Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 1-76. szám)

1954-01-01 / 1. szám

világ proletárjai egyesüljetek! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM! Péntek, 1934 január 1 . ARA 40 FILLÉR Boldog, dolgos újesztendőt!! Még a szívünkben él a múlt éjszaka emléke, Szilveszter énerjének varázsa. Amikor a tizenkettes számon az óramutatók ölelkeztek, egy pillanatra kihunyt a fény. S bár kezünkben éreztük a szeretett leány, a szívnek oly drága fiú kezét, bár közöttünk a teremben százak szorongtak a tánc félbemaradt mozdulatába merevülve ,— e másodpercben mégis egyedül maradtunk. Egyedül — gondolatainkkal. Ez a villanásnyi sötétség, amely, az óév és az újesztendő megyéjét jelezte, hirtelen olyanná lett, mint a mozivászon — képzeletünkben gyorsan pergő filmkockák varázsolták elénk a múlt évet, életünk megannyi apróbbnagyobb eseményét. Az öröm és a jókedv, szilveszteri perceiben senki sem akar bölcselkedni, s mégis arra kényszerül, hogy nagy kérdésekről, az életről gondolkodjék. Mert abban a pillanatban, amikor a jelenből — múlt és * jövőből — jelen lesz, mindnyájan arra gondolunk, mit adott nekünk a múlt, mit jelentett életünkben az elmúlt év és mit tartogat számunkra a jövő, az 1954-es esztendő. • A-*,-»,, eft'.-.'ob' v. -gy."«írtunk, amely úgy kerül be a történelemkönyvek lapjaira és emberek millióinak emlékezetébe, mint a kormányprogramul éve. Igaz, ez a szó: kormány programja talán eszünkbe sem jutott ezekben a percekben, hiszen Szilveszter éjszakája nem a mélyenszántó politikai értékelések és magasröptű elvi gondolatok ideje. De mégis: ha életünknek az a darabkája jutott eszünkbe, amelyet 1953-nak hívunk, óhatatlanul a kormányprogrammra is gondoltunk. Nem, távolról sem tervszámokat idéztünk emlékezetünkbe, a statisztikák tömör adatai feloldódtak képzeletünkben a hétköznapok egyszerű örömévé, derűjévé. Az jutott eszünkbe, hogy mostanában, a fizetés napján a családi költségvetés készítésekor sokkal kevesebb már a gond, s hogy összemosolygunk az asszonnyal, amikor „betervezzük" az új ruhát, a kisgyereknek a meleg mackót, a térítőt, vagy vázát az asztalra és új könyveket a könyvespolcra. Arra gondolunk, hogy sikerült végre megvásárolni a kerékpárt, vagy motort, s hogy hetenként jut mozira, színházra is. Arra gondolunk, hogy üzemben már hozzákezdtek az új öltöző építéséhez, védőberendezés került a gépre, vagy a faluban új kultúrházat építettek, új gép érkezett a traktorállomásra. Az elmúlt évek során sosem búcsúztunk úgy az óévtől, hogy az elröppent esztendő ne hagyott volna valami kellemes emléket életünkben. S ha voltak hibák, zökkenők is az úton, amelyen járunk, mégis mint a vízcseppet a sodró folyam, úgy vitt, emeli mindnyájunkat a terv, az épít a haza. Apáink még úgy búcsúztak az esztendőktől is, mint a költő a napoktól: „Hála isten, este van megint. Mával is fogyott a földi kín” — és a mi korunkban, a mi életünkben már minden év egy lépést jelentett feljebb, tovább a szocializmus ragyogó távlatához. De ez az év, az 1953-as esztendő úgy gazdagította életünket, hogy az örömteli jövő mellett az örömtelibb mát is adta nekünk. Néhány röpke, gyorsan futó gondolattal így idéztük emlékezetünkbe az elmúlt évet Szilveszter éjféljének másodperceiben. S aztán valaki azt kiáltotta: „Boldog újévet." Boldog újévet... Sokszor elmondott, megkopott fényű szavak, amelyek ezekben az években nyernek igazi értelmet. Boldogabb életet várunk az újévtől, s a bizonyosság erejével tudjuk, hogy elhozza azt nekünk. A jövő mindig kicsit az ismeretlent, titokzatosságot jelenti, de most úgy készültünk a jövőre, az új esztendőbe, hogy világosan látjuk ennek azévnek minden ig€retét. Hadjáratot folytatunk azért, V., á. f.:otthonossá tegyük mindnyájunk számára, mint a fészkét építő, madár. Kidolgoztuk e harc minden részletét. Azt akarjuk, hogy több legyen az öröm a mi életünkben, de ezt az érzést úgy kell„előállítanunk”, mint a vegyésznek az új vegyszert: az öröm ugyanis olyan „atomokból” tevődik össze, mint a kenyér, a hús, a lakás, a ruha, a motorkerékpár, a színház. Ezért kell az új esztendőben elsősorban több terményt kicsikarnunk a földből. Ezért kell tömegével olyan apró és mégis nagyjelentőségű közszükségleti cikket gyártanunk, amely örömet, szépséget jelent az életünkben. Boldog újévet —erre emeltük poharunkat az elmúlt éjszakán és tiszta szívből köszöntöttük a születő esztendőt. Boldog újévet... ezt kiáltották ezen az éjszakán szerte a földkerekségen. A világ száz- és százmillió egyszerű embere — velünk együtt — nem búcsúzik keserű szájízzel az óévtől. Igaz, tavaly ilyentájt a londoni City és a newyorki Wall Street pezsgődurrogtatós, tivornyazó éjszakáján a bankárok és tőzsdelovagok is a boldog újévre koccintottak, s ez azt jelentette számukra: talán 1953 közelebb hozza a vérzivatart, talán sikerül ebben az évben lángba, vérbe, pusztulásba dönteniük a világot. S bár akkor még a tél fagyos lehelete megdermesztette a világot, a hótakaró alatt érlelődött már a reménység tavasza. Néhány hét, néhány hónap múlva derültebb lett az ég, mert az emberek milliói jobban szeretik az élet tavaszát, mint a halál telét. És felhangzottak a szavak, a Béke- Világtanács messzehangzó szózata: „Nagy reménység született. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés. Véget lehet vetni a vérengzésnek. Végezni lehet,a hidegháborúval.'’ Milliók akarták és milliók'győzelme lett, hogy elhallgattak afegyverek Koreában, s hogy mind többször és erőteljesebben hangzott ez a szó már a diplomácia berkeiben is: tárgyalásokat! 1953-ban a béke lett erősebb és nem a háború. De most, 1954 első perceiben sem csökkentek a halálgyárosok „reményei”, akik úgy félnek az olajágat tartó békegalambtól, mint a tűztől, akik a béke fogalmát részvényeik fenyegető árfolyamzuhanásával azonosítják. A mi embereink arra ürítik poharukat, hogy több és jobb ruha, cipő, élelmiszer tegye sezebbé életüket. A londoni sztrájkoló azt várja az új évtől, hogy végre sikerüljön kiharcolnia a béremelést. Amerikában ahol az a kötelező „szólásmondás” tarja, hogy „Tessék mosolyogná".— •V- emberek szeretnének, at új ivogni, dolgozni és emberi módon élni. Ezek az emberek együtt, vállvetve az új évben még odaadóbban, erőteljesebben védelmezik vágyaik valóraváltásának alapját és forrását: a békét. S az ő harcuk nyomán már az új esztendő hajnala is a béke izmosodását jelzi. A jelszó — amelyet a tavalyi „reménység tavasza” érlelt — a követelés, hogy „tárgyaljatok”, mind jobban közeledik a megvalósuláshoz, mert a népek akarják, a Szovjetunió küzdött érte, hogy a négy nagyhatalom ne a fegyverek szavával, hanem tárgyalások útján vitassa meg a nemzetközi helyzet kérdéseit. Az elgondolkoztató és kicsit talán bölcselkedő éjféli percek után ismét felcsendülta dal, felhevült arccal táncoltak a párok, most már 1954 első óráit köszöntve. „Víg esztendő” derült ránk, olyan, amely sok örömet és sok munkát ad nekünk, ünneprontás-e most a jókedv perceiben a hétköznapokról, a munkáról is beszélni? Igaz, most elsősorban a vidámságé a szó, de a jövőtől — amelyre szilveszterkor gondolunk —elválaszthatatlan a munka. Sokat akarunk és sokat kell tennünk ebben az esztendőben. Új gépek ezreit kell ontani a falunak és sokkal több búzát, húst, gyümölcsöt kell adni a városnak. S mindenütt, ahol e harc folyik , a nép számít az ifjúságra. Tett erővel, vidáman, szaporán kell dolgoznunk, hiszen munkánk nyomán nagyszerű gyümölcsök teremnek. Boldog újévet, elvtársak! Emeljük poharunkat az életre, a boldogságra és a harcra, amelyet ezért vívünk! Hoválik éozív a tét.M Kiszökik az éva télből: prémköpenyben alig szánraszökken, útja közben _ emlékké is válik. De mint emlék visszajön még, évszakot se nézve: tele eljövendő nyárba, tavasza az őszbe csak bekukkant. Csak beállít, mikor nem is várnád, » rádrikkant majd: „Égzengésben „ Mipmfin, a vMÉ * „Kívánom — szól sok új évhez — boldogabb légy nálam. De ha mégis jön a vihar, álld, ahogy én álltam. De ha küzdeni kell, mint én, magaddal is vívj meg, búcsúztassanak, mint engem tiszta fejek, szivek, férfiak, nők, józanabbak s bátrabbak is egyben. S utánad is, hogyha siklasz la csillagsoroértett , , Devecseri Gábor mint én, emlékvillanása könnyüröptü szánon, kedves, komoly, tavasztudó ifjak dala szálljon!” ! g 'JA y. aWXW K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde Kedves elvtársak! A nagy Szovjetunió polgárai! Munkások és munkásnők! Kolhozparasztok és kolhozparasztnők! Szovjet értelmiség! Fegyveres erők harcosai! Dicső szovjet ifjúság! Köszöntöm önöket a kezdődő új esztendőben. Az elmúlt 1953-as évben a szovjet emberek serényen és gyümölcsözően munkálkodtak szeretett hazánk javára. Országunk dolgozói kiapadhatatlan energiájának köszönhető, hogy eredményesen megvalósul a népgazdaság fejlesztésének ötödik ötéves terve. A szocializmus külső és belső ellenségeinek kísérletei ellenére nő és erősödik a szovjethatalom ereje. Gazdagabbá és szebbé válik szocialista hazánk. Növekszik a szovjet emberek anyagi jóléte és kulturális színvonala. Sziklaszilárd nagy hazánk népeinek barátsága. Megbonthatatlan a munkásosztály és a Parasztság testvéri szövetsége és megingathatatlan a szovjet társadalom erkölcsi és politikai egysége. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amelynek ereje a dolgozók szerendében és bizalmában rejlik, magasra tartja Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes zászlaját. A párt a nép minden erejét és energiáját a kommunista társadalom felépítésére irányítja és összpontosítja. A nép létfontosságú érdekeiről való gondoskodás, hazánknak — a népek közötti barátság biztos támaszának — felvirágoztatása: ez a kommunista párt és a szorvjet kormány legfőbb célja. Pártunk és kormányunk minden erőfeszítését arra irányítja, hogy még jobban erősítse a szocialista állam hatalmát, még magasabbra emelje a szovjet emberek jólétét. A nép jólétéről és boldogságáról való gondoskodás hatja át a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ötödik ülésszakánakismeretes határozatait, a kommunista párt központi bizottsága szeptemberi teljes ülésének határozatait és azokat a kormányrendeleteket, amelyeket az elmúlt esztendőben a mezőgazdaságról, a közszükségleti cikkek termeléséről és a szovjet kereskedelem fejlesztéséről hoztak. A kommunista párt központi bizottsága és a szovjet kormány szilárdan meg van győződve arról, hogy népünk, a kommunista társadalom építője, a reá jellemző alkotó energiával eredményesen megvalósítja ezeket a nagyfontosságú határozatokat. Az alkotómunkáját végző szovjet nép a béke mellett áll és a béke ügyét védi. A mi törekvésünk: biztosítani a népek közötti békét — ez annak a külpolitikának a sziklaszilárd alapja, amelyet a szovjet kormány, a szovjet nép akaratát teljesítve megvalósított, megvalósít és következetesen meg fog valósítani. A béke nagy ügyéért világszerte küzdők egységes táborában a Szovjetunióval együtt önfeláldozó harcot folytat a nagy kínai nép, a népi demokratikus országok dolgozói és a kapitalista országok sokmillió egyszerű és becsületes embere. Erejében bízva, nagy és boldog hazája gazdájaként, alkotóerővel és energiával telve, örömteljesen köszönti a szovjet nép az új, 1954-es esztendőt. Pártunk központi bizottsága és a szovjet kormány nevében, kedves elvtársak, szívből köszöntöm önöket az új esztendő alkalmából. Legyen ez az év még nagyobb munkagyőzelmek esztendeje, hazánk ereje és hatalma növekedésének esztendeje, védelmi képessége további erősítésének esztendeje, minden szovjet ember anyagi és kulturális jóléte növekedésének esztendeje. Legyen ez az év a nemzetközi feszültség további enyhítésének esztendeje, a tartós és szilárd béke létrehozásában elért nagy sikerek éve az egész világon. Boldog új évet, kedves előtársak!