Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)

1998-07-07 / 27. szám

- jí aBADFÖLD KŐSZEG-HEGYALJA A Kőszeg-hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa, kétharmada Ausztria területére esik. A leggyakoribb kőzetei a meszes csillámpala, a grafitos pala, a mész, a kvarcfillit. Mai arculatát a pleisztocén idején bekövetkezett rétegmoz­gások alakították ki, akkor keletke­zett a hosszú, mély völgyekkel szab­dalt hegyvidék. A hegység délkeleti lejtőjén öt falu - Bozsok, Cák, Kőszegszerda­­hely, Kőszegdoroszló és Velem - al­kotja azt a természeti és történelmi tájegységet, amelyet Kőszeg-hegyal­­jának hívnak. A honfoglalás óta, Bo­zsok kivételével, valamennyi közsé­get színtiszta magyar ajkú emberek lakták. Bozsokon viszont horvátok éltek, akiket Krajnából földesurak te­lepítettek ide. Ma egyetlen horvátul beszélő ember nincs a faluban. Csu­pán a polgárok neve őrzi származásuk eredetét. E településekre és birtokvi­szonyaikra vonatkozóan a XI-XII. századból nem maradtak fenn okleve­les adatok. A falunevek azonban Ár­pád-kori elnevezésekre vezethetők vissza. Nem kizárt, hogy az első tulaj­donosok nevét őrzik. Az egyutcás települések típusához tartozó kis községek azo­nos építészeti karakterűek. Beépítési módjuk eredetileg szabályos szalagtelkes, a domborzathoz igazodó, helyenként fűrészfogasfésűs. Az Alpok közelsége folytán a környékre különleges, szubalpesi mikroklí­ma a jellemző, mely 1920-ból származó írásos feljegyzések szerint asztmatikus és légzőszervi betegségek gyógyítására alkalmas. A vidék évi középhőmérsék­lete 9 Celsius-fok alatt van. A csapadék meg­haladja az évi 850 millimétert. A hegy­oldalakba települt Vas megyei falvak tiszta levegője és a ter­mészeti ritkaságok - ciklámenes lomber­dők katedrálisok osz­lopcsarnokaira emlé­keztető bükkösökkel és fenyvesekkel vál­takoznak, szelídgesz­tenyések az alájuk lo­pakodó áfonyás csa­­rabosokkal, havasi kaszálórétek, tőzegláp s megannyi szubalpin állat- és nö­vényfaj - sok-sok kirándulni és üdülni vágyó embert vonzanak e vidékre, me­lyet sajátos flórája és faunája alapján csaknem két évtizede tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. Az idegent első pillantásra lenyűgözi a mesébe illő táj. Aligha jut eszébe, hogy Kőszeg szomszédságában e kis­térség lakóit évtizedeken át szerepnélkü­liségre kárhoztatta a politika. Országjárásunk során e megbélyegzett vidék fal­vainak életét, mindennapjait igyekeztünk megismerni, kutatni. P.G. SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELEI Velemi Szabad Föld-estünket támogatta a község önkormányzata, élén Horváth Miklós polgármesterrel. Köszönjük segítségüket. A Szabad Föld féléves előfizetését Velemben Petrik Józsefné (Kőszeg­­szerdahely, Hegyi út 16.) és Balogh Linda (Velem, Petőfi Sándor út 11.) nyerte. . Perifériák polgára o­ rszágjárásaink nagy élménye: mennyi gyönyörű tá­ja van e hazának. Tudtuk ezt persze azelőtt is, hogy kiválasztottunk egy-egy helyszínt, de más dolog olvasmányokból, rádióból, televízióból ismerni valamely vidéket, mint bebarangolni s beszélgetni az ott élőkkel. Barangolásaink során mindig akadt kedves kalau­zunk. Helytörténésztől a traktorosig, polgármestertől a tehénpásztorig olyan emberek, akik nemcsak szavak­ban szeretik szülőföldjüket, hanem valóban hűek hozzá jóban-rosszban. „Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt élned, halnod kell" - mondja Szózatunk. Nem kevésbé fontos az az útmuta­tás, mely így szól: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” (Kölcsey: Huszt) Bármerre jártunk, keres­tük azokat, akik csakugyan hatni tudtak s tudnak sző­kébb hazájukban. Nem véletlen a múlt s a jelen idő együttes használata. Hiszen sokan éltek úgy kicsi falvakban, majorokban, te­lepeken, tanyákon, hogy hírük nem jutott el messzi vidé­kekre, de haláluk után sok-sok évvel is őrzi őket egy kö­zösség emlékezete. Nélkülük más lenne az a föld, ahol napjaikat töltötték, mások lennének a szokások, az er­kölcsök, távolra szakadtaknak mást jelentene haza­menni. Kőszeg-hegyalján is éltek s élnek ilyen emberek. A falvak lakói tisztelettel, szeretettel szólnak régi tanítók­ról, papokról, orvosokról, községi elöljárókról és minta­gazdákról, de szegényekről is, akiknek azonban volt egy nagy kincsük: a becsületük. Tanulságos dolog hall­gatni, milyen áhítattal ejtik ki nevüket olyanok is, akik már nem ismerhették őket. Velemben és a környező apró falvakban ma is talál­kozhatunk ilyen emberekkel. Ezernyi gonddal küszködő községi és intézményi vezetőkkel, postamesterből lett néprajzkutatóval, aki 1943 óta krónikása a falu minden­napjainak. Pedagógusokkal, akiknek mindenük a gyer­mek, s folytathatnám a felsorolást. S bár többen panasz­kodtak arra ezen a vidéken is, hogy csökken az össze­tartó erő s növekszik a széthúzás, vannak olyan nagy­szerű eredmények, mint a VELAK (Velemi Lányok- Asszonyok Köre) által, egymillió forintos Phare-támoga­­tással létrehozott közösségi iroda, amelynek kialakítá­sában, berendezésében sokan segédkeztek, s amely csakugyan az egész faluközösség javát szolgálja. Annyi biztos: Velemet és a szomszédos településeket ma sem az ott lakóktól kell félteni. Sokkal inkább attól a szemlélettől, amely szerint annál többet ér valami, minél nagyobb, s a „perifériák” polgáraival nemigen kell törődni. A befejezés azonban szerencsére ennél derűlátóbb lehet. Mint a közösségi iroda példája bizonyítja, erősödőben van egy másfajta gondolkodás a fejlesztés­re szánt pénzek elosztásában is. Eszerint nincsenek sze­rep nélküli térségek, hanem emberek vannak, egyenlő jo­gokkal. Ez a szemlélet jellemzi a Phare-pénzek fölött ren­delkező Európai Uniót is, s ennek a következő években remélhetőleg egyre több hasznát láthatjuk hazánkban is. Ugyanúgy, mint ma szerte Nyugat-Európában. Dulai Sándor Tiszta utcák, rendezett közterületek Velemben. Ez is hozzátartozik a csodá­latos alpokaljai tájhoz, s az összkép ki­alakításában nagy szerepe van a falu­gondnoknak. Erre a feladatra vállalko­zott Jagodics István, aki, ha kell, füvet kaszál kézzel és géppel, megcsinál min­den karbantartási munkát, egyszóval ő a falu egyik mindenese, ugyanis ketten felelősek a rendért, a tisztaságért. Az energikus, fürge mozgású, negy­venegy éves férfi valaha az építőipar­ban dolgozott, de 1992-ben megszűnt a munkahelye és családjával együtt Szom­bathelyről visszaköltözött a szülőfalujá­ba. A tizenhat évig kőművesként ke­nyerét kereső fiatalember könnyen al­kalmazkodott az új, de számára nem is­meretlen körülményekhez, hiszen min­dig is sokat segített édesapjának, aki a helyi szövetkezetben volt állatgondozó és otthon is gazdálkodott.­­ Ez egy teljesen más világ, mint az építőipar és a város. Itt falun az ember­nek univerzálisnak kell lennie, tehát mindenhez érteni kell, minden munkát el kell tudni végezni - vallja István. - Mivel paraszti családból származom, édesapám megtanított mindenre, elles­tem tőle az állattenyésztés, a növényter­mesztés fortélyait, ha kell, kaszálok, ha kell, traktorra ülök és azzal fuvarozok. A falugondnoki mun­ka napi négyórás elfog­laltság, persze papíron, mert az éppen időszerű vagy sürgős teendők nem várakozhatnak. Amit ez­zel keresni lehet, az a nettó 14 ezer forint, ami egy négytagú családnak, ahogy mondani szokás, az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Ezért szinte természetes a kiegészítő jövedelem­­forrás, a háztáji gazda­ság. Itt majdnem min­denkinek van gesztenyé­je, az abból származó pénz jól jön a konyhára.­­ Megéri vele foglal­kozni, mert olyan biztos jövedelemforrás, ami a megélhetést segíti. Tő­lünk egy vállalkozó vá­sárolja fel a gesztenyét, a napi legna­gyobb felvásárlási áron, tavaly 105 fo­rintot fizetett egy kilóért. A gesztenyé­vel is van munka, nem elég csak össze­szedni azt, hanem a fák alját is tisztán kell tartani, le kell kaszálni. Sajnos az utóbbi években egy titokzatos beteg­ség, a tudósok szerint valamilyen vírus támadta meg a fákat, és pusztulásukat nem tudják megállítani. Ez most óriási gond itt a környéken, hiszen veszélybe került az egész Kőszeg-hegyalja szelíd­­gesztenye-állománya. Jagodics István nem unatkozik soha, naponta tíz-tizenkét órát dolgozik, mert otthon várja a családi gazdaság. Igaz, a ház körüli munkákba besegít a felesége és két fia is. A kertben zöldséget, gyü­mölcsöt termelnek és a fölösleget elad­ják, nem egyszer a faluban nyaraló vagy az itt letelepedett külföldieknek. Az ólakat nyulak, disznók, baromfifélék lakják, az istállóban pedig egy tehén árválkodik. Régebben volt több is, de rájöttek, nem éri meg annyit tartani, mert a faluban csak egy tehén tejét tud­ják eladni biztonságosan. Ha több tehe­nük lenne, gondot okozna a tej értékesí­tése, ugyanis a felvásárlás nincs meg­szervezve.­­Régebben fejlett állattenyésztéssel büszkélkedhettek a helybeliek, renge­teg tehenet tartottak, szinte verekedtek az emberek az árokpartok lekaszálásá­ért. Most pedig elgazosodott minden, kevés az állat, az emberek a városokba járnak dolgozni, a kábelgyár sokaknak ad munkát. Amióta a szövetkezet átala­kult, már arra se számíthatnak a dolgoz­ni vágyók, és ha nem kapnak központi segítséget, támogatást a termelők, ke­vés remény van arra, hogy a mezőgaz­daság fellendüljön a faluban. Itt szerin­tem az idegenforgalmat kellene fejlesz­teni. Sok háznál vannak kiadó szobák, de az utóbbi években kevesebb vendég jön, úgy látszik, nincs pénzük az embe­reknek nyaralásra, turizmusra. A falugondnoknak mindenről van véleménye, jól tájékozott és tisztán látja nemcsak szülőföldje gondjait, hanem az ország helyzetét is. Pedig csak akkor jut ideje olvasásra, té­vézésre, ha esik az eső. Noha vigyáznia kelle­ne magára, mert volt egy gerincműtéte, de ő az a típus, aki nem tud tétlenül meglenni. - Mindig tenni-ven­­ni kell valamit, hogy az ember boldoguljon. Ezt a szemléletet kap­tam örökségbe itt, a szülőfalumban, ahol jól érzem magam, mi­óta a napvilágot meg­láttam. Amikor gye­rekkoromban a tehe­neket legeltettem, apám sokszor mondta: csinálj meg minden munkát és meglátod, meglesz a gyümölcse. Én megfogadtam a ta­nácsát, eszerint éltem és megérte, mert örömmel, jókedvvel dolgoztam és dolgozom ma is. Egyébként is vidám, vicces ember vagyok, és ha valaki fütyörészve dol­gozik, az jó dolog. Pethes József Fütyörészve dolgozik Falugondnok - a falu lelke A velemi főutcán SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELEI Jagodics István 1998. JÚLIUS 7. Szabad f­öld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőség és kiadó: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (Szikra Lapnyomda vezérigazgatósági épület), II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 344-2500, fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfo­d@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság ügyvezető igazgatója Ügyfélszolgálati iroda (9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon: 359-1942, 359-1943). Médiaképviselet, keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 344-2500, telefax: 129-1240, 129-1461. Apróhirdetések feladása lehetséges továbbá a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. ügyfélszolgálati irodájában és a Primus Népszabadság Kft.-nél, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 76 Ft, előfizetőknek 71 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 307 Ft, negyed évre 921 Ft, fél évre 1842 Ft, egy évre 3684 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda. e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950

Next