Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

2 SZABAD FÖLD 1990. JANUÁR 2. Új esztendőnk kiskalendáriuma A jövendőmondó vízimolnár Ezekben az ünnepek utáni na­pokban még aligha kínálkozik ér- dekfeszítőbb böngészni való olvas­mány az 1990-es naptárnál. Ami nem csak a Gergely-féle egyete­mes idó'számítás „hivatalos menet­rendjét” tartalmazza, de a jeles, vagy csak a számunkra emlékeze­tes dátumaival a lepergett idó't is eszünkbe juttatja. Mi persze most, a Krisztus utáni — nem túl dicsó'séges — XX. szá­zad utolsó eló'tti évtizedének a zá­ró esztendejében (mert a 90-es év, számoljunk csak utána, még ide tartozik!) csupán annyit merítünk a régi megfigyelések tömkelegé­ből, amely az új naptár böngészői­nek dolgát is megkönnyíti. Esztendő, veszendő — legyintet­tek bölcsen Szilveszter éjszakáján a múlandóságon mit sem töpren­gő, hajdani bölcs öregek. Annál babonásabban respektálták kiska­rácsony, azaz újév napját, mert' mint hitték, az év is hasonlóan ala­kul. Bár az idei január is hétfővel startolt, sajnos csak a szokatlanul magasba szökkenő „árhullámo­kat” vehetjük egészen bizonyosra. A legutóbbi novemberi január, majd az évszázados melegrekor­dot döntögetett decemberi április, valószínűsíteni engedi az USA Nemzeti Tengertani és Légkörku­tatási Hivatalának feltételezését, miszerint a már felerősödött nap- tevékenység csúcspontja az év ele­jén várható. A napkitörések és a gyors időjárás-változások akkor sem szünetelnek, amikor az északi féltekén — nálunk — tél van, s a napfoltmaximum alatt rendszerint a tartós, zord hideg is képtelen uralomra jutni. Mindenesetre, ami a december elején kiadott, s a február végéig érvényes, hazai távprognózist ille­ti, lényegében szintén nem túl ke­mény telet ígér. Nagyjából a far­sangot megnyitó, s a karácsonyfá­kat is lebontó Vízkereszt napjától vált át január — a tőle már meg sem lepő — enyheségbe, amit az­után a „csíziós” Pál fordít majd a Zsuzsannáig eltartó, kevés havú, száraz, hideg télbe. Természetesen csak akkor, ha a kezdeti periódu­sában meglepően jól vizsgázott, hosszú távú előrejelzés továbbra is beválik, vagy ahogy tavaly ilyen­kor történt, mikor is az 1988-as, novemberi fagyrekordok után már a kifulladt tél talpra sem tudott áll­ni. Bizakodván hát a pénztárcánkat is kímélőbb tudományos prognó­zisban, azt se felejtsük el, hogy ha egyelőre még észrevétlenül is, de már kifelé ballagunk a téli sötét­ségből. Január végéig közel egyó­rányit növekszik a nappalaink hossza, február 28-án — az egyhá­zi nagyböjt kezdetén — hamvazó­szerdán további másfél órával lesz világosabb a meteorológiai tél utolsó napja. A csillagászati ta­vaszt nyitó márciusi Benedek jelzi a napéjegyenlőséget, hogy azután Gyümölcsoltó Boldogasszony éj­szakáján — március 25-én — az óriáink hatvanperces előreigazítá- sával, a szeptember 23-ig érvé­nyes nyári időszámításra áttér­jünk. Arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a tavasz időjárása, csak a már idézett „kalendáriomi” babonás jóslatra, de sokkal inkább a sze­szélyességet növelő naptevékeny­ségre szorítkozhatunk. Egy rímbe szedett népi megfigyelés szerint: Február, ha hóviharos, / Március, ha száraz, poros, / Április, ha csa­takos, / Május, ha fényes: lesz ter­més bőséges. / Ahány szép nap ja­nuárban, / annyi rossz május ha­vában. Hogyan is mondta Démokritosz, a nagy görög bölcselő? „Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint a hosszú vándorút a vendégfogadók nélkül.” No, ha az új esztendő naptári beosztását tüzetesebben áttekintjük, e tekintetben sem le­het okunk panaszra. Az év hatvan­egy piros betűs napja mellé ötven­kettő szabad szombat társul, s az előbbiek közül kilenc nap sorol a hivatalos ünnepek státusába. Tu­lajdonképpen hármas ünnepi blokkból nyitott újév hétfője, csü­törtökre esik az immár munkaszü- netes nemzeti ünnepünk: március tizenötödike. Vitatott kérdés ápri­lis negyediké, de megint csak hár­mas blokkot alkot az április köze­pét elfoglaló húsvét, s két hétre rá május elseje. A legközelebbi ki- adósabb hétvégi víkendre Szent István királyunk augusztus 20-i ünnepe kínál jó lehetőséget. A munkanap-áthelyezőknek csak az év végi torlódás okozhat fejtö­rést, noha a karácsony előtti hét­főt, mint munkanapot, könnyedén fel lehet cserélni az előző hét sza­bad szombatjával, mert még így is négy napra bővül a szeretet és a békesség meghitt ünnepe. S akik még ez alatt a vakáció alatt sem tudják kipihenni az ünnepi készü­lődés fáradalmait, folytathatják a pihenőt a szilveszter-újévi „blokk­ban", mert az meg — minden jó, ha a vége jó — hármas ünnep lesz. Súlyán Pál f Az alábbiakban folytatjuk Alkot­mányunknak, az ország módosított alaptörvényének Ismertetését. A Magyar Köztársaságban min­denkinek joga van a gondolat, a lel­kiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőző­dés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és a meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörnyezetben kinyilvá­níthassa, vagy kinyilvánítását mel­lőzze, gyakorolhassa vagy taníthas­sa. A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva mű­ködik. A Magyar Köztársaságban min­denkinek joga van a szabad véle­ménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megis­merje, illetőleg terjessze. A Magyar Köztársaság elismeri és védi a saj­tó szabadságát. A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogét, és biztosít­ja annak szabad gyakorlását A Ma­gyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott óéba szer­vezeteket létrehozni, illetőleg azok­hoz csatlakozni. Politikai célt szol­gáló fegyveres szervezet az egye­sülési jog alapján nem hozható lét­re. A Magyar Köztársaságban min­denkinek joga van arra, hogy egye­dül vagy másokkal együttesen írás­ban kérelmet vagy panaszt terjesz- szen az illetékes állam! szerv elé. A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, vala­mint gazdasági, szociális és kultu­rális tekintetben. A Magyar Köztár­saságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön ren­delkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. A Magyar Köztársaság védelem­ben részesíti a nemzet) és nyelvi ki­sebbségeket. Biztosiba kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvűk használatát, az anyanyelvi oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát A Magyar Köztársaságnak min­den állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelő­en a közterhekhez hozzájárulni. A nap kicsi ezüsttányér — mint­ha nem is ő volna, hanem a hold —; alig tűnik át a szürkeségen. Hi­deg van. A régiek ilyenkor szok­ták mondani talán itt Varászlón is: „Hideg ellen nincs vitéz.” Talán még a természetvédelmi területet hirdető tábla is fáztában lett ilyen szürke. A tó felszíne lágyságát vesztette, hullámai jéggé simultak. De egy résen szökik a meder köze­li víz, és rátalál a rögzített malom­kerékre, csak éjszaka fagy hosszú jégnyelvvé. Kis parasztmalom: fe­hér falak cserépkontyot tartanak. Szemben vele a ház. Már jártam itt. Hosszan üli meg a látóhatárt a kúriaszerű Peti-ház. Bal oldalt túlméretezett fészer, ólak zárják le a telket, jobbról az erdő. Jó szaladásnyi lehetősége van láncán a kutyának. Ugat erőst, majd csihad a gazda szavá­ra. — Amikor itt jártam néhány éve, még nem ez a házőrző csa­holt, Toncsi bácsi. — Nem — azt mondja Peti An­tal, az utolsó somogyi vízimolnár. — Az elhalt, most ez van: a Bojár. S invitál be az egyetlen, parányi helyiségbe. Elvásott malomkő a küszöb. Peti Antal — régies írással Pe- thy a családi neve — nem divatol: öreg barátomnak feketésszürke sildes árnyékolja a homlokát, üveg mögül csillanó szemét. A pantalló színe is hasonló, a kardigán — de elkel most! — szürke. Másban dí­vától ő: sok, sokféle újságot járat, az Élet és Tudománytól a Refor­mig, a napilap Magyar Nemzetig. Hogyan telik a kis nyugdíjából, fel nem foghatom. — Tudja-e, miért jöttem el újra, molnár úr? Leül a székre, én meg az ágy szélét nyomom. — Majd elmondja. — El. Jöttem, hogy mint a szá­zadnál idősebb embert kérdez­zem: merre fordul a világ? Mit mond a tapasztalat? Peti Antal februárban betölti a 98-at. Valóságos eleven csoda. Fürge észjárású, széles látókörű ember. A maga körében bölcselő, tudományos személy. Most sem hagy válasz nélkül. — Tudja, nézem a tv-híradót minden este, mi újság az ország­ban, a világban. Csak azután térek nyugovóra. A mostani helyzet na­gyon bizonytalan. Nem bízom a kilábalásban. Ennyi adósság! Szórják a pénzt... Pazarolnak. De hová folyt el az a tenger köl­csön? — Kilencvennyolc év mit dik­tál, Toncsi bácsi: mi lesz az ország sorsa? — A nap elengedi a bolygókat? Ugye, hogy nem . . . Megbolydul­na a rend, talán a világnak is vége lenne. Egy nagy ország sem mondhat le a kisebbekről, meg­tartja azokat szövetségben. Ne akarja senki, hogy a bolygók pá­lyán kívül száguldozzanak. Nem mondom, világos beszéd. — Hogyan maradt meg ilyen világos beszédűnek, molnár uram? — A testre kell ügyelni. Én má­ma is tornázom reggel-este, ahojgy a katonáéknál szoktam. Aztán az étkezés! Aki mértéktelen az evés­ben, az korán föld alá kerül. Én tejfölös túrón élek, módjával fo­gyasztom azt is. Igaz, kicsit le­gyengültem húsvétra, úgy, hogy a következő nagyhéten talán már nem megyek el gyónni sem. A nyáron azért még elballagtam Patig gyalog, onnan meg busszal a zalakarosi fürdőre, mert ott igen szeretek... Még eszébe jut valami fontos. — Egy deci sört szoktam inni délben. Ha nagyon hideg van, mint most is, akkor egy csöppnyi likőrt, hogy felmelegítsen. — A baj nem is csavargóit er­re? Megigazítja sildesét. — Kétszer elestem, leforráztam az egyik felemet. De jók az embe­rek. Most a postás Mariska jár hozzám. Kitakarít, segítget. Az a baj, hogy mind elhaltak mellőlem. Már csak dr. Fehér Mártonnal le­velezek. Itt is a levele, ni, Szek- szárdról. Tíz évvel fiatalabb ná­lam. Fischer volt az apja neve, itt volt kis boltja Vrászlón, ahogy mi mondjuk, Varászlót. Fehér Marci pap lett, aztán orvos. Éles elméjű gyerek volt. Elmereng a régieken. Úgy mondja, a nevekkel van csak baj­ban; nem jutnak mindig eszébe. Vigasztalom, hogy feleannyi telet sem értem meg, mégis előfordul velem is, s egyre gyakrabban. •— Ha a- századik februárt szá­molja, Toncsi bácsi, eljövök újra, segíteni számolni. Ha megé­rem ... — Elvárom! A kis parasztmalom megbúvik az árokoldalban; műemlék lesz, akárcsak a molnárhajlék. A tavon vastagodott a jég, míg odabent a melegen múlattuk az időt. A tó kö­zepén egy tábla csúfolódik a téllel: „Fürödni tilos!” Leskó László A Hazafias Népfront és a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 118-7444, 138-4300 Telex: 22-5922 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3, 1959 Telefon: 138-2399; 138-4300 Felelős kiadó: Vágner Ferenc vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hfrlapkézbesítő posta- hivatalnál. a hírlapkézbesítőknél a Posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapel­látási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 25, egy évre 300 Ft Hirdetések: 1-384-300/489: 103 Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 89—2504. Szikra Lapnyomda. Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0850 4 * *

Next

/
Thumbnails
Contents