Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-04-01 / 77. szám

3 Sohsem felejtem Emlékeimben él ma is a kép — az este: fagyos eső verdeste fönn az ajtó ablakát, a pince vak mélyén szorongva és remegve bújtunk menekülő, riadt vadak gyanánt. Dongott a föld, vonaglott olykor, akna robbant, s akár az ütleg, csattogott a német tiszt szava — nem tudtuk, hogy mi vár ránk, féltünk, hogy e roppant rengéstől összeomlik otthon és haza. Álmodtunk tán? — Vagy szenvedéseink jutalma csillant elő a barna grúz lány szemén, aki belépett fegyverét kezében tartva, mint eleven, valóra varázsolt remény? — Először éreztem forró szeled, szabadság — sohsem felejtem már a barna grúz lányt, s a többit! — kik jöttek s kenyerük, kedvük adták, mikor füstölve még a harc pernyéje szállt. Sohsem felejtem már az évek drága csokrát, a rügyet bontó, víg tavaszi ébredést, akár szabadult rab, föllélegzett az ország, új kézben új földet kóstoltak az ekék. A győzelem napjaiért vitt hősi harcok példázva-fűtve friss erőt adtak nekem, kemény vagyok! — riaszthatnak kufát acsargók, a gyávaság karja nem sápad szivemen! Emlék, égő emlék nekünk a szabadulás, a lángja századokra átlobog — hevít, lénnyel ragyogja be a népek harcos útját, tüzében acélossá edzi fegyverit. Égő emlék! Sztálin gyújtotta! — Versem zengje magasba törve, mint több éve az öröm — nevét tükrözze népem minden álma­terve, ragyogjon ott a boldog, tündöklő jövőn. Bihari Sándor „SZENTIVÁNÉJI ÁLOM" Shakespeare „Szentivánéji álom" című halhatatlan remekmű­vét nagy sikerrel tartja műsoron a pécsi Nemzeti Színház. Képünkön a darab egyik jelenetében Mátray Máriát láthatjuk Titánia szerepében; a szamárrá változott Zubolyt Buss Gyula alakítja (Magyar Fotó — Pálmai Simoné felvétele) IQOQ április elsején ke­­rü­­gyetlen és meg­döbbentő váratlansággal, tele sokrétű alkotó vággyal és terv­vel, meghalt A. Sz. Makarenko, a szovjet korszak legnagyobb pedagógusa. A gyermekfilmek gyárába uta­zott a moszkvai helyiérdekű vo­naton, hogy megbeszélje egyik új forgatókönyvét. Három és fél évtized csodálatos szépségű és gazdagságú, páratlan erőfe­szítésekkel teli alkotómunkájá­ban megviselt szíve azonban cserbenhagyta. Kilépve a kocsi­ból, alébten esett össze, s csak annyit mondott még a körü­lötte állóknak: „Makarenko... író ... vagyok.” Szívizomszaka­dás — állapították meg az or­vosok. És másnap a Pravdá­ban, s valamennyi szovjet új­ságban megjelent a Szovjet Írók Szövetségének búcsúztató­ja: „Műveinek minden soráért megküzdött, minden szava mö­gött ott állt egész élete, egész hősi munkája. Valóban szivé­nek, a hazafi, a harcos, a peda­gógus, s a művész nagyszerű szívének vérével írt... élenjáró, újító, igazi forradalmár volt." Temetésének napján ezrek gyűltek össze a végtelen szov­jet föld minden sarkából: fiai és lányai, mérnökök és nevelők, tudósok és katonatisztek, szak­munkások és színészek, hogy búcsút vegyenek atyjuktól. Az „Új ember kovácsá”-nak és az „Igor és társai”-nak hősei bú­csúztak attól, aki nemcsak a regény lapjain formált belőlük hősöket, hanem életét szánta arra, hogy a szovjet haza hű fiaivá nevelje őket. Az átkos múlt által legmélyebbre taszí­tott csavargókat, utcagyereke­ket, fiatal bűnözőket a legma­gasabbra emelte. A szocialista ember, a bolsevik jellem, a kommunista erkölcs magasla­taira. A temetés utáni napok egyi­­kén összeült a Szovjet Írók Szövetségének pártszerve­zete. Egy napirendi pont tárgya­lására azonban nem került sor. Ez a napirend így hangzott: A. Sz. Makarenko kérelme arról, hogy vegyék fel a bolsevik párt tagjai sorába. Nem volt hát tagja a pártnak, amikor meghalt, de kevés igazabb katonája volt Lenin és Sztálin pártjának, mint ő. „A párttal való kapcsolatom érzése, a vele való állampolgári és emberi, politikai és erkölcsi egységem régen elmosták és kiegyenlítették ennek a szónak csengését, hogy pártonkívüli” — írta nem sokkal halála előtt. Azóta 15 év telt el. S mű­veinek jelentősége a kommunista nevelés ügye számára egyre szélesebben tá­rul fel s egyre messzebb terjed a Szovjetunió határain túl. Bízvást elmond­hatjuk, hogy ott, ahol alkotó gondolat fogan a kommunista nevelés gyakorlatában — akár iskolákról, akár ifjúsági szövet­ségről essék is szó — ott Ma­karenko feltétlen segítő és ta­nácsadó. Egyik tanítványa, aki a Nagy Honvédő Háború idején életét adta a szovjet hazáért, azt mondta róla, hogy Maka­renko életművéről írni annyit jelent, mint fiaink és leányaink ezreiről írni, s azokról a mil­liókról írni, akiket könyveivel és hősi életének példájával meg­ragadott. Hazánkban is kevesen vannak olyanok, akiknek az if­júság nevelésén munkállkodva ne váltak volna kézikönyvükké Makarenko regényei és pedagó­giai tanulmányai. Gorkijon kí­vül talán nincs még szó, aki olyan szenvedélyes szeretettel ábrázolta volna az új társada­lom emberét, s aki olyan meg­ragadó erővel beszélt volna a kommunista nevelés örömeiről, győzelmeiről s gondjairól, mint ő. Szüntelenül hallotta és ismé­telte, hogy csak a szocialista társadalom virágoztatja fel az ember egyéniségét, bontakoztat­ta ki erkölcsi szépségét, teremti meg egymás közti kapcsolatai­nak új, magasabbrendű formáit. Az „Igor és társaidban már kristálytisztán csillog az az örömteli gyermekközösség, amelynek tagjait a kommunista erkölcs és magatartás teszi széppé, s amelynek megterem­tésére Makarenko életét szánta. Szá­zakban és ezrekben érle­­lődik meg hazánkban is Makarenko nyomán a vágy, hogy az új ember kovácsolásá­nak szenteljék életüket. Százak és ezrek értették meg művei nyomán a sztálini szavak iga­zát, hogy az ifjúság a mi jö­­vőnk, a mi reménységünk s nincs szebb feladat, mint a jövő alakítói közé tartozni. Legyenek hát a mi ifjúságunk nevelői számára is szállóigévé Maka­renko szavai: „Gyönyörű munka az új ember alkotásának műve. Sok gyönyörűség várt benne. Köszöntöm a pártot, amely ezt a boldogságot és örömet adta nekünk” Makarenko pedagógiai néze­teiről sokat írtak már és még sokat is írnak majd, hiszen az ő művei általánosítják a leg­teljesebben, tudományos színvo­nalon és megragadó művészi formában a kommunista nevelés tapasztalatait a Szovjetunióban. De essék itt még néhány szó Makarenkóról, az emberről. Makarenko egyike azoknak a szovjet nép mélyéből, sűrűjéből­­ felnőtt tehetségeknek, tudósok­nak, akiknek alkotó erejét a szovjet hatalom, a szocialista rend bontakoztatta­ ki, s a párt, a marxizmus-leninizmus eszméi termékenyítették meg. Az Októ­beri Forradalom nyitotta meg a vasúti munkás fia, az egyszerű néptanító előtt az új ember ne­velésének azokat a távlatait, amelyekről ő maga írta, hogy szinte részegítőek voltak. Sike­reinek forrása épp abban van, hogy pontosan meglátta, milyen beláthatatlan lehetőségeket tárt fel az új társadalom az ember nevelése számá­ra. A­ángoló szovjet hazafi volt. Magával ragadó büszke­séggel tudott írni a szovjet ha­záról, a szovjet népről s mű­veinek minden oldaláról, a sza­bad emberiség, a világ eljöven­dő arca néz az olvasóra. „Én nem kiagyaltam a hőseimet — írja — munkásosztályunkban, az orosz népben mindig láttam és látom a dús erőket, a bonyo­lult egyéniségeket, az értelem és szív finom rezdüléseit, életemet nagyszerűnek, erősnek, hősi tet­tekre képesnek ismerem.” Mély­ségesen politikai ügynek tekin­tette az ifjúság nevelését, s min­dig az elsők között felelt tettek­kel a párt hívó szavára. Segítséget az elhagyott gyer­mekeknek — adta ki a párt 1920-ban a jelszót, s Makarenko átvette a Gorkij-telep vezetését. 1925-ben, a szovjet tanítók első kongresszusán Kalinin­ elvtárs a párt és a szovjet kormány nevé­ben az új ember nevelésének fontosságáról beszélt, s Maka­renko hozzáfogott az „Új ember kovácsa” megírásához. 1936-ban a szovjet kormány törvényren­deletet tett közzé a szovjet csa­lád megszilárdításáról és Maka­renko feleletül megírta a „Szü­lők könyvé”-t. Amikor 1939-ben megjelentek a Bolsevik Párt XVIII. kongresszusának tézisei amelyekben a párt megfogalmaz­ta a kommunista nevelés jelentő­ségét a szocializmusból a kom­munizmusba való átmenet ide­jén . Makarenko szinte na­pok alatt nagy cikket írt és előadást tartott a kommunista erkölcsről, kommunista maga­tartásról. S így lehetne végig követni életének minden moz­zanatát, a szovjet nép, a párt ügye szolgálatának nagyszerű útját. Növendékei elmondják ró­la, hogy asztalán állandóan ott volt Lenin beszéde a Komszomol III. kongresszusán és szüntele­nül tanulmányozta Lenin, Sztálin műveit. Ezért tudott acélosan egyszerű maradni, amikor kímé­letlen harcot vívott a marxista köntösbe öltözött burzsoá peda­gógiai nézetek ellen és ezért ír­hatta nyugodtan és mélységes meggyőződéssel e harcai köze­pette egyik levelében: .... Sztálin is a mi oldalunkon van". Makarenko nyughatatlan, szüntelenül kutató és teremtő — alkotó volt. Ötvenegyéves ko­rában halt meg és ebből har­minckettőt neveltjei között töl­tött el, ebből is tizenhatot a szovjet korszakban. Szenvedé­lyes belső tűz ösztönözte arra, hogy szüntelenül tökéletesítse* * munkáját, a kommunista neve­lés módszertanát, hogy egyre új és új utakat törjön, új neve­lési módszereket alkosson. „Csak egytől akarom önöket meggyőz­ni: — mondotta hallgatóinak — merészeknek kell lenniök, s al­­kotniok kell." Hajlíthatatlanul követelő és igényes volt, elsősor­ban önmagával szemben. Nö­vendékeinek nem nézte el semi­­lyen mulasztását, s minél töké­letesebb volt egy neveltje, an­nál többet követelt tőle. Hibát­lan, teljes emberi szépségükben ragyogó fiatalokat akart nevel­ni és ezt meg is tette. Másfél évtizedig úgy élt, mint növen­dékei, velük kelt és dolgozott s csak zajuk sodrában tudott ír­ni. Ahogy tréfásan írta, értük és miattuk nem ért rá negyvenéves koráig megnősülni.­­M­akarenko életműve a szov­­­­jet kultúra kiemelkedő értékei közé tartozik s mél­tóan övezi ma őt az egész szov­jet nép szeretete és megbecsü­lése A párt és kormány kezdet­től fogva nagyrabecsülte mun­káját. Ezért kapta meg a Vörös Zászló Rendet, ezért fejtette ki a Pravda pedagógiai nézeteit, s ezzel magyarázható, hogy ha­lála után épp a Bolsevik Párt központi lapja hívta fel a szov­jet pedagógiai tudomány mű­velőinek figyelmét örökségének tanulmányozására, terjesztésére és alkotó felhasználására. Mű­veinek kincsestárából többet, összehasonlíthatatlanul többet kell meríteniük mindazoknak, köztük az ifjúsági vezetőknek is, akik nevelőmunkájuk során egy új ember arcvonásait for­málják hazánkban. Pataki Ferenc c/sz új emberek köv­áét a A. Sz. Makarenko halálának 15. évfordulójára T A „Színjátszók könyvtára“ sorozat új füzetei A „Színjátszók könyvtá­ra"­­sorozat füzetei népszerűek a mű­vészeti csoportok körében. A so­rozatban legutóbb Csizmarek Mátyás „A borjú", Mai Talveszt, szovjet-észt író „Mintaférj" és Krúdy Gyula ,,,42 arany meg az asszony’’ című színműve láttak napvilágot. Az év második ne­gyedében a klasszikus és mai magyar drámairodalom több al­kotását adják közre. Kiadják Kisfaludy Károly egyik színmű­vét, a „Kocsonya Mihály há­zassága" című XVIII. szá­zad­­beli iskoladrámát, Karinthy Frigyes vidám jeleneteinek kö­tetét — benne ...4 bűvös szék" című egyfelvonásost — Déry Tibor Kossuth-díjas író „Talp­­simogatók" című egyfelvoná­­sosát, Tersánszky J. Jenő Kos­­suth-díjas író mesejátékát ..Síró babák” címmel, valamint Tamá­si Áron Kossuth-díjas író új színművét. ír­ ­t elő*A telepetek rilvid tartalma: Karancs­­bányát, a nógrádmegyei kis bányatelepet 1944 márciusában megszállják a németek, Simon Gábor frontmester, fia Dani és a helyi kom­munista pártsejt tagjai szabotázsokat követ­nek el, hogy akadályozzák a haditermelést* Ebben hallgatólagosan velük tart Schaffer bányamérnök is. A németek megtudják, hogy a szabotázsokat Simon Gábor és fia, valamint Harasta váját hajtották végre. A három bá­nyász a nógrádi partizánokhoz menekül, akik Borsodi parancsnok vezetésével sok kárt okoz­nak a német megszállóknak. Wehner, a német csapatok parancsnoka pénzzel, majd erőszakkal akarja megszerezni Schaffer mér­nöktől nagyjelentőségű találmányát, az új kokszo­si fű­járást. •— Nem adom. Wehner beleharapott alsó ajkába, hogy ez ne kiromkodja magát. Aztán lecsapta a kagylót. Néhány pillanatig gondolkozott. Negyedóra múlva egy teherautó robogott Ka­­rancsbánya felé, megrakva SS-katonákkal. A te­herautó mögött Wehner személykocsiját két gép­fegyveres motorkerékpár kísérte. ★ A partizántáborban az osztagok felsorakoztak a parancsnoki sátor előtt. Borsodi végigment a nyílegyenes sorok előtt. Megnézte egyik-másik partizán felszerelését. — Hogy érzi magát, Simon elvtárs? — állt meg Simon Gábor előtt. Az öreg bányász elmosolyodott. — Jobban érzem magam, parancsnok elvtárs. Simon Gábor néhány hete súlyosan megsebe­sült az egyik összecsapásban. Sok vért vesztett. Az orvos már le is mondott róla. De Simon Gá­bor nem adta olyan könnyen az életét. Élni akart. — Fiam, én megérem a győzelmet, ha a fene fenét eszik is — mondta egyszer Daninak. Az orvos vérátömlesztéssel próbálkozott. Ha­rasta adott vért. És amiben Simon Gáboron kí­vül senki sem reménykedett, az megtörtént. Az öreg bányász nem egészen tíz nap alatt lábraállt. Büszkén húzta ki magát Borsodi előtt. — Ha kell, már verekedni is tudok. — Azért mégis csak vigyázzon magára. Borsodi folytatta a szemlét s közben elhatá­rozta, hogy Simon­­Gábort az utóvédhez osztja be. Mindjárt utasította is a segédtisztet. A felhős égből lassan, mint apró pillangók, kis hópihék ereszkedtek alá, előbb ritkán, egyen­ként, aztán mind sűrűbben. Percek alatt kiadós hóesés kerekedett. A fehér pihék tömött, puha szőnyeget vontak a fagyott földre, megálltak a fegyvereken és a katonasapkákon. Borsodi végignézett a katonáin. A feszes, fe­gyelmezett sorok láttán valami büszkeséget ér­zett. Örült — mint már annyiszor — ezeknek a kemény, megedzett embereknek, akik mellette nőttek hősökké. Bár többen lennének! Minél több ilyen derék ember kell ennek az országnak. Ilye­nek, akik nem félnek se fűztől, se víztől, neki­mennek minden veszélynek. — Elvtársak! — szólalt meg kisvártatva. Hangja, mint mindig, most is nyugodt, kissé re­kedtes árnyalatú volt. — Ahogy az egység­­parancsnokok tájékoztattak benneteket, elindu­lunk utolsó önálló és egyben legnagyobb beveté­sünkre. Tőlünk függ, hogy minél hamarabb egye­süljünk barátainkkal, testvéreinkkel, Sztálin ka­tonáival. A sorok fölé felröppent egy kiáltás: — Hurrá! És rázúgja mindenki: — Hurrááá! Hurrááá! Az erdő, a fák visszaverték a kiáltásokat. Zen­gett, zúgott a Vadon, kis a partizánok úgy érez­ték, hogy egy egész nép kiált velük együtt. Borsodi János ott állt az osztag előtt. Egyik oldalán a segédtisztje, másikon Csapó. A pa­rancsnok szeme lassan körüljárt. Szinte minden katonájának a szemébe nézett. Akarta, hogy mindegyik érezze: személyesen hozzá beszél. — Ez a harc azt követeli mindannyiotoktól, hogy a legfegyelmezettebben teljesítsétek a pa­rancsokat. Harcoljatok olyan keményen és olyan hősiesen, mint eddig tettétek. Hozzatok újabb dicsőséget a partizán névre! A magyar nép be­csületéért, a magyar haza szabadságáért, né­pünkért, asszonyainkért, gyermekeinkért... előre, partizánok! Pillanatnyi csend támadt. Aztán felcsendült egy mély férfihang. Fel, fel, ti rabjai a földnek ... A régi, régi harci dal olyan erővel zengett a partizánok ajkán, mint még soha. Szállt, szállt az ének, az erő és a győzelem himnusza. Ez a harc lesz a végső. Csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz Holnapra a világ! Majd rövid vezényszavak pattogtak. Az osz­tagok egymásután elindultak, hogy a parancs szerint más és más irányból közelítsék meg Ka­­rancsbányát. Simon Dani vidáman integetett apja után. Az öreg Simon is visszaintett fiának. Dani ott állt Borsodi mellett. Borsodi a fiú felé fordult. — Indulj te is, Dani — mondta és megigazí­totta a fiú nyakában a félrecsúszott sálat. — A lovat pedig — mutatott rá a vasderesre, ame­lyet a fiú kantárszáron tartott — nyugodtan hagyd el, ha odaértél. Brigys fiam! Dani kihúzta magát. Kezet fogtak. A fiú kemé­nyen megszorította a politikai biztos kezét is. A partizánok már szétszedték a parancsnoki sátrat. Üres volt a kis tisztás. Csak a kiégett fol­tok mutatták a földön, hogy nemrég itt tábortűz égett. De ezeket a foltokat is belepte lassan a hó. Dani a nyeregbe ugrott. Megfordította a lovat és előbb kocogva, majd lassú galoppban, nem­sokára pedig erős vágtában száguldott Karancs­bánya felé, hogy — Borsodi János narancsa sze­rint biztos rejtekhelyre vigye Schaffer mérnöke és Julikát.★ Amikor Schaffer két német katona és egy nyi­las csendőr kíséretében belépett a csendőrőrski első kérdése ez a volt Wehnerhez: — Lenne szíves megmondani, hogy milyen e­men tartóztatott le? A német egy intéssel kiküldte a szobából a ka­tonákat, majd hellyel kínálta Schaffert. Cs. aztán szólalt meg: — Kedves kolléga, nem értem, miért ilyen i­gerült? — Igyekezett visszafojtani idegesség és még mosolyt is erőltetett arcára. — Hisz csak üzleti tárgyalásra hívtam. — Három fegyveres kíséretében ... Wehner széttárta karját. — Mérnök úr, háború van. Ilyenkor változt a szokások. Azelőtt volt, aki lakájsal küldött mű­hívót. Nekem csak katonáim vannak. Schaffer rágyújtott. — Azt hiszem, én már egyszer válaszoltam ön ajánlatára .. . Wehner nem felelt. Ránézett a mérnök kő­ben égő pipára. —­ Azt mondta a múltkor, amikor megi­gattam és cigarettával kínáltam, hogy dohányzik ... — arcán fagyossá vált a mű. — Nos, kedves kolléga, én ... mégis szí­nem, ha sikerülne üzletet kötnünk. Leült és mereven nézte a mérnök arcát — Nézze, mérnök úr... én a múltkor fels­­áttam magának mindent. Maga nem fog el, mert idealista. Én realista vagyok,­­ próbálok mégis a maga módján gondolkod Schaffer kérdően felvonta a szemöldökét. — Mérnök úr, ön német származású. A is német. Éppen ezért kötelessége, hogy a német haza javára hasznosítsa a találmá Schaffer megrázta fejét. (Folytatjuk.) 1854 április 1.

Next