Szabad Ifjuság, 1951. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1951-04-06 / 14. szám
2 BERLIN, április 3. Április másodikén kékinges, FDJ- jelvényes német fiatalok vonultak végig ásóval, lapáttal Berlin utcáin. Ezen a napon kezdték meg munkájukat a Berlint feldíszítő ifjúsági brigádok. Összesen ötezren dolgoznak máris a főváros különböző kerületeiben, Berlin demokratikus övezetének polgármestere hét„Előre a berlini Világifjúsági és Diák százezer márkát utalt ki eddig a városdíszítő munkálatok elindítására. Naponta 20.000 levél Nagy a sürgés-forgás a „Haus der Weltjugend”-ben (a Világifjúság Házában) is. A VIT előkészítő bizottságának tizenhét osztálya dolgozik itt a találkozó előkészítésén. Legnagyobb a levelezési osztály, ahol több mint hetven fiatal foglalkozik a világ minden részéről beérkező levelekkel. Hogy milyen óriási a levélmennyiség, arra jellemző, hogy a berlini postahivatal kimutatása szerint a fővárosba érkező napi harminchétezer külföldi levél közül húszezer a VIT-tel kapcsolatos. Egyre nagyszerűbb eredményeket érnek el az ifjúmunkások a Német Demokratikus Köztársaságban. A VIT munkaverseny során eddig hatezerszáz fiatal vállalta, hogy augusztus 5-ig befejezi évi tervét. Háromezer olyan ifjúsági brigád alakult, amely célul tűzte ki, hogy a VIT-ig megszerzi a „Kiváló minőség brigádja” megtisztelő címet. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a legmesszebbmenő támogatást nyújtja a fiataloknak az előkészítő munkában. A kormány határozatára Német Nemzeti Előkészítő Bizottság alakult, melynek elnöke Kolec professzor, a drezdai műegyetem dékánja. Hogy a Világifjúsági Találkozó sikerét még jobban biztosítsák, a Szabad Német Ifjúságnak a hallei „Walter Ulbricht” műveknél működő szervezete felhívást intézett valamennyi európai ország ifjúságához, amelyben a III. VIT kezdete előtt Európai Ifjúsági Értekezlet összehívását javasolja. Az értekezlet célja az lenne, hogy Európa ifjú békeharcosait még szorosabb kötelékbe fűzze össze és közös részletes programmot dolgozzon ki a békeharcban. Huszonkétezer sportoló, huszonegy olimpiai bajnok A III. VIT programmja egyre gazdagabb lesz. Kezdetben hetvenkét külföldi kultúrcsoport érkezésére számítottak, de a berlini VIT előlkészítő bizottsága március 30-i jelentése szerint már eddig száztizenhat tánccsoport, hatvanhét énekkar, tizenkilenc színjátszócsoport nevezett be a világ minden tájáról a VIT kultúrversenyére. Néhány adat a VIT-ről: Naponta százharminckét filmet mutatnak be, melyen körülbelül négyszázhetvenezer néző vesz majd részt. Huszonkétezer sportoló jön Berlinbe, köztük huszonegy olimpiai bajnok. A VIT megnyitásán 1.340.000 fiatal vonul fel. III. hitel Találkozóért!“ — a VIT új békeplakátja Ifjú sereg, te védd meg a békét !TOUISE BRIANT, ifjú spádzsi lány. Gyárban dolgozik, a Napóleonutca 17. számú házban lakik anyjával se munkanélküli apjával együtt. Már több mint egy éve, hogy tevékenyen bekapcsolódott a békemozgalomba. Részt vett a stockholmi felhívásra folyó aláírásgyűjtésben is, de akkor még kevés eredménnyel. A gyárban és a Napóleon utcában sokan álltak a jobboldali szociáldemokraták befolyása alatt. Februárban indult meg a békealáírásgyűjtés Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. Louise már másnap megkezdte a munkát. Barátnőjével, Annie Bertrand-nal megindították a gyűjtést a Napoleon utca 17-ben. Lakásról lakásra járták aházat A földszinten mindenki aláírta. Közülük hárman, akik a stockholmi felhívástól mereven elzárkóztak, most szó nélkül bólogattak Louise érveire. Hasonlókép fogadták őket a többi lakásban is. Csak az első emeleten mondták ketten, hogy még gondolkodnak rajta, de másnap ők is aláírták. A két francia leány egy nap alatt kiencvenhét aláírást gyűjtött az új háború ellen. | ELISABETH SCHRAMM | lány. Amikor a Szabad Osztrák Ifjúság március 21-én az Osztrák Béketanács felhívására megindította a békealáírásgyűjtést, Elisabeth elsőnek jelentkezett munkára. Reggel, bár a tanítás csak fél 9-kor kezdődik, már 7 óra előtt elindul hazulról. Mindenütt ott van, ahol a békéről szó esik. Bekapcsolódik az emberek beszélgetésébe, magyaráz, tanít, aláírásokat gyűjt az utcán, a zsúfolt villamoson is. Iskolájában már mindenkivel aláíratta a Béke Világtanács felhívását az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséért. A Világifjúsági Héten 450 békealáírást gyűjtött. A Szabad Osztrák Ifjúság bécsi szervezete jó munkája jutalmául Elisabethet Berlinbe küldi a III. Világifjúsági Találkozóra. | MARTIN OLEFFSON is,vjd délután négykor a stockholmi Werder gyár szirénája a munka végét jelzi, Martin nyakába veszi a stockholmi utcákat. Lakásról lakásra járva győzi meg sokszor az egészen közömböseket is. Az üzemben állandóan elbocsátással fenyegetik — és tudja, hogy akkor hosszú hónapokig fog zárt kapuk előtt rostokolni, várni — éhesen és rongyosan. Mégis elindul minden délután újra meg újra. Eddig 980 aláírást gyűjtött a Béke Világtanács felhívására. Őt is ott fogjuk találni Berlinben a világ ifjúságának nagyszerű találkozóján. A múltévi választások idején Tiranában, az albán fővárosban az urnákhoz járult egy 120 éves aggastyán is, Gorica apó. Sok mindent látott, sok mindent megért hosszú élete során az öreg Gorica. Emlékszik még a török elnyomás éveire, emlékszik, hogyan csaptak le hazájára Hitler és Mussolini bandái. Saját bőrén tapasztalta, mit jelentett a hatalmat bitorló Ahmed Zogu véres királysága. Maga is részt vett nem egy népi felkelésben. Gorica apó szavaz Gorica egész élete nyomorban, jogtalanságban telt el, akár az egész albán népé. Csak hat éve sütött ki hazájára, a kis, hegyes Albániára a szabadság napja. Teljesültek a régi álmok: a nép maga vette kezébe sorsát. Az apa annak örül legjobban, hogy ezt az időt megérhette. Az elsők között jelent meg, botjára támaszkodva, a választási helyiségben, hogy szavazatát leadhassa Enver Hodzsára Miután leszavazott, mély megilletődéssel mondta: — Azt kívánom a mi kedves Enverünknek hogy annyi szép időt érjen meg a nép boldogságára, amennyi csúnyát megérjem én.... A múlt Albániája és a mai Albánia — két különböző világ. Többé már nem tanít a földrajztanár olyasmit az iskolában, hogy — „Albánia az egyetlen európai ország, amelynek nincs vasútja.” 1947 óta vonat robog albán földön. Még az évben az ország fiatalsága megkezdte a durresz—pécsi vasútvonal építését is. Alig telt el több, mint egy év és 1949 február 23-án befutott a Sztálin és Enver Hodzsa arcképével feldíszített vonat a tengerparti Durreszből Tiranába Ma már két vasútja van Albániának, de az építkezés tovább folytatódik. A nagy vasútépítkezéseken 28 ezer fiátal vesz részt, az ország minden tájáról. Nagy üzemei a felszabadulás óta vannak Albániának. A főváros területén csak nemrég, 1948 novemberében nőtt ki a földből az „Enver gyár épületének világos tömbje. A gyárban százával dolgoznak a munkások. Javarészt fiatalok és közöttük sok a lány. Szinte egytől-egyig megtanultak már gépen dolgozni és ma már ők sem maradnak el a férfiak mögött. Az első gépkocsi Ebben a gyárban gépkocsi-motorokat és egyéb alkatrészeket készítenek. A gyár kollektívája azonban gondolt egy nagyot és a gyártott alkatrészekből összeállított két tehergépkocsit meg egy kis személykocsit. Egy ünnepség alkalmával ezek a kocsik is felvonultak Tirana utcáin, mint az albán gépkocsiipar elsőszülöttei... — A mi álmunk, a mi vágyunk az, hogy gépkocsikat gyárthassunk — mondja Mehli Hasemi, a gyár igazgatója. — Szilárdul hisszük, hogy ezt a vágyunkat meg is tudjuk valósítani. Festői szépek az albán hegyek, gyönyörűséggel öltik el a turistákat. Egyesek kopárok, csupaszok, másokon örök hó ragyog, ismét másokon vidáman zöldet a dús növénytakaró. Albánia a hegyek országa. Csupán az Adriaitenger partján vonul egy keskeny csík, melybe belenyúlnak a hegyek közül a völgyek. Mintha maga a természet is ezt szánta volna az ország éléstárának. De a múltban ez a termékeny terület a földesurak — a bejek — kezén volt. Az ő juhnyájaik kóboroltak kövéren a napfényes legelőkön. Hadüzenet a tudatlanságnak Ma a dolgozó albán parasztság — e földek gazdája — traktorokkal és korszerű gazdasági gépekkel maga műveli meg a földet; gyapotot, cukorrépát, napraforgót termel — mert eddig mindez ismeretlen volt Albániában. — És egymásután hozza létre a termelőszövetkezeteket. A múlt század vége felé az albán nép nagy költője, Naim Fraseri, még csak álmodozhatott arról az időről, amikor népe műveltté válik, amikor szép nyelvünkön könyvek szólnak, gyermekeink ráhajolnak s egyaránt ismerik ők a múltat és a jövőt. Ez akkor még álom volt. A lakosság 90 százaléka nem ismerte a betűt, sötétben, tudatlanságban botorkált. Csak a század végén nyílt meg az első iskola Korcsában. Ma mindenütt az országban megtalálhatók az általános és középiskolák és az alapismereti tanfolyamok, amelyeken keresztül a népi demokrácia hadat üzent az írástudatlanságnak. Megindult a felsőbb oktatás is. Ugyanakkor a fiatal albánok ezrei mennek a szovjet egyetemekre és főiskolákra. Tiranában megnyílt a Nemzeti Színház és a néphadsereg kitűnő, művészegyüttest szervezett, amely Moszkvában is fellépett. A moszkvaiak jól emlékeznek még a gyönyörű albán dalokra. Egyik új daluk — tele üdeséggel, kedvességgel — Moszkváról szól: „Két név bátorított minket a harcban, két név vezetett a győzelemre, Sztálin nette és Moszkva neve." Baskimi Sztálin! Albánia népének ma is bátorítóan világít Sztálin neve és Moszkva neve. Hiszen a kis ország minden sikere elválaszthatatlanul kapcsolódik a Szovjetunió baráti segítségéhez. — Baskimi Szovjetik! Éljen a Szovjetunió! Baskimi Sztálin! — Éljen annyi ideig, mint a hegyek — a nagy és szeretett Sztálin! Ezektől a szavaktól visszhangoznak ma az albán hegyek. És a békétől, amelyet az egész nép kész megvédeni: az „Enver”-gyár ifjúmunkása csakúgy, mint az öreg Gorica apó (A Vasutyin cikke nyomán.) triÁMmVíti.s AG 12. A PÁRISI HELYZET A külügyminiszterhelyettesek értekezlete az elmúlt napokban elmozdult a holtpontról, amelyre az imperialisták ködösítő, megegyezésellenes politikája juttatta. A szovjet delegáció politikáját a tárgyalások négy hete alatt két dolog jellemezte: egyrészt következetes ragaszkodás az alapvető kérdéshez, Németország lefegyverzésének és a nagyhatalmak fegyveres erői csökkentésének ügyéhez, másrészt rugalmas diplomácia a megegyezés lehetővé tételének szellemében. A szovjet delegáció több ízben változtatott eredeti javaslatain úgy, hogy közismert jobboldali, amerikabarát párisi és londoni lapok is kénytelenek voltak elismerni: a Szovjetuniót a megegyezés óhaja ve r. MARSHALL-TERV ÉS EGYENRUHA Most van három éve annak, hogy Marshall tábornok, az USA jelenlegi hadügyminisztere, aki akkor az amerikai nagytőke megbízásából külügyminiszter volt, bejelentette, hogy az Egyesült Államok „nagyszabású segélyakcióval akarja önzetlenül támogatni Európa népeit És most? William Foster, a Marrshallterv igazgatója a harmadik évfordulón szó szerint ezeket jelentette ki: „A Marshall-terv célja a tagállamok fegyverkezésének előmozdítása. A Marshall-terv katonai egyenruhát öltött...** így fest az imperialisták „önzetlen támogatása". Boldizsár Iván 1951 április 6. HÉT NAP A NAGYVILÁGBAN | 1. ALAIRASOD: NAGYHATALOM | Az elmúlt hét nap ízelítőt adott a három imperialista hatalomnak abból, mit jelent a Béke Világtanács berlini határozatainak végrehajtása. Három utcanévvel szokták jelölni a három nyugati nagyhatalom kormányát: a Wall Street, a nelsayorki tőzsde utcája, itt székelnek a fő-fő gonosztevők, a Morganok, a Rockefellerek, a Dullesek, a londoni Downing Street, itt van a brit miniszterelnökség és a külügyminisztérium, és a párisi Quai d'Orsay (Orsay-rakpart), itt található a francia külügyminisztérium. A három utca ura, és lakásaik az elmúlt napokban ijedten dugták össze a fejüket. Amíg ők a párisi külügyminiszterhelyettesi konferencián saját javaslataikat is viszszavonják, ha Gromiko elvtárs elfogadja őket, míg Bonnban a potsdami szerződés újabb megsértésével a hadkötelezettség bevezetéséről tárgyalnak, míg Belgiumban szabadon bocsáttatják Falkenhausen náci tábornokot, Hitler volt helytartóját, míg Koreában Hitlert is túlszárnyalva mérgesgázt használnak, majd MacArthurral pökhendi nyilatkozatban fenyegettetiik meg a kínai népet, addig szerte a világon az egyszerű emberek milliói és százmilliói arra készülnek, hogy aláírásaikkal, személyes kiállásukkal véget vessenek ennek a háborús politikának. A békemozgalom még sohasem volt a földkerekség valamennyi országában olyan aktív, mint e napokban, pedig maga az aláírási kampány még alig egykét országban kezdődött meg. Irán fővárosában, Teheránban egyetlen nap alatt húszezer aláírást gyűjtöttek. A stockholmi aláírásgyűjtés idején egy hét alatt gyűlt össze ennyit Ausztriában az első hét eredménye 375 ezer aláírás. A stockholmi felhívást ennyi idő alatt 65 ezren írták alá, férfi. Ez a következetes és ugyanakkor rugalmas politika egyelőre annyit eredményezett, hogy kutyaszorítóba juttatta a nyugatiakat. A nyugati lapok legutóbbi javaslatai, melyet április 2-án terjesztettek be, már magukba foglalják a fegyveres erők csökkentésére és Németország lefegyverzésére vonatkozó kitételeket. Mindkét fontos kérdést azonban eddigi szokásukhoz híven olyan ködös, zavaros formában terjesztették elő a nyugati külügyminiszterhelyettesek, hogy azokat többféleképpen is lehessen értelmezni. Egyik újabb, lényeges szovjet javaslatról, az Atlanti egyezmény megvitatásáról ezúttal is hallgatnak. 3. MAGYARORSZÁG A PÁRISI ÉRTEKEZLETEN A mi hazánk is szóba került egyik március végi értekezleti napon. Jessup elővette az amerikai külügyminisztérium dossziéiból azokat a lejáratott szövegeket, amelyekkel az utóbbi években többször azzal vádolták Magyarországot, Romániát és Bulgáriát, hogy „megsértik az emberi jogokat“. A dossziéikban a rágalmak mellett nyilván ott feküdtek azok a válaszok is, amelyeket a Szovjetunió, ezeknek az országoknak felszabadítója, a vádakra az ENSZ közgyűlésein adott. Jessup a megcáfolt vádakat újból elővette és ezzel akarta Nyugat-Németország újrafelfegyverzését igazolni. A Szovjetunió küldötte most is, mint már annyiszor, bebizonyította, hogy ezekben az országokban megvalósították és következetesen megvédik a demokráciát, a szabadságot és az emberi jogokat. Jellemző az amerikaiak tárgyalási módszereire, hogy a magyar békeszerződésre vonatkozó javaslataikat másnap vissza is vonták. Céljuk csak a zavartkeltés, a propaganda és az volt, amit a sportban úgy hívnak, hogy az „időt húzzák”. Trieszt Kommunista Ifjúsági Szövetségének II. kongresszusa Március első napjaiban tartotta meg a Trieszti Szabad Terület Kommunista Ifjúsági Szövetsége II. kongresszusát. A kongresszus harcba hívta Trieszt dolgozó ifjúságát az imperialista mesterkedések ellen, amelyek Trieszt városát hadibázissá akarják változtatni. A kongresszus üdvözlő táviratot küldött a magyar ifjúsághoz, sok sikert kívánva a szocializmus építéséhez és a béke védelméhez. „A Trieszti Szabad Terület dolgozó ifjúsága ígéri a magyar ifjúságnak, hogy elszántan fog harcolni az angol-amerikai imperializmus és helyi ügynökei, a Tito-fasiszták ellen és minden erejét annak szenteli, hogy a békét megvédje!“ — fejeződik be a távirat.