Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-05 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Bor Meggyűlölte azt a birtokot. Pedig annak idején szerette, oda volt érte, egyenesen imádta. Igen, mert nagyszerű dolog volt szép időben, lenge tavaszon, bársonyos nyárban, aranyló őszben odamenni, férjével kettesben lenni, ténykedni, a maguk igényéhez igazítani a sorjázó, dús lombú tőkéket, azután a földből, általuk gombamód kinövesztett tanyát, a kicsi hajlékot, a hűs pincét és a nekik növő gyümölcsfákat. De ez elmúlt, fájdalom, régen odalett, s keserves sorsáért a szőlőt okolja konokul az asszony. Pontosabban a szőlő levét, amit hektószám őriztek, hasas hordókba zárva, sejtelmes világú pincéjükben. A kezdetek kezdetén a bor miatt sem volt baj, a férje mértékkel és csak annyit ivott, hogy szódával hígítva csillapítsa szomját, nem többet. Ámde idő múltán - ahogy a velük lakó Papa szokta mondogatni -, bele gabalyodott a boritalba, mint a macska a fonalba. És megváltozott, mintha kicserélték volna rossz irányba. Ivott nyíltan, ivott lopva, ivott magában, ivott cimborákkal, ivott nappal, ivott éjszaka. Az asszony immáron érzi, hogy ha a párja nem, hát neki kell lépnie, cselekedni, tenni a közéjük álló, ellenségeskedést, háborúságot szító bor ellenében. Igazából akkor telt be az a bizonyos pohár, amikor a férje a szobában patkányokat látott egerekkel vegyesen, s mindenféle lepkéket űzött a ház üres levegőjében. S még hogy patkányok, egerek, lepkék, de a múlt hét óta úgymond, bekerült a képbe a mennyország is. A férje egy reggeli órán asszonyára nézett, nyitott, kikerekült szemmel, s közölte, hogy ő e pillanatban a mennyországban van, látja a teremtő Istent, amott angyalok kara fújja a harsonát, lilás fények villódznak, s arrább, a harsogóan zöld füvön fekete kutyák kergetőznek. „Látom rég elhalt apámat. Ott ül egy karszékben, és a mennyországban ő az őrgróf. Egy igazi őrgróf az apám, és azt mondja, hogy majd én is melléje kerülök, már megcsinálta a helyemet és majd én leszek az al őrgróf.” Huh, jajdult az asszony, s töményen érezte a rájuk leselkedő veszélyt. Mert mi lesz ebből, ha minden továbbra is így marad? Még jó a rosszban, hogy férje nem kocsmázik világ csúfjára, mert kimaradni sohasem maradt ki, a szőlőből is időben megtért, többnyire vacsorára, de mit lehetett már kezdeni vele, amikor tántorgott, mintha láthatatlan kezek lökdösték volna, ajkáról érthetetlen szavak peregtek és piros erek fedték amúgy nagyon szép szemét. Mit kellene tenni? Az asszony a múltkoriban kicseréltette a zárat a tanyaajtón, a pince bejáratára pedig, amit sohasem zártak, öklömnyi biztonsági lakatot szereltetett, de rövid idő múltán bebizonyosodott, buzgólkodása, férjét mentő cselekedetei hiábavalóak, az új zárat is ki lehet nyitni tolvajkulccsal, a lakatot pedig lefűrészelni vasfűrésszel. Hát így. S ebben a vészterhes időben, mint a kinyilatkoztatás, úgy hatott az asszonyra a falujukból elszármazott, ám de most mégis visszatérő, volt ismerős kérdése: - Bözsike, úgy vennék egy szép kis birtokot. Mint a tiétek, nekem az tetszik mind közül a legjobban. Bözsike, adjátok el, megfizetem, akármennyit is kértek, így esett azután, hogy hamarost eladódott az a birtok, s szőlő, a tanya, a pince, de még a hordók is, az asszony által oly nagyon meggyűlölt tartalmakkal együtt. S hiába tiltakozott a férfi, szava falra hányt borsó volt csupán s ellenkezése, tiltakozása porba hullt asszonyának sziklaszilárd elhatározásába ütközve. Az asszony most, a szőlőtlenséget követő első estén jót főzött, tejfölös csirkepaprikást galuskával, hogy ha majd a férje megtér a munkából, örüljön neki, hogy egyen, egyen és egyen, hogy erősödjék, hogy külsejében is mielőbb régi önmaga legyen. S az asszony azt is hitte, hogy most másképpen érkezik az ura, mint a gyalázat korában. Csattant az utcai kapu. „Ez ivott”, döbbent meg az asszony, mert az ajtó csattanása mindig egyenes következménye volt a részegségnek. Jött is a férfi befelé, botladozva, sete-sután, morgott, dadogott valamit, s lerogyott a konyhai heverőre. - Ittál? - Öhöm - ennyi volt a felelet. - Az Isten áldjon meg, hol ittál? Se szőlő, se bor, se pince. - A kocsmában - bökkent amaz, s hamarost felhangzott sziszegő, fújtató horkolása. Az asszony kezét tördelve töprengett: mit tudjon tenni a kocsmával, az ilyen-olyan kimérésekkel szemben? Egyáltalán, létezik erő, hatalom, amelyik győzedelmeskedni tud ellenükben? - Kell hogy legyen - sóhajtott az asszony s konokul, akaratos arccal töprengett tovább. Varga S. József TÖRVÉNYTÁRG . A Magyar Közlöny 1994/44. számában megjelent az 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról. Néhány részletét ismertetjük. Az általános rész egyebek között így szól: a gázszolgáltatást az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonság, valamint a környezet és a természet védelmének érvényesülével kell végezni. Külön fejezet szól a törvényben a Magyar Energia Hivatalról, amely figyelemmel kíséri a fogyasztók érdekeit érintő kérdéseket is, kidolgozza a fogyasztóvédelemre vonatkozó részletes szabályokat, kivizsgálja a fogyasztói panaszokat, együttműködik a fogyasztók érdek-képviseleti szervezeteivel, információkat ad a fogyasztói érdekekkel kapcsolatban. A gázszolgáltatás és a gázértékesítés engedélyhez kötött tevékenység. A gázszolgáltatók csak szabványban meghatározott minőségű, szagosított gázt szolgáltathatnak. A fogyasztóként jelentkezők a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre külön hálózatfejlesztési hozzájárulást kötelesek a gázszolgáltatónak fizetni. A csatlakozóvezeték és a fogyasztói berendezés megépítése az ingatlantulajdonos kötelessége. Gázfogyasztó készülék csak a műszaki előírásoknak megfelelő égéstermék-elvezető rendszerhez csatlakoztatható. A gázszolgáltató által felülvizsgált kiviteli terv szerint elkészített gázszerelést a gázszolgáltató az üzembe helyezés előtt köteles díjmentesen ellenőrizni és minősíteni. Az üzembe helyező az üzembe helyezés alkalmával köteles a fogyasztóval a csatlakozóvezeték és a fogyasztói berendezés szakszerű használatát és a fogyasztó kötelezettségét ismertetni. A csatlakozóvezeték és a fogyasztói berendezés, valamint, a gázkészülékhez kapcsolódó égéstermék-elvezető rendszer üzemképes és biztonságos állapotban tartása az ingatlan tulajdonosának, illetve használójának feladata. A veszélyhelyzet észlelését a gázszolgáltatónak azonnal be kell jelenteni. A lakossági fogyasztó gázmérőjének felszerelése, karbantartása és időszakos újrahitelesítése a gázszolgáltató feladata. Az esedékes díjfizetési kötezettség nem teljesítése esetén a gázszolgáltató a szolgáltatást szüneteltetheti. 1994. JÚLIUS 5. Tihany: szépsége éltető erő laraává lett a tihanyi visszhang, és ami a templomdombon es_TU tette ámulatba annak idején a szenzációra éhes látogatókat? Mi történt a Belső-tó közelében díszlő levendulamezővel, amit Európa egyik legimertebb illóolajtermelő színhelyeként emlegettek? Sikerül-e megmenteni a tihanyi apátsági templomot, amelynek tetőszerkezete már nem bírta az évszázados viharokat? (Mert a korhadt gerendák csereberéje már nem vezetett eredményre és teljes tetőzetcserére volt szükség.) Kivirágzik-e a tihanyi halászbokor, aminek jégvermei még néhány évvel ezelőtt ott sorakoztak a félsziget alsó fokán, ahol az egykori nagy fogások, a gazdajárások már csak az öregek emlékezetében élnek? Kérdések, amelyekre választ keresünk. A visszhang áldozatául esett annak a természetes átalakulásnak, amit részben az ember, másrészt maga a természet teremtett. A templomtérről ötven évvel ezelőtt még kilátás nyílt az egykori vonulatra, ami falként fogta fel és adta vissza a sziklafalba vájt barlanglakások irányába szálló kiáltást. A kopár domboldalt azóta élő növénytakaró fedte be, és a fák elnyelik az egykori szenzációt, a visszhangot. A levendulamező - amit a tihanyi apátság kertészei telepítettek - szerencsére nem tűnt el végképp. Megmenthető és varázslatos vonzereje maradhat a balatoni tájnak, Tihanynak. Megmentésére összefogott egy csapat természetvédő, és megalakult a Tihanyi Levendula Kör, amelynek toborzó plakátját a helyi ABC-bolt kirakatában fedezte föl e sorok írója. A tihanyi természetvédők helyszíni szemlére mozgósítottak. Első pillanatra vádoló a látogató véleménye. Nem érti, miért hagytuk pusztulni azt az értékes és szép levendulamezőt, ami illatával és gyógyító olajával egyszerre szolgálta a szépre és a gyógyulásra várókat?... Aztán enyhül a keserűség, mikor kiderül, hogy a levendula nemcsak hasznos, hanem egyben szívós és igénytelen növény is. Bokrai ugyan megritkultak, de élnek, virágoznak. Úgy hírlik - és higgyünk benne -, hogy hamarosan felújul a tihanyi levendulamező. Nyitva a templom ajtaja, látogatókat fogad az Árpád-házi királyok egykori temetkezőhelye, az altemplom, és kattognak a fényképezőgépek a felújított felső szint, a mai templom padsorai között. Elhárult a veszély, új a tetőszerkezet, és csodálatosan szép, ép szobrok, festmények beszélnek az elmúlt századok alkotóiról, akik Tihanyban írták be nevüket a művészettörténetbe. Történelmi emlékhely áll itt, amit ez a templom és ez a félsziget őriz. Képzőművészeti kiállítás a tihanyi apátság épületének galériájában. Molnár C. Pál alkotásainak színe-javát szemlélhetjük. A festő életre kelti a huszadik század első felének látásmódját, képei egyszerre árasztanak nyugalmat és színekben gazdag szépséget. Szemlélőként olyan élményanyaggal távozhat az ember erről a kiállításról, ami Tihany múltját idézi és erősíti a hitet, hogy a szépség éltető erő... Néhány esztendővel ezelőtt a halászatról és a halászokról beszélgettünk Pálfy Gyulával, a tihanyi halászbokor egykori mesterével, aki arról emlékezett, hogy milyen is volt az az idő, amikor ő a hegy tetejéről irányította a vízre szálló hajókat, s hogy a Balaton kútjaként emlegetett mély vízből mikor indultak és merre húztak a gazdarajok. Ha jöttek, feketéllett a víz. A halászok ezekből a gazdag fogásokból töltötték fel hallal jégvermeiket, hogy aztán nyáron is legyen csemegéjük a Balatonon vendégeskedőknek. Pálfy Gyula végképp elhagyd halászbokrot, és a nádfedelű jégvermek helyén ma a Klub Tihany nevű nemzetközi vállalkozás üdülőházai és sportlétesítményei sorakoznak. A part mentén a halászhajókat habfehér vitorlások váltották fel és sporthorgászok vetik ki horgaikat. Ám a gazda nem hp'^' rájuk. mm —* /-T megváltozott a világ. lVJ tyúk telepedtek meg a nádas partrészeken ahonnan hamarosan emberkézbe húzódva a horgásztanyákat lepik el. Koldulnak és a horgászok csak f eleségéből csemegéznek. Holott a természet gondoskodik a tó madarairól. Vajon ellustultak a mai hattyúk? Pedig ebben az esztendőben a partvédő sziklák közötti sekély vízben annyi az apró- halküsz-, amennyit régen láttak a horgászok... Dancs József SZABAD FÖLD Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428. Bp., 8. Pf.:52. Telefon és fax: 133-6794. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. 1087 Bp., Könyves Kálmán krt. 76. Telefon: 114-3255. Hirdetésfelvétel: Keretes hirdetés 1087 Budapest Vill., Könyves K. krt. 76., VI. emelet. Telefon: 113-8484, 210-0410/1341,133-7314. Apróhirdetés Hírlapkiadó Vállalat, 1085 Budapest Vill., Blaha L. tér 3. Telefon: 138-4300/2379. Terjeszti: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok, valamint az ERALL és az EXTRA-HIR Rt.-k, előfizetésben a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, valamint a Hírlapelőfizetési Irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 125 Ft, egy évre 1500 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Mai Nap Rt. Nyomtatás: veszprémi Antomm rt Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950