Szabad Föld, 2013. július-december (69. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-05 / 27. szám
I Külvilág 2013. július 5. ♦ A vidék családi hetilapja Húsos rabszolgák „Szakképzett henteseket keresünk németországi munkára. Nyelvtudás nem szükséges, szállást biztosítunk.” Bizonyára sokan találkoztak már ilyen vagy ehhez hasonló hirdetési szöveggel, s talán akad ismerős is, aki belevágott a német kalandba. S hogy milyen tapasztalatokkal tértek haza a bevállalások? Azt rajtuk kívül csak a közeli ismerősök tudhatták meg. A helyzet azonban változni látszik, a minap egy német szakszervezeti aktivista kipakolt a helyi húsmaffia viselt ügyeiről, a német sajtó pedig felfedezte a spanyolviaszt, a mi felénk korántsem ismeretlen modern kori rabszolgatartás fogalmával dobálózik a legnagyobb felháborodás közepette. Bár a hústermékek ára Németországban az egyik legdrágább - átlag az éve nem pusztított olyan hőhullám az Egyesült Államokban, különösen annak déli és nyugati partvidékén, mint az elmúlt napokban. A hatalmas hőség és szél megtette pusztító hatását, Arizonában és Kaliforniában megfékezhetetlennek tűnő bozót- és erdőtüzek pusztítanak. Füst és pernye szállagosan 28 százalékkal magasabb az uniós országokban kifizetett összegnél, a német húsipar mégis a legversenyképesebb az unión belül. A nagy húsipari cégek folyamatosan terjeszkednek, berházásokat terveznek, az iparág csak 2012-ben majdnem ötven százalékkal növelte kapacitását, miközben egyre kevesebb embert foglalkoztatnak papíron - az ágazat jeles képviselői. A németek - legyűrve a legfőbb versenytársnak számító Dániát, Hollandiát és Belgiumot - a kontinens legfőbb húsbeszállítói. A siker titka pedig nem más - állítja Matthias Brümmer, az NGG szakszervezet oldenburgi irodájának vezetője -, mint az olcsó kelet-európai munkaerő. Az uniós bővítés után a vállalatok hamar megtalálták azokat a jogi negyven fok körüli forróságban, több település lakóit kitelepítették. Csak lapzártánkig 900 hektárnyi terület és 200 épület vált a lángok martalékává. Az anyagi kár azonban eltörpül amellett, hogy egyszerre 19 tűzoltó veszett a lángok között. Speciális alakulat, elit egység, hasonló jellegű feladatokra kiskapukat, melyek révén tömegével tudtak olcsó munkaerőt behozni azokba az ágazatokba, melyekben nem volt órabérminimum. A húsipar mellett a helyi vendéglátósok és építőipari vállalkozók is a rendszer nyertesei. A vállalkozói szerződéssel foglalkoztatott bérmunkásokra nem vonatkozik semmilyen minimálbér vagy kollektív szerződés, nem állhatnak elő bérezéssel kapcsolatos igényekkel. Nem értesülnek a gyáron belül felszabaduló állásokról, még az üzemi tanács sem képviselheti érdekeiket. Olyan, mintha nem is léteznének az üzemen belül. Nem ritka, hogy az ágazatban szokásos, ám törvényben nem rögzített 8,50-9 eurós - 2550-2700 forintos - normál órabér helyett a munkások 2,50-4 euró - 750-1200 Ft - közötkiképzett, hivatásának minden fortélyát ismerő szakember. Pár hete még az új-mexikói bozótost oltották, ám múlt vasárnap Arizonában, a Yarnell város közelében található erdő lángjai nyelték el a csapatot. A legjobbakat, a legelkötelezettebbeket. A legfiatalabb, Kevin Woyjeck 21 éves volt. A legidősebb, Joe Thurston 32. A közeli Prescottból érkező különleges egység feladata az lett volna, hogy az aljnövényzetet eltávolítsa, a földet az éghető anyagoktól megszabadítva védett összeget keresnek - a különbözetet legtöbbször a közvetítő cég nyúlja le, gyakran a szociális juttatásokkal együtt, a legváltozatosabb ürüggyel. Brümmer szerint a vágóhidak is tisztában vannak azzal, hogy milyen alvállalkozókkal van dolguk, ám ők is hasznot húznak mindebből, hiszen nem kell túlórákat vagy a szabadságot fizetni a dolgozóknak. Pedig nem lenne törvényszerű a rendszert így működtetni. Az NGG szakszervezet számításai szerint csupán 9 centtel (alig 30 forinttal) kellene egy kiló disznóhúsért többet kiadni a német üzletekben, hogy az összes húsipari dolgozó megkaphassa a 8,509 eurós órabérét és az őket jogosan megillető juttatásokat. (markos) nalat hozzon létre, ezzel állítva meg a tűz továbbterjedését. A pokoli hőség azonban túl soknak bizonyult, a déli szél a vártnál sebesebben futtatta a lángokat. A tűzoltók között akadt, akinek annyi ideje sem maradt, hogy az árokba bújva, magát tűzálló takaróval körbevonva menedéket találjon. A rohanó tűzcsóváktól esetenként menedéket jelentő, sebtében felállított tűzvédő sátor is kevésnek bizonyult. „Normál körülmények között úgy ásunk tűzvédelmi árkot, hogy biztos a menekülési útvonalunk, és biztonsági zónát is kijelölünk. Az ő biztonsági zónájuk nem volt elég nagy, a tűz egyszerűen megelőzte őket” - nyilatkozta a CNN-nek Art Morrison, a helyi erdészet szóvivője. A tűz feltehetőleg egy villámcsapás következtében tört ki még múlt pénteken Yarnell közelében, amit hétfőn sem sikerült eloltani. A lángok elpusztították az épületek felét, 600 ember vált otthontalanná a kisvárosban. A környékbeliek hétfőn a prescotti tűzoltóság 7. számú parancsnoksága előtt, a kerítés mellett már felállították a maguk kegyhelyét. Virágokkal, zászlókkal és körbe rendezett 19 palack vízzel emlékeztek hőseikre. M. M. 19 palack víz S Ellopott forradalom A legenda szerint Szaisz egyiptomi városban volt egy lepellel letakart kép, és aki a megátkozott fátylat fellebbentette, többé nem tudott mosolyogni. Az arab tavasz szele belekapott ebbe a fátyolba és beterítette vele Egyiptomot. A nép dühös, nem nyugszik. Az utóbbi napokban, a főváros Kairó mellett, sok városban véres összecsapások zajlottak az iszlamisták és Mohamed Murszi elnök lemondását követelő ellenzékiek között. Legalább nyolcan életüket vesztették, több százan megsebesültek. Épp egy éve tölti be az új elnök hivatalát, a nép akarata, a nép forradalma emelte őt a hatalomba. Most mást akar a nép. De mit? Mondjon le azonnali hatállyal, és írjanak ki új választásokat. Az ellenzék azzal vádolja Murszit és az őt támogató Muzulmán Testvériséget, hogy ellopták a forradalmat, és csak a hatalom megszerzésére használták a választásokon elért parlamenti többséget. Az arab tavasz egy éve érte el Egyiptomot, felszínre hozva a társadalomban mélyen megbúvó feszültségeket, amelyek forradalomba csaptak át, ami Mubarak elnök bukásával végződött. Az új elnök, Murszi azonban nem Mubarak. Az egykori diktátor karizmáját és erős személyiségét senki nem tudná elvitatni, ezzel szemben a nép sorából választott Murszi nem egy „népvezér”, és egészen sajátos elképzeléseket vall a demokrácia és a hatalomgyakorlás mibenlétéről. A hatalomátvétel után elvben az következett volna, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megszilárdítja országa helyzetét, kereskedelmi, politikai és diplomáciai kapcsolatokat épít ki. Ehelyett azonban teljesen mást tett. Saját híveivel töltötte fel az alkotmánybíróságot, és az új alkotmányt kétes körülmények között helyezte hatályba. A társadalomra nem egységként tekintett - használta, mintsem szolgálta volna a népet. Ez a vád. Nyilvánvaló, hogy egy politikai átmenet ritkán zajlik le zökkenőmentesen, de Egyiptom esetében a felkészületlenség a gyakorlatlanság és a tőke hiánya patthelyzetet teremtett. Külső segítség nélkül képtelenség egy európai típusú demokráciát meghonosítani ott, ahol azelőtt diktatúra uralkodott. Az egyiptomi társadalomnak fejlődésre van szüksége, a gazdaságban, a kultúrában, az emberi viszonyokban. És most ez a fejlődést remélő nép az utcán tombol és meghal. Azt sem tudja igazán, miért. Csak azt, mi ellen. Arab tavasz helyett arab nyár égeti a lelketek. Mikor lesz béke? Senki sem tudja. H. D.