Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)
1952-07-01 / 152. szám
1952 július 1. fr(Folytatás a 2. oldalról) fák és élmunkások kerültek már ki, akik példamutatásukkal, magasfokú munkamoráljukkal és fegyelmükkel utat mutatnak az egész munkásifjúságnak arra, hogy hogyan kell újszerűen viszonyulni a munkához. • A bányaiparban az ifjúság viszonya a termeléshez különösen az utóbbi időben mutat fel javulást. Ma, a bányászifjak nagy többsége már részt vesz a szocialista versenyben. A Petőfi-bánya példája nyomán számos más bányában is hoztak létre DISZ-frontokat. A tatabányai 115-ös aknán először az ifjúsági brigád alkalmazta a gépesített fejtést és ezzel teljesítményét átlag 170 százalékra emelte. A brigád vezetője, Fehér Ferenc elvtárs munkájáért a Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát, a brigád 15 tagja közül pedig14 sztahanovista jelvényt kapott. Bányász-pártszervezeteinkntek azonban fel kell figyelniük arra, hogy a DISZ továbbra is elhanyagolja a bányászfiatalok politikai nevelését és különösen nem törődik eléggé a fiatalok szabadidejének megszervezésével a legényszállásokon. Ennek az az eredménye, hogy még mindig nagyon sok azoknak az újonnan toborzott, fiatal bányászmunkásoknak a száma, akik otthagyják a bányát. Különösen nagy Komlón a toborzott bányászfiatalok lemorzsolódása. A 192 fő toborzott ifjúmunkásból 109 otthagyta a bányát. A pártos DISZ-szervezeteink feladata, hogy a bányaiparba toborzott fiatalsággal megkedveltessék a bányászmesterséget és jó, politikai nevelőmunkával, a kulturális élet jobb megszervezésével biztosítsák,hogy" a toborzott fiatalok a bányákban maradjanak és hogy újabb és újabb fiatalok válasszák a bányász-hivatást. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a bányászatiak sikeresen elsajátítsák a széntermelés új technikáját és úttörői legyenek az új termelési módok felhasználásának. A kohászati üzemekben az ifjúmunkások nagy része vesz részt már a munkaversenyben. Diósgyőrben 69 ifjúsági brigád van 976 fővel, Ózdon 37, 684 fővel Diósgyőrben a Csuhas ifjúsági brigád augusztus 20-ra példamutató felajánlást tett. Az ifjúmunkások aktivitása a kohóüzemekben, különösen Diósgyőrben örvendetesen erősödik, azonban Ózdon, a kohóknál nagyon, gyenge a DISZ-szervezet és ennek megfelelően nem kielégítő az ifjak szerepe a termelésben. A kohóiparban különösen fontos, hogy a régi, elavult módszereket felváltsák az új módszerek. Erre szükség van azért, mert ez lehetővé teszi a gyorsabb termelést, megjavítja a vas és acél minőségét. Ifjúsági szervezeteink édes-keveset törődnek meg az új termelési módszerek bevezetésével és ugyancsak elhanyagolják az ifjúság szakmai képzését. Ezért pártszervezeteink feladata, hogy a kohóüzemekben komolyan foglalkozzanak az utánpótlás megoldásának kérdésével. Az ifjúmunkások szakmai nevelésének jobb megszervezésével kell, hogy tehetséges, ifjú kohászokat neveljenek ki, akik nincsenek megterhelve a régi előítéletekkel, akik bátran meghonosítják majd kohászatunkban a termelés korszerű módszereit. Példamutató munkát végzett a DISZ a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építése védnökségének elvállalásával. Ma Sztálinvárosban 4200 fiatal dolgozik az építkezésen. Az ifjúsági brigádok száma 200 fölött van, a brigádok többsége 100 százalék fölött termel. A ,,Partizán”-brigád átlagos termelése 300 százalék, vezetője, a 22 éves Matola József kétszeres sztahanovista, aki jó munkájáért megkapta a Népköztársasági Érdemrend V., és a Népköztársasági Érdemérem bronzfokozatát. A mélyépítésnél L. Szász Antal DISZ bizottsági tag brigádja évi átlagban 219 százalékot ért el. Jelenleg a brigád tagjai gépgyárban átképzősek. A pártszervezet támogatásával komoly politikai nevelő- és kultúrmunka folyik a fiatalok között. A sztálinvárosi DISZ- szervezetekben a munka frontján és a politikai nevelés eredményeként öntudatos, fegyelmezett ifjak nőnek ki, akik bátran vállalják az építkezéssel járó nehézségek leküzdését és példamutatással serkentik jobb, fegyelmezettebb munkára nemcsak az ifjúságot, de bizony a felnőtt munkások egy részét is. A DISZ Sztálinvárosban végzett munkáját követendő példaként lehet állítani az öszszes DISZ-szervezetek elé. Munkásifjúságunk — mint a tények mutatják — mind aktívabban és mind nagyobb tömegeiben veszi ki részét a szocialista termelésből. Ez örvendetes tény. Emellett azonban rá kell mutatni arra is, hogy bizony munkásifjúságunk egésze még nem vált a termelés rohamcsapatává, számos helyen még távolról sem kielégítő példamutatása és magatartása. Nem kielégítő még a munkásifjúság között a munkafegyelem, így például a MÁVAG-ban január 1-től 430 ifjúmunkásnak volt fegyelmije; a Ganz Vagonban január 1-től 397 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. A Kelenföldi Textilkombinátban 3 hónap alatt 190 ifjúmunkás ellen hoztak fegyelmi határozatot. Az Egyesült Izzóban a legutóbbi három hónapban 99 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. Nem kielégítő a sztahanovisták száma sem a munkás ifjúság között. A MÁVAGban 492 sztahanovista között 51, a Ganz Vagonban 331 között 26 ifjúmunkás sztahanovista van. Az ózdi kohászati üzemekben 14 sztahanovista ifjúmunkás van és öt sztahanovista ifjúsági brigád dolgozik, 102 taggal. A Kelenföldi Textilkombinátban 139 sztahanovista közül az ifjak száma 28 fő. Az Egyesült Izzóban 327 sztahanovista közül 85 az ifjú sztahanovisták száma. A bányaiparban az első negyedévi kimutatás szerint a sztahanovisták összlétszáma 2017 fő, ebből azonban csak 210 az ifjúmunkás sztahanovisták száma. Mindez azt mutatja, hogy a DISZ egyik legdöntőbb feladatát, a munkásifjúság százezres tömegeinek a szocialista építőmunkára való mozgósítását, a munkához való szocialista viszony kialakítását még távolról sem oldja meg kielégítő módon. De ez másrészt azt is bizonyítja, hogy pártszervezeteink sem tudták még a munkásifjúság nagy erejét, lendületét és aktivitását teljes egészében a szocialista építés szolgálatába állítani. Pártunk kezdeményezésére, mint ismeretes, az utóbbi évek folyamán a magyar dolgozó ifjúság, a munkásifjúság új, fontos osztaga szerveződött meg: az ipari tanulók egyenruhás, immár mintegy 60.000 főnyi csapata. Létrehoztuk az új, korszerű tanulóműhelyeket és az ipari tanulóotthonok széles hálózatát. Az ipari tanulók közötti munka területén a legnagyobb hiányosság a nevelőmunka és a tanulmányi előmenetel gyengesége. S ezért nem lehet csupán az ipari tanulószervezet vezetőit felelőssé tenni. Felelős ezért, kétségtelenül a DISZ is, amely hoszszú időn keresztül alig akart tudomást venni az ipari tanulószervezetről, s amely még most sem foglalkozik az ipari, tanulókkal jelentőségüknek megfelelően. De felelősek vagyunk ezért mi is valamennyien, pártszervezeteink* és alulról felfelé, különféle pártszerveink, amelyek nem fordítottak kellő figyelmet az ipari tanulók közötti munkára, helytelenülabból indulva ki, hogy ez a munka állami szerv feladata. A másik fontos hiányosság az ipari tanulók közötti munkában a lemorzsolódás nagy mértéke. A különféle formában ez évben bekövetkezett lemorzsolódás megközelíti a 10 százalékot. Ez igen magas százalék, ha figyelembe veszszük, hogy az ipari tanulókat az állam valóban úgyszólván ,mindennel ellátja. A viszonylag jelentős lemorzsolódás részint az elégtelen nevelő- és felvilágosító munka következménye, részint pedig onnan származik, hogya beiskolázásnál nem jártak el kellő gondossággal. Bár az ipari tanulók ifjúságunk leghaladottabb rétegéhez tartoznak, azért az ipari tanulók között is helyenként érezhető a burzsoá ideológia és nevelés befolyása. Ipari tanulóinknak jelenleg mintegy A falusi ifjúság politikai fejlődésében nagy lemaradás tapasztalható. Soraiban érezhető a legerősebben az ellenség, különösen a klerikális reakció befolyása. A falusi ifjúság politikai nevelése terén súlyos mulasztások terhelik elsősorban pártszervezeteinket, mert különösen a megyei, járási pártbizottságok elhanyagolták a falusi ifjúság közötti politikai nevelőmunkát, s ezért a DISZ nem tudott megerősödni a falusi ifjúság soraiban. A pártnak jó munkájával biztosítania kell, hogy a DISZ ne csupán a munkás- és a tanulóifjúság szervezete legyen, hanem a parasztifjúság szervezete is. Igaz, Magyarország kétségtelenül ipari ország lett, ez azonban távolról sem jelenti, hogy Magyarországon a lakosság (és az ifjúság) többsége ipari munkás, sőt még csak azt sem jelenti, hogy a városi lakosság képezi a lakosság többségét. A valóság az, hogy a lakosság többsége jelenleg is falusi és a mezőgazdasági lakosság még mindig a lakosság legszélesebb rétege. S ez nemcsak a lakosságra általában vonatkozik, hanem az ifjúságra is. Másrészt, a városi ifjúságnál az a helyzet, hogy a pártnak itt közvetlen, jelentős szervezeti ereje van. Emellett nemcsak a pártnak van jelentős számú tagja a városi ifjúság között, hanem itt a szakszervezetek is komoly szervezett erőt képviselnek. Egészen más a helyzet falun, a parasztság és a parasztfiatalság között. Itt pártszervezeteink hasonlíthatatlanul gyengébbek szervezetileg, mint a városban és különösen gyengék szervezetileg a parasztifjúság között. A parasztság és a parasztfiatalság körében nincsen és nem is lehet szakszervezet. Továbbá, figyelembe kell venni, hogy a párt, mint a munkásosztály és a dolgozó nép élcsapata, nem is törekedhtett arra, hogy tömegesen felvegye tagjai sorába a parasztfiatalságot, különösen nem vehet irányt arra, hogy nagy számban felvegye tagjai sorába a 60 százaléka munkásszülők gyermeke, kereken 30 százaléka dolgozó paraszti származású, 10 százaléka pedig az „egyéb” csoportba tartozik s ezek túlnyomórészt a városi kispolgári szülők gyermekei. Bár nyilvánvaló, hogy ez az összetétel általában megfelelő, az is kétségtelen, hogy ilyen társadalmi összetétel mellett megvan a talaja annak, hogy — amenyiben rendszeres felvilágosító és nevelőmunkával nem ellensúlyozzuk — az ipari tanulók között a munkásosztálytól idegen, sőt ellenséges nézetek terjedhetnek el. Ez is mutatja a népi demokratikus szellemű, hazafias tartalommal telített nevelés döntő jelentőségét az ipartanulók között végzett munkában. Tőlünk és csakis tőlünk függ, hogy iparitanuló-szervezetünk, amely — mint említettem — egészében komolysikere pártunknak, népi demokráciánknak, s hozzátehetem, komoly sikere az új magyar ifjúságnak is, az eddiginél sokkal tökéletesebben megfeleljen azoknak a követelményeknek, amelyeket a fejlődés eléje állít. Ha minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy az ifjúmunkástömegek a meglévő hiányosságok ellenére is lelkesen, mind nagyobb aktivitással veszik ki részüket a szocialista építésből és politikailag alapjában véve egészségesen fejlődnek, úgy ezt ilyenformán a falusi ifjúságról még nem mondhatjuk el. Jelenleg még egyénileg gazdálkodó parasztok fiait és leányait. A Dolgozó Ifjúság Szövetségénél azonban, ilyen korlátozás nincsen és nem is lehet. A DISZ arra vesz irányt, azt a feladatot, azt a célt tűzi maga elé, hogy egyesítse soraiban az egész dolgozó és tanuló fiatalságot s a szervezeten belül nevelje. Mindebből következik, hogy a dolgozó parasztfiatalságot illetően a párt főtranszmissziója, sőt csaknem kizárólagos transzmissziója a DISZ. A DISZ-nek a falun a tsz, de még inkább az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalság között különlegesen fontos feladat jutott. Olyan feladat, amelyet a párt vezetésével csakis a DISZ végezhet el és semmiféle más szervezet nem. Ez a feladat: a parasztfiatalság meggyőzése a szocialista út helyességéről a mezőgazdaságban s tennék a fiatalságnak a társas, szövetkezeti termelésben elért kézzelfogható, gyakorlati eredmények segítségével — példaadó szerepet biztosítani abban, hogy az egész dolgozó parasztság a szocialista mezőgazdaság útját válassza. Ebből következik, hogy nem békülhetünk meg a jelenlegi helyzettel, nem békülhetünk meg azzal, hogy a DISZ-ben a tagságnak alig 17 százaléka parasztfiatal (tsz és egyéni együttvéve). A pártnak a DISZ elé és saját szervezetei elé azt a feladatot kell kitűznie, hogy a jelenlegi helyzetet a legközelebbi egy-két évben gyökeresen megváltoztassuk. A DISZ taglétszámának általános, nagymértékű emelése mellett el kell érnünk a legközelebbi egy-két évben, hogy a DISZ-en belül a parasztfiatalok (tsz és egyéb, persze mindinkább döntően tsz-fiatalok) aránya elérje az össztaglétszám 40 százalékát, s hogy ily módon a DISZ valóban a munkás- és parasztifjúság nagy tömegszervezetévé váljék. Mert ahhoz, hogy a DISZ méltó legyen nagy példaképéhez, a lenini-sztálini Komszomolhoz, nem utolsósorban van szükség éppen arra, hogy a szó igaz értelmében munkásparaszt tömegszervezetté legyen. Nálunk divat, mint valami szólamot ismételgetni, hogy a DISZ a Komszomol példáját követi. Kövesse hát valóban, ne szavakban, hanem tettekben, ne látszatra, hanem a lényegben a dicső Komszomol példáját! A falusi területi DISZ-szervezetek inkább valami kultúregyesületre hasonlítanak, mint a párt harcos, politikai nevelő, ifjúsági szervezeteire. Ennek következtében nagyon hiányos és rendszertelen politikai nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalok között. A falusi ifjúsági szervezetek egész működése el van szakadva a falu szocialista átalakításától. Nagyon gyenge nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó fiatalok között a tszcs-ről, a földművelés új módszereiről. Olyan helyzet alakult ki falun az ifjúsági szervezeteknél, hogy a területi DISZ-szervezet megnehezíti a tszcs DISZ-szervezetek munkáját. Az összes kulturális és sport lehetőségekkel a területi falusi DISZ- szervezet rendelkezik. A falusi kultúrotthonokban a területi DISZ-szervezet játszik vezetőszerepet. A II. ifjúság kulturális és sport tevékenysége a területi szervezetek kezében összpontosul. Sok esetben ennek következtében a tszcs DISZ-szervezetek felbomlanak, tagjaik — habár a tszcs-kben maradnak — visszamennek aterületi DISZ-szervezetbe. Ezen a helyzeten, elvtársak, alapvetően változtatni kell. Persze, szükséges, hogy a DISZ falusi szervezetei továbbra is foglalkozzanak kultúr- és sporttevékenységgel. De a pártnak a falun nem ifjúsági egyletekre, hanem harcos ifjúsági szervezetekre van szüksége. Olyan DISZ-szervezetekre, amelyek a párt vezetése alatt a falun az ifjúság döntő többségét szocialista szellemben nevelik és az ifjúságot a falu szocialista átalakításának lelkes rohamcsapatává fejlesztik. A pártszervezetek a falusi DISZ-szervezeteket komolyan meg kell hogy erősítsék politikailag fejlett, fiatal párttagokkal, akik képesek arra, hogy a falu fiatalságát a párt köré csoportosítsák. A pártszervezetek döntő feladatukká kell hogy tegyék a DISZ-szervezetek megerősítését és fejlesztését a tszcs-kben. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a legtöbb tszcs-ben még nincs DISZ-szervezet. A tszcs DISZ- szervezeteinek segíteni kell, hogy lehetőségük legyen kulturális és sportrendezvények megszervezésére. Bátran be kell vonni a tszcs-fiatalokat a tszcs-k vezetőségébe. Érezzék a fiatalok, hogy a tszcs-kben az ő számukra is új világ kezdődött, hogy ott nagyobb lehetőségük van a felemelkedésre, érezzék, hogy elvégzett munkájuk szerint megbecsülésben részesülnek. Jobb a helyzet az állami gazdaságokban, ahol a fiatalok egy része már példamutatóan veszi ki részét a termelésből. A bácsbokodi állami gazdaságban két ifjúsági csapat átlagos teljesítménye 150—170 százalék. A surjáni állami gazdaságban dolgozó fiatalok közül többenátlagosan 130—140 százalékot értek el. Sajnos, ezeket a példákat még nem lehet általánosítani. Sok helyen nagyon laza az ifjúság körében a munkafegyelem és különösen gyenge a DISZ szervezet, élete és politikai nevelőmunkája. A megyei és járási bizottságaink, de az állami gazdaságok pártszervezetei is kell, hogy a DISZ-szervezetek hóna alá nyúljanak és szervezetileg azokat talpraállítsák. Az állami gazdaságokban végzett ifjúsági munkában az a legfontosabb feladat, hogy működő, eleven DISZ-szervezetek jöjjenek létre, amelyek a párt vezetése alatt fegyelmezett, öntudatos, dolgos ifjúságot nevelnek az állami gazdaságokban! Az egyetemi és főiskolai hallgatók politikai fejlődése Ami a párt munkáját az iskolákban illeti, meg kell mondani, hogy a falusi ifjúság közötti munka után a leggyengébb és legelmaradottabb munkaterülethez tartozik. Ez egyben a DISZ-nél is a második leggyengébb terület. Különösen áll ez az egyetemi és főiskolai ifjúság között végzett munkára. A pártmunka elmaradása ezen a fontos területen komoly veszélyeket rejt magában. Ma az egyetemeken, a főiskolákon 37.570 fiú és leány tanul, ennek 56,7 százaléka munkás- és parasztszármazású hallgató. Az 1937—38-as tanévben a Horthy-Magyarországon 11.747 fő tanult az egyetemeken és főiskolákon, ebből munkás- és parasztszármazású hallgató 410, azaz 3,5 százalék volt. Ezek a számok mutatják, hogy milyen hatalmas mértékben növelte népi demokráciánk a dolgozó nép fiataljai számára azt a lehetőséget, hogy felemelkedjenek az értelmiség soraiba, hogy mérnökök, orvosok, technikusok, agronómusok, kutatók stb. legyenek. Az egyetemeken és főiskolákon nevelkedik a szocializmus építésének új, fiatal parancsnoki kara. Ennek az új, fiatal parancsnoki karnak a politikai nevelése és jó, kiváló tanulmányi eredményeinek biztosítása pártunk és a DISZ egyik legfontosabb feladata. El lehet-e mondani azonban, hogy párt- és DISZ- szervezeteink ennek tudatában végzik munkájukat az egyetemeken és főiskolákon? Nem, nem lehet! Kétségtelen, az utóbbi időben, különösen most, a vizsgák idején, lényeges javulás tapasztalható az egyetemi hallgatók és középiskolai diákok tanulási előmenetelében. Például a műszaki egyetemeken, a félévi vizsgaperiódus hasonló időszakához képest a fejlődés a következő számadatokon mérhető le: a letett vizsgákból az év végén jeles: 25.5 százalék, félévben 19.2 százalék; vizsgák átlageredménye 3.62, félévben 3.31; bukás 3.6 százalék, félévben 6.1 százalék; a vizsgákon való meg nem jelenés 2.7 százalék, félévben 5.6 százalék volt. Fejlődés mutatkozik a tavalyi év végi eredményekhez képest is, amikor a műszaki egyetemen a letett vizsgákhoz képest a bukások arányszáma 6 százalék, a meg nem jelenés arányszáma 5,5 százalék volt. Mégis azt kell mondani, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók politikai fejlődése és magatartása távolról sem kielégítő. Különösen a munkásszármazású egyetemi hallgatók között tapasztalható olyan szellem, hogy egyetemi tanulásukkal „szívességet tesznek és áldozatot hoznak a népi demokráciának”. Alacsony színvonalú az egyetemi hallgatók között az internacionalizmus, a hazafiasság szelleme. Fellelhető — főleg a nem munkásszármazású egyetemi hallgatók között — a kozmopolitizmus, a nyugatimádat is. Nem kielégítő az egyetemi hallgatók egy részének magatartása a honvédelem és a néphadsereg iránt sem, ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy egyetemistáink egy része nem szívesen megy önként a néphadseregünkbe, tiszti pályára. Erősen érezhető az egyetemi hallgatók soraiban a pacifizmus: „minek hadsereg, amikor békéért harcolunk” ... „inkább a tudományos kutatás, mint a kato ”Folytatás a 4. oldalon. A párt munkája az ifjúság között A falun a DISZ-re különösen fontos munka vár 3