Szabad Föld, 1990. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-03 / 27. szám

Z SZABAD FÖLD Július: tűző­dele a nyárnak Oly tikkasztó a napmeleg, / A földet megüli varázsa, / s min­den nő lángokból világra — / lo­pott tündér lesz, rengeteg, / olvadt arany forr, sistereg ... Garai Gábor, a József Attila nyomdokain elindult lírikusunk hagyta ránk ezeket a csodálatos sorokat, amelyekből a tűző nyár dele, július vibráló káprázata izzik vágyakozó látomássá. Persze — sóhajthatná a kinti forróságból a szoba hűvösébe me­nekült olvasó —, más a költői kép­zelet, és megint más kinek-kinek a lehetőségek valósága. Méghozzá aszerint, hogy mondjuk a Balaton partján a megérdemelt pihenéssel vagy a vásárlók ostromát állván a pénztárgép mellett, netán a kom­bájn nyergében „mulasztja ”-e az illető ezeket az izzadságos napo­kat. De hát így van ez rendjén, a természethez is igazodó, erőt gyűj­tő pihenés és a munka egymást váltó körforgásában. Hanem a naptárra pillantva — a második félév kezdetén — legfel­jebb csak akörül a kérdés körül tá­madhat némi aggodalmunk, hogy a frontos-medárdos nyáreső után (amely szerencsére — a helyen­kénti jégverések, felhőszakadások árán ugyan — féken tartotta a rémséges aszályt) vajon milyen időjárást produkál a nyár? Erre nézve figyelemre méltó prognózist állítottak össze a spanyol metero­­lógusok. Szerintük ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy az idén sem a hűvös, esős, sem pedig a ká­nikulai „irányzat” nem jut „abszo­lút hatalomra”, hanem a két ellen­tétes időjárási ciklus egyszerre fej­ti ki hatását Európa felett. Mi persze ezt a jóslatot is csak az Oroszlán csillagkép jegyében tündöklő, Szent Jakab havára szó­ló, hajdani megfigyelésekkel, csízi­ókkal tudjuk — a tippeléshez — kiegészíteni. Régi tapasztalat, hogy a „negy­vennapos” medárdi esőzés ilyen­kor már lassan megszűnik, s a tik­kasztó hőség kerül uralomra. „Nyári eső hamar jő, hamar megy” — él a mondás Baranyá­ban. Egy, az 1797-ben kiadott bácskai kalendárium rímfaragója pedig így biztatta nyár havában olvasóit: „Júliusban arass, majd úgy lesz kenyered, / A dologtól te­hát ne kéméld tenyered, / Mert a heveréssel kenyered nem nyered, / Szélben koplalsz, ha a nyarat el­hevered. ” Jeles dátum volt még a­­száza­dunk elején is — másodikon — Sarlós Boldogasszony napja. A ró­mai katolikusok Mária ünnepén az asszonyok kivonultak a határba, s jelképesen ők kezdték az aratást, sarlójukkal maroknyi kalászt le­vágva, hogy a jószág el ne pusztul­jon. Egyébként ezen a napon nem volt szabad kenyeret sütniök, ne­hogy a táplálék kővé váljon. Szá­raz időért imádkoztak az aratás­hoz, ha viszont a forróság már na­gyon sanyargatta a kapásnövé­­nyieket, azzal vigasztalták magu­kat: „Majd hoz Illés esőt!” Sarolta napján — ötödikén — ha megeredtek­­ az ég csatornái, sokfelé bizonyosra vették, hogy odalesz a diótermés. Henrik — ti­zenötödikén — a gazdasszonyok hagyományos feladatát jelölte: ek­kor sütötték az új lisztből dagasz­tott kenyeret. Amit azután a hely­ség papja is megáldott, s amiből egy darabot a koldusoknak aján­dékoztak, egy darabot pedig eltet­tek a szántás idejére. Ha ezen a napon förgeteg támadt, örömmel konstatálták: „Egyhamar nem lesz újra vihar." Némi irigységgel gon­dolhatunk vissza a másik jóslatuk­ra, mert ők csak akkor számítottak drágaságra, áremelkedésre, ha északról fújt ezen a napon a szél. Huszadikán Illés hírhedt, vihar­­hozó nap volt. Hozzátehetjük, hogy a népi megfigyelés nem alaptalan, sőt — ha nem is naptári pontossággal — a hirtelen időrom­lás az utóbbi években is sok gon­dot okozott az aratóidnak. A Csongrád megyei Sövényházán az öregek ma is úgy tartják, hogy az Illés-napi mennydörgéskor meg kell hemperegni a fűben, hogy a hátunk ne fájjon. Azt is mondják az égzengésre a Szeged környékiek, hogy „Illés meg Ja­kab Annát kergeti.” Ha azután Illés netán jól visel­kedik, másnap Dániel hozza meg a zivatart. „Mária, Magdolna — huszonkettedikén, a hiedelem sze­rint — elpityeredik, de ritkán sír sokáig.” Jakab, a hónap régi nevének adója — július huszonötödikén — több szempontból is jeles dátum volt. A juhászok ezen az éjszakán figyelték meg a következő év idő­járását a csillagok állásából. A vin­cellérek szerint ekkor hagyja abba a szőlő a növekedést, s ezen túl már csak cukrosodik. „Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” — tanácsol­ták huszonhatodikára, természete­sen az időjárásra utalóan, a bács­kaiak. Harmincadikán Abdon nap­ja már a közelgő őszre emlékeztet­te az éléskamrákat meszelő asszo­nyokat. Sulyán Pál I - V. . . . o. se ,'. | A Magyar Közlöny 40. számában megjelent a társadalombiztosítási törvény végrehajtási rendelete. A rendelet néhány részletét ismer­tetjük. A társadalombiztosítás újabban kiterjed: az alkalmi fizikai munkát végző személyre, a kistermelők szövetkezetének a szövetkezet kö­zös tevékenységében közreműködő tagjára; a mezőgazdasági szövet­kezet tagjának közös munkában résztvevő családtagjára; az egyéni vállalkozói tevékenységben közre­működő segítő családtagra; gazda­sági társaság tagjának segítő csa­ládtagjára; a javító-nevelő, valamint a szigorított javító-nevelő munkát végző személyre, a munkanélküli segélyben, továbbá az átképzési tá­mogatásban részesülő személyre. Háztartási alkalmazottra a bizto­sítás abban az esetben terjed ki, ha a munkaszerződés szerinti vagy tényleges munkaideje ugyanannál a munkáltatónál a heti huszonnégy órát eléri. A bedolgozó biztosítása a munkába lépése napjától a bedol­gozói jogviszony megszűnéséig ter­jedő időszak alatt azokban a hóna­pokban, illetőleg azokon a napokon áll fenn, amelyekre keresete a havi ezerkettőszáz forintot, illetőleg a napi negyven forintot eléri. Megbízás alapján rendszeresen munkát végzőnek azt kell tekinteni, akinek ugyanannál a munkáltatónál a megállapodás szerinti vagy tény­leges munkaideje az azonos vagy hasonló munkakörre megállapított törvényes havi munkaidőnek a felét eléri, ha pedig a munkaidő nem ál­lapítható meg, keresete eléri az öregségi nyugdíj legkisebb össze­gének a felét. Az alkalmi fizikai munkát végző személy biztosítása a munkavégzés napján, valamint azokon a napokon ál fenn, amelyekre valamilyen el­len díjazásban részesül. Ha az al­kalmi munkát végző személy egy­mást követő hat munkanapon át munkát végez, a közbeeső vagy a közvetlenül utána következő heti pi­henőnapot is biztosításban töltött időként kell számításba venni. Al­kalmi fizikai munkát végzőnek azt kell tekinteni, akit megszakítás nél­kül hét napnál rövidebb időre alkal­maznak. A mezőgazdasági szövetkezet tagjának a közös munkában munka­­megállapodás nélkül részt vevő családtagja oly módon részesül biz­tosításban, mint az alkalmi fizikai munkát végzők. ________________________ Há-zi-ál-la-tok Régi ismerő­söm, a szomszé­dunkban lakó Hajdina úr feleségé­vel futok össze a piacon. Hajdiná­­né asszonyság mohó bánattal le­gelteti a szemét a zöldeken, ám üres szatyra olyan ernyedten csüng a kezében, mint szélcsend­ben ama bizonyos zsákok az autó­pálya mentén. — Drágaság van! — emelinti felém megrovó arccal (mintha bi­zony bűnrészese volnék a piaci ko­fáknak) a szatyrát, melynek mé­lyén két csomó retek és némi zöld­hagyma lapul. Mély értelmű sóhajjal jelzem megértésemet, melyben minden benne van: új kormányzatunk sé­tagaloppja a földtörvény körül éppúgy, mint az üvegházi görög­dinnye ára. Ám Hajdináné elől már nincs menekvés; akasztja rám a­ mérgét, mint szegre a kabátot.. — A maga gyereke részt vett a Lutra-játékban? — szegezi nekem fullánkosan, a krumpli- és káposz­tahegyek, paradicsom- és paprika­halmok között meglepő­ kérdést. — Részt bizony ... — sóhajtom megmoccant gyomorral, mert hir­telen eszembe jut a töméntelen szaladgálás és idegeskedés, ame­lyet az album szelvényekkel való megtöltése okozott a gyermeknapi sorsolásig. — Na hát az enyimek is! — je­lenti ki Hajdináné. — Mind a há­rom. Mert nem volt apelláta. Mind számítógépet akart­ nyerni, meg BMX-kerékpárt. Külön-külön. Mondtam nekik: jól van, de a ha­sunkon spórolom meg, amit erre a furmányos, szülő­szipolyozó, össz­népi marhaságra ráköltök. Többe került, mint három pár sportcipő­ ára! — Nem marhaság ez ... — ve­tem közbe erőtlenül —, hiszen ta­nul a gyerek közben. A Földünkön fellelhető háromszázhatvan védett állat. . . Hajdináné közbevág: — Azt meghiszem, hogy tanul! Megtanulja, mennyibe kerül egy bontott tasak feketepiaci ára. Hat­nyolc forintba! Megtanulja, ho­gyan kell alkudni az ezzel üzletelő utcai könyvárussal. Na szóval hagyjuk ezt, mert az én gyerekeim csak ragasztgattak ész nélkül, meg se nézték, hogy mit. Csak az üres lyukakat látták. Most meg, hogy nem nyertek még egy darab pólót sem, mérgükben a polcra dobták az albumokat. Én meg rossz­­ éjszakáimon matricákkal meg üres lyukakkal álmodom. Ha­talmas panda maci üldöz, kezében több ezer üres album­­al. Üres al­bummal! Érti? — Lesz még sorsolás augusztus 20-án is — mondom szelíden. — Talán nyernek a gyerekei. Ha meg nem, nyernek azzal, hogy unalmas téli estéken csak előveszik majd azokat az albumokat. — Ezeket ugyan nem! — jajdul fel Hajdináné, és fájdalmas arccal megkapaszkodik az egyik kofa fel­fordított, pultként használatos lá­dájában. — Mert jönnek helyettük újak! — Miféle újak? — kérdem ag­godalmasan, mert félő, hogy szál­ka megy Hajdináné ujjába. *­ Hát nem hallotta a televízió­ban? — csodálkozik a szomszéd­­asszony tájékozatlanságomon. — Hogy a hatvannégyezer gyerek cí­mére, akik részt vettek a játékban, ingyen megküldenek egy üres al­bumot, amit a háziállatok matricá­ival kell teleragasztgatni. „Háziál­latok” — ez lesz a következő­ játék címe, ami ősszel indul. Már előre rettegek a postástól, és azon gon­dolkodom, hova süllyesszem el a gyerekeim elől a küldeményt. Há­­zi-ál-la-tok ... — tagolja lassan, szabadföldi paradicsomszín-arccal Hajdináné, majd mélyen a sze­mem közé nézve jelentőségtelje­sen kérdi: — Hát mondja meg nekem! Ökörnek nézik manapság a szülő­ket? K. G. Mélységesen elítélem... A minap villámcsapásként ért a televízióból a hír, hogy az egyik nagyüzem megsemmisítette földjén az életet jelentő, érésben lévő búzá­ját, azzal az indoklással, hogy a területet bérbe adták valamelyik vadász­­társaságnak — így a búza hektáronkénti 3 500 forintos tiszta hozama he­lyett 7 000 forint üti a gazdaság markát. Mélységesen elítélem ezt a felfo­gást. Már hatéves koromban, 1914-ben, hadiárvaként megtanultam, hogy a kenyérgabona az Életet jelenti. Még az elhullott kalászokat is ösz­­sze kellett szednünk! Tehetetlenül kell tűrnünk, hogy egyes vezetők tíz meg tíz hektárokon megsemmisítik az életet adó gabonákat? Vajon az új kormány, az új parlament meddig tűri még el ezt az állapotot? Id. Kanta Gyula Berekfürdő Iflíu­s. JÚLIUS 3. SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1978 Telefon: 118-7444, 138-4300 Telex: 22-5922­­A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Hírlapkiadó Vállalat Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1959 Telefon: 138-2399, 138-4300 Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő posta­­hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapel­látási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon,­­ valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 32 Ft, egy évre 384 Ft Hirdetések: 1-384-300/489. 103 Beküldött kéziretet nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 90—1504. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 12 4 ❖

Next