Szabad Föld, 2005. január-június (61. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-07 / 1. szám

Szabad Föld Utazási Klub MEGJELENT Szeretne kedvenc lapjával, a Szabad Földdel utazni? Itt a lehetőség: utazzon a Szabad Föld utazási klubbal! (Részletek és jelentkezési kártya a 17. oldalon.) Itt a Szabad Föld Könyvtár első kötete címmel. Részletek és megrendelés a 16. oldalon.. A TARTALOMBÓL A PARLAMENT tavaly sem al­kotta meg a Fel­vidékről kitelepí­tettek kárpótlá­sával kapcsola­tos jogszabályt. Nem tette meg annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság határozata azt előírta. A törvényalkotók ugyan összeállítottak egy tervezetet, de an­nak társadalmi egyeztetésére nem került sor. Összefoglalónk a 6. oldalon ÓNODI ESZTER az egyik legis­mertebb, legsike­resebb és legnép­szerűbb fiatal szí­­nésznőnk. Sok­sok filmes és szín­házi szerepet tudhat a háta mögött, s a nagyközönség igazi sztárként te­kint rá. A színésznő arra büszke, hogy még nincs a csúcson, van hová fejlődnie. Portrénk a 11. oldalon JÖNNEK A BÖJTI HETEK. A kará­csony, a szilvesz­ter, az új év kez­dete a biztos elhí­zás szezonja. Ja­nuár hozza a kijó­zanodás napjait. Összeállításunkban néhány megszívelendő tanáccsal, pontos számokkal és receptjavaslatok­kal kívánjuk segíteni azokat, akik meg­álljt akarnak parancsolni a kilóknak. Írásaink a 15. oldalon BOHUS BEÁTA abbahagyta. Ti­zenkét év után el­búcsúzott a címe­res meztől a kézi­labda-válogatott beállósa, s nyár végétől klubcsapatát, a Dunaferrt sem erősíti tovább. A sportoló visszatér szűkebb hazájába, Békéscsabára. Cikkünk a 21. oldalon ELHUNYT KÖRMENDI LAJOS Január elsején, türelemmel vi­selt hosszas szenvedés után elhunyt Kör­mendi Lajos, lapunk nagykunsági munkatársa. A Szabad Föld szer­kesztősége és Berekfürdő önkor­mányzata saját halottjának tekinti. Körmendi Lajos temetése január 8-án, szombaton, 11 órakor lesz a berekfürdői temetőben. Kollégánktól, barátunktól a 3. oldalon búcsúzunk. A vidék családi hetilapja Drágább lesz az élet J­anuár a számvetések, tervezge­­tések és a fogadalomtételek ideje. A családok az új év kez­detén bizakodnak, jobb lesz a következő hónap, mint az előzőek voltak. Természetesen ez az anyagiak­ra is vonatkozik. Az otthonok pénz­ügyminiszterei hallgatják a híreket, vajon hol lehet - ha lehet egyáltalán - megtakarítani forintokat. Hogy végül kiderüljön: csakúgy, mint az elmúlt évtizedekben, majd’ minden drágul. De az is lehet, hogy az eddig leír­tak csupán képzelgések, s a családok többsége nem akar spórolni. A lakos­ság nagy része ugyanis nem takaré­koskodik, mert vagy nem tud, vagy nem akar. Tavaly szeptember végéig a háztartások gépjármű- és egyéb áruvásárlásra összesen 970 milliárd forint hitelt vettek fel, ez az összes fogyasztási jellegű hitel 70 százalé­ka. S az is biztos, hogy az áruhitel nagysága az elmúlt hónapokban to­vább növekedett: az év végi vásárlá­si láz bizton megemelte vagy 20-25 milliárddal. Ebből a pénzből főként százezer forintnál olcsóbb műszaki cikkeket vásároltunk, amelyek ára alig változott az utóbbi években, de a 30-40 százalékos kamatra felvett áruhitellel magunk drágítottuk őket. Nos, az utóbbi napokban, hetek­ben kiderült, 2005-ben minek az ára változik, emelkedik. Arról is érkez­nek a hírek, hogy mely termékeket szeretnének drágítani előállítóik, s arról is, hogy ezek a tervek nem biz­tos, hogy valóra válnak. Lapunk ha­sábjain erről olvashatnak összegzést. ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK AZ 5. OLDALON Stadler visszatér M­egkezdődött a visszaszámlálás a kecskeméti bör­tönben, már csak néhány nap, és Stadler József új­ra szabad lesz. A hajdani juhászból sikeres vállalkozóvá, majd a média kedvencévé vált akasztói férfit kétmilliár­dos adócsalás és jogosulatlan áfa-visszaigénylés miatt ítélték el első fokon kilenc év börtönre, melyet később négy és fél év fogházra enyhítettek és beleszámították az előzetes letartóztatásban eltöltött hónapokat is. Már ak­kor lehetett tudni, hogy feltételesen 2005. január 23-án szabadulhat, ha megfelelően viseli a bezártságot, így lett. Noha Stadler József utóbbi években szerzett betegsé­gei miatt rosszabbul néz ki, mint évekkel ezelőtt, humo­rát és optimizmusát megőrizte. Töretlen lendülettel terve­zi új életét, kereskedelmi vállalkozásba kezd, s legalább harmincféle tevékenységet szeretne kipróbálni. Noha vagyona nagy része elveszett, ujjaira visszake­rülnek az aranygyűrűk. Családját viszont nem kaphatja meg: felesége elhagyta, gyermekeitől amennyire tudta, elszakította - legalábbis ezt állítja az elzárásának utolsó napjait számláló exvállalkozó. Ahogy azt is, hogy a bíróság kimondta: Leonardo Utolsó vacsora című freskóját soha nem vásárolta meg, hírlapi kacsa volt az egész. Stadler börtönbe vonulásakor kicselezte az újságírókat, hamarabb ment be, szabadulá­sakor viszont nincs miért bujdosnia, állni akarja a sajtó rohamát, amennyiben az interjúkért pénzt utalnak át a nemrég szervezett alapítványának, hogy nemes célokat tudjon belőle támogatni. Az akasztói vállalkozó rabosko­­dásának négy és fél éve alatt nem engedett magához új­ságírót, büntetésének vége felé egyetlen kivételt a Szabad Föld munkatársaival tett. Stadler Józsefet karácsony előtt látogatták meg a kecskeméti „nyitott börtönben”. Borzák Tibor INTERJÚNK A 7. OLDALON 61. évfolyam, 1. szám 2005. január 7. Ára: 155 forint Hajsza... - A fiamat keresik? - néz ránk a sok­szoknyás nénike. - Itt lakik, de most kinn van a fogadójában. A Cserhát lankái felé mutat, túl a falun. - Mégis, merre keressük? - kérdez rá útitársam, Vásári Attila. Az öregasszony behúzza maga mögött a kaput. Az udvaron az eme­letes ház jómódról árulkodik. - Menjenek csak egyenesen ezen az úton - mutat az asszony megint ugyanabba az irányba megtalál­ják. De mit is akarnak tőle? - Van egy kis elintéznivalónk vele - száll vissza az autóba Attila. Az utcán láma legel. Különös ez az isten háta mögötti falu... - Az apám? - néz ránk a fiatalem­ber a fogadó halljában. - Fát pakol a kerítésen túl. De miért keresik? A hallban pazar bőrgarnitúra, bi­liárdasztalok, antik bútorok. Az emele­ten szobák. Tulajdonosuk egyszerre százharminc vendéget tud elszállásolni. Attila gondolkodik egy percet, vé­gül kimondja. - A hirdetések miatt jöttünk. - Szállást keresnek? - indul a fiú arca. - Nem egészen... Az udvaron disznókat vágtak, hatan-heten serénykednek az aszta­lok körül, lámák itt is, arrébb meg pávák illegetik magukat. A kerítésen túl hosszú métereken keresztül akácfarönkök. A rakás túloldalán teherautóra rakodják a fát. Borostás férfi ballag elénk, a tulaj­donos, akit keresünk. - Van egy kis gond - tér azonnal a lényegre Attila. - Ön 180 ezer forint­nyi hirdetési pénzzel tartozik - s mondja az újság nevét. A férfi gondolkodik egy pillanatig. - Igen, még tavasszal adtam fel a hirdetéseket - ismeri el végül készsé­gesen. - Ők küldték magukat? - Nem, mi a Rnsolvenzia követe­lésbehajtó cégtől érkeztünk. - Napokon belül rendezem. - Most kellene. Legalább egy ré­szét, mondjuk húszezer forintot. - Rendben - válaszolja azonnal. Kabátja belső zsebéből bankókö­teget húz elő, átad egy húszezrest. Attila átvételi elismervényt ír, s egy szerződést, amelyben a férfi kötelezi magát, hogy két részletben rendezi a tartozást. Búcsúzóul a fogadó szóró­lapját nyomják a kezünkbe. Ha egy­szer mégis szállást keresnénk... Mielőtt továbbindulunk, Attila a kocsiban kitölti a látogatási jegyző­könyvet, amelyhez csatolja a férfi névjegykártyáját is. - Tudod, ki volt ez? - forgatja a la­pocskát. - A falu polgármestere, Attila eredetileg pirotechnikus, többnyire filmek tüzes jeleneteit in­tézi, rendezi, felügyeli. Munkája sok szabadidővel jár, amit követelésbe­hajtással tölt. Változatos munka. - Valószínűleg fizetni fog - jár a fogadós­ polgármester története még Attila fejében, miközben Eger felé tartunk. - Két hónapi haladékot kapott. Elhiszem neki, munkáját évek óta végzi, tapasztalata bőséges, ta­lán ezernél is több helyen igyeke­zett behajtani a követelést. Ki nem egyenlített telefonszámlát, elfelej­tett áruhitelt, vissza nem fizetett banki kölcsönt. FOLYTATÁS A 8. OLDALON

Next