Szabad Föld, 2002. július-december (58. évfolyam, 27-52. szám)

2002-07-05 / 27. szám

I 2 2002. JÚLIUS 5 Dicsérték a gyomrok pogány istenét ____KÖRMENDI LAJOS___ N­em véletlenül Karcagra ment el Erdei Fe­renc a birkaételek készítésének módját megtudni, amikor a magyar ínyesmesterség­­ről kívánt könyvet írni. Talán az sem véletlen, hogy a konyhai örömök nagy énekese, Berda József költő éppen a karcagi birkapörköltről írt ódás szárnyalású költeményt. A „Kunsági­ak büszke eledele” kapcsán például ilyen so­rokat vet papírra. . .oly finom / vagy, olyan mennyei­ földi áldás, mellyel / csak a kiválasz­tott gyomrok pogány istene / ajándékozhat meg bennünket”. Hogy nem túlzott a költő, arról több ezer ember megbizonyosodott a Nagykunság fő­városában június végén a negyedik karcagi birkafőző versenyen. Felkelthette az érdeklő­dést a híres karcagi juhászdinasztia egyik le­származottja, Csontos György is, aki az egyik televízió reggeli adásában páratlanul finom birkapörköltet főzött. Nem csoda hát, hogy Karcagon a múzeum körüli teret százhuszon­hat vaslábas koszorúzta, s ezek mellett het­venhat főzőember igyekezett bizonyítani, hogy a birkából készült finomságot legfőkép­pen nála érdemes megkóstolni. Egy egész nyájhoz elegendő birka adta vissza lelkét a te­remtőjének ebből az alkalomból, s nehogy azt higgye valamelyik, hogy a kutya ette meg, nem akadt ember a hatalmas népünnepélyen, aki vizet ivott volna a finom pörköltre vagy paprikásra. Kolostyák Gyula helybéli előadóművész­nek 1999-ben támadt a birkafőző verseny ötle­te, amelyet régi karcagi hagyományokra alapo­zott. Az első három főzővetélkedőt a Magyar Nóta és Dal Alapítvány kisebb-nagyobb segít­séggel, de önerőből valósította meg, idén azon­ban a város önkormányzata is bekapcsolódott. A szomszédos Püspökladányban élő Arnóth Sándor országgyűlési képviselőt és családját lenyűgözte a hatalmas tömeg ellené­re is családias légkör, no meg a finom birka­ételek. Szeretik a birkát karcagi módra, hiszen a Györfi családdal jó barátságban vannak, így már sokszor módjukban állt megcsodálni ezeket a kunsági ízeket. A József Attila-díjas költő, Sárándi József is elvetődött erre a nép­ünnepélyre, s amint beleszippantott a levegő­be, megérezte a birkapörkölt illatát. Azonnal megéhezett, s nagyon jólesett neki az étel. - Barátságosak az emberek, érezni, hogy itt még van összetartó erő - jegyzi meg. Horváth László tiszteletbeli kazak konzul már a legelső birkafőző versenyen is főzött. Most egy hatvanöt kilós racka kosból készít paprikást. - Már karcagibb vagyok a karcaginál, amikor birkát kell főzni - mondja. - Az öre­gektől lestem el ezt a tudományt. Nekem nagy élmény: több ezren eljönnek, családok, baráti társaságok, jól érzik magukat, s nem tudunk annyi birkát főzni, amennyi el ne fogyna. Jö­vőre eljönnek a kazakok is, négy birkát főzünk meg velük. A tömegben ott volt Varga Mihály, ex­­pénzügyminiszter, országgyűlési képviselő is. - Ha valaki a birkafőzés hagyományaira gondol Magyarországon, óhatatlanul Karcag jut eszébe. Megdobbant a szívem reggel, mi­kor láttam, hogy csaknem százharminc vaslá­basban főzik a birkát. Jóleső érzés töltött el: itt vannak a legnagyobb hagyományai ennek az ételnek, erre büszkék vagyunk. Karcagon szent állat a juh, nagy becsben tartjuk, a város címerében is ott látható. Aszódi Pál, az Országos Nyugdíjas Polgá­ri Egyesület elnöke is kellemes emlékekkel tá­vozik Karcagról. Igen sok főzőember munká­ját megkóstolta a zsűri tagjaként, és mind na­gyon finom volt. Lakhelyére, Pécsre utazik in­nen, de megérte ekkora távolságot megtenni, mondja. Wolf László, az OTP vezérigazgató­helyettese örül, hogy a birkafőző verseny már nagyon sok jeles és országosan ismert embert vonz, akik a helyiekhez hasonlóan igen jól ér­zik magukat. Az eredményt Szamosi Sándor mester­szakács, a zsűri elnöke hirdette ki. A legjobb birkafőzőnek az idén idősebb Székely Imre bizonyult. A hetvenhét éves karcagi ember meghatódva vette át az első díjat. Tudomá­nyát az unokáinak szeretné átadni. Második Juhász János, harmadik Balogh István, ne­gyedik ifj. Csontos György, ötödik Kocsis László, hatodik Cs. Németh Endre, mindany­­nyian karcagiak. Különdíjat kapott a karcagi Bartha Gizella, a kunmadarasi Ladányi Bá­lint, s a kunságiak háziversenyébe egy külön­­díj erejéig csak a bogácsi Medgyesi Dániel tu­dott beleszólni márványlapon sütött bárány érmékkel és felesége a birkahúsból készült palóclevessel. - Az ősi ételkészítési mód, amit elődeink Közép-Ázsiából hoztak magukkal, fönnma­radt Karcagon és környékén - vonja meg a mérleget Fazekas Sándor polgármester. - Ez a rendezvény erősíti hagyományainkat, s köz­ben népünnepéllyé nőtte ki magát. A jelen lévő tömeg a versenyt bezáró Isépy Tamás országgyűlési képviselővel együtt úgy gondolta, hogy a levágott birkák jó helyen vannak, nyugodjanak békében. Az emberek pedig egyenek, igyanak, hogy ne fog­jon rajtuk a szomorúság! A birkafőző verseny ötlete régi karcagi hagyományra alapozódott dede géza felvétele Szabad Föld HAZAI ÉLET Fekete színbe borult a hortobágyi puszta A Hortobágyi Nemzeti Park terüle­tén június utolsó csütörtökén kelet­kezett, valószínűleg öngyulladás okozta tüzet csak másnap késő este sikerült megfékezni. A kár óriási. A szakemberek a lakosság kitelepítésére is felkészültek. ____BALOGH MÁRIA A természetvédelmi őrök a 82 ezer hektáros területen húzódó nemze­ti park borzasi területén észlelték először a tüzet. Az őrszolgálat és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai pén­tekre virradó éjjel a tűzoltókkal együtt oltották az időközben több ezer hektárra kiterjedő tü­zet. A megfeszített munka ellenére a pentezu­­gi arborétum a tűz martaléka lett, az ott kelet­kezett károk egyelőre felbecsülhetetlenek. A huszonnégy órán át tartó tűzvész következté­ben veszélybe került a világörökség részét ké­pező, egyedi állat- és növényvilág egy része. A futótűzként terjedő lángok péntek délutánra már a hortobágyi Kilenclyukú hidat is megkö­zelítették. A szürkén gomolygó füst Debrecen felől haladva Hortobágy után másfél kilométerrel már a 33-as főutat is ellepte. Elővigyázatos­ságból a rendőrség Hajdúszoboszló és Bal­mazújváros kereszteződésénél június 28-án délben lezárta a forgalmat. A községbe csak a mentésben részt vevőket engedték be, vala­mint néhány elszánt újságírót és fotóriportert. A látvány döbbenetes. Budapest irányá­ban, az út jobb oldalán, a puszta megszokott szépségében tündököl. Balra fel-felcsapó lán­gok, kisebb tűzfészkek, amelyeket a viharos erősségű szél tovarepít. Karnyújtásnyira a kö­­vesúttól hatalmas fekete pusztaságot látni. A ritka értékű ősgyep helyén felperzselt föld nyújtózik. Olyan, mintha gyászlobogóval bo­rították volna be a magyar pusztát. A levegő­ben fojtó füstszag kering. Beleivódik a hajunk­ba és a ruhánkba. A közeli nádasokból riadtan menekülnek lángoló rejtekhelyükről az őzek és a vadnyu­­lak, itt-ott néhány fácán is felröppen. A gólyák békésebbek. Élelmet keresgélnek. A felper­zselt gyepen elpusztult állatok maradványait gyűjtögetik. Közben jön a hír, az oltásban részt vevő há­rom honvédségi helikopter pilótája közül az egyik felfedezte, hogy a Pentezugban található mongol vadlovakat is körülzárta a tűz. Hajdúné Vígh Katalin, a Hortobágyi Nemzeti Park igaz­gatóságának munkatársa elmondta, a légi meg­figyelők szerint a lovak idegesen ugrálnak, né­melyik a tüzet is átugrotta, de egyelőre egy sem veszett oda. A szürkemarhák is sértetlenek. Odébb szomorú kép tárul elénk. Meg­égett réti fülesbagoly, hamvas réti héja és csi­­kos fejű nádiposzáta-fióka tetemek. A szak­emberek tehetetlenül szemlélik a védett ma­darak és egyéb állatok pusztulását. Hajdúné Vígh Katalin pénteken délután úgy tájékoztat, vélhetően a ritkaságnak számító túzok fészkelőhelyét is megközelítették a lángok - A tűz sajnos természetes velejárója a­ puszta életének. A Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai minden bizonnyal hamarosan kidolgoznak egy speciális tűzmegelőzési, jel­zési és oltási rendszert. Sok lesz a tennivalónk, de egyelőre a mentésre összpontosítunk Dél körül már háromezer hektárnyi terü­let vált a lángok martalékává. Hat óra tájban már hétezer hektár pusztulásáról ad számot Dobson Tibor tűzoltó alezredes, a Belügymi­nisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fő­­igazgatóságának szóvivője. Beszélgetésünk idején érkezik a hír, hogy a püspökladányi Ágotapusztához közeli Farkasszigeten is fel­lángolt a tűz. Ég az erdő. Ég a Hortobágyi Nemzeti Park újabb területe. Dobson Tibor szóvivő és Czéh István, a Hajdú-Bihar megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője egyeztetnek. A csütörtöki riasztás óta közel száz tűzoltó huszonhárom kocsival érkezett a helyszínre a szomszédos megyékből. A láng­lovagok 24 órás szolgálatot látnak el, munká­jukat önkéntesek, a honvédség munkatársai és a helyi gazdák segítik. Az utóbbiak, ahol csak lehet, erőgépeikkel körbetárcsázzák a föl­deket, a hodályokat, a lakóházakat, megaka­dályozva a tűz továbbterjedését. Ugyancsak komoly feladatot jelent a gáztartályok és a közművek mentése. - Nem keltettünk pánikhangulatot a tele­pülésen, de már jó időben elkészítettük a la­kosság kitelepítésének a tervét - magyarázza Czéh István alezredes, aki kollégáihoz hason­lóan, éppen 24 órája van talpon. - Úgy tűnik, erre nem lesz szükség, de néhány napig még fenntartjuk a készültséget. A jelenlegi helyzet­ben a tűzoltókat lassan visszaengedjük szolgá­lati helyeikre, s a polgári szervezetek figyelő­­szolgálatára számítunk elsősorban. - Lehet-e már tudni, mi okozta a tüzet? - Sem az okát nem tudjuk még, sem pedig azt, hogy pontosan hol keletkezett. Ami biztos, a 33-as úttól délre, Hortobágy településtől nyu­gatra, körülbelül 10-13 kilométer hosszan Mihályhalmáig terjedt a tűz. Ez mintegy két­ezer méter széles területet érintett. Pár órával ezelőtt a tűzoltók még azért harcoltak, hogy a tűz ne csapjon át a 33-as úton. Ha ez megtörté­nik, a Hortobágyi Nemzeti Park északabbra fekvő területeit is pusztulás fenyegette volna. Újabb hír érkezik. Szászteleknél, a Horto­­bágyhoz tartozó mintegy kétszáz lelket szám­láló tanyánál sikerült megállítani a tüzet. Egyetlen nem várt fordulat adódott. Az egyik nagyobb trágyakupacba belekapott egy kóbor lángcsóva. Az égiek azonban megkegyelmez­tek. Nemcsak mi, de az égő halom is elázik a szakadó esőben. A tűzoltók persze semmit nem bíznak a véletlenre. A mezőkövesdi egy­ség Szásztelek irányába száguld. Mellettünk a honvédség helikopterei is megtöltik tartályai­kat a közeli halastavakból. A nádasokat oltják. Este hét körül fejezik be a munkát. A kormos képű, elgyötört tekintetű tűzoltók is megpi­hennek. Az út szélén üldögélve szendvicset majszolnak, ásványvizet isznak. Kifulladásig dolgoztak. Lemenőben van a nap, amikor végigbak­tatok Szásztelek néptelen utcáján. Sehol egy lélek. Bekopogtatok a dűlőhöz legközelebb eső ház ajtaján. Karika György, nyugdíjas ős­termelő hellyel kínál, s a rémség napját idézi. - Csütörtökön délután 2-3 óra között jött a füst déli irányból, Miskahalma felől. Kerék­párra ültem, a ladányi szérűhöz mentem, és a magaslesről távcsővel figyeltem az eseménye­ket. Este tízre már Hortobágy és Szásztelek kö­zött lángolt a puszta. Hatalmasra csaptak a lángok. Az ajtókat, az ablakokat mindenütt bezártuk, olyan hatalmas volt a gomolygó füst, amit a szél felénk hozott. Éjjel már azon töprengtem, hogyan menekítsem a családo­mat és a jószágokat. Karika György aggodalma nem volt alap­talan: a sertések és a baromfik alján túl, a kerí­téstől alig ötven méterre állt meg a tűz. A le­égett, koromfekete szérű jelzi, hatalmas volt a veszély. A legelőt feltárcsázták, és a tűzoltók megfeszítetten dolgoztak, ennek köszönhető, hogy Szásztelek megmenekült a tűzvésztől. Keserédes az öröm. Az otthonok megma­radtak, legelőiket viszont sokan elveszítették. Bánkódik is a ladányi szérű hodályának új tu­lajdonosa. A gazda pár hete közel hatszáz bir­kájával telepedett le Szásztelken­­ a jó legelő reményében. Ma már se remény, se legelő. A hortobágyiak mégis abban bíznak, a magyar puszta hamarosan újraéled poraiból. A tűzoltók szakszerű munkájának és az esőnek köszönhető, hogy csak hétezer hektár égett le Expó Szolnokon - ábrándok nélkül ______ PALÁGYI BÉLA___ _ T­íz évvel ezelőtt rendezték Szolnokon az el­ső expót. A rendszerváltás eufórikus vá­rakozásában a kiállítók és látogatók magukkal vitték a vásárra szivárványos ábrándjaikat, délibábos reményeiket. Egymást taposták az érdeklődők, annak ellére, hogy belépőjegyet is szedtek. Volt expóbál tahiti táncos lányok részvételével, voltak illúziók, álmok, történe­lemcsináló indulatok. Az első kiállítás résztvevője volt Gabula Miklós, a Gabula-trans Kft. tulajdonosa. A cég akkor egyetlen autóval rendelkezett. Az első magánkézben lévő szolnoki nemzetközi fuva­rozó vállalkozás hírt akart adni magáról. Egy Liaz szerelvényből állt az egész, Gabula Miklós volt a vezetője, szerelője, fuvarszervezője, já­­ratelszámolója­­ a mindenese. Csak így állhat­ták a lízingköltségeket. Az első öt esztendő az­zal telt el, hogy mindig kivitték az Expóra az akkori év beszerzését. Később fellendült a cég, jelenleg tizenöt járműve járja Nyugat-Európa útjait. Telephelyet vásárolt, irodája, szerelő­­műhelye, diagnosztikai eszközei vannak, a ka­mionokon műholdas követőrendszer. 1993- ban Moszkvában a kirendeltség ablakából nézték az emberei a parlament ágyúzását. Az­óta nem jártak napkelet felé... Gabula Miklós ma a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületé­ben az árufuvarozók testületének elnöke mint választott tisztségviselő. A keleti irányba törté­nő árufuvarozás majdnem a nullára esett visz­­sza. Ami mégis jön-megy a keleti határon, az jobbára „kőkorszaki” jármű. A magyar „mi­nőségi” kamionok nem versenyezhetnek az olcsó díjszabású ukrán és orosz szállítóeszkö­zökkel. Ugyanez a helyzet Románia irányában is, így hát irány Európa! Persze, veszély ott is van: az egyik Gabula-kamion televíziókat vitt Milánóba. A sofőr a vámügynökség előtt le­parkolt, ám az ügyintézés előtt eszébe ötlött, hogy kinn hagyta az egyik iratot. Mikor vissza­ment érte, egy betörő akkor ugrott ki a jármű­ből. Összetörte a kormányzárat, a gyújtáskap­csolót, éppen indulni készült... Ugyancsak ott volt az első, 1993-as expón Jaczkanin József, az Alfa Suzuki gépkocsi-for­galmazó cég vezetője. T­íz évvel ezelőtt jött be az első japán gépkocsi Magyarországra, az első kiállításon még importautókat kínáltak. Egy évtized elég volt ahhoz is, hogy az Afit nevű cég átalakuljon Suzuki és Mercedes árusítására és javítására. A megyei tanácsi vállalatból korsze­rű, „profi” műhely lett. A nyitányon négy tá­vol-keleti autóval jelentek meg, ámulatba ejtet­ték velük az érdeklődőket. Mára a legkorsze­rűbb Mercik előtt is elsétál a nagyérdemű. A szervezők nem vették észre, hogy a világ to­vábblépett, már nem lehet ugyanazzal sikert elérni, mint amivel tíz évvel ezelőtt. A közönség elvesztette az illúzióját, csak lézeng a százötven résztvevő portékái között. Már belépődíj sincs, mégis, alig-alig vetődik látogató a vásár területére. Hiába keressük, nincs már szivárvány a szolnoki expó fölött.

Next