Szabad Föld, 2001. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-05 / 1. szám

1­2 2001. JANUAR 5.Szabadföld Süüüyi. Hazánkban évente nyolc-tíz ember kapja meg a kórt, ami nem jár fáj­dalommal, de leépüléshez vezet Egyelőre nincs gyógyír a prionbetegségre Mostanában tévesen azono­sítjuk a szarvasmarhák kergemarhakórját az emberek Creutzfeldt-Jakob-betegségé­­vel, s biztos, ami biztos: inkább nem fogyasztunk többé marhahúst. Bár mind­kettő kiváltója prion, vagyis kórokozó természetű fehérje, mégis két különböző betegségről beszélünk - tisztázza dr. Majtényi Katalin, az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet főorvosa. fáradékonyság, álmatlanság, idegesség, fo­kozott ingerlékenység. Ezek bárkinél előfor­dulhatnak külső hatásra is. Később jelent­keznek az akaratlan mozgások (remegés, rángások az izomcsoportokban), amelyek már a betegség előrehaladott állapotára utal­nak. Az agykérgi tevékenység fokozatosan megszűnik, a végén a beteg már nincs ép tu­datánál. A betegség nem jár fájdalommal, de a hozzátartozók számára szörnyű végignézni szerettük leépülését. Az érintett országok mindent elkövet­nek a kergemarhakór terjedésének megál­lításáért, illetve az emberek fertőződésének megakadályozásáért. Az óvó rendszabályok bevezetése azért különösen indokolt, mert az orvostudomány jelenleg nem képes gyó­gyítani a betegséget. A­z emberek prionbetegségét már a hú­­szas években leírta Creutzfeldt és Jakob - akikről az elnevezését­­kapta szerencsére ritkán fordul elő, egymillió lakosra egy-másfél beteg jut. A riadalmat Angliában az a felismerés keltet­te, hogy a szarvasmarhák prionbetegsége ké­pes embereknél is megbetegedést okozni, ha fertőzött állati terméket (főként zsige­­reket, agy- és gerincvelőt) fogyasztanak. Ez elsősorban fiatalemberekben okozott olyan tüneteket, amelyek az emberi Creutzfeldt- Jakob-betegségre emlékeztettek, de a vizs­gálatok során kiderült: szövettani elválto­zásaiban mégis más. Öt évvel ezelőtt írták le először a jellem­zőit, s azóta mintegy nyolcvan beteget di­agnosztizáltak Angliában, tehát ott, ahol a kergemarhakór előfordult. Nálunk eddig egyetlen ilyen, fertőzött állati élelmiszer fo­gyasztása okozta megbetegedést sem ész­leltek, hazai tapasztalataink csupán az em­beri Creutzfeldt-Jakob-betegségről vannak - mondja Majtényi doktornő. Elsősorban középkorúaknál fordultak elő, s a fertőzés útja nem ismert. Már csak azért is nehéz a kóros fehérje útját követni a szervezetben, mert akár 10-15 évig lappanghat, ennyi idő elteltével pedig lehetetlen megállapítani a fertőződés módját. Magyarországon a klassszikus Creutz­­feldt-Jakob-betegséget évente nyolc-tíz embernél diagnosztizálják. Nehéz felismerni, mivel kezdetben általános tünetei vannak. A fertőzött állati termékek az emberben is betegséget okozhatnak SPRECHER ILDIKÓ FELVÉTELE A magyar szürkén nem fog a kergekór Folytatás az 1. oldalról • A közhasznú társaságot hat évvel ezelőtt hozta létre a Környezetvédelmi Minisz­térium, feladatául a génbanki állattenyésztést, a gyepgazdálkodást és szántóföldi növényter­mesztést jelölte meg. Láthatjuk tehát, a szür­ke marha felkarolása csak egy volt a sok ten­nivaló közül, ám kétségkívül a leglátványo­sabb s leghálásabb feladat. - A szürke marha egyszerűen lenyűgözi az embert - mosolyodik el Gencsi Zoltán. - Hivatalból nem tehetek különbséget állat és állat, ágazat és ágazat között, de néha rajta­kapom magam, hogy e fejedelmi állattal bi­zony kivételezek. A nagy szarvú, daruszőrű magyar szür­ke jó félezer éve indult hódító útjára. De az is lehet, hogy régebben, hiszen eredete a ho­mályba vész. Az mindenesetre tény, hogy a magyar agrárgazdaságban döntő szerepet ját­szott a középkortól kezdve e század elejéig. A XX. század derekán azonban komor felle­gek kezdtek gyülekezni a fejük fölött. Külföld­ről mind több jobban tejelő, gyorsabban hízó marha érkezett hozzánk, a traktorok megje­lenésével pedig igásállatként is fokozatosan csökkent a szerepük. A második viághábo­­rút követő évek drasztikus, az élet minden területére kiterjedő magyartalanító politikája pedig végképp kihalással fenyegette őket. - Ó, a ménkű se vág most már ezekbe! - legyint magabiztosan Kungyörgytelepen a hortobágyi gulyások egyike, Radácsi Imre. A balmazújvárosi illetőségű gulyás, tár­saihoz hasonlóan nem éppen a bőbeszédű­ségéről híres, de most különösen hallgatag. Gondterhelten vakarja a fejét, egyik cigaret­táról a másikra gyújt, s marokszám eszi a rá­gógumit. Pár napja két fiatal ökör kedvéért kint hagyta a gulyát, melyet csak a hó szo­rít majd be a legelőkről. Fogatolni tanítja a fiatalokat, s ez nem valami idegnyugtató munka. Pedig segítsége is van, Csapos, az egyik legismertebb kungyörgyi ökör: úgy húzza a látogatók nagy örömére évek óta a szekeret, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igazi attrakció. Mert a szürke mar­hára mindenki kíváncsi. Lássa azt igában vagy legelészés közben, nincs, akit hidegen hagyna. Mégsem ez a nagy attrakció. Hanem az, hogy megmentették a kihalástól e fenséges fajtát. ■BBSBBBBBBh A­Z A­Z ÉLE­T és T­­TtfiWffi iil till Bevásárlómonstrum az értékes romokon A pénzesek ostromát is ki kell állnia a kaposi várnak A külső várat elvesztettük, vonuljunk a belsőbe! Nem volt tavaly nyáron Kaposváron háború, Magyar Kálmán régész mégis e jelszóval vágott bele a kuta­tásba alig több mint egy tucat diák segítségével a somogyi megyeszékhely névadó erődítményében. LUTHÁR PÉTER _ A kaposi külső vár és az egykori telepü­lés egy részére időközben, néhány hó­nap alatt ráépítettek egy bevásárlóközpon­tot, a sanyarú sorsú várkastély maradványai­nál viszont érdekes leletanyag került elő. Az elemzés, az értékelés még tart, s már körvo­nalazódik egy emlékpark terve is. Némiképp szomorúan kezdte az ása­tást tavaly augusztusban a kaposvári bel­ső vár területén dr. Magyar Kálmán, a So­mogy Megyei Múzeum régész-főtanácso­sa, hiszen a helyi várbaráti kör tiltakozá­sa sem volt elegendő hozzá, hogy egy kül­földi vállalkozás ne emeljen újabb palotát a mindenható pénz bálványának a megye­­székhely régészeti szempontból értékes­nek vélt területén, a külső vár sejthető ma­radványai fölött. E sejtelem bizonyítása vagy cáfolata jó néhány évtizeden vagy évszáza­don át valószínűleg lehetetlen lesz, hiszen már ott meredezik a mai városközpont tő­­szomszédságában a bevásárlómonstrum. Ám a régészt a belvároshoz szintén köze­li várkastélykutatás eredménye némiképp megvigasztalta.­­ Ahhoz képest, hogy erre az ásatásra is alig jutott pénz, és az időnek sem voltunk ép­pen bővében, eléggé szerencsésnek tudhatjuk magunkat. A gazdákat keserítő aszályos nyár nekünk kedvezett, hiszen majdnem három méter mélyre lejutottunk, holott a várromnál korábban már másfél méternél fölbukkant a talajvíz. Arra hamar fény derült, hogy a kőkor­szaktól kezdve itt lakott hely volt. Szépen egy­más fölött sorakoztak az újabbnál újabb lelet­rétegek. Azt a feltételezést is bizonyossá tet­te az ásatás, hogy a kaposvári várkastély épí­tése a XIV. században kezdődött. - Leltek-e valamilyen különlegességre? - Az emberek általában az aranylelete­ket tartják szenzációsnak. Ilyesmi nem buk­kant föl itt. Ám a régészt nem csupán a ne­mesfém láttán fogja el kellemes bizsergés. Találtunk néhány, eddig teljesen ismeretlen falszakaszt, egy dorongokra épített hídma­­radvány. Ezek alapján ismét pontosítani lehet a vár rekonstrukciós rajzát. A török kori ré­tegben meglelt sok barack- és szilvamag, mandula- és dióhéj, valamint az itt talált összeaszott, konzerválódott dinnye pedig a környék akkori mezőgazdasági kultúrájáról árulkodik. A leletek feldolgozása, elemzése persze még hosszú ideig munkát ad nekünk, ám annyi már bizonyos, hogy nagyon értékes tudományos információkhoz jutottunk az ásatás segítségével. Hogy ezt szenzációnak lehet-e minősíteni vagy nem, az másodran­gú kérdés. A kaposváriak nem bántak kesztyűs kéz­zel a városuk nevét adó várkastély maradvá­nyaival. A két világháború között ugyan lé­tesült egy emlékpark a vár akkor még a mai­nál érintetlenebb romjainál, de a harmincas években a romterületre építettek egy gabo­natárolót, amelyet azóta többször bővítettek, miközben a vármaradványok egyre kisebbed­­tek. Ma már a romok is romokban hevernek. A nyári kutatóárkokat visszatemették, s csak remélhető, hogy egyszer jobbra fordul a sok száz éves vár sorsa. Augusztusban - többek között - az is kiderült, hogy a török nemcsak használta, ha­nem tovább is építette, gondozta az erődít­ményt, no persze azért, hogy minél tovább uralkodhassék e vidék fölött is. Az eddig is tudott volt, hogy a labanc vetett véget a k­aposi vár létének, épp ugyanazért, amiért a korábbi megszálló fenntartotta. Azután az újabb idők kaposvári polgárai - függetlenül attól, hogy milyen érában éltek itt - inkább labanc mód­jára bántak várukkal és környékével. Az oly­kor-olykor megkezdett, de mindig félbema­radt föltárások rendre kevés szakértelemmel párosultak. Hosszú évtizedek után most először serdül föl a kedvező fordulat reménye Ma­gyar Kálmán ezért inkább derűlátó, min­tsem szomorú ezekben a hetekben. - A külső várbéli vereség ellenére úgy érzem, hogy most esélyünk lehet a győzelem­re. Körvonalazódik egy kisebb, az elsőhöz hasonló emlékpark terve. Fölvetődött újra a gondolat, hogy a várterület az ipari műemlék­ké minősíthető gabonatárolóval együtt szol­gáljon múzeumi, közművelődési célokat. Utóbb meg lehetne indítani a kutatást a külső vár és a régi város még most is szabadon lévő részein. Természetesen ehhez sok évig tar­tó tudományos és szintén egy-két évti­zedet is igénybe vevő, a régészetivel párhuzamos városfejlesztési ténykedés szükséges. Remé­lem, a tavalyi ásatás eredményei meggyőzik róla az illetékeseket, hogy nemcsak a rögvest forintokban is kifejezhető haszonnal kecseg­tető dolgokkal érdemes foglalkozni.

Next