Szabad Föld, 2002. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2002-07-05 / 27. szám

58. évfolyam, 27. szám 2002. július 5. Ára 145 forint Szabad lou A szerkesztőség címe: 1091 Budapest, Üllői út 51. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52 Telefon: 216-8919,216-8929, 216-6962. Fax: 215-5590 A vidék családi hetilapja Előfizetési díj: egy hónapra: 504 Ft • negyedévre: 1512 Ft • fél évre: 3024 Ft • egy évre: 6048 Ft 2. Gyászba borult a hortobágyi puszta 3. Tokaj-Hegyalja a világörökség része 17. Magyarország előtérben az olaszok körében Valószínűleg öngyulladás következtében leégett a Hortobágyi Nemzeti Park hétezer Az UNESCO illetékes bizottsága Budapesten úgy döntött, hogy a nagy hírű magyar Le tudja-e bontani egy nagyszabású kulturális rendezvénysorozat az olaszokban a hektáros területe. A szakemberek a közeli települések kiürítésére is felkészültek. A történelmi borvidéket a világörökség sorába emeli. A döntésnek hatalmas rek- magyarokról magukban hordott pörköltszaßol csöpögő bajszú, bő gatyás, csikós nép természeti értékekben esett kár felbecsülhetetlen. lámértéke van, erősíti a tokaji bor pozícióit a világpiacon. sztereotip képét? Erre kerestünk választ színes római riportunkban. Az idén két héttel korábban megkezdődött az aratás, így Péter-Pálkor már javában tartott az őszi búza betakarítása is. Várhatóan 1,1 millió hektárról mintegy négymillió tonna kalászos gabona kerül a tárolókba. Ez a mennyiség bőven fedezi a hazai liszt- és kenyérszükségletet, sőt a búzábóljut exportra is. Az árak körül még nagy a bizonytalanság hiszen a minisztérium nem hirdette mega beígért intervenciós árat. PETHES JÓZSEF N em sokan emlékeznek arra, hogy legutóbb mikor kezdődött ilyen korán az aratás. Az első kom­bájnok már június közepén elin­dultak az ország déli tájain fekvő ősziárpa- táblákon. így Péter-Pálkor már javában tar­tott az őszi búza betakarítása, nemcsak délen, hanem az ország más vidékein is. A tavaszi aszály a kalászos gabonákat is sújtotta, a növé­nyek fejlődése leállt, kevésbé bokrosodtak, rá­adásul a legtöbb táblán védekezni kellett a kórokozók és a kártevők ellen. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium adatai szerint tavaly 1,1 millió hektáron vetettek őszi búzát. A termésbecslé­sek szerint hektáronként 3,8 tonna hozam várható, így mintegy négymillió tonna orszá­gos termésre lehet számítani. Ennek ellenére hazánk kenyérgabona-szükséglete nem kerül veszélybe, mert az hárommillió tonna körül van. Őszi árpából 203 ezer hektáron körülbe­lül 704 ezer tonnás hozamot várnak a szakem­berek. Tavaszi árpát 171 ezer hektáron vetet­tek, s várhatóan összesen 520 ezer tonna ter­ményt takarítanak be. Az aszály és a rendkívü­li meleg rányomta bélyegét a repcetermesz­tésre is. Június közepén sok helyen már learat­ták az olajos növényt, a tavalyinál kevesebb, hektáronkénti 1,3-1,5 tonnás hozamokkal. A június elején jött eső már elkésett, lé­nyegesen nem befolyásolta a termést. Hama­rabb el kellett kezdeni az aratást, mert a káni­kula miatt a szemek kényszerből értek be. A minőségről és a mennyiségről eléggé vegye­sek a tapasztalatok, ahány táj, annyi ered­mény. Egy biztos, az átlagosnál kevesebb ter­mésre, viszont jó minőségű gabonára lehet számítani. A minőségen rontana, ha az aratás ideje alatt beköszöntene az esős időszak, de ennek (sokak szerint sajnos) kicsi az esélye. A betakarítást napjainkban is beárnyékolja a gé­pek rossz műszaki állapota, de amiatt nem lesz fennakadás a munkákban. Búza tehát elegendő lesz, a tavalyról meg­maradt 400-500 ezer tonnás készlettel együtt az exportárualap meghaladja az egymillió tonnát. A külkereskedőknek könnyebbséget jelent, hogy július elsejétől életbe lépett az Eu­rópai Unióval kötött megállapodás, amely szerint 600 ezer tonna búzát lehet, minőségi megkötés nélkül, kedvezményes vámmal ex­portálni. A fennmaradó mennyiség értékesí­tését viszont nehezíti a forint erősödése és a dollár árfolyamának csökkenése. A dollár és a forint egymáshoz való viszonya egyébként ta­valy ősz óta tonnánként kétezer forint veszte­séget okozott a felvásárló cégeknek. Az idei betakarítás egyik nyugtalanító gondja, hogy a gazdálkodók, amennyiben nem saját maguk használják fel a gabonát, nem tudják, milyen áron vásárolják fel tőlük a terményt. A búzaárak ugyanis még nem moz­dultak, sőt a tőzsdén néhány száz forintos esést lehetett tapasztalni a múlt héten. Késik az ag­rártárca is, hiszen az új miniszter azt ígérte, hogy legelőször a sertés- és gabonaágazatok­ban tesz rendet, növelve a jövedelmezőséget. Sokak szerint most nem a földügyekkel kellene foglalkozni, hanem a választás előtt beígért intervenciós gabonaárral, amit nem az aratás közben vagy annak végén kell meghir­detni. Hanem előtte kellett volna. így a gazdák kénytelenek néha túl olcsón, 18 ezer forintért eladni egy tonna búzát, holott az ígéret 23 ezer forintról szólt. A jelenlegi ajánlati árak egyébként ton­nánként 21-22 ezer forint körül alakulnak. Szakemberek szerint az intervenciós ár meg­hirdetése után emelkedni fognak az árak, de az nem segít azokon a kis gazdálkodókon, akiknek a lehető leggyorsabban szükségük van a pénzre, és kényszerből elfogadják az azonnal fizetett, de alacsonyabb összeget. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK AZ 5. OLDALON M inden esztendő nyarának legszorongatóbb időszaka az a szűk egy hónap, míg a kenyémekvaló bekerül a határból. Ez a mostani még több aggodalomra ad okot, mert az átszervezés, át­alakítás erőltetése mindenáron - megrendítette a gazdálkodók bi­zalmát. Úgy készülődött a magyar világ, hogy egészséges szemlélet uralja majd holnapjainkat, és ebben első a gazdálkodó ember, aki sok keserves hányattatás után a maga bir­tokán formálja minden hangos szó nélkül a jövő termelési módját. Alaposan felbo­rult az élet, a világ. Kaphat-e kölcsönt gé­pekre? Valóban megállhat-e a maga lábán, ahogyan eltervezte? Lesz-e valós értéke terményének, ki veszi azt át, mennyit kínál érte? Van-e értelme a küzdelmének? Csupa kérdés, ezer gond, s mindezeket nehezíti a különös időjárás. A gazdák mostanában egyik szemükkel az esőt lesik, ugyanakkor más munkákkal meg sietnének. Korábban értek a gabonák, kevesebb a hozam. Jó volna, ha száraz időben kerülne zsákba, tárolókba min­den szem, hogy ott már ne kelljen veszteséggel számolni. Mindig így volt e világi élet - emlegethetnénk nagy költőnket, de most mégsem könnyű a hétköznapok múlása, mert feltámadtak a régi félelmek. Azok, amelyek akkor nehezedtek ránk, amikor a központi irányítás, az erőszakos állami vezetés szabta meg vidék-Magyarország minden mozgását, és az elhallgattatás úgy megbénította a lelkeket, mintha eb­ből a mesterséges csendből nem volna kiszabadulás. Most azonban minden látszat ellenére sincs helye a csüggedésnek, mert nem lehet, nem jöhet többé hortobágyi munkatábor, padlássöprés, beszolgálta­tás, a falun élők másod-, sőt harmadrangúvá silányítása egypárti ren­deletekkel. Mert a világ előre sietett, s lát, ítél, megszólal a megkülön­böztetettek érdekében. Nem fog idejönni senki. Nem avatkozik ava­tatlanul a hétköznapjainkba külső erő, a közöttünk ügyködő vissza­forgatókon viszont magunknak kell úrrá lennünk. Ki akaiják árusítani földjeinket, erdőinket, féltett nemzeti kincse­inket, nemzeti parkjainkat? Nem fogjuk megengedni. Családi gazdaságaink kibon­takozását meg akarják akadályozni, nem fogjuk eltűrni. A támogatásokat, a hiteleket be akaiják fagyasztani, tenni fogunk ellene. Sem kolhoz-Magyarország nem lesz még egyszer, sem begyűjtési minisztérium. Minden bizonnyal szívósabban kell megküzdenünk igazunkért, de a megfélemlítés eszközét nem vetheti be semmiféle hatalom. Kétségte­len, szociálisan érzékeny szakértők sereglenek, de rég elvesztették hi­telességüket, ugyanúgy, ahogy a kormányfő. Nem lesz könnyű dolga a mezőgazdálkodást féltőknek, mert mint tapasztalható, visszajött a szocialista nagybirtokokat védők és az országkiárusítók egy csoport­ja. De ha a termelők elszántak lesznek, az érdeküket határozottan vé­dik, nem lesz elidegeníthető a magyar föld. Tudom, ma a hétközna­pok munkája a legfontosabb, az aratás. Erre összpontosít minden gazdálkodó, mert ez az esztendő egyik legtartalmasabb számadása: az ország kenyere. Jó volna, ha kétes intézkedésekkel nem mélyítenék to­vább az arcok barázdáinak sötét vonalait, hiszen érte már elég meg­próbáltatás a magyar parasztságot. Az új évezredtől gazdabarát segít­séget vár, igényel a föld népe, amelyre rászolgált. Fábián Gyula ARATÁS KÉTELYEKKEL Ha szűkén is, de megterem az ország kenyere

Next

/
Thumbnails
Contents