Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-05 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD 1994. JÚLIUS 5. Bor Meggyűlölte azt a birtokot. Pedig annak idején szerette, oda volt érte, egyenesen imádta. Igen, mert nagy­szerű dolog volt szép időben, lenge tavaszon, bársonyos nyárban, aranyló őszben odamenni, férjével kettesben lenni, ténykedni, a maguk igényéhez igazítani a sorjázó, dús lombú tőké­ket, azután a földből, általuk gomba­mód kinövesztett tanyát, a kicsi hajlé­kot, a hűs pincét és a nekik növő gyü­mölcsfákat. De ez elmúlt, fájdalom, régen odalett, s keserves sorsáért a szőlőt okolja konokul az asszony. Pontosabban a szőlő levét, amit hek­tószám őriztek, hasas hordókba zárva, sejtelmes világú pincéjükben. A kez­detek kezdetén a bor miatt sem volt baj, a férje mértékkel és csak annyit ivott, hogy szódával hígítva csillapít­sa szomját, nem többet. Ámde idő múltán - ahogy a velük lakó Papa szokta mondogatni -, belé gabalyo- dott a boritalba, mint a macska a fo­nalba. És megváltozott, mintha kicse­rélték volna - rossz irányba. Ivott nyíltan, ivott lopva, ivott magában, ivott cimborákkal, ivott nappal, ivott éjszaka. Az asszony immáron érzi, hogy ha a párja nem, hát neki kell lépnie, cse­lekedni, tenni a közéjük álló, ellensé­geskedést, háborúságot szító bor elle­nében. Igazából akkor telt be az a bizonyos pohár, amikor a férje a szo­bában patkányokat látott egerekkel vegyesen, s mindenféle lepkéket űzött a ház üres levegőjében. S még hogy patkányok, egerek, lepkék, de a múlt hét óta úgymond, bekerült a kép­be a mennyország is. A férje egy reg­geli órán asszonyára nézett, nyitott, kikerekült szemmel, s közölte, hogy ő e pillanatban a mennyországban van, látja a teremtő Istent, amott angyalok kara fújja a harsonát, lilás fények vil- lódznak, s arrább, a harsogóan zöld füvön fekete kutyák kergetőznek. „Látom rég elhalt apámat. Ott ül egy karszékben, és a mennyországban ő az őrgróf. Egy igazi őrgróf az apám, és azt mondja, hogy majd én is mellé­je kerülök, már megcsinálta a helye­met és majd én leszek az al-őrgróf.” Huh, jajdult az asszony, s töményen érezte a rájuk leselkedő veszélyt. Mert mi lesz ebből, ha minden to­vábbra is így marad? Még jó a rossz­ban, hogy férje nem kocsmázik világ csúfjára, mert kimaradni sohasem maradt ki, a szőlőből is időben meg­tért, többnyire vacsorára, de mit lehe­tett már kezdeni vele, amikor tántor­gott, mintha láthatatlan kezek lökdös­ték volna, ajkáról érthetetlen szavak peregtek és piros erek fedték amúgy nagyon szép szemét. Mit kellene tenni? Az asszony a múltkoriban kicseréltette a zárat a ta­nyaajtón, a pince bejáratára pedig, amit sohasem zártak, öklömnyi biz­tonsági lakatot szereltetett, de rövid idő múltán bebizonyosodott, buzgól- kodása, férjét mentő cselekedetei hiá- bavalóak, az új zárat is ki lehet nyitni tolvajkulccsal, a lakatot pedig lefűré­szelni vasfűrésszel. Hát így. S ebben a vészterhes időben, mint a kinyilat­koztatás, úgy hatott az asszonyra a falujukból elszármazott, ám de most mégis visszatérő, volt ismerős kérdé­se:- Bözsike, úgy vennék egy szép kis birtokot. Mint a tiétek, nekem az tet­szik mind közül a legjobban. Bözsike, adjátok el, megfizetem, akármennyit is kértek. így esett azután, hogy hamarost el­adódott az a birtok, s szőlő, a tanya, a pince, de még a hordók is, az asszony által oly nagyon meggyűlölt tartal­mukkal együtt. S hiába tiltakozott a férfi, szava falra hányt borsó volt csu­pán s ellenkezése, tiltakozása porba hullt asszonyának sziklaszilárd elha­tározásába ütközve. Az asszony most, a szőlőtlenséget követő első estén jót főzött, tejfölös csirkepaprikást galuskával, hogy ha majd a férje megtér a munkából, örül­jön neki, hogy egyen, egyen és egyen, hogy erősödjék, hogy külsejében is mielőbb régi önmaga legyen. S az asszony azt is hitte, hogy most más­képpen érkezik az ura, mint a gyalázat korában. Csattant az utcai kapu. „Ez ivott”, döbbent meg az asszony, mert az ajtó csattanása mindig egyenes következ­ménye volt a részegségnek. Jött is a férfi befelé, botladozva, sete-sután, morgott, dadogott valamit, s lerogyott a konyhai heverőre.- Ittál?- Öhöm - ennyi volt a felelet.- Az Isten áldjon meg, hol ittál? Se szőlő, se bor, se pince.- A kocsmában - bökkent amaz, s hamarost felhangzott sziszegő, fújta­tó horkolása. Az asszony kezét tördelve töpren­gett: mit tudjon tenni a kocsmával, az ilyen-olyan kimérésekkel szemben? Egyáltalán, létezik erő, hatalom, ame­lyik győzedelmeskedni tud ellenük­ben?- Kell hogy legyen - sóhajtott az asszony s konokul, akaratos arccal töprengett tovább. Varga S. József TÖRVÉNYTÁR g g A Magyar Közlöny 1994/44. számában megjelent az 1994. évi XLI. törvény a gázszolgálta­tásról. Néhány részletét ismer­tetjük. Az általános rész egyebek között így szól: a gázszolgálta­tást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a környezet és a természet vé­delmének érvényesülével kell végezni. Külön fejezet szól a törvény­ben a Magyar Energia Hivatal­ról, amely figyelemmel kíséri a fogyasztók érdekeit érintő kér­déseket is, kidolgozza a fo­gyasztóvédelemre vonatkozó részletes szabályokat, kivizs­gálja a fogyasztói panaszokat, együttműködik a fogyasztók ér­dek-képviseleti szervezeteivel, információkat ad a fogyasztói érdekekkel kapcsolatban. A gázszolgáltatás és a gázér­tékesítés engedélyhez kötött tevékenység. A gázszolgálta­tók csak szabványban megha­tározott minőségű, szagosított gázt szolgáltathatnak. A fogyasztóként jelentkezők a gáz hatósági árával nem fe­dezett fejlesztési költségekre külön hálózatfejlesztési hozzá­járulást kötelesek a gázszol­gáltatónak fizetni. A csatlakozóvezeték és a fo­gyasztói berendezés megépí­tése az ingatlantulajdonos köte­lessége. Gázfogyasztó készü­lék csak a műszaki előírásoknak megfelelő égéstermék-elvezető rendszerhez csatlakoztatható. A gázszolgáltató által felül­vizsgált kiviteli terv szerint elké­szített gázszerelést a gázszol­gáltató az üzembe helyezés előtt köteles díjmentesen ellenőrizni és minősíteni. Az üzembe helyező az üzem­be helyezés alkalmával köteles a fogyasztóval a csatlakozó- vezeték és a fogyasztói beren­dezés szakszerű használatát és a fogyasztó kötelezettségét ismertetni. A csatlakozóvezeték és a fo­gyasztói berendezés, vala­mint, a gázkészülékhez kap­csolódó égéstermék-elvezető rendszer üzemképes és biz­tonságos állapotban tartása az ingatlan tulajdonosának, illet­ve használójának feladata. A veszélyhelyzet észlelését a gázszolgáltatónak azonnal be kell jelenteni. A lakossági fogyasztó gáz­mérőjének felszerelése, kar­bantartása és időszakos újra­hitelesítése a gázszolgáltató feladata. Az esedékes díjfizeté­si kötezettség nem teljesítése esetén a gázszolgáltató a szol­gáltatást szüneteltetheti. Tihany: szépsége éltető erő laraová lett a tihanyi visszhang, _ I ami a templomdombon ej- _TU tette ámulatba annak ide­jén a szenzációra éhes látogatókat? Mi történt a Belső-tó közelében díszlő levendulamezővel, amit Euró­pa egyik legimertebb illóolajterme­lő színhelyeként emlegettek? Sikerül-e megmenteni a tihanyi apátsági templomot, amelynek te­tőszerkezete már nem bírta az év­százados viharokat? (Mert a kor­hadt gerendák csereberéje már nem vezetett eredményre és teljes tetőzetcserére volt szükség.) Kivirágzik-e a tihanyi halászbo­kor, aminek jégvermei még né­hány évvel ezelőtt ott sorakoztak a félsziget alsó fokán, ahol az egy­kori nagy fogások, a gardajárások már csak az öregek emlékezeté­ben élnek? Kérdések, amelyekre választ keresünk. A visszhang áldozatául esettan­nak a természetes átalakulásnak, amit részben az ember, másrészt maga a természet teremtett. A templomtérről ötven évvel ezelőtt még kilátás nyílt az egykori vonu­latra, ami falként fogta fel és adta vissza a sziklafalba vájt barlangla­kások irányába szálló kiáltást. A kopár domboldalt azóta élő nö­vénytakaró fedte be, és a fák el­nyelik az egykori szenzációt, a visszhangot. A levendulamező - amit a tiha­nyi apátság kertészei telepítettek - szerencsére nem tűnt el végképp. Megmenthető és varázslatos vonzereje maradhat a balatoni táj­nak, Tihanynak. Megmentésére összefogott egy csapat termé­szetvédő, és megalakult a Tihanyi Levendula Kör, amelynek toborzó plakátját a helyi ABC-bolt kirakatá­ban fedezte föl e sorok írója. A tihanyi természetvédők hely­színi szemlére mozgósítottak. El­ső pillanatra vádoló a látogató vé­leménye. Nem érti, miért hagytuk pusztulni azt az értékes és szép levendulamezőt, ami illatával és gyógyító olajával egyszerre szol­gálta a szépre és a gyógyulásra várókat?... Aztán enyhül a keserű­ség, mikor kiderül, hogy a leven­dula nemcsak hasznos, hanem egyben szívós és igénytelen nö­vény is. Bokrai ugyan megritkul­tak, de élnek, virágoznak. Úgy hírlik - és higgyünk benne -, hogy hamarosan felújul a tihanyi levendulamező. Nyitva a templom ajtaja, látoga­tókat fogad az Árpád-házi királyok egykori temetkezőhelye, az al­templom, és kattognak a fényké­pezőgépek a felújított felső szint, a mai templom padsorai között. El­hárult a veszély, új a tetőszerke­zet, és csodálatosan szép, ép szobrok, festmények beszélnek az elmúlt századok alkotóiról, akik Tihanyban írták be nevüket a mű­vészettörténetbe. Történelmi em­lékhely áll itt, amit ez a templom és ez a félsziget őriz. Képzőművészeti kiállítás a tiha­nyi apátság épületének galériájá­ban. Molnár C. Pál alkotásainak színe-javát szemlélhetjük. A festő életre kelti a huszadik század első felének látásmódját, képei egy­szerre árasztanak nyugalmat és színekben gazdag szépséget. Szemlélőként olyan élmény­anyaggal távozhat az ember erről a kiállításról, ami Tihany múltját idézi és erősíti a hitet, hogy a szép­ség éltető erő... Néhány esztendővel ezelőtt a halászatról és a halászokról be­szélgettünk Pálfy Gyulával, a tiha­nyi halászbokor egykori mesteré­vel, aki arról emlékezett, hogy mi­lyen is volt az az idő, amikor ő a hegy tetejéről irányította a vízre szálló hajókat, s hogy a Balaton kútjaként emlegetett mély vízből mikor indultak és merre húztak a gardarajok. Ha jöttek, feketéllett a víz. A halászok ezekből a gazdag fogásokból töltötték fel hallal jég­vermeiket, hogy aztán nyáron is legyen csemegéjük a Balatonon vendégeskedőknek. Pálfy Gyula végképp elhagyd halászbokrot, és a nádfedelű jég­vermek helyén ma a Klub Tihany nevű nemzetközi vállalkozás üdü­lőházai és sportlétesítményei so­rakoznak. A part mentén a halász­hajókat habfehér vitorlások váltot­ták fel és sporthorgászok vetik ki horgaikat. Am a garda nem hp'^' rájuk. mm —* /-Tjegváltozott a világ. lVJ tyúk telepedtek meg a nádas partrészeken ahonnan hamarosan emberkéz be húzódva a horgásztanyákat le­pik el. Koldulnak és a horgászok csalieleségéből csemegéznek. Holott a természet gondoskodik a tó madarairól. Vajon ellustultak a mai hattyúk? Pedig ebben az esz­tendőben a partvédő sziklák kö­zötti sekély vízben annyi az apró-^ hal-küsz-, amennyit régen láttak ! a horgászok... Dancs József SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428. Bp., 8. Pf.:52. Telefon és fax: 133-6794. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Bp., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Hirdetésfelvétel: Keretes hirdetés 1087 Budapest Vili., Könyves K. krt. 76., VI. emelet. Telefon: 113-8484, 210-0410/1341,133-7314. Apróhirdetés Hírlapkiadó Vállalat, 1085 Budapest Vili., Blaha L. tér 3. Telefon: 138-4300/2379. Terjeszti: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok, valamint az ERALL és az EXTRA-HIR Rt.-k: előfizetésben a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítők­nél, valamint a Hírlapelőfizetési Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 125 Ft. egy évre 1500 Ft. Beküldött kéziratot nem.őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Mai Nap Rt. Nyomtatás: veszprémi^ntomm rt Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950

Next

/
Thumbnails
Contents