Szabad Föld, 1998. január-június (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-06 / 1. szám

Szegény Hortobágy! Az idelátoga­tó, a turista természetesen csak a szépségeit, különleges értékeit lát­hatja, s nem is sejti, hogy súlyos rombolások érték a pusztát a múlt­ban, és érik még ma is! 3. oldal Bombák a pusztán Irodalmi nyomozásunk győztesei Kilenc héten át tartott irodalmi rejtvénypá­lyázatunk. A sok-sok helyes megfejtő közül hárman nyertek fődíjat. Nyereményüket el­vittük nekik, s egy kicsit elbeszélgettünk velük. 14. oldal >1 TARTALOMBÓL Hétköznapok Kicsit megálltunk a roha­násban, kicsit megpihen­tünk a munkában, egymás­sal szeretettel bántunk, egymásnak szépet, jót kí­vántunk; ünneppé tettük a hétköznapot. Kicsit vigad­tunk, örültünk, angyalok szelíd szavával éltünk; ki­csit a mennybe menekül­tünk. Emelkedettségünk­ben talán még új emberré is lettünk egy kicsit, aki több derűvel és bizako­dással éli majd a hétköz­napjait. SPRECHER ILDIKÓ ÉS BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI Együttműködések Kisszálláson Kisszállás nem is olyan kicsi bács­kai település. A községben és a környező tanyá­kon 3100-an lak­nak. Ipara nincs, a népesség csak­nem egyharmada munkanélküli. Most az emberek nagy többsége újra a mezőgazdaságból igyekszik megélni. 6. oldal nn ** Tűz Kedves Olvasóink! Gyermekkoromban a négy évszak közül leg­jobban a telet szerettem. Imádtam a havat és a jeget, a puszta tiszta, szép fehérségét, a nagy csúszkálásokat a befagyott Bábaszéken meg a tanyánk melletti vályogosgödrökön, a szánkó- utakat iskolába menet és jövet. Ennél is kedve­sebbek voltak számomra az esték, amikor végre együtt lehetett a család, s apámmal néha vacso­ra után még jó sokáig olvasgattunk a petró­leumlámpa alatt a meleg szobában. A legnagyobb örömet azonban a szomszédo­lás jelentette nekünk, gyerekeknek. Persze szí­vesen gyűltek egybe szüléink is hol egyik, hol másik tanyában. Az asszonyok előtt pörgött a rokka, vagy járt kezükben a kötőtű, a férfiak megittak egy-két pohár bort, s közben meg- hányták-vetették a világ sorát. Mi pedig több­nyire malmoztunk vagy gombfociztunk, más­kor meg csak ültünk, s hallgattuk, miről folyik a szó. Ezek a tanyázások sohasem nyúltak az éjsza­kába, kivéve a disznótorokat meg az újévi együttléteket. A disznótorok általában éjfél után fejeződtek be, nagy nótázásokkal. Az újév­köszöntések köre viszont leginkább csak más­nap este zárult, akkorra sikerült a miklai tanyá­kon mindenkinek mindenkit végiglátogatni. Újesztendő napját nagyon vártuk. Reggel, miután a jószágokat ellátták, hét tanya lakói gyülekeztek nagyapáméknál vagy a szomszéd tanyában, Pali bácsiéknál. Pali bácsi nagyapám testvére volt, mindketten juhászok, s minden szomszéd tisztelte, szerette őket. Szomszéd? Akadt köztük, aki innen három-négy kilomé­terre lakott, de eljött ő is, s aztán, néhány óra múlva, együtt mentek tovább. Vagyishogy mentünk. Mert a gyereksereg is a menettel tartott, kergetőzve, viháncolva kö­vettük a felnőtteket. Már csak miattunk sem le­hetett minden tanyába eljutni elsején, hiszen es­tére elálmosodtunk rendesen. Ezért aztán Grőb Konrád bácsiék meg akik a gulyaháznál laktak, másnap kerültek sorra, de ott annál jobban ki­mulatta magát a nép. Addig tartott ez, míg a téeszesítés el nem sö­pörte a tanyákat. Föld nélkül, legelő nélkül nem lehetett megélni a pusztán... A Bábaszék vidékéről messzire kerülve de sokat álmodoztam azokról az időkről. Pedig különösen azóta, hogy városról falura költöz­tünk, s a falvakat járom szabad földesként is, ré­szem lehetett szívmelengető közösségi élmé­nyekben. Gyermekkorom világának melegét azonban nem éreztem soha többé. Ám a napokban átélhettem valamit, ami oly szép volt, mint az álmok. Falum tájházában gyűltünk össze néhányan, régi barátok, s jöttek újak is. A rakott spórban égett a tűz, körbeül­tük, krumplit sütöttünk, volt pogácsa, bor is, de nem volt tévé. Olyan jó, nyugodt, okos beszél­getés kezdődött, ami már Szadán is ritkaság mostanában. Később megszólalt a harmonika, rázendítettünk egy dalra. Ott ült közöttünk egy fiatalasszony, háromgyermekes édesanya, aki nemrég került a faluba. Kis csend után egy ke­vésbé ismert népdalba kezdett, s olyan gyönyö­rűen énekelt, hogy beleborzongtunk mind­annyian. Csak a taps után árulta el, hogy tizen­négy évvel ezelőtt a népdal kategóriában első lett a Ki mit tud?-on. Milyen jó is, hogy a tájház kicsi szobájában meggyújtottuk azt a tüzet... ■ Aszalódni Somogyaszalóban .....2 ■ Polánymester senki sem akar lenni......................................................3 ■ Az Év Postása...................................4 Ke lendőbb lesz a méz.....................8 ■ Magyarként Brüsszelben..............9 ■ „Halló, itt a Kék Vonal!”.................12 ■ 175 éve született Petőfi Sándor 13 ■ Népismereti kalandozások.......15 ■ Édes életművek...............................18 Tarka oldal........................................19 A biztonság kényelme..................22

Next

/
Thumbnails
Contents