Szabad Föld, 1996. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1996-01-02 / 1. szám
2 SZABAD FÖLD Ih poOEqfil Jawis ddd©® sí ünflste Bassísben jegyezte fel az alábbiakat Király Lajos kaposvári nyelvész, néprajzi gyűjtő. A gyerekkor falujában magnetofonra vett, majd írásban is rögzített történet tipikus javas eset. „Az anyósom megbetegedett, ment orvosokba, de nem tudtak rajta segéni. Akkor hallották, hogy van Polámba egy javósasszony, hogy az tud gyógyítani. Az anyósom megkért engem, hogy mennyek e hozzájja. Nem szívesen mentem el, mer az ilyen boszorkányságokra nem sokat adtam. Azonba mégiscsak fölütem a ló hátára, aztán ementem Polámba. Mikor beértem a faluba, érdeklődtem, hogy mere lakik. Amikor odaköszönök neki, arra fogadott mingya: - Isten hozott, János fiam! Hogy honnan tudta a nevemet, ezt ,jjmnv,túdom,,sz,Je,.Így fogadott! Azt ,mongya: - Nem sajnátad a kis csikót otthon hanni? Mer a lónak vót kis csikója idehaza. Aszongya: - Ugye, nem akarta együlni, pedig az anyósod erőszakoskodott, még sirt is,hogy te nem akarsz együlni énhozzád! .. - Igaza van, mama! ■ - Hozta-e valamit/ - Hoztam egy üngít, még a hajába is hoztam, még a vizeletibi is hoztam egy üvegbe. Akkor hogy mit mondott, mit se, mer azt nem hallottam, de valamit úgy sugdolódzott, meg avval, amit vittem, B, avval is csinál valamit. Az ünyit vissza is adta, azt hazahoztam. Amikor hazaértem, az anyósom aludt. Körülbelül amikor én od vótam az asszonyná, akkor elaludt az anyósom. Azóta alszik - mondták. Aludt is abba a napba egész másnap reggelig. De előbbre nem tudott aludni semmikor se, mer mindig fájdalmai vótak. Nagy beteg vót, de meggyógyul.” Rangsor volt az egykori javósolt - javasok - között: a füves, a kenőasszony, a csontrakó, a ráimádkozó... és így tovább. A javós mindegyiküknél nagyobb hatalmú, többféle testi-lelki betegség gyógyítására is vállalkozott, sőt a háziállatok betegségének elhárításáért is hozzá fordultak. Mindezt Király Lajostól tudom: ő Somogyi hiedelemvilág címmel jelentette meg Kaposváron az Örökség sorozatban gyűjtő és elemző munkájának egy részét boszorkányokról, kísértetekről és más néphitbéli alakokról. Kikerülhetetlen kis kötetet tett az asztalra. Olyan gyűjtőmunka - sőt szervezőtevékenység - eredményét, melyre a legjelesebb somogyi elődök, Gönczi Ferenc, Együd Árpád sem vállalkoztak behatóbban. Garabonciások, tudós kocsisok, szépasszonyok, ördöngős pásztorok, kísértetek hazajáró lelkek történetei sorakoznak, megidézve egy tűnt világot is, annak mintegy szellemi közműveltségbeli hátterét adva. Arra nem vállalkozom, hogy kijelöljem a szerző helyét az olyan néprajzi gyűjtők-összegzők sorában, mint Bálint Sándor, Luby Margit, Róheim Géza, Dömötör Tekla vagy a határainkon kívül rekedt Nagy Olga, Penavin Olga, Jung Károly, Csáky Károly. Ezt majd megteszik mások. Hiszen olyan munkáit is figyelembe kell majd venniük, mint a Somogy megye földrajzi neveinek szervező-összegző munkája vagy a Balogh Lajossal az Akadémiai Kiadónál közzétett, Az állathangutánzó igék, hívogatók és terelők somogyi nyelvatlasza című, „jaj, de szeretem” gyűjteménye. S a másik - szintén most megjelent - Kalendáriumi jeles napok népszokásai és hiedelmei Somogyban sem lesz kikerülhető. A kaland izgalmasságát nyújtja a Somogyi hiedelemvilág című könyvecske ízes büssüi, somogyudvarhelyi, csákányi beszédmodorban. Színes világ, de ha belegondolok, arra a következtetésre jutok: jó, hogy elmúlt. Mert igaz, ami igaz - s ezt olyan jeles néprajzi munka bizonyítja, mint az erdélyi Vasas Samu Népi gyógyászat című munkája -, a régiek orvos nélküli gyógyjavallataiban sok volt a hasznos. De nem mernék maradéktalanul rájuk hagyatkozni betegségemben. Azért a javósolt unokái csak itt vannak közöttünk! Éppen Király Lajos, a somogyi főiskolai tanár, néprajzi gyűjtő hívja fel rá a figyelmet, hogy az öntőasszonyok, halottlátók, ráimádkozók tudományának egy része beépült a mai divatos természetgyógyászok, újabban feltűnt kártyajósok, mágiaűzők, parafenomének tevékenységébe, így aztán elmondható, hogy a polányi javósasszony meg a többiek holtukban is több rendszerváltozáson „mentették át magukat”. Leskó László Takács Zoltán rajza Egy szakdolgozat elbírálása közben tűnt szemembe nemrégiben az egyébként igen sikerült munka bevezetőjének következő mondata: ,ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem a választ dolgozatomban.” Azt hiszem, sok olvasóm már tudja is, mire kaptam föl a fejemet e mondat olvastán. Az elejével gyűlt meg a bajom. Ilyen és ehhez hasonló kérdések? Hát vajon mi a különbség, s van-e egyáltalán bármiféle különbség az ilyen és az ehhez hasonló között? Az ilyen ebben a szövegösszefüggésben se többet, se kevesebbet nem jelent, mint azt, ehhez hasonlót Ha viszont így állunk, akkor mi értelme van a két megjelölés es-sel való összekapcsolásának? Mindjárt válaszolok is: semmi. Sőt, nemcsak fölösleges, hanem még megtévesztő is ilyen helyzetben az és, illetve egészében félrevezetnek az „ilyen és ehhez hasonló” típusú megoldások. Ha az és nem volna itt, hanem egyszerűen csak egymás mellett állna a két rokon értelmű kifejezés, akkor esetleg még úgy érezhetnénk, hogy az ismétlésnek van némi stilisztikai, főleg fokozó, nyomatékosító szerepe, így azonban az egész nem más, mint tautológia, azaz ugyanannak a kétszer vagy többször mondása, mégpedig a legstílustalanabb módon. Ugyanúgy, mint azokban a további példákban, amelyeket olvasók, tv-nézők, rádióhallgatók adatai, jelzései nyomán a következőkben mutatok be. „Sokan erkölcstelen és etikátlan tevékenységet folytatnak” - lehetett olvasni egy napilapban. Szerintem ami erkölcstelen, az egyúttal etikátlan is, és viszont. „Amennyiben erre mód és lehetőség van” - olvashattuk egy másik lapban. Gondolom, világos, hogy itt a mód ugyanazt jelenti, mint a lehetőség. Most és jelenleg munkanélküli vagyok, hallhatjuk nemegyszer, rádió- és tv-riportokban. A most és a jelenleg egymás mellett ugyanolyan stílustalan, mint a többi hasonló kétszerezés. Végül egy megyei lap cikk befejezéséből idézek: „Tolerancia és türelem, európai módon.” A tolerancia napjaink egyik legdivatosabb idegen szava. Jelentése: türelem, türelmesség, tűrési határ). Megvallom, önmagában sem örülök neki, mert a magyar szavak kitűnően megfelelnek helyette. A tolerancia és a türelem együttes használatát illetően pedig nincs bennem semmi tolerancia... 19%. JANUÁR 2. ....miképpen ni te naabocsfltamtr /TV z öregasszonyt furcsa nyugta-alanság szállta meg. Maga sem tudta, hogy miért és mikor kezdődött. Benne bujkált már napok óta. Akkor tetőzött ez a szokatlan feszültség, amikor ezen a vasárnapon a misére indulva az ünnepi fejkendőt kötötte a fejére, és ahogy szokta, belepillantott a töredezett, barna keretű, a sarkaiban fényét, foncsorát vesztett tükörbe. Megszokott pillantás volt ez, mint ahogy az a mozdulat is, amivel a kendő alá simította az amúgy is szigorúan hátra fésült, ősz hajszálakat. Pedig hát régóta nem „rendetlenkedett” egy huncutka fürt sem. De a mozdulat megmaradt. Máskor ezután ellépett a tükörtől, de most, ezen a vasárnapon egy cseppet közel hajolva tovább nézte önmagát. Hirtelen felágaskodott benne a tiltakozás: „Ugyan! Mit téblábolsz itt, Kató?! Indulj a megszokott utadra.” - Megyek! Hát persze, hogy megyek! De még mindig ott állt. Ráncok, szarkalábak, fakó tekintet. Mivé válik az ember?! Csak állt. Körötte mélységes csend. Egyedül az a vastag fahasáb pattant egyet-egyet a tűzhelyben, mely hivatott őrizni a parazsat, míg hazaér a templomból. Mint mindig, tekintetével végigszaladt a konyhán, mintha ellenőrizné: minden rendben? Valamikor, régen az anyja tanította arra: „Mindig úgy menj el hazulról, mintha vendéget várnál.” Azóta minden elmenetel előtt körülnéz. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, fellobbant a nyugtalansága. Kétszer is lenyomta a kilincset, hogy tényleg bekattant-e a zár nyelve. Ránézett az ablakokra is, nem felejtette-e valamelyiket nyitva. Akkor már hívogatón szólt a harang. Öregesen aprózott, de mégis fürge léptekkel indult az utcára. A kaput nem szokta kulcsra zárni, csak a tolóreteszt húzta rá. A jobb kezében tartott énekeskönyvét a melléhez szorítva, félig lehajtott fejjel szaporázta lépteit. Nem is vette észre az előtte haladót, csak amikor mellé érve az ráköszönt. - Szervusz, Kató! Felnézett. - Nicsak, Mariska! Rég láttalak. - Egész ősszel betegeskedtem. Az ízületeim, a lábam. Tudod, onnan a falu túlsó végéről messze van a templom. Kis idő kellett a tempóját, a szapora lépteit megfékezni, Szőregi Mariska bicegő járásához igazítani. Az észre is vette, megjegyezte: - A te lábad bezzeg még mindig olyan fürge, mint a nyúlé! - Benne van az idő abban is! Örülök, ha a kertben meg a ház körül el tudok végezni mindent. Nem megyek én sehová. Csak ide, a templomba. - Erre vágytam már én is. Hiába! Igazán itt csendesedik meg az ember lelke. - Ahogy mondod! - dünnyögte csöndesen. És ahogy oldalról rápillantott Szőregi Mariskára, régi - haj, de régi! - képek villantak fel emlékezetében. Az öreg ház, a három vidám, dalos, táncos lábú barátnő. - Az alszög gyöngyei... - motyogta. - így beszéltek hármunkról. - Ez meg hogy jutott az eszedbe? -Talán, mert régen láttalak. Hirtelen szakadékmély csönd telepedett közéjük. Szőregi Mariska nagyot sóhajtott, kétszer is kinyitotta a száját, míg végül alig hallhatóan kimondta: - Hát a harmadik gyöngy nagyon elvesztette a színét. Az öregasszony maga sem vette észre, hogy még szorosabban markolja énekeskönyvét, mintha csak abba akarna kapaszkodni. - Mi van vele? - Tudom, hogy számodra Terka nem létezik azóta, mióta csúnyán megátkozott, mikor nem őt, hanem téged vett el Molnár Péter. De hát hol van már az az idő?!... Terka nagybeteg. Mozdulni sem tud, a beszédét is alig érteni. Nem hiszem, hogy megéri a tavaszt. Az öregasszonyban hirtelen minden felszakadt. Kavargott és összekeveredett a barátság, a szeretet, a harag, a féltékenység, bi átok, a fogadalma, hogy az életben többé nem áll szóba, nem ismri legjobb barátnőjét. Pedig az ut aki miatt mindez történt, sohass jött vissza a háborúból. Ám azz ■ megbékélt már. De Fábos Teri ■ nem! A pillanat töredéke alatt rohadt benne végig sok-sok év történse. Érdekes, a múló idővel minden minden zsugorodik. A másodpercek tört részébe tömörülnek a boldog és keserves idők történései is. Azon kapta magát, hogy nem tud figyelni a prédikációra. A szinte gépiesen mormolt miatyánkban még akadt egy mondatnál: ....bocsásd meg a mi bűneinket, miképpen rá is megbocsátunk...” Nem hallotta az ima végét, nem hallotta az áldást sem. Sietősen köszönt el Szőregi Mariskától, és mélyen lehajtott fejjel szaporázta lépteit hazafelé. Tjkonyha békés melege fogadhata. Amikor levette az ünnep fejkendőjét, nem nézett a tükörbe így nem látta, nem is vette észre, hogy hangtalanul mozog a szája. - A héten meglátogatom... \" Vörös Már" . MAGYAR VERSENYHELYZET Dallos Jenő rajza Szabad Föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Major Lajos Főszerkesztő-helyettesek: Leskó László Dulai Sándor Szerkesztőség és kiadó: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon és fax: 133-6794 Kiadja a Szabad Föld Lapkiadó Rt. Felelős kiadó: Füredi István elnök-vezérigazgató Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lapkiadó Rt. hirdetési csoportjánál ny (személyesen, postacímünkre írva, _ vagy a 269-9017-es telefonszámon); Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza tér'Q-^ keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon); Alap Reklámügynökség (telefon:138-2399/2590). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1389 Budapest, Pf. 149 Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel u. 10/a., levélcím: HELIR, Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj 1 hónapra 193 Ft, egy évre 2316 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomtatás: veszprémi nyomért Felelős vezető: Fekete István igazgató ISSN 0133-0950