Szabad Föld, 1990. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
1990. JANUÁR 2. Helyi lakossági érdekvédelem Őr. Valamivel több, mint másfél ezer ember lakja ezt a nyírségi községet. A mostoha sorsú tájegység nyugati peremén, Vaja és Kántorjánosi között található ez a csöndes település. Mostoha? Ezt a szót Nagy Józseftől kölcsönöztem, aki: — A helyi lakossági érdekvédelmi szervezet elnöke vagyok, eredendően kőműves szakmunkás, vállalkozó. Az utóbbi esztendőkben csirkékkel foglalkoztam.A középkorú nemzedékhez tartozom, azokhoz, akik fölvállalták Őr község fájdalmát. Nézze, közigazgatásilag a vajai nagyközségi tanácshoz tartozunk, de a községünk területe, földje a jármi téeszé. Ott van a központ, ott van minden, holott öt község — lélekszámban — nagyobb, mint Jármi. Volt az eredeti téeszirodánk, azt eladta a mostani vezetőség, tehát annyi lehetőségünk sincs, hogy egy kisszövetkezet, vagy egy kft. irodát, helyiséget kapjon. Mostohák vagyunk mi, érnek, nagyon mostohák. • Nagy úr, egyet nem értek: maga megbecsült kőművesmester, iparos, miért vállalta magára a falu gondját? Nemesvid: visszafelé lép előre? Nyakas kisnemesek ivadékai válni készülnek. A somogyi Nemesvid jussát követeli a vései termelőszövetkezettől. Ilyen és ehhez hasonló harsány — tehát hatásvadászó — mondatokat lehetne fogalmazni egy válásról. Csakhogy per nélkül készülnek kétfelé a vidiek és véseiek. Nemesviden mondják is, hogy nem kell dramatizálni a kérdést. — Miért éppen most akarnak a saját lábukra állni? — Nemesvid lélekben sohasem egyezett ki az egyesítéssel. Kényszerházasság volt ez. A település — nevét kisnemes lakóitól és valószínűleg a XI. századi Vid ispánról kapta — nem az igazi aprófalvak közül való Somogyban; a mostanit megelőző népszámlálás 893 embert mutatott ki itt. Önálló tanácsa megmaradt. Gyógyszertárát is sikerült megtartania, igazi patikus csak hetente egyszer jár át Tapsonyból. — Nyár óta készülnek a válásra — kapom az információt a vései Új Élet Termelőszövetkezet központjában Balázs Tibor kereskedelmi ágazatvezetőtől és Illés József nyugdíjas, de újra aktív növénytermesztési ágazatvezetőtől. — Való igaz, hogy a vidiak sohasem értettek egyet a közösködéssel. Ha belegondolunk, hogy akkor, 1974-ben még ez a rövidebb, 8—10 kilométeres kövesút nem létezett, csak a kerülő, akkor ezen nincs is mit csodálkozni. — Szóval, a nyár óta — fűzöm a szót. — Csak nem függ össze ez az elhatározásuk az elnökválsággal? — Nem. De ezt tőlük kell kérdezni. Az egész megye hangos volt akkor a vései botránytól. Pedig kívülről sokáig úgy tűnt, ennek a termelőszövetkezetnek Balogh Andor elnök halála után is sikerül talpon maradnia; én is hittem egy riport erejéig a látszatnak. A meghasonulást a vezetés és műszaki gárda között az váltotta ki, hogy a traktorosoknak és gépkocsizóknak kedvezőtlen — őket anyagi hátránynyal sújtó — szerződést kínáltak. Csakhogy ezt nem voltak hajlandók aláírni. Különösen ezt a passzust nem tapsolták meg: „A termelőszövetkezet a megállapodásban szereplő üzemelési költségtérítésen felül annál nagyobb öszszeg megtérítésére nem kötelezhető.” A többlet a dolgozót terhelte volna az év végi elszámoláskor. Egy MTZ—80-as traktort alapul véve, 140 000 forintot térítettek volna a traktorosnak 1100 normál hektár teljesítményt figyelembe véve. Ebből azonban az üzemanyagtól az alkatrészekig mindent nekik kellett volna állniuk. Zengett a környék, ki sztrájkról beszélt, ki arról, hogy leparancsolták őket a nyeregből. Porcsa István elnök és más irányítók ültek traktorra az elégedetlenek helyett a májusi munkák dandárjában. A traktorosok még alacsonyabb képzettséget igénylő munkákban törték magukat a keresetért. Lehár Béla üzemegységvezető akkor a dolgozói mellett állt ki. Ma ő az elnök Vésén. A nyár eleji zűrzavar talán mégiscsak siettette a nemesvidi döntést. A 7000 hektár összterületből 2700 Nemesvidék számítgatja a vései központban Balázs Tibor. — Nemesdéd és Varászló is együtt van velünk. Viden úgy 40—50 az aktív tsz-dolgozó, a többiek nyugdíjasok. — Január elsejével szerették volna az önállóságot elkezdeni — mondja Illés József. — De közbejött valami. . . — Micsoda? — A szanálás. Szanálják a téeszünket. — Ez az, ami keresztülhúzta a számításainkat — bólint Gáspár László, a gardospusztai lakatosüzem főnöke, aki magára vállalta a szétválási csoport vezetését. — Most várni kell kora tavaszig. — Miben reménykednek? Ezt már odabent, a műhelyben kérdezem az emberektől, a tűzhely mellé húzódva. Éppen konténereket gyártanak Csurgóra, Marcaliba, bérmunkában. Tizenegyen dolgoznak itt. — Abban van a reménységünk, hogy önállósodás után hozzánk csatlakoznak a Marcaliba, Nagykanizsára, Tapsonyba eljáró fiataljaink. Nem volt ez azelőtt sem mindenbe belekapó téesz: állatot tartottak, növényt termesztettek, gabonán kívül cukorrépát, lent. Farkas Gyulának, Szép Jánosnak, Skruth Károlynak, Sági Lajosnak a nyár óta napi témája lehet a válás. Úgy számítják, a kisvidiekkel, somogysimonyiakkal együtt elbírnak majd a nagy feladattal. — Tudja, sok középvezető kerékkötője a dolognak: féltik a jó kis állásukat! — Viseljük a ránk eső terhet, az adósságot, de reszelni is szeretnénk a közösből arányosan. Ami illet bennünket. A nemesvidi bevitt vagyon az összérték 36—37 százaléka volt; a 210 milliós összvagyonból ennek arányában akarnak részesedni. — Akad-e elnöknek való? — Látja, ez is azt igazolja, hogy Vésével tartani akarjuk a felebaráti nexust. Pongrácz Sándor elnökhelyettest szeretnénk elnökünknek, ő csak néhány szavazat híján nem lett a vései tsz elnöke. Hajlana felénk, úgy mondja. A tanács emeletes, öreg saroképületében Bertók Katalin friss, rokonszenves vb-titkárnővel akadokt össze. Őt is foglalkoztatja a kérdés. „Kétszívű”: Véséről jár át. — Híres, vásározó hely volt ez. Mindig megállt a lábán. Csak meg kell nézni a céhlistákat, kevés településen élt ennyi mesterember. A gazdálkodók is kitettek magukért mindig. Bízom abban, hogy egy-két kiváló szakemberrel önállóan is megkapaszkodik a nemesvidi szövetkezet. Leskó László col? Nyugat-Berlinben január 26. és február 4. között immár 55. alkalommal rendezik meg a Grüne Woche (Zöld Hét) című mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kiállítást és vásárt, amely a világ egyik legjelentősebb ilyen rendezvénye. A Kelta Kiadói Szolgáltató és Utazási Kft. mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozó szakemberek számára megszervezi a kiállítás megtekintését. Két csoportot tudnak kiutaztatni, 50-50 résztvevővel, 4-5 napra. A Zöld Hét programjáról Petendi Zsolttól, a Kelta Kft. marketingmenedzserétől kértünk felvilágosítást. — Először hadd szóljak röviden Nyugat-Berlinről — kezdte Petendi Zsolt. — Utazási irodánk egyik célja, hogy megismertessük ezt a várost a magyar közönséggel. Én személy szerint is rajongója vagyok Nyugat-Berlinnek, amit sajátos helyzete miatt eddig kevéssé fedezhettek fel a magyarok. Mi mindent kínál ez a csodálatos metropolis, ez a csillogó, zöld város? Itt találhatók például Európa leggazdagabb múzeumai, amelyek döntő többsége — a legnagyobb állami múzeumok — ingyen látogathatók. A 70 múzeum mellett igen sok egyéb kulturális intézmény — könyvtár, filmszínház, színház stb. — működik Nyugat-Berlinben. Hatezer étterme van, bőséges sportolási és strandolási lehetőség, koncertek és a legkülönfélébb rendezvények, programok a nagyközönségnek és sokféle szakma képviselőinek. — Nézzük, mit láthatunk a kiállításon! — A kiállítás és a vásár 7 és fél hektáros területen zajlik. Öt kontinens több mint 50 országából mintegy 900 kiállító vesz részt rajta, s a termékek egyharmada ez évben is teljesen új termék lesz. Itt rendezik meg a világ legnagyobb egzotikus gyümölcskiállítását, például a mangó és a kiwi innen indult el európai hódító útjára. Ezen a kiállításon találkozik a termelő, a kereskedő, a feldolgozó, a kutató, a fajtanemesítő, az élelmiszergépgyártó és a fogyasztó. Ott van tehát a teljes élelmiszer-vertikum, és mindenki tárgyalhat mindenkivel. A Zöld Héten a termék valóban vizsgázik, hiszen valamennyi közös piaci tagország értékítéletével találkozik. Jó alkalom ez arra, hogy mi, magyarok is egy-egy termékkel betörjünk erre a piacra. Egyébként 1973 óta részt veszünk a Grüne Wochen, de a részvételünket lényegesen növelni lehetne és kellene. Az általunk szervezett utak ezt a célt is szolgálják. Nyugat-Berlinben lesz mit tanulnunk, és a tapasztalatszerzésen túl konkrét üzleti tárgyalásokra is lehetőségük nyílik a résztvevőknek. A magyar szakmai csoportokat a kiállítás rendezősége külön fogadja, összetételüknek, igényüknek megfelelően szervez számukra programokat. Tolmácsokat természetesen biztosítunk. — Milyen kiemelt programjai lesznek a Zöld Hétnek? — A két fő központi téma a szarvasmarhatartás és -húsfeldolgozás, valamint a sertéstenyésztés, -tartás. A húsfeldolgozásról számos bemutatót rendeznek. Néhány további érdekesség a kiállítások témái közül: vadászat és környezet, falusi élet, a paraszt- és farmergazdálkodás mindennapjai, a kisgazdaságok fejlődési lehetőségei, mezőgazdasági témájú dokumentumfilmek versenye, világkiállítás. — Amit elmondott, az nyilván sokaknak felkeltette az érdeklődését. Mit tegyen, aki mindezek után az önök szervezésében szeretne részt venni a Grüne Woche rendezvényein? — Aki jelentkezni akar az útra vagy további információkra kíváncsi, a következő címen keressen meg bennünket — tekintettel az utazás időpontjára, minél előbb: Kelta Kft., 1137. Budapest, Szent István körút 4. Telefonszámunk: 111-4155. Magyarországról ez az első utazási lehetőség szakembercsoportok részére. Reméljük, sikerül összekötnünk számukra a kellemest a hasznossal. (Dulai) SZABAD FÖLD 5 Mn3jD nbMCi maMijw — Mostanság olyan égbekiáltó törvénytelenségek adódtak, amiket már nem bírtam „cérnával”. Például, a téesz épít vadászházat, 160 millió forintért. Honnan van ennyi pénze és hogyan számol el majd a tagság előtt? És itt van a közpréda esete: üdülőhelyeknek porciózzák ki a szövetkezet földjét, mondanom sem kell, hogy idegenek jutnak apáink törvényes területeihez. Az őrsek érdekvédelmi szervezete egy petíciót írt a téesz vezetőségének — nem kaptunk erre érdemleges választ. • Még nem kaptam választ az iménti kérdésemre: miért érzi magáénak Őr lakóinak mostohaságát? — Hát. . . Sokszor magamtól is kérdeztem: Jóska, ne komoly, több lesz neked azzal, ha nem foglalkozol a mások problémájával. Az az igazság, Őr község értelmiségeinek többségét nagyban befolyásolja az, hogy főnökeik nagy hatalmú tanácsi, és téeszvezetők. Aki pedig nem bírta cérnával, elmenekült ebből a faluból. Nekem nincs veszítenivalóm, csirkésre, kőművesre mindig van vevő. • Azt mondják, maga nem Őrben született s hogy semmi köze ehhez a faluhoz. — Egy év híján húsz esztendeje élek itt, tehát jogom van a helyi közéletre. El kell mondjam, öt évig én is voltam a helyi téesz tagja. • Valamilyen pártnak is? — Őr községben mindenki politizál, de hogy párttag legyen? Nos, azt senki nem gondolja komolyan. Némi összejöveteleken felvetődött, hogy kellene valami szervezettség, párt, egyesület, akármi , de senki sincs meggyőződve arról, melyik szócsőből mondanak igazat. Nekünk, enneknek egyébként a Kisgazdapárt eszméi lennének elfogadhatók. Az, hogy az ezeréves juss, a föld, visszakerülne jogos birtokosához. A parasztember akár termel, akár épít, az utolsót is megbecsüli, megműveli. • Mit vallanak erről az őri fiatalok? — Szeretnék, ha megszűnne a téesz. Legyen az a gazdaság vállalkozás, kft. bármi. Alakuljon ki egy vegyes gazdaság. • Nagy úr, nem értem, hogy gondolja: fölparcellázzák a határt? — Itt már sokan kapták vissza a földet, vállalkozások is történtek. Például a traktorüzem munkásai 500 hektárt bérelnek s gebinben vállalták a gépeket. A megtermelt kultúrnövényeket közvetlenül a felvásárlóknak adják át, kirekesztve a kereskedelmi láncból azokat, akik munka nélküli jövedelemhez jutnának. A kereskedelmi maffiózókat ... • És ön szerint mi lesz a sorsa azoknak az ingatlanoknak, melyeket az elmúlt húsz-harminc év alatt épített a téesz? – Azok itt vannak. Nincs gazdájuk, tönkrementek. A téesztagok nem becsülték annyira sem, mint a sarki követ, hiszen nem érezték tulajdonuknak. • Széthordták? A Fenéket, egyszerűen nem voltak hajlandók azt a félrecsúszott cserepet, vagy a megrogygyant kerítés deszkáit helyére tenni. Úgy voltak vele, azért egy fillért sem kapnak, hát egye ott a fene. De maradjunk a parcellázásnál; mondjuk, nekem van tizenegy hold földem, s persze, megművelem . . . • Ön, mint kőműves, vagy csirketenyésztő ? — A többiek nevében beszélek. Szóval, van nekem az a terület, de nem búzát vetek a földbe, hanem mákot. Vagy fokhagymát ültetek, ami fizet. S hogy mikor lesz kenyerünk? Nos, kötelezem magam arra, hogy a földemen az állam által előírt területhányadon nem mákot, hanem gabonát termesztek. S ha nem bírom erővel, eladom annak a vállalkozónak, akinek pénze van. • Mekkorák ezek a területek? — Több tucat hektáros részek azok. • Hol? — Itt, Őr határában. Ha visszamegy, nézzen meg egy táblát, arra ki van írva: Magánterület, behajtani tilos. Hát micsoda dolog ez? Arra vannak a háztáji parcellák s közibük a közös út. Csakhogy azt nem használhatja földi halandó. Taracsák György készítette azt a táblát, egy helybeli vezető. Bizony, ilyen dolgok vannak itt, Őrön. Hát ebbe nem nyugszanak bele a jóérzésű emberek. Ezért alakítottuk meg a helyi lakossági, érdekvédelmi szervezetet. Tizenegyen harcolunk, egyelőre ennyi tagú a vezetőség. Vannak köztük téeszdolgozók is, de hadd ne mondjak neveket... Ma még van munkájuk, de lehet, hogy holnap — mert vállalták a közjót — már nem dolgozhatnak . . . Besze Imre