Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-04-01 / 77. szám

3 T 1854 április 1, „SZENTIVÁNÉJI ÁLOM" Shakespeare „SzentivánéjI álom" című halhatatlan remekmű­vét nagy sikerrel tartja műsoron a pécsi Nemzeti Színház. Képünkön a darab egyik jelenetében Mátray Máriát láthatjuk Titánia izerepében; a szamárrá változott Zubolyt Buss Gyula alakítja (Magyar Foto — Pálmai Simoné felvétele) Sohsem felejtem Emlékeimben él ma is a kép — az este: fagyos eső verdeste fönn az ajtó ablakát, • pince vak mélyén szorongva és remegve bújtunk menekülő, riadt vadak gyanánt. Dongott a föld, vonaglott olykor, akna robbant, s akár az ütleg, csattogott a német tiszt szava — nem tudtuk, hogy mi vár ránk, féltünk, hogy e roppant rengéstől összeomlik otthon és haza. Álmodtunk tán? — Vagy szenvedéseink jutalma csillant elő a barna grúz lány szemén, aki belépett fegyverét kezében tartva, mint eleven, valóra varázsolt remény? — Először éreztem forró szeled, szabadság — sohsem felejtem már a barna grúz lányt, * a többit! — kik jöttek s kenyerük, kedvük adták, mikor füstölve még a harc pernyéje szállt. Sohsem felejtem már az évek drága csokrát, a rügyet bontó, víg tavaszi ébredést: akár szabadult rab, föllélekzett az ország, új kézben új földet kóstoltak az ekék. A győzelem napjaiért vitt hősi harcok példázva-fűtve friss erőt adtak nekem, kemény vagyok! — riaszthatnak kufár acsargók. a gyávaság kórja nem sápad szivemen! Emlék, égő emlék nekünk a szabadulás, a lángja századokra átlobog — hevít, lénnyel ragyogja be a népek harcos útját, tüzében acélossá edzi fegyverit. Égő emlék! Sztálin gyújtotta! — Versem zengje magasba törve, mint több éve az öröm — nevét tükrözze népem minden álma-terve, ragyogjon ott a boldog, tündöklő jövőn. Bihari Sándor 1QOQ április elsején ke- ^K' gyetlen és meg­döbbentő váratlansággal, tele sokrétű alkotó vággyal és terv­vel, meghalt A. Sz. Makarenko, a szovjet korszak legnagyobb pedagógusa. A gyermekfilmek gyárába uta­zott a moszkvai helyiérdekű vo­naton, hogy megbeszélje egyik új forgatókönyvét. Három és fél évtized csodálatos szépségű és gazdagságú, páratlan erőfe­szítésekkel teli alkotómunkájá­ban megviselt szive azonban cserbenhagyta. Kilépve a kocsi­ból, alélten esett össze, s csak annyit mondott még a körü­lötte állóknak: „Makarenko... író ... vagyok.” Szívizomszaka­dás — állapították meg az or­vosok. És másnap a Pravdá­ban, s valamennyi szovjet új­ságban megjelent a Szovjet írók Szövetségének búcsúztató­ja: „Müveinek minden soráért megküzdőit, minden szava mö­gött ott állt egész élete, egész hősi munkája. Valóban szivé­nek. a hazafi, a harcos, a peda­gógus, s a művész nagyszerű szívének vérével írt... élenjáró, újító, igazi forradalmár volt." Temetésének napján ezrek gyűltek össze a végtelen szov­jet föld minden sarkából: fiai és lányai, mérnökök és nevelők, tudósok és katonatisztek, szak­munkások és színészek, hogy búcsút vegyenek atyjuktól. Az „Uj ember kovácsá”-nak és az „Igor és társai”-nak hősei bú­csúztak attól, aki nemcsak a regény lapjain formált belőlük hősöket, hanem életét szánta arra, hogy a szovjet haza hü fiaivá nevelje őket. Az átkos múlt által legmélyebbre taszí­tott csavargókat, utcagyereke­ket, fiatal bűnözőket a legma­gasabbra emelte. A szocialista ember, a bolsevik jellem, a kommunista erkölcs magasla­taira. A temetés utáni napok egyl- kén összeült a Szovjet írók Szövetségének pártszerve­zete. Egy napirendi pont tárgya­lására azonban nem került sor. Ez a napirend így hangzott: A. Sz. Makarenko kérelme arról, hogy vegyék fel a bolsevik párt tagjai sorába. Nem volt hát tagja a pártnak, amikor meghalt, de kevés igazabb katonája volt Lenin és Sztálin pártjának, mint c/jz áj emberek kov áét a A. Sz. Makarenko halálának 15. évfordulójára Makarenko egyike azoknak a szovjet nép mélyéből, sűrűjéből ! felnőtt tehetségeknek, tudósok­nak, akiknek alkotó erejét a szovjet hatalom, a szocialista rend bontakoztatta' ki, s a párt, a marxizmus-leninizmus eszméi termékenyítették meg. Az Októ­beri Forradalom nyitotta meg a vasúti munkás fia, az egyszerű néptanító előtt az új ember ne­velésének azokat a távlatait, amelyekről ő maga írta, hogy szinte részegitöek voltak. Sike­reinek forrása épp abban van, hogy pontosan meglátta, milyen beláthatatlan lehetőségeket tárt fel az új társadalom az ember nevelése számálra. J^ángoló szovjet hazafi volt. Magávalragadó büszke­séggel tudott írni a szovjet ha­záról, a szovjet népről s mü­veinek minden oldaláról, a sza­bad emberiség, a világ eljöven­dő arca néz az olvasóra. „Én nem kiagyaltam a hőseimet — írja — munkásosztályunkban, az orosz népben mindig láttam és látom a dús erőket, a bonyo­lult egyéniségeket, az értelem és szív finom rezdüléseit, élépemet nagyszerűnek, erősnek, hősi tet­tekre képesnek ismerem.” Mély­ségesen politikai ügynek tekin­tette az ifjúság nevelését, s min­dig az elsők között felelt tettek­kel a párt hívó szavára. Segítséget az elhagyott gyer­mekeknek — adta ki a párt 1920-ban a jelszót, s Makarenko átvette a Gorkij-telep vezetését. 1925-ben, a szovjet tanítók első kongresszusán Kalinin' elvtárs a párt és a szovjet kormány névé ben az új ember nevelésének fontosságáról beszélt, s Maka­renko hozzáfogott az „Uj ember kovácsa” megírásához. 1936-ban a szovjet kormány törvényren­deletet tett közzé a szovjet csa­lád megszilárdításáról és Maka­renko feleletül megírta a „Szü­lők könyvé”-t. Amikor 1939-ben megjelentek a Bolsevik Párt XVIII. kongresszusának tézisei amelyekben a párt megfogalmaz­ta a kommunista nevelés jelentő­ségét a szocializmusból a kom­munizmusba való átmenet ide­jén — Makarenko szinte na­pok alatt nagy cikket írt és előadást tartott a kommunista erkölcsről, kommunista maga­tartásról. S így lehetne végig követni életének minden moz­zanatát, a szovjet nép, a párt ügye szolgálatának nagyszerű útját. Növendékei elmondják ró­la, hogy asztalán állandóan ott volt Lenin beszéde a Komszomol III. kongresszusán és szüntele­nül tanulmányozta Lenin, Sztálin műveit. Ezért tudott acélosan egyszerű maradni, amikor kímé­letlen harcot vívott a marxista köntösbe öltözött burzsoá peda­gógiai nézetek ellen és ezért ír­hatta nyugodtan és mélységes meggyőződéssel e harcai köze­pette egyik levelében: ..0. Sztálin is a mi oldalunkon van". Makarenko nyughatatlan, szüntelenül kutató és teremtő — alkotó volt. Ötvenegvéves ko­rában halt meg és ebből har­minckettőt neveltjei között töl­tött el, ebből is tizenhatot a szovjet korszakban. Szenvedé­lyes belső tűz ösztönözte arra, hogy szüntelenül tökéletesíts«* * munkáját, a kommunista neve­lés módszertanát, hogy egvre új és új utakat törjön, új neve­lési módszereket alkosson. „Csak egytől akarom önöket meggyőz­ni: — mondotta hallgatóinak — merészeknek kell lenniök, s al- kotniok kell." Hajlíthatatlanul követelő és igényes volt, elsősor­ban önmagával szemben. Nö­vendékeinek nem nézte el semi- lven mulasztását, s minél töké­letesebb volt egv neveltje, an­nál többet követelt tőle. Hibát­lan. teljes emberi szépségükben ragyogó fiatalokat akart nevel­ni és ezt meg is tette. Másfél évtizedig úgv élt. mint növen­dékei. velük kelt és dolgozott s csak zajuk sodrában tudott ír­ni. Ahogy tréfásan írta, értük és miattuk nem ért rá negyvenéves koráig megnősülni. 1M akarenko életműve a szov- 1 jet kultúra kiemelkedő értékei közé tartozik s mél­tóan övezi ma őt az egész szov­jet nép szeretete és megbecsü­lése A párt és kormány kezdet­től fogva nagyrabecsülte mun­káját. Ezért kapta meg a Vörös Zászló Rendet, ezért fejtette ki a Pravda pedagógiai nézeteit, s ezzel magyarázható, hogy ha­lála után épp a Bolsevik Párt központi lapja hívta fel a szov­jet pedagógiai tudomány mű­velőinek figyelmét örökségének tanulmányozására, terjesztésére és alkotó felhasználására. Mű­veinek kincsestárából többet, összehasonlíthatatlanul többet kell meríteniük mindazoknak, köztük az ifjúsági vezetőknek is. akik nevelőmunkájuk során egy új ember arcvonásait for­málják hazánkban. Pataki Ferenc A „Színjátszók könyvtára“ sorozat új füzetei 6. „A párttal való kapcsolatom érzése, a vele való állampolgári és emberi, politikai és erkölcsi egységem régen elmosták és kiegyenlítették ennek a szónak csengését, hogy pártonkívüli” — írta nemsokkal halála előtt. Azóta 15 év telt el. S mü­veinek jelentősége a kommunista nevelés ügve számára egyre szélesebben tátrul fel s egyre messzebb terjed a Szovjetunió határain túl. Bízvást elmond­hatjuk, hogy ott, ahol alkotó gondolat fogan a kommunista nevelés gyakorlatában — akár iskolákról, akár ifjúsági szövet­ségről essék is szó — ott Ma­karenko feltétlen segítő és ta­nácsadó. Egvik tanítványa, aki a Nagy Honvédő Háború ideién életét adta a szovjet hazáért, azt mondta róla, hogy Maka­renko életművéről írni annyit jelent, mint fiaink és leányaink ezreiről írni, s azokról a mil­liókról írni, akiket könyveivel és hősi életének példájával meg­ragadott. Hazánkban is kevesen vannak olyanok, akiknek az if­júság nevelésén munkállkodva ne váltak volna kézikönyvükké Makarenko tegényei és pedagó­giai tanulmányai. Gorkijon kí­vül talán nincs még iró, akt olvan szenvedélyes szeretette! ábrázolta volna az új társada­lom emberét, s aki olyan meg­ragadó erővei beszélt volna a kommunista nevelés örömeiről, győzelmeiről s gondjairól, mint ő. Szüntelenül Vallotta és ismé­telte, hogy csak a szocialista társadalom virágoztatja fel az ember egyéniségét, bontakoztat­ta ki erkölcsi szépségét, teremti meg egvmásközti kapcsolatai­nak új, magasabbrendű formáit. Az „Igor és társaidban már kristálytisztán csillog az az örömteli gvermekközösség, amelynek tagjait a kommunista erkölcs és magatartás teszi széppé, s amelynek megterem­tésére Makarenko életét szánta. Czá'zakban és ezrekben érle- lödik meg hazánkban is Makarenko nyomán a vágy, hogy az új ember kovácsolásá­nak szenteljék életüket. Százak és ezrek értették meg müvei nyomán a sztálini szavak iga­zát. hogy az ifjúság a mi iö- vönk, a mi reménységünk s nincs szebb feladat, mint < jövő alakítói közé tartozni. Legyenek hát a mi ifjúságunk nevelői számára is szállóigévé Maka­renko szavai: „Gyönyörű munka az új ember alkotásának műve. Sok gyönyörűség vart benne. Köszöntőm a pártot, amely ezt a boldogságot és örömet adta nekünk” Makarenko pedagógiai néze­teiről sokat írtak már és még sokat fs írnak majd, hiszen az ő művei általánosítják a leg­teljesebben, tudományos színvo­nalon és megragadó művészi formában a kommunista nevelés tapasztalatait a Szovjetunióban. De essék itt még néhány szó Makarenkóról, az emberről. A „Színjátszók könvvtálra"- sorozat füzetei népszerűek a mű­vészeti csoportok körében. A so­rozatban legutóbb Cs'zmarek Mátyás „A borjú", Mai Talveszt, szovjet-észt író „Mintaférj" és Krúdy Gyula ,,,42 arany meg az asszony’’ című színműve láttak napvilágot. Az év második ne­gyedében a klasszikus és mai magyar drámairodalom több al­kotását adják közre. Kiadják Kisfaludy Károly egyik színmű­vét. a „Kocsonya Mihály há­zassága" című XVIII. száizad- beli iskoladrámát, Karinthy Frigyes vidám jeleneteinek kö­tetét — benne ...4 bűvös szék" című egyfelvonásost — Déry Tibor Kossuth-díias iró „Talp- simogatók" című egvfelvoná- sosát, Tersánszky J. Jenő Kos- suth-díjas iró mesejátékát ..Síró babák” címmel, valamint Tamá­si Áron Kossuth-díjas író új színművét. Kt el«*5 telexetek rflvld tartalma: Karancs- bányát, a nógrádmegyei kis bányatelepet 1944 márciusában megszállják a németek, Simon Gábor frontmester, fia Dani és a helyi kom­munista pártsejt tagjai szabotázsokat követ­nek el, hogy akadályozzák a haditermelést* Ebbe* hallgatólagosan velük tart Schafíer bányamérnök is. A németek megtudják, hogy a szabotázsokat Simon Gábor és fia. valamint Harasta vájár hajtották végre. A három bá­nyász a nógrádi partizánokhoz menekül, akik Borsodi parancsnok vezetésével sok kárt okoz­nak a német megszállóknak. Wehner, a német csapatok parancsnoka pénzzel, majd erőszakkal akarja megszerezni Schaffer mér­nöktől nagyjelentőségű találmányát, az új kokszoUsl fiijárást. •— Nem adom. Wehner beleharapott alsóajkába, hogy e! ne kiromkodja magát. Aztán lecsapta a kagylót. Néhány pillanatig gondolkozott. Negyedóra múlva egy teherautó robogott Ka- rancsbánya felé, megrakva SS-katonákkal. A te­herautó mögött Wehner személykocsiját két gép­fegyverei motorkerékpár kísérte. ★ A partizántáborban az osztagok felsorakoztak a parancsnoki sátor előtt. Borsodi végigment a nyílegyenes sorok előtt. Megnézte egyik-másik partizán felszerelését. — Hogy érzi magát. Simon elvtárs? — állt meg Simon Gábor előtt. Az öreg bányász elmosolyodott. — Jobban érzem magam, parancsnok elvtárs. Simon Gábor néhány hete súlyosan megsebe­sült az egyik összecsapásban. Sok vért vesztett. Az orvos már le is mondott róla. De Simon Gá­bor nem adta olyan könnyen az életét. Élni akart. — Fiam, én megérem a győzelmet, ha a fene fenét eszik is — mondta egyszer Daninak. Az orvos vérátömlesztéssel próbálkozott. Ha­rasta adott vért. És amiben Simon Gáboron kí­vül senki sem reménykedett, az megtörtént. Az öreg bányász nem egészen tíz nap alatt lábraálit. Büszkén húzta ki magát Borsodi előtt. — Ha kell, már verekedni is tudok. — Azért mégis csak vigyázzon magára. Borsodi folytatta a szemlét s közben elhatá­rozta, hogy Simon .Gábort az utóvédhez osztja be. Mindjárt utasította is a segédtisztet. A felhős égből lassan, mint apró pillangók, kis hópihék ereszkedtek alá, előbb ritkán, egyen­ként. aztán mind sűrűbben. Percek alatt kiadós hóesés kerekedett. A fehér pihék tömött, puha szőnyeget vontak a fagyott földre, megálltak a fegyvereken és a katonasapkákon. Borsodi végignézett a katonáin. A feszes, fe­gyelmezett sorok láttán valami büszkeséget ér­zett. Örült — mint már annyiszor — ezeknek a kemény, megedzett embereknek, akik mellette nőttek hősökké. Bár többen lennének! Minél több ilyen derék ember kell ennek az országnak. Ilye­nek, akik nem félnek se fűztől, se víztől, neki­mennek minden veszélynek. — Elvtársak! — szólalt meg kisvártatva. Hangja, mint mindig, most is nyugodt, kissé re­kedtes árnyalatú volt. — Ahogy az egység- parancsnokok tájékoztattak benneteket, elindu­lunk utolsó önálló és egyben legnagyobb beveté­sünkre. Tőlünk függ, hogy minél ham-rabb egye­süljünk barátainkkal, testvéreinkkel, Sztálin ka­tonáival. A sorok fölé felröppent egy kiáltás: — Hurrá! És rázúgfa mindenki: — Hurrááá! Hurrááá! Az erdő, a fák visszaverték a kiáltásokat. Zen­gett, zúgott a Vadon, fis a partizánok úgy érez­ték, hogy egy egész nép kiált velük együtt. Borsodi János ott állt az osztag előtt. Egyik oldalán a segédtisztje, másikon Csapó. A pa­rancsnok szeme lassan körüljárt. Szinte minden katonájának a szemébe nézett. Akarta, hogy mindegyik érezze: személyesen hozzá beszél. — Ez a harc azt követeli mindannyioloktól. hogy a legfegyelmezettebben teljesítsétek a pa­rancsokat. Harcoljatok olyan keményen és olyan hősiesen, mint eddig tettétek. Hozzatok újabb dicsőséget a partizán névre! A magyar nép be­csületéért, a magyar haza szabadságáért, né­pünkért. asszonyainkért, gyermekeinkért... előre, partizánok! Pillanatnyi csend támadt. Aztán felcsendült egy mély férfihang. Fel, fel, ti rabjai a földnek ... A régi, régi harci dal olyan erővel zengett a partizánok ajkán, mint még soha. Szállt, szállt az ének, az erő és a győzelem himnusza. Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát! És nemzetközivé lesz Holnapra a világ! Majd rövid vezényszavak pattogtak. Az osz­tagok egymásután elindultak, hogy a parancs szerint más és más irányból közelítsék meg Ka- rancsbányát. Simon Dani vidáman integetett apja után. Az öreg Simon is visszaintett fiának. Dani ott állt Borsodi mellett. Borsodi a fiú felé fordult. — Indulj te is, Dani — mondta és megigazí­totta a fiú nyakában a félrecsúszott sálat. — A lovat pedig — mutatott rá a vasderesre, ame­lyet á fiú kantárszáron tartott — nyugodtan hagyd el. ha odaértél. Erigyj fiam! Dani kihúzta magát. Kezetfogtak. A fiú kemé­nyen megszorította a politikai biztos kezét is. A partizánok már szétszedték a parancsnoki sátrat. Üres volt a kis tisztás. Csak a kiégett fol­tok mutatták a földön, hogy nemrég itt tábortűz égett. De ezeket a foltokat is belepte lassan a hó. Dani a nyeregbe ugrott. Megfordította a lovat és előbb kocogva, majd lassú galoppban, nem­sokára pedig erős vágtában száguldott Karancs bánya felé. hogy — Borsodi János narancsa sze rint biztos rejtekhelyre vigye Schafíer mérnöke és Julikat. ★ Amikor Schaffer két német katona és egy ny: las csendőr kíséretében belépett a csendörőrsri első kérdése ez> volt Wehnerhez: — Lenne szíves megmondani, hogy milyen c men tartóztatott le? A német egy intéssel kiküldte a szobából a ki tonákat, majd hellyel kínálta Schaffert. Cs; aztán szólalt meg: — Kedves kolléga, nem értem, miért ilyen i gerült? — igyekezett visszafojtani idegesség és még mosolyt is erőltetett arcára. — Hisz csak üzleti tárgyalásra hívtam. — Három fegyveres kíséretében ... Wehner széttárta karját. — Mérnök úr, háború van. Ilyenkor változr a szokások. Azelőtt volt, aki lakájjal küldött m< hívót. Nekem csak katonáim vannak. Schaffe' rágyújtott. — Azt hiszem, én már egyszer válaszoltam ön ajánlatára .. . Wehner nem felelt. Ránézett a mérnök k( ben égő pipára. —- Azt mondta a múltkor, amikor megl gattam és cigarettával kínáltam, hogy dohányzik ... — arcán fagyossá vált a mo: — Nos, kedves kolléga, én ... mégis szí ném, ha sikerülne üzletet kötnünk. Leült és mereven nézte a mérnök arcát — Nézze, mérnök úr... én a múltkor fels lottam magának mindent. Maga nem fog el, mert idealista. Én realista vagvok. ) próbálok mégis a maga módján gondolkod Schaffer kérdően felvonta a szemöldökét. — Mérnök úr. ön német származású. A is német. Éppen ezért kötelessége, hogy a német haza javára hasznosítsa a találmá Schafíer megrázta fejét. (Folytatjuk.) ír

Next

/
Thumbnails
Contents