Szabad Föld, 1998. július-december (54. évfolyam, 27-52. szám)
1998-07-07 / 27. szám
- jí aBADFÖLD KŐSZEG-HEGYALJA A Kőszeg-hegység az Alpok legkeletibb nyúlványa, kétharmada Ausztria területére esik. A leggyakoribb kőzetei a meszes csillámpala, a grafitos pala, a mész, a kvarcfillit. Mai arculatát a pleisztocén idején bekövetkezett rétegmozgások alakították ki, akkor keletkezett a hosszú, mély völgyekkel szabdalt hegyvidék. A hegység délkeleti lejtőjén öt falu - Bozsok, Cák, Kőszegszerdahely, Kőszegdoroszló és Velem - alkotja azt a természeti és történelmi tájegységet, amelyet Kőszeg-hegyaljának hívnak. A honfoglalás óta, Bozsok kivételével, valamennyi községet színtiszta magyar ajkú emberek lakták. Bozsokon viszont horvátok éltek, akiket Krajnából földesurak telepítettek ide. Ma egyetlen horvátul beszélő ember nincs a faluban. Csupán a polgárok neve őrzi származásuk eredetét. E településekre és birtokviszonyaikra vonatkozóan a XI-XII. századból nem maradtak fenn okleveles adatok. A falunevek azonban Árpád-kori elnevezésekre vezethetők vissza. Nem kizárt, hogy az első tulajdonosok nevét őrzik. Az egyutcás települések típusához tartozó kis községek azonos építészeti karakterűek. Beépítési módjuk eredetileg szabályos szalagtelkes, a domborzathoz igazodó, helyenként fűrészfogasfésűs. Az Alpok közelsége folytán a környékre különleges, szubalpesi mikroklíma a jellemző, mely 1920-ból származó írásos feljegyzések szerint asztmatikus és légzőszervi betegségek gyógyítására alkalmas. A vidék évi középhőmérséklete 9 Celsius-fok alatt van. A csapadék meghaladja az évi 850 millimétert. A hegyoldalakba települt Vas megyei falvak tiszta levegője és a természeti ritkaságok - ciklámenes lomberdők katedrálisok oszlopcsarnokaira emlékeztető bükkösökkel és fenyvesekkel váltakoznak, szelídgesztenyések az alájuk lopakodó áfonyás csarabosokkal, havasi kaszálórétek, tőzegláp s megannyi szubalpin állat- és növényfaj - sok-sok kirándulni és üdülni vágyó embert vonzanak e vidékre, melyet sajátos flórája és faunája alapján csaknem két évtizede tájvédelmi körzetté nyilvánítottak. Az idegent első pillantásra lenyűgözi a mesébe illő táj. Aligha jut eszébe, hogy Kőszeg szomszédságában e kistérség lakóit évtizedeken át szerepnélküliségre kárhoztatta a politika. Országjárásunk során e megbélyegzett vidék falvainak életét, mindennapjait igyekeztünk megismerni, kutatni. P.G. SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELEI Velemi Szabad Föld-estünket támogatta a község önkormányzata, élén Horváth Miklós polgármesterrel. Köszönjük segítségüket. A Szabad Föld féléves előfizetését Velemben Petrik Józsefné (Kőszegszerdahely, Hegyi út 16.) és Balogh Linda (Velem, Petőfi Sándor út 11.) nyerte. . Perifériák polgára o rszágjárásaink nagy élménye: mennyi gyönyörű tája van e hazának. Tudtuk ezt persze azelőtt is, hogy kiválasztottunk egy-egy helyszínt, de más dolog olvasmányokból, rádióból, televízióból ismerni valamely vidéket, mint bebarangolni s beszélgetni az ott élőkkel. Barangolásaink során mindig akadt kedves kalauzunk. Helytörténésztől a traktorosig, polgármestertől a tehénpásztorig olyan emberek, akik nemcsak szavakban szeretik szülőföldjüket, hanem valóban hűek hozzá jóban-rosszban. „Áldjon vagy verjen sors keze, / Itt élned, halnod kell" - mondja Szózatunk. Nem kevésbé fontos az az útmutatás, mely így szól: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül!” (Kölcsey: Huszt) Bármerre jártunk, kerestük azokat, akik csakugyan hatni tudtak s tudnak szőkébb hazájukban. Nem véletlen a múlt s a jelen idő együttes használata. Hiszen sokan éltek úgy kicsi falvakban, majorokban, telepeken, tanyákon, hogy hírük nem jutott el messzi vidékekre, de haláluk után sok-sok évvel is őrzi őket egy közösség emlékezete. Nélkülük más lenne az a föld, ahol napjaikat töltötték, mások lennének a szokások, az erkölcsök, távolra szakadtaknak mást jelentene hazamenni. Kőszeg-hegyalján is éltek s élnek ilyen emberek. A falvak lakói tisztelettel, szeretettel szólnak régi tanítókról, papokról, orvosokról, községi elöljárókról és mintagazdákról, de szegényekről is, akiknek azonban volt egy nagy kincsük: a becsületük. Tanulságos dolog hallgatni, milyen áhítattal ejtik ki nevüket olyanok is, akik már nem ismerhették őket. Velemben és a környező apró falvakban ma is találkozhatunk ilyen emberekkel. Ezernyi gonddal küszködő községi és intézményi vezetőkkel, postamesterből lett néprajzkutatóval, aki 1943 óta krónikása a falu mindennapjainak. Pedagógusokkal, akiknek mindenük a gyermek, s folytathatnám a felsorolást. S bár többen panaszkodtak arra ezen a vidéken is, hogy csökken az összetartó erő s növekszik a széthúzás, vannak olyan nagyszerű eredmények, mint a VELAK (Velemi Lányok- Asszonyok Köre) által, egymillió forintos Phare-támogatással létrehozott közösségi iroda, amelynek kialakításában, berendezésében sokan segédkeztek, s amely csakugyan az egész faluközösség javát szolgálja. Annyi biztos: Velemet és a szomszédos településeket ma sem az ott lakóktól kell félteni. Sokkal inkább attól a szemlélettől, amely szerint annál többet ér valami, minél nagyobb, s a „perifériák” polgáraival nemigen kell törődni. A befejezés azonban szerencsére ennél derűlátóbb lehet. Mint a közösségi iroda példája bizonyítja, erősödőben van egy másfajta gondolkodás a fejlesztésre szánt pénzek elosztásában is. Eszerint nincsenek szerep nélküli térségek, hanem emberek vannak, egyenlő jogokkal. Ez a szemlélet jellemzi a Phare-pénzek fölött rendelkező Európai Uniót is, s ennek a következő években remélhetőleg egyre több hasznát láthatjuk hazánkban is. Ugyanúgy, mint ma szerte Nyugat-Európában. Dulai Sándor Tiszta utcák, rendezett közterületek Velemben. Ez is hozzátartozik a csodálatos alpokaljai tájhoz, s az összkép kialakításában nagy szerepe van a falugondnoknak. Erre a feladatra vállalkozott Jagodics István, aki, ha kell, füvet kaszál kézzel és géppel, megcsinál minden karbantartási munkát, egyszóval ő a falu egyik mindenese, ugyanis ketten felelősek a rendért, a tisztaságért. Az energikus, fürge mozgású, negyvenegy éves férfi valaha az építőiparban dolgozott, de 1992-ben megszűnt a munkahelye és családjával együtt Szombathelyről visszaköltözött a szülőfalujába. A tizenhat évig kőművesként kenyerét kereső fiatalember könnyen alkalmazkodott az új, de számára nem ismeretlen körülményekhez, hiszen mindig is sokat segített édesapjának, aki a helyi szövetkezetben volt állatgondozó és otthon is gazdálkodott. Ez egy teljesen más világ, mint az építőipar és a város. Itt falun az embernek univerzálisnak kell lennie, tehát mindenhez érteni kell, minden munkát el kell tudni végezni - vallja István. - Mivel paraszti családból származom, édesapám megtanított mindenre, ellestem tőle az állattenyésztés, a növénytermesztés fortélyait, ha kell, kaszálok, ha kell, traktorra ülök és azzal fuvarozok. A falugondnoki munka napi négyórás elfoglaltság, persze papíron, mert az éppen időszerű vagy sürgős teendők nem várakozhatnak. Amit ezzel keresni lehet, az a nettó 14 ezer forint, ami egy négytagú családnak, ahogy mondani szokás, az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés. Ezért szinte természetes a kiegészítő jövedelemforrás, a háztáji gazdaság. Itt majdnem mindenkinek van gesztenyéje, az abból származó pénz jól jön a konyhára. Megéri vele foglalkozni, mert olyan biztos jövedelemforrás, ami a megélhetést segíti. Tőlünk egy vállalkozó vásárolja fel a gesztenyét, a napi legnagyobb felvásárlási áron, tavaly 105 forintot fizetett egy kilóért. A gesztenyével is van munka, nem elég csak összeszedni azt, hanem a fák alját is tisztán kell tartani, le kell kaszálni. Sajnos az utóbbi években egy titokzatos betegség, a tudósok szerint valamilyen vírus támadta meg a fákat, és pusztulásukat nem tudják megállítani. Ez most óriási gond itt a környéken, hiszen veszélybe került az egész Kőszeg-hegyalja szelídgesztenye-állománya. Jagodics István nem unatkozik soha, naponta tíz-tizenkét órát dolgozik, mert otthon várja a családi gazdaság. Igaz, a ház körüli munkákba besegít a felesége és két fia is. A kertben zöldséget, gyümölcsöt termelnek és a fölösleget eladják, nem egyszer a faluban nyaraló vagy az itt letelepedett külföldieknek. Az ólakat nyulak, disznók, baromfifélék lakják, az istállóban pedig egy tehén árválkodik. Régebben volt több is, de rájöttek, nem éri meg annyit tartani, mert a faluban csak egy tehén tejét tudják eladni biztonságosan. Ha több tehenük lenne, gondot okozna a tej értékesítése, ugyanis a felvásárlás nincs megszervezve.Régebben fejlett állattenyésztéssel büszkélkedhettek a helybeliek, rengeteg tehenet tartottak, szinte verekedtek az emberek az árokpartok lekaszálásáért. Most pedig elgazosodott minden, kevés az állat, az emberek a városokba járnak dolgozni, a kábelgyár sokaknak ad munkát. Amióta a szövetkezet átalakult, már arra se számíthatnak a dolgozni vágyók, és ha nem kapnak központi segítséget, támogatást a termelők, kevés remény van arra, hogy a mezőgazdaság fellendüljön a faluban. Itt szerintem az idegenforgalmat kellene fejleszteni. Sok háznál vannak kiadó szobák, de az utóbbi években kevesebb vendég jön, úgy látszik, nincs pénzük az embereknek nyaralásra, turizmusra. A falugondnoknak mindenről van véleménye, jól tájékozott és tisztán látja nemcsak szülőföldje gondjait, hanem az ország helyzetét is. Pedig csak akkor jut ideje olvasásra, tévézésre, ha esik az eső. Noha vigyáznia kellene magára, mert volt egy gerincműtéte, de ő az a típus, aki nem tud tétlenül meglenni. - Mindig tenni-venni kell valamit, hogy az ember boldoguljon. Ezt a szemléletet kaptam örökségbe itt, a szülőfalumban, ahol jól érzem magam, mióta a napvilágot megláttam. Amikor gyerekkoromban a teheneket legeltettem, apám sokszor mondta: csinálj meg minden munkát és meglátod, meglesz a gyümölcse. Én megfogadtam a tanácsát, eszerint éltem és megérte, mert örömmel, jókedvvel dolgoztam és dolgozom ma is. Egyébként is vidám, vicces ember vagyok, és ha valaki fütyörészve dolgozik, az jó dolog. Pethes József Fütyörészve dolgozik Falugondnok - a falu lelke A velemi főutcán SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELEI Jagodics István 1998. JÚLIUS 7. Szabad föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Horváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőség és kiadó: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (Szikra Lapnyomda vezérigazgatósági épület), II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 344-2500, fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfod@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.datanet.hu/szfold Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság ügyvezető igazgatója Ügyfélszolgálati iroda (9-16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon: 359-1942, 359-1943). Médiaképviselet, keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 344-2500, telefax: 129-1240, 129-1461. Apróhirdetések feladása lehetséges továbbá a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. ügyfélszolgálati irodájában és a Primus Népszabadság Kft.-nél, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 76 Ft, előfizetőknek 71 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 307 Ft, negyed évre 921 Ft, fél évre 1842 Ft, egy évre 3684 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda. e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950