Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-05 / 1. szám
12 2001. JANUAR 5.Szabadföld Süüüyi. Hazánkban évente nyolc-tíz ember kapja meg a kórt, ami nem jár fájdalommal, de leépüléshez vezet Egyelőre nincs gyógyír a prionbetegségre Mostanában tévesen azonosítjuk a szarvasmarhák kergemarhakórját az emberek Creutzfeldt-Jakob-betegségével, s biztos, ami biztos: inkább nem fogyasztunk többé marhahúst. Bár mindkettő kiváltója prion, vagyis kórokozó természetű fehérje, mégis két különböző betegségről beszélünk - tisztázza dr. Majtényi Katalin, az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet főorvosa. fáradékonyság, álmatlanság, idegesség, fokozott ingerlékenység. Ezek bárkinél előfordulhatnak külső hatásra is. Később jelentkeznek az akaratlan mozgások (remegés, rángások az izomcsoportokban), amelyek már a betegség előrehaladott állapotára utalnak. Az agykérgi tevékenység fokozatosan megszűnik, a végén a beteg már nincs ép tudatánál. A betegség nem jár fájdalommal, de a hozzátartozók számára szörnyű végignézni szerettük leépülését. Az érintett országok mindent elkövetnek a kergemarhakór terjedésének megállításáért, illetve az emberek fertőződésének megakadályozásáért. Az óvó rendszabályok bevezetése azért különösen indokolt, mert az orvostudomány jelenleg nem képes gyógyítani a betegséget. Az emberek prionbetegségét már a húszas években leírta Creutzfeldt és Jakob - akikről az elnevezésétkapta szerencsére ritkán fordul elő, egymillió lakosra egy-másfél beteg jut. A riadalmat Angliában az a felismerés keltette, hogy a szarvasmarhák prionbetegsége képes embereknél is megbetegedést okozni, ha fertőzött állati terméket (főként zsigereket, agy- és gerincvelőt) fogyasztanak. Ez elsősorban fiatalemberekben okozott olyan tüneteket, amelyek az emberi Creutzfeldt- Jakob-betegségre emlékeztettek, de a vizsgálatok során kiderült: szövettani elváltozásaiban mégis más. Öt évvel ezelőtt írták le először a jellemzőit, s azóta mintegy nyolcvan beteget diagnosztizáltak Angliában, tehát ott, ahol a kergemarhakór előfordult. Nálunk eddig egyetlen ilyen, fertőzött állati élelmiszer fogyasztása okozta megbetegedést sem észleltek, hazai tapasztalataink csupán az emberi Creutzfeldt-Jakob-betegségről vannak - mondja Majtényi doktornő. Elsősorban középkorúaknál fordultak elő, s a fertőzés útja nem ismert. Már csak azért is nehéz a kóros fehérje útját követni a szervezetben, mert akár 10-15 évig lappanghat, ennyi idő elteltével pedig lehetetlen megállapítani a fertőződés módját. Magyarországon a klassszikus Creutzfeldt-Jakob-betegséget évente nyolc-tíz embernél diagnosztizálják. Nehéz felismerni, mivel kezdetben általános tünetei vannak. A fertőzött állati termékek az emberben is betegséget okozhatnak SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELE A magyar szürkén nem fog a kergekór Folytatás az 1. oldalról • A közhasznú társaságot hat évvel ezelőtt hozta létre a Környezetvédelmi Minisztérium, feladatául a génbanki állattenyésztést, a gyepgazdálkodást és szántóföldi növénytermesztést jelölte meg. Láthatjuk tehát, a szürke marha felkarolása csak egy volt a sok tennivaló közül, ám kétségkívül a leglátványosabb s leghálásabb feladat. - A szürke marha egyszerűen lenyűgözi az embert - mosolyodik el Gencsi Zoltán. - Hivatalból nem tehetek különbséget állat és állat, ágazat és ágazat között, de néha rajtakapom magam, hogy e fejedelmi állattal bizony kivételezek. A nagy szarvú, daruszőrű magyar szürke jó félezer éve indult hódító útjára. De az is lehet, hogy régebben, hiszen eredete a homályba vész. Az mindenesetre tény, hogy a magyar agrárgazdaságban döntő szerepet játszott a középkortól kezdve e század elejéig. A XX. század derekán azonban komor fellegek kezdtek gyülekezni a fejük fölött. Külföldről mind több jobban tejelő, gyorsabban hízó marha érkezett hozzánk, a traktorok megjelenésével pedig igásállatként is fokozatosan csökkent a szerepük. A második viágháborút követő évek drasztikus, az élet minden területére kiterjedő magyartalanító politikája pedig végképp kihalással fenyegette őket. - Ó, a ménkű se vág most már ezekbe! - legyint magabiztosan Kungyörgytelepen a hortobágyi gulyások egyike, Radácsi Imre. A balmazújvárosi illetőségű gulyás, társaihoz hasonlóan nem éppen a bőbeszédűségéről híres, de most különösen hallgatag. Gondterhelten vakarja a fejét, egyik cigarettáról a másikra gyújt, s marokszám eszi a rágógumit. Pár napja két fiatal ökör kedvéért kint hagyta a gulyát, melyet csak a hó szorít majd be a legelőkről. Fogatolni tanítja a fiatalokat, s ez nem valami idegnyugtató munka. Pedig segítsége is van, Csapos, az egyik legismertebb kungyörgyi ökör: úgy húzza a látogatók nagy örömére évek óta a szekeret, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igazi attrakció. Mert a szürke marhára mindenki kíváncsi. Lássa azt igában vagy legelészés közben, nincs, akit hidegen hagyna. Mégsem ez a nagy attrakció. Hanem az, hogy megmentették a kihalástól e fenséges fajtát. ■BBSBBBBBBh AZ AZ ÉLET és TTtfiWffi iil till Bevásárlómonstrum az értékes romokon A pénzesek ostromát is ki kell állnia a kaposi várnak A külső várat elvesztettük, vonuljunk a belsőbe! Nem volt tavaly nyáron Kaposváron háború, Magyar Kálmán régész mégis e jelszóval vágott bele a kutatásba alig több mint egy tucat diák segítségével a somogyi megyeszékhely névadó erődítményében. LUTHÁR PÉTER _ A kaposi külső vár és az egykori település egy részére időközben, néhány hónap alatt ráépítettek egy bevásárlóközpontot, a sanyarú sorsú várkastély maradványainál viszont érdekes leletanyag került elő. Az elemzés, az értékelés még tart, s már körvonalazódik egy emlékpark terve is. Némiképp szomorúan kezdte az ásatást tavaly augusztusban a kaposvári belső vár területén dr. Magyar Kálmán, a Somogy Megyei Múzeum régész-főtanácsosa, hiszen a helyi várbaráti kör tiltakozása sem volt elegendő hozzá, hogy egy külföldi vállalkozás ne emeljen újabb palotát a mindenható pénz bálványának a megyeszékhely régészeti szempontból értékesnek vélt területén, a külső vár sejthető maradványai fölött. E sejtelem bizonyítása vagy cáfolata jó néhány évtizeden vagy évszázadon át valószínűleg lehetetlen lesz, hiszen már ott meredezik a mai városközpont tőszomszédságában a bevásárlómonstrum. Ám a régészt a belvároshoz szintén közeli várkastélykutatás eredménye némiképp megvigasztalta. Ahhoz képest, hogy erre az ásatásra is alig jutott pénz, és az időnek sem voltunk éppen bővében, eléggé szerencsésnek tudhatjuk magunkat. A gazdákat keserítő aszályos nyár nekünk kedvezett, hiszen majdnem három méter mélyre lejutottunk, holott a várromnál korábban már másfél méternél fölbukkant a talajvíz. Arra hamar fény derült, hogy a kőkorszaktól kezdve itt lakott hely volt. Szépen egymás fölött sorakoztak az újabbnál újabb leletrétegek. Azt a feltételezést is bizonyossá tette az ásatás, hogy a kaposvári várkastély építése a XIV. században kezdődött. - Leltek-e valamilyen különlegességre? - Az emberek általában az aranyleleteket tartják szenzációsnak. Ilyesmi nem bukkant föl itt. Ám a régészt nem csupán a nemesfém láttán fogja el kellemes bizsergés. Találtunk néhány, eddig teljesen ismeretlen falszakaszt, egy dorongokra épített hídmaradvány. Ezek alapján ismét pontosítani lehet a vár rekonstrukciós rajzát. A török kori rétegben meglelt sok barack- és szilvamag, mandula- és dióhéj, valamint az itt talált összeaszott, konzerválódott dinnye pedig a környék akkori mezőgazdasági kultúrájáról árulkodik. A leletek feldolgozása, elemzése persze még hosszú ideig munkát ad nekünk, ám annyi már bizonyos, hogy nagyon értékes tudományos információkhoz jutottunk az ásatás segítségével. Hogy ezt szenzációnak lehet-e minősíteni vagy nem, az másodrangú kérdés. A kaposváriak nem bántak kesztyűs kézzel a városuk nevét adó várkastély maradványaival. A két világháború között ugyan létesült egy emlékpark a vár akkor még a mainál érintetlenebb romjainál, de a harmincas években a romterületre építettek egy gabonatárolót, amelyet azóta többször bővítettek, miközben a vármaradványok egyre kisebbedtek. Ma már a romok is romokban hevernek. A nyári kutatóárkokat visszatemették, s csak remélhető, hogy egyszer jobbra fordul a sok száz éves vár sorsa. Augusztusban - többek között - az is kiderült, hogy a török nemcsak használta, hanem tovább is építette, gondozta az erődítményt, no persze azért, hogy minél tovább uralkodhassék e vidék fölött is. Az eddig is tudott volt, hogy a labanc vetett véget a kaposi vár létének, épp ugyanazért, amiért a korábbi megszálló fenntartotta. Azután az újabb idők kaposvári polgárai - függetlenül attól, hogy milyen érában éltek itt - inkább labanc módjára bántak várukkal és környékével. Az olykor-olykor megkezdett, de mindig félbemaradt föltárások rendre kevés szakértelemmel párosultak. Hosszú évtizedek után most először serdül föl a kedvező fordulat reménye Magyar Kálmán ezért inkább derűlátó, mintsem szomorú ezekben a hetekben. - A külső várbéli vereség ellenére úgy érzem, hogy most esélyünk lehet a győzelemre. Körvonalazódik egy kisebb, az elsőhöz hasonló emlékpark terve. Fölvetődött újra a gondolat, hogy a várterület az ipari műemlékké minősíthető gabonatárolóval együtt szolgáljon múzeumi, közművelődési célokat. Utóbb meg lehetne indítani a kutatást a külső vár és a régi város még most is szabadon lévő részein. Természetesen ehhez sok évig tartó tudományos és szintén egy-két évtizedet is igénybe vevő, a régészetivel párhuzamos városfejlesztési ténykedés szükséges. Remélem, a tavalyi ásatás eredményei meggyőzik róla az illetékeseket, hogy nemcsak a rögvest forintokban is kifejezhető haszonnal kecsegtető dolgokkal érdemes foglalkozni.