Szabad Föld, 1997. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)

1997-07-01 / 26. szám

2 Szabad Föld K1A&A0 [SLUff Szövetkezeti tag lett az alapítvány Vegyél földet, hogy megvédhesd a tájat! A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), az Egyesült Nemzetek Környezetvé­delmi Programja (UNEP) és a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) 1991-ben köz­zétett, Földünkért - az élet fenntartásának stratégiája című tanulmánya minimáli­san 10 százalékban határozza meg egy-egy ország védett területeinek nagyságát. Ah­hoz, hogy ezt az ajánlást Magyarország is teljesíteni tudja, 250-300 ezer hektárt kel­lene az eddigieken kívül védelem alá vonni. Erre azonban az államnak nincs elég pénze, ezért más megoldást kell keresni. Európa és Észak-Amerika számos országá­ban elterjedt gyakorlat, hogy civil szervezetek - egyesületek, alapítványok - megvá­sárolnak természeti értékekben gazdag területeket, majd azokat saját erejükből vé­dett területként kezelik. Ez a célja hazánkban a Magyar Madártani és Természetvé­delmi Egyesület által létrehozott Természetért Közalapítvány Hálózatnak, amely­nek egyik legeredményesebben működő egysége az 1995-ben bejegyzett Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány. Titkárával, Bodnár Mihállyal beszélgettünk Tiszalökön az alapítvány munkájáról. - Mekkora terület tulajdonosa a Tiszatáj Közalapítvány? - Eddig körülbelül 1500 hektárt sike­rült megvásárolnunk, Tiszaladány, Ti­­szavasvári, Tiszalúc, Kesznyéten, Ti­­szabábolna, Raskó, Sárazsadány határá­ban, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megye Tisza menti területeire terjed ki a működésünk. - Az 1500 hektár nem látszik túl sok­nak... - Szeretnénk jóval többet vásárolni, mert a mi vidékünkön - s az országban még sokfelé - bőven van olyan terület, amely természeti értékekben igen gaz­dag vagy ismét gazdaggá tehető. Az len­ne a jó, ha hosszabb távon a természetvé­delmi alapítványok tulajdonába kerül­hetne az ország területének egy-másfél százaléka. Ehhez persze pénzre van szükség. - Honnan tudnak pénzt szerezni? - Négy éve dolgozom a Bükki Nem­zeti Parknál mint a Borsodi Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet vezető­je. Régóta foglalkozom ökoturizmussal, vagyis természetbarát turisták kalauzo­lásával a tájban, így ismerkedtem meg egy bajor fűtésszerelővel, aki imádja a magyar vidéket. Gondjainkról, pénzte­lenségünkről beszélgetve felajánlotta, hogy a bajor madárvédők között gyűjtést indít nekünk. Össze is gyűlt másfél mil­lió forint, s ezt a Bajor Madárvédő Szö­vetség átadta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Kide­rült azonban, hogy az egyesület nem vá­sárolhat földet, természetvédelmi céllal létrehozott alapítvány viszont igen, így kezdődött az alapítványi hálózat szerve­zése. A mi alapítványunk vagyona most már a másfél millió többszöröse; a bajor madárvédők adománya meghaladta a 10 milliót, tavaly több millió forintot kap­tunk a Tiszai Vegyi Kombinát Rt.-től, folyamatosan támogat bennünket a Ma­dártani Egyesület, s magánszemélyek is 10-100 ezer forint közötti összegekkel. -A földvételhez nem elég csak a vásárlói szándék, kell hozzá az eladó akarata is... - Azok a területek, amelyeket mi ki­szemeltünk magunknak, többnyire szö­vetkezetek használatában voltak, van­nak, de nem az ő tulajdonukban. Vásá­rolni pedig csak a tulajdonostól lehet. A földkiadó bizottságoktól megszereztük azok névsorát, akik a kárpótlás révén vagy szövetkezeti részaránytulajdon­ként földhöz jutottak, de nemigen tud­ták, mit kezdjenek vele. Vagy azért, mert kevés aranykoronát kaptak, vagy hiányzott az erejük, a tapasztalatuk. Fő­ként idős emberekről van szó és olyan fiatalabbakról, akik a szocialista nagy­iparosítás idején elkerültek a faluból. Most az a lehetőség kínálkozott számuk­ra, hogy a földjüket bérbe adják vagy el­adják. S ott voltak nem egy helyen a nevesíthetetlen aranykoronák, amelye­ket azért nem lehetett nevesíteni, mert nem volt már más föld a település hatá­rában, csak olyan, ami természetvéde­lem alatt állt. Ezek kiosztását pedig a törvény tiltotta. Emiatt sokan haragud­tak a nemzeti parkokra, s amikor felaján­lottuk, hogy megvesszük azokat a kalló­dó aranykoronákat, amelyek földalapját kiosztani úgysem lehetett, megörültek az emberek. Nem úgy a szövetkezetek, amelyek abban bíztak, a földtörvény majd úgy változik, hogy ezeken a terüle­teken a földhasználati joguk tulajdon­joggá válik. A szövetkezetek bennünk konkurenciát láttak, attól féltek, hogy „kivisszük” alóluk a bérelhető földet is, és ezzel megszűnik a létalapjuk. Hiába mondtuk, hogy mi nem azért vásárolunk földet, hogy azon gazdálkodjunk, hanem hogy beleszólhassunk a művelés mód­jába. Kezdetben mindent megtettek, hogy lebeszéljék a tulajdonosokat arról, hogy eladják nekünk az aranykoronáikat.­­ Valamit nem értek. Feltétlenül alapít­ványi vagy állami tulajdonba kell kerülnie a földnek ahhoz, hogy rajta megvalósítható legyen a természetvédelem? Nem elég egy­szerűen kötelezni a föld tulajdonosát és használóját, hogy tartsa tiszteletben a ter­mészetvédelem szempontjait?­­ Ezt legföljebb akkor tehetné meg az állam, ha az elmaradt haszonért kárpót­lást tudna nyújtani. Mert a védelem alatt álló területen nem lehet tetszés szerint szántani, permetezni, kaszálni, minden munkát és azok időpontját alá kell ren­delni annak, hogy a területen milyen vé­dett növények, állatok találhatók, a ma­darak mikor fészkelnek, a növények mi­kor virágoznak. Ha cserébe semmit nem kap, hogyan várhatnánk el a tulajdonos­tól, földhasználótól, hogy elégedjen meg kevesebb hozammal, jövedelemmel? Ha viszont a tulajdonos a magyar állam vagy egy természetvédő szervezet, amelynek a céljai eleve mások, mint a többi gazdáé, akkor bérbe adva a földet - a szokásosnál olcsóbban - már kikötheti, hogy mit tehet a bérlő és mit nem. - Oldódtak-e a korábbi feszültségek a szövetkezetekkel? - Olyannyira, hogy az alapítványunk tagja lett például a tiszabábolnai szövet­kezetnek, amellyel egy éve a legna­gyobb vitáink voltak. Ez azt jelenti, hogy helyreállt a kölcsönös bizalom. Mi bérbe adjuk területünket a szövetkezetnek, ők pedig vállalják egyebek közt, hogy a le­gelőkön szürke marhákat tartanak és nö­velik a juhállományt. Ilyenek a mi felté­teleink... - S még milyenek? - Például megszabjuk, hogy egy mo­csár körül milyen védősávot kell hagyni, mekkora az a terület, amit száraz időben sem szabad felszántani. Vagy meghatá­rozzuk, mikor nem szabad lekaszálni a rétet, mert akkor fészkelnek a védett ma­darak. Azt szeretnénk, ha minél rövi­­debb idő alatt olyanná válna a táj, ami­lyenné évszázadok során alakította a ter­mészet. Szeretnénk ha minél több állat legelne rajta ismét, vissza akarjuk hozni a pusztákra a vizet, az erdők elkorcsosult faállományát a régi természetes állo­mányra cseréljük. Sokszínű, szép ma­gyar tájat akarunk, amelyben a korszerű gazdálkodás - legyen az akár nagyüze­mi, akár kisüzemi - és a természeti érté­kek őrzése nem ellentmondó fogalmak, hanem kiegészítik egymást.­­ Ehhez nyilván további földvásárlá­sok szükségesek... - Igen. A földkiadó bizottságok meg­szűnésével rövidesen sor kerül - a me­gyei földművelésügyi hivatalok szerve­zésében - azoknak a nevesítetlen marad­ványterületeknek a sorsolására, amelyek gazdaságilag nem különösebben értéke­sek, de a természetvédelem számára an­nál inkább. Jó lenne, ha ez a sorsolás egyezségkötés eredményeként elmarad­na, s a természetvédelmi közalapítvá­nyok megvehetnék egyben ezeket a föl­deket. A tulajdonosoknak kifizetnénk aranykoronáik árát, s a földművelésügyi hivatalok, földhivatalok is rengeteg adminisztrációtól szabadulnának meg. Ehhez persze további támogatásokra lenne szükségünk. Szívesen fogadunk minden adományt. Dulai Sándor Bodnár Mihály, a Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány titkára A SZERZŐ FELVÉTELE TEGYÜK SZEBBÉ KÖRNYEZETÜNKET! A Természetbúvár Egyesület tavalyi országszépítő mozgalmát az idén is folytatja, mostani felhívása így hang­zik: Tegyük szebbé szűkebb pátriánkat! Legyen a rend, a tisztaság éve 1997! A tavalyi tapasztalatok, az elért ered­mények s az ország köztisztasági állapota arra sarkallja az egyesületet, hogy kezdeményezésüket kiszélesítsék, az eddigi segítőkész emberek, szervezetek körét bővítsék - mondta Garancsy Mihály ügyvezető elnök. J­elentős sikernek könyvelték el, hogy felhívásukra több mint ötvenezer felnőtt és gyerek keze munkája nyomán parkok, közterületek, iskolaudvarok lettek tisz­tábbak, rendezettebbek, otthonosabbak. Hatalmas irattömb őrzi a tavaly elért eredményeket, ezekből megtudhatjuk, hogy közösségi összefogással megszé­pültek a Tolna megyei Nak, a Vas megyei Pácsony, a borsodi Erdőbénye közterei, utcái, javult a falvakat megközelítő utak állapota. Befejeződött a történelmi eseményekben gazdag nógrádi vár környezetének parkosítása, elkészült a millecentenáriumi emlékmű is. Esztergomban hét általános és három középiskola ta­nárait, tanulóit mozgósította a felhívás, hogy tegyék még szebbé az ősi fővárost. Az egyesület leghűségesebb szövetségesei a pedagógusok voltak, csaknem kétszáz iskola, óvoda, művelődési intézmény vezetője töltötte ki a csatlakozási nyilatkozatot. Szívmelengető Szombathely legnagyobb lakótelepi iskolájának, a Váci Mi­hály Általános Iskolának a példája, ahol „szépítőklub” ala­kult, s valamennyi osztály védnökséget vállalt saját osztály­­terme tisztaságának, otthonosságának megőrzése felett. Az 1991-ben alakult egyesület fő célja a környezeti szemléletformálás. Szomorú, hogy tavalyi országszépítő felhívásához éppen azok az intézmények, szervezetek nem csatlakoztak, amelyeknek törvényben előírt köteles­ségük a köztisztaság fenntartása. Az idei mozgalomba ezért szeretnék bevonni a településtisztasági vállalatokat, az ön­­kormányzatokat is, mert nagyon sok az illegális szemétlera­kó hely, és ezek megszüntetése komoly munkát igényel a­zok a magánszemélyek, intézmények, gazdálkodó­ és civil szervezetek, akik szeretnének kapcsolódni az idei környezetszépítési mozgalomhoz, az ehhez szük­séges nyomtatványokat beszerezhetik a Természetbúvár Egyesülettől, melynek címe: 1051 Budapest, Arany János u. 25. Telefon: 269-3765. (pethes) k.­ 4. ­ Hagymakonferencia Makón Végső megállapítása a minapi makói hagymakonferenciának, hogy történjék bármi a zöldség­piacon: ha baj van, a végén min­dig a termelő szorul. így volt ez a múlt év őszén is, mikor 8 forin­tért adták kilóját a környék ara­nyának nevezett makói hagymá­nak. Két éve csaknem 650 millió forint értékű portékát öntöttek a szemétre, zömében Makó kör­nyéki hagymát. Ahogy a piaco­tok látják, most megint kúszik fölfelé a hagyma ára. (Állítólag máshol - Tasmániában, Chilé­ben, Argentínában - sem kedve­zett az idő az európai exportra szánt hagymának.) Miért a termelőn csattan mindig az ostor? A kérdésre a hozzáértők már régóta keresik a választ. A hagymá­sok kiérlelt véleménye szerint se a hazai, se a külföldi kereskedők soha nem fizethetnek rá a hagyma tovább­adására. Hasznuk mutatható a táro­láson, a válogatáskor, a piacra vitel­kor,­ a kimérésen. Mivel mindez ér­tünk, hagymaevőkért történik, ránk hivatkozva aztán csak olcsón vásá­rolhatnak. Ahogy mondani szokás a piacolók nyelvén, igencsak lenyom­ják az árakat. Ha nem sikerül, nem vásárolnak, másba fektetik a hagy­mára való pénzt. Füleki László, a Hagyma Terméktanács titkára el­mondta, hogy a külföldre eladott hagyma árából körülbelül 20-30 szá­zalék marad az exportálónál, 30-40 százalék a fölvásárlást közvetítőnél, az átvevő, aki a gazda portékáját elő­ször elviszi, szintén leveszi a maga hasznát, az eladási ár tizedét­­huszadát. Jóindulatú számítással a német piacon tisztességesen eladott makói hagymáért a kiszombori gaz­da az ár 5-10 százalékát kapja. Ezért trágyáz, szánt, ültet, sorol, kapál, permetez, csomóz, ládáz, fizeti az ér­dekében munkálkodókat, és most már adózik is alázattal. A jelek azt mutatják: kevés a hagy­ma az idén a földeken. Ahogy a szakember fogalmazott: radikális a visszalépés. Erre való tekintettel a hagymatanács szerződést kíván köt­ni a Földművelésügyi Minisztérium­mal, mint mondják: szabályozni sze­retnék a termék pályáját. Megállapít­ják majd az országos hagymaföld nagyságát, s azt a mennyiséget, amiből juthat elegendő itthonra, a föl­dolgozóknak és más országoknak. Erre kötnének szerződést a minisz­terrel. Irányárat szabnának csupán, nem kötnék meg a kezét se a keres­kedőnek, se a gazdának. Az élet dik­tálná egyezségüket. A terméktanács nemcsak dirigálója és végrehajtója lenne az üzletnek, hanem a tagjai pénzéből kockázati alapot hozna lét­re. Vagyis félretehetne a nehezebb időkre. A tőkéhez az állam is odaten­né a magáét, és ezzel már segíteni lehetne a most igencsak kaotikus ál­lapotában leledző hagymapiacon. A terméktanács nemcsak a minisz­terrel, hanem a hagymásgazdákkal is szerződést kötne. A szakemberek hatezer hektárnyi területet és 140 ezer tonna termést terveznek. Területre, személyre lehetne bontani a ter­mesztést, s ez a norma alapjául szol­gálhatna a vágyott kvótarendszernek. A paradicsominak mondott hagy­maföldi állapotokra még várniuk kell a makói hagymásoknak, mert a mai ma­gyar törvények útját állják ennek az el­képzelésnek. Ahogy a hagymakonfe­rencián is megfogalmazódott, a pilla­natnyilag érvényes agrárrendtartási szabályzat ennél jóval kevesebbről szól. Lényegében azt se tudjuk igazán - hallhattunk Bajánházi László pénz­ügyi szakembertől -, hogy a szabá­lyok pontosan kit jelölnek termelőnek, feldolgozónak, forgalmazónak. Ezek a kategóriák igazán keverednek a 92-es változás óta. Utunk Európába, ahogy az dr. Gerendás Károly megnyitó elő­adásában is elhangzott, a minőség megőrzésével, a szabványok betartá­sával és valódi szövetkezéssel lehet­séges. Igazodnunk muszáj az ottani szokásokhoz, a mások piacán meg­honosodott gyakorlathoz. Mint isme­retes, a magyar zöldségpiacon az volt a szemlélet, hogy amit a föld megte­rem, az nem mehet semmiképp se ve­szendőbe. Régebben a pártbizottsá­gok kötelezték a zöldségkereskedő cégeket, hogy vegyék át a portékát. A rossz örökség most is gát, nehezen szokjuk meg, hogy manapság már a vásárló diktál. Hogy a vevő mit szeret, azt a piac­kutatók szokták megmondani. Ha­ a tanácsuk nem is vág mindig egybe a gazdai tapasztalással, vélekedésük nem hagyható figyelmen kívül. Áldoz­nunk kell érette, időt, pénzt, fáradsá­got. Akárcsak a mostanság egyre in­kább háttérbe szoruló kutatómunkára... Majoros Tibor 1997. JÚLIUS 1. Nem volt mindig mocsár... Már Hány Istók is megmondta - akire gyerekkorában bukkantak a lápi világban valamikor a XVIII. században -, hogy a láp üzen. Kijelentését bizonyította az idő. Nem csupán a Hanság vidékén, hanem a Kis-Balaton környékén is. A közelmúltban ugyanis éppen a láp segítségével érdekes megállapítást tehettek a régészek. Nevezete­sen, hogy a Kis-Balaton nem számított mindig mocsaras területnek. Olyannyira nem, hogy a legutóbbi feltárások során kiderült: hajdanán e lápos vidéken is emberek éltek. A kutatók több olyan jelre, felfedezésre bukkantak, amelyek félreérthetetlenül emberi életre utalnak, így például Vörsnél egy ez idáig páratlan, a honfoglalás idejé­ből származó temetőt találtak. Továbbá egy kelta eredetű házmaradvány is előkerült, ami szintén régészeti szenzáció. Kétszáznál is több lelőhelyen dolgoztak a szakemberek, és a feltárások eredményei azt sugallják, hogy egyes korszakok minden bizonnyal új értékelést kívánnak. A kutatásokról egyébként könyv is készült, méghozzá a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igaz­gatóság anyagi támogatásával. A Kis-Balaton vidéke feltárása a zalai részen valójában befeje­ződött A somogyi oldalon viszont előreláthatóan 2000-ig tartanak az ásatások. (pálfalvi) Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőbizottság: BAJOR NAGY ERNŐ, GION NÁNDOR, MAJOR LAJOS (elnök), MÁRTON JÁNOS, TÓTH BENEDEK Szerkesztőség és kiadó: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (Szikra Lapnyomda vezérigazgatósági épület), II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. és 1384 Bp. 62., Pf. 771. Telefon és fax: 344-2500. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Ügyfélszolgálati iroda (9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon: 173-1942, 173-1943). Médiaképviselet, keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388, 344-2500, telefax: 129-1240, 129-1461. Apróhirdetések feladása lehetséges továbbá a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. ügyfélszolgálati irodájában és a Primus Népszabadság Kft.-nél: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 67 Ft, előfizetőknek 62 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 267 Ft, negyed évre 801 Ft, fél évre 1602 Ft, egy évre 3204 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató ISSN 0133-0950

Next