Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)

1999-07-06 / 27. szám

A Medárd után a batai Árvíz novemberben, hóvihar decem­ber havában, felhőszakadás Medárd napján és azt követően heves viha­rok... Mi jöhet még? - sóhajtoznak az elemi csapás miatt terményüket, re­ményüket vesztett somogyi, nógrádi, Pest és Szolnok megyei gazdálkodók. Sajnos már itt van az újabb „áldás”: pincékben, alagsorban, földeken. S bár megindult a folyók apadása, közel 70 ezer hektáron - egyelőre - a belvíz az úr. És mégis... Aki teheti, kétszeres szor­galommal dolgozik birtokán. Határjá­ró utunk során velük találkoztunk, ró­luk szól riportunk a 2. oldalon. BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI Erősödő beregi gátak Kétmilliárd forin­tot fordíthat az idén a Tisza gátjai­nak megerősítésé­re a Felső-Tisza-vi­­déki Vízügyi Igaz­gatóság. A mun­kák a napokban indultak, Katona Kálmán közleke­dési, hírközlési és vízügyi miniszter jel­képes kapavágásával. 3. oldal A TARTALOMBÓL . Stadler szabad Miután a Leg­felsőbb Bíró­ságon kihir­dették az ítéle­tet, Akasztón hajnalig tar­tott az ünnep­lés. A stadion­építő vállalko­zó tizennégy hónapot töl­tött előzetes letartóztatásban... 4. oldal Sosem állt be A Szabad Földben hétről hétre ta­lál­koz­hat­n­a­k Budai Ti­bor gra­fikusmű­vész raj­zaival. Lapunk illusztrátorát műter­mében kerestük fel. 16. oldal Aratás! Kedves Olvasóink! Hát itt van megint. Ha meggyötörtén, földre paskolva, néhol vízben dideregve, mégis beta­karításra vár az istenáldotta búza. Az Élet. Manapság, amikor az év legjelentősebb pa­raszti munkáját alig pár ezren végzik, az or­szág úgyszólván észre sem veszi, hogy elkez­dődött, majd be is fejeződött a küzdelem. Vala­mikor aratási szabadságot kapott a katona, ha­zautazott a volt falusi ember a városból, beállt markot szedni, kévét kötni a vakációs diák. Gyűrtük mindannyian, hogy mielőbb bizton­ságban legyen a termés. Gyermekkorom aratásai persze korántsem voltak olyan idilliek, mint azt az ötvenes évek elejének filmhíradói megörökítették. A vász­non izmos legények suhintottak a fényes pen­géjű kaszával, mögöttük bőszoknyás lányok dalolva szedték a markot, hogy aztán a követ­kező filmkockán már a gyönyörű kereszteket, rögvest utána a magasodó asztagot lássuk. Mi csendben és szorongással arattunk. Édes­apám az első vágás előtt keresztet vetett, majd rövid fohászt is mondott: - Ha eddig megtar­tottad, édes Jézusom, vigyázz rá még egy kicsi­két... - Igen, mert aratás után is jöhetett olyan szélvihar, amely szétdobálta a kévéket, villám, amely belecsapott az asztagba, de egy alka­lommal azt is megértük, hogy az úthoz legkö­zelebbi három-négy keresztünket valaki éjsza­ka fölpakolta, csak kifehéredett helyük ma­radt. S mindezek után - a fiatalabbak elhinni sem tudják - cséplés után vittük a drága ke­­nyérnekvalót a volt urasági nagymagtárba, át­adni ingyen, beszolgáltatásként. Volt eszten­dő, amikor az úgynevezett fejadagunk sem maradt meg. Elmúltak a lidérces nehéz évek, aki ma ter­mel, másféle gondokkal szembesül. Olykor el­adni sem tudja a búzát, máskor eladja gyorsan, s később döbben rá, hogy várnia kellett volna. Sokféle vesződséggel jár tehát mindenkor a legféltettebb és legfontosabb növény termesz­tése. Emlékeznünk mégsem árt régebbi idők­re, hogy összevethessük a gondok mélységét. Nem árt fölidézni azt sem, hogy egykori küz­delmeink ellenére sorban álltunk kenyérért, ma meg attól szorul el a szívünk, ha a szemetesku­kában gyönyörű cipót, kettétört kifliket látunk. Nem esemény már az aratás, mondtuk fön­tebb. Talán nem baj, hogy a híradókban nem látjuk naponta a dübörgő kombájnokat, nem mutogatják lépten-nyomon a megdőlt táblán kézi kaszával bajoskodó öregeket. A híradók­ban ehelyett nyakkendős urak nyilatkozgat­­nak búzabombáról, közgazdasági törvények­ről, importvámról és egyebekről. Illik azért megemlékeznünk azokról, akik ma is verejtékes munkával és rengeteg izga­lommal termelik meg az ország gabonáját, hogy Szent István napján megszeghessük az új kenyeret. Ez pedig nem csupán gazdasági szá­mítások dolga, ez mindenkor misztikusan szép, szent pillanat. OIA./1 9 77 33 095006 27 wmmm C Fákat döntött az orkán .. A tönkölybúzáé a jövő?. Családi örömök............. Gulágtörténelem........... Esmeralda...................... Környezetünk................ ...3 ...6 .19 .20 .29 .30 .

Next