Szabad Föld, 1994. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-04 / 1. szám

Mininél minibb ABC V­an egy kis élelmiszerbolt, ahová nemcsak vásárolni járok, hanem felvidulni is. Nem mondhatom meg, hol talál­ható, nem szokás ingyenreklámot csinálni, meg hát a boltosok rossz néven vennék, hogy időnként aka­ratlanul nevetek rajtuk. A vállalkozások korát éljük, s akadnak, akik olyasmihez fognak, amihez úgy értenek, mint a tyúk az ABC-hez. Helyben vagyunk! A kis boltot ugyanis kellő szerénység­gel mini ABC-nek nevezik az új­donsült boltosok, holott még mini­nek sem mondható, nincs talán négy négyzetméter sem. Sebaj, kicsiben kell kezdeni - gondoltam, amikor megpillantot­tam az ABC-s cégtáblát a kis üz­lethelyiségen, amely korábban csak lakásul szolgált Palinak meg Zsuzsinak, a fiatal házaspárnak. Helyénvaló volt az ötlet, hogy húz­nak egy válaszfalat a helyiség kö­zepén, elöl a bolt, hátul a szoba, melyhez tartozik egy mosdó meg egy WC is. A mosdó egyben kony­ha is. Sokat talpalt Zsuzsi, de hiszen volt ideje rá, miután munkanélküli lett. Műszaki rajzoló lévén olyan szép tervrajzot készített, hogy az önkormányzattól ki sem szálltak a változtatás megtekintésére. A körülmények úgy hozták, hogy az üzlet megnyitása után he­tekkel léptem be először oda. Csengő szólalt meg, amint az ajtót nyitottam. Abban a pillanatban előjött Zsuzsi. Meglepődtem, mert nem fehér köpeny volt rajta, ahogy illett volna, hanem fekete ruha fe­hér csipkegallérral. Hová készül, Zsuzsika? - kér­deztem, miután ismertem a fiatal házaspárt, sőt a postaládámban megtaláltam a cirkalmas betűkkel rótt sorokat arról, hogy Zsuzsi és Pali ABC-t nyit a szomszéd utcá­ban. - Ilyenkor színházba? - kérde­zett vissza Zsuzsi. - A vásárlók tiszteletére öltöztem fel. Mosolyogtam, vagy vigyorog­tam? Nem láttam magam a tükör­ben. De attól fogva a kíváncsiság is kergetett, hetenként legalább kétszer megfordultam a mininél minibb ABC-ben. Támogassuk a fiatal kezdő vállalkozókat! Meg ar­ra is kíváncsi az ember, miből lesz, hogyan lesz a cserebogár. Hát egyelőre a két vállalkozó in­kább csodabogár, mint cserebo­gár. Az még hagyján, hogy a bolt ellátottsága enyhén szólva gyér. Egy türelmes, megértő vásárló azt mondja magában: eszi, nem eszi, nem kap mást. Megtörtént, hogy kenyér helyett kaptam kétszersül­­tet. Cukor helyett szaharint, Rama helyett... nos, négy doboz Rama is sorakozott a polcon, amikor kér­tem belőle egyet. - Azt nem lehet! - mondta Pali, aki éppen soros volt a kiszolgálás­ban. -De hát van négy is! - erősköd­­tem a polcra mutatva. - Sajnos, akkor sem lehet! -Hogyhogy? Nem értem. El van adva? - Nem. Tetszik tudni, ha Zsuzsi megéhezik, mindig felbont egyet, és megkeni a zsemléjét, de elfelej­ti, hogy melyiket nyitotta ki. Már mind meg van kezdve. Pali egyébként közvetlenül so­sem panaszkodott Zsuzsira. Ma­gam is inkább mulattam azon, amin esetleg más bosszankodott volna. Amikor egyszer nézeget­tem a pult üvegfala mögötti árut, Zsuzsi egyszerűen rám sem he­derített, fogott egy seprűt és egy nedves rongyot, a linóleumot kezdte feltörülni körülöttem. - Mi az, csak nem zár be ilyen korán délután? - Ne tessék félni, csak nyugod­tan tessék válogatni! - mutatott az üveg mögöt lévő összesen két szál kolbászra. Máskor tanúja voltam, amint Pa­li kiszólt a hátsó helyiségből: - Te, Zsuzsi, elsóztad a rántottámat! - Hallgass, tudod, hogy vannak a boltban. - Mi az, megsértettelek? Zsuzsival együtt elnevettük ma­gunkat, mert az imént egy kiló sót akartam vásárolni, de azt a vá­laszt kaptam, hogy elfogyott. Zsu­zsi nem jött zavarba, beszaladt a férjéhez, és egy átlátszó papírban hozott egy maréknyi sót. - Vacsorára elég lesz - mondta, majd hátraszólt a férjének. - Siess már, elkésel a munkából. Pali valamit morgott, nyikorga­­tott valami szekrényajtót, aztán fe­hér gatyában megjelent az ajtó­ban. - Hová tetted a nadrágom? - kérdezte. Nem tudom, hol találták meg a nadrágot. Tény, ami tény, hogy Palin később jól szabott új farmert láttam. Mégiscsak megy a bolt. Kóródi József Az alábbiakban folytatjuk a munkavédelmi törvény né­hány részletének ismertetését. A munkáltatók és a munka­­vállalók kötelességeiről és jo­gairól szóló rész egyebek kö­zött így szól: a munkáltató kö­teles a munkabiztonsági szak­­tevékenység ellátására megfelelő képesítésű sze­mélyt biztosítani; a szükséges utasításokat kellő időben a munkavállalónak megadni; rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmé­nyek megfelelnek-e a munka­­védelmi követelményeknek; új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal az új tudni­valókat. Az előírt ismeretek megszerzéséig a munkavállaó önállóan nem foglalkoztatha­tó. A munkavállaló csak a biz­tonságos munkavégzésre al­kalmas állapotban végezhet munkát, és így különösen kö­teles­ a munkaeszköz bizton­ságos állapotáról meggyőződ­ni, azt rendeltetésének megfe­lelően használni, a karbantar­tási munkákat is elvégezni; az egyéni védőeszközt rendelte­tésének megfelelően használ­ni és tisztítani; a munkavég­zéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ru­házatot viselni; a munkaterüle­ten a fegyelmet, a rendet és a tisztaságot megtartani; a szük­séges ismereteket elsajátítani, azokat a munkavégzés során alkalmazni; a veszélyt jelentő rendellenességet megszüntet­ni vagy erre utasítást kérni; a balesetet, sérülést, rosszullé­­tet azonnal jelenteni. A munkavállalót nem érheti hátrány a biztonságos munka­végzés követelményeiért tör­ténő fellépéséért, illetve a munkáltató vélt mulasztása miatt jóhiszeműen tett bejelen­tésért; a munkavállaló jogosult megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és sú­lyosan veszélyeztetné, vagy ha másoknál idézne elő ilyen hely­zeteket. A munkabalesetet és a fog­lalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. A baleset okait fel kell tárni, és ezeket meg kell szüntetni. A sérült, illetőleg a balesetet ész­lelő személy köteles a balese­tet a munkát közvetlenül irá­nyító személynek azonnal je­lenteni. A törvény szól a munkavé­delmi érdekképviseletről és ér­dekegyeztetésről is. "törvénytár " " Séta Csupor Lőrinc kinyitotta a szemét, felriasztotta a kakaskukorékolás. S amint előbbi, szép álma tovarebbent, menten meg is komorult, mert hogy boltba kell menni. Ritkán esik meg vele az elszontyolodás, de most mégis megkörnyékezte, persze hogy meg, amikor odakint, mint hatalmas pap­lan, hó fedi az udvart, az utcát, s már az este megmondta, a csillagokat s a fénylő­ Holdat szemlélve, hogy reg­gelre veszettül hideg lesz. S most hagyja itt ágyának puha, meleg ölét, s törtessen ropogó hótorlaszokon át, hogy reggelire asztalon legyen a friss kenyér, a zsömle meg a kakaó? Nem, Csupor Lő­rinc fektében a fejét rázta, s lendületes mozdulattal ne­met intett. Az asszony is mocorgott, köhintett, s álomtól ittasan, de azért parancsolón szólt: - Kiflit is hozzál. Tízet. Délre má­kos guba lesz. - Nem! - erőteljesen hangzott a tiltakozás. Az asszony sietősen felkattintotta az olvasólámpát, férjét kémlelte, s úgy kérdezte: - Téged meg mi lett? Nem akarsz a boltba menni? - Nem - hangzott ismét a szó, s hősünk, hogy elhatározását mutassa, állig húzta a paplant. Az asszony hüledezett, nagy sze­meket meresztett, s ekképp összegez­te véleményét: - Mindig tudtam, hogy nem szá­míthatok rád. A férfi megszeppent, s lelkiismeret­­furdalás gyötörte. Igen, mert ő érző lélek, igyekszik minden cselekedetére bensőjéből fakadó magyarázatot adni, s töredelmesen belátja, hogy ez a vi­selkedés nem szép tőle. Elvégre ön­ként vállalta a boltba járás tisztét, lel­kiismereti megfontolásból, mert az utcákat járva éppen elégszer találko­zott szatyrokkal, kosarakkal felszerel­kezett asszonyokkal, akiknek a sze­méből keserűség és lemondás áradt, s terhüktől hajlott háttal, elnehezült léptekkel haladtak. Csupor Lőrinc ezt mélységesen elítélte, magában az is­meretlen férfiakat szidta, korholta őket lustaságukért, tunyaságukért s azért az önző szemléletért, aminek, úgymond, folyományaként az asszo­nyok voltak kénytelenek roskadozni nyílt színen, boltból cipelt terheik alatt. Ezért vállalta a bevásárlást, hogy az ő asszonyát hasonló, sanyar­gatott helyzetben senki se lássa. S ha nagy néha megkörnyékezte a kisör­dög, példának okáért lustaság képé­ben, nem kellett mást tennie, mint feleleveníteni magában a fenti képet, s máris úgy száguldott a bolt felé, mintha puskából lőtték volna ki. S íme, most újra markában tartja a kis­ördög, az ölelő, a simogató paplan ábrázatában. - Szóval nem mész? - néz asszonya újfent szomorúan.­­ - Nem. -- Jól van, Csupor Lőrinc, jól, meg van jegyezve. Az asszony már-már sírós k^^^ kipenderült ágyából, konyhába kullo­gott, s ott zörgött holmi edények)' kitartón. S ezek a hangok, neszezései szinte testi fájdalmat okoztak hősünk­nek, s megannyi maga volt a kimon­datlan intés, figyelmeztetés, hogy Lő­­rinc, hol van a lelkiismereted? Ámde a lelkiismeret odahagyta Csupor Lő­­rincet ezen a reggeli órán, konokul tartotta magát előbbi kijelentéséhez, s noha felkelt, fel is öltözött, de nem a boltba, hanem a szobájába indult, s ott piszmogott, ott matatott hosszasan... Ámde, mert hogy érző lélek, idő múl­tán ellenállhatatlanul felülkerekedett benne jobbik énje, gyorsan öltözköd­ni kezdett, végezetül nagykabátot öl­tött, fejébe ósdi kucsmát nyomott, s hogy mentős nagyobb legyen a meg­lepetés, óvatos ajtónyitással kikém­lelt az előszobába. S nicsak, ni, mit nem lát Csupor Lőrinc. Hasonlókép­pen résnyire van nyitva közös szobá­juk ajtaja, s azon át leskelődik kifelé az asszony, feldúlt arcával. Tekinte­tük menten találkozik, szemüket egy­máséba fúrják, s mintha egyazon kéz munkálkodna, oly egyszerre tárultak ki a szobaajtók. - Hááát te? - csodálkozott Csupor Lő­rinc, nagykabátos feleségét látva. - Sétálok. Elmegyek, járok egyet, hogy megnyugodjak. Még hogy nem megy a boltba - durcás tekintetet ve­tett férjére -, és te? - vonta fel szem­öldökét az asszony. - Hová mész, ha szabad kérdeznem. - Járok egyet. Nagyon egészséges a reggeli séta. Tudod mit - lelkesült hősünk -, menjünk együtt. - Jó - az asszony hevesen bólintott, s arcáról menten tovatűnt a harag pírja -, az jó lesz. Menjünk együtt. Midőn a kiskaput kulcsra zárták, a férfi az asszony kezéért nyúlt, s úgy haladtak tovább. Egyenest a közeli bolt felé. Varga S. József 1994. JANUÁR 4. SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428. Bp., 8. Pf.: 52. Telefon és fax: 133-6794. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Bp., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Hirdetésfelvétel: Keretes hirdetés 1087 Budapest Vill., Könyves K. krt. 76., VI. emelet. Telefon: 113-8484,210-0410/1341,133-7314. Apróhirdetés Hírlapkiadó Vállalat, 1085 Budapest Vill., Blaha L. tér 3. Telefon: 138-4300/2379. Terjeszti a Magyar Posta és alternatív árusok. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatal­nál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215- 96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 125 Ft, egy évre 1500 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Mai Nap Rt. Nyomtatás: vesprémiQ­inomcmrt Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950

Next