Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)

1952-07-01 / 152. szám

1952 július 1. f­r(Folytatás a 2. oldalról) fák és élmunkások kerültek már ki, akik példamutatásuk­kal, magasfokú munkamorál­jukkal és fegyelmükkel utat mutatnak az egész munkás­­ifjúságnak arra, hogy hogyan kell újszerűen viszonyulni a munkához. • A bányaiparban az ifjúság viszonya a termeléshez külö­nösen az utóbbi időben mu­tat fel javulást. Ma, a bá­­nyászifjak nagy többsége már részt vesz a szocialista v­er­senyben. A Petőfi-bánya pél­dája nyomán számos más bányában is hoztak létre DISZ-frontokat. A tatabányai 115-ös aknán először az ifjú­sági brigád alkalmazta a gé­pesített fejtést és ezzel telje­sítményét átlag 170 száza­lékra emelte. A brigád veze­tője, Fehér Ferenc elvtárs munkájáért a Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát, a brigád 15 tagja közül pedig­­14 sztahanovista jelvényt ka­pott. Bányász-pártszervezeteink­­ntek azonban fel kell figyel­niük arra, hogy a DISZ to­vábbra is elhanyagolja a bá­­nyászfiatalok politikai nevelé­sét és különösen nem törő­dik eléggé a fiatalok szabad­idejének megszervezésével a legényszállásokon. Ennek az az eredménye, hogy még min­­­dig nagyon sok azoknak az újonnan toborzott, fiatal bá­nyászmunkásoknak a száma, akik otthagyják a bányát. Különösen nagy Komlón a toborzott bányászfiatalok le­morzsolódása. A 192 fő to­borzott ifjúmunkásból 109 otthagyta a bányát. A párt­os DISZ-szervezeteink fel­adata, hogy a­ bányaiparba toborzott fiatalsággal meg­kedveltessék a bányász­mes­terséget és jó, politikai ne­velőmunkával, a kulturális élet jobb megszervezésével biztosítsák,hogy" a toborzott fiatalok a bányákban marad­janak és hogy újabb és újabb fiatalok válasszák a bányász-hivatást. Különös figyelmet kell for­dítani arra, hogy a bányász­atiak sikeresen elsajátítsák a széntermelés új technikáját és úttörői legyenek az új terme­lési módok felhasználásának. A kohászati üzemekben az ifjúmunkások nagy része vesz részt már a munkaverseny­ben. Diósgyőrben 69 ifjúsági brigád van 976 fővel, Ózdon 37, 684 fővel Diósgyőrben a Csuhas ifjúsági brigád augusztus 20-ra példamutató felajánlást tet­t. Az ifjúmunkások aktivitása a kohóüzemekben, különösen Diósgyőrben örvendetesen erősödik, azonban Ózdon, a kohóknál nagyon, gyenge a DISZ-szervezet és ennek meg­felelően nem kielégítő az ifjak szerepe a termelésben. A ko­hóiparban különösen fontos, hogy a régi, elavult módsze­reket felváltsák az új módsze­rek. Erre szükség van azért, mert ez lehetővé teszi a gyor­sabb termelést, megjavítja a vas és acél minőségét. Ifjú­sági szervezeteink édes-keve­set törődnek meg az új ter­melési módszerek bevezetésé­vel és ugyancsak elhanyagol­ják az ifjúság szakmai képzé­sét. Ezért pártszervezeteink feladata, hogy a kohóüzemek­ben komolyan foglalkozzanak az utánpótlás megoldásának kérdésével. Az ifjúmunkások szakmai nevelésének jobb megszervezésével kell, hogy tehetséges, ifjú kohászokat neveljenek ki, akik nincsenek megterhelve a régi előítéle­tekkel, akik bátran meghono­sítják majd kohászatunkban a termelés korszerű módszereit. Példamutató munkát vég­zett a DISZ a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építése véd­nökségének elvállalásával. Ma Sztálinvárosban 4200 fiatal dolgozik az építkezésen. Az ifjúsági brigádok száma 200 fölött van, a brigádok többsé­ge 100 százalék fölött termel. A ,,Partizán”-brigád átlagos termelése 300 százalék, veze­tője, a 22 éves Matola József kétszeres sztahanovista, aki jó munkájáért megkapta a Nép­köztársasági Érdemrend V., és a Népköztársasági Érdem­érem bronzfokozatát. A mély­építésnél L. Szász Antal DISZ bizottsági tag brigádja évi átlagban 219 százalékot ért el. Jelenleg a brigád tagjai gépgyárban átképzősek. A pártszervezet támogatásával komoly politikai nevelő- és kultúrmunka folyik a fiatalok között. A sztálinvárosi DISZ- szervezetekben a munka front­ján és a politikai nevelés eredményeként öntudatos, fe­gyelmezett ifjak nőnek ki, akik bátran vállalják az épít­kezéssel járó nehézségek le­küzdését és példamutatással­ serkentik jobb, fegyelmezet­tebb munkára nemcsak az if­júságot, de bizony a felnőtt munkások egy részét is. A DISZ Sztálinvárosban vég­zett munkáját követendő pél­daként lehet állítani az ösz­­szes DISZ-szervezetek elé. Munkásifjúságunk — mint a tények mutatják — mind ak­tívabban és mind nagyobb tö­megeiben veszi ki részét a szocialista termelésből. Ez ör­vendetes tény. Emellett azon­ban rá kell mutatni arra is, hogy bizony munkásifjúsá­gunk egésze még nem vált a termelés rohamcsapatává, szá­mos helyen még távolról sem kielégítő példamutatása és magatartása. Nem kielégítő még a mun­kásifjúság között a munka­­fegyelem, így például a MÁVAG-ban január 1-től 430 ifjúmunkásnak volt fegyelmi­je; a Ganz Vagonban január 1-től­ 397 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. A Kelen­földi Textilkombinátban 3 hó­nap alatt 190 ifjúmunkás el­len hoztak fegyelmi határoza­tot. Az Egyesült Izzóban a legutóbbi három hónapban 99 ifjúmunkás kapott fegyelmi büntetést. Nem kielégítő a sztahano­visták száma sem a munkás ifjúság között. A MÁVAG­ban 492 sztahanovista­ között 51, a Ganz Vagonban 331 kö­zött 26 ifjúmunkás sztahano­vista van. Az ózdi kohászati üzemekben 14 sztahanovista ifjúmunkás van és öt szta­hanovista ifjúsági brigád dol­gozik, 102 taggal. A Kelen­földi Textilkombinátban 139 sztahanovista közül az ifjak száma 28 fő. Az Egyesült Izzóban 327 sztahanovista közül 85 az ifjú sztahanovis­ták száma. A bányaiparban az első negyedévi kimutatás sze­rint a sztahanovisták összlét­­száma 2017 fő, ebből azonban csak 210 az ifjúmunkás­ szta­hanovisták száma. Mindez azt mutatja, hogy a DISZ egyik legdöntőbb fel­adatát, a munkásifjúság száz­ezres tömegeinek a szocialista építőmunkára való mozgósí­tását, a­ munkához való szo­cialista viszony kialakítását még távolról sem oldja meg kielégítő módon. De ez más­részt azt is bizonyítja, hogy pártszervezeteink sem tudták még a munkásifjúság nagy ere­jét, lendületét és aktivitását tel­jes egészében a szocialista építés szolgálatába állítani. Pártunk kezdeményezésére, mint ismeretes, az utóbbi évek folyamán a magyar dolgozó ifjúság, a munkásifjúság új, fontos osztaga szerveződött meg: az ipari tanulók egyen­ruhás, immár mintegy 60.000 főnyi csapata. Létrehoztuk az új, korszerű tanulóműhelyeket és az ipari tanulóotthonok széles hálózatát. Az ipari tanulók közötti munka területén a legnagyobb hiányosság a nevelőmunka és a tanulmányi előmenetel gyengesége. S ezért nem le­het csupán az ipari tanuló­szervezet vezetőit felelőssé tenni. Felelős ezért, kétségte­lenül a DISZ is, amely hosz­­szú időn keresztül alig akart tudomást venni az ipari ta­nuló­szervezetről, s amely még most sem foglalkozik az ipari, tanulókkal jelentősé­güknek megfelelően. De fele­lősek vagyunk ezért mi is va­lamennyien, pártszervezeteink* és alulról felfelé, különféle pártszerveink, amelyek nem fordítottak kellő figyelmet az ipari tanulók közötti munká­ra, helytelenül­­abból indulva ki, hogy ez a munka állami szerv feladata. A másik fontos hiányosság az ipari tanulók közötti mun­kában a lemorzsolódás nagy mértéke. A különféle formá­ban ez évben bekövetkezett le­morzsolódás megközelíti a 10 százalékot. Ez igen magas százalék, ha figyelembe vesz­­szük, hogy az ipari tanuló­kat az állam valóban úgy­szólván ,mindennel ellátja. A viszonylag jelentős lemorzso­lódás részint az elégtelen ne­velő- és felvilágosító munka következménye, részint pedig onnan származik, hogy­­a be­iskolázásnál nem jártak el kellő gondossággal. Bár az ipari tanulók ifjú­ságunk leghaladottabb rétegé­hez tartoznak, azért az ipari tanulók között is helyenként érezhető a burzsoá ideológia és nevelés befolyása. Ipari ta­nulóinknak jelenleg mintegy A falusi ifjúság politikai fej­lődésében nagy lemaradás ta­pasztalható. Soraiban érezhető a legerősebben az ellenség, különösen a klerikális reakció befolyása. A falusi ifjúság po­litikai nevelése terén súlyos mulasztások terhelik elsősor­ban pártszervezeteinket, mert különösen a megyei, járási pártbizottságok elhanyagol­ták a falusi ifjúság közötti po­litikai nevelőmunkát, s ezért a DISZ nem tudott megerő­södni a falusi ifjúság sorai­ban. A pártnak jó munkájával biztosítania kell, hogy a DISZ ne csupán a munkás- és a tanulóifjúság szervezete le­gyen, hanem a parasztifjúság szervezete is. Igaz, Magyar­­ország kétségtelenül ipari or­szág lett, ez azonban távolról sem jelenti, hogy Magyaror­szágon a lakosság (és az if­júság) többsége ipari mun­kás, sőt még csak azt sem je­lenti, hogy a városi lakosság képezi a lakosság többségét. A valóság az, hogy a lakos­ság többsége jelenleg is falusi és a mezőgazdasági lakosság még mindig a lakosság leg­szélesebb rétege. S ez nem­csak a lakosságra általában vonatkozik, hanem az ifjúság­ra is. Másrészt, a városi ifjú­ságnál az a helyzet, hogy a pártnak itt közvetlen, jelentős szervezeti ereje van. Emellett nemcsak a pártnak van jelen­tős számú tagja a városi ifjú­ság között, ha­n­em itt a szak­­szervezetek is komoly szerve­zett erőt képviselnek. Egészen más a helyzet falun, a paraszt­ság és a parasztfiatalság kö­zött. Itt pártszervezeteink ha­sonlíthatatlanul gyengébbek szervezetileg, mint a város­ban és különösen gyengék szervezetileg a parasztifjúság között. A parasztság és a pa­rasztfiatalság körében nincsen és nem is lehet szakszervezet. Továbbá, figyelembe kell ven­ni, hogy a párt, mint a mun­kásosztály és a dolgozó nép élcsapata, nem is törekedhtett arra, hogy tömegesen felvegye tagjai sorába a parasztfiatal­ságot, különösen nem vehet irányt arra, hogy nagy szám­ban felvegye tagjai sorába a 60 százaléka munkásszülők gyermeke, kereken 30 száza­léka dolgozó paraszti szárma­zású, 10 százaléka pedig az „egyéb” csoportba tartozik s ezek túlnyomórészt a városi kispolgári szülők gyermekei. Bár nyilvánvaló, hogy ez az összetétel általában megfelelő, az is­ kétségtelen, hogy ilyen társadalmi összetétel mellett megvan a talaja annak, hogy — amenyiben rendszeres fel­­világosító és nevelőmunkával nem ellensúlyozzuk — az ipari tanulók között a mun­kásosztálytól idegen, sőt ellen­séges nézetek terjedhetnek el. Ez is mutatja a népi demo­kratikus szellemű, hazafias tartalommal telített nevelés döntő jelentőségét az ipar­­tanulók között végzett mun­kában. Tőlünk és csakis tőlünk függ, hogy ipari­­tanuló-szer­vezetünk, amely — mint em­lítettem — egészében komoly­­sikere pártunknak, népi de­mokráciánknak, s hozzátehe­­tem, komoly sikere az új ma­gyar ifjúságnak is, az eddi­ginél sokkal tökéletesebben megfeleljen azoknak a köve­telményeknek, amelyeket a fejlődés eléje állít. Ha minden túlzás nélkül ki­jelenthetjük, hogy az ifjú­munkástömegek a meglévő hiányosságok ellenére is lel­kesen, mind nagyobb aktivi­tással veszik ki részüket a szocialista építésből és politi­kailag alapjában véve egész­ségesen fejlődnek, úgy ezt ilyenformán a falusi ifjúság­ról még nem mondhatjuk el. Jelenleg még egyénileg gazdál­kodó parasztok fiait és leá­nyait. A Dolgozó Ifjúság Szö­vetségénél azonban, ilyen kor­látozás nincsen és nem is le­het. A DISZ arra vesz irányt, azt a feladatot, azt a célt tűzi maga elé, hogy egyesítse so­raiban az egész dolgozó és tanuló fiatalságot s a szerve­zeten belül nevelje. Mindebből következik, hogy a dolgozó parasztfiatalságot illetően a párt főtranszmis­­­sziója, sőt csaknem kizáróla­gos transzmissziója a DISZ. A DISZ-nek a falun a tsz, de még inkább az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalság között különlegesen fontos feladat jutott. Olyan feladat, amelyet a párt vezetésével csakis a DISZ végezhet el és semmiféle más szervezet nem. Ez a feladat: a parasztfiatal­ság meggyőzése a szocialista út helyességéről a mezőgazda­ságban s tennék a fiatalságnak a társas, szövetkezeti terme­lésben elért kézzelfogható, gyakorlati eredmények segít­ségével — példaadó szerepet biztosítani abban, hogy az egész dolgozó parasztság a szocialista mezőgazdaság út­ját válassza. Ebből következik, hogy nem békülhetünk meg a jelenlegi helyzettel, nem békülhetünk meg azzal, hogy a DISZ-ben a tagságnak alig 17 százaléka parasztfiatal (tsz és egyéni együttvéve). A pártnak a DISZ elé és saját szervezetei elé azt a feladatot kell kitűz­nie, hogy a jelenlegi helyzetet a legközelebbi egy-két évben gyökeresen megváltoztassuk. A DISZ taglétszámának álta­lános, nagymértékű emelése mellett el kell érnünk a legkö­zelebbi egy-két évben, hogy a DISZ-en belül a parasztfiata­lok (tsz és egyéb, persze mind­inkább döntően tsz-fiatalok) aránya elérje az össztaglét­­szám 40 százalékát, s hogy ily módon a DISZ valóban a munkás- és parasztifjúság nagy tömegszervezetévé vál­jék. Mert ahhoz, hogy a DISZ méltó legyen nagy példaképé­hez, a lenini-sztálini Komszo­­molhoz, nem utolsósorban van szükség éppen arra, hogy a szó igaz értelmében munkás­­paraszt tömegszerv­ezetté le­gyen. Nálunk divat, mint va­lami szólamot ismételgetni, hogy a DISZ a Kom­szomol példáját követi. Kövesse hát valóban, ne szavakban, hanem tettekben, ne lá­tsz­atra, hanem a lényegben a dicső Komszo­­m­ol példáját! A falusi területi DISZ-szer­­vezetek inkább valami kultúr­­egyesületre hasonlítanak, mint a párt harcos, politikai nevelő, ifjúsági szervezeteire. Ennek következtében nagyon hiányos és rendszertelen politikai ne­velőmunka folyik az egyéni­leg gazdálkodó parasztfiatalok között. A falusi ifjúsági szer­vezetek egész működése el van szakadva a falu szocia­lista átalakításától. Nagyon gyenge nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó fiatalok között a tszcs-ről, a földmű­velés új módszereiről. Olyan helyzet alakult ki falun az ifjúsági szervezeteknél, hogy a területi DISZ-szervezet meg­nehezíti a tszcs DISZ-szerve­­zetek munkáját. Az összes kulturális és sport lehetősé­gekkel a területi falusi DISZ- szervezet rendelkezik. A fa­lusi kultúrotthonokban a terü­leti DISZ-szervezet játszik ve­zetőszerepet. A II. ifjúság kul­turális és sport tevékenysége a területi szervezetek kezében összpontosul. Sok esetben en­nek következtében a tszcs DISZ-szervezetek felbomlanak, tagjaik — habár a tszcs-kben maradnak — visszamennek a­­területi DISZ-szervezetbe. Ezen a helyzeten, elvtársak, alapvetően változtatni kell. Persze, szükséges, hogy a DISZ falusi szervezetei to­vábbra is foglalkozzanak kul­túr- és sporttevékenységgel. De a pártnak a falun nem if­júsági egyletekre, hanem har­cos ifjúsági szervezetekre van szüksége. Olyan DISZ-szerve­­zetekre, amelyek a párt veze­tése alatt a falun az ifjúság döntő többségét szocialista szellemben nevelik és az ifjú­ságot a falu szocialista átala­kításának lelkes rohamcsapa­tává fejlesztik. A pártszerve­zetek a falusi DISZ-szerveze­­teket komolyan meg kell hogy erősítsék politikailag fejlett, fiatal párttagokkal, akik ké­pesek arra, hogy a falu fia­talságát a párt köré csoporto­sítsák. A pártszervezetek döntő feladatukká kell hogy tegyék a DISZ-szervezetek megerősítését és fejlesztését a tszcs-kben. Meg kell s­zün­­tetni azt a helyzetet, hogy a legtöbb tszcs-ben még nincs DISZ-szervezet. A tszcs DISZ- szervezeteinek segíteni kell, hogy lehetőségük legyen kul­turális és sportrendezvények megszervezésére. Bátran be kell vonni a tszcs-fia­talokat a tszcs-k vezetőségébe. Érez­zék a fiatalok, hogy a tszcs-k­ben az ő számukra is új világ kezdődött, hogy ott nagyobb lehetőségük van a felemelke­désre, érezzék, hogy elvégzett munkájuk szerint megbecsü­lésben részesülnek. Jobb a helyzet az állami gazdaságokban, ahol a fiata­lok egy része már példamuta­tóan veszi ki részét a terme­lésből. A bácsbokodi állami gazdaságban két ifjúsági csa­pat átlagos teljesítménye 150—170 százalék. A surjáni állami gazdaságban dolgozó fiatalok közül többen­­átlago­san 130—140 százalékot értek el. Sajnos, ezeket a példákat még nem lehet általánosítani. Sok helyen nagyon laza az ifjúság körében a munka­­fegyelem és különösen gyenge a DISZ szervezet, élete és politikai nevelőmunkája. A megyei és járási bizottsá­gaink, de az állami gazdasá­gok pártszervezetei is kell, hogy a DISZ-szervezetek hóna alá nyúljanak és szerve­zetileg azokat talpraállítsák. Az állami gazdaságokban végzett ifjúsági munkában az a legfontosabb feladat, hogy működő, eleven DISZ-szerve­­zetek jöjjenek létre, amelyek a párt vezetése alatt fegyelme­zett, öntudatos, dolgos ifjúsá­got nevelnek az állami gazda­ságokban! Az egyetemi és főiskolai hallgatók politikai fejlődése Ami a párt munkáját az iskolákban illeti, meg kell mondani, hogy a falusi ifjúság közötti munka után a leg­gyengébb és legelmaradot­tabb munkaterülethez tarto­zik. Ez egyben a DISZ-nél is a második leggyengébb terü­let. Különösen áll ez az egye­temi és főiskolai ifjúság kö­zött végzett munkára. A párt­­munka elmaradása ezen a fontos területen komoly veszé­lyeket rejt magában. Ma az egyetemeken, a főis­kolákon 37.570 fiú és leány tanul, ennek 56,7 százaléka munkás- és parasztszárma­zású hallgató. Az 1937—38-as tanévben a Horthy-Magyar­­országon 11.747 fő tanult az egyetemeken és főiskolákon, ebből munkás- és paraszt­­származású hallgató 410, azaz 3,5 százalék volt. Ezek a szá­mok mutatják,­ hogy milyen hatalmas mértékben növelte népi demokráciánk a dolgozó nép fiataljai számára azt a lehetőséget, hogy felemelked­jenek az értelmiség soraiba, hogy mérnökök, orvosok, tech­nikusok, agronómusok, kuta­tók stb. legyenek. Az egyete­meken és főiskolákon nevel­kedik a szocializmus építésé­nek új, fiatal parancsnoki kara. Ennek az új, fiatal parancsnoki karnak a politi­kai nevelése és jó, kiváló ta­nulmányi eredményeinek biz­tosítása pártunk és a DISZ egyik legfontosabb feladata. El lehet-e mondani azon­ban, hogy párt- és DISZ- szervezeteink ennek tudatá­ban végzik munkájukat az egyetemeken és főiskolákon? Nem, nem lehet! Kétségtelen, az utóbbi időben, különösen most, a vizsgák idején, lénye­ges javulás tapasztalható az egyetemi hallgatók és közép­iskolai diákok tanulási előme­netelében. Például a műszaki egyetemeken, a félévi vizsga­periódus hasonló időszakához képest a fejlődés a következő számadatokon mérhető le: a letett vizsgákból az év végén jeles: 25.5 százalék, félévben 19.2 százalék; vizsgák átlag­­eredménye 3.62, félévben 3.31; bukás 3.6 százalék, félévben 6.1 százalék; a vizsgákon való meg nem jelenés 2.7 százalék, félévben 5.6 százalék volt. Fejlődés mutatkozik a tavalyi év végi eredményekhez képest is, amikor a műszaki egyete­men a letett vizsgákhoz képest a bukások arányszáma 6 szá­zalék, a meg nem jelenés arányszáma 5,5 százalék volt. Mégis azt kell mondani, hogy az egyetemi és főiskolai hall­gatók politikai fejlődése és magatartása távolról sem ki­elégítő. Különösen a munkás­­származású egyetemi hallga­tók között tapasztalható olyan szellem, hogy egyetemi tanu­lásukkal „szívességet tesznek és áldozatot hoznak a népi demokráciának”. Alacsony színvonalú az egyetemi hall­gatók között az internaciona­lizmus, a hazafiasság szel­leme. Fellelhető — főleg a nem munkásszármazású egye­temi hallgatók között — a­ kozmopolitizmus, a nyugat­imádat is. Nem kielégítő az egyetemi hallgatók egy részé­nek magatartása a honvéde­lem és a néphadsereg iránt sem, ezért fordulnak elő olyan esetek, hogy egyetemistáink egy része nem szívesen megy önként a néphadseregünkbe, tiszti pályára. Erősen érezhető az egyetemi hallgatók sorai­ban a pacifizmus: „minek hadsereg, amikor békéért har­colunk” ... „inkább a tudo­mányos kutatás, mint a kato­ ”Folytatás a 4. oldalon. A párt munkája az ifjúság között A falun a DISZ-re különösen fontos munka vár 3

Next