Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 1-76. szám)
1954-01-01 / 1. szám
FIATAL MŰVÉSZEK — Miféle művészi tapasztalatai lehetnek egy tizenkilencéves színésznőnek? — ezzel a gondolattal kopogtatunk be Pápay Erzsi Nemzet Színházbeli öltözőjébe, ahol mosolygósarcú, élénkszemű fiatal lány fogad. A kérdésben, persze, némi kétkedés is bujkál, de amint beszélgetni kezdünk, ez hamar eloszlik. Elmondja, hogy gyermekszínésznő volt, hároméves korában lépett a színpadra és tizenegyéves koráig játszott. Utoljára Nemecseket alakította „A Pál utcai fiúk"-ban. Tizennégyéves korában szakérettségire kért engedélyt. Tizenötéves korában pedig — külön minisztériumi jóváhagyással — már a Színművészeti Főiskola növendéke volt. Harmadéven a Tűzkeresztség” Bozi Marikáját játszotta a Nem PÁPAY ERZSI eliben és a filmváltozatban is. Azután a „Vihar"-ban lépett fel, Árendás József középparaszt Juci lányát alakította. Erről az alakításáról sok-sok levelet kapott a közönségtől. Voltak, akik alaposan megbírálták, ankétokon is, de a bírálatoknak mindig segítő szándéka volt. Legtöbben sok sikert kívántak neki, további fejlődést, jó munkát. A Szovjetunióból is kapott levelest, egy fiatal tett tanító írta. Most a sztálinvárosi fiatalokról szóló „Kukrajcár” című film egyik női főszereplőjeként látjuk viszont a mozivásznon. Orbán Anna — így hívják a filmbeli Pápay Erzsit — ugyancsak tizenkilencéves. Munkáslány, egyike Sztálinváros építőinek. Okos, öntudatos, jó munkás ez az Anna — kedves, melegszívű teremtés. Szerelme — Madaras Jóska — faluról jött, az egyik brigád vezetője. A történet végén mindketten lakást kapnak és összeházasodnak. Hogy Orbán Anna hogyan tetszik majd a nézőknek, erre a közönség és a kritikusok adják meg a feleletet. Ami Pápait Erzsit illeti, azt vallja: „Nagyon jó dolog játszani!” Szereti a színházat, mindene a színpad. Boldog, hogy most ,az „Uborkafá”-ban Góczián Rózsit, a csősz leányát alakíthatja■ — Az a jó — mondja elgondolkozva — hogy a mi hazánkban a magamfajta színész érezheti: szeretik, megbecsülik, törődnek vele, s ha becsületesen dolgozik, az egész nép szívébe zárja... Milyen új ifjúsági könyvek jelennek meg 1954-ben? Fazekas Anna, az Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat igazgatójának nyilatkozata Túlzás nélkül, hivatalos adatokra támaszkodva elmondhatjuk: a karácsonyi vásár legnagyobb sztárja a könyv volt. S a könyvek között is listavezetők az ifjúsági könyvek, regények. Megkértük tehát Fazekas Annát, az Ifjúsági Könyvkiadó Vállalat igazgatójét, mondja el, mik a tervei az új esztendőben, az 1953-as, könyvsikerekben--gazdag tapasztalatai utána : ,V, • 7 — Egy kis síat sz'í-'ával két« dem — mosolyog Fazekas Anna. — 1953-ban háromszor annyi példányszámban jelente£ meg könyveink, mint 1952-ben. Az új esztendőben még nagyobb arányban emeljük kiadványaink számát... De számítunk rá: ez is kevés! Vidékről és a fővárosból állandó és egyforma a panasz: kevés! Ez a „kevés’ annál nagyobb jelentőségű, mert, míg például a Horthy-rendszerben egy-egy ifjúsági könyv legfeljebb 3000—3500 példányszámban jelent meg, ma kiadványaink többsége 20.000—25.000 példányszámbankészül. Sőt: Petőfi Sándor János intézét különlegesen szép kiadásban, 90 illusztrációval, 50.000 példányszámban adjuk ki 1954-ben... — Milyen más magyar klaszszikusok ifjúsági művei kerülnek kiadásra? — Arany János Toldija, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Móra Ferenc ifjúsági írásai, hogy csak a legismertebbeket említsem. Több ma élő írónk pedig történelmünk egy-egy kimagasló eseményét dolgozta fel az ifjúság számára. Füst József Petőfi életéről „Aszódi diák" címen. Hegedűs Géza Budai Nagy Antal lázadásáról, Hollós Korvin Lajos a Rákóczi szabadságharcot megelőző parasztmozgalomról „Bujdosó Miska” címen írt regényt. Kovár Lőric egy XVIII. századi, a szabadságért harcoló angol matrózt örökített meg „Parker matróz igazsága’' című regényében ... — Milyen modern írások szerepelnek az 1954-es tervekben? — Idén az ifjúságnak írók között élő íróink és költőink legjobbjait találhatjuk — válaszol Fazekas Anna. — Hogy csak néhányat említsek: Benjámin László angyalföldi fiatalokról ír verses regényt. Kónya Lajos óvodásoknak ír illusztrált kis verseket, Zelk Zoltán: „Mese a kiscskáról" címen , ugyancsak kisfal hírek íni Elyéd Gyula: ,A csodafiksisfiás juhász" című nép ki eseteldolgozása is a legkisebbeket fogja szórakoztatni. Az érdekes, mai életről szóló írások között szeretném megemlíteni Léstyán Sándor: „ Vadászrepülő leszek" című könyvét, Sziráki Judit: „A tanító" című regényét, Koroda Miklós egy bányád illatai életéről szóló regényét, s Barát Endre Steinmetz kapitányról, szóló könyvét... — Hogyan szerepel a külföldi irodalom 1951-ben? — A sokból csak néhány: kiadjuk Verne Gyula „Grant kapitány gyermekei”, „Húszezer mérföld’', „Észak dél ellen’’ könyveit, Dickenstől „Copperfield Dávid” és a „Twist Olivér", Jack Londontól „Az éneklő kutya", Alekszej, Tolsztojtól „Nyikita gyermekkora” jelenik meg. Várják már a fiatalok Gajdár válogatott munkáit... Soroljam tovább? Alark Twain több műve, Milne: „Mid mackója", Sami: „Shakespeare meséi" jelennek meg 1954-ben ... Végül még annyit: iskolákban, könyvtárakban, vidéki városokban rendezett amkótokból leszűrtük a tanulságot: a fiatalok nagyon szeretik a népmeséket. Szovjet, magyar, román, koreai, bolgár népmese-gyűjteményeket is készítünk ... Az 1954-es tervek adatai, amelyekből Fazekas Anna csak a legfontosabbakat említi, komoly kötetet tesznek ki._ Az 1954-es ifjúsági könyvekből — kedvetkellő ízelítőnek ennyi is eleg. —ez —a Msjetanl az Március+ új száma Nyolcvan oldal terjedelemben jelent meg az ,.Uj Március 1 decemberi száma. A vezércikk a párt Központi Vezetőségének és a minisztertanácsnak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozatával foglalkozik. Folytatja a magyar kommunista ifjjúsági szövetség rövid, vázlatos történetének közlését. Cikket közöl a Komszomol mezőgazdasággal kapcsolatos munkájáról. Tanulmány jelent meg a Munka Törvénykönyve ifjúságunkat érintő rendelkezéseiről, a magyar labdarúgás fejlődéséről, valamint a szerelem és házasság kérdéseiről. Elméleti tanácsadást közöl a lap az ifjúsági propagandistáknak a népgazdaság arányos fejlődésének törvényéről. A „Szervezeteink tapaszt,a fatalból! ” - rovat falusi szervezeteinknek a fiatalság téli foglalkoztatásának megszervezésével kapcsolatos feladataival foglalkozik és választ ad a DISZ-vezetőknek arra a kérdésre: hogyan osszák meg a vezetőség tagjai között a munkát és mik az egyes vezetőségi tagok feladatai. Az „Új Március” képeket, dokumentumokat közöl a magyar kommunista ifjúsági mozgalom történetéből. Boldog újéves, sorbanállók! Bocsánatot kérek, ha bárkit is megtévesztene ez a furcsa cím. Magam is jól tudom: a sorbanállás aligha nevezhető a legkellemesebb időtöltésnek, inkább árnyoldalai maradnak meg emlékeink között. Lökdösés, civakodás, ostoba fecsegés és jó néhány más vonása van az efféle alkalmaknak. Persze, mert mindenki siet, és persze mindenkinek oka is van erre. Van, aki azért türelmetlen, mert a kisgyermeke, akit otthon hagyott, várja az uzsonnát, másvalaki , azt tekint negyedpertenke,képegesen a karórájára, mert háromnegyed óra múlva légyottot beszélt meg szíve kedvesével a Rákócziúti újságárus standja mellett. Szóval egyetértek a közvéleménnyel, hogy várakozásnak ez a legteleltebb formája cseppet sem kellemes. Különös szerencse azonban, hogy a sorbanatás egyre inkább kivész a mi mindennapi életünkből. Legfeljebb a ,,Kiskrajcár X p-t vetítő filmszínházak előcsarnokában akadunk ilyesmire, vagy most, karácsonykor volt benne részünk, az ajándékboltok csábító pultjai előtt. Pár napja azonban különös örömet jelentett nekem egy ilyen hosszú, kígyózó sor. Karácsony volt, a szeretet és béke meghitt ünnepe. Kint sétáltam a Sztálin-úton. Kevés emberrel találkoztam, hiszen mindenki odahaza volt a családja körében, legfeljebb barátaikhoz, munkatársaikhoz, jó ismerőseikhez látogattak el a pestiek, így érkeztem a Hősök terére. Ott húzódott, tekergeti a ,mar”. Férfiak és nők, kisgyermekek és hajlottkorú nagyapát vártak, türelmesen, csendesen. Senki nem nézett az őrágiára, senki nem civódott. Őszintén megmondom, különös öröm töltött el akkor engem. Néztem, néztem ezt a némán várakozó embertömeget. S ne tessék csodát okozni ezen — magam is kedvet kaptam, hogy közéjük álljak... Azt hiszem, tudja is már az olvasó, mire várakoztunk mi ott, ezekben a pillanatokban. A ..sor” eleje a Műcsarnők klasszikus épületének bejárata felé tartod, ahol a magyar képzőművészek immár negyedik alkalommal rendezik meg hagyományos kitiltásukat. Engem mindez végtelen örömmel tölt el. Lehet, nem is kell magyaráznom, miért. Szeretném megszorítani minden egyes felsorakozó ismered ennek a kezét s a szemébe mondani: Boldog újsorbanállók! Simon Gy. Frone TARDOS TIBOR: Az előző fejezetek tartalma: A kis sajókúti bányát váratlanul elönti a víz. Ambrus párttitkár, az öreg Borsa s tizenkét társuk lent reked. A mentés negyedik napján az öreg Borsa unokája a mentők élén behatol a gázzal fertőzött bányába. A gondjaira bízott légajtó azonban nem nyílik. A lentiek ekkor már igen nagy veszélyben vannak. A híradós katona időről időre elkeseredetten folytatja telefonostromát: — Halló, feleljetek... Halló, ott lenn feleljetek... feleljetek ... felleljetek ... Az asszonyok ilyenkor összerezzennek s félve tekintenek a telefoni irányába. Mi történhet lent? Miért nem válaszolnak férjeik, fiaik, testvéreik?... Válasz... Néhány perc múlva, de legkésőbb néhány órán beüli, most már bizonyosan választ kapnak minden ki nem mondott kérdésükre... De addig?... addig... Nagyon nehéz várni. ... Roba fent az akna bejáratánál. Rohan lefelé valaki s már messziről süvölt: — Deák!!!... Cseke!!!... Az öreg Szász ez. Haja csapzott, vonásai feldúltak. Keresztül tör az asszonyok csapatán, rohan Deákhoz. Csekéhez. Alig tud megszólalni, annyira liheg: — A harmadik... szakaszból... nem jön. , a gáz... Halálos, csend támad egyezerre. Nem jön gáz ...? Valami okból nem sikerült kinyitni tehát a harmadik légajtót... .Ebben az esetben... az egész maradék gáztömeget a frontra űzte a ventilátor!... Azok ott benn talán már... A híradós katonai kétségbeesetten csengetni kezd. Deák, mint sakat kígyó mart meg, felkiált: — Hagyja abba!!... Deák elvtársi — kiáltott!... .. aki egész mentés alatt egy percre sem vesztette el a fejét!... Ettől ijednek meg a legjobban az emberek. De a pillanat az egész. A következő másodpercben Deák már erőt vesz magán s csendesen folytatja: “ Ne telefonáljunk... Lehet, hogy nem vehettik fel a kagylót... a gáz miatt... A hozzátartozók rémült csoportjára tekint. Szeretné valami sohasem ismert, emberfeletti erő segítségével széthasítani a negyven méter borsági kőzetet, saját két markával kiemelni s bodogságtól zokogó rokonaik karjába vezetni : . Hérv- «nberi . .. ! Egyszerre Sára pillantásán akad meg ■ 'Szeme. ... Nézik egymást egy másodpercig, mozdulatlanul. S Deák ekkor már ismét biztos abban, amit mindig is tudott — abban az igazságban, amelyre egykor, kamaszkorában, feltette életét. S ez az igazság úgy szólt, hogy van olyan erő, amely megkísérli a lehetetlent, van akarat, mely erősebbnek bizonyul a lebírhatatlannak hitt elemeknél . Megkezdődik a küzdelem. A három mentő rettenetes erőfeszítéssel taszítja a légajtót. Néhány centiméteres rés támad. A köpcös, szőke dorogi abban a pillanatban hegyes bányafát feszít a résbe. A bányafa végét teljes erővel lenyomják. Most, Borsa Pistának elég ez a pillanat, hogy a résen becsússzon. Az ajtó utána ismét visszacsapódik. Az már nem számít. Bent van. Pista kézilámpájának fénykérése az ajtónak feszülő két csillére hull. Ez volt tehát az akadály! Ez tehát a rettenetes ellenfél!... Az alsó csille, amely az ajtónak feszül, kiugrott a sínekből s keresztben áll az ajtó előtt. A felső csillének azonban a sínen áll mind a négy kereke. Pista villámgyors számvetést végez. A felső csillét feljebb guríthatná a lejtőn Kereshetne valami bányafát s azzal megtámasztaná a kerekét. Azután látna csak neki az alsó, kiugrott kerekű csillének... Mindez azonban, úgy véli, túl sok időt kíván. S minden másodpercnyi késlekedés halálos veszély a fronton maradt bányászoknak, hiszen a ventilátor alighanem máris az ő irányukba kergeti a gázt... Elég erős legény ahhoz, hogy egy CT arrébb tolja, mindkét csillét egyszerre! Nekiveselkedik, nagyot taszít az alsó csillén. Az moccan egyet, meglöki a felsőt. A felső feljebb gurul — megáll — visszafelé kezd gurulni. Nekivágódik az alsó csillének, az pedig ez ajtónak lapítja Borsa Pistát. Kellemetlen, recsegő, fémes zörej hallatszik. Mi az?! Akad a lélegzete?! ... Akad, mert az alumínium oxigéntartály a hátán összelapult és abból ijesztő gyorsasággal szökni kezd az életet adó oxigén... Pista kitépi magát a csille mögül... Mégsem volt ijó... az első számvetés.. Túlbecsülte az erejét... Nem számított arra, hogy itt a gázban ... hátán a kényeskészülékkel... hosszú futás után ... és ... Közben villámgyorsan dolgozik. A felső csillét felfelé löki, bányafát vet alá. Sietni... Fejébenkezdenek összefolyni a gondolatok. Pillangtók vannak már csak hátra. . Azoknak ott benn? ... Vagy ... neki?... Mindannyiuknak?... , REGÉNY (.32) Az alsó csillén nagyot ránt, sikerült félig elmozdítania. Már fuldoklik. Letépi arcáról a gázálarcot... levegő után kapkod... de csak a fojtó, kegyetlen, halálos gázt szívja be... Gyerünk!... Benne bízik most a nagyapja, Ambruené, Sára, Deák ... benne bízik egész Magyarország... Nekirugaszkodik még egyszer s a csillét irtózatos erőfeszítéssel eldönti. Maga is vele bukik. Elterül a földön. Lámpája messze gurul, kőnek ütközik és kialszik. Kivágódik a légajtó. A köpcös szőke dorogi berohan, mögötte a másik. Ruhájukat már fújja is a szél. Kézi reflektorukkal belevilágítanak a folyosó sötétjébe. Semmi. A lámpa fénykévéje ekkor a lábuk elé tűz, a mozdulatlanul fekvő fiúra. — Borsa elvtársi... Az arc: merev, sápadt. Lezárva a szemek, örökre. Borsa elvtársi! Borsa elvtársi! Semmi. Semmi, csak a szép gesztenyeszín fürtökkel játszik — azokat forgatja, simogatja, lobogtatja a szél, tizennégy ember szabadságának szélvihara. ... Sírnak. Valahol... sír... valaki... Nem bánatában, nem is örömében. Csak — sír. Azért sír, mert lélegzenie kell. Azért sír, mert levegő került soha nem használt tüdejébe. Selymesfürtű, pufókaarcú újszülött. Fiúgyerek. Édesanyja meghatottan szorítja magához. Milyen harsány hangja van a lelkemnek! .. . Odakint valami hangzavar kerekedett. Zsivaj. Kiáltozások. Mi lehet az? Az anya félémét fejét a párnáról. A bábaasszony az ablakhoz siet, kitárja. Kiabálnak az emberek. .. ■ Mi az — kérdi az anya. A bábaasszony visszafordul, arca ezer megintető döl ráncba fut. — Azt mondják... jönnek... kifele... Elsőnek öreg Borsa látja meg újra a napvilágot. « Jön felfelé, Ambrus vállára támaszkodva, ez -mtre hátáula a ventilátor jeges légáramával s egyszerre csak a szivattyús akna utolsó fordulója ,iztán egyszerűen szemközt találja magát’’-z éggel, egy valószínűtlenül kékes, átlátszó fényzuhargal, amely az aknaszáj ív-1_tboltozatát teljesen betölti. Ceg Borsa mindig szembe tudott nézni a napfénnyel, mint az öreg sasok... de most nem lehet, összehúzza szemét... bozontos ősz szemöldöke leért szinte az arccsontjáig. Lép kifelé Ambrussal, mögöttük Tóni bácsi elnyűtt borostás arca, Anna hunyorgó képe, Jaracsó merész szeme, Góliát óriás körvonalai. Lépnek ki a fénybe Pali, Bajuszos és a többiek. A tűző napban összehúzott szemmel, mohón keresik övéiket. — Milyen... milyen, szakállas szegénykém — mondja valahol hátul egy asszony. Sírás csuklik fel a másik sarokban. Rohannának hozzájuk, szorongatnák, ölelnék őket — de az elől haladó öreg Borsa egyszerre megáll. — Deák elvtárs — mondja csendesen. Deák azonnal odalép az öreghez. — Deák elvtárs — mondja az öreg ember. — Idősb Borsa István váját jelentem... meghalt mentés közben... a kisunokám ... Deák — tudja a hírt. A mentők egy segédcsapata a doktorral berohant a harmadik légajtóhoz s megállapította a rettenetes tragédiát... Leveszi sapkáját, átfogja csendesen az öreg bányász vállát s nem tud először mást mondani, csak azt: — Borsa bácsi... Borsa bácsi... Öregapám ... De ahogyan a bozontos ősz szemöldök ismét megmozdul s kérdően ívelődik felfelé, a vezető beszélni kezd: — ... Vigasztalni...én ... nem tudom... öregapám ... Az én szívem is ... fáj... Fáj. Gyászolom ... Pár óra múlva ... gyászolni fogja őt az egész magyar haza... S hogy mégis elviseljük a bánatot... Ifjabb Borsa István az életért halt meg, ez a mi egyetlen vigaszunk. Azért halt meg, hogy tizennégy társa... élhessen... S miféle emberek!... Tekintsen rájuk... nézzen csak rájuk, öregapám... Az öreg sas szeme negyven esztendő alai először, elhomályosul. Fejét lassan felemeli s patakzó könnyein át körül tekint. Micsoda emberek is hát ők tizennégyen, akikért szeretett unokája feláldozta legdrágább kinősét, az életét? ■ A párázó őszi napban körvonalakat lát, sziluetteket, férfiakat és asszonyokat, akik egymást átölelik, összeborulnak, szorongatják egymás kezét, sírnak. Mi lesz Annából? Áll, piciny, törékeny termetével, könnyű fürtjeit emelgeti a szél: mentőruhába öltözött vastag vőlegénye karjára támaszkodik s a látszókék szemével öreg Borsára tekint. Mi lesz belőle? Öt napja még mi volt. Gyenge nádszál, nyafka kisgyermek. Esküt tett volna rá az öreg, hogy nem való bányába, még az életre sem való... S most, ahogyan a fúvó szélben rátekint, érett asszonyt lát maga előtt, csendeset, nyugodtan, elszántat, hívet, olyant, amilyen Borsa bácsi anyja volt, szerelmes kis húszéves felesége volt — sajókút! bányászleányt. (Folytatjuk.) ★ 1954 január 1.