Szabad Ifjuság, 1951. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)

1951-04-06 / 14. szám

2 t§iÁMmWíti.sAG 1951 április 6. III. hitel BERLIN, április 3. Április másodikén kékinges, FDJ- jelvényes német fiatalok vonultak végig ásóval, lapáttal Berlin ut­cáin. Ezen a napon kezdték meg munkájukat a Berlint feldíszítő if­júsági brigádok. Összesen ötezren dolgoznak máris a főváros külön­böző kerületeiben, Berlin demokra­tikus övezetének polgármestere hét­Legnagyobb a levelezési osztály, ahol több mint hetven fiatal foglal­kozik a világ minden részéről be­érkező levelekkel. Hogy milyen óriási a levéimennyiség, arra jel­lemző, hogy a berlini postahivatal kimutatása szerint a fővárosba ér­kező napi harminchétezer külföldi levél közül húszezer a VIT-tel kap­csolatos. „Előre a berlini Viliágifjúsági és Diák százezer márkát utalt ki eddig a városdíszítő munkálatok elindítá­sára. Naponta 20.000 levél Nagy a sürgés-forgás a „Haus der Weltjugend”-ben (a Világifjú­ság Házában) is. A VIT előkészítő bizottságának tizenhét osztálya dol­gozik itt a találkozó előkészítésén. Találkozóért!“ — a VIT új békeplakátja Egyre nagyszerűbb eredménye­ket érnek el az ifjúmunkások a Né­met Demokratikus Köztársaságban. A VIT munkaverseny során eddig hatezerszáz fiatal vállalta, hogy augusztus 5-ig befejezi évi tervét. Háromezer olyan ifjúsági brigád alakult, amely célul tűzte ki, hogy a VIT-ig megszerzi a „Kiváló minő­ség érigád ja” megtisztelő címet. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya a legmesszebbme­nő támogatást nyújtja a fiatalok­nak az előkészítő munkában. A kormány határozatára Német Nem­zeti Előkészítő Bizottság alakult, melynek elnöke Kolec professzor, a drezdai műegyetem dékánja. Hogy a Világifjúsági Találkozó si­kerét még jobban biztosítsák, a Sza­bad Német Ifjúságnak a hallei „Wal­ter Ulbricht” műveknél működő szervezete felhívást intézett vala­mennyi európai ország ifjúságához, amelyben a III. VIT kezdete előtt Európai Ifjúsági Értekezlet össze­hívását javasolja. Az értekezlet célja az lenne, hogy Európa ifjú békeharcosait még szorosabb köte­lékbe fűzze össze és közös részletes programmot dolgozzon ki a béke­harcban. Huszonkétezer sportoló, huszonegy olimpiai bajnok A III. VIT programmja egyre gazdagabb lesz. Kezdetben hetven­két külföldi kultúrcsoport érkezé­sére számítottak, de a berlini VIT előlkészítő bizottsága március 30-i jelentése szerint már eddig száz- tizenhat tánccsoport, hatvanhét énekkar, tizenkilenc színjátszócso­port nevezett be a világ minden tá­járól a VIT kultúrversenyére. Né­hány adat a VIT-röl: Naponta száz­harminckét filmet mutatnak be, melyen körülbelül négyszázhetven­ezer néző vesz majd részt. Huszon­kétezer sportoló jön Berlinbe, köz­tük huszonegy olimpiai bajnok. A VIT megnyitásán 1,340.000 fiatal vonul fel. Ifjú sereg, te védd meg a békét rToUISE BR1ANT, | jj^fpádzsi lány. Gyárban dolgozik, a Napoleon- utca 17. számú házban lakik anyjával fe munkanélküli apjával együtt. Már több mint egy éve, hogy te­vékenyen bekapcsolódott a békemoz­galomba. Résztvett a stockholmi fel­hívásra folyó aláírásgyűjtésben is, de akkor még kevés eredménnyel. A gyárban és a Napóleon-utcában sokan álltak a jobboldali szociáldemokraták befolyása alatt. Februárban indult meg a békealá- frásgyüjtés Nyugat-Németország újra- felfegyverzése ellen. Louise már más­nap megkezdte a munkát. Barátnőjé­vel, Annie Bertrand-nal megindították a gyűjtést a Napoleon-utca 17-ben. Lakásról lakásra járták a .házat A földszinten mindenki aláírta. Közülük hárman, akik a stockholmi felhívástól mereven elzárkóztak, most szó nélkül bólogattak Louise érveire. Hasonlókép fogadták őket a többi lakásban is. Csak az első emeleten mondták ketten, hogy még gondolkodnak rajta, de másnap ők is aláírták. A két francia leány egy nap alatt küencvenhét aláírást gyűjtött az új háború ellen. | ELISABETH SCHRAMM | lány. Amikor a Szabad Osztrák Ifjú­ság március 21-én az Osztrák Béke­tanács felhívására megindította a béke- aláírásgyüjtést, Elisabeth elsőnek je­lentkezett munkára. Reggel, bár a taní­tás csak fél 9-kor kezdődik, már 7 óra előtt elindul hazulról. Mindenütt ott van, ahol a békéről szó esik. Bekapcso­lódik az emberek beszélgetésébe, ma­gyaráz, tanít, aláírásokat gyűjt a-z ut­cán, a zsúfolt villamoson is. Iskolájában már mindenkivel alá­íratta a Béke Világtanács felhívását az öt nagyhatalom közötti békeegyez­mény megkötéséért. A Világifjúsági Héten 450 békealáírást gyűjtött. Á Szabad Osztrák Ifjúság bécsi szerve­zete jó munkája jutalmául Elisabethet Berlinbe küldi a III. Világifjúsági Ta­lálkozóra. | MARTIN OLEFFSON | s,vjd ^ délután négykor a stockholmi Werder gyár szirénája a munka végét jelzi, Martin nyakába veszi a stockholmi ut­cákat. Lakásról lakásra járva győzi meg sokszor az egészen közömböseket is. Az üzemben állandóan elbocsátással fenyegetik — és tudja, hogy akkor hosszú hónapokig fog zárt kapuk előtt rostokolni, várni — éhesen és rongyo­san. Mégis elindul minden délután újra meg újra. Eddig 980 aláírást gyűj­tött a Béke Világtanács felhívására. Öt is ott fogjuk találni Berlinben a világ ifjúságának nagyszerű találkozóján. HÉT NAP A NAGYVILÁGBAN | 1. ALAIRASOD: NAGYHATALOM | Az elmúlt hét nap ízelítőt adott a három imperialista hatalomnak abból, mit jelent a Béke Világtanács berlini határozatainak végrehajtása. Három utcanévvel szokták jelölni a három nyugati nagyhatalom kormányát: a Wall Street, a netsayorki tőzsde utcája, itt székelnek a fő-fő gonosztevők, a Morganok, a Rockefellerek, a Dulle- sek; a londoni Downing Street, itt van a brit miniszterelnökség és a külügy­minisztérium. és a párisi Quai d'Orsay (Orsay-rakpart), itt tatálható a fran­cia külügyminisztérium. A három utca ura; és lakájaik az elmúlt napokban ijedten dugták össze a fejüket. Amíg ők a párisi külügyminiszterhelyettesi konferencián saját javaslataikat isvisz- szavonják, ha Gromiko elvtárs elfogadja őket, míg Bonnban a potsdami szerző­dés újabb megsértésével a hadkötele­zettség bevezetéséről tárgyalnak, míg Belgiumban szabadonbocsátlatják Fal­kenhausen náci-tábornokot, Hitler volt helytartóját, míg Koreában Hitlert is túlszárnyalva mérgesgázt használnak, majd MacArthurral pökhendi nyilat­kozatban fenyegettetiik meg a kínai népet, addig szerte a világon az egy­szerű emberek milliói és százmilliói arra készülnek, hogy aláírásaikkal, személyes kiállásukkal yégetvessenek ennek a háborús politikának. A béke­mozgalom még sohasem volt a föld­kerekség valamennyi országában olyan aktív, mint e napokban, pedig maga az aláírási kampány még alig egy­két országban kezdődött meg. Irán fővárosában, Teheránban egyetlen nap alatt húszezer aláírást gyűjtöttek. A stockholmi aláírásgyűjtés idején egy hét alatt gyűlt össze ennyit Ausztriá­ban az első bét eredménye 375 ezer aláírás. A stockholmi felhívást ennyi idő alatt 65 ezren írták alá. | 2. A PÁRISI HELYZET j A külügyminiszterhelyettesek értekez­lete az elmúlt napokban elmozdult a holtpontról, amelyre az imperialisták ködösítő, megegyazésellenes politikája juttatta. A szovjet delegáció politiká­ját a tárgyalások négy hete alatt két dolog jellemezte: egyrészt következetes ragaszkodás az alapvető kérdéshez, Németország lefegyverzésének és a nagyhatalmak fegyveres erői csökkenté­sének ügyéhez, másrészt rugalmas diplomácia a megegyezés lehetővé té­telének szellemében. A szovjet delegá­ció többí-zben változtatott eredeti ja: vasiatain úgy, hogy közismert jobbol­dali, amerikabarát párisi és londoni la­pok is kénytelenek voltak elismerni: a Szovjetuniót a megegyezés óhaja ve­zérli. Ez a következetes és ugyanakkor rugalmas politika egyelőre annyit ered­ményezett, hogy kutyaszorítóba jut­tatta a nyugatiakat. A nyugat] lapok legutóbbi javaslatai, melyet április 2-án terjesztettek be, már magukba foglalják a fegyveres erők csökkenté­sére és Németország lefegyverzésére vonatkozó kitételeket. Mindkét fontos kérdést azonban eddigi szokásukhoz híven olyan ködös, zavaros formában terjesztették elő a nyugati külügymi­niszterhelyettesek, hogy azokat több­féleképpen is lehessen értelmezni. Egyik újabb, lényeges szovjet javas­latról, az Atlanti egyezmény megvita­tásáról ezúttal is hallgatnak. 3. MAGYARORSZAG A PÁRISI ÉRTEKEZLETEN A mi hazánk is szóbakerülf egyik márciusvégi értekezlet] napon. Jessup elővette az amerikai külügyminiszté­rium dossziéiból azokat a lejáratott szövegeket, amelyekkel az utóbbi évek­ben többször azzal vádolták Magyar- országot, Romániát és Bulgáriát, hogy „megsértik az emberi jogokat“. A dossziéikban a rágalmak mellett nyil­ván ott feküdtek azok a válaszok is, amelyeket a Szovjetunió, ezeknek az országoknak felszabadítója, a vádakra az ENSZ közgyűlésein adott. Jessup a megcáfolt vádakat újból elővette és ezzel akarta Nyugat-Németország új- rafelfegyverzését igazolni. A Szovjet­unió küldötte most is, mint már annyi­szor, bebizonyította, hogy ezekben az országokban megvalósították és követ­kezetesen megvédik a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat. Jel­lemző az amerikaiak tárgyalási mód­szereire, hogy a magyar békeszerző­désre vonatkozó javaslataikat másnap vissza is vonták. Céljuk csak a zavart- keiíés, a propaganda és az volt, amit a sportban úgy hívnak, hogy az „időt húzzák”. 4. MARSHALL-TERV ÉS EGYENRUHA Mosit van három éve annak, hogy Marshall tábornok, az USA jelenlegi hadügyminisztere, aki akkor az ame­rikai nagytőke megbízásából külügy­miniszter volt, bejelentette, hogy az Egyesült Államok „nagyszabású se­gélyakcióval akarja önzetlenül támo­gatni Európa népeit És most? William Foster, a Mairshall- terv igazgatója a harmadik évfordulón szószerint ezeket jelentette ki: „A Marshall-terv célja a tagállamok fegy­verkezésének előmozdítása. A Mar­shall-terv katonai egyenruhát öltött...** így fest az imperialisták „önzetlen támogatása". Boldizsár Iván Trieszt Kommunista Ifjúsági Szövetségének II. kongresszusa Március első napjaiban tartotta meg a Trieszti Szabad Terület Kommunista Ifjúsági Szövetsége II. kongresszusát. A kongresszus harcba hívta Trieszt dolgozó ifjúságát az imperialista mes­Í terkedések ellen, amelyek Trieszt vá­rosát hadibázissá akarják változtatni. A kongresszus üdvözlő táviratot küldött a magyar ifjúsághoz, sok sikert kí­vánva a szocializmus építéséhez és a béke védelméhez. „A Trieszti Szabad Terület dolgozó ifjúsága ígéri a ma­gyar ifjúságnak, hogy elszántan fog harcolni az angol-amerikai imperializ­mus és helyi ügynökei, a Tito-fasisz- ták ellen és minden erejét annak szen­teli, hogy a békét megvédje!“ — fe­jeződik be a távirat. A multévi választások idején Tiranában, az albán fővárosban az urnákhoz járult egy 120 éves aggastyán is, Gorica apó. Sok mindent lá­tott, sok mindent megért hosszú élete során az öreg Gorica. Emlékszik még a török elnyomás éveire, emlékszik, hogyan csaptak le hazájára Hitler és Mussolini bandái. Saját bőrén tapasz­talta. mit jelentett a hatalmat bitorló Ahmed Zogu véres királysága. Maga is résztvett nem egy népi felkelésben. Gorica apó szavaz Gorica egész élete nyomorban, jogtalanságban telt el. akár az egész albán népé. Csak hat éve sütött ki hazájára, a kis, hegyes Albániára a szabadság napja. Teljesültek a régi álmok: a nép maga vette kezébe sorsát• Az apó annak örül legjobban, hogy ezt az időt megérhette. Az elsők között jelent meg. botjára támaszkodva, a választási helyiségben, hogy szavazatát lead­hassa Enver Hodzsára Miután leszavazott, mély megilletődéssel mondta: — Azt kívánom a mi kedves Enverünknek hogy annyi szép időt érjen meg a nép boldog­ságára, amennyi csúnyát megérjem én.... A múlt Albániája és a mai Albánia — két kü­lönböző világ. Többé már nem tanít a földrajz­tanár olyasmit az iskolában, hogy — „Albánia az egyetlen európai ország, amelynek nincs vas­útja.” 1947 óta vonal robog albán földön. Még az évben az ország fiatalsága megkezdte a durresz—pécsim vasútvonal építését is. Alig teli el több. mint egy év és 1949 február 23-án be­futott a Sztálin és Enver Hodzsa arcképével fel­díszített vonat a tengerparti Durreszböl Tiranába Ma már két vasútja van Albániának, de az építkezés tovább folytatódik. A nagy vasútépít­kezéseken 28 ezer fiától vesz részt, az ország minden tájáról. Nagy üzemei a felszabadulás óta vannak Albániának. A főváros területén csak nemrég. 1948 novemberében nőtt ki a földbői az „Enver gyár épületének világos tömbje. A gyárban szá­zával dolgoznak a munkások. Javarészt fiatalok és közöttük sok a lány. Szinte egytöl-egyig meg­tanultak már gépen dolgozni és ma már ők sem maradnak el a férfiak mögött. Az első gépkocsi Ebben a gyárban gépkocsi-motorokat és egyéb alkatrészeket készítenek. A gyár kollektívája azonban gondolt egy nagyot és a gyártott alkat­részekből összeállított két tehergépkocsit meg egy kis személykocsit. Egy ünnepség alkalmával ezek a kocsik is felvonultak Tirana utcáin, mint az al­bán gépkocsiipar első szülöttei... — A mi álmunk, a mi vágyunk az, hogy gép­kocsikat gyárthassunk — mondja Mehli-Hasemi, a gyár igazgatója. — Szilárdul hisszük, hogy ezt a vágyunkat meg is tudjuk valósítani. Festői szépek az albán hegyek, gyönyörűséggel öltik el a turistákat. Egyesek kopárok, csupa­szok, másokon örök hó ragyog, ismét másokon vidáman zöldet a dús növény-takaró. Albánia a hegyek országa. Csupán az Adriai­tenger partján vonul egy keskeny csík, melybe belenyúlnak a hegyek közül a völgyek. Mintha maga a természet is ezt szánta volna az ország éléstárának. De a múltban ez a termékeny terület a földesurak — a bejek — kezén volt. Az 5 iuh- nyájaik kóboroltak kövéren a napfényes legelő­kön. Hadüzenet a tudatlanságnak Ma a dolgozó albán parasztság — e földek gazdája — traktorokkal és korszerű gazdasági gépekkel maga műveli meg a földet; gyapotot, cukorrépát, napraforgót termel — mert eddig mindez ismeretlen volt Albániában. — Es egy­másután hozza létre a termelőszövetkezeteket. A múlt század vége felé az albán nép nagy költője. Nairn Fraseri, még csak álmodozhatott arról az időről, amikor népe műveltté válik, ami­kor: szép nyelvünkön könyvek szólnak, gyermekeink ráhajolnak s egyaránt ismerik ők a múltat és a jövőt. Ez akkor még álom volt. A lakosság 90 szá­zaléka nem ismerte a betűt, sötétben, tudatlan­ságban botorkált. Csak a század végén nyílt meg az első iskola Korcsában. Ma mindenütt az országban megtalálhatók az általános és középiskolák és az alapismereti tan­folyamok, amelyeken keresztül a népi demokrácia hadat üzent az írástudatlanságnak. Megindult a felsőbb oktatás is. Ugyanakkor a fiatal albánok ezrei mennek a szovjet egyetemekre és főisko­lákra. Tiranában megnyílt a Nemzeti Színház és a néphadsereg kitűnő, művészegyüttest szervezett, amely Moszkvában is fellépett. A moszkvaiak tói emlékeznek még a gyönyörű albán dalokra. Egyik új daluk — tele üdeséggel, kedvességgel — Moszkváról szól: „Két név bátorított minket a harcban, két név vezetett a győzelemre, Sztálin nette és Moszkva neve." Báskimi Sztálin! Atbánia népének ma is bátorítóan világit Sztálin neve és Moszkva neve. Hiszen a kis or­szág minden sikere elválaszthatatlanul kapcsoló­dik a Szovjetunió baráti segítségéhez. — Baskimi Szovjetikl Éljen a Szovjetunió! Bas- kimi Sztálin! — Éljen annyi ideig, mini a he­gyek — a nagy és szeretett Sztálin! Ezektől a szavaktól visszhangoznak ma az al­bán hegyek. Es a békétől, amelyet az egész nép kész megvédeni: az „Enver”-gyár ifjúmunkása csakúgy, mint az öreg Gorica apó (A Vasutyin cikke nyomán.)

Next

/
Thumbnails
Contents