Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)
1953-01-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Csütörtök, 1933 január 1 ÁRA 40 FILLÉR ELVTÁRS, BOLDOG ÚJÉVET! Boldog újévet! Régi szokás, hogy az új esztendő első napján így köszöntik egymást az ismerősök, a jóbarátok, az elvtársak. Boldog újévet! — mondta a harmincas években Németh Ferencné tatabányai proletárasszony és száz- és százezer osztályostársa szomszédjának, de közben arra gondolt, hogy ugyan mitől is lenne boldog az új esztendő? A szomszédasszony férje is állás nélkül van, négy kisgyereke lábára még harisnya se telik, az asszony meg beteg és orvosra sincs pénz. Az újévi jókívánság bizony legtöbbször csak üres frázisként hangzott. A köszöntés ma is a régi, de tartalma új. Mire gondol a sztálinvárosi ifjúmunkás, amikor újév reggelén menyasszonyát üdvözli? Arra, hogy boldog volt ez az év is, hiszen új falakat épített és neve nem egyszer a dicsőségtáblán szerepelt. Új öltönyt vett az évben és könyveket. S arra gondol, hogy a szép tervek ma már nem maradnak csupán óhajok, hanem megvalósulnak. A dolgozó parasztifjú talán arra gondol az új esztendőt köszöntő szavaknál, hogy boldog esztendőbe lép, hiszen szülei megígérték: jövőre ők is rálépnek az új útra. S most azt forgatja eszében, hogy 1953-ban már 11 éve aláírhatja: „termelőszövetkezeti tag”. A régi köszöntés új, valóságos tartalmat kapott. Boldog, egyre szépülő életünk kedves állomásává vált az esztendőforduló. „Egy esztendő a másik sírját ássa” — írta keserűen Petőfi 1844 december végén. „Milyen gazdag volt az óév, de bizton még többet ad az új” — írhatná a ma költője. Ma nem úgy búcsúzunk a régitől, mint nyűgtől, tehertől. Jóbaráttól, gazdag, bőkezű baráttól búcsúzunk. • A számvetés... Erősödött a mi táborunk, a béke híveinek tábora. Az ellenség — méltán jobban tart tőlünk, jobban fél erőnktől, mint valaha. „Az új életet építő népek 800 milliós blokkja — mondotta Rákosi elvtárs orzággyűlési beszédében — nemcsak gazdaságilag, de a tonvédelem szempontjából is hatalmas erő, melyet világszerte támogatnak a béke hívei, a haladás harcosai.” S az új életet építő népek 800 milliós blokkjában erősödött a mi hazánk is. Iparunk termelése 1952-ben 22 százalékkal szárnyalja túl 1951-et. Falun egyre nagyobb teret hódít a termelőszövetkezeti mozgalom. 1952-ben 92.403 dolgozó parasztcsalád 713.500 katasztrális hold szántóterülettel lépett a szocialista mezőgazdaság útjára. Népünk életszínvonalának fokozatos emelkedését mutatja, hogy az elmúlt esztendőben 20 százalékkal magasabb volt a házasságkötések száma, mint 1938-ban. Ma már országunkban majd minden 600 lélekre jut egy könyvtár. Szinte véget sem érne a lista, ha sorolni akarnék az óesztendő „ajándékait”, dolgozó népünk munkájának gyümölcsét. Mint kedves baráttól, új harcok, sikerek, örömök tanújától búcsúzunk 1952-től. S az új évet, 1953-at nem úgy várjuk, hogy bizonytalanul kérdezzük, „várjon mit hoz?” Tudjuk, ismerjük a jövőnket, hiszen tervszerű, tudatos munkával magunk építjük. Mi építjük magunknak, olyanra, amilyennek mi akarjuk. S van-e szebb dolog, mint ismerni és építeni a holnapot, a mi holnapunkat? Tudni azt, hogy itt gyár épül és a mi dolgos kezünkre vár, tudni, hogy új híd íve a folyón s mi mellétünk át rajta. Tudni, hogy a nemrég még terméketlen földön holnap gabona, gyapot érik s abból a mi asztalunkra kerül kenyér, reánk szabják az új ruhákat. Uj színház nyílik és a zsöllyék, a páholyok is mireánk várnak. Nekünk épül a Népstadion s a sportpályák százai. Nem kell találgatnunk, hogy mit hoz 1953. Tudjuk: népünk, ifjúságunk további emelkedésének, boldogulásának esztendeje lesz. A mi hatalmunk — pártunk, népünk ereje — a biztosíték erre. Ismerjük erőnket. A nagy tanító, Sztálin elvtárs szavai a „New York Times” diplomáciai munkatársának adott újévi nyilatkozata új erőforrás a békét akaró emberek harcában. A napokban lezajlott bécsi béketalálkozó, a Népek Békekongresszusa is megmutatta újból a halálgyárosoknak: az egyszerű emberek milliói nem könyörögnek a békéért, ha nem akarják azt, harcolnak érte. A mi népünk, a mi ifjúságunk is tudja: rajtunk múlik, hogyan valósulnak meg az új esztendő ter vei. A mi akaratunkon, a mi alkotó munkánkon, a mi békeharcunkon. A magyar ifjúság megfogadta a pártnak: úgy fogunk dolgozni, hogy ifjúságunk és ifjúsági szövetségünk kiérdemelje azt a dicső kitüntetést, hogy Rákosi elvtárs ifjúsága, Rákosi elvtárs ifjúságának harcos szövetsége. S a békeharc, az új éretti építésének nagyszerű küzdelme és a mi édesapánk, Rákosi elvtárs neve eggyéforrt a magyar ifjúság ajkán. A békéért harcolni azt jelenti számunkra, hogy tűzön-vízen át követjük a pártot és Rákosi elvtársat. Rákosi elvtárs pedig nem újabb fogadalmat vár tőlünk az esztendőfordulón, hanem azt, hogy pillanatig sem késlekedve, már az új év első napjaiban úgy lássunk munkánkhoz, ahogyan az az ő fiaihoz, lányaihoz méltó. Több csille szenet, több acélt, vasat a hazának, kiváló vizsgaeredményeket, politikai és szakmai ismereteink bővítését. — ezt várja tőlünk pártunk és nem holnap várja, hanem már ma, így kezdeni az új esztendőt, ez méltó Rákosi elvtárs gyermekeihez! A magyar ifjúság forrón szereti hazáját és ez a hazaszeretet nagyszerű erőt ad neki -az új tervek, az új feladatok teljesítéséhez. Eddig is becsülettel szolgálta hazáját, de az új esztendő hozzon ennél is többet. A lángoló hazaszeretet ne csupán terveink megvalósítását jelentse, hanem azt is, hogy ifjúságunk felkészül megvalósult és megvalósuló terveink, békés építőmunkánk megvédésére. A szép szavak, vagy a háború borzalmainak feltárása nem ejti meg az ellenség, az imperialisták szívét. Egy van csupán, amitől fél, amitől tart és ez az erő. A magyar ifjúságban megvan ez az erő. Erre az erőre épített a párt, mikor megszabta a feladatot. 1953-ban a munkásifjúság végérvényesen nyerte el a szocializmus építésének rohamcsapata megtisztelő címet. A parasztfiatalok váljanak az élenjáró agro- és zootechnika elsővonalbeli harcosaivá. Tanulófiataljaink készüljenek fel szocialista hazánk építésének nagyszerű feladataira, harcoljanak kíméletlenül a múlt meglévő maradványai ellen. Egész ifjúsági szövetségünk pedig váljék valóban pártunk aranytartalékává, legjobb harcos segítőtársává. Elvtárs! Boldog újévet! Rajtad és rajtunk múlik, mennyi boldogságot hoz ez az új év, 1953. Dolgozzunk úgy, hogy hozza meg a legnagyobb örömet, kitüntetést, büszke lehessen ránk a párt, Rákosi elvtárs. 1953 — a negyedik VIT és a harmadik ifjúsági világkongresszus esztendeje Jacques Denis, a DIVSZ főtitkára nyilatkozata a Szabad Ifjúságnak Az új esztendő alkalmából a Szabad Ifjúság néhány kérdéssel fordult Jacques Denishez, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség főtitkárához. Melyek voltak a világ ifjúsága békeharcának legfontosabb eseményei az elmúlt évben? Az ifjúság békeharca kifejezésre jutott a békeegyezményt követelő aláírások gyűjtésében. Olaszországban például 3 millió 820 ezer aláírást gyűjtöttek a fiatalok, Franciaországban és Brazíliában egy-egy milliót, Argentínában 850 ezret, Iránban 600 ezret és még sokáig lehetne sorolni a számokat. A DÍVSZ hagyományos ünnepségei különösen nagyszabásúak voltak az elmúlt évben. Szövetségünk megalakulásának hetedik évfordulóját mindenütt megünnepelte az ifjúság.. Számos ifjúsági találkozó és nemzeti fesztivál zajlott le az 1952-es évben, többi között Angliában, Ausztráliában, az Egyesült Államokban és számos más országban. Nagyjelentőségű esemény volt 1952 júliusában Koppenhágában a nemzetközi ifjúsági jogvédelmi értekezlet kezdeményező bizottságának megalakulása. A konferencia előkészítése során, amely jelenleg már 63 országban folyik, a legkülönbözőbb rétegekhez tartozó fiatalok követeléseik sorában elsőnek mindenütt a békét helyezték. Hogyan harcol az ifjúság a Népek Békekongresszusa határozatainak megalósításáért? A Népek Békekongresszusának határozatai alapvető fontosságúak az egész emberiség számára. Az ifjúságot, sok delegátus, képviselte a bécsi kongresszuson. A küldötteknek csaknem a negyede 30 éven aluli volt. Sok ifjú szólalt fel a kongresszuson, köztük egy fiatal kanadai, aki Koreában volt, katona és aki leleplezte, milyen háborút folytatnak ott az amerikai agresszorok. Zátopek, a világhírű olimpikon barátságra szólította fel az egész világ fiataljait és sportolóit, egy angol szocialista fiatal az atlanti tömb országai ifjúságának miltarizálását leplezte le stb. A kongresszuson résztvevő fiatal küldöttek között ott volt Uszkov, a Szocialista Munka Hőse, a Volgai Donicsatorna egyiképítője, Raymonde Dien, a bátor békeharcos lány, Nguyen Thi a vietnami partizánlány, Maria Della Costa brazíliai filmművésznő, Puskás Ferenc olimpiai bajnoki és az ifjú nemzedék sok, más kiváló képviselője. Öröké emlékezni fogok a kongresszus záróülésére, amelyen valamennyit küldött véget nem érő tapsviharral fejezte ki lelkesedését. „ Egybefonódtak a fehér, barna, sárga és fekete kezek, úgy énekelték együtt valamennyien a világ ifjúságának himnuszát! Most pedig mindenki hozzálát a határozatok végrehajtásához, elsősorban ahhoz, hogy küzdjön az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötéséért, amelya nemzetközi helyzet enyhülésének kulcsa. Nemsokára összeül a DÍVSZ tanácsaés megvitatja majd a végrehajtó bizottság jelentését aNépek Békekongresszusának eredményeiről, azokról a feladatokról, amelyeket a kongresszus állított az ifjúság elé. Melyek a DÍVSZ tervei a jövő esztendőre? "■ 1953-ra vonatkozólag már elmondhatom, hogy ez az év a DÍVSZ és azegész demokratikus ifjúság fokozott tevékenységének esztendeje lesz. Jövő évi programmunkról természetesen majd a Prágában tartandó tanácsülés hoz döntést, de anélkül, hogy elébe vágnék ennek, nagy vonalakban tájékoztathatom a Szabad Ifjúság olvasóit a DIVSZ programmjáról. Elsősorban a nemzetközi ifjúsági jogvédelmi értekezletet kell megemlítenem, amely március 22-én kezdődik Bécsben. Számos országban megkezdődtek az ifjúsági , küldöttek beszámolói a Népek Békekongresszusáról, s az egyéb akciók mellett, igen nagy hozzájárulása lesz az ifjúságnak a békeküzdelemhez, a III. ifjúsági világkongresszus és a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó, amelyet 1953 nyarán rendezünk meg. 1953-ban az ifjúság résztvesz majd a Béke Világtanács által rendezendő nagyjelentőségű kulturális évfordulók megünneplésében, így a lengyel Kopernikus, a kubai José Marti, a francia Rabelais évfordulóinak megünneplésében. A DÍVSZ által szervezett nemzetközi küldöttségek látogatásokat tesznek a világ különböző részein. Nem kétséges, hogy az 1953-as év jelentős esztendő lesz a békeszerető ifjúság harcában. Az új esztendő alkalmából újabb sikereket kívánok Magyarország dolgos ifjúságának a békéért és virágzó, boldog hazája felépítéséért folytatott lelkes munkájához. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a magyar ifjúság — akár csak eddig — a következő esztendőben is a világ ifjú békeharcosainak első soraiban fog haladni.