Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)

1952-01-03 / 1. szám

Válasz Rab Katalin : „Ki a hibás ?“ cim­űi levelére Külön-külön foglalkozunk minden hallgatóval A Szabad Ifjúság decem­ber 24-i számában­ olvastam Rab Katalin elvtársnőnek, az Egyesült Izzó politikai kör vezetőjének „Ki a hibás” cí­mű levelét. Rab elvtársnő megírja, hogy bár pontosan felkészült az előadásokra és egyénileg is foglalkozott a fiatalokkal, munkájának még­sem volt eredménye. A poli­tikai kör hallgatói elmarad­tak és az utolsó foglalkozá­son huszonnégy ifjúmunkás helyett már csak egy jelent meg. A levél olvasása közben önkéntelenül is a mi politikai iskolánk jutott eszembe. Ti­zenhatan jelentkeztek a poli­tikai iskolára és az ötödik foglalkozáson már csak he­ten vettek részt. Nagyon sokat gondolkod­tam a lemorzsolódás elleni harc módszerein. DISZ-titká­­runkhoz, Kinyik János elv­társhoz fordultam tanácsért. Elhatároztuk, hogy egyéni be­szélgetéseken keresztül győz­zük meg a fiatalokat a tanu­lás fontosságáról. Az elhatározást tett követ­te. Ebédidő alatt­ és munka­­szünetekben felkerestem a fia­talokat, beszélgettem velük a tanulás fontosságáról, a tu­dás szépségéről. Eleinte hú­zódoztak, különböző kifogá­sokkal éltek, nehéz volt őket rábeszélni arra, hogy újból jöjjenek el a foglalkozásra. Jellemző Hídvégi Ilona elv­társnő példája, aki azért nem járt oktatásra, mert félt, hogy nem tudja elsajátítani az is­kola anyagát. Vele nagy gond­dal foglalkoztam. Beszélget­tünk munkájáról, családi kö­rülményeiről és rövidesen megtudtam, hogy nincs meg­elégedve jelenlegi munkakö­rével. Tervei vannak, de még nem döntötte el, hogy mi le­gyen. Javasoltam, hogy tanul­jon szakmát, hiszen még fia­tal, alig 16 éves. Megmagya­ráztam azt is, ha politikailag képezi magát, könnyebb lesz a választás is. Figyelemmel kísértem az ifjúmunkásokat termelő mun­kájukban is. Beszélgettem ve­lük munkájukról és segítet­tem problémáik megoldását. Kozselka János ifjúmunkás, lakatosátképzős tervét csak 80—90 százalékra tudta tel­jesíteni. Művezetőjével és a jól termelő szakmunkásokkal beszélgettem és segítségük­kel Kozselka elvtárs 118 és 120 százalékra emelte teljesít­ményét. Ma már ő is tevé­keny tagja a politikai iskolá­nak. A politikai iskola 16 fővel újra működik. Persze egy-két hiányzó mindig van. De ezek rendszerint igazoltan hiány­zók. Pedig nem dolgoztunk csodamódszerekkel, csak kü­lön-külön foglalkoztunk min­den hallgatóval. Ha Rab Ka­talin elvtársnő is így foglal­kozott volna a fiatalokkal és nem szólamokkal igyekszik meggyőzni őket, akkor biztos vagyok benne, hogy az ő po­litikai köre is jól működnék. Harcolni kell a fiatalokért, nevelni kell őket, mert csak így tudjuk elérni, hogy az ifjúmunkások rendszeresen részt vegyenek a politikai is­kola, vagy köz foglalkozásain. Varga István, az Acélöntő- és Csőgyár politikai iskolájának vezetője. A körvezető a hallgatókkal együtt javítsa ki a hibákat Nálunk, a Vegyipari Gép­es Radiátorgyárban jól kez­dődött a politikai kör foglal­kozása. Az elsőt — amelyen 18-an jelentünk meg — nagy várakozás előzte meg. Miről fogunk tanulni..., kik jár­nak majd a szemináriumra..., ki lesz az előadónk? — kér­dezgettük egymástól. Az első előadás azonban mindannyiunk számára csa­lódást hozott. Előadónk, Kiss Dombi Sándor nem készült fel kellően az előadás meg­tartására. Túlságosan a bro­súra szavait adta vissza. Előadása nem kapcsolódott mindennapos feladatainkhoz. Már az első foglalkozás után voltak olyanok, akik a következő előadásra nem jöt­tek el. Pedig ez az előadás jobban sikerült. Ez azonban nem vált rendszeressé. Fog­lalkozásainkat az jellemezte, hogy egyik héten, amikor az előadó jól felkészült, élénk vitáink voltak, másik héten, amikor előadónk valamilyen oknál fogva nem készült, már alig vártuk, hogy vége legyen az előadásnak. A szemináriumi foglalkozá­soknak ez a „rendje” igen elkeserített. Azon gondolkod­tam, hogy követem társaim példáját és a legközelebbi foglalkozásra már én sem megyek el. Mielőtt azonban véglegesen elszántam volna magam, beszéltem előadónk­kal, Kiss Dombi Sándorral. Elmondtam neki, hogy milyen véleménnyel vagyunk előadá­sáról és hogy mit várunk tőle. Beszélgetésünk eredménye az lett, hogy­ Kiss Dombi Sán­dor megfogadta: ezentúl igyekszik színesebbé tenni előadását és minden alkalom­mal felkészül. Ugyanakkor megkért arra, legyek segítsé­gére a lemorzsolódás elleni harcban. Szívesen segítettem, hiszen amikor a körbe jelentkeztem, úgy képzeltem el a foglalko­zást, hogy valamennyien egy­mást segítve fogunk tanulni. Másnap felkerestem Hieráth Évát. Ő azért maradt távol a politikai körből, mert beteg és orvosi kezelésre jár. Ez elfo­gadható indok és­ mindenki belenyugodott abba, hogy Hieráth Éva nem tanul ve­lünk. Arról beszélgettünk, hogy milyen unalmas volt az a politikai köz­foglalkozás, amelyen még ő is részt vett. Elmondtam, én is azon gon­dolkoztam, hogy a következő órára már nem megyek el. Később beláttam, ezzel maga­mat csapnám be. A mi felada­tunk nem az, hogy tüntetően távolmaradjunk az unalmas politikai körökről, hanem az, hogy bírálatunkkal segítsük az előadót, hogy rendszeresen jó és színvonalas előadást tart­­son. — Igazad van — ismerte be Hieráth elvtársnő. — Én is segíteni fogok Kiss Dombi elvtársnak. A következő politikai körön már ő is részt vett, más napon ment orvosi kezelésre. Csinos János is hasonló módon kap­csolódott ismét a tanulásba. Ma már velük együtt küzdünk a lemorzsolódás ellen. Véleményem szerint Rab Katalin elvtársnő is együtt tudta volna tartani politikai körét, ha ehhez hallgatói segít­ségét kéri. Gehl István, a Vegyipari Gép- és Radiátor­gyár politikai körének hallgatója. BOLDOG SZILVESZTER Magyar Optikai Művek fiataljai, s a vendégül látott honvédtisztek vidáman, boldog hangu­latban köszöntötték az újévet Szovjet lapok a szovjet sport eredményeiről és az új feladatokról A szovjet sajtó vezércikkekben foglalkozik a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja most három éve hozott nagy­­fontosságú határozatával, amely feladatul tűzte ki a tö­megsport további kiszélesíté­sét és azt, hogy a szovjet spor­tolóknak a legközelebbi évek­ben a legtöbb sportágban meg kell szerezniük a világelsősé­get. A Pravda vezércikkében a többi között megállapítja: „A Kommunista­ Párt és a szovjet kormány több izben rámutatott arra, hogy a testnevelés terén a legfőbb feladat a testneve­lési mozgalom tömegesítése az országban, a sport színvonalá­nak emelése is ezen az alapon a legfontosabb sportigukban a szovjet sportolóknak meg kell szerezniük a világelsőséget. Ezeknek a feladatoknak vég­rehajtása közben a szovjet sportolók sokmilliós hadserege figyelemreméltó sikereket ért el. A sportolók soraiba belép­tek a dolgozók milliói. A vá­rosokban és a falvakban a sportegyesületek tízezrei ala­kultak meg. 1961-ben a szovjet sportolók 11 hónap alatt 32 világcsúcsot és 435 összszö­­vetségi rekordot értek el A Komszomolszkaja Pravda így ír: „A lenini-sztálini Komszomol a testnevelés és sportmozgalom lelke. A párt­ határozatának teljesítéséért folytatott harc során a Kom­­szomol-szervezetek kezdemé­nyezésére új sportlétesítmé­nyek épültek, szélesen terjedt a söpört az úttörők és az is- Kocások Rezurcz A Szovjetszkij Szport N. Romanov cikkét közli az elért eredményekről és a jövő fel­adatokról. „1952 július 19 és augusztus 3 között Helsinki­ben lesz a XV. olimpia 21 sportágban — írja N. Roma­nov a többi között. — A Szov­jetunió olimpiai bizottsága foglalkozott az olimpián való részvétel kérdésével és közölte az olimpiai játékok rendezőbi­­zottságával a szovjet sportolók előzetes jelentkezését. Az or­szág valamennyi testnevelési szervezetének kötelessége, hogy valamennyi sportágban tovább emelje az eredmények színvonalát, felkutasson új sporttehetségeket és biztosítsa a sportolók olyan előkészüle­teit, hogy sikeresen vehessék fel a küzdelmet az olimpián a legerősebb sportolókkal. A SZUZsjCt ~~ sportolók ’segélybőrei közül a legjobbak kerülnek majd be a Szovjetunió váloga­tott olimpiai csapatába." ­ Bécsi munkássportolók­­ az osztrák sport nehéz helyzetéről Néhány napig Budapesten tar­tózkodott a bécsi Mineral ÖV­abdarúgócsapata, amaely a Lo­komotiv SE meghívására az osztrák munkássportolók képvi­seletében látogatott el Magyar­­országra. Az osztrák labdarú­gók örömmel beszélnek magyar­­országi élményeikről. — Budapesten nagyszerűen érezzük magunkat — mondta Zharadnik, a csapat egyik tagja. Megszerettük a magyar lab­darúgás közönségét is, barát­ként fogadott bennünket. Az osztrák sportolók helyze­tére terelődik a szó. Zharadnik, s a többiek nem fogynak ki a panaszból. — Kint voltunk a budapesti Lokomotiv-pályán, örömmel ját­szottunk a nagyszerű, füves pályán. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy kisebb egyesü­letnek ilyen szép sporttelepe le­gyen, otthon salakos pályán játszunk, de azon nehéz a lab­darúgás. De mi még örülhetünk, hogy ilyen pályánk is van. Bécsben, s általában Ausztriá­ban négy-öt egyesület számára fut egy pálya, így aztán nem le­het rendszeresen edzést tartani. Mi is csak heti egy edzést tar­tunk, a nagyobb csapatok ket­tőt. Csak az egészen élvonalbeli, s főleg anyagiakkal rendelkező labdarúgócsapatok engedhetik meg maguknak a heti három ed­zést __ Alfons Jezek, a csapat egyik vezetője elmondta, hogy az ál­lam nem támogatja a sportot. — Az osztrák sport a legna­gyobb anyagi nehézségekkel küzd — mondja Jezek. — Ez az oka annak, h­ogy a legtöbb sport­ágban nincs fejlődés. Ma már ott tartunk, hogy a sportolás luxusszámba megy. Egy uszoda­­jegy ára például négy schilling. S így van ez minden vonalon. Magyarországon az emberek többet járnak uszodába, sport­­eseményekre, színházba, moziba, mint Bécsben. Nálunk a legsze­­rényebb megélhetés is hatalmas gondot okoz. Az osztrák sportvendégek el­mondják, hogy Ausztriában a sportélet csak azok előtt áll nyitva, akik az élvonalba tartoznak,é s üzletet jelentenek a menedzserek számára. A ,,sztároknak” mindenük megvan, de nekik is csak addig, amíg az élvonalba tartoznak. Ha megsé­rülnek, vagy kiöregednek, már nem törődik velük senki. A spor­toló tömegek helyzete egyre ne­hezebb. A munkásegyesületek szegények, s a tömegeknek n­ics pénzük arra, hogy saját erejük­ből sportoljanak. A haladó erők azonban minden eszközzel har­colnak azért, hogy a sportot a széles tömegek mozgalmává te­gyék. Az ifjúság tömegsport­jáért küzd a haladó ifjúsági szö­vetség, a Szabad Osztrák Ifjú­ság (FOJ) is. — A Szabad Osztrák Ifjúság nagy figyelmet fordít a fiatalok sportolására — mondja Jezek. — Az anyagi eszközök azonban nincsenek meg, s a reakciós hatóságok min­dent elkövetnek, hogy ezen a területen is megakadályozzák az ifjúsági szövetség munkáját. A fiatalok maguk láttak hozzá, hogy sportpályát építsenek. Bécsben is építettek sporttelepet a fiatalok. A Szabad Osztrák Ifjúság sportmunkája arra irá­nyul, hogy a fiataloknak bizto­sítsa a sportolási lehetőséget és „kirakatsport” helyett igazi tö­megsportot teremtsen. Az osztrák labdarúgók nagy­szerűen érezték magukat hazánk fővárosában. Saját szemükkel látták milyen hatalmas ered­ményeket ér el a magyar nép az építés terén. A látottak most hozzásegítik őket ahhoz, hogy otthonukban az eddiginél is fo­kozottabb erővel küzdjenek a tömegsportért, a sportélet sza­­­badságáért. A SPORT HÍREI­ Az országos mesterfokú tornászba­jnokság férfi egyéni összetett versenyét Sántha (Bp. Postás), a nőit Keleti (TF Haladás) nyerte. A szakszervezetek egyéni ökölvívóbajnokságát január 20 és március 9 között rendezi meg a SZOT testnevelési és sportosztálya. bajnokságon részt vehetnek azok a versenyzők akik 18. élet­évüket betöltötték. Harminckétezer sportolót vizsgált meg az elmúlt évben az Országos Sportorvosi Intézet. A Bp. Honvéd kiesett a Magyar Népköztársasági Kupából A héten újabb mérkőzéseket játszottak a Magyar Népköztár­sasági Kupáért. Eredmények: Bp. Bástya—Vasas Elektromos 10:0 (7:0), D. Bányász—C. Lo­komotiv 4:0 (2:0), Pécsi Loko­motiv—Bp. Honvéd 2:0 (1:0) Sz. Honvéd—Cs. Vasas 1:0 (1:0). A labdarúgó Magyar Népköz­­társasági Kupában vasárnap a középdöntőkre kerül sor. Bp. Bástya—Pécsi Lokomotiv, Győr, 13 óra, Dorogi Bányász— Szegedi Honvéd, Dózsa-stadion, 13 óra. A szabályok értelmében dön­tetlen eredmény esetén kétszer 15 perces hosszabbítás követke­zik, ha ekkor sem dől el a mér­kőzés, akkor sorsolással döntik el a továbbjutást. ­ Nagy sikerrel szeret, el*!* Berlinből a magyar műkorcsolyázók Berlin, január 2. A Német Demokratikus Köztársaság sportbizottsága meghívására Berlinbe utazott magyar műkorcsolyázók de­cember 30-án és január 1-én jégbemutatón vettek részt a Werner Seelenbinder Halle-­­ ben. A fedett jégpalotát zsú­folásig megtöltötték az érdek­lődők, mintegy 8000 néző előtt szerepeltek versenyzőink. Vasárnap a Lengyelország —NDK jégkorongválogatott mérkőzés előtt és a harmadok szünetében, kedden este pedig jégbemutató keretében szere­peltek élvonalbeli műkorcso­­lyázóink. Különösen a Nagy-testvér­pár hibanélküli futása ara­tott nagy sikert. A Szőllősi— Vida­ kettős műsora is csak­nem kifogástalan volt. Az egyéni bemutatók során Jurek Eszter szerepelt kitűnően. A magyar versenyzők közül Nagy Mariann magyar táncot, a három magyar műkorcso­­dázónő pedig jégbalettet mu­tatott be. 1952 január * . Megkezdi előadássorozatát a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája A Magyar Dolgozók Pártja Politikai Akadémiája 1952 január 4-én délután 6 órakor tartja meg­­nyitó előadását az EFEDOSZ- székházban (Dózsa György­ út 84/a). Az előadást Kovács Ist­ván, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége titkárságá­­nak tagja „A nemzetközi hely­zet” címmel tartja meg. Belépés csak meghívóval. A Az Ifjúsági Könyvkiadó elhanyagolta a munkásfiatalokról szóló könyvek kiadását Hozzászólás „Az Hjúsági Könyvkiadó egy éve“ című­ cikkünkhöz Olvastam a Szabad Ifjúság december 5-i számában az Ifjúsági Könyvkiadó egyéves fennállása alkalmából meg­­jelent cikket és az abban el­hangzott kritikát helyesnek találom. A cikk megbírálja az Ifjú­sági Könyvkiadó munkáját, mert kevés munkásfiatalokkal foglalkozó írást adott ki. Pe­dig munkásfiataljainkat olyan problémák érdeklik, amelyek­kel az életben találkoznak és olyan kérdésekre várnak fele­­letet, amelyek kapcsolatban vannak munkájukkal és éle­tükkel. Én, mint a Munkaerőtarta­lékok Hivatalának dolgozója, néhány szót szeretnék szólni ehhez a kérdéshez. Az Ifjúsági Könyvkiadónak alkalma lett volna arra, hogy ifjúmunkásokkal,­­ipari ta­nulók életével foglalkozó könyveket adjon ki. Gondos­kodott erről a Munkaerőtarta­lékok Hivatala, amikor mint­egy háromnegyed évvel ez­előtt 15 szovjet ifjúsági köny­vet küldött át a kiadóhoz, az­zal a kéréssel, hogy azt ol­vassák el és magyar nyelven jelentessék meg. A kiadó ve­zetője a Munkaerőtartalékok Hivatala támogatását mind telefonon,­“mind jevőiben meg­köszönte ”,s arra kért, hogy továbbra is segítsük munká­jukat. Az elmúlt háromnegyed év alatt azonban a 15 könyv­ből egyetlen egy sem jelent meg. A Munkaerőtartalékok Hi­vatala, mint az ipari tanuló­képzés állami szerve, minden­ben támogatni igyekszik a kiadó munkáját, hogy fiatal­jaink kezébe megfelelő tár­gyú, színvonalú, nevelő ha­tású könyveik kerüljenek. De kérjük az Ifjúsági Könyv­kiadó munkatársait is, hogy segítségünket fogadják el, ra­gadják meg az alkalmat és foglalkozzanak az általunk rendelkezésükre bocsátott szovjet könyvekkel, adják azokat fiataljaink kezébe. Farkas Lászlóné

Next