Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)

1956-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Vasárnap, 1956 január 1 ÁRA 40 FILLÉR Minden feltételünk meg van, hogy az új esztendőben még nagyobb eredményeket érjünk el Hegedűs András elvtársnak, a Minisztertanács el­nökének nyilatkozata a Szabad Népnek Az új év alkalmából a Sza­bad Nép szerkesztő bizottsága kérdésekkel fordult Hegedűs András elvtárshoz, a Minisz­tertanács elnökéhez, aki az alábbi válaszokat adta: KÉRDÉS: Hogyan értékeli a miniszterelnök elvtárs az el­múlt év eredményeit a magyar népi demokrácia fejlődése szempontjából? VÁLASZ: Az 1955-ös év népi demokráciánk további megerő­södésének, a népgazdaság sok­oldalú fejlődésének, a szocializ­mus sikeres építésének eszten­deje volt. Pártunk irányításá­val és kormányunk vezetésé­vel népünk megőrizte és to­vábbfejleszti az előző években elért eredményeket és sikerrel javítja ki azokat a hibákat, amelyeket a jobboldali elhaj­lás okozott. Népgazdaságunk az elmúlt évben alapjában egészségesen fejlődött; túltel­jesítettük mind az ipar, mind a mezőgazdaság éves tervét. Az új év alkalmából a kormány háláját és köszönetét szeret­ném tolmácsolni egész né­pünknek és mindenekelőtt a szocialista ipar dolgozóinak, akik több mint 8 százalékkal több terméket adtak a hazá­nak, mint az előző esztendő­ben. A népgazdaságban elért eredmények lehetővé tették, hogy a tervezetthez képest megnöveljük a beruházásain­kat, és ezzel gyorsítsuk az ipar és mezőgazdaság fejlesztését, ugyanakkor a termelésben el­ért sikerek lehetőséget terem­tettek arra is, hogy tovább ja­vítsuk a dolgozók életkörül­ményeit városban és falun egyaránt. Egyik bizonyítéka ennek a többi között üzleteink karácsonyi és új év előtti for­galma, amely az árucikkek mennyiségében és választéká­ban is messze túlhaladott min­den eddigit. KÉRDÉS: Miben látja a következő év legfontosabb fel­adatait gazdasági életünkben? VÁLASZ: 1956-ban, máso­dik ötéves tervünk első évé­ben népi demokráciánk to­vábbi erősítése és a népjólét emelése érdekében erőtelje­sebben kell korszerűsítenünk iparunkat és fejlesztenünk me­zőgazdaságunkat, mint ez az elmúlt években történt. Az iparban gyorsabban kell át­térnünk új gyártmányok ki­bocsátására és fejlettebb gyár­tási eljárásokra; a mezőgazda­ságot jobban látjuk el gépek­kel, műtrágyával, növényvédő­szerekkel és minden más ter­mékkel, amelyek a termelés fellendítéséhez szükségesek. Mindezeket a terveinket a legszilárdabb alapra, a ma­gyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség bi­zalmára, öntudatára és oda­adó hazaszeretetére építjük. A kormány arra törekszik, hogy gazdasági lehetőségein­ket kihasználjuk népgazdasá­gunk további fejlesztésére, s ily módon szilárd gazdasági alapot akarunk teremteni népi demokratikus rendszerünk to­vábbi erősítéséhez, a népjólét emeléséhez. Biztosítani akar­juk az ipari termékek válasz­tékának és minőségének to­vábbi javítását, a dolgozók mezőgazdasági termékekkel való jobb ellátását, a lakás­építések meggyorsítását, a közlekedés fejlesztését, né­pünk kulturális színvonalának további emelését. KÉRDÉS: Melyek az ön vé­leménye szerint a magyar nép szempontjából az elmúlt év legfontosabb külpolitikai ese­ményei; a Magyar Népköztár­saság az új esztendőben ho­gyan kíván hozzájárulni a nemzetközi együttműködés fo­kozásához, a béke biztosításá­hoz? VÁLASZ: A Magyar Nép­­köztársaság — más békesze­rető országokhoz hasonlóan — az elmúlt évben arra töreke­dett, hogy előmozdítsa a nem­zetközi feszültség enyhülését, a béke megszilárdítását. Ez a célunk az új évben is. A magyar nép nagy öröm­mel és lelkesedéssel fogadta, hogy Magyarországot az el­múlt év végén az Amerikai Egyesült Államok vezető kö­reinek gáncsoskodása ellenére az ENSZ-közgyűlés döntő többségének támogatása mel­lett felvették az ENSZ-be. Az­zal, hogy egyenjogú országként bekerültünk az Egyesült Nem­zetek Szervezetébe, sokéves harcunk ért sikeresen véget, melyet hazánk, népi demokra­tikus rendszerünk nemzetközi elismertetéséért vívtunk. Jog­gal tekinthetjük ezt az elmúlt év országunkra nézve legfon­tosabb, legjelentősebb esemé­nyének. Saját eredményünknek te­kintjük azokat a sikereket is, amelyeket a Szovjetunió, Kína, a szocialista tábor többi or­szága az elmúlt évben a béke megőrzése, az emberi haladás és biztonság érdekében elért. Az elmúlt évben tehát to­vább erősítettük politikai, gaz­dasági és társadalmi kapcsola­tunkat a Szovjetunióval, a Kí­nai Népköztársasággal, és a szocialista tábor többi országá­val. Az év első felében részt vet­tünk a varsói egyezmény meg­alkotásában, amelyet népünk joggal tekint nemzeti függet­lenségünk és szabadságunk egyik legfontosabb okmányá­nak. A szocialista tábor orszá­gai közötti gazdasági kapcso­latok erősödését szolgálta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa fővárosunkban meg­tartott legutóbbi ülésszaka. A magyar kormány az el­múlt évben arra törekedett, hogy a genfi szellemnek meg­felelően baráti kapcsolato­kat alakítson ki minden béke­szerető országgal. Különösen nagyra értékeljük azokat az eredményeket, amelyeket a magyar és jugoszláv viszony rendezésében a két ország kö­zötti baráti és jószomszédi vi­szony helyreállításában elér­tünk, és reméljük, hogy rövi­desen megoldódnak a két or­szág között ma még rendezet­len kérdések is. Sokat javult és örvendetesen fejlődik a kapcsolatunk a szomszédos Ausztriával, amely az elmúlt évben nyerte vissza független­ségét. Fontosnak tartottuk és tartjuk diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolataink erősí­tését a gyarmatosítók ellen nemzeti önállóságukért küzdő közel-, közép-, távol-s keleti és más országokkal. A magyar kormány és a magyar nép nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunió kor­mánydelegációja, Bulganyin és Hruscsov elvtársak Indiában Burmában és Afganisztánban tett látogatásának és szívből örült elért nagy sikereiknek. Történelmi jelentőségű hozzá­járulás ez a népek közötti bé­kés együttműködés, az emberi haladás nagy ügyéhez. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év ked­vező eseményei, a nemzetközi feszültség csökkenése, a békés egymás mellett élés gondolatá­nak térhódítása mellett újra jelentkeznek a „genfi szellem­mel" ellentétes politikai irány­zatok. Az Egyesült Államok egyes felelős kormányférfiai, köztük Eisenhower és Dulles urak, úgynevezett karácsonyi üdvözleteikben, sőt a Fehér Ház legutóbbi hivatalos nyilat­kozatainak egyikében is dur­ván beleavatkoztak a népi de­mokráciák — köztük Magyar­­ország — belü­gyeibe. Ezek a karácsonyi üzenetek azt bizo­nyítják, hogy az amerikai ve­zetők együttéreznek a nagy­birtokaikat visszakívánó föld­birtokosokkal, az eszterháziak­­kal, pálffiakkal, a gyáraikat és a bankjaikat visszasíró tőké­sekkel, a weissmannfrédokkal. (Folytatás az ötödik oldalon.) Boldog új évet! (Gajdár Pál felvétele) Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog új esztendőt! Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádiószózata — Kedves barátaim! — Kedves elvtársak! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő poha­rakkal köszöntik az új eszten­dőt, engedjék meg, hogy a rá­dión keresztül szívélyes jó­kívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk min­den becsületes dolgozóját.­­ Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetke­zeti kultúrházakban, szórako­zóhelyeken és családi ottho­nokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az óesztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az elmúlt évre, hiszen erőfeszítéseink, összhangban a világ vala­mennyi békeszerető népeinek törekvéseivel, eredményesek voltak: sikerült megőriznünk a békét.­­ Ebben az évben tovább sokasodtak a béke hívei, s nemcsak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind na­gyobb számban álltak ki ha­tározottan a béke ügye mel­lett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretek­ben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelyeket felszabadulásunk óta magáé­nak vall és minden nemzet­közi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, amelyekért tíz esztendő óta a Szovjetunió ol­dalán, a Szovjetunió vezetésé­vel a népek immár több száz­milliós táborában küzd. — Vidáman és megelégedés­sel búcsúzhatunk az óeszten­dőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk vé­gig saját portánkon.. Az óesz­tendő eredményes esztendő volt, s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy magabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton já­runk. — Ebben az ünnepi pilla­natban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka megvan a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókíván­ság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő célkitű­zései. A párt és a kormány biztos abban, hogy szocializ­must építő dolgos népünk, ha­zánk minden becsületes polgá­ra azzal az energiával, mely­ről, az elmúlt tíz esztendő alatt oly sokszor bizonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is.­­ Az új esztendővel hazánk szabad életének második évti­zedébe lépünk. Ilyen pillana­tokban szokásos a számvetés. S ha az elmúlt évtized ered­ményeit tesszük a mérlegre, maradhat-e kétség afelől, hogy vállaljuk, s el is végezzük azt a munkát, amely az 1956-os évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz ne­hézségektől mentes, de szilárd egységben, a párt és a kor­mány vezetésével, mint már annyiszor, népünk most is győ­zelmet arat.­­ Ezekben a percekben, amikor milliók ürítik poharai­kat az új év sikereire, azt kí­vánom hazánk minden becsü­letes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasi­kerek esztendeje. Kívánom, le­gyen ez az év a munkásosztály és a dolgozó parasztság test­véri szövetsége további erősö­désének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysége további szilárdulásának éve.­ Legyen ez az új esztendő hazánk gaz­dasági ereje és védelmi képes­sége növekedésének, minden magyar dolgozó anyagi és kul­turális jóléte emelkedésének esztendeje.­­ Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erő­södésének esztendeje. Fejlőd­­jék és erősödjék tovább barát­ságunk a nagy Szovjetunióval, a béketábor országaival, a vi­lág minden becsületes dolgozó­­jával, a népek közötti tartós béke érdekében. — Sikerekben, erőben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok! Újévi számvetés Új év küszöbén minden, ember számot vet önmagá­val: hogyan éltem tavaly, mit hoz az új esztendő? Számot vet a mi ifjúsági szövetségünk­­ is, mit végeztünk az elmúlt esztendőben. Pártunknak az ifjúsági munka megjavításáról szóló határozata és a DISZ II. kongresszusa is legfontosabb feladatként jelölte meg szá­munkra: erősítsük, végezzük alaposabban, átgondoltabban szocialista nevelőmunkánkat és ily módon érjük el, hogy növekedjék szövetsé­günk tömegbefolyása. Most, az új évi számvetés óráiban arra gondolunk: ele­get tettünk-e ennek? Voltak hibák az elmúlt esztendő­ben is szövetségünk munká­jában, de elmondhatjuk: a párt útmutatásai nyomán, a párt, a kommunisták segít­ségével 1955-ben nagy lépé­seket sikerült tennünk előre a DISZ-munka fellendítésé­ben. Sokatmondóan hirdetik ezt az ifjúság nevelésében el­ért eredményeink. Mi hozhatja közelebb szö­vetségünkhöz az ifjúságot? A fiatal emberek életének nagy része a napi munkában telik el, s mi sem természete­sebb, minthogy ifjúsági szö­vetségünktől elsősorban azt várják: itt segítse őket. Az elmúlt esztendőben a Kom­­szomol tapasztalatait haszno­sítva, sikerült olyan nagy­méretű ifjúsági termelési tö­megmozgalmakat elterjeszte­nünk, amelyek a fiatalok kedvére való kezdeményezé­sek voltak, s amelyekben ér­vényesülhetett sokoldalú ér­deklődésük. Az ifjúsági ex­portbrigádok versenye 13 000 ifjút hozott közelebb szövet­ségünkhöz. 70 000-en vettek részt az ifjúsági cséplőcsapa­­tok versenyében és az ifjú­sági silózó-brisádok vetélke­désébe 1515 DISZ-szervezet 12 és félezer tagja nevezett be. Az ifjú traktorosok verse­nyében a fiatal traktoristák nagy többsége, mintegy 13 000 ifjú vett részt. A párt — ismerve az ifjú­ságnak az új iránti fogé­konyságát, — ismételten fi­gyelmeztetett bennünket: a fiataloktól várja a legna­gyobb eredményeket az új technikai módszerek beveze­tésében, elterjesztésében. Ha­tártalanok a lehetőségeink ebben, és már a kezdeti ered­mények is mutatják, hogy e törekvéseink is találkoznak az ifjúság elképzeléseivel. Kongresszusunk újra lel­künkbe véste: csak akkor te­hetünk eleget feladatainknak, ha tanulunk, ha igyekszünk megismerkedni a marxiz­mus-leninizmus alapvető ta­nításaival. Sikerült e téren is eredményeket elérnünk. Érdekesebb lett a tananyag, jobb a propagandista gárda. A fiatalok tízezrei várják ér­deklődéssel a kommunista hősök és mártírok életét ta­nulmányozó körök megalaku­lását, negyven városiban láto­gatják már az ifjúsági aka­démiákat, negyven-ötvenezer fiatal vesz részt pártoktatás­ban és mintegy 120 000 ifjú és leány tanul a Petőfi-isko­­lákon. A fiatalok élete, érdeklő­dési köre ezerszínű, sokol­dalú. A mi dolgunk, ifjúsági szövetségünk dolga, hogy ne csak a munkapadoknál elé­gítsük ki ezt az érdeklődést, de a sportpályákon, a kul­­t­úrcsoportokban, a moziban, a színházban is, és minde­nütt, ahol szabadidejüket töl­tik. Elmondhatjuk bátran: 1955-ben sikerült eljutnunk sokkal több színjátszó­ körbe, énekkarba, sportpályára, mint az elmúlt esztendőben. Nőtt az idei kulturális se­regszemle politikai színvona­la, szervezettsége, művészi színvonala is. Érthető, hogy ez a fiatalok szíve szerint való. Budapesten már most kétszer annyian vesznek részt a seregszemlén, mint tavaly a szemle lezárásakor. Az if­júság sportjához is sokkal közelebb kerültünk, mint az előző években. Javult a fa­lusi sportkörök munkája, a VIT-versenyeken 210 000 fia­tal szerezte meg a találkozó jelvényét. Ámde mindez olyan eredmény — a terme­lésben, a tanulásban, vagy a kulturális és sportéletben — amely csak üres tény akkor,­­ha hiányzik belőle a kellő tartalom. S így adódik a kér­dés: mi volt hát a célunk mindezzel? Az volt a célunk, ez ma és ez lesz holnap is, hogy to­vább mélyítsük a magyar ifjúság tömegeiben a párt iránti hűséget, szeretetet, hogy igaz hazafiságra, proletárin­ternacionalizmusra neveljük ifjúságunkat. Mennyi szép emlék, mennyi érdekes ese­mény gazdagítja az elmúlt esztendőt! Fiatalok találko­zói a párt, a KIMSZ régi harcosaival, határtalálkozók a szomszédos országok ifjú­ságával, készülődés a VIT-re és később, a VIT-et köve­tően a küldöttek száz meg száz beszámolója, a Komszo­(Folytatás a harmadik oldalon)

Next