Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 A MI PETŐFINK Emberöltőt emberöltő köz •Írl vetés minden újabb év első napja, Petőfi Sándor születésnapja egyszersmind felidézi a költő nevét és alakját az egymást követő nemzedékeknek. Petőfi neve mindig egyet jelentett a szabadsággal, a nemzeti függetlenséggel, a megalázott nép felemelkedésével, az emberi érzelem tisztaságával. Ezekért a nagy célokért szállt síkra egész költészetével, minden tettével, akaratával és ezekért a célokért esett el a harc mezején. Szabadság, függetlenség, népjogok, igaz emberi érzelem! — a márciusi forradalom ezt a jövendőt mutatta meg a magyar népnek és az ellenforradalom a szabadságharc bukásával ezt a jövendőt rabolta el a következő nemzedékektől. Petőfi neve pedig mindazt jelentette, amiért negyvennyolc és negyvenkilenc óriásai éltek és meghaltak. Ezért jelentett apáink és nagyapáink számára főleg lelkiismeretfurdalást a Petőfire való visszaemlékezés. Hiszen élete története és minden egyes verse vádlóan kérdezte az életben maradottaktól és utódaiktól: megttettetek-e mindent a szabadságért? Szolgáltátok és szolgáljátok-e hazátokat úgy, amiként én szolgáltam életemben és halálomban? " A kortársak el sem akarták hinni, hogy igazán meghalt. Újból és újból szárnyra kelt a hír, hogy Petőfi él. A nép annyira a magáénak tudta és úgy ragaszkodott hozzá, hogy nehéz volt tudomásul venni elvesztését. Neve, alakja eggyé vált negyvennyolc előbb elbukott, utóbb dobra került eszméivel. De a nemzet legjobbjai, akik tudták és ki is merték mondani, hogy ami van, az gonosz és embertelen, egyúttal Petőfiben látták az egykor majd győzedelmesen feltámadó eszmét. Reviczky a hetvenesévekben így idézi fel élőalakját: „Kard van kezében, ajkán Imrei dal. — Előre száguld, mint a bősz vihar, — És túlharsogja az ágyúk moraját — Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!" A magyar nép rabtartói — Ferenc József idejében —éppenúgy, mint Horthy Miklós korában — álszent mollon megünnepelték a forradalom márciusi évfordulóját és dicsőítették a forradalom poétáját: Petőfit. De ezzel iscsak hitelt akartak nyerni maguk számára a nép előtt. "A gépiessé váló ünnepelgetéssel nem volt egyéb céljuk, mint hogy meghamisítsák a szabadság értelmét és a költő igéit. Harminc esztendővel ezelőtt, Petőfi születésének századik évfordulóján, országos méretű hivatalos ünnep idézte fel a „Világszabadság” költőjét. Volt-e ennél hazugabb ünnepség? A magyar ■nép elnyomói, az imperialista világrabság hazai porkolábjai ünnepelni merték azt a Petőfit, aki versében felidézte a piros zászlók alatt végső győzelem felé robogó, elnyomott népek látományát! — ,rtevét idézik, de a szellemét nem” — írta Juhász Gyula erről az ünneplésről, és még a sötét valóság elől riadtan és tehetetlenül elforduló Barbits is felháborodva kérdezte: „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? — Ki meri meglátni, ki meri idézni — az igazi arcát? — ünnepe vak 'ünnep, s e mai napoknak — Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, — mint az olcsó gyertyák.” "Petőfi emléke azok ellen vallott, akik hivatalos gépiességgel ünnepelni merészelték. Éppen azért vallott szüntelenül ellenük, mert egész költészete és életének példaadása félremagyarázhatatlan volt. Vájjon bármilyen hamisítás elhitethette bárkivel is, hogy aki leírta a „Nincsen többé szeretett király”, vagy az „Akasszátok fel a királyokat” dörgő szavait, az egyetért Ferenc József minisztereivel? Vájjon elhihette egyetlen ember is Horthy Miklós negyedszázada alatt, hogy már „ ... a bőség kosarából — mindenki egyaránt vehet?” A kommunista hősök megkínzói és gyilkosai úgy vélték talán, hogya jognak asztalánál — Mind egyaránt foglal helyet?” Lehetett-e egyetlen egy tanító széles Magyarországon, aki ne érzett volna szégyenkezést, amikor ki tudja hányadszor véste már a proletárok gyermekeinek elméjébe a halhatallan fogadalmat: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” — De éppen ezért, mert Petőfi oly világos, oly egyértelmű volt, ő maradt meg a legjobbak mértékének, az ő útmutatását figyelték költőink a vakhomály csaknem évszázados korszakán keresztül. Arany, Jókai, Vajda, Reviczky és mindenki, aki valamennyire is képviselhette a magyar nemzetet, minduntalan visszafordult Petőfi emlékéhez. Ady, Móricz Zsigmond, József Attila, a mi századunk e nagy magyar útmutatói, az ő nyomdokain jártak és vele együtt mutattak előre — mifelénk, miránk. És az ő harcát folytatták következetesen kommunista szabadsághőseink: 1919 nagyszerű hónapjaiban is, amikor a magyar nép Petőfi ideje óta először lendült az emberi haladás élére, hogy megvalósítja azokat a célokat, amelyeknek Petőfi volt első kifejezője, és a sötétség negyedszázadában is, amikor egyedül a kommunista hősöknek nem kellett szégyenkezve gondolniok Petőfi emlékére, ők azt tették, amit a szabadság poétája elvárt nemzete fiaitól. Nem véletlen az, hogy amikor a rabságos hazában erőnek erejével igyekeztek meghamisítani a nemzet legnagyobb büszkeségének emlékét, akkor a megvalósult szabadság földjén, a Szovjetunióban felismerték Petőfi halhatatlan nemzetközi jelentőségét. Lunacsarszkij már évtizedekkel ezelőtt „a XIX. század bolsevikjé”-nek nevezte őt s neve — mindenütt ismert költeményeivel együtt — ott ragyog a szovjet népek tudatában az emberiség legnagyobbjai között. Ők, a szovjet emberek hozták el azt a szabadságot, amelyben mi, az utódok megvalósíthattuk Petőfi eszméjét. „Petőfi harca a mi karunkkal vívta ki a végső diadalt, Petőfi szelleme előbb, mint a maga korában volt” — mondhatta el a költő halálának százéves évfordulóján Horváth Márton elvtárs. Születésének százéves ünnepségein még szégyenkeznünk kellett, halálának centenáriumán büszkén tekinthetünk már vissza reá. Azaz nem is vissza ... Petőfire sohase úgy nézünk, hogy vissza kellene fordítani fejünket. Emlékezzünk csak Révai József elvtárs szavaira: „Petőfi öröksége nem holt töke. Petőfi nem múlttá kövesedett klasszikus, kiapadt forrás, amelyből nem fakadhatnak már eleven hatások a mai ember teendői számára.” Petőfi él, tanít a szavaival és példát ad egész életével a mai magyar, a népét és hazáját valóban szerető kommunista és mindenekelőtt az ifjúság számára. És Petőfi neve elszakíthatatlan az ifjúságtól, nemcsak azért, mert egész alkotó élete az ifjúság lángoló esztendeire esik, nemcsak azért, mert vezére volt az egész nép élén járó márciusi ifjúságnak, hanem azért is, mert mindent remélt és mindent elvárt hazája ifjúságától. "Éi a magunk elé idézzük életét, minden mozzanatában nagyszerű példát ad. A tönkrement kisiparos és az egykori cselédlány koldusszegény gyermeke olyan körülmények között küzdötte végig magát az iskolákon, amelyek szinte lehetetlenné tették a jobbágyfiú művelődését. És lyukas ruhában, éhezve, nem egyszer mezítlábi kitűnő tanuló tudott lenni mindvégig. Ehhez nemcsak lángelme kellett, hanem férfias, kemény kitartás is már gyermekkorban. És az ifjú, aki kora legműveltebb elméihez emelte föl önmagát, egyetlen pillanatra sem feledkezett meg arról, hogy ő a nép fia. Ez a költő, aki már ifjú fővel kiverekedte a népszerűséget, soha egyetlen szavában sem ingott meg. Lehetett volna a fent henyélők divatos mulattatója, ő azonban a „szűrős, gubás” embereknek akart beszélni. Ez az egészséges és szenvedélyes ifjú, ez a lángoló szerelmes, egyetlen pillanatában sem helyezte magánéletének érzelmeit a közéleti eszmék elébe, de nem is választotta el egymástól a nagy emberi feladatokat és a bensőséges emberi érzelmeket. Egész ember volt: a szabadság és a szerelem együtt töltötte be lelkét, de mégis azt vallotta, hogy ha kell, a szabadságért szerelmét is feláldozná. Ki ne emlékeznék a szerelmes boldogság és a forradalmi láz ama csodálatos eggyé válására, amit a „Beszél a fákkal a bús őszi szél..soha nem felejthető szakaszai égettek a lelkünkbe? És ki ne emlékeznék megalkuvás nélküli, elszánt, bölcs és bátor magatartására, forradalmi kiállására? 1848- ban nagyon kevés ember volt Magyarországon, de kevés volt a nagyvilágon is, aki úgy tudta volna, mi a teendő, mint ő. Igazi forradalmár volt. "Petőfi él! Versei időszerűbbek, mint valaha és korunkban immár megvan a lehetőség, hogy ki-ki Petőfi életének példája szerint élhessen. Amilyen mértékben építjük a szocializmust, annál könnyebb a magyar ifjúnak úgy élni, ahogy azt Petőfi hagyománya, megköveteli tőle, de annál inkább kell szégyenkeznie maga és egész népe előtt annak az ifjúnak, aki nem Petőfi példaadó útját járja. Petőfi tanító és Petőfi példa. Százharmincszor fordult az esztendő születése óta. Ez a százharminc év az egész emberiség számára sorsdöntő időszak volt. Kezdetekor napnyugaton éppenhogy berendezkedett a hatalomra jutott tőke, Európa nagyobbik fele azonban még a korhadó hűbériség történelmét élte. E százharminc év leforgása után napnyugaton görcsrángatta gyilkos csapkodásokkal haldoklik az elvénhedett tőke, s a föld tekintélyes hányadán — nálunk is — az emberiség már széttörte láncait és elindult az úton. A magyar ifjúság előtt ezen az úton Petőfi lobogó fáklyája is világít. És Petőfinek része van abban, hogy ez az út immár meredeken ível a magasba, hogy rajta már hiába próbál torlaszokat emelni bármilyen ellenség minden mesterkedése. A magyar ifjúság tudja — Petőfitől is tanulta —, hogy az ő kezének munkája is teremtő részese lesz a születő új világnak, amelyben —A bőség kosarából — Mindenki egyaránt vehet”. Hegedűs Géza A MAGYAR SPORT 1952. ÉVI MÉRLEGE Egymillió MHK-jelvényes, öt világrekord és kétszázegy országos csúcseredmény Hegyi Gyula evtárs, az OTSB elnöke az eredményekről és feladatokról Hegyi Gyula elvtárs, az OTSB elnöke az alábbi nyilatkozatot adta a magyar sport sikerekben gazdag évéről: — A felszabadulás után rohamléptekkel fejlődő magyar sport eddigi legsikeresebb, legdicsőbb évét zártuk le 1952-vel. A legnagyobb eredményt kétségtelenül a helsinki olimpián szerzett 16 első helyezés és 42 aranyérem jelenti — azon az eddigi legnagyobb olimpián, amelyen először vettek részt a Szovjetunió versenyzői. Nagy eredménye testnevelési és sportmozgalmunknak a dolgozók legszélesebb rétegei közötti egyre nagyobbtérhódítása. — Sportéletünk szervezetei ez évben tovább szilárdultak. Munkájuk az előző évekhez képest fejlődést mutat. Sportegyesületeink száma — amely ugyancsak a szervezeti erősítést jelenti — a Traktor és Szpartakusz megalakulásával húszra emelkedett. A ma már minden sport alapját képező MHK testnevelési rendszer ez évi teljesítése várakozáson felüli eredményt hozott: túlhaladta a 160 százalékot. Ez azt jelenti, hogy országunkban mintegy egymillió dolgozó mellén csillog az MHK- jelvény. A mennyiségi sport kiterebélyesedéséből fejlődtek ki az ezévi új minőségi eredmények: 5 világcsúcs, 201 országos CS003. — 1952 eredményei nagyok, de nem homályosíthatják el a meglévő hiányosságokat. Szólnom kell elsősorban azokról a sportágakról, amelyekben visszaesés mutatkozott, vagy amelyekben nem sikerült felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz, így a férfi tornáról, a férfi úszásról, az ökölvívásról, illetve az atlétikáról. Beszélnem kell még, mint meglévő hiányosságról, az MHK-munka sok helyütt megmutatkozó rendszertelenségéről, a sportfejlesztési terv csak globális teljesítésére törekvésről, a sportolók eszmei és politikai nevelése terén gyakran fellelhető hibákról. A társadalmi szövetségek hálózata sem jelenti még azt az erőt, amelyet létesítésükkel eléjük tűztünk. Vannak tehát feladatok, elvégzésük nem kis munkát követel. Az első tennivaló az eszmei és politikai munka erősítése a sportszervezetekben. Tisztában kell lennie mindenkinek, edzőnek, oktatónak, de mindazoknak, akik neveléssel foglalkoznak, hogy munkájukat csak úgy tudják elvégezni, úgy tudnak a velük szemben támasztott mind magasabb követelményeknek megfelelni, ha politikai tudásukat egyre magasabb színvonalra emelik. Nem hagyjuk őket azonban magukra: politikai és szakmai előhaladásuk érdekében 1953-ban megalakul az OTSB mellett működő Tudományos és Módszertani Tanács. Ez a legkiválóbb magyar szakemberekből álló testület az állandó útmutatás mellett biztosítani fogja a minél tervszerűbb és szervezettebb tapasztalatcserét is a sportszakemberek között. — Intézkedéseink arra irányulnak, hogy a magyar sport 1953-ban még fokozottabb mértékben meg tudjon felelni a reá háruló feladatoknak. Sok ilyen lesz. Közöttük világ- és Európa-bajnokságok, különböző nemzetközi mérkőzések, valamint az év legfontosabb sporteseménye, a Világifjúsági Találkozó keretében megrendezésre kerülő Főiskolai Világbajnokság. 1953 jelentőségét fokozza még, hogy ebben az évben kerül átadásra a legnagyobb magyar sportlétesítmény, a Népstadion, amely alátámasztja azt a kérésünket, hogy az 1960-as olimpiai játékok megrendezését Magyarország kapja. Budapest legjobb úttörőinek fenyőfáinnepélye A DISZ Központi Vezetősége fenyőfa-ünnepre hívta meg a budapesti úttörőcsapatok legjobb csapatgárdistáit. Az ünnepségen sokszáz úttörő vett részt. Megjelentek az ünnepélyen Gosztonyi János, Kádas István, Petrák Lajos és Várhegyi György elvtársak, a DISZ Központi Vezetőségének titkárai. Részt vett az ünnepélyen sok sztahanovista is, mint az úttörők meghívott vendége. A DIVSZ-induló elhangzása után a DISZ Központi Vezetősége nevében Petrák Lajos elvtárs, a Központi Vezetőség titkára üdvözölte a megjelenteket Az ünnepségen értékes ajándékokat osztottak szét a legjobb csapatgárdisták, raj- és csapattanácselnökök között. ★ Újév napján, csütörtökön 16 órakor „Vidám fenyőfaünnep” címmel helyszíni közvetítést ad a Petőfi-rádió a budapesti úttörők részére a Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában rendezett fenyőfa-ünnepségről. - ----------------------------------------------------ad sikerek felé Székely Éva, a magyar sport egyik kiválósága, hosszú versenyzői pályafutásának emlékei, gazdag díjai, kitüntetései között. A kitűnő úszónő ebben az esztendőben különösen nagy sikerrel szerepelt: Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert és sorrendben elérte 90. csúcseredményét. Ehhez hasonló teljesítménnyel egyetlen külföldi sportoló sem dicsekedhet. Székely Évát sikeres szereplésének elismeréséül a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatával tüntették ki. Fáradhatatlan szorgalommal készül arra, hogy 1953-ban elérje a 100. rekordját is. 1953 január 1. Az Ózdi Kohászati Üzemek Tengely István brigád, 17 százalékkal túlszárnyalta a tervet Az Ózdi Kohászati Üzemek finomhengerműjében egyre több brigád jelentette be éves tervének határidő előtti teljesítését. Közöttük is első volt Tengely István középkori brigádja, amely az éves terv túlteljesítése mellett ebben a hónapban 17 százalékkal szárnyalta túl előirányzatát és már 1953 január 8-i tervénél tart. ------------------------------------------------------- - 1935. évben született férfiak és nők bejelentése A tizennyolc éves férfiak és nők szokásos évi bejelentését a belügyminiszter rendelte szerint január 1. és 31. napjai között kell teljesíteni 1953. évi január hó 31. napjáig tehát az állandó lakásukba be kell jelenteni mindazon magyar állampolgár férfiakat és nőket, akik 1935. évben születtek, tekintett nélkül arra, hogy ezideig külön bejelentőlapon be voltak-e jelentve. Hat az 1935. évben született személy állandó lakásától ideiglenesen távol tartózkodik és hazatérése 1953. január 31-ig nem várható, a szülője, vagy törvényes képviselője köteles gondoskodni az állandó lakásba történő bejelentés megtételéről. A bejelentéseket városokban az illetékes rendőrőrsnél, községekben a községi tanács végrehajtó bizottságánál, a férfiak és nők állandó lakásának bejelentésére szolgáló 1., illetőleg 2. számú bejelentőlapon kell teljesíteni A bejelentéseket 8 és 13 óra között vasárnapokon is lehet teljesíteni. A bejelentés pontos teljesítéséért az 1935. évben született személy és szállásadója (szülője) is felelős és mulasztásuk büntetést von maga után. A bejelentéskor visszakapott igazolószelvény az állandó lakás bejelentését igazolja és azt a bejelentett személy köteles megőrizni és hatósági közeg felfarvására bármikor felmutatni, majd a lakásból való távozáskor a kijelentőlaphoz csatolni.