Szabad Föld, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

2 SZABAD FÖLD Ih poOEqfil Jawis ddd©® sí ünflste Bassísben jegyezte fel az alábbiakat Király Lajos kaposvári nyelvész, nép­rajzi gyűjtő. A gyerekkor falujában magnetofonra vett, majd írásban is rög­zített történet tipikus javas eset.­ „Az anyósom megbetegedett, ment orvosokba, de nem tudtak rajta segéni. Akkor hallották, hogy van Polámba egy javósasszony, hogy az tud gyógyí­tani. Az anyósom megkért engem, hogy mennyek e hozzájja. Nem szívesen mentem el, mer az ilyen boszorkányságokra nem sokat adtam. Azonba mégiscsak fölütem a ló hátára, aztán ementem Polámba. Mikor beér­tem a faluba, érdeklődtem, hogy mere lakik. Amikor odaköszönök neki, arra fogadott mingya: - Isten hozott, János fiam! Hogy honnan tudta a nevemet, ezt ,jjmnv,túdom,,sz,Je,.Így fogadott! Azt ,­­mongya: - Nem sajnátad a kis csikót otthon hanni? Mer a lónak vót kis csikója idehaza. Aszongya: - Ugye, nem akarta együlni, pedig az anyósod erőszakoskodott, még sirt is,hogy te nem akarsz együlni énhoz­­zá­d! .. - Igaza van, mama! ■ - Hozta-e valamit/ - Hoztam egy üngít, még a hajába is hoztam, még a vizeletibi is hoztam egy üvegbe. Akkor hogy mit mondott, mit se, mer azt nem hallottam, de valamit úgy sugdolódzott, meg avval, amit vittem, B, avval is csinál valamit. Az ünyit vissza is adta, azt hazahoztam. Amikor hazaértem, az anyósom aludt. Körülbelül amikor én od vótam az asszonyná, akkor elaludt az anyó­som. Azóta alszik - mondták. Aludt is abba a napba egész másnap reggelig. De előbbre nem tudott aludni semmi­kor se, mer mindig fájdalmai vótak. Nagy beteg vót, de meggyógyul.” Rangsor volt az egykori javósolt - javasok - között: a füves, a kenő­asszony, a csontrakó, a ráimádkozó... és így tovább. A javós mindegyiküknél nagyobb hatalmú, többféle testi-lelki betegség gyógyítására is vállalkozott, sőt a háziállatok betegségének elhárítá­sáért is hozzá fordultak. Mindezt Ki­rály Lajostól tudom: ő Somogyi hiede­lemvilág címmel jelentette meg Ka­posváron az Örökség sorozatban gyűj­tő és elemző munkájának egy részét boszorkányokról, kísértetekről és más néphitbéli alakokról. Kikerülhetetlen kis kötetet tett az asztalra. Olyan gyűj­tőmunka - sőt szervezőtevékenység - eredményét, melyre a legjelesebb so­mogyi elődök, Gönczi Ferenc, Együd Árpád sem vállalkoztak behatóbban. Garabonciások, tudós kocsisok, szép­asszonyok, ördöngős pásztorok, kísér­tetek hazajáró lelkek történetei sora­koznak, megidézve egy tűnt világot is, annak mintegy szellemi közműveltségbeli hátterét adva. Arra nem vállalkozom, hogy kijelöljem a szerző he­lyét az olyan néprajzi gyűj­­tők-összegzők sorában, mint Bálint Sándor, Luby Margit, Róheim Géza, Dömötör Tek­la vagy a határainkon kívül rekedt Nagy Olga, Penavin Olga, Jung Károly, Csáky Károly. Ezt majd megteszik mások. Hiszen olyan munká­it is figyelembe kell majd venniük, mint a Somogy me­gye földrajzi neveinek szer­vező-összegző munkája vagy a Balogh Lajossal az Akadémiai Kiadónál köz­zétett, Az állathangutánzó igék, hívo­gatók és terelők somogyi nyelvatlasza című, „jaj, de szeretem” gyűjteménye. S a másik - szintén most megjelent - Kalendáriumi jeles napok népszokásai és hiedelmei Somogyban sem lesz ki­kerülhető. A kaland izgalmasságát nyújtja a Somogyi hiedelemvilág című köny­vecske ízes büssüi, somogyudvarhelyi, csákányi beszédmodorban. Színes vi­lág, de ha belegondolok, arra a követ­keztetésre jutok: jó, hogy elmúlt. Mert igaz, ami igaz - s ezt olyan jeles nép­rajzi munka bizonyítja, mint az erdélyi Vasas Samu Népi gyógyászat című munkája -, a régiek orvos nélküli gyógyjavallataiban sok volt a hasznos. De nem mernék maradéktalanul rájuk hagyatkozni betegségemben. Azért a javósolt unokái csak itt van­nak közöttünk! Éppen Király Lajos, a somogyi főiskolai tanár, néprajzi gyűj­tő hívja fel rá a figyelmet, hogy az ön­tőasszonyok, halottlátók, ráimádkozók tudományának egy része beépült a mai divatos természetgyógyászok, újabban feltűnt kártyajósok, mágiaűzők, para­­fenomének tevékenységébe, így aztán elmondható, hogy a polányi javós­asszony meg a többiek holtukban is több rendszerváltozáson „mentették át magukat”. Leskó László Takács Zoltán rajza Egy szakdolgozat elbírálása közben tűnt szemembe nemrégiben az egyébként igen sikerült munka bevezetőjének következő mondata: ,ilyen és ehhez hasonló kérdé­sekre keresem a választ dolgoza­tomban.” Azt hiszem, sok olvasóm már tudja is, mire kaptam föl a fejemet e mondat olvastán. Az elejével gyűlt meg a bajom. Ilyen és ehhez hasonló kérdések? Hát vajon mi a különbség, s van-e egyáltalán bár­miféle különbség az ilyen és az eh­hez hasonló között? Az ilyen ebben a szövegösszefüggésben se többet, se kevesebbet nem jelent, mint azt, ehhez hasonlót Ha viszont így ál­lunk, akkor mi értelme van a két megjelölés es-sel való összekapcso­lásának? Mindjárt válaszolok is: semmi. Sőt, nemcsak fölösleges, ha­nem még megtévesztő is ilyen hely­zetben az és, illetve egészében félre­vezetnek az „ilyen és ehhez hason­ló” típusú megoldások. Ha az és nem volna itt, hanem egyszerűen csak egymás mellett állna a két ro­kon értelmű kifejezés, akkor eset­leg még úgy érezhetnénk, hogy az ismétlésnek van némi stilisztikai, főleg fokozó, nyomatékosító szere­pe, így azonban az egész nem más, mint tautológia, azaz ugyanannak a kétszer vagy többször mondása, mégpedig a legstílustalanabb mó­don. Ugyanúgy, mint azokban a to­vábbi példákban, amelyeket olva­sók, tv-nézők, rádióhallgatók ada­tai, jelzései nyomán a következők­ben mutatok be. „Sokan erkölcstelen és etikátlan tevékenységet folytatnak” - lehe­tett olvasni egy napilapban. Szerin­tem ami erkölcstelen, az egyúttal etikátlan is, és viszont. „Amennyiben erre mód és lehe­tőség van” - olvashattuk egy másik lapban. Gondolom, világos, hogy itt a mód ugyanazt jelenti, mint a lehetőség. Most és jelenleg munkanélküli vagyok, hallhatjuk nemegyszer, rádió- és tv-riportokban. A most és a jelenleg egymás mellett ugyan­olyan stílustalan, mint a többi ha­sonló kétszerezés. Végül egy megyei lap cikk befe­jezéséből idézek: „Tolerancia és tü­relem, európai módon.” A toleran­cia napjaink egyik legdivatosabb idegen szava. Jelentése: türelem, türelmesség, tűrési határ). Megval­lom, önmagában sem örülök neki, mert a magyar szavak kitűnően megfelelnek helyette. A tolerancia és a türelem együttes használatát il­letően pedig nincs bennem semmi tolerancia... 19%. JANUÁR 2. ....miképpen ni te naabocsfltamtr /TV z öregasszonyt furcsa nyugta-­­­a­lanság szállta meg. Maga sem tudta, hogy miért és mikor kez­dődött. Benne bujkált már napok óta. Akkor tetőzött ez a szokatlan feszültség, amikor ezen a vasárna­pon a misére indulva az ünnepi fej­kendőt kötötte a fejére, és ahogy szokta, belepillantott a töredezett, barna keretű, a sarkaiban fényét, foncsorát vesztett tükörbe. Megszokott pillantás volt ez, mint ahogy az a mozdulat is, amivel a kendő alá simította az amúgy is szigorúan hátra fésült, ősz hajszá­lakat. Pedig hát régóta nem „ren­detlenkedett” egy huncutka fürt sem. De a mozdulat megmaradt. Máskor ezután ellépett a tükör­től, de most, ezen a vasárnapon egy cseppet közel hajolva tovább nézte önmagát. Hirtelen felágasko­dott benne a tiltakozás: „Ugyan! Mit téblábolsz itt, Kató?! Indulj a meg­szokott utadra.” - Megyek! Hát persze, hogy me­gyek! De még mindig ott állt. Ráncok, szarkalábak, fakó tekintet. Mivé válik az ember?! Csak állt. Körötte mély­séges csend. Egyedül az a vastag fahasáb pattant egyet-egyet a tűz­helyben, mely hivatott őrizni a para­zsat, míg hazaér a templomból. Mint mindig, tekintetével végig­szaladt a konyhán, mintha ellen­őrizné: minden rendben? Valami­kor, régen az anyja tanította arra: „Mindig úgy menj el hazulról, mint­ha vendéget várnál.” Azóta minden elmenetel előtt körülnéz. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, fellobbant a nyugtalansága. Kétszer is lenyomta a kilincset, hogy tényleg bekattant-e a zár nyelve. Ránézett az ablakokra is, nem felej­tette-e valamelyiket nyitva. Akkor már hívogatón szólt a ha­rang. Öregesen aprózott, de mégis fürge léptekkel indult az utcára. A kaput nem szokta kulcsra zárni, csak a tolóreteszt húzta rá. A jobb kezében tartott énekeskönyvét a melléhez szorítva, félig lehajtott fej­jel szaporázta lépteit. Nem is vette észre az előtte haladót, csak ami­kor mellé érve az ráköszönt. - Szervusz, Kató! Felnézett. - Nicsak, Mariska! Rég láttalak. - Egész ősszel betegeskedtem. Az ízületeim, a lábam. Tudod, on­nan a falu túlsó végéről messze van a templom. Kis idő kellett a tempóját, a sza­pora lépteit megfékezni, Szőregi Mariska bicegő járásához igazítani. Az észre is vette, megjegyezte: - A te lábad bezzeg még mindig olyan fürge, mint a nyúlé! - Benne van az idő abban is! Örülök, ha a kertben meg a ház kö­rül el tudok végezni mindent. Nem megyek én sehová. Csak ide, a templomba. - Erre vágytam már én is. Hiába! Igazán itt csendesedik meg az em­ber lelke. - Ahogy mondod! - dünnyögte csöndesen. És ahogy oldalról rápil­lantott Szőregi Mariskára, régi - haj, de régi! - képek villantak fel emlékezetében. Az öreg ház, a há­rom vidám, dalos, táncos lábú ba­rátnő. - Az alszög gyöngyei... - mo­tyogta. - így beszéltek hármunkról. - Ez meg hogy jutott az eszed­be? -Talán, mert régen láttalak. Hirtelen szakadékmély csönd te­lepedett közéjük. Szőregi Mariska nagyot sóhajtott, kétszer is kinyitot­ta a száját, míg végül alig hallható­an kimondta: - Hát a harmadik gyöngy nagyon elvesztette a színét. Az öregasszony maga sem vette észre, hogy még szorosabban mar­kolja énekeskönyvét, mintha csak abba akarna kapaszkodni. - Mi van vele? - Tudom, hogy számodra Terka nem létezik azóta, mióta csúnyán megátkozott, mikor nem őt, hanem téged vett el Molnár Péter. De hát hol van már az az idő?!... Terka nagybeteg. Mozdulni sem tud, a beszédét is alig érteni. Nem hi­szem, hogy megéri a tavaszt. Az öregasszonyban hirtelen min­den felszakadt. Kavargott és összekeveredett a barátság, a sze­retet, a harag, a féltékenység, b­i átok, a fogadalma, hogy az életbe­n többé nem áll szóba, nem ismri legjobb barátnőjét. Pedig az ut aki miatt mindez történt, soha­s­s jött vissza a háborúból. Ám azz ■ megbékélt már. De Fábos Teri ■ nem! A pillanat töredéke alatt roh­­adt benne végig sok-sok év törté­n­se. Érdekes, a múló idővel minde­n minden zsugorodik. A másodperce­k tört részébe tömörülnek a boldog és keserves idők történései is. Azon kapta magát, hogy nem tud figyelni a prédikációra. A szinte gé­piesen mormolt miatyánkban még akadt egy mondatnál: ....bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen rá is megbocsátunk...” Nem hallotta az ima végét, nem hallotta az áldást sem. Sietősen kö­szönt el Szőregi Mariskától, és mé­lyen lehajtott fejjel szaporázta lép­teit hazafelé. Tj­­konyha békés melege fogad­ha­­ta. Amikor levette az ünnep­ fejkendőjét, nem nézett a tükörbe így nem látta, nem is vette észre, hogy hangtalanul mozog a szája. - A héten meglátogatom... \" Vörös Már" . MAGYAR VERSENYHELYZET Dallos Jenő rajza Szabad Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Major Lajos Főszerkesztő-helyettesek: Leskó László Dulai Sándor Szerkesztőség és kiadó: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon és fax: 133-6794 Kiadja a Szabad Föld Lapkiadó Rt. Felelős kiadó: Füredi István elnök-vezérigazgató Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lapkiadó Rt. hirdetési csoportjánál n­y (személyesen, postacímünkre írva, _ vagy a 269-9017-es telefonszámon); Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza té­r'Q-^ keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon); Alap Reklámügynökség (telefon­:138-2399/2590). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1389 Budapest, Pf. 149 Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj 1 hónapra 193 Ft, egy évre 2316 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomtatás: veszprémi­ nyomé­­rt Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950

Next