Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-06 / 1. szám
Hétköznapok Kicsit megálltunk a rohanásban, kicsit megpihentünk a munkában, egymással szeretettel bántunk, egymásnak szépet, jót kívántunk, ünneppé tettük a hétköznapot. Kicsit vigadtunk, örültünk, angyalok szelíd szavával éltünk, kicsit a mennybe menekültünk. Emelkedettségünkben talán még új emberré is lettünk egy kicsit, aki több derűvel és bizakodással éli majd a hétköznapjait. SPRECHER ILDIKÓ ÉS BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI Bombák a pusztán Szegény Hortobágy! Az idelátogató, a turista természetesen csak a szépségeit, különleges értékeit láthatja, s nem is sejti, hogy súlyos rombolások érték a pusztát a múltban, és érik még ma is! 3. oldal A TARTALOMBÓL Együttműködések Kisszálláson Kisszállás nem is olyan kicsi bácskai település. A községben és a környező tanyákon 3100-an laknak. Ipara nincs, a népesség csaknem egyharmada munkanélküli. Most az emberek nagy többsége újra a mezőgazdaságból igyekszik megélni. 6. oldal Irodalmi nyomozásunk győztesei Kilenc héten át tartott irodalmi rejtvénypályázatunk. A sok-sok helyes megfejtő közül hárman nyertek fődíjat. Nyereményüket elvittük nekik, s egy kicsit elbeszélgettünk velük. 14. oldal nn ** Tűz Kedves Olvasóink! Gyermekkoromban a négy évszak közül legjobban a telet szerettem. Imádtam a havat és a jeget, a puszta tiszta, szép fehérséget, a nagy csúszkálásokat a befagyott Rábaszéken meg a tanyánk melletti vályogosgödrökön, a szánkóutakat iskolába menet és jövet. Ennél is kedvesebbek voltak számomra az esték, amikor végre együtt lehetett a család, s apámmal néha vacsora után még jó sokáig olvasgattunk a petróleumlámpa alatt a meleg szobában. A legnagyobb örömet azonban a szomszédolás jelentette nekünk, gyerekeknek. Persze szívesen gyűltek egybe szüleink is hol egyik, hol másik tanyában. Az asszonyok előtt pörgött a rokka, vagy járt kezükben a kötőtű, a férfiak megittak egy-két pohár bort, s közben meghányták-vetették a világ sorát. Mi pedig többnyire malmoztunk vagy gombfociztunk, máskor meg csak ültünk, s hallgattuk, miről folyik a szó. Ezek a tanyázások sohasem nyúltak az éjszakába, kivéve a disznótorokat meg az újévi együttléteket. A disznótorok általában éjfél után fejeződtek be, nagy nótázásokkal. Az újévköszöntések köre viszont leginkább csak másnap este zárult, akkorra sikerült a miklai tanyákon mindenkinek mindenkit végiglátogatni. Újesztendő napját nagyon vártuk. Reggel, miután a jószágokat ellátták, hét tanya lakói gyülekeztek nagyapáméknál vagy a szomszéd tanyában, Pali bácsiéknál. Pali bácsi nagyapám testvére volt, mindketten juhászok, s minden szomszéd tisztelte, szerette őket. Szomszéd? Akadt köztük, aki innen három-négy kilométerre lakott, de eljött ő is, s aztán, néhány óra múlva, együtt mentek tovább. Vagyis hogy mentünk. Mert a gyereksereg is a menettel tartott, kergetőzve, viháncolva követtük a felnőtteket. Már csak miattunk sem lehetett minden tanyába eljutni elsején, hiszen estére elálmosodtunk rendesen. Ezért aztán Grőb Konrád bácsiék meg akik a gulyaháznál laktak, másnap kerültek sorra, de ott annál jobban kimulatta magát a nép. Addig tartott ez, míg a téeszesítés el nem söpörte a tanyákat. Föld nélkül, legelő nélkül nem lehetett megélni a pusztán... A Rábaszék vidékéről messzire kerülve de sokat álmodoztam azokról az időkről. Pedig különösen azóta, hogy városról falura költöztünk, s a falvakat járom szabad földesként is, részem lehetett szívmelengető közösségi élményekben. Gyermekkorom világának melegét azonban nem éreztem soha többé. Ám a napokban átélhettem valamit, ami oly szép volt, mint az álmok. Falum tájházában gyűltünk össze néhányan, régi barátok, s jöttek újak is. A lakott spórban égett a tűz, körbeültük, krumplit sütöttünk, volt pogácsa, bor is, de nem volt tévé. Olyan jó, nyugodt, okos beszélgetés kezdődött, ami már Szadán is ritkaság mostanában. Később megszólalt a harmonika, rázendítettünk egy dalra. Ott ült közöttünk egy fiatalasszony, háromgyermekes édesanya, aki nemrég került a faluba. Kis csend után egy kevésbé ismert népdalba kezdett, s olyan gyönyörűen énekelt, hogy beleborzongtunk mindannyian. Csak a taps után árulta el, hogy tizennégy évvel ezelőtt a népdal kategóriában első lett a Ki mit tud?-on. Milyen jó is, hogy a tájház kicsi szobájában meggyújtottuk azt a tüzet... ■ Aszalódni Somogyaszalóban.....2 ■ Polánymester senki sem akar lenni......................................................3 ■ Az Év Postása...................................4 Kelendőbb lesz a méz.....................8 ■ Magyarként Brüsszelben..............9 ■ „Halló, itt a Kék Vonal!”.................12 ■ 175 éve született Petőfi Sándor 13 ■ Népismereti kalandozások.......15 ■ Édes életművek...............................18 Tarka oldal........................................19 A biztonság kényelme..................22