Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-06 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD A bizakodó Posztós Bernát, elandaroldván jéghideg sorétól, jámboran a mennyezetre kémlelt, s elhatározta, hogy ezentúl más szemüvegen át nézi a világot. Mert neki immáron tökéletesen elege van a folytonos sírásból-vívásból, s kiváltképp abból, hogy manapság a többség csak a rosszat, csak az elítélni valót veszi észre, s önmagát emészti. - Ebből elég volt! - dörrent ajkáról a kiáltás. Frici, a kocsmáros meghökkent, kicsikét hátrébb húzódott, s a katonásan sorakozó üvegek oltalmából kérdezte: - Miből volt elég, Bernát bácsi? - Abból, hogy feszt panaszkodik a nép. Pediglen mennyi minden van szerte a világban, aminek örülni lehetne... A fiatalember, aki nagy időket látott, svájcisapkája alól fülelt a szavakra, szükségét érezte, hogy közbeszóljon: - Egyet mondjon, legalább egyet! - Nézzed, fiam korsóját emelte az öreg itt van mindjárt ez a sör is. Forintos, jó ital, hideg is meg habos is. Olyan, amilyennek lennie kell... A fiatal ellenvetett: - Nyolcvan forintért legyen is. Posztós Bernát szigorúan nézett s ujját emelte: - Éppen ez az, és itt kell rámutatnom, hogy van ok a bizakodásra. Mert igaz ugyan, hogy megsarcolnak valahányónkat a sör árával, de legalább van. Hozzá lehet férni, és ha megkívánja az ember gyereke és pénze is akad rá, hát rendel egyet és belötyök. Mert nézzed, fiam - fordult immáron a svájcisapkás felé -, mire mennél, ha lenne pénzed, de nem kapnál sört, merthogy nincsen? Na? Amaz hallgatott, majd hogy szorongatott helyzetét enyhítse, ekképpen felelt: - Meginnék két-három fröccsöt. - És miért tudnál meginni bizonyos fröccsöket? Mert itt azt is kaphatni. Terül, terülj asztalkám ez az ország, nekem elhihetitek. Reggel is, hogy megyek a boltba, nézem a kirakatot. Tiszta Amerika! Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. - Csak pénz nincs. Az a feneség - így a kocsmáros. - Ezek?! - a fiatal fölfelé bökött. - Mást se tudnak, csak árakat emelni. Magyar ember létemre oda jutottam, hogy ha kérdeznék, hány forint egy kiló kenyér, nem tudnék felelni rá. Máma ennyi, holnap amannyi. A rosseb beléjük fortyogott tovább, mit ér az olyan vezetőség, amelyik csak a népet tudja sanyargatni. Posztós Bernát hosszan ivott, majd fájdalmas képpel mondta: - Ezt sem jól látod, fiam. Gondoljál csak bele, micsoda felelősség árakat emelni. Milyen lelkiismeret-furdalása lehet annak, aki arra kárhoztatott, hogy hivatalból árakat emeljen. A szívem is fáj, ha belegondolok. Mert ugye, egy jó nagy áremelés után hazamegy a miniszter úr, és könnybe lábad a szeme. Kérdezi a felesége, téged meg mi lett? És erre neki be kell vallania, hogy immáron megint csavart egyet a srófon, jól tudván, hogy honfitársainak újfent nehézségeket okozott vele. A hallgatóság immáron csak az öregre figyelt, s meghökkenés és értetlenség honolt az arcokon. - Na a pufók férfi közelebb lépett hősünkhöz —, maga ne azokon kárpálódjon, akik a minisztériumságban vannak, hanem miattunk, akik munkanélkülivé lettünk. - De fiam - Posztós Bernát egészen megvörösödött demokrácia van, törvényesség és piac. Ez pedig fontos, roppant mód fontos. Miért? Példának okáért azért, hogy te, meg a hozzád hasonlók, akik feleslegessé váltak, azért kapják a pénzt, hogy közbe semmit se csinálnak. Nagy eredmény gyerekek, Istenemre, nagy. S ekkor, valami egészen váratlan történt. A kicsi, pufók férfi, merthogy ily erőteljesen a gyengéjére, a fájó pontjára tapintottak, meg azután több korsó sör is hevítette, hirtelen indulattal pofon vágta Posztós Bernátot. - Vén hülye - tette hozzá, és sebes léptekkel kimasírozott. Kicsi döbbenet és csend után a kocsmáros, hogy a feszültséget oldja, erőltetett nevetéssel kérdezte az öreget: - Bernát bácsi, most ehhez mit tud hozzászólni? Az öreg kihúzta magát: - Én, merthogy a mai naptól csak a szépet meg a jót látom, úgy vélem, hogy meg kellene köszönnöm ezt a pofont. Megmondom őszintén, ilyen szép csillagokat, amilyeneket itt az előbb láttam, ez ideig még nyári éjszakán sem volt szerencsém szemrevételezni. Hála és köszönet érte s remegő kézzel a korsót emelte. Varga S. József Törvénytárgy" A Magyar Közlöny 1993/65. számában kormányhatározat jelent meg a lakásgazdálkodásról. Néhány részletét ismertetjük. A határozat értelmében a lakásgazdálkodással kapcsolatos kormányzati feladatok összehangolása céljából úgynevezett tárcaközi bizottság létesül. E bizottság évente jelentést tesz a kormánynak a lakáshelyzetről és a lakásépítés alakulásáról, valamint javaslatokat tesz a szükséges intézkedésre. A határozat által előírt lakásgazdálkodási feladatok, az adó jellegű, valamint a lakáscélú támogatási rendszereket felül kell vizsgálni és át kell alakítani, hogy jobban szolgálják a lakáspolitikai célok elérését; javaslatot kell készíteni az új lakások építésének és vásárlásának kedvezményeire a személyi jövedelemadó rendszerében; meg kell vizsgálni a lakások bérbeadásának kedvezményezési lehetőségét a személyi jövedelemadó rendszerében; kezdeményezni kell a helyi önkormányzat adókivetési jogát a magántulajdonú lakásra, ha nem lakás céljára hasznosítják. További lakásgazdálkodási feladatok: kezdeményezni kell a jelzálog érvényesíthetősége és a jelzálog-hitelezés korszerűsítését törvényi szinten és szociális intézkedéseket kell tenni a bennlakó tulajdonos lakhatására tekintettel ; meg kell teremteni a jelzálogkötvény kibocsátásának feltételeit; meg kell vizsgálni, hogy a lakáshitelezés kockázatát a visszafizetés tekintetében miképpen lehet csökkenteni; a lakáshitelezés kockázatának megosztására - adósok, hitelezők és az állam között - hitelgarancia-intézetet kell létrehozni; a lakásépítési és lakásvásárlási hitelek visszafizetéséhez nyújtott törlesztési támogatás jelenlegi rendszerét a kamat megfizetéséhez nyújtott támogatás váltsa fel. Egyéb tennivalók: a hátralékos hitelek csökkentése érdekében hozzáférhető adósnyilvántartást kell készíteni; a lakásgazdálkodás sikeres átalakításához szükséges társadalmi közmegegyezés céljából a döntések előkészítésébe be kell vonni a lakásügyi érdekképviseleteket; javaslatot kell kidolgozni az önkormányzati lakásvagyon értékesítéséből származó bevételek lakáscélú felhasználásának ösztönzésére, például az elmaradt felújítások pótlásához hitelkedvezmény stb. Végül pedig a lakásépítési programot össze kell kapcsolni a foglalkoztatási politikával. Olajkályha Ritkán látom takarosan felöltözve Hajdinát, de most nagyon kirittyentette magát. Molyirtószag kúszik az orromba, amint avítt öltönyében leszökdécsel mellettem a lépcsőn, majd fertelmes bűzzel pufogtatja tele a levegőt, ahogy indulásra próbálja ösztökélni öreg Opeljét a ház előtt. Ha jól tudom, tizennégy éves ez a kocsi, hangja mint egy kamasz traktoré. Hajdina rém büszke volt rá, amikor annak idején kiselejtezte miatta a még vénebb Skodáját. Azt mondta, egy dízelautó, ami olcsó üzemanyaggal töltekezik, hamar behozza az árát. Magam csak hümmögtem erre, mert Hajdina rendszeresen borral töltekezik, ilyenformán olyan gyakran ül kocsiba, hogy a hamut is mamának mondja, mire a megtérülési ráta érvényes lesz. Ám a szomszéd arca most elszánt, és tekintetéből olyan hideg józanság árad, mint egy adóügyis szakemberéből, amikor a könyvelést vizslatja. - Hová, hová? - hajolok be kíváncsian a kocsi ablakán. - Megyünk vidékre, a Biri nénihez - morogja Hajdina kedvetlenül, amit a név hallatán meg tudok érteni. A szomszéd mindig úgy emlegette falun élő sógornőjét, hogy az a csúf szájú Biri leanya, akinek a szájánál már csak a kemence nagyságú feneke nagyobb. Kerülte is a vele való találkozást. A felesége csak sátoros ünnepekkor bírta rávenni, hogy meglátogassák Biri mamát, a falu hírharangját. - Születésnap? Névnap? - kaján kíváncsisággal kérdem, elképzelve magamban Hajdina ki nem mondott jókívánságait. - Nem. Olajkályha... — veszi suttogóra hangját a szomszéd, ami teljesen fölösleges kocsijának fülrepesztő zakatolása miatt. Hirtelen minden megvilágosodik előttem. No lám! Hajdina is belekerült a HTO hálójába?! Nem is gondoltam volna, hogy a szomszéd is háztartási tüzelőolajjal furikál, már amikor beleül a kocsiba. És most egy rendelet egy csapásra felértékelte az annyira utált vénasszony személyét. Hiszen egy központi fűtéses lakásból mégsem kuncsoroghat be azzal a polgármesteri hivatalba, hogy ő mostan olajkályhákat állít be a szobákba, és jegyet szeretne vételezni. - De hiszen a Biri néni gázzal fűt! Maga mondta a múltkor, hogy lefektették a vezetékeket, és az öregaszszony mennyit siránkozott a bekötés ára miatt. - De ott van neki az istálló. Abba berakhatja azt a büdös masinát - fintorog Hajdina. - Ugyan, minek fűtene egy üres hodályt, amikor nem is tart állatot — akadékoskodom. - Az istálló különben is tűzveszélyes. A hatóság azt nem engedélyezi. - Akkor ott a présház a szőlőben! — vicsorog Hajdina. — Igaz, hogy bor nincs benne, mert a vénasszony eladja előlem, de azt a jegyzőnek nem köteles az orrára kötni. - Nem jó ez így - csóválom a fejem megbotránkozva. - Azt hittem, maga különb egy kicsit, mint az össznépi magyar. Látom én, hogy most mindenki kályha után rohangál. Fél éven belül még a padláson porosodó, lerobbant masinának is csillagászati ára lesz. Az alkatrészeknek, javításoknak, sőt még a bérbeadásnak is az lesz. Minden zugba kályhákat raknak. Mindenki jegyekkel seftel majd. Mint amikor minden rokkant hirtelen autót kezdett vezetni a vámkedvezmény miatt. Vagy amikor kicígölték az országból a félhulla öregeket a valutafejkvóta miatt. Hát nem szégyelli magát?! Képes ezért megkörnyékezni az ősellenségét, a Biri nénit? - Szégyellje magát az állam egy ilyen hülye, joghézagos rendelet miatt... - vágja rá Hajdina mérgesen, rátenyerelve a dudára, amit figyelmeztetésnek szán odafent szöszmötölő feleségének. - A magyar ember, ha lehetőséget lát rá, megkeresi a kibúvókat. Mit gondol, tán minden dízelautó-tulajdonos milliomos, akiken most be lehet seperni az adókülönbözetet? A tüzelőolaj negyedannyiba kerül, mint a gázolaj. - Azt a különbözetet meg elviszi a közúti ellenőrzéskor kiszabott bírság. Meg a HTO miatt tönkrement motor javíttatása. - Ugyan... — legyint a szomszéd. - Az ellenőrzés ritka, nagy pech kell hozzá. Ennek a kocsinak meg úgyis mindegy. Sok kárt ebben már a sósav sem okozhatna. Arról pedig, hogy ezen a mizérián majd néhányan meggazdagodnak, nem én tehetek. A kályha büdös, a pénz szagtalan. A kocsi hallgat, és azzal megy, amivel hajtják. Erre a moralizálásra nincs több érvem. Búcsút intek Hajdinának, amikor nejével együtt kipöfög a ház elől. Keresztény Gabriella GONDOLKODÁS - Ugye milyen jó ötlet ez a tükör? Így a mami nem érzi magát egyedül! 1993. JÚLIUS 6. Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428. Bp. 8. Pf.: 52. Telefon és fax: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Bp., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetésfelvétel: Keretes hirdetés 1087 Budapest Vill., Könyves K. krt. 76., VI. emelet. Telefon: 210-0410/2928,133-7314,113-8484. Apróhirdetés Hírlapkiadó Vállalat, 1085 Budapest Vill., Blaha L. tér 3. Telefon: 138-4300/563. Terjeszti a Magyar Posta és alternatív árusok. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215- 96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 110 Ft, egy évre 1320 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Mai Nap Rt. Nyomtatás: veszhumiQanwmemet. Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950