tevékenységünket igyekszünk még gyakorlatibbá tenni, közlekedési rovatunk pe­dig lehetőség szerint kibővül majd az Út- és MÁV-információ he­ti előrejelzéseivel. A lottótárgynyeremények listája mellett mos­tantól közölni fogjuk a gépkocsinyeremények jegyzékét és az OTP nyereménybetétkönyvek nyertes számait is. De közre­adjuk a devizaárfolyamok heti jegyzékét és a gépkocsisorszámokat is. Folytatni tudnám terveink listáját, de talán ennyi is elég tö­rekvésünk igazolására: minden olyan lényeges információt el­juttatni a családhoz, amelyre annak szüksége lehet. Reméljük, jó segítőnk lesz ebben a Hírlapkiadó Vállalat, melynek vezetői­től a fentiek megvalósításához ígéretet kaptunk s anyagi, tech­nikai segítséget várunk. Bízunk az ígéretben, s az Önök további, megtisztelő fi­gyelmében. Ezzel a reménnyel folytatjuk a munkát 1989 január­jában, az esztendő első hetében. SZABAD FÖLD 3 Szabad Föld

Next