Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-07-06 / 27. szám

NÉGY HÉTTEL A VIT ELŐTT Elindult a több, mint száztagú ausztráliai VIT-delegáció Berlinbe. Képünk a küldöttség „Unity" (egység) nevet viselő tánccsoportjának tagjairól készült elutazásuk elő­tt. A Német Demokratikus Köztársaság kultúrcsoportjai egymással versenyezve készülnek a VIT-re. Kultúrbemutatókon döntik el, melyik csoport vehet részt a VIT-en. Képünkön az egyik berlini kultúrcsoport népi táncokat mutat be. A III. VIT HÍREI A szovjet fiatalok országszerte most választották meg a VIT-kül­­dötteket. A Szovjetunió valamennyi köztársaságából, Grúziából, B­elo­­russziából, a Kirgiz Szövetségi Köz­társaságból, a hatalmas szovjet ország minden­ részéből mennek küldöttek a VIT-re. A szovjet fiatalok azokat a fiúkat és lányokat válasz­tották a delegációba, akik legjobban vették ki részüket a béke védelmé­ből, a kommunizmus építéséből. Olyan ifjú bolsevikokat küldenek Berlinbe, mint Iván Gaj­ulin, a „Vörös Zászló” sztahanovista trak­toros-brigád vezetője, aki a VIT tiszteletére, jóval a határidő előtt befejezte a tavaszi mezőgazdasági munkát. • Nagy lelkesedéssel készül Kína ifjúsága is a VIT-re. A kínai fiatalok a VIT tiszteletére elhatározták, hogy foko­zott mértékben veszik ki részüket a békealáírásgyűjtésből. Pekingben a fiatalok háromszáznegyvenötezer aláírást gyűjtöttek a Béke Világ­tanács öthatalmi békeegyezményt követelő felhívására. Már megvá­lasztották a VIT küldötteit is. Két­száz fiatal képviseli majd Berlin­ben a szabad Kínát. A küldöttség tagjai ifjú sztahanovisták, az újjá­építés munkáiban kitűnt paraszt­fiatalok, tanulók. A küldöttségen kí­vül a főiskolai világbajnokságra sportdelegáció is utazik. A spor­tolókat országos bajnoki versenye­ken választották. Köztük lesz Kína legjobb ifjúsági kosárlabdacsapata is. Egyre több fiatal kapcsolódik be az előkészületekbe a kapitalista or­szágokban is. Nyugat-Németország francia megszállási övezetében a katonai hatóságok minden tiltó rendelkezések ellenére a fiatal francia katonák százai megvalósítják a VIT jelsza­vát: „Egységbe ifjúság, előre a tar­tós békéért, az új háború veszélye ellen.” A fiatal franciák a tegeli repülőtér kaszárnyájának falaira a következőket írták: „Le Németország újrafelfegyverzésével!” — „Éljen a francia és német ifjúság barátsága!” A „bűntettért” a katonai hatóság több fiatal katonát letartóztatott és börtönbe vetett. Ám hiába volt a le­tartóztatás, másnap a falakra egy ismeretlen kéz újból felírta a jel­mondatokat. A reakció a VIT ellen megindította fondorlatos mesterke­déseit. A nyugatnémet bábkormány amerikai parancsra betiltotta a VIT előkészítő irodái működését, néhány héttel azután pedig a Szabad Né­met Ifjúság nyugatnémetországi szervezeteit is. Morisson, Nagy- Britannia külügyminisztere pedig az irányban tett lépéseket,­ hogy megakadályozzák a nyugati orszá­gok VIT-küldöttségeinek átutazását Ny­u­gat- N­émetországon. MI TÖRT­ÉNT AZ ELMÚLT HÉTEN ? Tárgyalóasztalhoz kényszerülnek az imperialisták Koreában Az elmúlt héten Malik elvtárs béke­­javaslata állott a nemzetközi esemé­nyek középpontjában. Mint ismeretes, Malik elvtárs, a Szovjetunió képviselő­je az ENSZ Biztonsági Tanácsában, június 23-án rádióbeszédet mondott. Ebben a következőket jelentette ki:­­„A Szovjetunió népei hisznek a béke megvédésének lehetőségében. A szovjet népek abban is hisznek, hogy rendezni lehetne a mai idők legégetőbb kérdé­sét, a koreai háborús konfliktust is ... A szovjet népek hisznek abban, hogy első lépésként tárgyalásokat kellene kezdeni a harcoló felek között a tüzelés megszüntetéséről, a fegyverszünetről, azzal a feltétellel, hogy a csapatokat kölcsönösen visszavonják a 38. széles­ségi fokról Mas­k elvtárs rádióbeszéde hatalmas visszhangra talált az egész világon. A békeharcosok százmillióinak, akik a koreai háború kitörésének első percé­től kezdve folytatják küzdelmüket az imperialista beavatkozók ellen új erőt, új lendületet jelentettek a Szovjetunió békejavaslatai. De nemcsak azok üd­vözölték örömmel ezeket a javaslatokat, akik már eddig is tevékenyen kivették részüket a békeharciból, hanem minden jószándékú, békét akaró ember. Jellem­ző, hogy még a koreai fronton is — mint azt a New York Times című bur­­zsoá lap jelentette — „villámsebesség­­gel” terjedt el az egyszerű amerikai katonák között Malik elvtárs beszédé­nek híre, amely a kifáradt és demorati­­zált intervenciós csapatokban a béke és gyors hazatérés reményét keltette fel. A népek, az egyszerű emberek köve­telése, és emellett az a tény, hogy Ko­reában az amerikai imperialisták soro­zatos katonai kudarcokat szenvedtek, arra kényszerítették Trumant, hogy ne utasítsa vissza ezt a javaslatot. Az Egyesült Álamok kormánya június 30-án utasítást adott Ridgway tábor­noknak, hogy folytasson tárgyalásokat a koreai tűzszünettel kapcsolatban. Válaszul Ridgway tábornok nyilatko­zatára Kim Ir Szen tábornok, a koreai néphadsereg parancsnoka és Peng Teh Hval, a kínai önkéntesek parancsnoka közleményben javasolták, hogy a tár­gyalások színhelye a 38. szélességi fok­nál lévő Keszon térsége legyen, s amennyiben ezzel az amerikaiak egyet­értenek, úgy javasolták, hogy július 10-e és 10-e között találkozzanak egy­mással a harcoló felek képviselői Malik elvtárs békejavaslata, amely­nek elfogadását egyem­berként követe­lik a békéért harcoló százmilliók, újabb bizonyíték arra, hogy a Szovjet­unió továbbra is tántorghatatlanul és következetesen harcol a béke... a nemze­tek közötti együttműködés nagy ügyé­ért. tv-Új fejlemények az iráni olajipar államosításában A nemzetközi helyzet másik ki­emelkedő eseménye az iráni olajipar államosításának kérdése. Az angol-ame­rikai imperialisták semmiképpen sem akarnak lemondani az évi sokmillió dollár hasznot jelentő olajról. Már eddig is a legkülönbözőbb intézkedések­kel, az amerikai és angol nagykövet­ségeken keresztül az iráni kormányra gyakorolt nyomással próbálták elérni azt, hogy az Állandó Bizottság meg­ál­ljon munkájában, hogy az iráni nép követelése ne váljon valóra. Amikor a diplomáciai mesterkedések nem vezet­tek eredményre — mint a Daily Mail című burzsoá lap megjegyzi az an­gol nagytőkések a katonai fenyegetések mezejére léptek. Hadihajókat rendeltek teán felségvizeire, több gyalogezredet vontak össze Irán határán. Az angol burzsoá sajtó pedig egyenesen fegy­veres beavatkozást követelt Irán bel­ügyel­il. Ezek a provokációk és politikai mesterkedések nem vezettek ered­ményre. Az angol burzsoá sajtó is kénytelen beismerni, hogy „a nép, amely a Tudeh Párt (Iráni Néppárt), befolyása alatt áll, egységesen ‘köve­teli az olajmezők államosítását“. A nép igazságos követelésének ereje ha­talmas tüntetésekben mutatkozik meg. Az elmúlt hét péntekjén és szombatján több mint ötvenezer teheráni dolgozó követelte az Angol-Iráni Olajtársaság vezetőinek azonnali kiutasítását Teher­ránból. Július 2-án, hétfőn az angol-ameri­kai imperialisták újabb gaztetteire de­rült fény. Teheránban, a parlament ülésén számos képviselő az iráni új­ságokban megjelent hírekre hivatkozva, elmondotta, hogy az Angol-Iráni Olaj­társaság ügynökei több iráni képvise­lőt rendszeresen megfizettek, hogy ezek szembeszáll­janak az államosítással. Dzaemal Imami képviselő kérdést in­tézett a kormányhoz: „Valóknak bizo­nyultak-e azok a sajtójelentések, ame­lyek szerint a volt Angol-Iráni Útár­­saság pénzelt egyes iráni személyisé­geket?“ Követelte, hogy ezeket az ok­mányokat a legrövidebb időn belül hoz­za a kormány nyilvánosságra. A kér­désre Fatemi iráni miniszterel­nökhe­z vette a válaszolt. Fatemi hangsúlyozta, hogy az iráni kormánynak tudomása van ezekről a vesztegetésekről és ezzel kapcsolatban számos megcáfolhatatlan okmánnyal rendelkezik. Rövidesen eljön az idő — mondotta válaszában Pa­tent­ —, amikor ezeket az okmányokat napvilágra hozzuk és az egész világ megtudja, hogy miért államosítottuk Irán olajmezőit. Szelet vetettek , vihart arattak Az amerikai zsoldban álló nyu­gatnémet bábkormány újabb ki­hívást követett el a béke­erő­ ellen: betiltotta a Szabad Német Ifjúság nyugatnémetországi szervezeteinek működését. Erre a gyalázatos tettre már régóta készültek. Maga Adenauer, a nyugatnémet bábállam fasiszta kancellárja jelentette ki nemrégi­ben: „A mi országunk végső le­számolásra készül. Csírájában fojtjuk meg azokat, akik különböző békemozgalmakkal akarnak zavart kelteni közöttünk.” Mi késztette a nyugatnémet bábkormányt ennek a lépésnek megtételére? Két tény. Az egyik: ezekben a napokban akar­nak Adenauerék, az USA impe­rialistáinak óhaját kielégítve, a né­met ágyútöltelékek „első adagja­ként” kétszázötvenezer német fia­talt „toborozni” az atlanti had­sereg részére. Erre vall egyébként Clark tábornok üzenete is a német ifjúsághoz: „Ti lesztek az elkövet­kezendő új háború előharcosai, rá­tok hárul a feladat: puskával, tank­kal megmenteni a német civili­zációt.’’ A másik tény: a német if­júság ellenáll az USÁ-nak és nyugatnémet csatlósainak, nem akar­­az imperialisták ágyútölte­lékévé válni. A Szabad Német Ifjú­ság tagjai sorába újabb fiatalok ezrei léptek be az elmúlt hetekben és mintegy harmincezer fiatal jelen­tette be részvételét a VIT-re. A Szabad Német Ifjúság, amely fáradhatatlanul harcol a békéért, súlyos akadályt jelent tehát az imperialisták háborús terveinek megvalósításában. Az imperialisták arra számítottak, hogy rendeletük­kel megtörhetik az ifjúság ellen­állását. De az imperialisták, mint annyi­szor, elszámították magukat. Sze­let vetettek — vihart arattak. Gaz­tettük a világ demokratikus köz­véleményének, a német népnek, a német ifjúságnak tiltakozó vihará­ba ütközött. A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának Tit­kársága nyilatkozatot adott ki, amelyben többek között leszögezi: ,,A Szabad Német Ifjúság meg fog­ja hiúsítani Adenauer terveit. Aho­gyan a múlt évben győzedelmes­kedett a német fiatalok béke- és egységakarata a rendőrterror fe­lett, az ifjúság most is diadalt fog aratni szabadságának me­gr­ab­lói­val, az alkotmány megsértőivel szemben. A nép békeakaratát és békevágyát nem lehet betiltani.” A Szabad Német Ifjúság Központi Tanácsa is nyilatkozatot tett köz­zé. „Ez a betiltás — hangsúlyozza a nyilatkozat — kapcsolatban áll azzal, hogy a nyugatnémet katonai vezetők Eisenhower tábornok uta­sítására nyíltan áttértek a nyugat­német zsoldoshadsereg feláilításá­­ra. Eisenhower, Adenauer és Schumacher attól félnek, hogy az ifjúság megtagadja egy ilyen zsol­doshadseregben való "részvételét. És valóban, a békeszerető német ifjúság nem engedi, hogy egy ilyen zsoldoshadseregbe bekényszerítsék. ” A Szabad Német Ifjúság nyugat­németországi szervezeteinek betil­tása ellen a demokratikus ifjúsági szervezetek mindenütt felemelték tiltakozó szavukat. A Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége Központi Vezető­sége is táviratot intézett Adenauer­­hez, amelyben többek között a kö­vetkezőket írta: „Semmiféle betiltó intézkedéssel, vagy más terrorcselekedettel nem lehet megfélemlíteni a nyugatnémet ifjúságot, amely a világ demo­kratikus ifjúságával együtt tánto­­ríthatatlanul harcol a béke nagy ügyéért. Több mint kétmillió magyar fiatal nevében tiltakozunk a bonni bábkormány amerikai parancsra hozott aljas intézkedése ellen és követeljük annak azonnali vissza­vonását. A magyar fiatalok a nyu­gatnémet bábkormány provokáció­ját azzal válaszolnak, hogy fokoz­zák békeharcukat és még nagyobb lendülettel készülnek az ifjú béke­harcosok nagyszerű seregszemlé­jére, a berlini III. Világifjúsági és Diák- Béke találkozóra.’’ 1951 július 6. A jugoszláv dolgozó parasztság harca a Tito-banditák ellen A Utólét a­denekelőtt a n­ői uralom a falun mun­­kalákokra, a falu kizsák­­mányolóira épült Őket gazdagítják a Tito-banda beszolgáltatási rendeletei, az ál­szövetkezetek, a különféle keres­kedelmi intézkedések. Ezzel szemben a dolgozó parasztság nyögi a kizsák­mányolás minden terhét, a dolgozó pa­rasztok, köztük a fiatalok nagy töme­gei látják, hogy helyzetük még a né­met fasiszta megszállásnál is ro­sz­­szabb. Ezért, a jugoszláv munkásosztály vezetésével egyre jobban szélesedik azoknak, a jugoszláv dolgozó parasz­toknak a tábora, akik már nemcsak passzív ellenségei a Tito-klikknek, ha­nem harcbaszálltak vele és szabotá­zsokkal, fegyveres partizánharcokkal, az UDBA vérengző hóhérainak meg­semmisítésével segítik elő a fasiszta rezsim pusztulását Parlagon hagyják a földeket A harc egyik igen elterjedt mód­szere a szabotázs, az, hogy a földe­ket nem művelik meg. A­­titóisták egyre kétségbeesettebben állapítják meg, hogy a vetésterület évről-évre csökken. Nemrégiben a New York He­rald Tribune két vetésterületi statisz­tikát közölt a szarajevói és a mildra­­nói járásról. A­ táblázatból kitűnik, hogy 1948-ban a két járásban a meg­művelhető terület 84 százalékát, méh­ben már csak 75 százalékát vetettek be, 1950-ben pedig a földterületnek mindössze 49 százaléka lett megmű­velve. A reakciós lap így kommentálja a bevetett földterület csökkenését. ..Természetesen, ezek az adatok nem­csak a két járásra, hanem Jugoszlávia legtöbb vidékére jellemzők. A parasz­tok jórésze csak épp akkora földet vet be, amekkora családja szűkös ellátá­sára elégséges, így akarják elkerülni a beszolgáltatást...“ Mint a­­Nova Borba, a jugoszláv po­litikai emigránsok Csehszlovákiában megjelenő lapja írja, az utóbbi időben az UDBA nagyarányú nyomozást in­dított „ismeretlen tettesek ellen“, akik Tito-ellenes röpcédulákat terjesztettek a falvakban. A röpcédulák arra szólí­tották fel a parasztokat, hogy ne ves­senek gabonát, mert Titóék eladják az imperialistáknak és az árán fegyvert vesznek a nép ellen. De az UDBA- ügynökök nem értek el eredményt. Hiába tartóztattak le többszáz dolgozó parasztot, köztük százötven fiatalt, mégsem tudták kinyomozni az illegá­lis röpcédula terjesztőit. Fegyvert ragadnak a titóisták ellen A dolgozó parasztok közül egyre többen fognak fegyvert a Tito-klikk el­len. A­ Times, az angol nagytőke lapja a fegyveres ellenállással foglalkozva megjegyzi: „Jugoszláviában Tito igen körülményesen tudja csak kezében tar­tani a hatalmat. Több helyütt a lakos­ság egyharmada a titkosrendőrség le­tartóztatási hadjáratától tartva, elme­nekült a falvakból a hegyekbe, ahol a bolsevista partizánokkal együtt rob­bantanak és megsemmisítik az ellenük kirendelt rendőri egységeket.“ A par­tizánok több alkalommal valóságos tűzharcot vívnak az UDBA-val. Mint a l'Humanité írta, tavaly a titóista Gestapo megszállta Korivace falut és ott fosztogatni kezdett. A közelben tartózkodó partizánok megtámadták a fosztogató UDBA-sokat, közülük töb­bet megsemmisítettek, a többit meg­futamították. A falu egész férfilakos­sága a partizánokkal tartott. Az erő­sítéssel visszaérkező UDBA egyetlen férfit sem talált a faluban. Bosszúból az egész község női lakosságát elhur­colták és a falut felgyújtották. Ám a borzalmas terror nem rettenti meg a hős ellenállókat. A dolgozó pa­rasztság, a munkásosztály a Kommu­nista Párt illegális sejtjeinek vezetésé­vel elszántan harcol, hogy félszoba t­artsa országát az árulók uralma alól.

Next