Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
190. JANUÁR 2. REKO Magyarországi Környezetvédelmi Vegyesvállalat új laboratóriumot rendezett be Pécsett,ely a veszélyes hulladékok összetételét kutatja azzal a céllal, hogy kiderítsék: milyen isznosítható elemeket tartalmaznak. A nyugatnémet gyártmányú műszerpark mintegy tízmillió kintba került. MTI Fotó : Kálmándy Ferenc PARLAMENTI JELENTÉS Sorsdöntő és sorsfordító témákról igyalt az Országgyűlés decemberi éjszaka. Minden napirendhez bizamra volt — lett volna — szükség. Isőt akkorát kell húzni a nadrágszíjon, éi egyszerűen elképzelhetetlen, tét: el kell kerülni a gazdasági összeülást. A vezetők heteken át győzködk a honatyákkal a parlamenti bizottsgok parázs vitáin. Minősíthetetlenek tartották, hogy elszabadulnak az élmiszerárak, emelkedik a lakbér, imatadót fizessenek az önerőből építőzők. A miniszterelnök kijelentette: a ármány lemond, ha visszautasítják a kltségvetést. Bizalmi kérdésnek teinti a költségvetés elfogadását, mert serinte az új gazdasági pályára való állást az ország önerőből már nem idja megtenni. Ma a magyar gazdasgban egyszerűen nem lehet mást írni! Kohl kancellár köszönete A Nemzetközi Valutaalapra való hiatkozás senkit sem hatott meg. Sokat megdöbbentett és meghökkentett háromnapos késéssel nyilvánosságra hzott hír, amely szerint Németh Mikis lemondott MSZP-elnökségi tagságról. A miniszterelnök kijelentette: megdöbbenéssel vette tudomásul,ogy távollétében az MSZP elnöksége at az álláspontot fogadta el, hogy aormány költségvetési előterjesztését sok alapvonalaiban, a lakásreform-jaaslatot pedig egyáltalán nem támoatja. A miniszterelnök így tarthatatln helyzetbe került, hiszen ha az MSZP elnökségének állásfoglalását tuomásul veszi, akkor szembekerül a ormány előterjesztésében foglaltakat. Végső indoka: a választások előtt aártérdekeket szem előtt tartva az MSZP elnöksége mondhat nemet, de a ormány az ország jövője miatt semilyen körülmények között semmiféle ártérdeknek nem vetheti alá lépéseit. Ez nyílt és kemény beszéd volt. A tévekhez tartozik még, hogy az ominóns elnökségi ülés idején a külügymiiszter és az államminiszter is külfölön tartózkodott. Ez bizony több mint tikai szépséghiba. Dübörgő taps fogadta a díszpáholya lépő Helmut Kohlt, a Német Szöetségi Köztársaság kancellárját, akiért jött el a T. Házba, hogy köszönést mondjon a kormánynak, az Orzággyűlésnek és a népnek. A magasangú vendég méltatta azt a szerepet, melyet a magyar országgyűlés játzott a reformok létrehozásában, és aban, hogy az ország megindulhasson a ruralizmus és a demokrácia útján, Magyarországon megnyílt a lehetőség gy demokratikus, alkotmányos alapoon álló állam megteremtése felé. Egy lyan állam felé, amely az emberi jook tiszteletén, a polgári szabadságjogiztosításán, a kormány legitimációján lapul. A kancellár kijelentette, hogy z NSZK a jövőben is hathatósan támogatni kívánja a reformok útján járó Magyarországot, mert a magyar reformok bátorságot és erőt adnak a kontiensen mindazoknak, akik síkra szálak földrészünk békés, és szabad önendelkezésre épülő jövőjéért. A mayar reformpolitika sikere döntő mérőkben hozzájárult a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában s nem utolsósorban az NDK-ban féló nyitási, megújulási folyamatokhoz. A parlament mostani ülésszakára talva ezt hangoztatta: tudja, hogy neéz lépések megtétele vár a magyar Országgyűlésre, de — saját tapasztalatai alapján — arra figyelmeztette a törvényhozókat, hogy az ország jövőbeni fejlődése érdekében a parlamentnek, a képviselőknek is bátorságot kell tanúsítaniuk, még akkor is, ha népszerűtlen intézkedésekre van szükség. Ezek a feladatok messzire látást, az ország határát túllépő felelősségtudatot kívánnak, hiszen a magyar reformok sikere egész Európa számára is felmérhetetlen jelentőséggel bír. E nehéz úton — hangsúlyozta ismételten a kancellár — Magyarország számíthat nyugati barátaira, mindenekelőtt a németekre. A németek rendkívül nagy hálával tartoznak Magyarországnak. A két népet összekötő ezeréves történelmi múltban kiemelkedő helyet foglal el az idei év, amikor Magyarország az NDK-állampolgárok tízezrei előtt nyitotta meg a szabadság felé vezető utat. Magyarország ezzel döntő lökést adott az ország határain túl zajló reformtörekvéseknek. Az NSZK nem fogja elfelejteni a barátságnak és az emberi szolidaritásnak ezt a megnyilvánulását — hangoztatta a kancellár —, egyben szívből jövő köszönetét tolmácsolta a magyar karitatív segélyszervezeteknek és az egyes magyar állampolgároknak, akik segítették a menedéket keresőket. A kancellár emlékeztetett arra, hogy az NSZK nyomatékos támogatást nyújt ahhoz, hogy 1990. január 1-jétől a magyar áruk szabad utat kapnak a Közös Piac felé. Ez a nyitás a nagy belső piac kiteljesedése szempontjából szinte beláthatatlan jelentőséggel bír. Az Európai Közösségnek az a szándéka, hogy szerkezetátalakítási kölcsönnel segíti Magyarországnak a tervgazdaságból a piacgazdaságba való nehéz átmenetét. Arra törekszik, hogy sikeresen koordinálja a Nyugat segélynyújtó intézkedéseinek összességét. Szavazási rekordok és javaslatok A lakáskoncepció négy változata után egy ötödiket fogadott el a T. Ház. E törvény szerint a lakásvásárlás, lakásépítés és egyéb lakáson végzett építési munkák céljára nyújtott kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású állami kölcsönre fennálló tartozás alapján a magánszemélyeket 1990-re adókötelezettség terheli. Nem kell adót fizetni a többi között az öt éven belül megkötött kölcsönszerződéseknél, ha az egy főre jutó havi jövedelem a 4300 forintos létminimumot nem haladja meg, illetve három- vagy többgyermekes családok és a 70 éven felüli nyugdíjasok esetében. Az adó mértéke a kölcsönszerződés megkötését követő tíz évig a havi törlesztőrészlet 50, a kölcsönszerződést követő tíz év eltelte után 100 százaléka. Ha egy lakásra több kölcsöntartozás áll fenn, az adót a legmagasabb havi törlesztőrészletű kölcsöntartozás után kell megfizetni. Az Országgyűlésnek a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésről elfogadott határozata értelmében a lakbérek 1990. február 1-jétől átlagosan 35 százalékkal növekednek. Ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés 212 igen, 69 nem szavazattal és 54 tartózkodással fogadta el. A kormány 1990. évi krízisköltségvetését nem karácsonyi ajándéknak szánta a pénzügyminiszter. Indoklásának lényege: csak ennek elfogadása esetén van esély, a gazdasági összeomlás elkerülésére, az ország külső finanszírozására, a válságból való kilábalásra. Bár nagy terheket ró a vállalatokra és a lakosságra, vannak pozitív elemei is. Végre meghatározóvá válik a bevételek szerepe, tehát nem alkumechanizmusban dől el, hogy mire mennyit fordítanak. Együtt jár vele a gyorsuló piacépítésből következő jövedelemdifferenciálódás. Ezért jövőre 50 százalékkal többet fordítanak szociálpolitikai célokra, mint az idén, és az egészségügyben, oktatásban megkezdődik a bérek felzárkóztatása, a lemaradás csökkentése. A kormány 50-60 ezer fő átmeneti munkanélküli gondjának megoldására készül fel. Bevezetik a végkielégítést, az átköltözési támogatást és 100 ezer forinttal emelkedik az újrakezdési támogatás is. Kereken 2,6 milliárd forinttal csökken 1990-ben a pártok és társadalmi szervezetek támogatása. De a tanácsok 20 százalékkal magasabb erőforrásból gazdálkodhatnak. A képviselők hozzászólásaiból kiderült, ha nem is örömmel, de támogatják a költségvetési tervezetet. Sokan fejezték ki aggodalmukat amiatt, hogy a támogatások csökkentése következtében kritikus helyzetbe kerül a mezőgazdaság, amely eddig nagyon jelentős tőkebevételt hozott az országnak. Nagy tapsot kapott Zsidei Istvánná (Heves m. 5. vk.), amikor kifejtette, hogy teljes mértékben bizalmatlan a kormány által előterjesztett költségvetési tervezet iránt. 1988-ban is elfogadták a képviselők a kormány javaslatát, aztán fél év múlva már alapvetően módosítani kellett. Kérdőre vonta a kormány tagjait, miért nem vonták be a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokba a képviselőket. Elsősorban az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának tagjait, így most honnan tudják: igazat mondott-e a pénzügyminiszter az IMF-feltételekkel kapcsolatban. Ami a hangulatot tökéletesen érzékelteti: a vezető állami tisztségviselők munkadíjának emeléséről szóló sürgősségi törvényjavaslatot másodpercek alatt elvetette a T. Ház. De ugyanígy járt az Állami Számvevőszék költségvetéséről szóló javaslat is. Ki tette tönkre az országot? Bizonyára sokakat kivert a veríték, amikor Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) az MDF nevében kifejtette, hogy vonják felelősségre azokat, akik hibás döntéseikkel ebbe a válságos helyzetbe sodorták az országot. A lakosság csak azt látja, hogy ezek az emberek változatlanul élvezik javaikat és kiváltságaikat. A képviselő indítványozta, hogy hozzanak létre egy országgyűlési bizottságot, amely összeállítaná azoknak a politikusoknak a névsorát, akik Magyarország tönkretételével vádolhatók, illetve gyanúsíthatók. Ez a bizottság január 23-ig készítené el ezt a listát, majd a névsorban szereplőktől vagyonnyilatkozatot kérne, az adóhatóságtól pedig vizsgálatot. Ezek után az Országgyűlés döntene az elmarasztalható politikusok sorsáról, illetve — szükség esetén — átadná az ügyeket a legfőbb ügyésznek. Az ülésszak végén a miniszterelnök köszönetet mondott a képviselőháznak, hogy lett költségvetése az országnak. Elmondta, hogy 1990 a legnagyobb vizsga éve lesz Magyarország számára. Bizonyítanunk kell, hogy a demokráciába demokratákként érkezünk és a gazdaságot működőképes állapotban tartjuk. Németh Sándor Január Az új esztendő első havában népszámlálók kopogtatnak be hozzánk kérdőíveikkel. Kérdeznek és mi válaszolunk: mennyien is élünk a családban, milyen lakásban lakunk, mi a mesterségünk, milyen foglalkozást űzünk ... és így tovább. Ezek összesítéséből aztán összeáll az „országos látlelet”, s aki ért a statisztika nyelvén, annak választ ad a hazai népesség ügyes-bajos állapotáról. Valószínűleg Önök közül több honfitársunkban megfogalmazódik a kérdés: miért is van szükség népszámlálásra? Hazánkban a rendszeresen megtartott népszámlálás több mint százéves múltra tekint vissza. (Pontosabban: két évvel az 1867-es kiegyezés után került sor az első önálló adatgyűjtésre a lakosság körében). Ez a tízévenként ismétlődő rendszer lehetővé teszi, hogy a statisztikusok hosszabb időszakra kiterjedően felmérjék a népesség körében végbemenő legfontosabb változásokat. S ma már a népszámlálás polgárjogot nyert a modern államokban: a népszámlálási adatok nélkülözhetetlenek az államigazgatás és a helyi önkormányzat, valamint a tudományos kutatás számára. Persze a lakosság számbavétele nem újkeletű dolog — már az ókorban is alkalmazták: a mindenkori hatalomnak mindig is szüksége volt megbízható adatokra az adózás és a katonáskodás szempontjából. Írásos bizonyítékok vannak arra vonatkozólag, hogy nálunk a XVI—XVII. században hány „portát”, egyes vármegyékben hány „füstöt”, azaz „rovásadót” írtak öszsze, amelyekből aztán következtettek az akkori Magyarország népességére. Éppen az idei népszámlálás kapcsán történelmünket átfogó számadatsort küldött szerkesztőségünkbe egy kollégám, Burai István, a balmazújvárosi helyi lap újságírója. Gondos munkával — különböző forrásmunkákban kutatva — áttekintette a magyarországi népesség alakulását a honfoglalástól egészen napjainkig. Utólagos engedelmével tallóznék „tanulmányából”, hozzátéve, hogy a népességre vonatkozó adataink a XVIII. század végéig eléggé bizonytalanok, főleg becsléseken alapulnak. Becslések szerint tehát a honfoglalás korában a magyarok kb. félmilliónyian lehettek. A török hódoltság előtt számunk három és fél, négymillióra szaporodott. A törökök kiűzése után jócskán megfogyatkozott a lakosság lélekszáma, de a német betelepítések nyomán, az 1700-as évek végére — amikor II. József népszavazást rendelt el a Magyar Királyság területén — a lakosság száma elérte a 9 millió 265 ezer 185 főt. Az önálló statisztikai szolgálat által tartott első népszavazáson, 1869-ben Magyarország lakóinak száma 13 millió 561 ezer 245 fő volt. Trianon után Ugyancsak alaposan fogyott lélekszámúnk: az 1920-as népszámlálás szerint 7 millió 990 ezren éltek hazánk összezsugorodott területén. A második világháború előtt — az ismert területgyarapodás miatt — több mint 13 millióra nőtt az ország lélekszáma. S a háború befejezése után, 1945-ben, a Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint: hazánk lakossága 9 millió 453 ezer 087 fő. És a legutóbbi, 1980-as népszámlálás azt rögzítette: 10 millió 711 ezren élünk e kis hazában, a Duna—Tisza táján. Azóta a felmérésekből tudjuk sajnálatos tényt: fogyatkozik a magyarság száma; többen halnak meg, mint amennyien születnek nálunk ... Visszatérve a mostani népszámláláshoz: régen volt akkora szükség országos adatgyűjtésre, mint éppen napjainkban. Hiszen korszakváltáshoz (jobban mondva: rendszerváltáshoz) érkeztünk; mérlegre kell tennünk, elemeznünk kell a múltbeli, az átalakuláshoz szükséges folyamatokat; tisztán kell látnunk a népesedés, a lakásellátottság és a foglalkoztatás ügyében — hogyan is haladjunk tovább ... Sajnos szomorú újdonsággal is szolgál a mostani népszámlálás: nem kevesen lesznek olyanok, akiknek lakása vagy foglalkozása rovatába az a szó kerül, hogy hajléktalan, munkanélküli. Végezetül, jó, ha tudjuk, a népszámlálás nem olcsó „mulatság”: az elő- és utómunkálatokkal együtt mintegy hétszázmillió forintba kerül. Gondolom, számos olvasónkban felvetődik a kérdés: amikor ilyen szegények vagyunk, költhetünk-e erre százmilliókat. Nehéz egyértelműen állást foglalni abban: vajon az nem csekély költség mikor és mennyiben térül meg. A hozzáértő szakemberek mindenesetre elengedhetetlennek és kifizetődőnek tartják. Higgyünk nekik ... Irajfrr NÉPSZÁMLÁLÁS Az összeírás emblémája Olvas SZABAD FÖLD 3