Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)

1953-01-01 / 1. szám

IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Csütörtök, 1933 január 1 ÁRA 40 FILLÉR ELVTÁRS, BOLDOG ÚJÉVET! Boldog újévet! Régi szo­kás, hogy az új esztendő első napján így köszöntik egymást az ismerősök, a jó­­barátok, az elvtársak. Boldog újévet! — mondta a harmin­cas években Németh Ferencné tatabányai proletárasszony és száz- és százezer osztályos­­társa szomszédjának, de köz­ben arra gondolt, hogy ugyan mitől is lenne boldog az új esztendő? A szomszédasszony férje is állás nélkül van, négy kisgyereke lábára még haris­nya se telik, az asszony meg beteg és orvosra sincs pénz. Az újévi jókívánság bizony legtöbbször csak üres frázis­ként hangzott. A köszöntés m­a is a régi, de tartalma új. Mire gondol a sztálinvárosi ifjúmunkás, amikor újév reggelén meny­asszonyát üdvözli? Arra, hogy boldog volt ez az év is, hiszen új falakat épített és neve nem egy­szer a dicsőségtáblán sze­repelt. Új öltönyt vett az év­ben és könyveket. S arra gon­­dol, hogy a szép tervek ma már nem maradnak csupán óhajok, hanem megvalósul­nak. A dolgozó parasztifjú talán arra gondol az új esztendőt köszöntő szavaknál, hogy bol­dog esztendőbe lép, hi­szen szülei megígérték: jö­vőre ők is rálépnek az új útra. S most azt forgatja eszében, hogy 1953-ban már 11 éve alá­írhatja: „termelőszö­vetkezeti tag”. A régi köszöntés új, való­ságos tartalmat kapott. Bol­dog, egyre szépülő életünk kedves állomásává vált az esztendőforduló. „Egy esz­tendő a másik sírját ássa” — írta keserűen Petőfi 1844 de­cember végén. „Milyen gazdag volt az ó­év, de biz­ton még többet ad az új” — írhatná a ma költője. Ma nem úgy búcsúzunk a régitől, mint nyűgtől, tehertől. Jóbaráttól, gazdag, bőkezű baráttól­­ búcsúzunk. • A számvetés... Erősödött a mi táborunk, a béke hívei­nek tábora. Az ellenség — méltán jobban tart tőlünk, jobban fél erőnktől, mint va­laha. „Az új életet építő né­pek 800 milliós blokkja — mondotta Rákosi elvtárs or­­zággyűlési beszédében — nemcsak gazdaságilag, de a ton­védelem szempontjából is hatalmas erő, melyet világ­szerte támogatnak a béke hí­vei, a haladás harcosai.” S az új életet építő népek 800 mil­liós blokkjában erősödött a mi hazánk is. Iparunk term­e­lése 1952-ben 22 százalékkal szárnyalja túl 1951-et. Falun egyre nagyobb teret hódít a termelőszövetkezeti mozgalom. 1952-ben 92.403 dolgozó pa­rasztcsalád 713.500 katasztrá­­lis hold szántóterülettel lé­pett a szocialista mezőgazda­ság útjára. Népünk életszín­vonalának fokozatos emelke­dését mutatja, hogy az elmúlt esztendőben 20 százalékkal magasabb volt a házasságkö­tések száma, mint 1938-ban. Ma már országunkban majd minden 600 lélekre jut egy könyvtár. Szinte véget sem érne a lista, ha sorolni akar­nék az óesztendő „ajándé­kait”, dolgozó népünk munká­jának gyümölcsét. Mint kedves baráttól, új harcok, sikerek, örömök tanú­jától búcsúzunk 1952-től. S az új évet, 1953-at nem úgy vár­juk, hogy bizonytalanul kér­dezzük, „várjon mit hoz?” Tudjuk, ismerjük a jövőnket, hiszen tervszerű, tudatos mun­kával magunk építjük. Mi építjük magunknak, olyanra, amilyennek mi akarjuk. S van-e szebb dolog, mint is­merni és építeni a holnapot, a mi holnapunkat? Tudni azt, hogy itt gyár épül és a mi dol­gos kezünkre vár, tudni, hogy új híd íve­ a folyón s mi mellé­tünk át rajta. Tudni, hogy a nemrég még terméketlen föl­dön holnap gabona, gyapot érik s abból a mi asztalunkra kerül kenyér, reánk szabják az új ruhákat. Uj színház nyílik és a zsöllyék, a páholyok is mireánk várnak. Nekünk épül a Népstadion s a sportpályák százai. Nem kell találgatnunk, hogy mit hoz 1953. Tudjuk: népünk, ifjúságunk további emelkedésének, boldogulásá­nak esztendeje lesz. A mi ha­talmunk — pártunk, népünk ereje — a biztosíték erre. Ismerjük erőnket. A nagy tanító, Sztálin elvtárs szavai a „New York Times” diplomá­ciai munkatársának adott új­évi nyilatkozata új erőforrás a békét akaró emberek harcá­ban. A napokban lezajlott bé­csi béketalálkozó, a Népek Békekongresszusa is megmu­tatta újból a halálgyáro­­soknak: az egyszerű emberek milliói nem könyörögnek a békéért, ha nem akarják azt, harcolnak érte. A mi népünk, a mi ifjúságunk is tudja: rajtunk múlik, hogyan való­sulnak meg az új esztendő ter­­ vei. A mi akaratunkon, a mi alkotó munkánkon, a mi béke­­harcunkon. A magyar ifjúság megfogadta a pártnak: úgy fogunk dolgozni, hogy ifjúsá­gunk és ifjúsági szövetségünk kiérdemelje azt a dicső kitün­tetést, hogy Rákosi elvtárs if­júsága, Rákosi elvtárs ifjúsá­gának harcos szövetsége. S a békeharc, az új éretti építésé­nek nagyszerű küzdelme és a m­i édesapánk, Rákosi elvtárs neve eggyéforrt a magyar ifjúság ajkán. A békéért har­colni azt jelenti számunkra, hogy tűzön-vízen át követjük a pártot­ és Rákosi elvtársat. Rákosi elvtárs pedig nem újabb fogadalmat vár tőlünk az esztendőfordulón, hanem azt, hogy pillanatig sem kés­lekedve, már az új év első napjaiban úgy lássunk mun­kánkhoz, ahogyan az az ő fiaihoz, lányaihoz méltó. Több csille szenet, több acélt, vasat a hazának, kiváló vizsgaered­ményeket, politikai és szakmai ismereteink bővítését. — ezt várja tőlünk pártunk és nem holnap várja, hanem már ma, így kezdeni az új eszten­dőt, ez méltó Rákosi elvtárs gyermekeihez! A magyar ifjúság forrón szereti hazáját és ez a haza­­szeretet nagyszerű erőt ad neki -az­ új­ tervek, az új fel­­adatok teljesítéséhez. Eddig is becsülettel szolgálta hazá­ját, de az új esztendő hozzon ennél is többet. A lángoló hazaszeretet ne csupán ter­veink megvalósítását jelentse, hanem azt is, hogy ifjúságunk felkészül megvalósult­ és meg­valósuló terveink, békés építő­munkánk megvédésére. A szép szavak, vagy a háború borzalmainak feltárása nem ejti meg az ellenség, az im­perialisták szívét. Egy van csupán, amitől fél, amitől tart és ez­­ az erő. A magyar ifjúságban meg­van ez az erő. Erre az erőre épített a párt, mikor meg­szabta a feladatot. 1953-ban a munkásifjúság végérvénye­sen nyerte el a szocializmus építésének rohamcsapata meg­tisztelő címet. A parasztfiata­­lok váljanak az élenjáró agro- és zootechnika elsővo­­nalbeli harcosaivá. Tanulófia­taljaink készüljenek fel szo­cialista hazánk építésének nagyszerű feladataira, harcol­janak kíméletlenül a múlt meglévő maradványai ellen. Egész ifjúsági szövetségünk pedig váljék valóban pártunk aranytartalékává, legjobb har­cos segítőtársává. Elvtárs! Boldog újévet! Rajtad és rajtunk múlik, mennyi boldogságot hoz ez az új év, 1953. Dolgozzunk úgy, hogy hozza meg a legnagyobb örömet, kitüntetést, büszke lehessen ránk a párt, Rákosi elvtárs. 1953 — a negyedik VIT és a harmadik ifjúsági világkongresszus esztendeje Jacques Denis, a DIVSZ főtitkára nyilatkozata a Szabad Ifjúságnak Az új es­ztendő alkalmából a Szabad Ifjúság néhány kér­déssel fordult Jacques Denis­­hez, a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség főtitkárá­hoz. Melyek voltak a világ ifjúsága békeharcának legfontosabb ese­­ményei az elmúlt évben? Az ifjúság békeharca kife­jezésre jutott a békeegyez­ményt követelő aláírások gyűjtésében. Olaszországban például 3 millió 820 ezer alá­írást gyűjtöttek a fiatalok, Franciaországban és Brazíliá­ban egy-egy milliót, Argentí­nában 850 ezret, Iránban 600 ezret és még sokáig le­hetne sorolni a számokat. A DÍVSZ hagyományos ün­nepségei különösen nagysza­básúak voltak az elmúlt év­ben. Szövetségünk megalaku­lásának hetedik évfordulóját mindenütt megünnepelte az ifjúság.. Számos ifjúsági találkozó és nemzeti fesztivál zajlott le az 1952-es évben, többi között Angliában, Auszt­ráliában, az Egyesült Álla­mokban és számos más or­szágban. Nagyjelentőségű esemény volt 1952 júliusában Koppen­hágában a nemzetközi ifjú­sági jogvédelmi értekezlet kezdeményező bizottságának megalakulása. A konferencia előkészítése során, amely jelenleg már 63 országban folyik, a legkülönbözőbb réte­gekhez tartozó fiatalok köve­teléseik sorában elsőnek min­denütt a békét helyezték. Hogyan harcol az ifjúság a Népek Békekongresszusa határo­­zatainak megalósításáért? A Népek Békekongresszusá­nak határozatai alapvető fon­tosságúak az egész emberiség számára. Az ifjúságot, sok delegátus­, képviselte a bé­csi kongresszuson. A­ kül­dötteknek csaknem a negyede 30 éven aluli volt­. Sok ifjú szólalt fel a kongresszuson, köztük egy fiatal kanadai, aki Koreában volt­, katona és aki leleplezte, milyen háborút folytatnak ott az amerikai agresszorok. Zátopek, a világ­hírű olimpikon barátságra szólította fel az egész világ fiataljait és sportolóit, egy angol szocialista fiatal az at­lanti tömb országai ifjúságá­nak miltarizálását leplezte le stb. A kongresszuson részt­vevő fiatal küldöttek között ott volt Uszkov, a Szocialista Munka Hőse, a Volgai Doni­­csatorna egyik­­építője, Ray­monde Dien, a bátor békehar­­cos lány, Nguyen Thi a viet­nami partizán­lány, Maria Della Costa brazíliai film­­művésznő, Puskás Ferenc olimpiai­ bajnoki és az ifjú nemzedék sok,­ más kiváló képviselője. Öröké emlékezni fogok a kongresszus záróülésére, ame­lyen valamennyit küldött véget nem érő tapsviharral fejezte ki lelkesedését. „ Egybefonód­tak a fehér, barna, sárga és fekete kezek, úgy énekelték együtt valamennyien a világ ifjúságának himnuszát! Most pedig mindenki hozzá­lát a határozatok végrehajtá­sához, elsősorban ahhoz, hogy küzdjön az öt­­ nagyhatalom közötti békeegyezmény meg­kötéséért, amely­­a nemzetközi helyzet enyhülésének kulcsa. Nemsokára­­ összeül a DÍVSZ tanácsa­­és megvitat­ja majd a vég­rehajtó bizott­ság jelentését a­­Népek Béke­kongresszusának­­ eredményei­ről, azokról a­­ feladatokról, amelyeket a kongresszus ál­lított az ifjúság elé. Melyek a DÍVSZ terv­ei a jövő esztendőre? "■ 1953-ra vonatkozólag már elmondhatom, hogy ez az év a DÍVSZ és az­­egész demo­kratikus ifjúság fokozott te­vékenységének esztendeje lesz. Jövő évi prog­rammunkról természetesen majd a Prágá­ban tartandó tanácsülés hoz döntést, de anélkül, hogy elébe vágnék ennek, nagy vonalakban tájékoztathatom a Szabad Ifjúság olvasóit a DIVSZ programmjáról. Elsősorban a nemzetközi ifjúsági jogvédelmi értekezle­tet kell megemlítenem, amely március 22-én kezdődik Bécs­ben. Számos országban megkez­dődtek az ifjúsági , küldöttek beszámolói a Népek Békekon­gresszusáról, s az egyéb ak­ciók mellett,­ igen nagy hoz­zájárulása lesz az ifjúságnak a békeküzdelemhez, a III. if­júsági világkongresszus és a IV. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó, amelyet 1953 nyarán rendezünk meg. 1953-ban az ifjúság részt­­vesz majd a Béke­ Világta­­nács által rendezendő nagy­­jelentőségű kulturális év­fordulók megünneplésében, így a lengyel Kopernikus, a kubai José Marti, a francia Rabelais évfordulóinak meg­ünneplésében. A DÍVSZ ál­tal szervezett nemzetközi kül­döttségek látogatásokat tesz­nek a világ különböző ré­szein. Nem kétséges, hogy az 1953-as év jelentős eszten­dő lesz a békeszerető ifjúság harcában. Az új esztendő alkalmából újabb sikereket kívánok Ma­gyarország dolgos ifjúságá­nak a békéért és virágzó, boldog hazája felépítéséért folytatott lelkes munkájához. Szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a magyar ifjúság — akár csak eddig — a következő eszten­dőben is a világ ifjú békehar­­cosainak első soraiban fog haladni.

Next