Szabad Föld, 1995. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-04 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Zsíros kenyér meghívás zsíroskenyér-partira szólt, 60-as éveikben járó „öregurak” találkozójára. Ismervén a házigazdát, tréfás kedvű ötletnek véltük, azt gondoltuk: a köznapi eledel tulajdonképpen ünnepi vacsorakülönlegességek fedőneve. Valójában majd elkápráztat bennünket bőséges és választékos kínálattal. De nem így történt. Belépve a fogadóhelyiségbe, kissé csalódottan láttuk: a terített asztalokon sorakozó hófehér porcelántálakat csakugyan zsíroskenyér-szeletekkel rakták meg. Étvágygerjesztőül vöröshagyma-karikákkal, zöldpaprikacsíkokkal, porpaprika pirosával díszítették. ínycsiklandozó illatokkal telt a levegő, szánkban összefutott a nyál. - Fogyasszátok - kínálta mosolyogva a házigazda. - Ez itt sertés szalonnájából olvasztott zsír, amabban már hús is sült, tehát pecsenyés, a következőkből pedig libazsírosat ehet, aki szereti. Kistányért fogtunk a kezünkbe, kétszer is körbejártuk az asztalt, mielőtt nekiláttunk volna. Mindenki óvatoskodott. Egyik a fogára ügyelt, nehogy a kenyér ropogós haja kimozdítsa, a másik gyomorsavára gondolt, legtöbben pedig az elhízás folyton fenyegető rémétől tartottak. - Kár - mondta a házigazda -, hogy a zsíros kenyér feltalálóját nem ismerjük. Megérdemelte volna, hogy legalább egy mellszobrot állítsunk neki! Lassan ürültek a tálak. - Még egy kérésem van hozzátok — így a házigazda. — Szeretném, ha emlékeznétek, milyen szerepe volt életetekben a zsíros kenyérnek. Érdekes „leckének” ígérkezett, és evés közben próbáltuk előhívni emlékeinket. Ebből a szemszögből még sohasem tekintettük át történelmünket. A társaság tagjai valamennyien a húszas évek szülöttei voltak. Ennek a nemzedéknek - ha jól belegondolunk - a zsíros kenyér volt egyik fő tápláléka. Azokban az években összeszűkültek az ország határai, területe összezsugorodott. Ahogy „törpésedtünk”, úgy gyarapodott a nincstelenek száma. Amikor hárommilliónyi koldus országaként emlegettek bennünket - és tegyük hozzá: jogosan boldogok lehettek azok a szülők, akik gyereküket naponta legalább kétszer-háromszor zsíros kenyérrel jóllakathatták. És mi faltuk, tömtük a hasunkat. Különösen emlékezetesnek számított, ha friss, langyos kenyeret szelhettünk, legalább két felnőtt-tenyérnyi nagyságút. Elrágcsáltuk az utolsó morzsáig. Akinek nem jutott otthon, pajtásai megosztották vele a saját adagjukat. Nem is jelentéktelen áldozatba került a magam zsíros kenyeréből másnak lehasítani egy részt. Következtek a háborús évek, néhány esztendőre szűkebben mérték a zsírt és a kenyeret is. A zsíros kenyér ismét korszak-meghatározó lett, nemzedékek csemegéje, életnövelő tápláléka. Az is maradt jóval a háború után is. Lassan kikászálódtunk a szörnyűségekből, úgy tetszett, pár évre világosabbá derült az ég alja. Tapasztalhattuk, hogy szűnőben a szegénység. Jutott már a kenyérre vaj, felvágott, téliszalámi, hal, kaviár is. A zsír kissé háttérbe szorult. Azért is, mert tudós elmék kiderítették, hogy a zsír és a kenyér túlzott fogyasztása ártalmas, mérgező. Akkor már megengedhettük, hogy mellőzzük étrendünkből, legalább mi ne mérgezzük saját magunkat. A fiatalabbak, akik nem élték meg a kenyeres korszakokat, csak szüleiktől hallottak róluk, játékból „megidézték” a sokat emlegetett eledelt. Összejöveteleiken újra feltűnt zsúrasztalokon a fő helyre került a zsíros kenyér. Ették is, kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de igazi varázsát nem érezhették. Aztán nyíltak zsíroskenyér-bárok, ahová a már korosodó emlékezők is betértek, ám a régi ízeket ők sem lelték meg, noha külső látszatra minden ugyanaz volt, mint az „ősidőkben”. Ettük, ám közben képtelenek voltunk szabadulni a koleszterinfenyegetéstől, az elhízás veszélyeinek rémképétől, a nemkívánatosnak ítélt étel valamennyi hátrányától. És a szánkban megkeseredtek a falatok. A vendégségben is mérsékelten fogyasztottuk, hiába a házigazda szívélyes bátorítása,elegondolva jelenünk gazdasági helyzetébe és kilátásaiba, megértettük, hogy a vendéglátásban némi célzás is rejlik: számíthatunk rá, hogy ismét elkövetkezik a zsíros kenyér korszaka. Kérdéses, hogy képesek leszünk-e ráfanyalodni, hiszen a feltételek, a körülmények nagyban különböznek a múltbeliektől. A szegénység sem olyan, mint régen volt, mélyebb, átformálóbb, nehezebben elviselhető. Az árak sem irányítanak a zsíros kenyérhez. Egy kiló kenyér ötven forint körüli árakon kapható, és drága a zsír is. Annak idején az osztálytársak hamar kicsúfolták azokat, akik „csak” zsírral kent kenyeret vittek tízóraira az iskolába. Ma sokan nézik vágyakozva, hogyan harapdálják egyesek zsíros kenyerüket, irigykedve, mert nekik arra sem telik. Simon Emil Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovata INDULÁS ELŐTT Tisztelettel - és egy kicsit megilletődve - köszöntöm a Szabad Föld olvasóit abból a számomra igen nevezetes alkalomból, hogy e kis rovattal először jelentkezem a lap hasábjain, bebocsátást kérve, bizalmat remélve. Most, az első alkalommal még nem valamilyen konkrét nyelvinyelvhasználati kérdésről szólok, hanem olyasmikről, amiket bevezetőként amúgy is el kell mondani: az előzményekről, a rovat címéről, végül az olvasókkal való kapcsolatról. Már kezdem is. Az elmúlt hónapokban két illetékes fórumon, az Anyanyelvápolók Szövetségének közgyűlésén és a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának ülésén is elhangzott az a megállapítás, hogy a nyelv fejlődése, változása napjainkban egyáltalán nem áll arányban a vele való törődéssel. Éppen ezért a két említett nyelvészeti testület közös felhívással fordult a legnagyobb hatású s példányszámú lapok vezetőihez, szerkesztőihez, arra kérve őket, hogy ebben a nehéz helyzetben nyelvi rovat indításával vagy más módon pártolják az anyanyelv ápolásának ügyét. Mint a két nyelvinyelvészeti fórumnak egyaránt tisztségviselője hivatalosan is jelezhetem: a Szabad Föld jelentkezett elsőként a hívó szóra. Itt, a nyilvánosság előtt mondom: köszönet érte. Másodjára a rovat címéről néhány szót! Noha őrjárat szerepel benne, nem feltétlenül kell valamiféle katonai-rendőri fegyveres rendfenntartó kötelékre gondolni vele kapcsolatban. Bár szótáraink nem rögzítik, az őrjáratnak „vizsgálódó, szemlélődő barangolás, körséta”-féle, szelídebb jelentése is van. A mi őrjáratunk a magyar nyelv tág, kiterjedt mezején való kalandozást jelenti. Ugyanakkor azonban azt sem tagadom, hogy a rovat cikkeinek csakugyan szánok bizonyos rendfenntartó, útbaigazító szerepet. Persze, nem tiltás vagy előírás, hanem meggyőzés, tanácsadás formájában. Végezetül arról szólok, hogy mit várok az olvasóktól. Nos, leveleket! Észrevételeiket, amelyekből okulhatok. Kérdéseiket, amelyekre választ várnak. Ötleteket, témákat, amelyekről szívesen olvasnának a rovatban. Inkább így írom: rovatunkban, hogy éreztessem, ezt a rovatot együtt, közösen tartjuk fenn, az olvasók és én. Az Anyanyelvi őrjárat rovat csak akkor él majd igazán, ha az olvasók éltetik. Bízom benne, hogy így lesz. Grétsy László [Mielgsfcappjjj] Micike egyszer csak, úgy télvíz idején, megjelent a lépcsőházunkban. Akkor még neve sem volt, csak négy aprócska lába, két ragyogó szeme, és mérhetetlen maradni akarása. Kis bakfiscica volt, maga kellető természettel, rögtön gyanakodva közöltem a lányommal: úgy hiányzik ide nekünk egy nőstény macska, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. Hasonló nézeten lehetett vénséges vén, tíz évvel ezelőtt terméketlenítő műtéten átesett koromfekete Csurink is, aki azóta meddő utálattal sziszeg minden udvarba tévedt fajtársára, nemre és korra tekintet nélkül. Micike, bár nem lehetett még egyéves sem, és alig látszott ki fehér-tarka foltjaival a földből, néhány héttel a feltűnése után már feltűnően nagy forgalmat bonyolított maga körül. Mindenfelől mindenféle rusnya, kopott szőrű, tépett fülű, girhes kandúrok sündörögtek elő, és ajvékoltak estelente a lépcsőházban, otthagyván szagos névjegyeiket a rongylábtörlőnkön. - Ez a Micike egy kis k...! - dühöngtem, átkozódva, sicceltem a nyelvakoló vőlegényeket, Csűri pedig az aggszűz megvetésével szemlélte a nagy búcsújárást. Micike körül aztán, mihelyst gömbölyödni kezdett, hirtelen megcsendesedett az udvar, és a lányom égre-földre esküdözött; ha tízet hozna is a világra, mindegyiknek lesz helye! És sorolta szépen az ismerősöket, akik forró óhajjal vágynak egy kismacskára. A szerelem sötét verem, kivált, ha sok kismacskát terem! - sóhajtottam keservesen a hínrímet húsvét első napján, amikor megláttam Micike hasa alatt a papírdobozban a szőrgombolyagokat. Egy... kettő... három... A fenébe! Van itt egy negyedik is! Te jó Isten, hogy fogunk ezektől megszabadulni! Mire Micike gyermekei megtették az első bukdácsoló lépéseket az udvaron, és önállóan rágni kezdték a parizert, kiderült, hogy egyetlen ismerősünk sem vágyik kismacskára. Naná! A mai világban, amikor a tej litere ötven forint fölött van, az emberek borzadnak egy éhes száj gondolatától. Magam a gondolattól borzadtam, hogy ezentúl hat macska nyüzsög majd az udvaron. Közülük négy szakasztott kis Micike, kettő nőnemű ráadásul, egy év múltán tehát újabb Micikék keletkeznek, és ez így hatványozódik, osztódik, szaporodik tovább, egészen az idegösszeomlás határáig. Na nem! Ha a gyerek ilyen mamlasz, és a haja göndörítésén kívül semmi nem érdekli, nincs benne felelősség, majd én veszem kezembe a dolgok irányítását! Először is: a forróvérű Micike meg lesz műttetve! Tudom, hogy kórosan megváltozik majd a személyisége, de az enyém még több kárt szenvedne a folytonos macskaszaporulattól. A porontyainak pedig menniük kell! Barátságos körtelefonok, a semleges beszélgetések harmadik mondatában már macskákat kommendáltam. De amint a hulladék újságpapírt sem viszi el tőlünk senki, ami kilószám tornyosodik a pincékben, úgy a Micike utódaiért sem jelentkeztek. Legsötétebb megoldásként már sportszatyor után kutattam: berakni és kitenni őket a hetedik határban! Tudtam, hogy erre úgyse leszek képes. Nem egyéb ez lassú kínhatásnál. Lelki szemeim előtt Micike csontig lesoványodott ivadékai elhagyottan imbolyogtak a hetedik határban, kutyák martalékai lettek, plecsnivé gázolta őket az autó, , vagy egyszerűen csak püff, lapát, nyéllel agyonütötték őket. De jó az Isten, jót ád, ha az ember lehazudja a csillagokat is az égről. Elsőként a két lánycicától szabadultunk meg. - Hát persze, hogy kandúrok! Tisztán látszik rajtuk! - esküdöztem bizonytalanul pislogó ismerőseimnek, akik vesztükre gyerekestül jöttek hozzánk látogatóba, és pillanatok alatt felmértem, hogy potenciális áldozatok, illetve macskatulajdonosok lesznek. Az egyik például Matyiként távozott kosztra-kvártélyra egy meglett korú kandúr mellé. Na, ezek is nagyot néznek majd egy év után...! Maradt a két fiú, és milyen az élet, egy másik ismerősöm kisláánya kimondottan lánycicát óhajtó . A semleges kinézetű legény szemrebbenés nélkül adtam Vvább kis Micikeként. Majd csaj lesz belőle valami. Ha más nev... egy transzvesztita cica. Közben a nagy Micike szeren I esésen átesett a művi beavatkozás són potom ezer forintért. Túl a var Iratszedésen is, ma már remekül érzi magát, és egyszem fiát egérforgásra tanítgatja a pincebejáratnál. Nézem őket, és arra gondolok: nem vagyok én normális! Dúl a politika körülöttünk, és nekem azon jár az eszem, talán elfér ezen az udvaron három macska is... Keresztény Gabriella 1995. JÚLIUS 4. Sabad Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Major Lajos Főszerkesztő-helyettesek: Leskó László Dulai Sándor Szerkesztőség és kiadó: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon és fax: 133-6794 Kiadja a Szabad Föld Lapkiadó Rt. Felelős kiadó: Füredi István elnök-vezérigazgató Hirdetésfelvétel: Hírlapkiadó Rt., 1085 Budapest Vill., Blaha L. tér 3. Telefon: 138-4669, 138-4707, 138-4456 és 138-2369 Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1389 Budapest, Pf. 149 Előfizethető bármely postahivatalban, a kézbesítőknél, valamint a Hírlapelőfizetési Irodánál (HELIR 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 173 Ft, egy évre 2076 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomtatás: veszprémi nyomda rt Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950