Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-06 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD A bizakodó Posztós Bernát, elandaroldván jég­hideg sorétól, jámboran a mennyezet­re kémlelt, s elhatározta, hogy ezentúl más szemüvegen át nézi a világot. Mert neki immáron tökéletesen elege van a folytonos sírásból-vívásból, s kiváltképp abból, hogy manapság a többség csak a rosszat, csak az elítélni valót veszi észre, s önmagát emészti. - Ebből elég volt! - dörrent ajkáról a kiáltás. Frici, a kocsmáros meghökkent, ki­csikét hátrébb húzódott, s a katonásan sorakozó üvegek oltalmából kérdez­te: - Miből volt elég, Bernát bácsi? - Abból, hogy feszt panaszkodik a nép. Pediglen mennyi minden van szerte a világban, aminek örülni le­hetne... A fiatalember, aki nagy időket lá­tott, svájcisapkája alól fülelt a szavak­ra, szükségét érezte, hogy közbeszól­jon: - Egyet mondjon, legalább egyet! - Nézzed, fiam­­ korsóját emelte az öreg itt van mindjárt ez a sör is. Forintos, jó ital, hideg is meg habos is. Olyan, amilyennek lennie kell... A fiatal ellenvetett: - Nyolcvan forintért legyen is. Posztós Bernát szigorúan nézett s ujját emelte: - Éppen ez az, és itt kell rámutat­nom, hogy van ok a bizakodásra. Mert igaz ugyan, hogy megsarcolnak vala­­hányónkat a sör árával, de legalább van. Hozzá lehet férni, és ha megkí­vánja az ember gyereke és pénze is akad rá, hát rendel egyet és belötyök­. Mert nézzed, fiam - fordult immáron a svájcisapkás felé -, mire mennél, ha lenne pénzed, de nem kapnál sört, merthogy nincsen? Na? Amaz hallgatott, majd hogy szo­rongatott helyzetét enyhítse, ekkép­pen felelt: - Meginnék két-három fröccsöt. - És miért tudnál meginni bizonyos fröccsöket? Mert itt azt is kaphatni. Terül, terülj asztalkám ez az ország, nekem elhihetitek. Reggel is, hogy megyek a boltba, nézem a kirakatot. Tiszta Amerika! Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. - Csak pénz nincs. Az a feneség - így a kocsmáros. - Ezek?! - a fiatal fölfelé bökött. - Mást se tudnak, csak árakat emelni. Magyar ember létemre oda jutottam, hogy ha kérdeznék, hány forint egy kiló kenyér, nem tudnék felelni rá. Máma ennyi, holnap amannyi. A ros­­seb beléjük­­ fortyogott tovább­­, mit ér az olyan vezetőség, amelyik csak a népet tudja sanyargatni. Posztós Bernát hosszan ivott, majd fájdalmas képpel mondta: - Ezt sem jól látod, fiam. Gondoljál csak bele, micsoda felelősség árakat emelni. Milyen lelkiismeret-furdalá­­sa lehet annak, aki arra kárhoztatott, hogy hivatalból árakat emeljen. A szí­vem is fáj, ha belegondolok. Mert ugye, egy jó nagy áremelés után ha­zamegy a miniszter úr, és könnybe lábad a szeme. Kérdezi a felesége, téged meg mi lett? És erre neki be kell vallania, hogy immáron megint csa­vart egyet a srófon, jól tudván, hogy honfitársainak újfent nehézségeket okozott vele. A hallgatóság immáron csak az öregre figyelt, s meghökkenés és ér­tetlenség honolt az arcokon. - Na­­ a pufók férfi közelebb lépett hősünkhöz —, maga ne azokon kárpá­­lódjon, akik a minisztériumságban vannak, hanem miattunk, akik mun­kanélkülivé lettünk. - De fiam - Posztós Bernát egészen megvörösödött demokrácia van, törvényesség és piac. Ez pedig fontos, roppant mód fontos. Miért? Példának okáért azért, hogy te, meg a hozzád hasonlók, akik feleslegessé váltak, azért kapják a pénzt, hogy közbe sem­mit se csinálnak. Nagy eredmény gyerekek, Istenemre, nagy. S ekkor, valami egészen váratlan történt. A kicsi, pufók férfi, merthogy ily erőteljesen a gyengéjére, a fájó pontjára tapintottak, meg azután több korsó sör is hevítette, hirtelen indulat­tal pofon vágta Posztós Bernátot. - Vén hülye - tette hozzá, és sebes léptekkel kimasírozott. Kicsi döbbenet és csend után a kocs­máros, hogy a feszültséget oldja, eről­tetett nevetéssel kérdezte az öreget: - Bernát bácsi, most ehhez mit tud hozzászólni? Az öreg kihúzta magát: - Én, merthogy a mai naptól csak a szépet meg a jót látom, úgy vélem, hogy meg kellene köszönnöm ezt a pofont. Megmondom őszintén, ilyen szép csillagokat, amilyeneket itt az előbb láttam, ez ideig még nyári éj­szakán sem volt szerencsém szemre­vételezni. Hála és köszönet érte­­ s remegő kézzel a korsót emelte. Varga S. József Törvénytár­g­y"­ A Magyar Közlöny 1993/65. számában kormányhatározat je­lent meg a lakásgazdálkodásról. Néhány részletét ismertetjük. A határozat értelmében a la­kásgazdálkodással kapcsolatos kormányzati feladatok össze­hangolása céljából úgynevezett tárcaközi bizottság létesül. E bi­zottság évente jelentést tesz a kormánynak a lakáshelyzetről és a lakásépítés alakulásáról, valamint javaslatokat tesz a szükséges intézkedésre. A határozat által előírt lakás­gazdálkodási feladatok, az adó jellegű, valamint a lakáscélú tá­mogatási rendszereket felül kell vizsgálni és át kell alakítani, hogy jobban szolgálják a lakás­politikai célok elérését; javasla­tot kell készíteni az új lakások építésének és vásárlásának ked­vezményeire a személyi jövede­lemadó rendszerében; meg kell vizsgálni a lakások bérbeadásá­nak kedvezményezési lehetősé­gét a személyi jövedelemadó rendszerében; kezdeményezni kell a helyi önkormányzat adóki­vetési jogát a magántulajdonú lakásra, ha nem lakás céljára hasznosítják. További lakásgazdálkodási feladatok: kezdeményezni kell a jelzálog érvényesíthetősége és a jelzálog-hitelezés korszerűsíté­sét törvényi szinten és szociális intézkedéseket kell tenni a benn­lakó tulajdonos lakhatására te­kintettel ; meg kell teremteni a jel­zálogkötvény kibocsátásának feltételeit; meg kell vizsgálni, hogy a lakáshitelezés kockáza­tát a visszafizetés tekintetében miképpen lehet csökkenteni; a lakáshitelezés kockázatának megosztására - adósok, hitele­zők és az állam között - hitelga­rancia-intézetet kell létrehozni; a lakásépítési és lakásvásárlási hitelek visszafizetéséhez nyúj­tott törlesztési támogatás jelen­legi rendszerét a kamat megfize­téséhez nyújtott támogatás vált­sa fel. Egyéb tennivalók: a hátralé­kos hitelek csökkentése érdeké­ben hozzáférhető adósnyilván­tartást kell készíteni; a lakásgaz­dálkodás sikeres átalakításához szükséges társadalmi közmeg­egyezés céljából a döntések elő­készítésébe be kell vonni a la­kásügyi érdekképviseleteket; javaslatot kell kidolgozni az ön­­kormányzati lakásvagyon érté­kesítéséből származó bevételek lakáscélú felhasználásának ösz­tönzésére, például az elmaradt felújítások pótlásához hitelked­vezmény stb. Végül pedig a la­kásépítési programot össze kell kapcsolni a foglalkoztatási poli­tikával. Olajkályha Ritkán látom takarosan felöltözve Hajdinát, de most nagyon kirittyentet­te magát. Molyirtószag kúszik az or­romba, amint avítt öltönyében leszök­décsel mellettem a lépcsőn, majd fer­­telmes bűzzel pufogtatja tele a leve­gőt, ahogy indulásra próbálja ösztökélni öreg Opeljét a ház előtt. Ha jól tudom, tizennégy éves ez a kocsi, hangja mint egy kamasz traktoré. Haj­dina rém büszke volt rá, amikor annak idején kiselejtezte miatta a még vé­nebb Skodáját. Azt mondta, egy dízel­autó, ami olcsó üzemanyaggal tölte­­kezik, hamar behozza az árát. Magam csak hümmögtem erre, mert Hajdina rendszeresen borral töltekezik, ilyen­formán olyan gyakran ül kocsiba, hogy a hamut is mamának mondja, mire a megtérülési ráta érvényes lesz. Ám a szomszéd arca most elszánt, és tekintetéből olyan hideg józanság árad, mint egy adóügyis szakem­beréből, amikor a könyvelést vizslat­ja. - Hová, hová? - hajolok be kíván­csian a kocsi ablakán. - Megyünk vidékre, a Biri nénihez - morogja Hajdina kedvetlenül, amit a név hallatán meg tudok érteni. A szomszéd mindig úgy emlegette falun élő sógornőjét, hogy az a csúf szájú Biri leanya, akinek a szájánál már csak a kemence nagyságú feneke nagyobb. Kerülte is a vele való találkozást. A felesége csak sátoros ünnepekkor bír­ta rávenni, hogy meglátogassák Biri mamát, a falu hírharangját. - Születésnap? Névnap? - kaján kí­váncsisággal kérdem, elképzelve ma­gamban Hajdina ki nem mondott jó­kívánságait. - Nem. Olajkályha... — veszi sutto­­góra hangját a szomszéd, ami teljesen fölösleges kocsijának fülrepesztő za­katolása miatt. Hirtelen minden megvilágosodik előttem. No lám! Hajdina is belekerült a HTO hálójába?! Nem is gondoltam volna, hogy a szomszéd is háztartási tüzelőolajjal furikál, már amikor bele­ül a kocsiba. És most egy rendelet egy csapásra felértékelte az annyira utált vénasszony személyét. Hiszen egy központi fűtéses lakásból mégsem kuncsoroghat be azzal a polgármeste­ri hivatalba, hogy ő mostan olajkály­hákat állít be a szobákba, és jegyet szeretne vételezni. - De hiszen a Biri néni gázzal fűt! Maga mondta a múltkor, hogy lefek­tették a vezetékeket, és az öregasz­­szony mennyit siránkozott a bekötés ára miatt. - De ott van neki az istálló. Abba berakhatja azt a büdös masinát - fin­torog Hajdina. - Ugyan, minek fűtene egy üres hodályt, amikor nem is tart állatot — akadékoskodom. - Az istálló külön­ben is tűzveszélyes. A hatóság azt nem engedélyezi. - Akkor ott a présház a szőlőben! — vicsorog Hajdina. — Igaz, hogy bor nincs benne, mert a vénasszony eladja előlem, de azt a jegyzőnek nem köte­les az orrára kötni. - Nem jó ez így - csóválom a fejem megbotránkozva. - Azt hittem, maga különb egy kicsit, mint az össznépi magyar. Látom én, hogy most min­denki kályha után rohangál. Fél éven belül még a padláson porosodó, lerob­bant masinának is csillagászati ára lesz. Az alkatrészeknek, javítások­nak, sőt még a bérbeadásnak is az lesz. Minden zugba kályhákat raknak. Mindenki jegyekkel seftel majd. Mint amikor minden rokkant hirtelen autót kezdett vezetni a vámkedvezmény miatt. Vagy amikor kicígölték az or­szágból a félhulla öregeket a valuta­fejkvóta miatt. Hát nem szégyelli ma­gát?! Képes ezért megkörnyékezni az ősellenségét, a Biri nénit? - Szégyellje magát az állam egy ilyen hülye, joghézagos rendelet mi­att... - vágja rá Hajdina mérgesen, rátenyerelve a dudára, amit figyel­meztetésnek szán odafent szöszmötö­­lő feleségének. - A magyar ember, ha lehetőséget lát rá, megkeresi a kibú­vókat. Mit gondol, tán minden dízel­­autó-tulajdonos milliomos, akiken most be lehet seperni az adókülönbö­zetet? A tüzelőolaj negyedannyiba kerül, mint a gázolaj. - Azt a különbözetet meg elviszi a közúti ellenőrzéskor kiszabott bírság. Meg a HTO miatt tönkrement motor javíttatása. - Ugyan... — legyint a szomszéd. - Az ellenőrzés ritka, nagy pech kell hozzá. Ennek a kocsinak meg úgyis mindegy. Sok kárt ebben már a sósav sem okozhatna. Arról pedig, hogy ezen a mizérián majd néhányan meg­gazdagodnak, nem én tehetek. A kály­ha büdös, a pénz szagtalan. A kocsi hallgat, és azzal megy, amivel hajtják. Erre a moralizálásra nincs több ér­vem. Búcsút intek Hajdinának, ami­kor nejével együtt kipöfög a ház elől. Keresztény Gabriella GONDOLKODÁS - Ugye milyen jó ötlet ez a tükör? Így a mami nem érzi magát egyedül! 1993. JÚLIUS 6. Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428. Bp. 8. Pf.: 52. Telefon és fax: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Bp., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetésfelvétel: Keretes hirdetés 1087 Budapest Vill., Könyves K. krt. 76., VI. emelet. Telefon: 210-0410/2928,133-7314,113-8484. Apróhirdetés Hírlapkiadó Vállalat, 1085 Budapest Vill., Blaha L. tér 3. T­elefon: 138-4300/563. Terjeszti a Magyar Posta és alternatív árusok. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­nál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215- 96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 110 Ft, egy évre 1320 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Mai Nap Rt. Nyomtatás: veszhumiQanwmemet. Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950

Next