Szabad Ifjuság, 1952. április-június (3. évfolyam, 77-151. szám)

1952-04-01 / 77. szám

1952 április 1. SzA­BABILISSR! Büntessék meg Beloiannisz elvtárs és hős társai gyilkosait A dolgozók kérésére Beloiannisz elvtársról nevezték el a Standard-gyárat Munkásosztályunk soraiban­­a viharnál is gyorsabban ter­jedt el a hír: az amerikai im­perialisták parancsára a görög monarchofasiszta kormány vasárnap hajnalban kivégez­tette Beloiannisz elvtársat és hős társait. Hétfőn délután tiltakozó nagygyűlésre jöttek össze a Standard-gyár dolgo­zói. Szerelők és esztergályo­sok, műszaki értelmiségiek, ipari tanulók, ifjúmunkások gyűltek össze, hogy kinyilvá­nítsák felháborodásukat és haragjukat, amelyet az impe­rialisták aljas tettével szem­ben éreznek. A teremben, amely hat-hét. Száz dolgozó befogadására épült, most ezernél többen is szoronganak. Elől, az emel­vény mellett Beloiannisz elv­­társ képe áll, fiatalon és mo­solygósan, úgy, ahogyan szí­vükbe zárták a dolgozók. Azt hirdeti ez a kép, hogy a sza­badság és a béke, a népek ügyének harcosain nem fog a golyó sem, ők örökké élnek és egyre új harcokra lelkesítenek a dolgozók szívében. A Standard-gyáriak különö­sen jól ismerik, mit akarnak az imperialisták, milyen sor­sot szánnak nekünk, magyar dolgozóknak, fiataloknak is. Alig néhány éve még itt, az üzemben szőtte összeesküvése hálóit Vogeler, Geiger és ban­dája, még innen igyekezett akadályozni népi demokrá­ciánk fejlődését. Emlékeznek még arra, hogy a gyár ameri­kai urai hogyan gyűjtötték a kémanyagot, hogy aljas céljai­kat, gyáraink felrobbantását végre tudják hajtani. Erre is választ adnak most, amikor tiltakozó gyűlésre jöttek össze. Az elnöki emelvényen a gyár legjobb dolgozói mellett helyet foglalnak: Nagy Mária elvtársnő, a Budapesti Párt­­bizottság másodtitkára, Ba­csó Ferenc elvtárs, a DISZ főtitkárhelyettese, Alexisz Kosztadisz elvtárs, a Görög Kommunista Párt magyar­­országi pártbizottságának tagja, Vigh Pál elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára és a gyárban dolgozó, magyar­­országi görög emigránsok képviselője. A pártbizottság titkára nyitja meg a nagygyűlést. A teremben izzó a hangulat. Az imperialisták gaztettének em­lítésekor hosszú ideig a felhá­borodás moraja fut át a ter­men. „Vesszen Truman!” — kiáltják a gyűlés részvevői. Azután Vigh elvtárs ismerte­ti, hogy az üzem dolgozóitól javaslat érkezett, vessék el az üzem rosszemlékű nevét és helyébe vegyék fel a görög nép és az egész emberiség hős mártírja, Beloiannisz elvtárs nevét. Ez a név na­gyon sokra kötelezi a gyár dolgozóit. A mai naptól kezd­ve még fokozottabban, még kiválóbb termelési eredmé­nyekkel kell harcolniok a gö­rög szabadságharcosok gyil­-------------------------------------------------------------o­kosai ellen, a békéért, a szo­cializmusért. Feldübörög a taps az egész teremben. A Beloiannisz-gyár minden dol­gozója hű akar lenni az üzem új elnevezéséhez. Nagy Mária elvtársnő, a Budapesti Pártbizottság má­sodtitkára felszólalásában ar­ról beszélt, hogy elmúlt már az az idő, amikor az impe­rialisták büntetlenül követhet­ték el aljasabbnál aljasabb terveiket. Eljön az a nap, amikor lesújt rájuk a népek haragja és megbosszulják a görög nép nagy fiainak halá­lát. A gyűlölt Standard név eltörlése azt bizonyítja, hogy a volt amerikai tőkés vállalat­nak még a nevét sem tűrjük meg. — Ez egyben válasz is az amerikai imperialis­táknak, valamint csatló­saiknak — mondotta Nagy Mária elvtársnő —, hogy a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép el van szánva arra, hogy a nagy Szovjetunió adta szabadságát és függetlenségét megvédje. Alexisz Kosztudisz elv­társ, a Görög Kommu­nista Párt magyarorszá­gi pártbizottságának tagja arról beszél, hogy a fájdalom, amelyet nagyszerű elvtársuk, Beloiannisz elvtárs halála váltott ki belőlük, megacéloz­za akaratukat a görög nép szabadságának kivívására. A görög dolgozók, akik a Ma­gyar Népköztársaságban él­nek, fogadalmat tesznek, hogy minden erejükkel segítik ha­zánk ötéves tervének meg­valósítását. A magyar ifjúság egyönte­tű tiltakozását az imperialis­ták gyilkos cselekedete ellen Bacsó Ferenc elvtárs tolmá­csolta. — Megfogadjuk — mondotta Bacsó elvtárs —, hogy másfélmillió magyar fia­tal egyemberként áll ki a béke védelmére. Vállaljuk a harcból azt a részt, amelyet Beloiannisz elvtárs és hős társai már nem tudnak vál­lalni, örök dicsőség a hősök­nek, akik testükkel emeltek gá­tat az imperialisták szennyes áradatának. Az üzem dolgozói egymás­után jelentkeznek hozzászó­lásra. Elmondták: a felhábo­rodás, amely a gyár minden dolgozóját eltölti a gaz impe­rialistákkal szemben, arra készteti őket, hogy még job­ban dolgozzanak. Ezért túltel­jesítik április 4-i felajánlásai­kat. Kulcsár elvtárs, a XVI. alapszerv ifjúmunkása 185 százalékot vállalt április 4-re, most 250 százalékot fog tel­jesíteni. A XVII. alapszerv dolgozói 150 százalékra eme­lik teljesítményüket, így vá­laszolnak az imperialistáknak. Azután felolvassák az ENSZ- hez intézett tiltakozó távira­tot. A Beloiannisz-gyár vala­mennyi dolgozója egyhangú­lag követeli: vonják felelős­ségre Beloiannisz gyilkosait! A tiltakozó gyűlés részvevői Lelkesen készülnek a fiatalok az április 4-i felvonulásra Az ünnepi készülődés nap­jait éli most az ország. Sok­helyütt már feliratokkal, ké­pekkel díszítik a főváros há­zait, a falvakban előkerülnek a vörös zászlók. Ünnepi díszt ölt az egész ország és ünnepi felvonulásra, seregszemlére készülnek a dolgozók. Különösen nagy a készülő­dés az ifjúság körében. A fő­városi fiatalok fegyelmezett, hatalmas felvonulással fejezik ki köszönetüket mindazért, amit a Szovjetuniótól, a fel­­szabadulástól kaptak. Buda­pest utcáin már feltűnnek a gyakorlatozó ifjúmunkások, diákok, az üzemekben már ké­szítik az ünnepi feliratokat, a táblákat, amelyekre a legjob­ban teljesítő fiatalok nevét írják.­­★ A budapesti vasutas dolgo­zók közül a legjobbak — ■ mintegy ötezren — sötétkék egyenruhában, tíz díszszázad­ban vonulnak fel. A díszszá­zadok élén Gutai Mihály ifjú­munkás, az őszi csúcsforga­lom legjobb forgalmistája ha­­­­lad majd, hatalmas vörös lo­­­­bogóval. A zászló két oldalán Lenin és Sztálin arcképét,­­ mögötte virággal övezve,­­ Rákosi elvtárs arcképét viszik.­­ 480 úttörővasutas, közöttük 80 postás úttörő a többi út­törőcsoporttal vonul fel a nagy ünnepen. A főváros leg­népszerűbb közlekedési esz­köze, az úttörővasút kis mun­kásai a felvonulás után visz­­szasietnek munkahelyükre, hi­­szen az ünnepnap délutánján csúcsforgalomra számítanak. Az élüzem Férfiruhaipari Vállalat március 27-én befe­jezte negyedévi tervét. Jó munkája jutalmául a XIX. kerület könnyűipari üzemeinek élén halad majd az április 4-i felvonuláson. Az első sorban az üzem sztahanovista ifjúmunkás sza­lagjának — az egész ruha­ipar legjobb szalagjának — fiataljai menetelnek. A szta­hanovista ifjúmunkások ápri­lis­i tiszteletére elérték a 99,9 százalékos minőséget és a 160 százalékos teljesítményt. * Baranya megyében minden járási székhelyen és minden alapszervezetben ünnepséget tartanak felszabadulásunk ün­nepén. A járási székhelyeken az ünnepséget váltófutással kez­dik. Pécsett a Sophiana Gép­gyár, a Zsolnai Porcelángyár és a Bőrgyár fiataljai egy-egy századdal vonulnak fel. A fia­talok már több napja menet­gyakorlattal készülnek a nagy felvonulásra.★ Győrött április 4-én dél­előtt stafétás futóversenyt ren­deznek a szovjet hősök emlé­kének tiszteletére. Az ipari ta­nulók a város díszfelvonulá­sán hatalmas táblákat visz­nek majd, amelyekre legjobb társaik nevét írják. A felvo­nulás után sportversenyek és kultúrbemutatók lesznek a vá­rosban.★ Április 4-én reggel a Vörös Csillag tsz fúvószenekara kö­szönti majd a túrkevei dolgo­zókat. Délelőtt zárt rendben, zeneszóval vonulnak a szovjet hősi emlékműhöz. A menetet az úttörők nyitják meg. Utá­nuk a DISZ-tagok vonulnak: diákok, s a termelőszövetkeze­tek tagjai. A lányok kezükben virágcsokorral, a fiúk vörös és nemzeti zászlókkal. A ter­melőszövetkezetek sorát a Vö­rös Csillag nyitja meg. Este fővárosi művészek hangver­senyt adnak Túrkevén. ★ Hajdúnánáson a dolgozók délelőtt megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. Délután a városi DISZ-bizott­­ság gazdag sportműsort ren­dez. A sportműsorban szere­pel labdarúgás, kosárlabda, magasugrás és futás. Este a 800 személyes kultúrotthon­­ban tartanak ünnepséget, ahol száztagú kultúrgárda lép fel. Vasárnap reggel. Az idei első tavaszi napsugár meg­csillan a Kossuth Lajos­ tér kövezetén. Itt vonulnak az ipari tanuló sportolók száza­dai. 1650 sportoló sorakozik fel és indul vezényszóra. Haj­szálpontosan, egyszerre dob­bannak a lábak, az arcok mo­solyognak. Zeng a dal: „Spor­toló, elég a porból, jöjj ve­lünk, hív a friss tavaszi jég.. A felvonulásra készülő fiú­­századok közül különösen a csepeli 1. sz. intézet és a 27. sz. iskola fiataljai tesznek ki magukért. De a lányok sem maradnak el. A 38-as számú iskola leányszázada valóban példát mutat. A század egyik tagja örömmel mondja: — Április 4-én még szebb lesz a felvonulásunk, mint itt a főpróbán. Kezünkben kendő lesz és virág. Lobodnak majd a kendők, magasra emeljük a virágcsokrokat, amikor a dísz­emelvény, Rákosi elvtárs elé érünk! Megtisztelő kitüntetés érte Horváth Károly esztergályos, Szerver János és Dér Ferenc fémöntő ifjúmunkásokat. Az április 4-i felvonuláson ők mennek a MÁVAG fiataljainak élén. Jó munkájukkal érdemelték ki ezt. Horváth Károly 280, Szerver János és Dér Ferenc 142 százalékos eredményt értek el legutóbbi értékelés szerint 3 A gyilkosoknak nem lesz kegyelem ! Gyilkos sortűz dördült el március 30-a hajnalán, az Athén melletti Gudiban, újabb mártírok vére hullt a sokat szenvedett Görögország föld­jére. A monarchofasiszták meggyilkolták Beloiannisz elvtársat, a Görög Kommu­nista Párt központi bizottsá­gának tagját és három társát. Kommunisták voltak mind a négyen, egész életüket a mun­kásosztály nagy ügyének szentelték. Azért emelték rá­juk a gyilkos fegyvereket, mert a béke, a szabadság, a nemzeti függetlenség követ­kezetes harcosai voltak. Ren­díthetetlenül harcoltak, nem törték meg őket Asztália börtö­neinek szörnyű kínjai, a kon­centrációs táborok gyötrelmei — helytálltak kommunista mó­don, amíg dobogott a szívük. Alakjuk óriásivá nőtt a vád­lottak padján, szavaikban mil­lió és millió görög hazafi hangja visszhangzott, láng­­lelkű vádbeszédük a roskatag fasiszta rendszert ingatta. Büszkén és törhetetlenül még halálukban is diadalmaskod­tak a zsarnokok felett. Amerikai parancsra, ameri­kai fegyverekkel, amerikai go­lyókkal oltották ki az ocs­­mány lakájok Beloiannisz elv­társ és társai életét. „Made in USA” — áll a jelzés a gyilkos fegyvereken. A jelzés ugyan­az, mint a Phenjan felett le­dobott baktériumbombákon, mint a Vietnam békés falvait felgyújtó lövedékeken, mint a francia munkást halálra gázoló autón, és mint a déli hatá­rainkon garázdálkodó Tito­­pribékek fegyverein. Beloian­nisz gyilkosai, az imperialisták, akik háborúra törekednek az egész világon, sivataggá akar­ják változtatni Koreát, járvá­nyokkal tizedelni Kína népeit, s a görög hazafiak sorsát szánnák — ha csak rajtuk múlna — minden, szabad ha­záját építő, békeszerető em­bernek. Akik most sortüzet ve­zényeltek Athén mellett, buj­­togatták a Rajk-bandát és a Grősz-bandát, küldték repülő­gépüket hazánk fölé, provo­kálnak határainkon. Nem raj­tuk , csak rajtunk múlt, hogy hazánk nem vált máso­dik Görögországgá, fasiszta tenorral, kivégzésekkel, bör­tönökkel, akasztófasorokkal az utak mellett. Az imperialisták vad dühük­ben minden gonosztettre képe­sek. Nem emberek ezek, ha­nem emberbőrbe bújt feneva­dak, akiknek lényegéhez tar­tozik a gyilkolás, a vérengzés. Csak a saját hasznukat és­­ profitjukat nézik. Ezért, ha kell, városokat rombolnak le, ezreket ölnek halomra. Go­nosztevők a leggonoszabb faj­tából: tömeggyilkosok. Be­loiannisz elvtárs kiontott vére védióan kiált a gyilkosokra: azokra, akik a fegyvert elsü­tötték és azokra, akik a pa­rancsot adták. Sem ilyen gaztett, semilyen vérengzés nem palástolhatja el a monarchofasiszták és gazdáik gyengeségét. A görög törvények szerint csak nap­felkelte után lehet kivégzést végrehajtani . Beloianniszt és társait éjszaka gyilkolták meg, gyáván, galád módon. Katonai gyűrűk mögött, kis faluban, reflektorok fényében dördültek el a fegyverek. De lehet-e olyan sötét az éjszaka, hogy elkendőzze ezt a gaz­tettet, lehet-e olyan reflektor, amelyik fénycsóvájával ne a fasiszták vadállati tetteire de­rítene világosságot. A gudi lövések egész Görögország­ban és az egész világon hal­latszottak. Ott visszhangoz­nak a görög hegyek ormai között, ott zúgnak a hegyi patakok vizében, lángot gyúj­tanak minden városban és faluban, Athén és Washington felé kiáltva a megbélyegző szót: gyilkosok! A kezünk ökölbe szorult és a szívünk gyűlölettel telt el, amikor a jelentést olvastuk Beloiannisz elvárs hősi halála halt. De megfogadjuk harcos, társaink százmillióival együtt: nem felejtünk, Beloiannisz elvtársi Emléked örökre egy, bekapcsolódik munkánkkal és harcunkkal. Azt mondja a mi népünk régi, bölcs mondása: csak az hal meg, akit elfelej­tenek. A Te alakod élőként áll közöttünk, az élen menetelve a zászlóvivők mellett. Élet­műved folytatódik a Görög Kommunista Pártban, a békét szerető emberekben, bennünk. Életed folytatódik a világ ifjú­ságában. Neved egy a vörös zászlóval, amelyet most már a Te véred is vörösre fest. Beloiannisz elvtárs, emléked izzó gyűlöletet ébreszt ben­nünk gyilkosaid iránt. Ma még szabadon járnak, orszá­gokat bitorolnak, népeket tar­tanak rabszolgasorsban és újabb merényleteket terveznek. De mi­­ ez a mi szent fogadal­munk, nem fogunk addig nyu­godni, amíg Beloiannisz gyil­kosai, amíg a koreai anyák gyilkosai el nem nyerik meg­érdemelt büntetésüket. Az im­­perialista tömeggyilkosoknak nem lehet kegyelem! Az ország városaiban utcákat neveznek el Kikosz Beloianniszról Pécsett, Egerben, Gyöngyö­sön és Hatvanban utcát ne­veznek el a népek szabadsá­gáért vívott harc vértanújá­ról, Nikosz Beloiannisz elv­társról.­ A Budapesti Városi Tanács végrehajtó bizottságának határozata Beloiannisz elvtárs emlékének megörökítéséről A Fővárosi Tanács végre­hajtó bizottsága a nemzetközi munkásmozgalom és a béke­harc nagy vértanúja, Beloian­nisz elvtárs emlékére a Mont­­gomery-utat Beloiannisz-út­nak, a Zoltán-utcát Beloian­nisz-utcának nevezte el.­ A község dolgozóinak kérésére Nikosz Beloianniszról nevezik el Görögfelvát A fejér megyei Görögfalva község lakói, miután értesül­tek a görög monarchofasisz­­táknak az amerikai imperia­listák utasítására végrehajtott aljas és gyáva merényletéről, hogy Nikosz Beloianniszt és három hős társát koholt vád alapján kivégezték, sorra fel­keresték a községi tanácsot, kifejezték felháborodásukat és kérték, hogy községüket Ni­kosz Beloianniszról, a szabad­­ság és a béke ügyéért mártír­halált halt hős görög hazafi­ról nevezzék el. A belügymi­niszter hozzájárult a község dolgozóinak kéréséhez.

Next