Szabad Föld, 2013. július-december (69. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-05 / 27. szám

I Külvilág 2013. július 5. ♦ A vidék családi hetilapja Húsos rabszolgák „Szakképzett henteseket keresünk németországi munkára. Nyelvtudás nem szükséges, szállást biztosítunk.” Bizonyára sokan találkoztak már ilyen vagy ehhez hasonló hirdetési szöveggel, s talán akad ismerős is, aki belevágott a német kalandba. S hogy milyen tapasztalatokkal tér­tek haza a bevállalások? Azt rajtuk kívül csak a közeli ismerősök tudhat­ták meg. A helyzet azonban változni látszik, a minap egy német szakszer­vezeti aktivista kipakolt a helyi hús­maffia viselt ügyeiről, a német sajtó pedig felfedezte a spanyolviaszt, a mi felénk korántsem ismeretlen mo­dern kori rabszolgatartás fogalmával dobálózik a legnagyobb felháboro­dás közepette. Bár a hústermékek ára Németor­szágban az egyik legdrágább - átla­g az éve nem pusztított olyan hőhullám az Egyesült Államok­ban, különösen annak déli és nyu­gati partvidékén, mint az elmúlt napokban. A hatalmas hőség és szél megtette pusztító hatását, Arizoná­ban és Kaliforniában megfékezhe­­tetlennek tűnő bozót- és erdőtüzek pusztítanak. Füst és pernye száll­a­gosan 28 százalékkal magasabb az uniós országokban kifizetett összeg­nél­­, a német húsipar mégis a leg­versenyképesebb az unión belül. A nagy húsipari cégek folyamatosan terjeszkednek, berházásokat tervez­nek, az iparág csak 2012-ben majd­nem ötven százalékkal növelte kapa­citását, miközben egyre kevesebb embert foglalkoztatnak­­ papíron - az ágazat jeles képviselői. A németek - legyűrve a legfőbb versenytársnak számító Dániát, Hollandiát és Belgiu­mot - a kontinens legfőbb húsbe­szállítói. A siker titka pedig nem más - állítja Matthias Brümmer, az NGG szakszervezet oldenburgi irodájának vezetője -, mint az olcsó kelet-euró­pai munkaerő. Az uniós bővítés után a vállala­tok hamar megtalálták azokat a jogi negyven fok körüli forróságban, több település lakóit kitelepítették. Csak lapzártánkig 900 hektárnyi terület és 200 épület vált a lángok martalékává. Az anyagi kár azon­ban eltörpül amellett, hogy egyszer­re 19 tűzoltó veszett a lángok között. Speciális alakulat, elit egy­ség, hasonló jellegű feladatokra kiskapukat, melyek révén tömegével tudtak olcsó munkaerőt behozni azokba az ágazatokba, melyekben nem volt órabérminimum. A hús­ipar mellett a helyi vendéglátósok és építőipari vállalkozók is a rendszer nyertesei. A vállalkozói szerződéssel foglalkoztatott bérmunkásokra nem vonatkozik semmilyen minimálbér vagy kollektív szerződés, nem áll­hatnak elő bérezéssel kapcsolatos igényekkel. Nem értesülnek a gyá­ron belül felszabaduló állásokról, még az üzemi tanács sem képvisel­heti érdekeiket. Olyan, mintha nem is léteznének az üzemen belül. Nem ritka, hogy az ágazatban szokásos, ám törvényben nem rögzített 8,50-9 eurós - 2550-2700 forintos - nor­mál órabér helyett a munkások 2,50-4 euró - 750-1200 Ft - közöt­kiképzett, hivatásának minden for­télyát ismerő szakember. Pár hete még az új-mexikói bozótost oltot­ták, ám múlt vasárnap Arizonában, a Yarnell város közelében található erdő lángjai nyelték el a csapatot. A legjobbakat, a legelkötelezetteb­­beket. A legfiatalabb, Kevin Woyjeck 21 éves volt. A legidősebb, Joe Thurston 32. A közeli Prescottból érkező különleges egység feladata az lett volna, hogy az aljnövényze­tet eltávolítsa, a földet az éghető anyagoktól megszabadítva véd­e­tt összeget keresnek - a különböze­­tet legtöbbször a közvetítő cég nyúlja le, gyakran a szociális jutta­tásokkal együtt, a legváltozatosabb ürüggyel. Brümmer szerint a vágó­hidak is tisztában vannak azzal, hogy milyen alvállalkozókkal van dolguk, ám ők is hasznot húznak mindebből, hiszen nem kell túlórá­kat vagy a szabadságot fizetni a dolgozóknak. Pedig nem lenne tör­vényszerű a rendszert így működ­tetni. Az NGG szakszervezet számí­tásai szerint csupán 9 centtel (alig 30 forinttal) kellene egy kiló disznó­húsért többet kiadni a német üzle­tekben, hogy az összes húsipari dolgozó megkaphassa a 8,50­9 eurós órabérét és az őket jogosan megillető juttatásokat. (markos) nalat hozzon létre, ezzel állítva meg a tűz továbbterjedését. A pokoli hőség azonban túl soknak bizo­nyult, a déli szél a vártnál sebeseb­ben futtatta a lángokat. A tűzoltók között akadt, akinek annyi ideje sem maradt, hogy az árokba bújva, magát tűzálló takaróval körbevonva menedéket találjon. A rohanó tűz­­csóváktól esetenként menedéket jelentő, sebtében felállított tűzvédő sátor is kevésnek bizonyult. „Nor­mál körülmények között úgy ásunk tűzvédelmi árkot, hogy biztos a menekülési útvonalunk, és bizton­sági zónát is kijelölünk. Az ő biz­tonsági zónájuk nem volt elég nagy, a tűz egyszerűen megelőzte őket” - nyilatkozta a CNN-nek Art Morri­son, a helyi erdészet szóvivője. A tűz feltehetőleg egy villám­­csapás következtében tört ki még múlt pénteken Yarnell közelében, amit hétfőn sem sikerült eloltani. A lángok elpusztították az épületek felét, 600 ember vált otthontalanná a kisvárosban. A környékbeliek hétfőn a prescotti tűzoltóság 7. számú parancsnoksága előtt, a ke­rítés mellett már felállították a maguk kegyhelyét. Virágokkal, zászlókkal és körbe rendezett 19 palack vízzel emlékeztek hőseikre. M. M. 19 palack víz S Ellopott forradalom A legenda szerint Szaisz egyip­tomi városban volt egy lepellel letakart kép, és aki a meg­átkozott fátylat fellebbentette, többé nem tudott mosolyogni. Az arab tavasz szele belekapott ebbe a fátyolba és beterítette vele Egyiptomot. A nép dühös, nem nyugszik. Az utóbbi napokban, a főváros Kairó mellett, sok város­ban véres összecsapások zajlottak az iszlamisták és Mohamed Murszi elnök lemondását követe­lő ellenzékiek között. Legalább nyolcan életüket vesztették, több százan megsebesültek. Épp egy éve tölti be az új elnök hivatalát, a nép akarata, a nép forradalma emelte őt a hatalomba. Most mást akar a nép. De mit? Mondjon le azonnali hatállyal, és írjanak ki új választásokat. Az ellenzék azzal vádolja Murszit és az őt támogató Muzulmán Testvériséget, hogy ellopták a forradalmat, és csak a hatalom megszerzésére használ­ták a választásokon elért parla­menti többséget. Az arab tavasz egy éve érte el Egyiptomot, felszínre hozva a tár­sadalomban mélyen megbúvó fe­szültségeket, amelyek forrada­lomba csaptak át, ami Mubarak elnök bukásával végződött. Az új elnök, Murszi azonban nem Mu­barak. Az egykori diktátor kariz­máját és erős személyiségét senki nem tudná elvitatni, ezzel szem­ben a nép sorából választott Murszi nem egy „népvezér”, és egészen sajátos elképzeléseket vall a demokrácia és a hatalom­­gyakorlás mibenlétéről. A hatalomátvétel után elvben az következett volna, hogy min­den rendelkezésre álló eszközzel megszilárdítja országa helyzetét, kereskedelmi, politikai és diplo­máciai kapcsolatokat épít ki. Ehe­lyett azonban teljesen mást tett. Saját híveivel töltötte fel az alkot­mánybíróságot, és az új alkot­mányt kétes körülmények között helyezte hatályba. A társadalomra nem egységként tekintett - hasz­nálta, mintsem szolgálta volna a népet. Ez a vád. Nyilvánvaló, hogy egy politi­kai átmenet ritkán zajlik le zökke­nőmentesen, de Egyiptom eseté­ben a felkészületlenség a gyakor­latlanság és a tőke hiánya patt­helyzetet teremtett. Külső segítség nélkül képtelenség egy európai típusú demokráciát meghonosíta­ni ott, ahol azelőtt diktatúra ural­kodott. Az egyiptomi társadalom­nak fejlődésre van szüksége, a gazdaságban, a kultúrában, az emberi viszonyokban. És most ez a fejlődést remélő nép az utcán tombol­­ és meghal. Azt sem tudja igazán, miért. Csak azt, mi ellen. Arab tavasz helyett arab nyár égeti a lelketek. Mikor lesz béke? Senki sem tudja. H. D.

Next