Szabad Föld, 2011. július-december (67. évfolyam, 26-52. szám)
2011-07-01 / 26. szám
Krónika Arcképvázlat az asztalfőről BÚCSÚZNAK A MAGYAROK, jönnek a lengyelek. Európa forgószínpadán sosem hunynak ki a reflektorok, csak az asztalfőkön cserélődnek a főszereplők. A politikusok számára kivételes lehetőség adjuk jól, a világgazdaság Kruppok, Rockefellerek, Rothschildok kezében volt és van, ugyanígy Európát is arcok fémjelzik. Minden kiemelt ügyhöz kötődik egy-egy kiemelkedő politikus. A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés két új európai VIP-posztot létesített: az állandó elnökét, aki két és fél évig vezeti a tanács üléseit, illetve a kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét. Mindkét poszt megszerzése hihetetlen érzékeny politikai szálakat rángatott, a konszenzus lehetősége szinte a lehetetlenség határait súrolta, de így, két év távlatából is úgy tűnik, az unió nem bánt meg semmit. Herman Van Rompuy volt kereszténydemokrata belga miniszterelnököt nevezték ki az Európai Tanács állandó elnökévé, megjegyzendő: rajta kívül azóta sem láthatunk belga miniszterelnököt az európai palettán, sőt még Belgiumban sem. Mrs. Európa pedig a munkáspárti Cathrine Ashton bárónő lett. A brit Lordok Háza korábbi elnökének tevékenységén az Európai Parlament is rajta tartja szigorú szemét, hiszen a bárónő az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barroso kabinetjének második legfontosabb embere lett. Van Rompuy és Ashton kinevezésével megvalósult az áhított politikai, földrajzi és nemek közötti egyensúly. Érdekes, hogy az EU vezetői nem feltétlenül választanak igazán erőskezű vezetőket, ehelyett abba a csábító kísértésbe esnek, hogy olyan személyekre voksolnak, akik nem árnyékolják be a nagy tagállamok vezetőit vagy uram bocsá’ magát Barrosót. Karizmában feltehetőleg a szerény, hermelinal katú Herman Van Rompuy nehezen szállna versenybe egy klasszis Merkellel vagy egy örökmozgó Sarkozyvel... Fontos szempont még a tapintat, illetve a francia nyelv ismerete a vezetői mustrán. Bár hivatalosan sosem volt feltétel a folyékony francia duruzsolás, a nemzetközi vezető szerepkörök betöltéséhez elengedhetetlen a párizsi áldás. A franciák büszkeségét pedig nem érdemes firtatni, így bukott ki Bernie Ahern volt ír kormányfő vagy Wolfgang Schlüsszel osztrák exkancellár, akik, finoman szólva is, csak gagyogták a szerelem nyelvét. A tapintat, a politikai egyensúly hajszálvékony mezsgyén lépked, hiszen ha a jobbközép körökből kikerülő állam- és kormányfők kinevezéséről balközép politikusok dönthetnek, nem árthat némi viszszafogottság. A gazdasági válság is újabb arcot szült, Mr. Euró személyében. Ő a kikezdhetetlen pénzügyi guru: Jean-Claude Juncker. A pehelysúlyú Luxemburg miniszterelnökének képességeit ólomsúlyú jelzőkkel illetik mindenütt, hiszen a félmilliós Luxemburgot egy 12-14 milliós tagállam erejének megfelelően képviseli. A pénzügyek területén a másik vezérhuszár a szerdán frissen kinevezett olasz jegybankelnök, Mario Draghi lett, aki Jean- Claude Triecet-t követheti az Európai Központi Bank (EKB) élén. Kampányüzenete elsöprő többséget hozott, miszerint „megtanultuk, hogyan kezeljük egy bank bedőlését, de az államcsődöt majd most teszteljük”. Valóban olasz temperamentum szükségeltetik Görögország összeférceléséhez, ez nem vitás. Mint a meggyet a desszerten, a központi kedvencet hagytuk utoljára. Az Európai Parlament elnökének, a lengyel Jerzy Buzeknek körültekintő jellemzéséhez elegendő a megválasztása utáni percekben mondott beszédének néhány sora: „Megválasztásom az Európai Parlament elnökévé a polgárok egységes kontinensről szőtt álmát jelképezi. Nincs már régi és új Európa. Ez most a mi közös Európánk, olyan projekt, amely erőfeszítést és kemény munkát követel, amelyről európaiak egész generációja álmodott. Készen állok arra, hogy kivegyem a részem ebből a munkából, mert ezek az álmok az én álmaim is voltak.” Ezek volnánk mi, európaiak. Horváth Dork: Brüsszel az a hat hónap, amikor a kontinens elitje előtt vizsgázhatnak. De vajon kik ülnek a zsűriben? A hallgatag elnök Bárónő a munkáspártból Ólomsúlyú Mister Euro FOTÓK: EU KÉPSZOLGÁLAT A meggy a desszerten Lányok bombával közhelynek számít, hogy háborúk idején a műszaki és tudományos fejlődés, mintegy kényszerből, de igencsak felgyorsul; ez könnyen érthető. Ami viszont sokkal nehezebben - vagy egyáltalán nem - felfogható, az a másikféle fejlődés, vagy inkább visszafejlődés: az emberi mivolt levetkőzése és átvedlés egy aljas lénnyé. Nem lehet emberi jelzőt használni azokra, akik, ha már maguk nem tudnak harcban győzni ellenségük felett, hát ártatlan és tudatlan gyermekeket küldenek a halál torkába. Mint ahogy a hétvégén tették ezt Afganisztán déli, Uruzgán nevű tartományában a tálibok. Egy nyolcéves kislánynak egy táskát adtak a kezébe, majd a közeli ellenőrzőponthoz küldték. Mikor a gyermek a rendőrök közelébe ért, a tálibok felrobbantották a táskában lévő házi készítésű pokolgépet. A merénylők nem jártak sikerrel, az egyetlen áldozat a bombáról bizonyára mit sem tudó kislány volt - ő a helyszínen szörnyethalt. És nem egyedülállók a hasonló támadások. Legutóbb egy héttel korábban használtak fel gyereket bombahordozónak a tálibok. Pakisztán északnyugati, Afganisztánnal szomszédos részén, Dir körzetben a rendőrség egy tetemes mennyiségű robbanóanyagot tartalmazó övvel felszerelt gyermekkel találta szemben magát. Az a gyerek pontosan tudta, hogy mi a feladata, de nem akart meghalni. Ezért, amikor elég közel jutott a célba vett ellenőrzőponthoz, sikoltozni kellett, s így felhívta magára a rendőrök figyelmét - akik hatástalanították a rajta lévő bombát. Ezt a kilencéves lányt, Szohana Dzsavedet egy nappal korábban a tálibok egyszerűen elrabolták Pesavarban - mondhatni „náluk otthon” -, így akartak szert tenni bombahordozóra. „A Korán verseit ismételd magadban mindaddig, míg megnyomod a gombot” - volt a fogva tartóitól kapott útravalója. Katonai lángelmék fejéből a történelem során számos páratlan ötlet pattant már ki. Nem vall nagymértékű humanizmusról a Vörös Hadsereg egyik taktikája sem: kutyákat szoktattak hozzá ahhoz, hogy a „kaja a tank alatt van”. Majd a harctéren, hátukon mágneses aknákkal, beküldték őket a német páncélosok közé... A német oldalon gyakran 10 évesek szállították a hadianyagot lovas kocsikon, ásták a lövészárkokat, híradóztak... Manapság Afrikában talán többen vannak a gyermekkatonák, mint a felnőttek. De a bombába öltöztetett kislányok ötlete mindnél hajmeresztőbb. Bár pakisztáni katonák arról beszélnek, hogy kétéves gyerekre szerelt bomba is megölte már néhány társukat... A félelemkeltés, a terror akkor hatásos, ha abszolút, ha a terrorizált tudja, nincs kiút, hogy soha sehol nem lehet biztonságban. A táliboknak ez olyannyira sikerült, hogy lassan már azoknak is félniük kell tőlük, akik egyetértenek velük... Király Farkas FOTÓ: ALMA WAGUIH/ REUTERS A „békeévek", amikor az afgán gyerekek még csak vízipisztollyal támadták az amerikai tengerészgyalogosokat... 2011. július 1. ♦ A vidék családi hetilapja