Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 1-76. szám)

1954-01-01 / 1. szám

világ proletárjai egyesüljetek! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­­! Péntek, 1934 január 1 . ARA 40 FILLÉR Boldog, dolgos újesztendőt!! Még a szívünkben él a múlt éjszaka emléke, Szilveszter én­erjének varázsa. Amikor a tizenkettes számon az óramu­tatók ölelkeztek, egy pillanatra kihunyt a fény. S bár kezünk­ben éreztük a szeretett leány, a szívnek­ oly drága fiú kezét, bár közöttünk a teremben szá­zak szorongtak a tánc félbe­maradt mozdulatába merevül­­ve ,— e másodpercben mégis egyedül maradtunk. Egyedül — gondolatainkkal. Ez a villanásnyi sötétség, amely, az óév és az új­­esztendő megyéjét jelezte, hirtelen olyanná lett, mint a mozivászon — képzeletünk­ben gyorsan pergő filmkockák varázsolták elénk a múlt évet, életünk megannyi apróbb­­nagyobb eseményét. Az öröm és a jókedv, szilveszteri per­ceiben senki sem akar bölcsel­­kedni, s mégis arra kénysze­rül, hogy nagy kérdésekről, az életről gondolkodjék. Mert abban a pillanatban, amikor a jelenből — múlt és * jövőből —­ jelen lesz, mindnyájan arra gondolunk, mit adott ne­künk a múlt, mit jelentett éle­tünkben az elmúlt év és mit tartogat számunkra a jövő, az 1954-es esztendő. • A-*,-»,, eft'.-.'ob' v. -gy."«ír­tunk, amely úgy kerül be a történelemkönyvek lapjaira és emberek millióinak emlékeze­tébe, mint a kormánypro­gramul éve. Igaz, ez a szó: kormány programja talán eszünkbe sem jutott ezekben a percekben, hiszen Szilveszter éjszakája nem a mélyenszántó politikai értékelések és ma­gasröptű elvi gondolatok ide­je. De mégis: ha életünknek az a darabkája jutott eszünk­be, amelyet 1953-nak hívunk, óhatatlanul a kormánypro­­grammra is gondoltunk. Nem, távolról sem terv­számokat idéztünk emlékeze­tünkbe, a statisztikák tömör adatai feloldódtak képzele­tünkben a hétköznapok egy­szerű örömévé, derűjévé. Az jutott eszünkbe, hogy mosta­nában, a fizetés napján a csa­ládi költségvetés készítésekor sokkal kevesebb már a gond, s hogy összemosolygunk az asszonnyal, amikor „betervez­zük" az új ruhát, a kisgyerek­nek a meleg mackót, a térítőt, vagy vázát az asztalra és új könyveket a könyvespolcra. Arra gondolunk, hogy sikerült végre megvásárolni a kerék­­­­párt, vagy motort, s hogy he­tenként jut mozira, színházra is. Arra gondolunk, hogy üzemben már hozzákezdtek az új öltöző építéséhez, védőbe­rendezés került a gépre, vagy a faluban új kultúrházat épí­tettek, új gép érkezett a trak­torállomásra. Az elmúlt évek során sosem búcsúztunk úgy az óévtől, hogy az elröppent esztendő ne hagyott volna valami kelle­mes emléket életünkben. S ha voltak hibák, zökkenők is az úton, amelyen járunk, mégis mint a vízcseppet a sodró fo­­lyam, úgy vitt, emeli mind­nyájunkat a terv, az épít a haza. Apáink még úgy bú­csúztak a­z esztendőktől is, mint a költő a napoktól: „Há­la isten, este van megint. Mával is fogyott a földi kín” — és­­ a mi korunkban, a mi életünkben már minden év egy lépést jelentett feljebb, tovább a szocializmus ra­gyogó távlatához. De ez az év, az 1953-as esztendő úgy gazdagította életünket, hogy az örömteli jövő mellett az örömtelibb mát is adta ne­künk. Néhány röpke, gyorsan futó gondolattal így idéztük emlé­­kezetü­nkbe az elmúlt évet Szilveszter éjféljének másod­perceiben. S aztán valaki azt kiáltotta: „Boldog újévet." Boldog újévet... Sokszor elmondott, megkopott fényű szavak, amelyek ezekben az években nyernek igazi értel­met. Boldogabb életet várunk az újévtől, s a bizonyosság erejével tudjuk, hogy elhozza azt nekünk. A jövő mindig kicsit az ismeretlent, titokzatos­ságot jelenti, de most úgy ké­szültünk a jövőre, az új esz­tendőbe, hogy világosan lát­juk ennek az­­évnek minden ig€retét. Hadjáratot folytatunk azért, V., á. f.­:­otthonossá tegyük mindnyá­junk számára, mint a fészkét építő, madár. Kidolgoztuk e harc minden részletét. Azt akarjuk, hogy több legyen az öröm a mi életünkben, de ezt az érzést úgy kell­­„előállíta­nunk”, mint a vegyésznek az új vegyszert: az öröm ugyan­is olyan „atomokból” tevődik öss­ze, mint a kenyér, a hús, a lakás, a ruha, a motorkerék­pár, a színház. Ezért kell az új esztendőben elsősorban több terményt kicsikarnunk a földből. Ezért kell tömegével olyan apró és mégis nagy­­jelentőségű közszükségleti cikket gyártanunk, amely örö­met, szépséget jelent az éle­tünkben. Boldog újévet —erre emel­tük poharunkat az elmúlt éj­szakán és tiszta szívből kö­szöntöttük a születő eszten­­dőt. Boldog újévet... ezt kiál­tották ezen az éjszakán szerte a földkerekségen. A világ száz- és százmillió egyszerű embere — velünk együtt — nem búcsúzik kese­rű szájízzel az óévtől. Igaz, tavaly ilyentájt a londoni City és a newyorki Wall Street pezsgődurrogtatós, tivornya­zó éjszakáján a bankárok és tőzsdelovagok is a boldog új­évre koccintottak, s ez azt je­lentette számukra: talán 1953 közelebb hozza a vérzivatart, talán sikerül ebben az évben lángba, vérbe, pusztulásba dönteniük a világot. S bár akkor még a tél fagyos lehe­lete megdermesztette a vilá­got, a hótakaró alatt érlelő­dött már a reménység tava­sza. Néhány hét, néhány hó­nap múlva derültebb lett az ég, mert az emberek milliói jobban szeretik az élet tava­szát, mint a halál telét. És fel­hangzottak a szavak, a Béke- Vi­lágtanács messzehangzó szózata: „Nagy reménység született. Ma már minden ember látja, hogy lehetséges a megegyezés. Véget lehet vetni a vérengzésnek. Végezni lehet,a hidegháborúval.'’ Mil­liók akarták és­ milliók'győ­zelme lett, hogy elhallgattak a­­fegyverek Koreában, s hogy mind többször és erőteljeseb­ben hangzott ez a szó már a diplomácia berkeiben is: tár­gyalásokat! 1953-ban a béke lett erő­sebb és nem a háború. De most, 1954 első percei­ben sem csökkentek a halál­gyárosok „reményei”, akik úgy félnek az olajágat tartó békegalambtól, mint a tűztől, akik a béke fogalmát részvé­nyeik fenyegető árfolyam­zuhanásával azonosítják. A mi embereink arra ürí­tik poharukat, h­ogy több és jobb ruha, cipő, élelmiszer tegye sezebbé életüket. A lon­doni sztrájkoló azt várja az új évtől, hogy végre sikerül­jön kiharcolnia a béremelést. Amerikában ahol az a kö­­­telező „szólásmondás” tarja, hogy „Tessék mosolyogná".— •V- emberek szeretnének, at új ivogni, dolgozni és emberi módon élni. Ezek az emberek együtt, vállvetve az új évben még odaadóbban, erőteljeseb­ben védelmezik vágyaik va­­lóraváltásának alapját és for­rását: a békét. S az ő harcuk nyomán már az új esztendő hajnala is a béke izmosodá­sát jelzi. A jelszó — amelyet a tavalyi „reménység tavasza” érlelt — a követelés, hogy „tárgyaljatok”, mind jobban közeledik a megvalósuláshoz, mert a népek akarják, a Szov­jetunió küzdött érte, hogy a négy nagyhatalom ne a fegy­verek szavával, hanem tár­gyalások útján vitassa meg a nemzetközi helyzet kérdéseit. Az elgondolkoztató és ki­csit talán bölcselkedő éjféli p­ercek után ismét felcsendült­­a dal, felhevült arccal táncol­tak a párok, most már 1954 első óráit köszöntve. „Víg esztendő” derült ránk, olyan, amely sok örömet és sok munkát ad nekünk, ün­neprontás-e most a jókedv perceiben a hétköznapokról, a munkáról is beszélni? Igaz, most elsősorban a vidámságé a szó, de a jövőtől — amelyre szilveszterkor gondolunk —­­elválaszthatatlan a munka. Sokat akarunk és sokat kell tennünk ebben az esztendő­ben. Új gépek ezreit kell on­tani a falunak és sokkal több búzát, húst, gyümölcsöt kell adni a városnak. S minde­nütt, ahol e harc folyik , a nép számít az ifjúságra. Tett erővel, vidáman, szaporán kell dolgoznunk, hiszen mun­kánk nyomán nagyszerű gyü­mölcsök teremnek. Boldog újévet, elvtársak! Emeljük poharunkat az életre, a boldogságra­­ és a harcra, amelyet ezért vívü­nk! Hoválik éozív a tét.M Kiszökik az év­­a télből: prémköpenyben al­ig szánraszökken, útja közben _ emlékké is válik. De mint emlék visszajön még, évszakot se nézve: tele eljövendő nyárba, tavasza az őszbe csak bekukkant. Csak beállít, mikor nem is várnád, » rádrikkant majd: „Égzengésben „ Mi­pmfin, a vMÉ * „Kívánom — szól sok új évhez — boldogabb légy nálam. De ha mégis jön a vihar, álld, ahogy én álltam. De ha küzdeni kell, mint én, magaddal is vívj meg, búcsúztassanak, mint engem tiszta fejek, szivek,­­ férfiak, nők, józanabbak s bátrabbak is egyben. S utánad is, hogyha siklasz la csillagsoroért­ett , , Devecseri Gábor mint én, emlékvillanása könnyüröptü szánon, kedves, komoly, tavasztudó ifjak dala szálljon!” ! g 'JA y. aWXW K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének újévi beszéde Kedves elvtársak! A nagy Szovjetunió polgárai! Munká­sok és munkásnők! Kolhozpa­rasztok és kolhozparasztnők! Szovjet értelmiség! Fegyveres erők harcosai! Dicső szovjet ifjúság! Köszöntöm önöket a kezdő­dő új esztendőben. Az elmúlt 1953-as évben a szovjet embe­rek serényen és gyümölcsö­zően munkálkodtak szeretett hazánk javára. Országunk dol­gozói kiapadhatatlan energiá­jának köszönhető, hogy ered­ményesen megvalósul a nép­gazdaság fejlesztésének ötödik ötéves terve. A szocializmus külső és belső ellenségeinek kí­sérletei ellenére nő és erősödik a szovjethatalom ereje. Gazda­gabbá és szebbé válik szocia­lista hazánk. Növekszik a szov­jet emberek anyagi jóléte és kulturális színvonala. Sziklaszilárd nagy hazánk népeinek barátsága. Megbont­hatatlan a munkásosztály és a Parasztság testvéri szövetsége és megingathatatlan a szovjet társadalom erkölcsi és politi­kai egysége. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amelynek ereje a dol­gozók szerendében és bizalmá­ban rejlik, magasra tartja Marx, Engels, Lenin és Sztálin győzedelmes zászlaját. A párt a nép minden erejét és ener­giáját a kommunista társada­lom felépítésére irányítja és összpontosítja. A nép létfontosságú érdekei­ről való gondoskodás, hazánk­nak — a népek közötti barát­ság biztos támaszának — fel­virágoztatása: ez a kommunista párt és a szorvjet kormány leg­főbb célja. Pártunk és kormányunk min­den erőfeszítését arra irányítja, hogy még jobban erősítse a szocialista állam hatalmát, még magasabbra emelje a szovjet emberek jólétét. A nép jólété­ről és boldogságáról való gon­doskodás hatja át a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa ötödik ülésszakának­­ismeretes hatá­rozatait, a kommunista párt központi bizottsága szeptemberi teljes ülésének határozatait és azokat a kormányrendeleteket, amelyeket az elmúlt esztendő­ben a mezőgazdaságról, a köz­szükségleti cikkek termelésé­ről és a szovjet kereskedelem fejlesztéséről hoztak. A kommunista párt központi bizottsága és a szovjet kor­mány szilárdan meg van győ­ződve arról, hogy népünk, a kommunista társadalom épí­tője, a reá jellemző alkotó energiával eredményesen megvalósítja ezeket a nagy­­fontosságú határozatokat. Az alkotómunkáját végző szovjet nép a béke mellett áll és a béke ügyét védi. A mi törekvésünk: biztosítani a né­pek közötti békét — ez annak a külpolitikának a sziklaszi­lárd alapja, amelyet a szovjet kormány, a szovjet nép akara­tát teljesítve megvalósított, megvalósít és következetesen meg fog valósítani. A béke nagy ügyéért világ­szerte küzdők egységes tábo­rában a Szovjetunióval együtt önfeláldozó harcot folytat a nagy kínai nép, a népi demo­kratikus országok dolgozói és a kapitalista országok sokmil­lió egyszerű és becsületes em­bere. Erejében bízva, nagy és bol­dog hazája gazdájaként, alkotó­erővel és energiával telve, örömteljesen köszönti a szov­jet nép az új, 1954-es eszten­dőt. Pártunk központi bizottsága és a szovjet kormány nevében, kedves elvtársak, szívből kö­szöntöm önöket az új esztendő alkalmából. Legyen ez az év még nagyobb munkagyőzelmek esztendeje, hazánk ereje és hatalma nö­vekedésének esztendeje, vé­delmi képessége további erő­sítésének esztendeje, minden szovjet ember anyagi és kul­turális jóléte növekedésének esztendeje. Legyen ez az év a nemzet­közi feszültség további enyhí­tésének esztendeje, a tartós és szilárd béke létrehozásában elért nagy sikerek éve az egész világon. Boldog új évet, kedves el­ő­társak!

Next