Szabad Föld, 1997. július-december (53. évfolyam, 26-52. szám)
1997-07-01 / 26. szám
2 Szabad Föld K1A&A0 [SLUff Szövetkezeti tag lett az alapítvány Vegyél földet, hogy megvédhesd a tájat! A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Világ Természetvédelmi Alap (WWF) 1991-ben közzétett, Földünkért - az élet fenntartásának stratégiája című tanulmánya minimálisan 10 százalékban határozza meg egy-egy ország védett területeinek nagyságát. Ahhoz, hogy ezt az ajánlást Magyarország is teljesíteni tudja, 250-300 ezer hektárt kellene az eddigieken kívül védelem alá vonni. Erre azonban az államnak nincs elég pénze, ezért más megoldást kell keresni. Európa és Észak-Amerika számos országában elterjedt gyakorlat, hogy civil szervezetek - egyesületek, alapítványok - megvásárolnak természeti értékekben gazdag területeket, majd azokat saját erejükből védett területként kezelik. Ez a célja hazánkban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által létrehozott Természetért Közalapítvány Hálózatnak, amelynek egyik legeredményesebben működő egysége az 1995-ben bejegyzett Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány. Titkárával, Bodnár Mihállyal beszélgettünk Tiszalökön az alapítvány munkájáról. - Mekkora terület tulajdonosa a Tiszatáj Közalapítvány? - Eddig körülbelül 1500 hektárt sikerült megvásárolnunk, Tiszaladány, Tiszavasvári, Tiszalúc, Kesznyéten, Tiszabábolna, Raskó, Sárazsadány határában, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tisza menti területeire terjed ki a működésünk. - Az 1500 hektár nem látszik túl soknak... - Szeretnénk jóval többet vásárolni, mert a mi vidékünkön - s az országban még sokfelé - bőven van olyan terület, amely természeti értékekben igen gazdag vagy ismét gazdaggá tehető. Az lenne a jó, ha hosszabb távon a természetvédelmi alapítványok tulajdonába kerülhetne az ország területének egy-másfél százaléka. Ehhez persze pénzre van szükség. - Honnan tudnak pénzt szerezni? - Négy éve dolgozom a Bükki Nemzeti Parknál mint a Borsodi Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet vezetője. Régóta foglalkozom ökoturizmussal, vagyis természetbarát turisták kalauzolásával a tájban, így ismerkedtem meg egy bajor fűtésszerelővel, aki imádja a magyar vidéket. Gondjainkról, pénztelenségünkről beszélgetve felajánlotta, hogy a bajor madárvédők között gyűjtést indít nekünk. Össze is gyűlt másfél millió forint, s ezt a Bajor Madárvédő Szövetség átadta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. Kiderült azonban, hogy az egyesület nem vásárolhat földet, természetvédelmi céllal létrehozott alapítvány viszont igen, így kezdődött az alapítványi hálózat szervezése. A mi alapítványunk vagyona most már a másfél millió többszöröse; a bajor madárvédők adománya meghaladta a 10 milliót, tavaly több millió forintot kaptunk a Tiszai Vegyi Kombinát Rt.-től, folyamatosan támogat bennünket a Madártani Egyesület, s magánszemélyek is 10-100 ezer forint közötti összegekkel. -A földvételhez nem elég csak a vásárlói szándék, kell hozzá az eladó akarata is... - Azok a területek, amelyeket mi kiszemeltünk magunknak, többnyire szövetkezetek használatában voltak, vannak, de nem az ő tulajdonukban. Vásárolni pedig csak a tulajdonostól lehet. A földkiadó bizottságoktól megszereztük azok névsorát, akik a kárpótlás révén vagy szövetkezeti részaránytulajdonként földhöz jutottak, de nemigen tudták, mit kezdjenek vele. Vagy azért, mert kevés aranykoronát kaptak, vagy hiányzott az erejük, a tapasztalatuk. Főként idős emberekről van szó és olyan fiatalabbakról, akik a szocialista nagyiparosítás idején elkerültek a faluból. Most az a lehetőség kínálkozott számukra, hogy a földjüket bérbe adják vagy eladják. S ott voltak nem egy helyen a nevesíthetetlen aranykoronák, amelyeket azért nem lehetett nevesíteni, mert nem volt már más föld a település határában, csak olyan, ami természetvédelem alatt állt. Ezek kiosztását pedig a törvény tiltotta. Emiatt sokan haragudtak a nemzeti parkokra, s amikor felajánlottuk, hogy megvesszük azokat a kallódó aranykoronákat, amelyek földalapját kiosztani úgysem lehetett, megörültek az emberek. Nem úgy a szövetkezetek, amelyek abban bíztak, a földtörvény majd úgy változik, hogy ezeken a területeken a földhasználati joguk tulajdonjoggá válik. A szövetkezetek bennünk konkurenciát láttak, attól féltek, hogy „kivisszük” alóluk a bérelhető földet is, és ezzel megszűnik a létalapjuk. Hiába mondtuk, hogy mi nem azért vásárolunk földet, hogy azon gazdálkodjunk, hanem hogy beleszólhassunk a művelés módjába. Kezdetben mindent megtettek, hogy lebeszéljék a tulajdonosokat arról, hogy eladják nekünk az aranykoronáikat. Valamit nem értek. Feltétlenül alapítványi vagy állami tulajdonba kell kerülnie a földnek ahhoz, hogy rajta megvalósítható legyen a természetvédelem? Nem elég egyszerűen kötelezni a föld tulajdonosát és használóját, hogy tartsa tiszteletben a természetvédelem szempontjait? Ezt legföljebb akkor tehetné meg az állam, ha az elmaradt haszonért kárpótlást tudna nyújtani. Mert a védelem alatt álló területen nem lehet tetszés szerint szántani, permetezni, kaszálni, minden munkát és azok időpontját alá kell rendelni annak, hogy a területen milyen védett növények, állatok találhatók, a madarak mikor fészkelnek, a növények mikor virágoznak. Ha cserébe semmit nem kap, hogyan várhatnánk el a tulajdonostól, földhasználótól, hogy elégedjen meg kevesebb hozammal, jövedelemmel? Ha viszont a tulajdonos a magyar állam vagy egy természetvédő szervezet, amelynek a céljai eleve mások, mint a többi gazdáé, akkor bérbe adva a földet - a szokásosnál olcsóbban - már kikötheti, hogy mit tehet a bérlő és mit nem. - Oldódtak-e a korábbi feszültségek a szövetkezetekkel? - Olyannyira, hogy az alapítványunk tagja lett például a tiszabábolnai szövetkezetnek, amellyel egy éve a legnagyobb vitáink voltak. Ez azt jelenti, hogy helyreállt a kölcsönös bizalom. Mi bérbe adjuk területünket a szövetkezetnek, ők pedig vállalják egyebek közt, hogy a legelőkön szürke marhákat tartanak és növelik a juhállományt. Ilyenek a mi feltételeink... - S még milyenek? - Például megszabjuk, hogy egy mocsár körül milyen védősávot kell hagyni, mekkora az a terület, amit száraz időben sem szabad felszántani. Vagy meghatározzuk, mikor nem szabad lekaszálni a rétet, mert akkor fészkelnek a védett madarak. Azt szeretnénk, ha minél rövidebb idő alatt olyanná válna a táj, amilyenné évszázadok során alakította a természet. Szeretnénk ha minél több állat legelne rajta ismét, vissza akarjuk hozni a pusztákra a vizet, az erdők elkorcsosult faállományát a régi természetes állományra cseréljük. Sokszínű, szép magyar tájat akarunk, amelyben a korszerű gazdálkodás - legyen az akár nagyüzemi, akár kisüzemi - és a természeti értékek őrzése nem ellentmondó fogalmak, hanem kiegészítik egymást. Ehhez nyilván további földvásárlások szükségesek... - Igen. A földkiadó bizottságok megszűnésével rövidesen sor kerül - a megyei földművelésügyi hivatalok szervezésében - azoknak a nevesítetlen maradványterületeknek a sorsolására, amelyek gazdaságilag nem különösebben értékesek, de a természetvédelem számára annál inkább. Jó lenne, ha ez a sorsolás egyezségkötés eredményeként elmaradna, s a természetvédelmi közalapítványok megvehetnék egyben ezeket a földeket. A tulajdonosoknak kifizetnénk aranykoronáik árát, s a földművelésügyi hivatalok, földhivatalok is rengeteg adminisztrációtól szabadulnának meg. Ehhez persze további támogatásokra lenne szükségünk. Szívesen fogadunk minden adományt. Dulai Sándor Bodnár Mihály, a Tiszatáj Természetvédelmi Közalapítvány titkára A SZERZŐ FELVÉTELE TEGYÜK SZEBBÉ KÖRNYEZETÜNKET! A Természetbúvár Egyesület tavalyi országszépítő mozgalmát az idén is folytatja, mostani felhívása így hangzik: Tegyük szebbé szűkebb pátriánkat! Legyen a rend, a tisztaság éve 1997! A tavalyi tapasztalatok, az elért eredmények s az ország köztisztasági állapota arra sarkallja az egyesületet, hogy kezdeményezésüket kiszélesítsék, az eddigi segítőkész emberek, szervezetek körét bővítsék - mondta Garancsy Mihály ügyvezető elnök. Jelentős sikernek könyvelték el, hogy felhívásukra több mint ötvenezer felnőtt és gyerek keze munkája nyomán parkok, közterületek, iskolaudvarok lettek tisztábbak, rendezettebbek, otthonosabbak. Hatalmas irattömb őrzi a tavaly elért eredményeket, ezekből megtudhatjuk, hogy közösségi összefogással megszépültek a Tolna megyei Nak, a Vas megyei Pácsony, a borsodi Erdőbénye közterei, utcái, javult a falvakat megközelítő utak állapota. Befejeződött a történelmi eseményekben gazdag nógrádi vár környezetének parkosítása, elkészült a millecentenáriumi emlékmű is. Esztergomban hét általános és három középiskola tanárait, tanulóit mozgósította a felhívás, hogy tegyék még szebbé az ősi fővárost. Az egyesület leghűségesebb szövetségesei a pedagógusok voltak, csaknem kétszáz iskola, óvoda, művelődési intézmény vezetője töltötte ki a csatlakozási nyilatkozatot. Szívmelengető Szombathely legnagyobb lakótelepi iskolájának, a Váci Mihály Általános Iskolának a példája, ahol „szépítőklub” alakult, s valamennyi osztály védnökséget vállalt saját osztályterme tisztaságának, otthonosságának megőrzése felett. Az 1991-ben alakult egyesület fő célja a környezeti szemléletformálás. Szomorú, hogy tavalyi országszépítő felhívásához éppen azok az intézmények, szervezetek nem csatlakoztak, amelyeknek törvényben előírt kötelességük a köztisztaság fenntartása. Az idei mozgalomba ezért szeretnék bevonni a településtisztasági vállalatokat, az önkormányzatokat is, mert nagyon sok az illegális szemétlerakó hely, és ezek megszüntetése komoly munkát igényel azok a magánszemélyek, intézmények, gazdálkodó és civil szervezetek, akik szeretnének kapcsolódni az idei környezetszépítési mozgalomhoz, az ehhez szükséges nyomtatványokat beszerezhetik a Természetbúvár Egyesülettől, melynek címe: 1051 Budapest, Arany János u. 25. Telefon: 269-3765. (pethes) k. 4. Hagymakonferencia Makón Végső megállapítása a minapi makói hagymakonferenciának, hogy történjék bármi a zöldségpiacon: ha baj van, a végén mindig a termelő szorul. így volt ez a múlt év őszén is, mikor 8 forintért adták kilóját a környék aranyának nevezett makói hagymának. Két éve csaknem 650 millió forint értékű portékát öntöttek a szemétre, zömében Makó környéki hagymát. Ahogy a piacotok látják, most megint kúszik fölfelé a hagyma ára. (Állítólag máshol - Tasmániában, Chilében, Argentínában - sem kedvezett az idő az európai exportra szánt hagymának.) Miért a termelőn csattan mindig az ostor? A kérdésre a hozzáértők már régóta keresik a választ. A hagymások kiérlelt véleménye szerint se a hazai, se a külföldi kereskedők soha nem fizethetnek rá a hagyma továbbadására. Hasznuk mutatható a tároláson, a válogatáskor, a piacra vitelkor, a kimérésen. Mivel mindez értünk, hagymaevőkért történik, ránk hivatkozva aztán csak olcsón vásárolhatnak. Ahogy mondani szokás a piacolók nyelvén, igencsak lenyomják az árakat. Ha nem sikerül, nem vásárolnak, másba fektetik a hagymára való pénzt. Füleki László, a Hagyma Terméktanács titkára elmondta, hogy a külföldre eladott hagyma árából körülbelül 20-30 százalék marad az exportálónál, 30-40 százalék a fölvásárlást közvetítőnél, az átvevő, aki a gazda portékáját először elviszi, szintén leveszi a maga hasznát, az eladási ár tizedéthuszadát. Jóindulatú számítással a német piacon tisztességesen eladott makói hagymáért a kiszombori gazda az ár 5-10 százalékát kapja. Ezért trágyáz, szánt, ültet, sorol, kapál, permetez, csomóz, ládáz, fizeti az érdekében munkálkodókat, és most már adózik is alázattal. A jelek azt mutatják: kevés a hagyma az idén a földeken. Ahogy a szakember fogalmazott: radikális a visszalépés. Erre való tekintettel a hagymatanács szerződést kíván kötni a Földművelésügyi Minisztériummal, mint mondják: szabályozni szeretnék a termék pályáját. Megállapítják majd az országos hagymaföld nagyságát, s azt a mennyiséget, amiből juthat elegendő itthonra, a földolgozóknak és más országoknak. Erre kötnének szerződést a miniszterrel. Irányárat szabnának csupán, nem kötnék meg a kezét se a kereskedőnek, se a gazdának. Az élet diktálná egyezségüket. A terméktanács nemcsak dirigálója és végrehajtója lenne az üzletnek, hanem a tagjai pénzéből kockázati alapot hozna létre. Vagyis félretehetne a nehezebb időkre. A tőkéhez az állam is odatenné a magáét, és ezzel már segíteni lehetne a most igencsak kaotikus állapotában leledző hagymapiacon. A terméktanács nemcsak a miniszterrel, hanem a hagymásgazdákkal is szerződést kötne. A szakemberek hatezer hektárnyi területet és 140 ezer tonna termést terveznek. Területre, személyre lehetne bontani a termesztést, s ez a norma alapjául szolgálhatna a vágyott kvótarendszernek. A paradicsominak mondott hagymaföldi állapotokra még várniuk kell a makói hagymásoknak, mert a mai magyar törvények útját állják ennek az elképzelésnek. Ahogy a hagymakonferencián is megfogalmazódott, a pillanatnyilag érvényes agrárrendtartási szabályzat ennél jóval kevesebbről szól. Lényegében azt se tudjuk igazán - hallhattunk Bajánházi László pénzügyi szakembertől -, hogy a szabályok pontosan kit jelölnek termelőnek, feldolgozónak, forgalmazónak. Ezek a kategóriák igazán keverednek a 92-es változás óta. Utunk Európába, ahogy az dr. Gerendás Károly megnyitó előadásában is elhangzott, a minőség megőrzésével, a szabványok betartásával és valódi szövetkezéssel lehetséges. Igazodnunk muszáj az ottani szokásokhoz, a mások piacán meghonosodott gyakorlathoz. Mint ismeretes, a magyar zöldségpiacon az volt a szemlélet, hogy amit a föld megterem, az nem mehet semmiképp se veszendőbe. Régebben a pártbizottságok kötelezték a zöldségkereskedő cégeket, hogy vegyék át a portékát. A rossz örökség most is gát, nehezen szokjuk meg, hogy manapság már a vásárló diktál. Hogy a vevő mit szeret, azt a piackutatók szokták megmondani. Ha a tanácsuk nem is vág mindig egybe a gazdai tapasztalással, vélekedésük nem hagyható figyelmen kívül. Áldoznunk kell érette, időt, pénzt, fáradságot. Akárcsak a mostanság egyre inkább háttérbe szoruló kutatómunkára... Majoros Tibor 1997. JÚLIUS 1. Nem volt mindig mocsár... Már Hány Istók is megmondta - akire gyerekkorában bukkantak a lápi világban valamikor a XVIII. században -, hogy a láp üzen. Kijelentését bizonyította az idő. Nem csupán a Hanság vidékén, hanem a Kis-Balaton környékén is. A közelmúltban ugyanis éppen a láp segítségével érdekes megállapítást tehettek a régészek. Nevezetesen, hogy a Kis-Balaton nem számított mindig mocsaras területnek. Olyannyira nem, hogy a legutóbbi feltárások során kiderült: hajdanán e lápos vidéken is emberek éltek. A kutatók több olyan jelre, felfedezésre bukkantak, amelyek félreérthetetlenül emberi életre utalnak, így például Vörsnél egy ez idáig páratlan, a honfoglalás idejéből származó temetőt találtak. Továbbá egy kelta eredetű házmaradvány is előkerült, ami szintén régészeti szenzáció. Kétszáznál is több lelőhelyen dolgoztak a szakemberek, és a feltárások eredményei azt sugallják, hogy egyes korszakok minden bizonnyal új értékelést kívánnak. A kutatásokról egyébként könyv is készült, méghozzá a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság anyagi támogatásával. A Kis-Balaton vidéke feltárása a zalai részen valójában befejeződött A somogyi oldalon viszont előreláthatóan 2000-ig tartanak az ásatások. (pálfalvi) Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőbizottság: BAJOR NAGY ERNŐ, GION NÁNDOR, MAJOR LAJOS (elnök), MÁRTON JÁNOS, TÓTH BENEDEK Szerkesztőség és kiadó: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (Szikra Lapnyomda vezérigazgatósági épület), II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. és 1384 Bp. 62., Pf. 771. Telefon és fax: 344-2500. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Ügyfélszolgálati iroda (9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon: 173-1942, 173-1943). Médiaképviselet, keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388, 344-2500, telefax: 129-1240, 129-1461. Apróhirdetések feladása lehetséges továbbá a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. ügyfélszolgálati irodájában és a Primus Népszabadság Kft.-nél: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 67 Ft, előfizetőknek 62 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 267 Ft, negyed évre 801 Ft, fél évre 1602 Ft, egy évre 3204 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató ISSN 0133-0950