Szabad Föld, 1999. július-december (55. évfolyam, 27-52. szám)
1999-07-06 / 27. szám
2 Szabadföld itt LITT ) Medárd után a határban Egyik égi csapás a másik után éri országunkat: volt árvíz és méteres hó, őszi vetéseket pusztított a belvíz most,június közepén-végén pedig a Medárd hozta esőzések keserítik meg az emberek életét. Tolnától Borsodig, Zalától Budapestig hatalmas estékkel köszöntött be az idei nyár. Utcák, lakások állnak vízben, pincék és nyári konyhák fuldokolnak a szennyes árban, de a termőföldek nagy részét sem kímélte az égből hullott óriási vízmennyiség. És mégis... Ahol tehetik, dolgoznak a gazdák a földeken, mert a csapadék hatására nem csak a növények erősödtek meg: magasra húzta a víz a gyomokat, s a párás levegőben megsokasodtak a rovarkártevők és a gombabetegségek is. Határjáró utunk során ezért is találtunk annyi szorgoskodó embert a földeken. Tápiószentmárton alatt, a Gubinyi dűlő menti kukoricaföldön két férfi és egy MTZ-82-es traktor küszködik a fekete televénnyel. Apa és fia - a két Gödöny István - kultivátorozza a kukoricás sorközeit, illetve most éppen vakarják az öklömnyi, acélkésekre ragadt sárrögöket. Úgy, mint jó tíz perccel ezelőtt , mint majd negyedóra múlva... - Medárd? Ette volna meg a fene-dohog az idősebb Gödöny István. - Inkább pünkösd táján kaptunk volna esőt, nem jeget, mint mondják túl a Tápión a gazdák. Látják, ott a szemközti búzatáblán „lefeküdt” a kenyérnekvaló... A fiatalabb István eközben bevégzi a tisztogatást, s gépével indulna a sorok közé. Előbb azonban ránk szán néhány percet. Mint mondja, sürgeti az idő, sok fordulót kell még a traktorral megtennie. - Huszonhat éves vagyok, legényember, eredetileg épületasztalos - sorolja egy szuszra. -Édesapámmal és az öcsémmel családi vállalkozásban dolgozunk, összesen tizennégy hektár földön. Vetettünk kukoricát, lucernát, gabonát, hála istennek, jól mutatnak a növények. Az öcsém egyébként otthoni gépműhelyünk udvarán bajlódik kerékcserével, fölkészíti a kombájnt az aratásra. - Maga hogyan lett mezőgazda? - Azt is mondhatnám, édesapám révén beleszülettem a paraszti munkába, de ez nem így van. Amikor 5-6 éves lettem, már fölültem a traktorra, s élveztem a dübörgést, a zötykölődést. De azt is láttam, a szüleim mennyit dolgoznak a földeken, s elhatároztam, iparosember leszek. Le is tettem a szakvizsgát, dolgoztam ma- - Az idén is jó helyben, épülő házaknál, öt esztendeje mégis váltottam: fölcseréltem a műhelyt a szabad levegővel. Itt bizony nem nyolc óráig tart egy-egy műszak... - Megbánta? - Azt azért nem mondanám, de a paraszt élete nagyon kemény: eső veri, nap szárítja, s gyakran megelőzi valaki vagy valami a szüretelésben. És mégis... Van valami szépség abban, hogy az ember látja keze munkáját, s ahogy erősödik napról napra az általa ültetett növény. - Hány sor kukoricát vágott már ki az éles kultivátorpengékkel? - Kezdetben előfordult, de megtanultam a fortélyt: mindig két szemmel kell figyelni a sorokat. Az egyikkel előrenéz az ember, a másikkal hátra. - Ezt hogyan csinálja? - A visszapillantó tükör segítségével... Szabó János tápiószelei szőlősgazdának nem kell ilyen segítség, jók még a szemei, s különben is, hajtásválogatás közben maga előtt látja kezeit az ember, csak arra kell ügyelni, a termővesszők kapások maradjanak a helyükön s a fattyúk kerüljenek földre. - Nyolc éve ültettem ezt a nyolc sort, parlag volt itt, a hajdani téesz elhanyagolt területe - mondja. - Kitakarítottam a 350 négyszögöl senki földjét s beültettem Zalagyöngyével. Négy éve már szüreteltem, tavaly 180 mázsa szőlővel fizetett. - Az idén is szép termést ígérnek a sorok - iitek a virágzó fürtök felé. - Csak akkor, ha a tetvek és a gombafélék engedik - legyint a férfi. - Sok vegyszer kell még a szőlőre szüretig, legalább nyolcszor veszem hátamra a permetezőgépet. Tudják, milyen sokba kerül a gomba- és atkaölő szer? No és a tápanyag? - Nem látok fát a szőlősorok között - jegyzem meg.-Hová bújik az eső elől? - Mielőtt rákezdene, a biciklim nyergébe ülök s hazakerekezek. Nézzék csak - mutat a falu szélére. - Ott, az a nagy, piros tetejű ház az enyém. Néznénk, de nem látjuk: a távoli épületeket és a fákat szürkébe burkolta a hirtelen érkező zápor... Messze van az eső még innen, a Káva község határában kukoricát kapáló emberektől, hát ügyet sem vetnek a fenyegető felhőkre: egykedvűen húzzák a hordót Abrahám András gazda földjén. Családi kalákában dolgozunk, öten— adja a szót Abrahám úr. — Én sok éven át kereskedő voltam Pesten és Káván, de mivel őseim révén génjeimben van a paraszti munka, nyugdíjazásom után földműves lettem. - Szépek a kukoricák, de gyomok is vannak, bőven - mondom. - Belőlünk is mutat a kapásokra a férfi. - Ha egy hét múlva erre járnak, csak kukoricát találnak, gyomot egy szálat sem. Jó föld ez, csakhogy a sok víz hajtja a parajt meg a beléndeket a földből, azokat irtjuk most ezen az 5 hektáros táblán. - Milyen hosszúak a sorok, mert nem látom a végüket,nézek a túlfélre. - Dombon van ez a tábla, de ha bemegy a közepéig, látja a kiserdőt. Nos, a táblának ott a vége. - És a munka meddig tart? - Talán egy hétig... Bénye főutcáján egy asszony ballag. Szabályosan, mint illik, a forgalommal szemben, a betonszalag bal peremén. Komótosan rakja egymás mögé a lábait, majd - miután meggyőződött a biztonságos áthaladásról -letér a túloldalra, onnan is egy krumpliföld elejéhez. Akkor látjuk: permetezőgép van a hátán. - Borsi Jánosné nyugdíjas vagyok, a bogár meg sok - nevet az asszony. - Már kétszer permeteztem le a bokrokat, s mégis úgy nyüzsögnek, mintha tápoldat volna a Bangói nevű rovarirtó. Megkezdi a munkát, szóródik a méreg, hullanak alá a barna kártevők. - Azok már öregek-legyint.-Hanem a levelek fonákjaira lerakott petékből napok múlva kikelnek a lárvák, no, azok aztán lerágják a levelet, tövig! Holnap megint kijövök, fél óra alatt beszórom ezt a 200 négyszögöl táblácskát. Megemlítem, kisiskolás koromban, még az ötvenes évek végén mi, gyerekek kézzel szedtük össze az akkoriban „divatba jött” kolorádóbogarakat, s akinek legelőbb telt meg az uborkásüvege, magatartásból ötöst kapott a tanító nénitől. - No, akkor itt sok gyerek megbukna! - nevet az asszony. - Gondolja, hogy akár csak egyet is megfognának? Még olyan... Hogy uborkásüveggel... Megbillenti hátán a műanyag permetezőt, s újabb sorba kezd Borsi Jánosné, a nyugdíjas bényei asszony... Besze Imre Gyakran megreked a traktor a szentmártoni földek sarában termést remélek - bizakodik Szabó János BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELEI , Káva alatt Észak-alföldi régió Az ész az, ami összeköt Az biztos, hogy az Észak-Alföld régióját - melynek tagja Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - nem a szív, hanem az ész tartja majd egyben. A megyék ugyanis másként képzelték jövőjüket, mint ahogyan abban végül a központi akarat határozott. A jászok és a kunok inkább Pest megyéhez csatlakoztak volna, de azzal a feltétellel, hogy a főváros nem tartozik ide. A szabolcsiak úgy gondolták, számukra hallatlan előny, hogy két világrend határán forgóajtóként működnek, és ebből már ki kell jönni egy megkülönböztetett státusnak. Grazhoz hasonlóan egyedül akartak régiót alkotni - eme elhatározásuk mellett dr. Zilahi József megyei önkormányzati elnök az utolsókig kitartott. Középen Hajdú-Bihar várt a sorsára. Tudták, hogy ők mind gazdaságilag, mind pedig az infrastruktúra dolgában, de a tudomány és a történelmi hagyomány miatt is kelendő partnerek lesznek. Hozományuk gazdag, így nem is kellették különösebben magukat. nt hát a partnerkeresés, mígnem a parlament úgy döntött: az EU-csatlakozás miatt tovább nem lehet halogatni a párválasztást. Régiónak pedig lennie kell! És lőn: a Szolnok megyeiek belátták, hogy a Pest megyei hajó elment, Szabolcsban sem lett realitása az egymegyés régiónak, így az összekovácsolás ideje jött el. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Országos Területfejlesztési Központja Mátészalkán, a művelődési házban hívta össze a három megye politikai, gazdasági szakembereit, akiket dr. Torgyán József miniszter győzködött arról, hogy egy több részre szakadt országgal nem lehet az Európai Unióba jutni. Már az elmúlt három év során is forintmilliárdokat vesztettünk, mert nem volt regionális elképzelésünk egy-egy pályázat során, de a horizonton újabb 75 milliárd forintnyi támogatás mutatkozik, melyet megpályázhatunk régiós kötelékben. 2002-től 2006-ig pedig elképesztő, 1600 milliárd forintnyi támogatást nyerhet majd el az ország hét régiója. Lehet ilyen érveknek ellenállni? Hát persze, hogy nem. Mátészalkán tehát a három megye nem ellenezte azt, hogy együtt vágjanak neki az uniós csatlakozásnak. Dr. Zilahi József véleményét sajnos nem sikerült megismerni. Kórházban volt, mondják, műtötték az elnököt, ám biztos, hogy ő is engedett a huszonegyből. A három megye közös jövőjét Torgyán József rózsaszínűre színezte. Szerinte itt, a keleti végeken semmivel nincs kevesebb szellemi tőke, mint nyugaton. Út kell ide, autósztráda, aztán majd unokáink lesznek arra a tanúk, a nyugati határtól ide járnak tanulni a polgárok. Hiszen Szabolcs almája hallatlan érték, az új telepítések mellé hűtőkapacitás kell, feldolgozóháttér meg felvevőpiac, és a három határ zugát az ország gyümölcsöskertjeként tartják majd számon. Ma veszélyeztet a belvíz és az árvíz, de mindkét probléma megoldható. A Kárpát-medence egészére kiterjedő rendezési terv kell, víztárolók építése látszik szükségesnek, melyek felfogják az áradatot, és öntözést biztosítanak a száraz ciklusban. A belvizes területeket halastavak létesítésére lehet szánni, helyettük a nemzeti földalapból kellene juttatni művelhető területet a gazdáknak. Szükség van energia- és környezetvédelmi erdőkre, ezek jól bírják a nedvesebb talajt, ha mindehhez pedig repülővonalak kapcsolódnának, melyek akár NATO-szállítógépekkel vinnék az itteni termést szerte a világba, úgy a vidékfejlesztés egyik traumáját sikerülne orvosolni. A miniszter elismert szónokként arról beszélt bővebben, amit kitűnően ismer, ezért Szabolcs-Szatmár- Bereg megye jövőjét taglalta részletesebben. Busi Lajos, Jász-Nagykun-Szolnok megye önkormányzati elnöke szóvá is tette, hogy a régióban lenne még két másik megye is... Dr. Torgyán József kéznyújtással jelezte, hogy róluk sem feledkezett el, még ha az idő rövidsége miatt az ő jövőképüket halványabban vázolta is fel. Végül a három megye politikusai megnyugodva távoztak Szálkáról, mondván, a kocka el van vetve. Ettől kezdve, gondolom, a lobbyzás ideje jön el: térnyerés a régiós pozíciók megszerzésében, a támogatások elérésében, egyszóval a történelem alakításában. Merthogy ma történelmet csinálnak azok, akik a régiókat szervezik, az már biztos. Hiszen a vármegyerendszer is lassan ezer évet élt meg. És alighanem hasonló léptékkel kell mérni a régiókat is. Palágyi Béla 1999. július 6. Szabad föld - Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettes: Dulai Sándor Olvasószerkesztők: Medve Piroska, Valló László Szerkesztőségi titkár: Budai Florváth József Főmunkatársak: Keresztény Gabriella, T. Dögei Imre, Varga S. József Szerkesztőség: 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (Szikra Lapnyomda vezérigazgatósági épület), II. emelet. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 és 1384 Bp. 62., Pf. 771 Telefon: 359-0500, fax: 465-8559. Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu A Szabad Föld Online elérési címe: http://www.szabadfold.hu/ Kiadja a P & B Média Portfoliókezelő Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 359-0500 Felelős kiadó: Bányász Péter vezérigazgató Ügyfélszolgálati iroda (9—16 óráig): 1138 Budapest, Népfürdő u. 15/B (telefon: 239-5588,359-1943). Keretes és apróhirdetések felvétele: Postabank Press Rt., 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. (tel.: 359-0500/8156, 8157, 359-0355 és 359-0056; fax: 329-1240 és 329-1461) Apróhirdetéseket felvesznek még a Szabad Föld szerkesztőségében (1133 Budapest, Visegrádi u. 116., tel./fax: 359-0500/8425-ös mellék és ügyfélszolgálati irodájában; továbbá a Primus Népszabadság Kft.-nél is: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3. A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt.,az NH Rt.és a regionális részvénytársaságok, előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldről előfizethető a Hungaropress Sajtóterjesztő Kft.-nél, 1117 Budapest, Budafoki út 70. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. A lap ára 89 Ft, előfizetőknek 82 Ft. Előfizetési díj egy hónapra 357 Ft, negyed évre 1071 Ft, fél évre 2142 Ft, egy évre 4284 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Internet: http://www.lang.hu/szikra.nyomda. e-mail: szikra@lang.hu ISSN 0133-0950