Szabad Ifjuság, 1954. január-március (5. évfolyam, 4-76. szám)

1954-01-06 / 4. szám

2 ,T 1954 január 6. Ä SZÁMOK ÉS AZ ÉLET A székesfehérvári járás ifjú­sági vezetői arról panaszkod­nak, hogy a DISZ megyei .bi­zottságától sem megfelelő el­lenőrzést, s.em gyakorlati segít­séget nem kapnak. A járási bi­zottságon naponta cseng a tele­fon, a drót túlsó feléről érces felszólítás hangzik el: jelentési kérünk! Ez minden, ennél több kapcsolat alig van a két bizott­ság közöl'}. S most, amikor foly­nak a vezetőségválasztások és a tengernyi probléma füzében Krep-sz István járási titkár és munkatársai: Imre József és Torma István nem mindig ta­lálnák megfelelő megoldást a a nehézségekre, hiszen alig né­hány hete kerültek a hónapok óta bizottság nélkül álló járás ifjúságának élére — a megyei bizottság tagjai még a tájékuk­ra sem néznek, öt hét alatt ,.nem jutott idejük” arra, hogy megnézzenek egy-két taggyü-1 lést, vagy néhány helyen se­gítsék az előkészítő munkát. Ügyi átázik a megye ifjúsági vezetői nem is tartják ezt szük­ségesnek. Véleményük szerint ebben a járásban jól megy a munka, hiszen a grafikon sze­rint már valamennyi ,,beüteme­zett" taggyűlést megtartották, sőt — és ez nem kis eredmény — kétszáz új taggal nőtt a diszisták száma is! Tisztelet és becsület minden ólján statisztikának, amely se­gíti, könnyebbé teszi a munkát. De nagyon keveset ér az a szám, az a grafikon, amely mást mu­tat, mint az éleit. Már pedig Fe­jér megyében — s bizonyára másutt is — sok „titkot” takar­nak a grafikonok, érdemes azo­kat tanulmányozni, az élet­ben is. Természetes tehát. hogy most, a vezetőségválasztások során az újjászülető járási bi­zottság tagjai felkeresték az alapszervezeteket, az „illegális diszisták” már az első szóra örömmel töltötték ki a belépési nyilatkozatot, amelyre most már megkapta a jól megérdemelt tagsági könyvet is. Minderről azonban a megyei bizottság gra­fikonja nem „beszél” s a tanul­ságot sem vonja le a történtek­ből. De arról sem beszél, hogy a vezetőségválasztások során mi­iyen gyenge volt a járásban a politikai' és szervezési munka. Hiszen az új tagok belépése nem a mostani meggyőző mun­kának, a vezetőségválaszitó tag­gyűléseknek a gyümölcse, mert csak annyi történt, hogy a já­Mi van a statisztikák és A székesfehérvári járásban néhány hét alatt kétszáz fiatal kérte felvételét szövetségünkbe, így „beszél” a megyei kimuta­tás, erről adnak hírt a megyei bizottság tagjai is. Honnan ez a nagy eredmény? Telki ntsünik a „papírok” mögé, nézzük meg, mi az, amiről a grafikon ,,nem be­szél”. A székesfehérvári járásban is — mint mindenütt — a fiatalok szeretik szövetségünket. De a DISZ iránti vonzalmukat sok­szor nincs alkalmuk bebizonyí­tani, mert tart almait! an, gyenge a szervezeti élet. Különösen vo­natkozik ez erre a járásra, ahol az aiapszervezetek — mivel nem volt járási bizottság — már hó­napok óta nem kapta.k segítsé­gei. Mégis — még ilyen körül­mények között is — sok fiatal jelentkezett a DISZ-vezetőknél s kérte, vegyék fel őket szövet­ségünk tagjai közé. De mivel taggyűléseket az alapszerveze- tek csak ritkán tartottak s a ve­zetőségek alig, vagy egyáltalán nem dolgoztak, a belépési nyi­latkozatok javarésze „eltűnt” az íróasztalokban, kabátzsebek­ben. a szekrények lomjai között. Aki „szerencsés volt", az a hár­ma dik-negyed'k kísérletre tag­gyűlés elé állhatott felvételi ké­relmével, azonban a gyűlés után az előzőekhez hasonlóan járt. Belépési nyilatkozata eljutott ugyan a járási székhelyre, de olt nyomtalanul eltűnt a bizott­ságnélküli „bizottságon”. Ilyen körülmények között mintegy nyolc-tíz hónapon át a tagfel­vétel szünetelt a székesfehér­vári járásban: Azok az ifjak és 'eányok, akik nem hagyták any- ny'ban a dolgot, azok tagsági a kimutatások mögött? könyv nélkül ugyan, de mégis bekapcsolódtak a szervezet éle­tébe, s ott legtöbbször a többi diszista beleegyezésével ,,teljes- jogú tagként” dolgoztak. rási bizottság munkatársai ösz- szegyüjtötfék a régóta kinti evő belépési nyilatkozatokat. Azok­kal a fiatalokkal azonban, akik idáig nem jártak a szervezetbe, senki setn beszélgetett. DISZ-szervezetek tervek és helyiségek nélkül Hiba az is, hogy a vezetőség- választások előkészítése során nem végeztek alapos politikai előkészítő munkát, amelynek nyomán a parasztíiaíalok meg­értették volna a választás je­lentőségét, fontosságát. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a most megválasztott új vezetőségekből sokhelyütt ismét kiszorultak a parasztfiatalok, s helyükbe — mint eddig is — kereskede­lemben és hivatalokban dol­gozó fiatalok kerültek több­ségben. így az is termé­szetes, hogy az eddig meg­tartott 24 taggyűlés közül mind­össze csak két alapszervezefben — a seregélyesig állami gazda­ságban és a csalai tangazda­ságban — 'beszéltek a jövőről, elképzeléseikről, terveikről, * foglalták mindezt határozatba. A hiba nemcsak abban van, hogy a taggyűlések többsége nem hozott határozatot a Dísz­munka megjavítására, hanem abban is, hogy az új vezetősé­gek nagyrészének terve, elkép­zelése sincsen, nem tudjáík, mi­lyen programmed tűzzenek alap­szervezetük elé. Ez az oka an­nak, hogy ahol már befejezték a vozetőségválasztást, az átmeneti fellendülés után máris vissza­esett a DISZ-munka. A járásban sok olyan község van, ahol azért nem keresik lel a DISZ-en kívüli fiatalok az alapszervezetert, mert az csak ..papíron”, vagy „albérletben” létezik. A járás DlSZ-szerveze- teinek mintegy harminc száza­léka nem működik, mert nincsen helyiségük. A martonvásárhelyi tanácselnök például kocsmának, a sárpente'.ei pedig papiaknak utalta ki az ifjúsági szövetség helyiségeit. És ami a legszomo­rúbb: a járási tanács vezetői a DISZ járási bizottság tagjainak panaszát tudomásul veszik ugyan, de semmit nem tesz a helyzet megváltoztatása érdeké­ben. Az elmondottakban csak né­hány problémára mutattunk rá, amelyről nem beszélt a megyei bizottság „grafikonja". De úgy gondoljuk, ez is elégséges ah­hoz. hogy a bizottság tagjai a további vezetőségválasztások so­rán többet, jobban törődjenek a székesfehérvári járás DISZ- szervezeteivel. s ne elégedjenek meg a hízelgő számadatokkal, mert azok sok mindenről nem adnak hírt. És ami a legfonto­sabb; a most megválasztott ve­zetőségeknek adjanak meg min; den segítsége;, ahhoz, hogy azok alkalmasak legyenek az eleven, vorzó, tartalmas DISZ-élet megteremtésére, s valóban be­vonhassák szervezeteinkbe azo­kat az ifjakat és leányokat ie, akik még nem tagjai szövetsé­günknek. Az a kétszáz fiatal, aki már azelőtt aktív tagja lett a DISZ-nek, hogy tagsági köny­vét megkapta volna, élő példa arra, hogy a fiatalok szeretik if­júsági szövetségünket, s szíve­sen lesznek tagjai, csak figyel­mesen, szeretettel kell foglal­kozni velük. Wojuteczky Emil Kiosztották a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen a doktori és kandidátusi okleveleket Kedden délután a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Mű­szaki Egyetem ünnepélyesen fel­díszített előadótermében osztot­ták ki az egyetem tanárai között a doktori és kandidátusi okleve­leket Dr. Sályi István Kossuth-dí- jas egyetemi tanár, az egyetem rektorának megnyitó szavai után dr. Verő József Kossutb-díjas akadémikus, egyetemi ta­nár szólt az új doktorokhoz és kandidátusokhoz s további tudo­mányos munkára hívta fel őket. Majd kiosztották az oklevele­ket. A kitüntetettek nevében Terp- lán Zénó és Kiss Ervin mondott köszönetét. LEVELEZŐINK ÍRJÁK Második otthonunk Szervezetünkben minden disz-, ista tagja a kuCtúrcsoportnak. sőt több úttörő tagunk is van. Gyakran tartunk előadásokat, legutóbb Moliére: „Scapin fur- fangjai” című vígjátékát adtuk elő nagy sikerrel. A bevételen hanglemezeket akarunk vásá­rolni, gramofon os rádiónkhoz. DlSZ-helyiségünk szinte máso­dik otthonunkká vált. öröm ide bepillantani vasárnap vagy más ünnepnapon. Szinte zsúfolva van a terem fiatalokkal: négy-öt pár sakkozik, mások ping-pangoz- nak, vagv a meleg kályha mel­lett beszélgetnek. A többség pe­dig táncol. Mindig akad egv ön­feláldozó gramofonkezeiő a diszisták között. Sokáig tartana felsorolni, meranyiféle szórakozási lehetőség van a mi DlSZ-szervezelünk- ben. A hin Y6 r. or csak felkeresem DlSZ-helyiségünket, mindig jól­eső érzés fog el: müven jó is ehhez a nagy családhoz tar­tozni! Farkas József Kaposptda ★ Nagykáíán hasznosan töltik a téli estéket a DISZ-szervezei fia­taljai. Együtt szórakoznak és tanulnak, lelkesen vesznek részt közös rendezvényeken. A leg­utóbbi szemináriumon például negyven disz'sta és DISZ-en kí­vüli fiatal vett részt. De nehéz­ségeink is vannak: nincs meg­felelő helyiség, a nagyteremben pedig még nem . állítottak be kályhát. A községi tanács eddig nem törődött velünk, de remél­jük. , ezen mielőbb változtat majd. (Huber Anna leveléből.) Amikor három évvel ezelőtt Mészáros Ágota elindult Mis­kolcra, az egyetem bányamérnök! karára, régi vágya telje­sült. Még középiskolás korában sokat olvasott a bányászok életéről, hősies munkájukról, a bányák történetéről. Osztály­társai tudták, hogy bányamérnök akar lenni, de csak moso­lyogtak elhatározásán. Szülei sem szívesen engedték. „Miért nem mégy inkább tanárnak, vagy orvosnak? Nem nőnek való ez a pálya!” — mondogatták neki. Ez azonban rég a múlté. Mészáros Ágota ezekben a napokban teszi le sikeresen az ötödik félév vizsgáit férjével együtt, aki ugyancsak a bánya- mérnöki kar hallgatója. Képünkön a fiatal házaspár örömmel nézi a most kiérdemelt jó osztályzatot Ági indexében ROVÁS Meddig várjanak a diákok? .. Kedves olvasó, ugy-e te is ismered a vizsgára való készülő- aes_ ‘zga.mát? A nap hajnaltájt kezdődik, s repülnek az órák; miközben a könyvek, füzetek, jegyzetek fölé hajolva tanulsz. Ülsz, ülsz egesz nap s estejelé már nem is jejet, hanem inkább valami telített hordót érzel a nyakadon. Milyen jó lenne egy kicsit ki- kapcsolódni ebből a feszített munkából, felfrissülni, hogy aztáL annal jobban és könnyebben menjen a tanulás! Legalább moziba menni, mert az csak két óra „veszteséget” jelent! így gondolkozott sokszáz egyetemista is. Éppen ezért az egyetemek azt kérték az oktatásügyi minisztériumtól, hogy a vizs­gák idejen (december 28-tól február l-ig és május 15-töt július I-tg) kedvezmsnycs mozijegyet kapjanak a vizsgázók a nyári moziber.eíek mintájára. A minisztérium támogatta ezt a kérést s Pálffy Dénes előadó még október elején a Fővárosi Mozgóképszínházak Egyesülése e, e terjesztette a ha.Igatök kívánságát. Pálffy elvtárs azt a vá­laszt kapta, hogy a javaslatot közölték a vállalat vezetőjével és amennyiben ö, vagy a felettes szervek a bérlet bevezetését indo­kodnak találják, a megfelelő módon intézkedni fognak. ügy Iáiszik azonban. hogy a Fővárosi Mozgóképszínházak Egyesü ese berkeiben nem igen tartották „indokoltnak” a kérési; egyhónapi kérdezosködés és várakozás után még mindig nem történt semmi. Pálffy elvtárs ekkor az Országos Moziigazgaíó- sag igazgatójához, Szilárd György elvtárshoz fordult, szabályos rn.mszteriu.mi átiratban. Válasz'— semmi. Többször személyesen f. probau eljutni az igazgatóhoz, de csak bizonyos Nádoráé elv­tar snölg jutott el, aki a világ legtermészetesebb hangján kijelen- tette: Csak tureiem, szervezni fogjuk, d.hát ez rengeteg admi­nisztrációt igényel". Lassan azonban végetér a téli szünet, befejeződnek majd a vizsgák és ezt az ügyet még mindig szervezik, adminisztrálják — a diákok pedig csak nőm kapják meg a mozibérletet. Vájjon meddig kell még várakozniok? BOLDOG VIZSGÁZÓK .M-AimmsK—y „ I. EGY KISFIÚ FUTÓNAK JELENTKEZIK — Piheni! Tíz perc pihenő! A feventeoktató unottan adta ki a parancsot. A fene ette vein a az egészet. Unta ő. unták a fiúk. Dehát csinálni keltett. Egy szer lenne egv szabad délelöttje, azt meg itt ke’l töltenie. Ki az ördög találta ki, hogiy a tanítónak leventeokta­tónak. is kell lennie? Legyintett. Aztán cigaret­tát sodorva, nekitámaszkodott a korlátnak. ősz volt, 1940-et írtak a naptárban. Az ütötit- kopot;; sporttelep a teljes elhanyagoltság bélye­gét viselte. A futópálya salakját, mióta megcsi­nálták — vagy húsz esztendeje — nem öntözte más, csak a nyári zápor, őszi eső vagy a tavaszi hóié. És nemi seperte más. csak a szét. A szél, a hideg alföldi szél, mely fel-felkapja a csenevész fákról hulló leveleket, sodorja végig a szakado­zott tribün előtt, majd tovább, tovább, ki a ka­pun, melyen elmosódott betűkkel áll a felírás: Nyíregyházi Torna- és Vívóegylet Sporttelepe. A vezényszóra szerteszélednek-a fiúk. Néhá­nyon a futbatllkapu mögé húzódnaik, ahol néhány mezbe öl tözö't legényke rugdos kapura. Egyet- egyet belesuhimitanak a labdába. A túlsó egyenesben egy csoport sportmezbe öltözött legényke tornászik. Trikó, rövidszárú nadrág, ‘oroacipő mindegyiken. A Nyíregyházi Vasutasok versenyzői. Atlétáik. Az egyik levente- tegényke odatart. Elnézi a tornázókat. Jó nekik! Nem kell leventézni. Nem úgy, mint neki. Bos­szúsan húzza összébb magáin a kabá'oi. amelybe belekapott a szél. Miinek is hagyta abba az is­kolát? Most nem keltene leventézni. örökösen jobbra át, balra át. Unja az egészet. Nem a mozgást. Szered ő a sportot. De nem ezt a lé­lektelen katonáséit. Csak ne lenne olyan kicsiny. Jelentkezne ő is atlétának. Dehát úgysem veszik fel. Pedig ott van a bátyja is közlük. Nem is egy — kettő. Otthon sokat hallja őíket. amint a ver­senyekről, edzésekről beszélnek. Már 5 is tudja, hogy mennyi a ió eredmény 100 vagy 400 méte­ren. Sokat gondolkodok azon, hogyan van az, hogy Zoli sokkai! gyonsabban futja le a 100 mé­tert. a 800 méteres futásban pedig Miska bátyja győz, aki fiatalabb Zolinál. A természetüktől függ — gondolja. Zoli gyorsabb, Miska szívó- sabb. Ami azt illeti, ő se éppen nyim-nyám em­ber. Májusban, mikor kirándulni voltak az isko­lával, kitalálták, hogy futóversenyt játszanak. Kiszemeltek egy ió hétszáz méterre lévő fát, aztán: usgyi neki! Gyúrta ám ő is az iramot. Az elején még hátul volt, de azitán, ahogy fo­gyott a távolság, egyre előrébb került. A végén második lett. Nagy, erős, nála idősebb gyerek lett a győztes. Hogy örült, akkor! El is mondta Miska bátyjának, — Jól van. öcsém — mondta akkor a bátvia. — Ha kicsit nősz még, majd te is atléta leszel. Mi lenne, ha odamenne-a kék mackóba öltö­zött oktatóhoz és jelentkezne atlétának? Nem kéne leventézni. Már meg is indult. Aztán- meg- lassrlíak a lépései. Hátha kinevetik. És azt mondják amit a bátyja: nőj még, öcsém! De most nincs itt se a Zoli, se a Miska. Lesz, aiml lesz és katonásan odavágódott az oktató e!é. — No, mi az öcsém? — Alázatosan jelentem, atléta szeretnék lenni. Az oktató végignézett a vézna gyerkőcön, egv pillanatra végigjnustrálta a szemével. Lehet vagy 145 centi és 35 kiló. Nem éppen dalia. — Es mi szeretnél lenni? — kérdezte szigo­rúan, de tekintete szeretettel simogatta körül a fiút. — Futó. — Futó? Aztán hogyan is hívnak? — Kovács. József. 1926 március 3-án szület­tem. Négv középiskolát végeztem. Most szabó­inas vagvok az apámnál. — Én meg Tomasovszky János vagvok. — Mintha ismerősnek találta volna a vonásokat. — Nem a Miska öccse vagy te? — De igen. — Aztán te is futó szeletnél lenni? Nemcsak azért jössz, hogy ne kelljen leventézni? — és keményen nézett a szeme kŐ2é — Komoly dolog ám atlétának lenni. Jóskánk egy pillanatra elpirult, de .aztán bát­ran kivágta: — Tessék kipróbálni! — Na. jól van. — Aztán odaszólt az egyik fiúnak: — Pista, menjetek be a raktárba, kérj neki egy szerelést. Középmagas, szőke fiú lépett ki. — Gyere. — Aztán odanyujtetta a kezét. — Bányai Pista vagyok. Gyere csak nyugodtan. És maga választotta ki a legkisebb szerelésit Kovács Jóskának. Legkisebb, legkisebb. Majd térdig ért a trikó, térden alul a nadrág, a cipő meg olv nagy volt, hogy csak . azért nem esett le a lábáról, mert Bányai Pista szakszerűen átkötötte a talpa alatt i®. Dehát ki tehet róla, hogy olyan „kicsire szab­ták” ezt a gyereket. Künn már várták őket. — Bemelegítő futás következik, öt kör a pá- ■ yán. Csak könnyen, gyerekek — hangzott báto­rítóan az oktató hangja. Megindultak. Jóska a csoport végén helyez­kedett el. Mellette Bányát Pista futott, s figyelte az új fiút. De őt nézte az oktató is. Jóska is tudta, hogy figyelik. Szíve a torkában vert. Fel­vetette a fejét, hosszú, göndör, szőke haja lobo­gott a szélben, tekintetét lefele szegezte, kezét odaszorította a melle eué, ahogy a magvaktól látta és igyekezett szép, hosszú lépésekkel fu‘ni. Az iram eleinte nem esett nehezére, csak a ne­gyedik körben, mikor az élen kezdtek erősíteni Nem kellett volna erősen menni, dehát nrindegv'k jobban nyomta egy kicsit és a végén már ver­seny alakult ki. Jóskának bizony erőlködnie kel­tett. Az oktató oda is szólt: — Csak nyugodtan, gyerekek! Ez jó! jött. Most már kibírta az utolsó kört is. És izgalomtól kipirult arccal állt az oktató elé. Az mosolyogva nyújtotta a kezét. — Jól v-an öcskös! A próbát katonásan kiáll­tad. Most már idejársz közénk — és egy cédu­lát nyújtott á-t neki. — Ezt vidd oda az oktató úrnak. írjon ki a -csoportiából. Jóska boldogan mosolygott. És egv kicsit büszke is volt. Nem tudta, hogy nincs olyan gyerek, akit Tomasovszky tanító úr ne fogadott volna be a csoportjába. Bányai Pistával mentek hazafelé. Az edzések­ről, versenyekről beszélt. Jóska csak hallgatta. És olyan jó érzés töltötte d, hogy azt sem érezte, hogyan crbália az őszi szél vékonyka kabátját. Otthon jókedvű volt, mosolygott; segített az édesanyjának. Az ebédnél aztán nem bírta meg­állni: — Futó leszek én is — jelentette be büszkén és kipirultam Az apja felnézett a leveses ♦ányérról: — Elég korán kezded. Mosolygott és arra gondolt, hadd erősödjék csak a gyerek. Aztán maid úgyis futballista lesz beloile. Mert az öreg szabómester nagyon sze­rette a futballt. Nem volt olyan vasárnap, hogy ne leit volna ott kedvenc csapata mérkőzésén. Csak az fájt neki, hogy egyik fia sem futballo- zik, hanem fut. Azért az is sport 1 — így vi­gasztalta magát. Miska és Zo!i egyszerre mondták: — Jól van, Jóska. Ezután majd együtt iársz velünk. De tudod-e, mi a fiatal atléta köteles­sége? Majd te hozod a szerelésünket! Úgy érezte, _ hogy ez talán nem is egészen igaz, de nem szólt semmit. Ebéd után bement a műheiiybé. filcdarabokat szedegetett elő és r.agy buzgalommal varrni kezdett. — Szégyenszemre, majdnem leesett a cipő a lábamról — mosolygott magában —- legköze­lebb már nem lesz rá gondom. És elégedetten nézegette a keze alatt kiala­kuló valamit Császár Andríás ( Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents