Szabad Föld, 1989. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)

1989-07-04 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD 1989. JÚLIUS 4. Július: nyáridő a legjavából Két könyv a Tabu kiadásában Hév hó, vagy arató hó. A tudós Sylvester János nevezte így. a ke­rek négyszázötven esztendeje írt magyar nyelvtanában, Julius Cae­sar hónapját, amelyet akkor már az egyházi naptár — a késó'bbi századokon át is meghonosodott — Szent Jakab havaként emlege­tett. „Midőn a Nap az Oroszlánban jár — bővíthetjük július jellemzé­sét az ugyancsak korabeli Csízió című könyvecske csillagászati le­írásával — rekkenő hévség és me­leg idő áll elő. Éjjel és nappal min­den fűnek és gyökérnek, akár zöld. akár aszú. elég melegsége van, s nem kell félni, hogy megve­gye a hideg.”. Vajha csak így történne az idén is! — osztozhatunk a gabonabeta- karítók vágyakozó reménységé­ben éppen úgy, mint a vizek part­jára készülődő nyaralók óhajában, mert a hűvösebb, medárdos június után még inkább ránk férne a ki­egyensúlyozottabb nyáridó'. Ki- nek-kinek a maga posztján: erő­próbához a búzatáblákon, vagy a távollévőket is helyettesítő mun­kahelyeken, de az erőt gyűjtő kel­lemesebb kikapcsolódáshoz is. Mindenesetre a 31 napos, máso­dik fél évet nyitó július az igazi nyáridő legjava. A közel 22 C-fo- kos havi középhőmérsékletével, meg a 290 órás napsütésével a leg­melegebb hónapunk. Az erős nap­sütés és a dél felől jövő melegbe­áramlások hatására néha olyan for­róság is keletkezhet, mint például Olaszország középső vidékein. A hőmérséklet ilyenkor megköze­lítheti. sőt az Alföldön meg is ha­ladhatja a 40 fokot. Ilyen rendkí­vüli, tartós hőséget jegyeztek föl 1928-ban és 1952 júliusában. Az eddigi legerősebb fölmelegedést 1950. július 5-én észlelték Pécsett, mikor is az árnyékban elhelyezett hőmérő 41,3 fokot mutatott. Ami talán az elmúlt hetek „monszunos” nyugtalansága elle­nére is biztató lehet: ilyenkor már ritkulnak az óceáni páradús légtö­megeket szállító, nyugati beáram­lások, s emiatt a kombájnosok munkáját is nehezítő és hátráltató csapadékvalószínűség is kisebb, mint júniusban. Persze a júliusra vonatkozó népi megfigyelések sem alaptalanok, hiszen a hajdan oly verejtékes munkát végző; sar­lós-kaszás aratók évszázados ta­pasztalatait ötvözik egybe. Ilyen megfigyelés fűződött vala­mikor július másodikéhoz, Sarlós Boldogasszony napjához. Ha ugyanis ekkor beborult és meg­eredtek az ég csatornái, az időjós­lók a medárdi negyvennapos eső­zés további folytatását vélték ben­ne. Szeged környékén azt tartot­ták, hogy ezen a napon az asszony is arasson sarlóval egy keveset, hogy a jószág egészséges marad­jon, el ne pusztuljon. Egy múlt századi szokásgyűjte­mény írja: „Mikor az Alföldön aratnak, nem elég hozzá a kör­nyék népe, meghívatnak a felföldi tót atyafiak is, kik ilyenkor az Al­földet egy kasza nyele kíséretében beutazzák. Ezek pénz helyett bizo­nyos gabonarészt kapnak és ellát­tatnak az aratás ideje alatt.” Ez a hagyomány bizonyos értelemben, s a mai modernebb korunkhoz igazodva, napjainkban is föllelhe­tő. Túrkevén, Mezőtúron, a dél-al­földi búzaföldeken a Borsodból, Nógrádból és itt-ott még a Szlová­kiából érkező vendég kombájnok is részt vesznek a most kezdődött aratásban, hogy azután, ha a szem odafönn is „motolla alá” érik a ki­segített termelőszövetkezetek a kölcsönmunkát kombájnjaikkal visszatörlesszék. De nézzük csak a naptárt, mire figyelmeztetheti az aratókat is, a haragvástól sem mentes július? A Sarolták névünnepét ötödikén, legalábbis a régi öregek, afféle ter­mésjósló napként emlegették. Azt tartották, ha eső támad, megsínyli a dió- és a mogyorótermés. Július tizenharmadika, Margit napja, sokfelé még manapság is heves zivatarok kitörésének legva­lószínűbb időpontját jelzi. Amikor még a környezetszennyezés sza­vunk hiányzott az általános szó- használatból, ezen a napon kezd­ték meg a felüdülésre vágyók a szabadban: a folyókban, patakok­ban és a tavakban való fürdést. Húszadikán Illés napja, hírhedt zivatart hozó nap volt országszer­te, s bizony a legtöbb faluban megkönnyebbültek, ha csak na­gyobb eső vonult át a környéken, és nem verte földbe a termést, nem kuszálta össze a gabonake­reszteket. Ahol Illés „kegyes” ma­radt, ott Dánielre gyanakodtak hu­szonegyedikén, bár leginkább Ja­kabot tartották — huszonötödikén — Illés legveszedelmesebb testvé­rének. „Ha Jakab marokban talál­ja a gabonát — mondották —, ak­kor szét is szórja.” Anna neve nap­ja ma már csak a híres füredi bált juttatja eszünkbe. Gyorsan hozzá­tesszük, hogy az idén Magdolna napján szombaton tartják, s a ta­valyi 2900 forint helyett most csak 1500 forintba kerül a belépő. Súlyán Pál 11 TÖRVÉNYTÁR Az illetékes miniszterek együttes rendeletet adtak ki a Területfejlesz­tési és Szervezési Alapról. Megje­lent a Magyar Közlöny 35. számá­ban. A rendelet néhány részletét is­mertetjük. Az Alap célja: elősegítse a gaz­daságilag elmaradott térségek fej­lesztésének gyorsítását, gazdasági alapjainak erősítését, a termelés fettételeinek javítását; ösztönözze a gazdálkodó szervezetek, a taná­csok és a lakosság hatékony vállal­kozásainak, beruházásainak meg­valósítását, elősegítse a meghatá­rozott területeken a gazdasági szerkezet korszerűsítését, új mun­kahelyek létesítését, a szerkezet- váltással összefüggő társadalmi fe­szültségek mérséklését. Az Alap pénzét két részre oszt­ják. Egyik részével a belügyminisz­ter, másik részévet az érintett me­gyei tanács rendelkezik. A kijelölt megyei tanácsok pályázati felhívást tesznek közzé. A pályázatokat a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gához keli benyújtani. A pályázati döntések előkészítését, valamint a beruházások megvalósulásának és a támogatási szerződésben megha­tározott fettételek teljesítésének el­lenőrzését a megyei tanács által megbízott szakértői csoport végzi. A pályázat elbírálásához ki kell kér­ni a beruházáshoz hitelt nyújtó bank véleményét A megyei tanács a dön­tésről értesíti a pályázót és a pénz­intézetet. A pénzintézet a támoga­tási döntésben meghatározott felté­teleknek megfelelően szerződést köt a pályázóval a támogatásról. A támogatási szerződésnek tar­talmaznia kell a beruházás legfon­tosabb adatait, fgy annak megneve­zését, telephelyét, teljes költségét, a megvalósítási források megneve­zését és ütemezését, az üzembehe­lyezés időpontját, munkahelyterem­tő fejlesztés esetén az elérhető fog­lalkoztatás mértékét, a pályázó ál­tal vállait egyéb kötelezettségeket, továbbá a beruházás ellenőrzésére vonatkozó jogosultságot és a szer­ződés megszegése esetén alkal­mazható szankciókat. A rendelet melléklete tartalmazza a kötelezően előirt feltételeket a termelő és a munkahelyteremtő fej­lesztések esetére. További kőtele­ző előírások: az Alapból nyújtott tá­mogatás a fejlesztési költség har­minc százalékát nem haladhatja meg; az egy munkahely létrehozá­sára fordítható állami támogatás felső határa félmillió forint stb. Franciaországban 200 évvel az 1789-es nagy forradalom után még napjainkban is vitatkoznak e forra­dalom jelentőségéről, a vezéregyé­niségek szerepéről, egy-egy ese­ményről. Valóságos „nemzeti sport" történelmük taglalása. Több tízezer helyi történelmi bizottság működik az országban és a lapok­ban, a tévé képernyőjén gyakoriak a viták arról, hogy a radikálisok vagy konzervatívok miben téved­tek, a forradalom hívei és ellenfelei hol vétettek lépést. A francia nem­zettudat ápolásának módja ez, és nemcsak egy esemény körül zajla­nak a viták, hanem történelmük más sorsfordulóiról is. Nálunk 1956 objektív megítélé­séért sokáig folyt a politikai küzde­lem. És ki tudja, meddig vitatko­zunk még egy-egy részletén. Érvek és ellenérvek ütköznek, a tények mérlegelése, a szövetségi rendszer­ben elfoglalt helyünk és partnere­ink állásfoglalása, mind-mind befo­lyásolja, hogy nálunk közmegegye­zés születhessen e kérdésben. De hogyan látták az eseményeket a túl­só oldalon? „Titkos jelentések 1956 okt. 23.—nov. 4." című, napokban megjelent kötet főként a brit és az USA követségeinek titkos és bizal­mas jelentéseit tartalmazza, melye­ket kormányaiknak küldtek. A dip­lomáciai iratok ugyanis náluk csak egy bizonyos ideig titkosak; 25-30-50 év után feloldják a titkosí­tást és a kutatók, történészek tanul­mányozhatják ezeket és könyvek­ben közreadhatják. Az 1956-os októ­beri-novemberi forradalmi esemé­nyeket Budapesten szinte óráról órára feljegyezték a diplomáciai tes­tületek szakemberei és ezeket pon­tosan, gyorsan közvetítették kormá­nyaiknak. A legfőbb politikai veze­tők jelentős mértékben e jelentések­re alapozva hozták meg döntései­ket. Hogy mi minden szerepelt ezekben a jelentésekben? Mindaz, ami az utcán történt, továbbá a saj­tó közleményei, a megkérdezett po­litikusok akkori állásfoglalásai stb. És mérlegelések: például már abból is következtetéseket vontak le, ha egy fogadáson Hruscsov vagy Zsu- kov ingerülten vagy mosolyogva válaszolt a diplomaták kérdéseire, vagy egyszerűen elengedték a fü­lük mellett a kérdést és nem voltak hajlandók „belemenni” a témába. Bonyolult mesterség a diplomá­ciai szolgálat. E kötetből némi ízelí­tőt kapunk az eddig titkosan kezelt feljegyzéseikből. Az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia budapesti, moszkvai, belgrádi és bécsi diplo­matáinak jelentései különleges cse­megét jelentenek az olvasónak, szakembernek egyaránt. Egykor ta­lán megnyílnak a magyar kutatók előtt a szövetséges országok levéltá­rai is. mert nyilvánvaló, hogy az ő diplomatáik sem tétlenkedtek eb­ben az időben. Mr. Kádár, azaz Kádár úr a címe annak a dokumentumgyűjtemény­nek, amely az MSZMP volt főtitká­rának több mint három évtizedes pályafutását korabeli, Nyugaton el­hangzott rádióadások, lapokban megjelent cikkek alapján mutatja be. A nyugati hírközlő eszközök 1956 óta időről időre értelmezték, kommentálták mindazt, amiről Ká­dár szólt vagy döntött. 1956 nyarán ő volt a hazai megújulásért küzdő erők egyik reménysége, aki novem­ber elején még népünk dicsőséges felkelésének minősítette az október 23-án kezdődő eseményeket. 1956 novemberétől, a szovjet csa­patok beavatkozásától kezdve a nyugati rádiók és lapok keményen bírálták Kádár vállalt szerepét: sok­féle jelzővel illették ellenfelei, ellen­ségei. Bőséges anyag illusztrálja a kötetben e korszakot. Magyarországon a 60-as években mégis elindult az új út keresése és ez a gazdasági reform kezdetével je­lezhető. Mindezeket, a reformfolya­mattal járó változásokat nemcsak itthon, hanem Nyugaton is pozití­van értékelték. Elismeréssel adóz­tak Kádár politikájának, kezdemé­nyezéseinek. Schmidt nyugatnémet kancellár például. Európa egyik leg­okosabb és legtapasztaltabb ál­lamférfijának nevezte őt ez időben. A hazánkba látogató államférfiak előrehaladásunkat jobbnak tartot­ták, mint Kelet-Európa más orszá­gaiét. Számos írás illusztrálja a kö­tetben ezeket a megállapításokat. Az MSZMP politikájában, Kádár János vezetési gyakorlatában a leg­nagyobb tévedés az volt, hogy nem vették számításba: egy sztálinista államrendszert kisebb-nagyobb re­formokkal nem lehet alapjában megváltoztatni, ha magát a politikai gyakorlatot, lényegében a pártdik­tatúrát nem szüntetik meg. Kádár János tevékenysége során1 reményeket keltett, váltott valóra, és elkeseredéseket szült. Munkája higgadt értékeléséhez bizonyára ez a kötet is hozzájárul. Az ismertetett kötetek a Tabu könyvsorozatban jelentek meg. K. Gy. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 187-444, 384-300 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 382-399, 384-300 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap­előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 25 Ft, egy év­re 300 Ft. Beküldött kéziratot nem érzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 89—1311. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 4 8 =!: * :Ü

Next

/
Thumbnails
Contents